3/1957. (I. 13.) PM rendelet

a népgazdaság átszervezéséről szóló rendelkezések végrehajtásával kapcsolatos kérdések szabályozásáról

A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormánynak a népgazdaság átszervezésével kapcsolatos munkaügyi kérdésekről szóló 15/1956. (XII. 29.) Korm. (a továbbiakban: R.) rendelete, valamint az 1/1957. (I. 8.) Korm. rendeletben kapott felhatalmazás alapján az alábbiakat rendelem:

I.

Felmondási járandóság

1. § (1) A hivatal (vállalat stb.) részéről történt felmondás esetén a R alapján járó minden kedvezmény azt a dolgozót (a továbbiakban: elbocsátott dolgozót) illeti meg, akinek a felmondásról szóló értesítést az 1956. évi október hó 23. napja után legkésőbb 1957. évi március hó 31. napján kézbesítették, vagy déli 12 óráig ajánlottan postára adták.

(2) Az elbocsátott dolgozót a munkaviszony megszüntetésétől (a tizenöt napi felmondási idő lejártától) számítva, annyi időre kell munkabérrel ellátottnak tekinteni, amennyi napi keresetet jelent részére a tizenöt napi felmondási járandóságon felül kifizetett összeg.

(3) A munkabérrel ellátottság időtartamát a betegségi biztosítás szolgáltatásaira, valamint a nyugdíjra való jogosultság elbírálásánál a munkaviszonyban töltött időhöz hozzá kell számítani.

(4) A munkabérrel való ellátottság megszűnésének időpontját úgy kell megállapítani, hogy a tizenöt napi felmondási időt 30 naptári nappal kell növelni és ehhez az időtartamhoz (45 nap) annyiszor másfél napot - legfeljebb azonban további 45 napot - kell hozzáadni, ahány év után az elbocsátott dolgozó 5 százalékos kiegészítést kapott. Ha ezen időtartam utolsó napjára félnapi munkabér jut, ellátottság szempontjából a félnapot figyelmen kívül kell hagyni.

(5) Ha a R. 2. §-a alapján a dolgozó már egy-ízben felemelt felmondási járandóságban részesült, majd újabb munkaviszonyt létesített, s ezt a munkaviszonyát még 1957. évi március hó 31. napja előtt a hivatal (vállalat) részéről történt felmondással megszüntetik, a felemelt felmondási járandóságot újból kifizetni nem szabad.

(6) A R. 2. §-a alapján járó felemelt felmondási járandóság - a R. 3. §-ában említett kedvezmények mellett - azt a dolgozót is megilleti, aki a R. 7. § (3) bekezdése szerint az áthelyezést nem fogadta el, s a munkaviszonyt felmondással megszüntette.

(7) A R. 2. §-a alapján járó felmondási járandóságot ki kell fizetni annak a dolgozónak is, aki táppénzes állományban van.

(8) Ha az elbocsátott dolgozó a R. hatálybalépését követően újabb munkaviszonyt létesít, a munkabérrel való ellátottságot - nem számítva bele a 15 napi felmondási időre járó munkabért - az új munkabérének folyósításánál számításba kell venni. A dolgozó részére az új munkahelyén csak azzal a nappal szabad munkabért folyósítani, amely nappal a munkabérrel való ellátottsága megszűnt.

(9) Ha a (8) bekezdéssel érintett elbocsátott dolgozó új munkahelyén járó havi keresetének egy napra eső hányada kevesebb, mint a korábbi havi keresetének egy napra eső hányada volt, a többlettel a munkabérrel való ellátottság időtartama nem hosszabbítható meg. Ha a dolgozó az új munkahelyén magasabb munkabérre jogosult, a korábbi alacsonyabb és az új magasabb munkabér közötti különbözetet részére ki kell fizetni.

(10) A (8) és (9) bekezdésekben foglaltak alól kivételt képez, ha a dolgozó

a) bányamunkát;

b) alkalmi vagy idényjellegű munkát vállal; e) szövetkezetnél, vagy magánmunkáltatónál

helyezkedik el, amely esetekben a munkabért korlátozás nélkül ki kell fizetni.

2. § (1) A felmondási járandóság alapját képező havi átlagkereset kiszámításánál az 1956. évi október, november és december hónapokra kifizetett munkabéreket figyelmen kívül kell hagyni. A havidíjas dolgozók átlagkeresetének kiszámításánál, ha a munkaviszony 1956. évi december hó 31. napja előtt szűnt meg, az 1956. évi szeptember havi átlagkeresetet, ha 1957. évi január hó 1. napját követően szüntették meg, a kiszámítás idején érvényes havi alapbért és a Munka Törvénykönyve végrehajtási rendelete (Mt. V.) 140. § (1)-(3) bekezdése szerint figyelembe vehető egyéb kifizetett járandóságokat kell számításba venni.

(2) A közszolgálati dolgozók felmondási járandóságának kiszámításánál a pótszabadság alapjául szolgáló folyamatos munkaviszonyt kell figyelembe venni abban az esetben, ha ez kedvezőbb elbírálást biztosít, mint a korpótlék szempontjából beszámított teljes szolgálati idő.

3. § (1) A dolgozót terhelő 3%-os nyugdíjjárulékot, továbbá a társadalombiztosítási járulékot az összes felmondási járandóság után le kell vonni, illetőleg le kell róni.

(2) A R. 3. § (3) bekezdése szerint a Munka Törvénykönyve (Mt.) 80. §-a alapján folyósított fizetési előleg havi törlesztő-hányadának 50%-át a felmondási járandóságnak a munkaviszony megszűnéséig (tizenöt napra) eső részéből még le kell vonni. Az összes felmondási járandóságból (a tizenöt napi felmondási illetmény, az egyhavi átlagkereset és az 5%-os rendkívüli felmondási járandóság együttes összegéből) a gyermektartási díjat, a TÜKER és egyéb tartozásokat olyan százalékos mértékben szabad levonni, amint azt a dolgozó havi munkabéréből a felmondást megelőzően levonták.

(3) Az 1956. évi október hó 23. napja után a rendeletekkel ellentétben felvett munkabér és egyéb járandóság nem tekinthető a Mt. 80. §-a alapján adható előlegnek, ennek megfelelően egyéb tartozásként az összes felmondási járandóság 50 százalékáig [54/1953. (XI. 28.) MT 2. § (2) bekezdés] kell levonni.

II.

A dolgozó nőkre vonatkozó egyes rendelkezések

4. § (1) A R. 14. §-ának rendelkezései nem érintik a Mt. 96. §-ában foglaltakat, amely szerint a dolgozó nő munkaviszonyát a terhesség megállapításától a szülést követő hatodik hónap végéig a hivatal (vállalat) csak fegyelmi eljárás alapján szüntetheti meg. A Mt. 96. §-ának hatálya alá tartozó dolgozó nő munkaviszonyát a hivatal (vállalat) részéről történő felmondással csak az említett felmondási tilalmi idő lejárta után lehet megszüntetni.

(2) Ha a hivatal (vállalat) megszűnik, az (t) bekezdés szerint munkaviszonyban megtartott dolgozó nő a jogutód hivatal (vállalat) vezetőjénél, ha jogutód nincs, a lakóhelye szerint illetékes városi (városi kerületi), illetőleg községi tanács végrehajtó bizottságánál köteles szolgálatra jelentkezni. Az ilyen dolgozó nőt állományilag, mint létszámfelettit kell nyilvántartani. Foglalkoztatásáról és a ténylegesen ellátott munkakörének megfelelő munkabér folyósításáról a jogutód hivatal (vállalat), illetőleg a tanács végrehajtó bizottsága költségvetésének terhére köteles gondoskodni. Az így kifizetett összeggel a béralap növelhető.

(3) A (2) bekezdésben említett esetben az érdekelt dolgozó nőt át kell helyezni, s vonatkoznak rá a R. 7. §-ában foglalt rendelkezések.

(4) A (3) bekezdés szerint áthelyezett dolgozó nő munkaviszonyát a tilalmi idő lejárta után meg kell szüntetni.

III.

Munkanélküli segély

5. §

(1) A munkanélküli segély iránti igény elbírálására községekben a községi tanács VB titkára, városokban (kerületekben) a pénzügyi osztály jogosult. Vita esetén a felettes tanács VB pénzügyi osztálya dönt.

(2) Munkanélküli segélyt csak a rendeletben előírt feltételek fennforgása, valamint a munkakönyv és a munkavállalói igazolási lap bemutatása esetében lehet kifizetni. A munkanélküli segélyre jogosult dolgozó büntetőjogi felelősség mellett köteles nyilatkozni, hogy sem táppénzben, sem nyugdíjban nem részesül.

(3) A munkanélküli segély a R. 8. § (4) bekezdése szerint - egyéb feltételektől függően - attól az időponttól jár, amely időpontban az elbocsátott dolgozó munkabérrel való ellátottsága megszűnik. Az ellátottság megszűnésének időpontját a jelen rendelet 1. § (4) bekezdésében foglaltak szerint kell megállapítani. Az így megállapított időpontot a munkáltató a dolgozó munkavállalói igazolási lapján köteles feltüntetni.

(4) A munkanélküli segélyből a gyermektartási dijat - a R. 8 §. (3) bekezdésében szabályozott 40 forint számításbavétele nélkül - a segély összegének 33%-a erejéig lehet levenni. A munkáltató köteles az elbocsátott dolgozó munkavállalói igazolási lapjára rávezetni, hogy gyermektartási díj fizetésére kötelezett.

(5) Azt a gyermeket, aki után az elbocsátott dolgozó gyermektartási díj fizetésére kötelezett, a R. 8. § (3) bekezdése szerint eltartott családtagnak kell tekinteni.

(6) Gyermektartási díjat és az eltartott gyermek után járó 40 Ft-ot a gyermek gondozójának együttesen kell kifizetni.

(7) A R. alapján megállapítható munkanélküli segélyek kifizetésének biztosítására a Pénzügyminisztérium a fővárosi, a megyei és a megyei jogú városi tanácsok (továbbiakban: megyei tanácsok) VB pénzügyi osztályainak letéti számláira ellátmányt bocsát rendelkezésre. A megyei tanácsok VB pénzügyi osztályai a felmerülő igények alapján gondoskodnak az ellátmánynak a kerületek, a városok és a járások, a járási tanácsok VB pénzügyi osztályai pedig a községek közötti megosztásáról. A megosztás szerinti ellátmányokat a pénzügyi osztályok, illetőleg a községi tanácsok letéti számláira kell átutalni. Az ellátmányok kezelése és elszámolása a letéti gazdálkodásra vonatkozó jogszabályok szerint történik.

(8) A megállapított munkanélküli segélyt a községi tanács VB titkára (gazdálkodási előadó), illetőleg a pénzügyi osztály a letéti számlán jóváírt ellátmány terhére - előre meghatározott napokon - havonta utólag folyósítja. A kifizetés tényét a segélyt felvevő munkakönyvének 8. oldalára be kell jegyezni.

(9) Az ellátmány felhasználásáról a felettes tanács VB pénzügyi osztályához havonta minden hú

10. napjáig okmányolt elszámolást és a következő hónapokra igénybejelentést kell küldeni. A megyei tanácsok VB pénzügyi osztályai a felülvizsgált elszámolások és a bejelentett igények alapján gondoskodnak az ellátmányok kiegészítéséről, illetőleg újabb ellátmányok rendelkezésre bocsátásáról. A megyei tanácsok VB pénzügyi osztályai a letéti számlára átutalt ellátmányokról, valamint az ellátmányok felhasználásáról és a munkanélküli segélyben részesültek számáról minden hónap 18. napjáig kötelesek a Pénzügyminisztériumhoz tájékoztató jellegű elszámolást felterjeszteni, s egyben a következő havi igényeket bejelenteni.

(10) A felettes tanácsok VB pénzügyi osztályai az ellátmányok kezelését, felhasználását, valamint a kifizetés jogszerűségét a helyszínen is ellenőrizni kötelesek.

(11) A megállapításra és kifizetésre jogosult szervek a bejelentett igényekről, a megállapításokról, valamint a kifizetésekről nyilvántartást kötelesek vezetni.

6. § Munkanélküli_segély táppénzes állományban lévő dolgozónak nem jár.

IV.

Rendkívüli szabadság

7. § (1) A R. 6. §-a szerint a vállalatok legfeljebb 3 hónapi időtartamra engedélyezhetnek rendkívüli szabadságot. A 3 hónapi időtartamot úgy kell értelmezni, hogy egy-egy vállalat legfeljebb a rendkívüli szabadságolás megkezdésének napjától számított 3 hónapra fizethet ilyen címen bért. A 3 havi időtartam akkor sem növelhető, ha időközben a vállalat üzemelt és ennek következtében a tulajdonképpeni rendkívüli szabadságolás nem éri el a 3 hónapot.

(2) Azokat a dolgozókat, akik a rendkívüli szabadság ideje alatt veszik ki a rendes szabadságukat, a szabadságidő alatt - az 50% munkabér helyett - a munkabér 100%-a illeti meg.

(3) Táppénzben részesülő vagy szülési szabadságon lévő dolgozó részére csak a táppénz segélyezés megszűnése, illetőleg a szülési szabadság lejárta után engedélyezhető rendkívüli szabadság.

(4) Annak a rendkívüli szabadságra küldött dolgozónak, aki a rendkívüli szabadság időtartama alatt táppénzre, vagy terhességi, gyermekágyi segélyre válik jogosulttá, a térítést a jogosultság tartama alatt is folyósítani kell. A térítést a 10. § (2) bekezdése szerint a táppénz, illetőleg terhességi, gyermekágyi segély folyósításánál figyelembe kell venni.

V.

Betegségi biztosítási szolgáltatások és családi pótlék

8. § Táppénzt nem lehet folyósítani arra az időre, amelyre az elbocsátott dolgozó munkabérrel ellátott [1. § (4) bekezdés].

9. § Az elbocsátott és a munkaviszony megszűnésekor táppénzes állományban lévő dolgozóra vonatkozóan az üzemi kifizetőhellyel nem rendelkező munkáltató a dolgozó munkaviszonyának megszűnése napját a R. 2. §-a (1) bekezdése alapján kifizetett egyhavi átlagkeresetét, továbbá a (2) bekezdés alapján kifizetett rendkívüli felmondási járandóságának összegét, azt a naptári napot, amelyen az elbocsátott dolgozó munkabérrel való ellátottsága megszűnik [1. § (4) bekezdés], az SZTK táppénzt folyósító helyi szervének azonnal bejelenteni köteles. Amennyiben a dolgozó munkaviszonyának megszűnését követően válik keresőképtelenné, az említett adatokat a munkáltató a "Munkáltatói igazolvány"-ban köteles feltüntetni.

10. § (1) A rendkívüli szabadságra küldött és a szabadság időtartama alatt keresőképtelenné vált dolgozó részére járó táppénz, illetőleg terhességi, gyermekágyi segély összegének megállapításánál a R. 6. §-a (1) bekezdésében említett térítés kétszeres összegét kell munkabérként alapul venni.

(2) A rendkívüli szabadságra küldött és a szabadság időtartama alatt keresőképtelenné vált dolgozó részére a rendkívüli szabadság időtartama alatt járó táppénz, illetőleg terhességi, gyermekágyi segély összegét a R. 6. §-a (1) be-kezdése alapján folyósított térítés összegével csökkenteni kell.

11. § A R. 3. §-a (2) bekezdése alapján a betegségi biztosítás szolgáltatásainak nyújtása, valamint a családi pótlék folyósítása ugyanahhoz a szervhez tartozik, amely a dolgozó munkaviszonyának fennállása alatt arra illetékes volt. Ha az átszervezés során a táppénzt, illetőleg a családi pótlékot folyósító üzemi kifizetőhely megszűnik, a betegségi biztosítás szolgáltatásainak nyújtása, valamint a családi pótlék folyósítása az SZTK-nak a megszűnt üzemi kifizetőhely szerint illetékes helyi szervéhez tartozik.

VI.

Nyugdíj és nyugdíjpótlék

12. § Az a munkáltató, aki dolgozójának munkaviszonyát az 1956. évi október hó 23. napja és az 1957. évi március hó 31. napja közötti időben mondja fel, a R. 2. §-ában megállapított felmondási járandóságok kifizetésével, illetőleg a munkaviszony megszüntetésével egyidejűleg köteles az öregségi nyugdíjat vagy nyugdíjpótlékot igénylő munkavállalója kérelmére, olyan hivatalos igazolást kiadni, amely a nyugdíjjogosultság elbírálásához, illetőleg a nyugdíjpótlék megállapításához szükséges. A munkáltató által igazolandó adatokat a Pénzügyminisztérium Nyugdíjügyi Főigazgatósága tájékoztatója szerint kell megadni.

13. § Az 1/1957. (I. 8.) Korm. rendelet 1. §-a alapján öregségi nyugdíjra, illetőleg 4. §-a alapján 30%-os nyugdíjpótlékra az is jogosult, aki munkaviszonyát a R. 7. §-ának (3) bekezdése alapján felmondással szüntette meg.

14. § (1) A nyugdíj összegének megállapítása szempontjából irányadó tizenkét havi munkabér átlagának számításánál az 1956. évi október, november és december hónapokra kifizetett munkabéreket figyelmen kívül kell hagyni. Abban az esetben, ha az 1956. évi október, november és december hónapokra kifizetett munkabérek figyelmen kívül hagyásával az igénylő az igénybejelentést megelőző két éven belül tizenkét havi munkabérrel nem rendelkezik, a rövidebb idő alatt elért munkabér havi átlagának alapulvételével kell a nyugdíj összegét megállapítani.

(2) A nyugdíj összegének megállapítása szempontjából irányadó tizenkét havi munkabér havi átlagának kiszámításánál az 1956. évi december hó 31. napja utáni bérfizetési időszakokra vonatkozóan az igénylőre érvényes munkabérszabályok szerint a munkakörének megfelelő teljes bért kell figyelembe venni abban az esetben is, ha a bér fizetésének az 1957. évi január hó 1. napja utáni rendszeréről rendelkező jogszabályok értelmében egyes bérfizetési időszakokra nem a teljes bért fizetik ki.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben foglalt rendelkezéseket az 1/1957. (I. 8.) Korm. rendelet 4. §-a alapján járó 30%-os nyugdíjpótlék összegének kiszámításánál is megfelelően alkalmazni kell.

15. § (1) Az elbocsátott dolgozó részére megállapított öregségi nyugdíjat a munkabérrel való ellátottság megszűnését [1. § (4) bekezdés] követő naptól lehet folyósítani. Ezt a rendelkezést kell alkalmazni abban az esetben is, ha a korábban megállapított öregségi nyugdíj folyósítása az elbocsátás miatt megszűnt munkaviszony alatt szünetelt.

(2) A munkabérrel való ellátottság megszűnését követő naptól kezdődően a nyugdíj korlátozás nélküli összegét kell folyósítani annak a közszolgálati és vállalati nyugdíjasnak, akinek a nyugdíja munkaviszony miatt részben vagy egészben szünetelt.

(3) Az 1/1957. (I. 8.) Korm. rendelet 4. §-a szerint 30%-os nyugdíjpótlékra jogosult személy részére a nyugdíjpótlékot a munkabérrel való ellátottság megszűnését követő naptól kezdődően lehet folyósítani.

16. § A megállapító szerv az általa megállapított nyugdíj egyhavi összegét a jogosult részére előlegként kifizetheti.

VII.

Hatálybalépés

17. § (1) A jelen rendelet rendelkezéseit a R., illetőleg az 1/1957. (I. 8.) Korm. rendelet hatálybalépésétől kell alkalmazni.

(2) A R. hatálya nem érinti a fegyveres testületek tagjait.

Kossa István, s. k.,

a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány pénzügyek vezetésével megbízott tagja