1954. évi V. törvény
a büntető perrendtartásról szóló 1951. évi III. törvény módosításáról
1. § A Bp. 7. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"(1) A bíróságok tárgyalásai nyilvánosak.
(2) A bíróság a nyilvánosságot indokolt határozatával az egész tárgyalásról vagy annak egy részéről bármikor kizárhatja, ha az államtitok, katonai titok vagy hivatali titok megőrzése végett vagy erkölcsi okokból feltétlenül szükséges. A bíróság egyes hivatalos személyeknek ebben az esetben is megengedheti, hogy a tárgyaláson jelen lehessenek.
(3) A bíróság a tárgyalás során hozott határozatait általában nyilvánosan hirdeti ki."
2. § A Bp. 9. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(1) Ha a polgári perben a büntetőbíróság által jogerős ítélettel már elbírált bűncselekmény polgári jogi következményei felől kell határozni, a büntetőbírói ítélet a polgári perben eljáró bíróságra is irányadó abban a kérdésben, hogy követtek-e el bűncselekményt és annak elkövetője a terhelt volt-e; a kártérítési kötelezettség megállapításában azonban a büntetőbírói ítélet a polgári perben eljáró bíróságot nem köti."
3. § A Bp. 10. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"(1) Elsőfokon ítélkeznek:
a járásbíróság (városi bíróság, városi kerületi bíróság),
a megyei bíróság (budapesti fővárosi bíróság) és
a különbíróságok (katonai bíróság és a közlekedési bíróság).
(2) Másodfokon ítélkeznek:
a járásbírósághoz (városi bírósághoz, városi kerületi bírósághoz) tartozó ügyekben a megyei bíróság (budapesti fővárosi bíróság),
a megyei bírósághoz (budapesti fővárosi bírósághoz), továbbá a különbíróságokhoz tartozó ügyekben a Legfelsőbb Bíróság.
(3) Ahol a törvény járásbíróságról rendelkezik, ott ezen városi bíróságot és városi kerületi bíróságot, - ahol pedig megyei bíróságról rendelkezik, ott ezen a budapesti fővárosi bíróságot is érteni kell."
4. § A Bp. 11. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"(1) Az elsőfokon eljáró bíróságok egy hivatásos bíróból, mint elnökből és két népi ülnökből álló háromtagú tanácsban ítélkeznek.
(2) A törvény az elsőfokon eljáró bíróságokra nézve is előírhatja, hogy a tanács három hivatásos bíróból álljon.
(3) A másodfokon eljáró bírósági tanács három hivatásos bíróból áll."
5. § A Bp. 16. §-ának (3) bekezdése a következőképpen módosul:
"(3) Kizárási ok esetén a kizárást a bíróság elnöke hivatalból kezdeményezi."
6. § A Bp. 21. §-a hatályát veszti.
7. § A Bp. 22. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"Az eljárás azok miatt a bűntettek miatt, amelyeknek elbírálását a 23., 23/B. és 23/C. §-ok a megyei bíróság, illetőleg a különbíróságok hatáskörébe nem utalják, a járásbíróság hatáskörébe tartozik."
8. § A Bp. 23. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"A megyei bíróság hatáskörébe tartozik az eljárás a következő bűntettek esetében:
a) a népek békéje elleni bűntett miatt, úgyszintén a Népköztársaság elleni, a törvényben külön meghatározott bűntettek miatt,
b) háborús és népellenes bűntettek miatt,
c) az államtitok és hivatali titok megsértésével elkövetett bűntettek miatt,
d) a társadalmi tulajdon ellen irányuló, a tervgazdálkodás érdekeit sértő bűntettek, a közellátási bűntettek és az árdrágítás bűntette miatt, ha azokra a törvény halálbüntetést állapít meg,
e) a devizagazdálkodást sértő bűntettek miatt,
f) pénzhamisítás és hamispénzzel elkövetett visszaélés miatt,
g) gyilkosság és szándékos emberölés bűntette miatt,
h) egyéb bűntett miatt is, ha az ügyész a legfőbb ügyész utasítása alapján a megyei bíróság előtt emel vádat.
23/A. § (1) A Népköztársaság és a népgazdaság elleni bűntettek közül a kiemelkedő jelentőségű ügyekben a Legfelsőbb Bíróság elsőfokon ítélkezik, ha a legfőbb ügyész a Legfelsőbb Bíróság előtt emel vádat.
(2) A Legfelsőbb Bíróság kollégiumai elsőfokú bíróságként egy hivatásos bíróból és két népi ülnökből álló háromtagú tanácsban ítélkeznek; a tanács elnöke a hivatásos bíró.
(3) A katonai bíróság hatáskörébe tartozó azokban a különleges ügyekben, amelyekben az állam érdekének védelme azt szükségessé teszi, a legfőbb ügyész indítványára a Legfelsőbb Bíróság katonai kollégiuma elsőfokon három hivatásos bíróból álló tanácsban zárt tárgyalás során ítélkezik.
(4) A Legfelsőbb Bíróság elnöke bármely bíróság bármely ügyét az eljárás bármely szakaszában magához követelheti, kivételes esetekben pedig az ügyet a Legfelsőbb Bíróság hatáskörébe vonhatja. A Legfelsőbb Bíróság eljáró tanácsának összetételére - attól függően, hogy az ügyet az elsőfokú, illetőleg a fellebbezési eljárásban vonja magához - a (2) és (3) bekezdésben, illetve a 11. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezések az irányadók.
(5) A jelen §-ban említett esetekben a Legfelsőbb Bíróság előtt a vádat a legfőbb ügyész képviseli.
A különbíróságok hatásköre
23/B. § (1) Katonai bíróság hatáskörébe tartozik az eljárás a fegyveres és rendészeti testületek (a Néphadsereg, a belügyminisztérium államvédelmi szervei, a határőrség, a rendőrség, a büntetésvégrehajtási szervek, a hivatásos légoltalmi szervek, az állami tűzoltóság, a pénzügyőrség és a vámőrség) tagjai által - a szolgálati viszonyuk tartama alatt - elkövetett bármely bűntett miatt.
(2) A katonai bíróság hatásköre kiterjed arra a polgári személyre is, aki
a) a honvédelem érdekét közvetlenül sértő vagy veszélyeztető hazaárulást, kémkedést, vagy egyéb bűntettet követ el, ideértve az ilyen bűntett előmozdítása vagy leleplezése végett elkövetett bűntetteket is.
b) az (1) bekezdés értelmében katonai büntetőbíráskodás hatálya alá tartozó személy által elkövetett bűntettel kapcsolatban felbujtó, bűnsegéd, bűnpártoló vagy orgazda,
c) olyan bűntettre vonatkozóan szegi meg feljelentési kötelezettségét, amelynek elkövetője a jelen § rendelkezései szerint katonai büntetőbíráskodás hatálya alá tartozik.
(3) Ha ugyanazt a személyt több bűncselekmény terheli és ezek közül valamelyik a katonai bíróság hatáskörébe tartozik, vagy ha több elkövető esetében ezek valamelyikével szemben az eljárás a katonai bíróság elé tartozik, az eljárást együttesen a katonai bíróság folytatja le, feltéve hogy az elkülönítés nem indokolt.
23/C § (1) A közlekedési bíróság hatáskörébe tartozik az eljárás a vasúti, közúti, légi és vízi közlekedés és szállítás, továbbá a távközlés rendes működése vagy biztonsága sérelmére elkövetett bűntett miatt.
(2) Az ügyész a közúti közlekedés és szállítás, valamint a távközlés rendes működése vagy biztonsága sérelmére elkövetett bűntett miatt a járásbíróság, illetőleg a megyei bíróság előtt is vádat emelhet."
9. § A Bp. 32. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"(1) A tárgyalás megkezdése után a hatáskör hiányát hivatalból kell figyelembe venni abból az okból, hogy az ügy a megyei bíróság vagy különbíróság hatáskörébe, illetőleg külön eljárásra tartozik; egyébként a hatáskör hiányát nem lehet figyelembe venni."
10. § A Bp. 38. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"(3) Az ügyész addig, amíg a bíróság az elsőfokú ítélet meghozatala céljából vissza nem vonul [170. § (3) bek.], a vádat elejtheti vagy módosíthatja, a vád elejtését vagy módosítását azonban indokolni köteles."
11. § A Bp. 41. §-ának (2) bekezdése hatályát veszti.
12. § A Bp. 43. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"(2) Az ügyész a vád képviseletét a magánvádlótól az eljárás bármelyik szakában átveheti; ilyen esetben a magánvádlót a sértett jogai illetik meg."
13. § (1) A Bp. 44. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"(1) A sértett, mint magánfél, a terhelttel szemben a büntető eljárásban bármely bűncselekmény esetén érvényesítheti azt a polgári jogi igényét, amely a bűncselekmény folytán keletkezett, feltéve hogy az igényt az elsőfokú eljárás során, legkésőbb azonban a bíróságnak az ítélethozatal céljából való visszavonulásáig bejelenti."
(2) A Bp. 44. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"(3) A magánfél a bíróságnál az ügy iratait megtekintheti, a tárgyaláson felszólalhat és indítványokat tehet; ha a magánfél jogait a sértett örököse érvényesíti, indítványt csak polgári jogi igénye tekintetében terjeszthet elő."
(3) A Bp. 44. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
"(5) A sértettet megillető polgári jogi igényt az ügyész is érvényesítheti."
14. § A Bp. 45. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"(1) A sértett, ha az eljárásban a 41. §, illetőleg a 44. § értelmében félként nem is szerepel, a bíróságnál az iratokat megtekintheti, a tárgyaláson felszólalhat és indítványokat tehet."
15. § A Bp. 49. §-ának (1) bekezdése a következő d) ponttal egészül ki:
"d) a tárgyaláson a vád képviseletében az ügyész fellép (154/A. §). Ha ilyen esetben a terhelt a védő részvételéről kifejezetten lemond, a tárgyalás a védő részvétele nélkül is megtartható."
16. § (1) A Bp. 63. §-a (1) bekezdésének 2-4. mondata, valamint 63. §-ának (2) bekezdése hatályát veszti.
(2) A Bp. 63. §-ának (3) és (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"(2) Az olyan fellebbezésnek, illetőleg panasznak (136. §), amely a megtagadási okot elvető, valamint a pénzbírságot kimondó határozat ellen irányul, halasztó hatálya van.
(3) Ha a katonai büntető eljárás hatálya alá tartozó személyekkel szemben [23/B. § (1) bek.] kellene pénzbírságot alkalmazni, az eljáró hatóság a fegyelmi eljárás lefolytatása végett a tanú, illetőleg a szakértő elöljárójához fordul."
17. § A Bp. 64. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"(1) A tanúnak igénye van a megjelenésével szükségképpen felmerülő költségek megtérítésére. Erre a tanút kihallgatásának befejezésekor figyelmeztetni kell."
18. § A Bp. 66. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"(1) A határidőket órák, napok, hónapok vagy évek szerint kell számítani."
19. § A Bp. 78. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"(5) A bírósági tárgyalásról és ülésről a jegyzőkönyvet egyidejűleg kell elkészíteni. Olyan esetben, amikor a Bp. az ítélet írásbafoglalására későbbi határidőt állapít meg (171. §), a jegyzőkönyv az ítélet írásbafoglalására nyitva álló határidő alatt is elkészíthető. A bírósági tárgyalásról és ülésről készített jegyzőkönyvet az elnök és a jegyzőkönyvvezető írják alá."
20. § A Bp. 79. §-a hatályát veszti.
21. § A Bp. 86. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"(1) Az eljárás rendszerint nyomozással kezdődik. Nyomozásnak csak bűncselekmény alapos gyanúja esetében és csak a hatáskörrel bíró nyomozóhatóság indokolt írásbeli határozata alapján van helye.
(2) Nyomozást elrendelő határozat nélkül csak halaszthatatlan nyomozási cselekmények foganatosíthatók; ilyenek különösképpen a tettenérés vagy szökés veszélye esetén a terhelt őrizetbevétele, továbbá ha a késedelem veszéllyel jár vagy bűncselekmény elkövetésének megakadályozása céljából szükséges, a helyszín és a bűnjelek biztosítása, szemle, házkutatás, személymotozás, lefoglalás stb.
(3) A nyomozás elrendeléséről az illetékes ügyészt haladéktalanul értesíteni kell."
22. § A Bp. 87. §-ának (1) bekezdése után a következő rendelkezést kell felvenni:
"(2) Ha nem magánvádra üldözendő bűntett miatt a büntető eljárás folyamatbavételét valamely jogszabály meghatározott szerv feljelentésétől teszi függővé, a feljelentés megtételét a legfőbb ügyésznek az eljárás megindítását elrendelő határozata is pótolja."
23. § A Bp. 88. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"(1) A feljelentést az ügyészségnél vagy más nyomozóhatóságnál kell írásban vagy szóban megtenni. A feljelentést a bíróság is köteles elfogadni. A szóban tett feljelentést jegyzőkönyvbe kell foglalni. Az a nyomozóhatóság, amelynél a feljelentést tették, a halaszthatatlan nyomozási cselekményeket akkor is foganatosítani köteles, ha erre egyébként nem illetékes."
24. § A Bp. 89. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"Nyomozóhatóságok:
a) a rendőrség,
b) a belügyminisztérium államvédelmi szervei,
c) az ügyészség.
89/A. § (1) A 89. §-ban fel nem sorolt azok az államigazgatási szervek (pénzügyőrség, vámőrség stb.), amelyek külön jogszabály rendelkezésénél fogva nyomozási cselekményeket végezhetnek, ilyen külön felhatalmazás hiányában e jogkörükben is csak a halaszthatatlan nyomozási cselekményeket foganatosíthatja. Ha büntető eljárásnak van helye, a halaszthatatlan nyomozási cselekmények eredményéről az illetékes nyomozóhatóságot értesíteni kell és a nyomozás anyagát át kell adni.
(2) A nyomozóhatóságok egyéb államigazgatási szerveket is megbízhatnak egyes nyomozási cselekmények elvégzésével olyan bűncselekmények nyomozása során, amelyek üldözésében azok közreműködni kötelesek."
25. § A Bp. 90. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"A nyomozás megtagadása
90. § (1) A nyomozás teljesítését meg kell tagadni, ha már a feljelentésből megállapítható, hogy az abban foglalt cselekmény nem bűncselekmény.
(2) A terhelt elmebetegsége a nyomozás teljesítésének nem akadálya, ha a büntetőtörvény szerint biztonsági őrizet alkalmazásának (Btá. 49. §) lehet helye. A nyomozást a 229. §-ban szabályozott eljárás lefolytatása végett büntethetőséget kizáró vagy megszüntető körülmény esetében is teljesíteni kell, ha elkobzásnak vagy vagyonelkobzásnak a büntethetőségtől függetlenül van helye.
(3) A nyomozás megtagadása felől az ügyész, illetőleg a hatásköre alapján eljáró nyomozóhatóság dönt. Ha a feljelentés olyan cselekményre irányul, amelyre a törvény egyévi szabadságvesztés büntetésnél súlyosabb büntetést rendel és az ügyben nem az ügyész jár el, a nyomozás megtagadásához az ügyész jóváhagyása szükséges.
(4) A nyomozás megtagadásáról a sértettet, továbbá azt, aki feljelentést tett vagy magánindítványt terjesztett elő, az indokolt határozat kézbesítésével és a következő bekezdésben foglaltakra való figyelmeztetés mellett értesíteni kell.
(5) A sértett a nyomozás megtagadása ellen panasszal élhet az ügyészhez, illetőleg ha a megtagadó határozatot az ügyész hozta vagy hagyta jóvá, a felettes ügyészhez (136. §).
(6) A nyomozás megtagadása nem akadálya annak, hogy a hatóság ugyanabban az ügyben utóbb nyomozást folytasson."
26. § A Bp. 91. §-a után a következő rendelkezéseket kell felvenni:
"91/A. § (1) A nyomozást ennek elrendelésétől számított egy hónapon belül le kell folytatni. Kivételes esetben, ha ezt az ügy rendkívül bonyolult volta vagy elháríthatatlan akadály indokolja, a megyei ügyész a nyomozás tartamát egy hónappal meghosszabbíthatja.
(2) A Népköztársaság elleni bűntettek esetében a nyomozás két hónapig tarthat.
(3) A nyomozásnak két hónapon túl való meghosszabbítására a legfőbb ügyész adhat engedélyt.
91/B. § (1) Ha a nyomozóhatóság elegendő adattal rendelkezik annak megállapításához, hogy ki követte el a bűncselekményt, ennek a személynek terheltként való felelősségrevonásáról indokolt határozatot köteles hozni. A határozatnak tartalmaznia kell a terhelt személyi adatait és a bűncselekmény rövid leírását.
(2) A terheltként való felelősségrevonásról szóló határozatot annak meghozatalától számított negyvennyolc órán belül közölni kell a terhelttel és őt a határozatban foglaltak felől ki kell hallgatni."
27. § A Bp. 98. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"(1) Az előzetes letartóztatást a nyomozás során az ügyész vagy az ügyész jóváhagyásával más nyomozóhatóság, a vádirat benyújtása után pedig a bíróság rendeli el.
(2) Az előzetes letartóztatást írásbafoglalt határozattal kell elrendelni. Ennek tartalmaznia kell a terhelt személyének és az eljárás alapjául szolgáló bűncselekménynek megjelölését, valamint az előzetes letartóztatás okát.
(3) Fegyveres és rendészeti testületek tagjait tettenérés, úgyszintén szökés vagy szökés veszélye esetén kívül csak a katonai nyomozóhatóság veheti őrizetbe.
(4) Az állam vagy állami vállalat alkalmazásában álló személy előzetes letartóztatásáról felettesét késedelem nélkül értesíteni kell."
28. § A Bp. 99. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"(1) A terheltet a 89. § a)-b) pontjaiban említett nyomozóhatóságok huszonnégy óráig tarthatják őrizetben. Ennek tartama az őrizetbevételtől számított huszonnégy órán belül adott ügyészi jóváhagyás alapján további negyvennyolc óráig meghosszabbítható. A terhelt hetvenkét órán túl csak ügyészi jóváhagyással elrendelt előzetes letartóztatás alapján tartható fogva; ennek hiányában a terheltet szabadon kell bocsátani.
(2) Az ügyész által elrendelt vagy jóváhagyott előzetes letartóztatás az előkészítő ülésig, de legfeljebb egy hónapig tart. Ha az ügy bonyolult volta indokolja, az előzetes letartóztatást a megyei ügyész további egy hónappal meghosszabbíthatja.
(3) A Népköztársaság elleni bűntettek esetében az előzetes letartóztatás két hónapig tarthat.
(4) Az előzetes letartóztatást két hónap eltelte után csak a legfőbb ügyész tarthatja fenn.
(5) A nyomozás során elrendelt előzetes letartóztatás miatt panasznak van helye a felettes ügyészhez."
29. § (1) A Bp. 100. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(1) Ha a vádirat benyújtásakor a terhelt előzetes letartóztatásban van, a bíróságnak az előzetes letartóztatás fenntartása vagy megszüntetése kérdésében három napon belül előkészítő ülésben kell határoznia."
(2) A Bp. 100. §-ának (3) bekezdése hatályát veszti.
30. § A Bp. 101. §-a hatályát veszti.
31. § A Bp. 103. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(3) Az előzetes letartóztatást a vádirat benyújtásáig az a hatóság szüntetheti meg, amelynek a terhelt őrizetében van. Ha a terhelt előzetes letartóztatását nem az ügyész szünteti meg, a megszüntetésről az ügyészt haladéktalanul értesíteni kell. A vádirat benyújtása után az előzetes letartóztatás megszüntetése felől a bíróság határoz."
32. § A Bp. 104. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
"Az előzetes letartóztatás elrendelésére jogosult hatóság (98. §) indokolt esetben az előzetes letartóztatás elrendelése helyett a szabadlábon lévő terheltnek megtilthatja, hogy lakóhelyét engedély nélkül elhagyja. Erről a hatóság indokolt határozatot hoz, amelynek tudomásulvételét a terhelt aláírásával igazolja. A tilalom megszegése esetén a terheltet előzetes letartóztatásba lehet helyezni; erre a terheltet a tilalom elrendelésekor figyelmeztetni kell."
33. § A Bp. 106. §-ának helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"(1) A nyomozás teljesítésének nem akadálya az, hogy a terhelt ismeretlen helyen tartózkodik. Ebben az esetben a terhelt lakhelyének felkutatása iránt kell intézkedni; ha pedig az eljárás olyan bűntett miatt folyik, amelyre a törvény egyévi börtönnél súlyosabb büntetést rendel, a terhelt ellen elfogatóparancsot lehet kibocsátani.
(2) A lakhelykutatás elrendelésére bármely nyomozóhatóság, az elfogatóparancs kibocsátására az ügyész - a nyomozás iratainak az ügyészhez illetőleg a bírósághoz való átadásáig pedig az ügyész jóváhagyásával más nyomozóhatóság is jogosult.
(3) A hatóságok és a hatósági közegek, ha olyan terhelt tartózkodási helyéről szereznek tudomást, akivel szemben lakhelykutatást rendeltek el, kötelesek a terhelt tartózkodási helyéről a lakhelykutatást elrendelő hatóságot értesíteni.
(4) Azt a terheltet, aki ellen elfogatóparancsot bocsátottak ki, megtalálása esetén őrizetbe kell venni és haladéktalanul az elfogatóparancsot kibocsátó, illetőleg az elfogatóparancsban megjelölt hatóság elé kell állítani.
(5) A lakhelykutatást, illetőleg az elfogatóparancsot vissza kell vonni, mihelyt elrendelésének, illetőleg kibocsátásának oka megszűnt."
34. § A Bp. 114. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"(1) Az eljáró hatóság, ha ez az eljárást nem akadályozza, a szakértő mellett a terhelt kérelmére az általa megjelölt más szakértő meghallgatását is elrendelheti. Olyan kérdésben, amelynél a vélemény felülvizsgálatának van helye, a terhelt által megjelölt szakértőt lehetőleg a felülvizsgálat [113. § (5) bek.] előtt kell meghallgatni.
(2) Ha a biztonsági őrizetbe helyezés kérdésében kell határozni, a terheltnek, törvényes képviselőjének vagy háztartásának kérelmére más szakértő közreműködését is meg kell engedni.
(3) A terhelt kérelmére kirendelt szakértő a szemlén jelen lehet, annak terjedelmére és foganatosításának módjára indítványokat tehet, a szemlére, a leletre és a véleményre vonatkozó észrevételeit jegyzőkönyvbe mondhatja, vagy írásban előterjesztheti."
35. § (1) A Bp. 120. §-ának (1) bekezdése hatályát veszti és helyébe a következő rendelkezés lép:
"(1) A birtokost, ha a lefoglalandó dolgot felhívásra sem szolgáltatja ki, ezer forintig terjedhető pénzbírsággal lehet sújtani. A 63. § (2) bekezdése itt is irányadó."
(2) A Bp. 120. §-a (2) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
"(2) A terhelttel szemben az előbbi rendelkezés alapján pénzbírságnak helye nincs."
36. § A Bp. 128. §-ának (2)-(4) bekezdései hatályukat vesztik és helyükbe a következő rendelkezések lépnek:
"(2) A zár alá vételt, ha ezt a vagyonelkobzás lehetőségére tekintettel, vagy az esetben alkalmazzák, ha a sértettet megillető polgári jogi igényt az ügyész érvényesíti, hivatalból kell elrendelni; a magánfél által előterjesztett polgári jogi igény biztosítása végett ennek a magánfél kérelmére van helye.
(3) Ha a nyomozást nem az ügyészség teljesíti, a zár alá vételt sürgős szükség esetében az előbbi előfeltételek mellett a nyomozást folytató hatóság is elrendelheti."
37. § A Bp. 129. §-a hatályát veszti és helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"(1) A zár alá vételt hivatalból is fel kell oldani, mihelyt elrendelésének oka megszűnt.
(2) A polgári jogi igény teljes vagy részleges megítélése esetén is hivatalból fel kell oldani a zár alá vételt akkor, ha a magánfél a polgári jogi igény tárgyában hozott jogerős ítélet közlésétől számított harminc nap alatt végrehajtást nem kért.
(3) A zár alá vételt akkor is fel kell oldani, ha az eljárást vagyonelkobzás kimondása nélkül jogerősen befejezik, illetőleg ha a magánfél vagy az ügyész által előterjesztett polgári jogi igényt jogerősen elutasították.
(4) A nyomozás során elrendelt zár alá vétel feloldása tárgyában az ügyész határoz; ha ennek a szükségessége felmerül, a nyomozást folytató hatóság az iratokat haladéktalanul az ügyészhez teszi át határozathozatal végett."
38. § A Bp. 130. és 131. §-ai hatályukat vesztik és helyükbe a következő rendelkezés lép:
"130. § A zár alá vétel elrendelésére, foganatosítására, hatályára és feloldására vonatkozó részletes szabályokat az igazságügyminiszter a belügyminiszterrel, a pénzügyminiszterrel és a legfőbb ügyésszel egyetértve állapítja meg."
39. § A Bp. 134. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"(1) A nyomozás megszüntetése felől az a nyomozóhatóság határoz, amely hatásköre alapján az ügyben a nyomozást lefolytatta. Ha azonban az ügyben nem az ügyész jár el és a cselekményre a törvény egyévi szabadságvesztésbüntetésnél súlyosabb büntetést rendel, a nyomozás megszüntetéséhez - magánvád esetét kivéve - az ügyész jóváhagyása szükséges.
(2) A nyomozás megszüntetéséről indokolt határozat kézbesítésével értesíteni kell a terheltet, a sértettet, továbbá azt, aki feljelentést tett vagy magánindítványt terjesztett elő, illetőleg polgári jogi igényt jelentett be.
(3) A (2) bekezdésben említett személyek a nyomozás megszüntetése ellen panasszal élhetnek az ügyészhez, illetőleg, ha a megszüntető határozatot az ügyész hozta vagy hagyta jóvá, a felettes ügyészhez."
40. § A Bp. 135. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"(1) A nyomozóhatóság, ha a tényállást felderítette és a terhelt bűnösségének megállapításához szükséges adatokat megszerezte, a nyomozás befejezéséről határozatot hoz. E határozatot közli a terhelttel, eléje tárja a nyomozás anyagát és figyelmezteti, hogy arra észrevételeket tehet és a nyomozás kiegészítését indítványozhatja.
(2) A terheltnek a nyomozás anyagára vonatkozó esetleges észrevételeit, valamint a védekezése érdekében előterjesztett indítványait jegyzőkönyvbe kell foglalni. Ha a nyomozóhatóság a terhelt észrevételei vagy indítványai folytán a nyomozás kiegészítését szükségesnek tartja, ezt haladéktalanul teljesíti, ellenkező esetben a terheltnek a nyomozás kiegészítésére vonatkozó indítványait indokolt határozattal elutasítja."
41. § A Bp. 136. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"(1) Az ügyésznek a nyomozás során hozott határozata ellen, továbbá intézkedése vagy az intézkedés elmulasztása miatt a felettes ügyészhez más nyomozóhatóságnak ilyen határozata ellen, továbbá az általa tett intézkedés vagy az intézkedés elmulasztása miatt pedig az illetékes ügyészhez panaszt lehet tenni.
(2) A határozat elleni panaszt a közléstől, az intézkedés elleni vagy annak elmulasztása miatt használt panaszt pedig a tudomásrajutástól számított nyolc nap alatt lehet előterjeszteni annál a nyomozóhatóságnál, amelynek eljárása vagy mulasztása ellen a panasz irányul.
(3) A nyomozóhatóság köteles a panaszt huszonnégy órán belül nyilatkozatával együtt a panasz elbírálására az (1) bekezdés szerint jogosult ügyészhez megküldeni. Az ügyész, illetőleg a felettes ügyész a panaszt a hozzá érkezésétől számított három napon belül megvizsgálni köteles.
(4) A panasz elintézéséről a panaszttevőt értesíteni kell."
42. § A Bp. 136. §-a után a következő címet és a Bp. 137. §-a helyébe a következő rendelkezéseket kell felvenni:
"Vádirat
137. § (1) Ha a nyomozóhatóság a nyomozást befejezte (135. §), haladéktalanul vádiratot készít. Magánvád esetén a vádiratot a feljelentés pótolja.
(2) A 89. § a)-b) pontjaiban említett nyomozóhatóság által készített vádiratot az ügyésznek jóvá kell hagynia; az ügy iratait a vádirat elkészítése után az ügyésznek át kell adni. Magánvád esetében a nyomozást végző hatóság a feljelentést közvetlenül az illetékes bíróságnak küldi meg.
(3) A vádiratot az ügyész nyújtja be a bírósághoz."
43. § (1) A Bp. 138. §-ának (1) bekezdése a következő e) ponttal egészül ki:
"e) ha az ügyész a tárgyaláson részt kíván venni, ennek közlését,"
(2) A Bp. 138. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"(4) Ha a sértett polgári jogi igényt jelentett be, vagy a polgári jogi igényt az ügyész kívánja érvényesíteni, erre a vádiratban a vonatkozó adatok előadásával utalni kell."
44. § A Bp. 138. §-a után a következő címet kell beiktatni:
"VII. FEJEZET
A TÁRGYALÁS ELŐKÉSZÍTÉSE
A bíróság intézkedései a vádirat benyújtása után"
45. § A Bp. 139. §-a hatályát veszti és helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"(1) A bíróság az ügyet előkészítő ülésben vizsgálja meg, ha a vád tárgyává tett bűntettre a törvény kétévi börtönnél súlyosabb büntetést állapít meg, továbbá ha a terhelt előzetes letartóztatásban van.
(2) Az előkészítő ülést, ha a terhelt előzetes letartóztatásban van, a vádiratnak a bírósághoz érkezésétől számított három napon belül, egyébként pedig nyolc napon belül kell megtartani.
(3) Az előkészítő ülésen a bíróság egy hivatásos bíróból mint elnökből és két népi ülnökből álló tanácsban jár el."
46. § A Bp. 139. §-a után a következő 139/A és B §-t kell felvenni:
"139/A § (1) Az előkészítő ülés idejéről értesíteni kell az ügyészt. Az ügyész távolmaradása az előkészítő ülés megtartását és a határozathozatalt nem akadályozza.
(2) A terhelt az előkészítő ülésre csak akkor idézhető meg, ha a 140. § (1) és (2) bekezdésében felsorolt kérdésekben a terhelt személyes meghallgatása nélkül határozni nem lehet.
(3) Ha a (2) bekezdés értelmében fiatalkorú vagy fogyatékos szellemi képességű terhelt megjelenése szükséges, a bíróság a terhelt törvényes képviselőjét is köteles megidézni.
(4) Az (1)-(3) bekezdésben felsorolt személyeken kívül másokat az előkészítő ülésre megidézni nem szabad.
139/B. § (1) Az előkészítő ülésen a tanács tagjain, a jegyzőkönyvvezetőn és az ügyészen kívül csak a megidézett személyek vehetnek részt.
(2) Az előkészítő ülés megnyitása után az ügyész, távollétében pedig a tanács elnöke röviden ismerteti az ügyet. Ezután a tanács elnöke előadja az előkészítő ülésen eldöntésre váró kérdéseket.
(3) A tanács elnöke és tagjai az ügyészhez, valamint a jelenlevő terhelthez kérdéseket intézhetnek."
47. § A Bp. 140. §-a hatályát veszti és helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"(1) Ha a bíróság az előkészítő ülésen megállapítja, hogy az ügyben nincs hatásköre vagy illetékessége, a 142. § szerint jár el.
(2) A bíróság az előkészítő ülésben a következő kérdéseket köteles megvizsgálni:
a) a terhelt terhére rótt cselekmény bűncselekmény-e;
b) a vád megalapozásához szükséges bizonyítékok rendelkezésre állanak-e;
c) a vádirat helyesen tartalmazza-e a cselekmény törvényi minősítését;
d) a nyomozás során megtartották-e a Bp. rendelkezéseit, így különösen a terheltként való felelősségrevonásra, az előzetes letartóztatásra, valamint a nyomozás befejezésére vonatkozó eljárási szabályokat.
(3) A (2) bekezdésben felsorolt kérdések megvizsgálása után a bíróság
a) elfogadja vagy módosítja a vádiratot és ennek alapján elrendeli az ügy tárgyalását;
b) határoz a terhelt előzetes letartóztatása, az előzetes letartóztatás fenntartása, megszüntetése vagy más törvényes intézkedés szükségessége felett;
c) határoz a tanúk, sértettek, szakértők és más olyan személyek megidézése felől, akiknek jelenléte a tárgyaláson szükséges;
d) megállapítja, hogy az ügy tárgyalásán a törvény értelmében kötelező-e a védő vagy az ügyész részvétele; ha az nem kötelező, de a bíróság a védő, illetőleg az ügyész részvételét a tárgyaláson szükségesnek látja, határoz a védő kirendelése, illetőleg az ügyész részvétele felől;
e) visszaküldi az ügyet pótnyomozásra (143. §), felfüggeszti az eljárást (144. §), illetőleg megszünteti az eljárást (145. §).
(4) A bíróság a (3) bekezdésben felsorolt határozatait zárt ülésben hozza."
48. § A Bp. 141. §-a hatályát veszti és helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"(1) Magánvád esetében, valamint ha a vád tárgyává tett bűntettre a törvény kétévi börtönt vagy annál enyhébb büntetést állapít meg, feltéve, hogy a terhelt nincs előzetes letartóztatásban, a tanács elnöke - a 140. § (2) bekezdésében felsorolt kérdések vizsgálata után - előkészítő ülésen kívül nyolc nap alatt határoz.
(2) Ha az (1) bekezdésben megjelölt esetben a terhelt előzetes letartóztatásának szükségessége felett kell határozni, ebben a kérdésben a bíróság három nap alatt zárt ülésben köteles dönteni."
49. § A Bp. 143. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"A bíróság, ha az ügy felderítése érdekében szükséges és az adatok megszerzése a tárgyaláson nem biztosítható, elrendelheti a nyomozást, illetőleg a nyomozás kiegészítését. Ebben az esetben az ügy iratait az ügyésznek, illetőleg magánvád esetében a nyomozás lefolytatására illetékes nyomozóhatóságnak kell visszaküldeni."
50. § (1) A Bp. 144. §-ának (1) bekezdése a következő d) ponttal egészül ki:
"d) a büntető eljárás lefolytatását a terheltnek a bűncselekmény elkövetése után bekövetkezett elmebetegsége akadályozza."
(2) A Bp. 144. §-ának (3) bekezdése után a következő rendelkezést kell felvenni:
"(4) Az eljárásnak az (1) bekezdés d) pontja alapján történt felfüggesztése a terhelt felgyógyulásáig, illetőleg az elévülés bekövetkeztéig tart. Ha a terhelt az elévülés bekövetkezése előtt felgyógyult, az eljárást folytatni kell."
51. § (1) A Bp. 145. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
"b) ha a vádat a vádirat benyújtása után elejtették."
(2) A Bp. 145. §-ának (2) bekezdése hatályát veszti.
52. § A Bp. 146. §-a hatályát veszti és helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"(1) Ha a 140. § (3) bekezdésének a) pontja, illetőleg a 141. § alapján a tárgyalás kitűzésének van helye, a tanács elnöke kitűzi a tárgyalás napját és erre megidézi a terheltet, a sértettet, valamint képviselőiket, továbbá a tanúkat, és szakértőket, illetőleg a magánvádlót; értesíti a bíróság tagjait, az ügyészt és a jegyzőkönyvvezetőt, egyidejűleg a szükséghez képest védő kirendeléséről gondoskodik. A tárgyalás napjáról azokat az egyéb érdekelteket is értesíteni kell, akikre a határozat közvetlenül kihathat.
(2) A vádiratot, illetőleg a vádirat módosítása esetén a bíróságnak erre vonatkozó végzését az idézéssel együtt a terheltnek azzal a figyelmeztetéssel kell kézbesíteni, hogy arra a tárgyalás napjáig észrevételeket tehet.
(3) A terheltnek a (2) bekezdés szerint kiadott idézést legalább nyolc nappal a tárgyalás előtt kell kézbesíteni.
(4) Ha már a tárgyalás kitűzésekor megállapítható, hogy a 154. § (4) bekezdésének esete áll fenn, a terhelt részére a tárgyalásra szóló idézést hirdetményi úton kell kézbesíttetni.
(5) A magánvádlót és a magánfelet a 154. § (2) bekezdésében foglaltakra figyelmeztetéssel kell a tárgyalásra idézni.
146/A. § (1) A tárgyalást a 146. § (3) bekezdésének szem előtt tartásával a lehető legközelebbi napra kell kitűzni. A bíróság köteles minden ügyet a vádirat - magánvád esetében a feljelentés - érkezésétől számított harminc napon belül tárgyalni.
(2) A tárgyalást rendszerint a bíróság hivatalos helyiségébe kell kitűzni; fontos okból azonban a tárgyalás más helyre (pl. a bűncselekmény színhelyére, a terhelt munkahelyére) s a szükséghez képest a bíróság székhelyén kívül eső helyre is kitűzhető. A tárgyalást más bíróság területére csak az igazságügyminiszter engedélyével lehet kitűzni.
(3) A tárgyalás kitűzéséről és megtartásának előkészítéséről a tanács elnöke gondoskodik."
53. § A Bp. 147. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"(1) A tanács elnöke, ha megállapítást nyert, hogy az idézővégzés a terheltnek azért nem volt kézbesíthető, mert az ismeretlen helyen tartózkodik, a tárgyalás elhalasztása mellett az eljárást a terhelt előkerüléséig felfüggeszti és az iratokat a 106. és 107. § értelmében teendő intézkedés, illetőleg a 108. § alapján teendő indítvány végett az ügyésznek küldi vissza.
(2) A tárgyalás kitűzése után a tanúk és szakértők megidézése vagy egyéb bizonyítékok beszerzése felől a tanács elnöke határoz.
(3) Ha az előzetes letartóztatás kérdésében az előkészítő ülés és a tárgyalás napja közötti időben kell határozni, a bíróság zárt ülésben dönt.
(4) Az (1)-(3) bekezdés esetein kívül a 140. § (3) bekezdésében felsorolt kérdésekben - ha ennek szüksége a tárgyalás kitűzése után merült fel - csak a tárgyaláson lehet határozni."
54. § A Bp. 149. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"(1) Az előkészítő ülésnek, illetőleg a tanács elnökének a tárgyalás kitűzése, az eljárásnak a 147. § (1) bekezdése alapján való felfüggesztése, továbbá a tárgyalásra idézendők kérdésében hozott határozata ellen perorvoslatnak helye nincs.
(2) A 142-145. §-okban felsorolt határozatok ellen csak az ügyész élhet fellebbezési óvással. Ez a korlátozás a 144. § (1) bekezdésének a) pontja alapján hozott felfüggesztő végzésre nem vonatkozik."
55. § A Bp. 150. §-a hatályát veszti.
56. § (1) A Bp. 152. §-ának (3)-(5) bekezdése hatályát veszti.
(2) A Bp. 152. § (2) bekezdése után a következő rendelkezést kell felvenni:
"(3) Ha az ügyész a magánvádló által hozzá benyújtott feljelentés esetében a vád képviseletét átvenni nem kívánja, az iratokat a bírósághoz teszi át."
57. § (1) A Bp. 153. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(1) A bíróságnak minden ügyet lehetőleg egy tárgyaláson kell befejeznie. A bíróság a már megkezdett tárgyalást fontos okból elnapolhatja."
(2) A Bp. 153. § (2) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"(2) Az elnapolt tárgyalást egy hónapon belül ismétlés nélkül lehet folytatni, ha a tanács összetételében változás nem történt."
58. § (1) A Bp. 154. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"(1) A tárgyalás a tanács elnökének és tagjainak, a jegyzőkönyvvezetőnek, a terheltnek és - ha az ügyész részvétele a törvény szerint kötelező - az ügyésznek, kötelező védelem esetén pedig a védőnek a jelenléte nélkül nem tartható meg.
(2) Ha a magánvádló, illetőleg képviselője a tárgyalásról elmarad és kellően nem menti ki magát, a bíróság az eljárást végzéssel megszünteti; a terheltnek vagy védőjének kérelmére azonban a tárgyalást ez esetben is meg kell tartani."
(2) A 154. § (5) bekezdésének második mondata hatályát veszti.
(3) A Bp. 154. §-a után a következő rendelkezést kell felvenni:
"154/A. § (1) Az ügyész részvétele a tárgyaláson kötelező, ha a Legfelsőbb Bíróság vagy a megyei bíróság elsőfokon jár el.
(2) Járásbíróság előtti eljárásban az ügyész részvétele akkor kötelező, ha
a) az eljárás tárgya hivatali bűntett, tervgazdálkodás érdekeit sértő bűntett, üzemi balesettel kapcsolatos bűntett, feltéve, hogy az halált vagy súlyos testi sértést okozott, továbbá fiatalkorúak által elkövetett bűntett;
b) az ügyész a tárgyaláson való részvételét bejelentette;
c) a bíróság a tárgyaláson való részvételre kötelezte."
59. § (1) A Bp. 158. § (1) bekezdésének harmadik mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
"Ha a tanács elnöke azt állapítja meg, hogy a terhelt ismeretlen helyen tartózkodik és a tárgyalás megtartására a 154. § (4) bekezdése értelmében nem kerül sor, a bíróság a 147. § (1) bekezdésének megfelelően határoz."
(2) A Bp. 158. §-ának (4) bekezdése hatályát veszti.
60. § A Bp. 164. §-ának első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
"A 115. § (1) bekezdésének, továbbá a 116. §-nak rendelkezései a tárgyaláson elrendelt szemlére is irányadók."
61. § A Bp. 165. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
"(3) A megismételt eljárásban, ha az ítélet hatályon kívül helyezése nem a tényállás hiányos vagy helytelen megállapítása miatt történt, a tanúk és szakértők újabb kihallgatása helyett a bíróság előtt korábban tett vallomásukról készült jegyzőkönyvet fel lehet olvasni."
62. § A Bp. 167. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"(2) A bizonyítás kiegészítésére vonatkozó indítvány felől a bíróság végzéssel határoz; helytadó végzés ellen perorvoslatnak helye nincs, az elutasítás miatt pedig az ítélet ellen bejelentett perorvoslatban lehet panaszt tenni."
63. § A Bp. 168. §-a (2) bekezdésének második mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
"Ha a vádat kiterjesztették, a bíróság a védő, illetőleg a terhelt indítványára a tárgyalást elnapolja, feltéve hogy azt a bizonyítás kiegészítése vagy a védelem előkészítése szükségessé teszi; indokolt esetben a bíróság arra a bűncselekményre, amelyre a vádat kiterjesztették, az eljárást elkülöníti."
64. § A Bp. 172. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"(2) Az ítélet kihirdetésénél jelen nem levő ügyésszel, terhelttel, magánféllel, valamint mindazokkal, akikkel szemben az ítélet rendelkezést tartalmaz, az ítéletet kézbesítés útján kell közölni."
65. § A Bp. 174. § (1) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"(1) Ha az ítélet kihirdetésekor nem emelkedik jogerőre, az előzetes letartóztatás elrendeléséről, fenntartásáról, illetőleg megszüntetéséről a bíróságnak nyomban határoznia kell."
66. § (1) A Bp. 175. § (1) bekezdésének második mondata a következőképpen módosul:
"Továbbá tárgyaláson is alkalmazni kell a 147. § (1) bekezdésének az eljárás felfüggesztésére vonatkozó rendelkezését, kivéve ha a 154. § (4) bekezdése a tárgyalásnak a terhelt távollétében való megtartását lehetővé teszi."
(2) A Bp. 175. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"(3) A bíróság az eljárást megszünteti:
a) ha a terhelt meghalt, továbbá ha kegyelem vagy elévülés miatt nem büntethető, vagy ha egyéb büntethetőséget megszüntető körülmény forog fenn;
b) ha az eljárás lefolytatásához szükséges magánindítvány, felhatalmazás vagy kívánat hiányzik és a hiány többé nem pótolható;
c) ha a magánvádló a vádat elejtette;
d) ha a bíróság a bűnösség megállapítását és a büntetés kiszabását mellőzi;
e) ha a vád tárgyává tett cselekményt már korábban jogerősen elbírálták."
(3) A Bp. 175. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"(4) Az ügyész vádelejtése nem kötelezi a bíróságot az eljárás megszüntetésére."
67. § A Bp. 175. §-a után a következő rendelkezéseket kell felvenni:
"175/A. § Ha a büntetőtörvény értelmében elkobzásnak, illetőleg vagyonelkobzásnak a büntethetőségtől függetlenül helye van, a bíróság az eljárásnak a 144. § (1) bekezdésének d) pontjában foglalt okból történt felfüggesztése, valamint az eljárás megszüntetése esetén végzésében az elkobzás, illetőleg vagyonelkobzás felől is határoz."
68. § A Bp. 178. §-a hatályát veszti és helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"(1) A bíróság a terhelt cselekményét - az alábbi rendelkezésekben meghatározott kivételektől eltekintve - a vád alapján bírálja el.
(2) A vád tárgyává tett tények jogi elbírálásánál a bíróságot az ügyész, illetőleg a magánvádló indítványa nem köti.
(3) Ha a bíróság a tárgyaláson feltárt tények alapján úgy találja, hogy a terhelttel szemben a vádban megjelölt bűncselekménynél súlyosabb büntetés alá eső bűncselekményt kell megállapítani, a tárgyalást a felek bármelyikének indítványára el kell napolni, ha a bíróság megítélése szerint az elnapolás a nyomozás kiegészítése, illetőleg a védelem előkészítése érdekében szükséges.
(4) Ha a tárgyaláson megvizsgált bizonyítékok szerint a terhelt a vádban megjelölt bűncselekményen felül más bűncselekményt is elkövetett, a bíróság a terhelt bűnösségét ennek alapján is megállapíthatja. Ha a bizonyítás kiegészítése, illetőleg a védelem előkészítése szükségessé teszi, a bíróság a tárgyalást elnapolja, indokolt esetben pedig az eljárást e részben elkülöníti. E kérdésben a bíróság a feleket meghallgatja."
69. § A Bp. 180. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"A bíróság a terheltet a vád alól felmenti, ha
a) nem nyert bizonyítást, hogy a terhelt a vád tárgyává tett bűncselekményt elkövette,
b) a vád tárgyává tett cselekmény nem bűncselekmény,
c) büntethetőséget kizáró körülmény forog fenn."
70. § A Bp. 185. §-a hatályát veszti és helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"Biztonsági őrizetbehelyezés
185. § Ha az elmebeteg terhelt biztonsági őrizetbehelyezésének van helye, a terhelt felmentésével, illetőleg az eljárás felfüggesztésével egyidejűleg a biztonsági őrizetbehelyezés felől is határozni kell."
71. § A Bp. 186. §-a hatályát veszti.
72. § A Bp. 187. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"(1) Az elsőfokon hozott ítélet ellen - a Legfelsőbb Bíróság által elsőfokon hozott ítélet kivételével - fellebbezésnek, illetőleg az ügyész részéről fellebbezési óvásnak van helye."
73. § A Bp. 189. §-ának (4) bekezdése hatályát veszti.
74. § A Bp. 192. §-ának (2) bekezdése a következő rendelkezéssel egészül ki:
"Ez a rendelkezés a fellebbezési óvásra nem vonatkozik."
75. § (1) A Bp. 193. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"(1) Ha a fellebbezésre és a fellebbezés indokolására megszabott határidő valamennyi jogosultra lejárt, az elsőfokon eljárt bíróság az iratokat a fellebbezésekkel és indokolásaikkal együtt haladéktalanul felterjeszti a másodfokú bírósághoz. A felterjesztés a magánvádra folyó eljárás esetén közvetlenül, egyébként pedig az elsőfokú bíróság mellett működő ügyész útján történik. Az ügyész ilyen esetben köteles az ügyet három napon belül a másodfokú bíróság mellett működő ügyészhez felterjeszteni."
(2) A Bp. 193. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"(3) A másodfokú bíróság mellett működő ügyész a felterjesztés során hozzá küldött iratokat indítványával vagy egyéb nyilatkozatával együtt öt napon belül köteles megküldeni a másodfokú bíróságnak. Ha azonban a fellebbezést visszavonja és más fellebbezés nincs, az iratokat a visszavonásra vonatkozó nyilatkozatával együtt az elsőfokú bíróságnak küldi vissza."
76. § (1) A Bp. 194. §-a (1) bekezdésének b) és c) pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"b) a szükséghez képest intézkedik a hiányok pótlása, továbbá az iratok kiegészítése, új iratok beszerzése, az iratoknak az ügyészhez való áttétele vagy a megfelelő felvilágosításnak az elsőfokú bíróságtól való megszerzése iránt;
c) ha valamennyi fellebbezést visszavonták, visszaküldi az iratokat az elsőfokú bírósághoz."
(2) A Bp. 194. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"(2) Ha az (1) bekezdésben említett intézkedésre nincs szükség, vagy az a) pontban megszabott határidő lejárt, a tanács elnöke az ügyet tárgyalásra tűzi ki."
(3) A Bp. 194. §-ának (3) és (4) bekezdése hatályát veszti.
77. § A Bp. 194. §-a utáni címek és a Bp. 195-209. §-ai hatályukat vesztik. Ezek helyett a következő rendelkezéseket kell felvenni:
"Fellebbezési tárgyalás
195. § (1) A bíróság köteles minden ügyet az iratok beérkezésétől számított tizenöt napon belül tárgyalni.
(2) A fellebbezési tárgyalás napjáról értesíteni kell a feleket, valamint a képviselőiket, továbbá azokat, akik fellebbezéssel éltek. Az értesítésben közölni kell, hogy a tárgyalás megtartását az értesített elmaradása nem akadályozza; ez a rendelkezés nem vonatkozik az ügyész, valamint kötelező védelem esetén a védő részére kiadott értesítésre. Az egy napon tárgyalandó ügyek jegyzékét a fellebbezési bíróságnál legkésőbb a tárgyalást megelőző ötödik napon ki kell függeszteni. A fellebbezési tárgyalás határnapjának elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye.
(3) Az értesítést olyan időben kell kiadni, hogy annak kézbesítése legkésőbb a tárgyalás határnapját megelőző ötödik napon megtörténjék.
(4) Ha az ügyész bejelentette, hogy a tárgyaláson részt kíván venni, a fellebbezési tárgyalás az ügyész jelenléte nélkül nem tartható meg.
196. § (1) A fellebbezési tárgyalásra az elsőfokú tárgyalásra vonatkozó rendelkezéseket az alábbi eltéréssel kell alkalmazni.
(2) A tárgyaláson a tanács elnöke által kijelölt bíró előadja az ügyet. Ennek során ismerteti az elsőbírói ítéletet, a fellebbezést (óvást) és az iratok tartalmából mindazt, aminek ismerete a fellebbezésnek (óvásnak) elbírálásához, valamint általában az egész ügynek megfelelő felülbírálásához szükséges.
(3) Az ügy előadásának befejezése után a bíróság tagjai, valamint a felek és képviselőik az iratokból további ismertetést kérhetnek. Ezután a fellebbező és képviselője szóval kifejti fellebbezésének okait. Erre az ellenfél és képviselője válaszolhat. Ha az ügyész élt óvással, illetőleg a magánvádló is fellebbezett, előbb őket kell meghallgatni.
197. § (1) A másodfokú bíróság az elsőfokon eljárt bíróság fellebbezéssel (óvással) megtámadott ítéletét és az azt megelőző egész bírósági eljárást - tekintet nélkül arra, hogy ki, milyen okból élt fellebbezéssel (óvással) - a maga egészében felülbírálja, az elsőfokú bíróság által megállapított tényálláshoz azonban kötve van.
(2) Több terhelt esetében a másodfokú bíróság az ítéletet és az azt megelőző egész bírósági eljárást - a (3) bekezdés esetét kivéve - csak azokra a terheltekre nézve bírálhatja felül, akikre a fellebbezés (óvás) vonatkozik.
(3) Ha a másodfokú bíróság a 202. § a)-f) pontjaiban felsorolt valamely eljárási szabálysértést állapít meg, vagy a terhelt felmentésének van helye, illetőleg a 200. § (2) bekezdésében meghatározott okból az eljárást meg kell szüntetni, az ítéletnek arra a terheltre vonatkozó részét is hatályon kívül kell helyezni, illetőleg meg kell változtatni, akikre vonatkozóan fellebbezést (óvást) nem jelentettek be, feltéve, hogy ezek az okok a vele szemben hozott ítélet rendelkezéseire vonatkozóan is fennforognak.
(4) Az elsőfokon eljárt bíróság ítéletének kizárólag a bűnügyi költségre vonatkozó része ellen bejelentett fellebbezés (óvás) esetében a másodfokú bíróság csak ezt a kérdést bírálhatja felül.
198. § Ha valamennyi fellebbezést (óvást) visszavonták, az ügy felülbírálásának helye nincs.
199. § A másodfokú bíróság az elsőfokon eljárt bíróság ítéletének megváltoztatása esetén ítéletet hoz, egyébként pedig végzéssel határoz.
200. § (1) A másodfokú bíróság
a) ha az ügy elbírálására nincs hatásköre vagy illetékessége, az iratokat ahhoz a bírósághoz vagy más hatósághoz teszi át, amelynek hatáskörébe és illetékessége alá az ügy tartozik;
b) ha a fellebbezés elkésett, vagy az nem jogosulttól származik, a fellebbezést (óvást) elutasítja.
(2) A másodfokú bíróság az ítéletet hatályon kívül helyezi és az eljárást megszünteti:
a) ha a terhelt az elsőfokon eljárt bíróság ítéletének meghozatala után meghalt, illetőleg kegyelem vagy elévülés miatt nem büntethető, vagy ha egyéb büntethetőséget megszüntető körülmény forog fenn;
b) ha az elsőfokon eljárt bíróság az eljárás lefolytatásához szükséges magánindítvány, felhatalmazás, vagy kívánat hiányában hozott ítéletet;
c) ha az ítélet alapjául szolgáló cselekményt már korábban jogerősen elbírálták.
(3) A (2) bekezdés a) pontja alapján hatályon kívül helyezett ítéletnek elkobzásra, vagyonelkobzásra vagy polgári jogi igény megállapítására vonatkozó rendelkezéseit ilyenkor is hatályban kell tartani, feltéve hogy ezekben a kérdésekben fellebbezést (óvást) nem jelentettek be; az ezekre vonatkozó fellebbezést (óvást) el kell bírálni.
201. § A másodfokú bíróság az elsőfokon eljárt bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha az elsőfokú bíróság
a) a büntető eljárás szabályait megsértette,
b) ítélete megalapozatlan,
c) az anyagi büntetőjogi szabályokat megsértette vagy helytelenül alkalmazta.
202. § A 201. § a) pontja alapján az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésének van helye, ha
a) a bíróság nem volt törvényesen megalakítva,
b) az ítélet meghozatalában a törvény szerint kizárt vagy olyan bíró vett részt, aki nem volt mindvégig jelen a tárgyaláson,
c) a bíróság hatáskörét túllépte, illetőleg hatáskörébe tartozó ügyet ahhoz nem tartozónak nyilvánított, vagy jogszabálynak a kizárólagos illetékességre vonatkozó rendelkezését sértette meg,
d) a tárgyalást olyan személy részvétele nélkül tartották meg, akinek jelenléte a törvény értelmében kötelező,
e) a nyilvánosságot törvényes ok nélkül zárták ki,
f) az a)-e) pontok alá nem tartozó olyan eljárási szabálysértés történt, amely az ítéletre lényeges kihatással volt. Ilyennek kell tekinteni különösen, ha a feleket törvényes jogaiktól a bírói eljárásban megfosztották vagy ezek gyakorlását korlátozták és ez az ügy helyes elbírálását akadályozta.
203. § (1) Abból az okból, hogy az ítélet megalapozatlan, a 201. § b) pontja alapján az ítélet hatályon kívül helyezésének akkor van helye, ha
a) a tényállás megállapítása hiányos, ellentétben áll az iratok tartalmával, vagy a bíróság az egyes megállapított tényekből további tényekre helytelen következtetést vont le;
b) az ügy nincs kellően felderítve;
c) a bíróság a 184. § (3) bekezdésében meghatározott kötelezettségének nem tett eleget és ennek következtében nem állapítható meg, hogy ítéletét mire alapozta.
(2) Az (1) bekezdés esetében is csak akkor helyezhető hatályon kívül az ítélet, ha megalapozatlansága a bűnösség megállapítására vagy a büntetés kiszabására lényeges kihatással volt.
204. § (1) A 201. § c) pontja alapján az ítélet hatályon kívül helyezésének van helye, ha az elsőfokon eljárt bíróság
a) nem alkalmazott olyan anyagi büntető jogszabályt, amelyet alkalmaznia kellett volna;
b) olyan anyagi büntető jogszabályt alkalmazott, amelyet nem lehetett volna alkalmaznia;
c) anyagi büntető jogszabályt annak helyes értelmével ellentétesen alkalmazott.
(2) Az (1) bekezdés esetében is csak akkor lehet hatályon kívül helyezni az elsőfokú bíróság ítéletét, ha az elsőfokú bíróság tévedése lényegesen más büntetés kiszabását eredményezte, mint amelyet a bíróságnak a jogszabály megfelelő alkalmazása esetén ki kellett volna szabnia; ilyenkor sincs azonban helye az ítélet hatályon kívül helyezésének, ha a 205. § (2) bekezdése szerint kell eljárni.
205. § (1) Ha a másodfokú bíróság az iratok alapján úgy találja, hogy a terhelt cselekménye enyhébb minősítés alá esik, vagy a kiszabott büntetés aránytalanul súlyos, az elsőfokon eljárt bíróság ítéletének a minősítésre, illetőleg a büntetés kiszabására vonatkozó részét megváltoztatja.
(2) Az elsőfokú bíróság ítéletének a minősítésre vonatkozó részét a másodfokú bíróság akkor is megváltoztathatja, ha a terhelt terhére bejelentett fellebbezés (óvás) hiányában súlyosabb büntetés kiszabásának helye nincs [209. § (1) bek.], de az elsőfokon eljárt bíróság az anyagi büntetőjogi szabályokat a 204. § (1) bekezdésében meghatározott módon megsértette.
(3) Ha a másodfokú bíróság az iratok alapján arra a megállapításra jut, hogy a terhelt felmentésének van helye, a terheltet az ellene emelt vád alól felmenti.
(4) Ha a másodfokú bíróság az elsőfokon eljárt bíróság ítéletének kizárólag a polgári jogi igény megállapítására vagy a bűnügyi költségekre vonatkozó részét bírálja felül és a fellebbezést (óvást) alaptalannak találja, azt elutasítja, ha pedig alaposnak találja, az ítéletnek erre vonatkozó rendelkezését megváltoztatja. Ha a másodfokú bíróság ilyen esetben a polgári jogi igény kérdésében az iratok alapján határozni nem tud, az elsőfokú bíróság ítéletének ezt a részét hatályon kívül helyezi és a polgári jogi igényt előterjesztő felet arra utasítja, hogy igényét egyéb törvényes úton érvényesítse.
206. § (1) A hatályon kívül helyező végzésnek tartalmaznia kell az elsőfokú ítélet ismertetését, a hatályon kívül helyezés okait, a másodfokú bíróság állásfoglalását, továbbá az új eljárásra vonatkozó iránymutatásokat annak megjelölésével, hogy az eljárást melyik szakaszától kell megismételni.
(2) A másodfokú bíróság elrendelheti, hogy az ügyet az elsőfokú bíróság másik tanácsa vagy azonos hatáskörű más bíróság tárgyalja.
207. § A másodfokú bíróság, ha a fellebbezést (óvást) alaptalannak találja és az ítéletet egyéb okból sem kell megváltoztatni vagy hatályon kívül helyezni, a fellebbezést (óvást) elutasítja.
208. § (1) Az elsőfokú bíróság az ítélet hatályon kívül helyezése folytán az ügyet a másodfokú bíróság iránymutatásainak megfelelően bírálja el.
(2) Az elsőfokú bíróság által az ügy megismételt tárgyalása során hozott új ítéletet az általános szabályok szerint lehet fellebbezéssel (óvással) megtámadni.
209. § (1) Ha az elsőfokú ítélet ellen a terhelt terhére fellebbezést (óvást) nem jelentettek be, az új eljárás során büntetését - a (2) bekezdés esetén kívül - súlyosbítani nem lehet.
(2) A terhelt büntetését a terhére bejelentett fellebbezés (óvás) hiányában is súlyosítani lehet, ha a megismételt eljárás során felmerült újabb ténymegállapítások figyelembevételével a terhelt más bűncselekményben is bűnös, vagy cselekményét súlyosabban kell minősíteni."
78. § A Bp. 211. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"(1) Az elsőfokú bíróság végzése ellen - a Legfelsőbb Bíróság elsőfokon hozott végzése kivételével - fellebbezésnek, illetőleg az ügyész részéről fellebbezési óvásnak van helye, ha azt a törvény ki nem zárja."
79. § (1) A Bp. 212. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"(2) Ha a fellebbezés alapján
a) az eljárásnak a tárgyaláson történt megszüntetése vagy felfüggesztése,
b) elkobzás vagy vagyonelkobzás (229. §) kérdésében kell határozni,
a fellebbezési bíróság tárgyalást tart. A tárgyalás kitűzésére és lefolytatására a 194-196. §-ok az irányadók."
(2) A Bp. 212. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"(4) Ha a másodfokú bíróság a fellebbezést alaposnak találja, a megtámadott végzést hatályon kívül helyezi, ha pedig annak szükségessége fennáll, az elsőfokon eljárt bíróságot egyben új eljárásra is utasítja, illetőleg, ha a végzés alapjául szolgáló tényállás kiegészítésre nem szorul és a végzés annak alapján felülbírálható, a másodfokú bíróság azt megváltoztatja és a törvénynek megfelelő határozatot hoz. Ha a másodfokú bíróság a fellebbezést alaptalannak találja, azt elutasítja."
80. § (1) A Bp. 215. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(2) A terhelt terhére a magánvádló csak akkor terjeszthet elő perújítási kérelmet, ha a terheltet nem nyilvánították bűnösnek."
(2) A Bp. 215. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"(3) A terhelt javára perújítási kérelmet terjeszthet elő:
a) maga a terhelt vagy helyette házastársa;
b) a fiatalkorú terhelt törvényes képviselője, a terhelt kifejezett akarata ellenére is;
c) a védő, mégpedig a terhelt kifejezett akarata ellenére is;
d) a terheltnek bármelyik egyenesági rokona, de csak a terhelt halála után."
(3) A Bp. 215. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"(4) A 213. § (3) bekezdésében megjelölt alapon csak a terhelt javára jogosultak és csak abban az esetben terjeszthetnek elő perújítási kérelmet, ha a terhelt ismét az ország területén tartózkodik."
81. § A Bp. 216. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"(1) A perújítási kérelmet az alapügyben eljárt elsőfokú bíróság mellett működő ügyésznél kell írásban előterjeszteni vagy jegyzőkönyvbe mondani. A kérelemben meg kell jelölni a perújítási kérelem okát és bizonyítékait; az ok szabatos megjelölésének hiánya azonban a perújításnak egymagában nem akadálya.
(2) Az ügyész a nála előterjesztett perújítási kérelmet megvizsgálja és ha ez nyilvánvalóan alaptalan, indokolt határozattal elutasítja.
(3) Ha az ügyész a perújítási kérelmet megalapozottnak találja, vagy a perújítást maga kezdeményezi, köteles a szükséges nyomozásról gondoskodni.
(4) Az ügyész, ha a nyomozás eredményeképpen a perújítást szükségesnek tartja, perújítási indítványát az ügy irataival együtt - a legfőbb ügyész útján - a Legfelsőbb Bíróság elé terjeszti. A nyomozás eredményeként alaptalannak bizonyult perújítási kérelmet az ügyész elutasítja.
(5) A perújítási kérelem elutasítása miatt a felettes ügyészhez panasznak van helye."
82. § (1) A Bp. 217-220. §-ai hatályukat vesztik.
(2) A Bp. 221. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"221. § (1) A Legfelsőbb Bíróság a perújítási indítványt zárt ülésben bírálja el. Ha a perújítási indítványt megalapozottnak találja, a megtámadott ítéletet végzéssel hatályon kívül helyezi és az ügyet az elsőfokon eljárt bírósághoz érdemi tárgyalásra utalja; egyidejűleg az alapügyben hozott bármely rendelkezés végrehajtását felfüggesztheti, illetőleg félbeszakíthatja vagy a szükséges biztonsági intézkedést elrendelheti.
(2) A Legfelsőbb Bíróság, ha a perújítási indítványt alaptalannak találja, azt végzéssel elutasítja, az ügy iratait pedig határozatának kiadmányaival együtt visszaküldi az alapügyben elsőfokon eljárt bíróságnak.
(3) Az elsőfokú bíróság a Legfelsőbb Bíróság határozatát kézbesítteti az ügyésznek, továbbá annak, aki a perújítási kérelmet előterjesztette; az ítélet hatályon kívül helyezése esetén pedig - a tárgyalás kitűzésével egyidejűleg - értesíti a feleket és az alapügyben hozott ítélet által érintett egyéb érdekelteket is.
221/A. § (1) Az ítélet hatályon kívül helyezése esetén az elsőfokú bíróság előtti tárgyalásra a perújítás jellegéből folyó értelemszerű eltérésekkel a VIII. fejezet rendelkezéseit kell alkalmazni.
(2) A terheltet a vádirat közlése helyett a perújítási indítvány lényegéről kell az idézővégzéssel együtt tájékoztatni, a tárgyaláson pedig mind a vádiratot, mind a perújítási indítványt ismertetni kell.
221/B. § Ha a perújítást a terhelt javára indítványozták, az ítéletet terhére súlyosbítani nem lehet."
83. § A Bp. 225. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"A legfőbb ügyész vagy a Legfelsőbb Bíróság elnöke bármely bíróság büntető ügyben hozott jogerős határozata ellen a Legfelsőbb Bíróságnál törvényességi óvást emelhet, ha a határozat törvénysértő vagy megalapozatlan."
84. § A Bp. 226. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"(1) A törvényességi óvásnak nincs halasztó hatálya; a legfőbb ügyész, illetőleg a Legfelsőbb Bíróság elnöke az általa törvényességi óvással megtámadott határozat végrehajtását felfüggesztheti, félbeszakíthatja vagy a szükséges biztonsági intézkedéseket elrendelheti.
(2) A törvényességi óvást a Legfelsőbb Bíróság megfelelő kollégiuma három hivatásos bíróból álló tanácsban bírálja el. Az ülésre a legfőbb ügyészt meg kell hívni.
(3) Ha a törvényességi óvás a Legfelsőbb Bíróság határozata ellen irányul, azt az Legfelsőbb Bíróság elnökségi tanácsa bírálja el. Az elnökségi tanács ülésén a legfőbb ügyész résztvesz.
(4) A (2) és (3) bekezdés eseteiben a tanács zárt ülésen határoz, határozatait azonban nyilvánosan kell kihirdetni."
85. § A Bp. 227. §-ának (3) bekezdése helyébe a (3)-(5) bekezdés alatt a következő rendelkezések lépnek;
"(3) A Legfelsőbb Bíróság az (1) bekezdés szerint tett megállapításon felül a megtámadott határozatot hatályon kívül helyezheti és új eljárásra küldi vissza az ügyet ahhoz a bírósághoz, amely a törvénysértő határozatot hozta, vagy maga hoz érdemi határozatot.
(4) A Legfelsőbb Bíróság a törvényességi óvás alapján hozott határozatában a terheltre a hatályon kívül helyezett határozatban megállapított rendelkezésnél hátrányosabbat nem állapíthat meg. Ha ilyen határozat hozatalára van szükség, a Legfelsőbb Bíróság az ügyet ahhoz a bírósághoz küldi vissza, amely a törvénysértő határozatot hozta, feltéve, hogy az ilyen határozat hozatalának az (5) bekezdésben foglaltakra tekintettel helye lehet. A Legfelsőbb Bíróság állásfoglalása az alsófokú bíróságra kötelező.
(5) Törvényességi óvás folytán a terheltre a hatályon kívül helyezett határozatban foglalt rendelkezésnél hátrányosabbat az eljáró bíróság csak akkor hozhat, ha a megtámadott határozat jogerőre emelkedésétől a törvényességi óvás bejelentéséig egy év még nem telt el."
86. § A Bp. 229. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(1) Ha a büntetőtörvény értelmében elkobzásnak van helye, a terhelt ellen azonban az eljárást megszüntették, illetőleg a terhelt ismeretlen helyen vagy külföldön tartózkodik, vagy fele szemben az eljárást a bűncselekmény elkövetése után bekövetkezett elmebetegség miatt függesztették fel, avagy eljárás senki ellen sem indult, az ügyész az elkobzás kimondása végett a bírósághoz fordul. A bíróság illetékességére a 30. § irányadó."
87. § A Bp. 231. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"(4) A biztonsági őrizetből elbocsátás, a biztonsági őrizet meghosszabbítása, továbbá az őrizetbe visszahelyezés tárgyában a bíróság tárgyaláson, végzéssel és hivatalból is határoz. A tárgyaláson meg kell hallgatni az ügyészt, a védőt és - a körülményekhez képest - a biztonsági őrizetbe helyezett személyt. A bíróság, ha ezt az eset körülményei indokolják, elrendelheti annak a személynek a kihallgatását is, aki a biztonsági őrizetbe helyezett felett az intézetben az elmeorvosi felügyeletet gyakorolta."
88. § A Bp. 232. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(1) Kártalanítás a nyomozóhatóság vagy a bíróság határozata alapján kiállott előzetes letartóztatásért jár, ha azt a cselekményt, amely miatt az előzetes letartóztatást elrendelték, nem a letartóztatott terhelt követte el, vagy ha az nem bűncselekmény."
89. § A Bp. 233. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"(1) A jogerős ítélet alapján kitöltött szabadságvesztésért, úgyszintén az ilyen ítélet alapján kifizetett vagy behajtott pénzbüntetésért a terheltnek kártalanítás jár, ha perújítás során, illetőleg törvényes óvás folytán jogerősen felmentették vagy enyhébb büntetésre ítélték."
90. § A Bp. 235. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"(1) Ha külföldön tartózkodó olyan terhelt ellen kell büntető eljárást folytatni, akivel szemben kiadatásnak van helye, a bíróság az ügyész indítványára elfogatóparancsot bocsát ki; a bíróság ugyancsak elfogatóparancsot bocsát ki, ha jogerősen kiszabott büntetést külföldön lévő terhelten kell végrehajtani. Az elfogatóparancsot a kiadatás kieszközlése végett a bíróság az igazságügyminiszterhez terjeszti fel."
91. § A Bp. 237. §-a után a következő címet és rendelkezéseket kell felvenni:
"A büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesítésre vonatkozó rendelkezések
238. § (1) Ha a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli utólagos mentesítésnek (rehabilitációnak) a törvény értelmében bírói határozat alapján van helye, az elítélt azt akár szóval, akár írásban a szükséges adatok és bizonyítékok bemutatásával annál a bíróságnál kérheti, amelyik a büntető ügyben elsőfokon határozott. Több külön elítélés esetében a magasabb hatáskörű bíróság, egyenlő hatáskörű bíróságok közül pedig az jár el, amelyik a legsúlyosabb büntetést szabta ki; ha a büntetések azonos súlyúak, az utóbb említett bíróságok bármelyike eljárhat.
(2) Ha az ítéletet katonai bíróság hozta, az eljárásra a katonai bíróság hivatott, mégpedig abban az esetben is, ha az általa kiszabott büntetést polgári büntetőbíróság összbüntetésbe foglalta vagy egyesítette.
(3) Több külön elítélés esetén az elítéltnek együttesen kell kérnie valamennyi büntetőbírósági ítélethez fűződő hátrányok megszüntetését.
238/A. § (1) Ha már a kérelemből nyilvánvaló, hogy a mentesítés előfeltételei hiányoznak, a bíróság a kérelmet tárgyalás nélkül elutasítja. Egyéb esetben megszerzi a kérelem elbírálásához szükséges adatokat és bizonyítékokat.
(2) Ha a kérelem a rendelkezésre álló adatok alapján teljesíthetőnek látszik és az ügyész annak teljesítését nem ellenzi, a bíróság a mentesítést tárgyalás mellőzésével mondja ki, egyébként pedig a kérelem felől az ügyésznek és a kérelmezőnek - szükség esetén pedig a sértettnek és a tanúknak - meghallgatása után végzéssel határoz. A tárgyalás nem nyilvános."
92. § (1) A Bp. 238. §-ának számozása 239. §-ra változik, (3) és (4) bekezdése helyébe pedig a következő rendelkezések lépnek:
"(3) A végzés végrehajthatóságára a 211. § irányadó.
(4) A kiszabott büntetés végrehajtásáról és az államot illető bűnügyi költségek behajtásáról az elsőfokon eljárt bíróság gondoskodik."
(2) A Bp. 239. §-a után a következő rendelkezést kell felvenni:
"239/A. § Ha jogerősen kiszabott büntetésnek ismeretlen helyen tartózkodó terhelten való foganatbavétele iránt kell intézkedni, a bíróság - a 106. §-ban foglaltakra figyelemmel - lakhelykutatást rendel el vagy a terhelt ellen elfogatóparancsot bocsát ki."
93. § A Bp. 239. §-ának számozása 240. §-ra változik, (4) bekezdésének második mondata pedig a következőképpen módosul:
"A Legfelsőbb Bíróság elnöke a legfőbb ügyész meghallgatása után véleményt nyilvánít és azt az iratokkal együtt az igazságügyminiszterhez juttatja a Népköztársaság Elnöki Tanácsa elé terjesztés végett."
94. § A Bp. 240. és 241. §-a hatályát veszti és helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"241. § (1) A szabadságvesztésbüntetés megkezdésére az elsőfokú bíróság fontos okból halasztást engedélyezhet. Ha az elítélt a fellebbezési tárgyaláson megjelent és a halasztás iránti kérelmét szóval nyomban előterjesztette, a halasztást a másodfokú bíróság is engedélyezheti.
(2) A szabadságvesztésbüntetés félbeszakítását fontos okból a belügyminiszter engedélyezheti.
(3) A bíróság a pénzbüntetés megfizetésére halasztást adhat és az elítélt körülményeinek megfelelő részletfizetést engedélyezhet.
(4) Az (1) és (3) bekezdésben felsorolt kérdésekben a bíróság zárt ülésben határoz.
(5) A szabadságvesztésbüntetés és a pénzbüntetés elhalasztására, továbbá a részletfizetés engedélyezésére és mértékére vonatkozó részletes szabályokat az igazságügyminiszter a legfőbb ügyésszel, a szabadságvesztésbüntetés félbeszakítására vonatkozó szabályokat pedig a belügyminiszter az igazságügyminiszterrel és a legfőbb ügyésszel egyetértésben állapítja meg.
241/A. § (1) A büntető eljárás megszüntetésére irányuló kérelmet a Népköztársaság Elnöki Tanácsához a legfőbb ügyész terjeszti fel.
(2) A büntetés elengedésére irányuló kérelmet a Népköztársaság Elnöki Tanácsához az igazságügyminiszter terjeszti fel. A büntetés elengedése iránt a legfőbb ügyész is tehet előterjesztést a Népköztársaság Elnöki Tanácsához.
(3) A (2) bekezdésben említett kérelem felterjesztése, illetőleg a kegyelemre irányuló előterjesztés esetében az igazságügyminiszter, illetőleg a legfőbb ügyész elrendelheti a büntetés végrehajtásának elhalasztását."
95. § A Bp. 247. és 248. §-ai hatályukat vesztik.
96. § A jelen törvény hatálybalépésének idejét külön jogszabály* állapítja meg.[1]
Dobi István s. k.,
a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke
Darabos Iván s. k.,
a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára
Melléklet az 1954. évi V. törvényhez
A büntető perrendtartásról szóló 1951. évi III. törvénynek az 1954. évi V. törvénnyel módosított és egységes szerkezetbe foglalt szövege
Lábjegyzetek:
[1] *Szabályozására lásd 1954. évi 17. törvényerejű rendelet