1955. évi 39. törvényerejű rendelet

a dolgozók betegségi biztosításáról

A Magyar Népköztársaság védi a dolgozók egészségét és segíti a dolgozókat munkaképtelenségük esetén.

A Magyar Népköztársaság ezt a védelmei és segítséget széleskörű társadalombiztosítással és az orvosi ellátás megszervezésével valósítja meg." (Alkotmány 47. §-a.)

Felszabadulásunk, de különösen az Alkotmány megalkotása óta országunk szocialista fejlődése során a Minisztertanács a társadalombiztosítást kiterjesztette és népgazdaságunk erősödésével párhuzamosan a társadalombiztosítási szolgáltatásokat többízben emelte.

Megszüntette a társadalombiztosítás szervezeti széttagoltságát és a társadalombiztosítási feladatok ellátását közvetlenül a dolgozókra, irányítását pedig a szakszervezetekre bízta.

A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a társadalombiztosítás további fejlesztése céljából az alábbi törvényerejű rendeletet hozza:

ALAPELVEK[1]

1. § Népköztársaságunk egyik legfőbb törekvése a dolgozók egészségének megvédése és a betegségek megelőzése, de megad minden támogatást ahhoz is, hogy a megbetegedett dolgozó vagy családtagja az egészségét mielőbb visszanyerje. Ezt a támogatást a Magyar Népköztársaság a társadalombiztosítás keretében a dolgozók széles körére kiterjedő kötelező betegségi biztosítással valósítja meg.

2. § (1) A betegségi biztosítással kapcsolatos kérdésekben a Minisztertanács a Szakszervezetek Országos Tanácsa véleményének meghallgatásával rendelkezik.

(2) A dolgozók betegségi biztosítását a Szakszervezetek Országos tanácsa irányítja és ellenőrzi.

A TÖRVÉNYEREJŰ KENDELET HATÁLYA

3. §[2] (1) A betegségi biztosítás kötelezően kiterjed a munkaviszonyban álló dolgozókra, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek és a kisipari szövetkezetek tagjaira, továbbá - meghatározott feltételekkel - az előbbiekben nem említett más csoportokra és személyekre. Az a személy, akire a kötelező biztosítás nem terjed ki, önkéntes betegségi biztosításba léphet.

(2) Felhatalmazást kap a Minisztertanács, hogy

a) a kötelezően biztosítottak körét és a biztosítás feltételeit;

b) a munkaviszonyban nem álló személyek egyes csoportjainál a betegségi biztosítás szolgáltatásaira vonatkozó jogosultságot; továbbá

c) az önkéntes betegségi biztosítás feltételeit rendelettel állapítsa meg.

MUNKAVISZONYBAN ÁLLÓ DOLGOZÓK BETEGSÉGI BIZTOSÍTÁSA

A betegségi biztosítás szolgáltatásai

4. § (1) A dolgozót és családtagját betegsége esetén orvosi ellátás, gyógyszer, gyógyászati segédeszköz, kórházi ápolás és gyógyfürdőkezelés illeti meg.

(2) Keresőképtelensége ideje alatt a dolgozó táppénzt kap.

(3) Terhesség, szülés vagy halál esetében a dolgozót segélyben kell részesíteni.

5. § (1) A betegségi biztosítás szolgáltatásaira az a családtag jogosult, akit a dolgozó a családjogi rendelkezések szerint eltartani köteles.

(2) A családtagokkal azonos betegségi biztosítási szolgáltatások illetik meg azt a dolgozó által eltartott személyt, akivel közös háztartásban él.

Orvosi gyógykezelés

6. § A betegségi biztosítás alapján a dolgozót és családtagját az állami egészségügyi szolgálat szervei útján kell orvosi gyógykezelésben részesíteni. Az orvosi gyógykezelés díjtalan.

Gyógyszer, gyógyászati segédeszköz

7. § A dolgozó és családtagja részére a szükséges gyógyszert, gyógyászati segédeszközt és gyógyfürdőkezelést természetben kell kiszolgáltatni. Ezek kiadását a Minisztertanács térítés fizetéséhez, illetőleg előzetes biztosítási idő igazolásához kötheti.

Szállítás, utiköltségmegtérítés

8. § A betegségi biztosítás szolgáltatásainak igénybevétele céljából szükséges szállítási, illetőleg Utazási költségeket meg kell téríteni. A megtérítés feltételeit és mértékét a Szakszervezetek Országos Tanácsa állapítja meg.

Kórházi ápolás

9. §[3] A kórházi ápolásra szoruló dolgozót, valamint családtagját - a betegségi biztosítás keretében - időbeli korlátozás nélkül díjtalan kórházi ápolásban kell részesíteni.

Táppénz

10. § (1) A keresőképtelen dolgozót munkabérvesztesége pótlására legfeljebb egy éven át, gümőkóros betegség esetében pedig legfeljebb két éven át táppénzben kell részesíteni.

(2) Ha a dolgozó keresőképtelenségét közvetlenül megelőzően egy, illetőleg két évnél rövidebb Ideig állt folyamatosan munkaviszonyban, táppénzt csak a folyamatos munkaviszonyának megfelelő időn át kaphat. Ez a rendelkezés nem vonatkozik a fiatalkorú dolgozókra.

11. §[4] (1) Táppénzre jogosult az a dolgozó nő, illetőleg az az egyedülálló dolgozó férfi, aki egyévesnél fiatalabb beteg gyermekét ápolja, továbbá az a dolgozó nő, aki kórházi ápolás alatt álló 1 évesnél fiatalabb gyermekét szoptatja és emiatt foglalkozását nem folytathatja.

(2) Táppénzre jogosult az a dolgozó nő, illetőleg az az egyedülálló dolgozó férfi is, aki 1 évesnél idősebb, de 6 évesnél fiatalabb beteg gyermekét ápolja és emiatt foglalkozását nem folytathatja.

(3) A (2) bekezdés alapján a gyermek 3 éves életkorának betöltéséig gyermekenként és évenként 60 napig, ha a gyermek 3 évesnél idősebb, gyermekenként és évenként 30 napig jár táppénz. Egyedülálló dolgozónak 1 évesnél idősebb, de 6 évesnél fiatalabb gyermek betegsége esetén évenként és gyermekenként 60 napig jár táppénz.

(4) A 10. § (2) bekezdésében foglaltakat e paragrafusban meghatározott esetekben is megfelelően alkalmazni kell.

12. §[5]

13. § (1)[6] A táppénz a munkabér 65%-a. A hosszabb ideig munkaviszonyban álló dolgozók táppénzét a Minisztertanács a munkabér magasabb százalékában is megállapíthatja.

(2) Kórházi ápolás alatt a dolgozó részére táppénzének 50 százaléka, ha eltartásra szoruló családtagja van, táppénzének 80 százaléka jár.

Időleges rokkantsági járadék

14. §[7]

Szülési szolgáltatások

15. §[8] (1) A dolgozó nő, valamint a családtag terhessége, illetőleg szülése esetében díjtalan orvosi kezelésre, szülésznői ellátásra és kórházi ápolásra jogosult. A dolgozó nőt szülési szabadsága idejére - a (2) bekezdésben meghatározott feltétel fennállása esetében - terhességi-gyermekágyi segély is megilleti.

(2) Ha a dolgozó nő a szülést megelőző 2 éven belül 270 napon át biztosított volt, a terhességi-gyermekágyi segély a munkabér teljes összege, ha pedig legalább 180 napon át volt biztosított, a terhességi-gyermekágyi segély a munkabér 65 százaléka.

(3) A kórházi ápolás idejére a terhességi-gyermekágyi segély 80 százaléka jár.

16. §[9] (1) Az orvosi gyógykezelésre jogosult dolgozó nőnek, valamint a családtagnak szülése esetében anyasági segély jár.

(2) Az anyasági segély feltételeit és összegét a Szakszervezetek Országos Tanácsa állapítja meg.

Temetési segély

17. § (1) Ha a dolgozó meghalt, a hátramaradottak részére temetési segélyt kell adni. Temetési segélyt kell adni családtag elhalálozása esetében is, ha a dolgozó a halál napját közvetlenül megelőző két éven belül legalább száznyolcvan napon át biztosított volt.

(2) A temetési segély összegét a Szakszervezetek Országos Tanácsa állapítja meg.

Üzemi balesetet szenvedett dolgozók jogosultsága

18. § (1) Az üzemi balesetet szenvedett vagy foglalkozási ártalomban megbetegedett dolgozó, nyugdíjas, járadékos részére a betegségi biztosítás szolgáltatásait térítésmentesen mindaddig adni kell, amíg arra a baleset, illetőleg a foglalkozási betegség miatt szüksége van.

(2) Az előző bekezdésben foglalt rendelkezést alkalmazni kell arra a személyre is, aki betegség esetére biztosítva nincsen, de a dolgozók társadalombiztosítási nyugdíjáról szóló jogszabályok szerint üzemi baleset vagy foglalkozási betegség esetében ellátásra jogosult.

Jogosultság a munkaviszony megszűnése után

19. § A dolgozót a betegségi biztosítás egyes szolgáltatásaiban a munkaviszony megszűnése után is részesíteni kell. Az ezekre vonatkozó szabályokat a Minisztertanács állapítja meg.

MUNKAVISZONYBAN NEM ÁLLÓ SZEMÉLYEK BETEGSÉGI BIZTOSÍTÁSA

20. §[10]

21. §[11]

A SZOLGÁLTATÁSOKRA VONATKOZÓ KÖZÖS RENDELKEZÉSEK

Szolgáltatások korlátozása

22. § A betegségi biztosítás szolgáltatásaira jogosultságát korlátozni kell annak a biztosítottnak vagy családtagjának, aki szándékos magatartásával betegségét maga okozta, vagy aki gyógyulását késleltette vagy pedig az orvos utasításainak nem tett eleget.

A szolgáltatások elévülése

23. § A betegségi biztosítás szolgáltatásaira vonatkozó igény egy év alatt évül el.

SZERVEZET

24. §[12]

25. § (1) A betegségi biztosítás igazgatásával és gazdálkodásával kapcsolatos tennivalókat a Szakszervezetek Országos Tanácsa irányításával a Szakszervezeti Társadalombiztosítási Központ, illetőleg a vasutas dolgozók vonatkozásában a Vasutasok Szakszervezete látja el.

(2) A betegségi biztosítással kapcsolatos helyi ügyviteli feladatokat a Szakszervezeti Társadalombiztosítási Központ helyiszervei végzik. Egyes ügyviteli feladatok ellátásába a munkáltatókat is be kell vonni.

26. § Az állami egészségügyi szolgálatnak a biztosítottak és családtagjaik egészségügyi ellátásával kapcsolatos feladatkörét az egészségügyi miniszter a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben szabályozza. A vasúti egészségügyi szolgálatnak ezt a feladatkörét a közlekedés- és postaügyi miniszter a Szakszervezetek Országos Tanácsával és az egészségügyi miniszterrel egyetértésben szabályozza.

A BETEGSÉGI BIZTOSÍTÁS KÖLTSÉGEINEK FEDEZÉSE

27. § (1) A betegségi biztosítás költségeit a betegségi biztosítási járulékokból kell fedezni. A betegségi biztosítási járulékot a munkáltató fizeti, azt a munkaviszonyban álló dolgozótól levonni nem szabad.

(2) A betegségi biztosítási járulék mértékét és a járulékfizetés szabályait a Minisztertanács állapítja meg.

(3) A betegségi biztosítás összes bevételeit és kiadásait az állami költségvetésben kell előirányozni.

JOGORVOSLAT

28. §[13] A betegségi biztosítás szolgáltatásaival kapcsolatban a biztosítottak és a biztosítási szervek között felmerülő vitás ügyekben a szakszervezeti szervek, illetőleg a szövetkezeteknek a SZOT-tal egyetértésben kijelölt szervei járnak el. E szervek határozata ellen - a 30. §-ban meghatározott ügyeket kivéve - a bírósághoz keresettel fordulni nem lehet.

29. § Ha a táppénzt igénylő dolgozót az illetékes orvos keresőképesnek nyilvánította, a dolgozó kérheti, hogy keresőképtelenségének felülvizsgálása céljából ügyét orvosi döntőbizottság elé terjesszék. Az orvosi döntőbizottság megállapítása végérvényes.

30. § (1)[14] A biztosítás ügyviteli szervének székhelye szerint illetékes járásbírósághoz (Budapesten a Pesti Központi Kerületi Bírósághoz) keresettel fordulhat:

a) a biztosított a Minisztertanács által meghatározott esetekben az ellen a határozat ellen, amelyben a betegségi biztosítási szolgáltatások jogtalan igénybevételével okozott kár megtérítésére kötelezték;

b) a biztosítás szolgáltatásainak megtérítésére kötelezett, az ellene kibocsátott fizetési meghagyás ellen;

c) a biztosított, az ügyében hozott határozat ellen annak megállapítása kérdésében, hogy üzemi baleset történt-e;

d) a munkáltató, valamint a vele egyetemlegesen felelős személy az ellene kibocsátott fizetési meghagyás ellen;

e) mind a munkáltató, mind az érdekelt személy a betegségi biztosítási jogviszony fennállása kérdésében hozott határozat ellen.

(2) Az (1) bekezdésben említett határozat vagy fizetési meghagyás jogerős, végrehajtható közokirattá válik, ha ellene a törvényes határidőn belül keresetet nem adtak be.

VEGYES RENDELKEZÉSEK

31. § (1)[15] A Minisztertanács felhatalmazást kap arra, hogy a törvényerejű rendelet irányelvei alapján:

a)[16]

b) meghatározza a munkabérnek a készpénzszolgáltatások kiszámításánál figyelembe vehető legmagasabb összegét;

c) megállapítsa a külföldön tartózkodó dolgozó vagy családtagja által igénybe vett betegségi biztosítási szolgáltatásokért járó térítés szabályait;

d) a fegyveres erők, valamint a fegyveres- és rendészeti testületek tagjai, a mezőgazdasági dolgozók egyes csoportjai és a háztartási alkalmazottak tekintetében a törvényerejű rendelet rendelkezéseitől eltérően rendelkezzék.

(2) A Minisztertanács a jelen törvényerejű rendelet végrehajtásával kapcsolatos egyes kérdések részletes szabályozását a Szakszervezetek Országos Tanácsára bízhatja.

32. § A Szakszervezetek Országos Tanácsa felhatalmazást kap, hogy a külföldi állam képviseleténél, területenkívüliséget élvező nemzetközi szervnél alkalmazott dolgozók, valamint a külföldi képviseletekhez, nemzetközi szervhez tartozó területenkívüliséget élvező személy által alkalmazott dolgozók betegségi biztosítására a képviseleti hatósággal, illetőleg nemzetközi szervvel megállapodást köthessen.

HATÁLYBALÉPÉS

33. § (1) Ez a törvényerejű rendelet az 1956. évi január hó 1. napján lép hatályba.

(2) A törvényerejű rendelet hatálybalépésével egyidejűleg hatályukat vesztik a betegségi és baleseti kötelező biztosításról szóló 1927. évi XXI. törvény, valamint e törvény módosítása és kiegészítése tárgyában kiadott és még érvényben lévő rendelkezések, továbbá az állami társadalombiztosítás szervezetéről szóló 1950. évi 36. számú törvényerejű rendelet.

Nagy Dániel s. k.,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának helyettes elnöke

Darabos Iván s. k.,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára