3/1952. (I. 15.) IM rendelet

büntető ügyekben szakértők igénybevételéről és a szakértők eljárására vonatkozó különleges szabályok megállapításáról

Az 1951. III. tv. (a továbbiakban: Bp.) 60. §-ában foglalt felhatalmazás alapján - a II. fejezet tekintetében az egészségügyi miniszterrel, a 18. § tekintetében pedig a belügyminiszterrel egyetértve - a következőket rendelem:

I. Állami szervek (vállalatok) kötelező igénybevétele szakértőként

1. §

(1) Ha a bíróság büntető ügyben szakértő meghallgatását tartja szükségesnek, evégből elsősorban a területén működő olyan állami szervhez vagy állami vállalathoz köteles fordulni, amelyet az igazságügyminiszter a bíróságoknak megküldött jegyzékkel véleménynyilvánításra kijelölt.

(2) Büntető ügyben a bíróság kinevezett állandó szakértőt vagy más személyt szakértőként csak akkor alkalmazhat, ha a szakértői véleménynyilvánításra az (1) bekezdés értelmében igénybevehető állami szerv (vállalat) nincs.

(3) Átmenetileg - legkésőbb az 1952. évi június hó 30. napjáig - a bíróság a (2) bekezdés rendelkezésétől eltérően, a Bp. 58. § (3) bekezdése alá tartozó szakértőt alkalmazhat akkor is, ha

a) kivételesen indokolt esetben az ügy sürgőssége miatt (pl. a Bp. 150. §-ában szabályozott előállítás esetén) elkerülhetetlenül szükségesnek tartja vagy ha

b) annak a szakértőnek a véleményét kívánja a bírói eljárásban is meghallgatni, akinek véleményét a nyomozás során már beszerezték.

2. §

(1) A szakértői vélemény végett megkeresett állami szervhez (vállalathoz) át kell tenni az ügynek azokat az iratait is, amelyekre a véleménynyilvánításnál szükség van. A megkeresett állami szerv (vállalat) az eset körülményeihez képest vagy írásban ad véleményt, vagy valamely dolgozóját jelöli ki szakvélemény nyilvánítása végett. Ha a terhelt előzetes letartóztatásban van, a megkeresést azonnal teljesíteni kell.

(2) Amennyiben a jelen rendeletből más nem következik, a véleményt adó állami szervre (vállalatra) vagy kijelölt dolgozójára a Bp.-nak a bíróság által kirendelt szakértőkre vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

3. §

(1) Ha az 1. § értelmében állami szerv (vállalat) vagy annak kijelölt dolgozója a rendes hivatali teendők körében ad szakértői véleményt, ezért szakértői díj nem jár; egyébként a szakértői díj összegére és megállapítására a fennálló szabályokat kell alkalmazni.

(2) Ha a bíróság a szakértői díjat a szakértőként alkalmazott állami szerv (vállalat) vagy annak dolgozója részére állapította meg, ebből a kétszáz forintot meg nem haladó összeg a szakértőt illeti. A szakértői díjnak kétszáz forintot meghaladó részéből a szakértőnek 50% jár, míg 50%-ot az állam részére kell bevételi számlára befizetni. Ezer forintot meghaladó összeget az előbbi rendelkezés korlátai között is csak kivételesen, huzamosabb ideig tartó vagy bonyolult munkát igénylő szakértői vélemény esetében, a szakértőre illetékes miniszter engedélyével lehet a szakértő részére kifizetni. Ha az illetékes miniszter ilyen engedélyt nem ad, a megállapított szakértői díjnak ezer forinton felüli részét az állam részére bevételi számlára kell befizetni.

II. Szakértői vélemény orvosi és vegyészeti szakkérdésekben

4. §

Az I. fejezet rendelkezései orvosi és vegyészeti szakkérdésekben nem irányadók.

5. §

(1) Orvosi kérdésekben állandó szakértőként a megyei bírósági orvost kell meghallgatni, vegyészeti szakkérdésekben pedig rendszerint az országos bírósági vegyészeti intézet szakvéleményét kell beszerezni.

(2) A bíróság az ügy sürgőssége miatt vagy egyéb fontos okból az (1) bekezdésben említetlek helyett szakértőként mást rendelhet ki [Bp. 58. § (3) bek.].

(3) Ha az ügy kiemelkedő fontossága ezt indokolttá teszi, a bíróság a szakértői vizsgálat közvetlen teljesítése és véleménynyilvánítás végett az egészségügyi minisztériumhoz fordulhat.

6. §

(1) Ha a bíróság az 5. § (2) bekezdése értelmében szakértőként nem a megyei bírósági orvost hallgatta meg, illetőleg nem az országos bírósági vegyészeti intézet véleményét szerezte be, a szakértői vélemény felülvizsgálata végett [Bp. 113. § (5) bek.) a megyei bírósági orvos, illetőleg az országos bírósági vegyészeti intézet véleményét kell beszerezni. Különösen fontos okból azonban felülvizsgálati vélemény közlése iránt ilyen esetekben is közvetlenül az egészségügyi minisztériumot lehet megkeresni.

(2) Ha a megyei bírósági orvos vagy az országos bírósági vegyészeti intézet véleményének felülvizsgálata szükséges, eziránt az egészségügyi minisztériumot kell megkeresni.

7. §

Az egészségügyi minisztérium szakvéleményének [5. § (3) bek.], illetőleg felülvizsgálati véleményének (6. §) beszerzése végett a bíróság közvetlenül intéz megkeresést az egészségügyi minisztériumhoz.

8. §

A jelen fejezet rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni akkor is, ha orvosi vagy vegyészeti szakkérdésben a nyomozás során az államügyészség részére válik szükségessé szakértői vélemény (felülvizsgálati vélemény) beszerzése. Ebben az esetben a vélemény (felülvizsgálati vélemény) beszerzése iránt az államügyész, a 7. § esetében pedig az államügyészség elnöke intézkedik.

III. Szakértői eljárás halál és testi sértés esetén

9. §

(1) Ha az a gyanú merül fel, hogy a halált bűntett idézte elő, halottszemlét kell tartani és a holttestet fel kell boncolni. Evégből, ha a szemlétől és a boncolástól a szakértői vélemény szerint még eredmény várható, a már eltemetett holttestet ki kell hantolni [18. § (2) bek.]

(2) Boncolás előtt lehetőleg meg kell állapítani a halott kilétét. Ha szükséges, a holttestet meg kell mutatni a terheltnek és azoknak a személyeknek, akiktől a halott felismerése remélhető. Ismeretlen halottról a boncolás előtt, az arc helyreállítása után, lehetőleg fényképet kell készíteni.

10. §

(1) A halottszemlénél és a boncolásnál két orvosszakértőt kell alkalmazni, akik közül az egyik lehetőleg a megyei bírósági orvos legyen.

(2) Azt az orvost, aki a meghalt személyt halála előtt kezelte, a halottszemlénél és a boncolásnál szakértőként alkalmazni nem szabad; a meghalt személy betegségéről és a rajta esetleg eszközölt művi beavatkozás körülményeiről azonban a kezelőorvos tanuként kihallgatható és ezekre a körülményekre a kezelőorvostól a szakértők is felvilágosításokat kívánhatnak.

11. §

(1) A halottszemléről és a boncolásról a boncolás folyamán jegyzőkönyvet kell készíteni s a részletes leletet, valamint a véleményt a jegyzőkönyvbe kell belefoglalni.

(2) A véleményben mindig nyilatkozni kell arról, hogy mi volt a halál közvetlen oka és hogy ezt mi idézte elő.

(3) A holttesten talált minden sérülésről meg kell állapítani, hogy feltehetően, milyen módon, milyen eszköztől vagy egyéb külső behatástól és mennyi idővel a halál beállta előtt keletkezett s hogy feltehetően maga a meghalt személy vagy más ejtette-e. Lövésből eredő sérüléseknél meg kell állapítani, hogy a lövés milyen öblű fegyverből, milyen irányból és milyen távolságból történt s feltehető-e, hogy az magától a meghalt személytől ered.

(4) Minden sérülés esetében véleményt kell nyilvánítani arról, hogy a halált:

a) természeténél fogva közvetlenül a sérülés okozta-e, vagy

b) a sérülés a meghalt személy szervezetének egyéni sajátosságával vagy különös állapotával összefüggésben idézte-e elő, avagy

c) a sérüléshez véletlenül hozzájárult, de mégis általa előidézett vagy abból keletkezett ok idézte-e elő, vagy végül

d) olyan idegen ok idézte-e elő, amely a sérülés nélkül is, abban az időben vagy röviddel utóbb, szintén halált eredményezett volna.

(5) A (4) bekezdés a)-d) pontjai esetében véleményt kell nyilvánítani arra is, hogy a halált idejekorán érkező kellő szakszerű segítség elháríthatta volna-e, a c) és d) pontok esetében pedig arra is, hogy a sérülés gyógytartama a halált előidéző ok elmaradása esetén mennyi idő lett volna.

(6) Több sérülés esetén külön-külön kell véleményt nyilvánítani az egyes sérülések gyógytartamáról, továbbá arról, hogy valamennyit ugyanazzal az eszközzel ejtették-e, végül, hogy a sérülések közül melyik vagy melyeknek összhatása idézte elő a halált.

(7) Minden esetben véleményt kell nyilvánítani a meghalt személynek a halál előtti esetleges ittasságáról vagy kábítószer állal befolyásolt állapotáról.

(8) Gyermekölés gyanúja esetén véleményt kell nyilvánítani arról is, hogy a gyermek újszülött és élveszületett, érett és életképes volt-e. Ha a gyermek élveszületett, a (2)-(7) bekezdésben foglaltak szerint kell véleményt nyilvánítani, ha pedig holtan született, lehetőleg meg kell állapítani a halál időpontját és okát.

12. §

(1) Testi sértés esetében a sérülés okának és körülményeinek megállapítására azokat a rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni, amelyeket a 11. § a halál okának és körülményeinek megállapítására tartalmaz.

(2) Testi sértés esetén az orvosszakértői véleménynek a gyógyulás időtartamára is megállapítást kell tartalmaznia. Ebben a kérdésben azonban a véleményadás elhalasztásának, illetőleg az időközben bekövetkezett állapothoz képest a már adott vélemény módosításának is helye van.

(3) A bíróság mellőzheti a tárgyalásra szakértő kirendelését, ha a testi sértésre és gyógyulásának tartamára a megyei bírósági orvos vagy az állami egészségügyi szolgálat orvosa által kiállított lelet és vélemény áll rendelkezésre, feltéve, hogy az az eljárás adataival nincs ellentétben és azt a felek egyike sem kifogásolja.

13. §

Mérgezés gyanúja esetén a vegyészeti vizsgálatot rendszerint az országos bírósági vegyészeti intézet végzi. A vegyészileg megvizsgálandó tárgyakat vagy hullarészeket az intézethez kell elküldeni.

IV. Elmeállapot vizsgálata

14. §

(1) Ha adatok mutatnak arra, hogy a terhelt elmebetegségben vagy öntudatzavarban szenvedett vagy szenved, elmeállapotát két orvosszakértővel kell megvizsgáltatni; ezek közül az egyik lehetőleg a megyei bírósági elmeorvos legyen. Ahol nincs megyei bírósági elmeorvos, ott szakértőként a megyei bírósági orvost és egy elmeorvos-szakorvost kell alkalmazni.

(2) A szakértőknek a vizsgálat alapján véleményt kell nyílvánítaniok arról, hogy a terhelt elmebetegségben vagy öntudatzavarban szenved-e, illetőleg a bűncselekmény elkövetésekor abban szenvedett-e, úgy hogy emiatt képtelen volt cselekménye társadalmi veszélyességének felismerésére, vagy az akaratának megfelelő magatartásra, illetőleg elmebetegsége vagy öntudatzavara őt mindezekben korlátozta-e és milyen mértékben. A szakértőknek továbbá véleményt kell nyilvánítaniok arról is, vajjon a terheit elmeállapotánál fogva feltehető-e, hogy újabb büntettet fog elkövetni (közveszélyes állapot).

(3) Ha a szakértő véleménye szerint a terhelt elmeállapotának hosszabb megfigyelése szükséges, őt az igazságügyi országos megfigyelő és elmegyógyító intézetbe vagy erre alkalmas más elmegyógyintézetbe lehet utalni. A beutalás iránt, ha a terhelt előzetes letartóztatásban van, a vádirat benyújtásáig az ügyész, a vádirat benyújtása után pedig a bíróság rendelkezik; ebben az esetben a beutalás az előzetes letartóztatás megszüntetéséig tarthat. Szabadlábon levő terhelt beutalása tárgyában az ügy bármely szakában az orvosszakértő előterjesztésére a bíróság határoz; ebben az esetben a beutalás tartama két hónapot nem haladhat meg.

(4) Az előzetes letartóztatásban lévő terheltet beutaló határozat ellen fellebbezésnek helye nincs. A szabadlábon levő terhelt által a beutalás miatt bejelentett fellebbezésnek halasztó hatálya van.

V. Szakértői vélemény pénz- és bélyeghamisítás, továbbá a devizagazdálkodás szabályait sértő visszaélés esetén

15. §

(1) Fém- vagy papírpénz, bankjegy, vagy a papírpénzzel egy tekintet alá eső egyéb értékpapír, valamint bélyeg meghamisításának gyanúja esetén szakértő alkalmazása helyett a kibocsátó hatóság véleményét kell megszerezni arról, hogy a hamisítás megállapítható-e s azt miképpen követték el. Evégből a bűnjeleket - ideértve a meghamisításra szolgáló eszközöket is - a kibocsátó hatósághoz kell megküldeni.

(2) Ha a kibocsátó hatóság külföldi, a bűnjeleket a vélemény megszerzése végett az igazságügyminiszterhez kell felterjeszteni.

(3) A kibocsátó hatóság véleményével együtt a bűnjeleket is visszajuttatja a megkereső hatósághoz, azokat azonban elkobzásuk esetén véglegesen ismét a kibocsátó hatósághoz kell megküldeni.

16. §

A tervszerű devizagazdálkodással kapcsolatos szabályokról szóló 1950: 30. törvényerejű rendeletbe ütköző bűncselekmény miatt indított eljárásban már az államügyészség köteles a nyomozás során beszerezni a Magyar Nemzeti Bank szakértői véleményét. Ha erre a véleményre tekintettel külön szakértő meghallgatása a tárgyaláson nem szükséges, ott ezt a véleményt kell felolvasni, ha pedig a tárgyaláson szakértő meghallgatása mutatkozik szükségesnek, szakértőként a Magyar Nemzeti Bank kiküldöttjét kell meghallgatni.

VI. Szakértői vélemény árkérdésekben

17. §

Árszabályozási kérdésekben a szakértői véleményt a fennálló szabályok szerint továbbra is az illetékes minisztertől, az Országos Tervhivatal elnökétől, illetőleg a helyi árszabályozó hatóságtól kell megszerezni [82/1950. (III. 21.) MT sz. r. 5. § (2) bek. c) pont, 12. §, 17. § (1) bek., 26. §].

VII. Vegyes rendelkezések - Hatálybalépés

18. §

(1) Ha a halál körülményei vagy egyéb adatok arra mutatnak, hogy a meghalt személy nem természetes halállal halt meg, vagy ha a meghalt személy kiléte nem állapítható meg, az eltemetéshez (elhamvasztáshoz) továbbra is az államügyészség engedélye szükséges.

(2) Már eltemetett holttest kihantolását bűncselekmény gyanúja miatt csak az államügyészség engedélyezheti.

19. §

Azok a korábbi rendeletek, amelyek a bírói és a rendőri hullavizsgálat esetén követendő eljárást, továbbá a hullarészek, emberi testből származó váladékok és folyadékok szállítását szabályozzák,

a magzatelhajtás esetén a szakértői vizsgálatra és a véleményre (felülvizsgálati véleményre) részletes rendelkezéseket tartalmaznak,

végül az igazságügyi országos megfigyelő és elmegyógyító intézetre vonatkozó szervezeti és eljárási szabályokat állapítják meg,

amennyiben a jelen rendelettel ellentétben nem állanak, további rendelkezésig hatályban maradnak. Az említett rendeletekben az Igazságügyi Orvosi Tanács helyett az egészségügyi minisztert, a törvényszéki orvos helyett a megyei bírósági orvost kell érteni.

Dr. Molnár Erik s. k.,

igazságügyminiszter