1957. évi 66. törvényerejű rendelet

a fontos és bizalmas munkakörök betöltéséről

Közérdek, hogy a Magyar Népköztársaságban csak büntetlen és feddhetetlen előéletű személyek töltsenek be fontos vagy bizalmas munkaköröket, illetve tisztségeket.

Ennek biztosítására a Népköztársaság Elnöki Tanácsa a következő törvényerejű rendeletet alkotja:

1. § (1) 1958. január 1. után fontos, illetőleg bizalmas munkakörbe vagy tisztségbe csak büntetlen előéletű és feddhetetlen személyeket lehet kinevezni, megválasztani, előléptetni, áthelyezni vagy alkalmazni.

(2) A büntetlen előéletet erkölcsi bizonyítványnyal kell igazolni.

2. § (1) A jelen törvényerejű rendelet alkalmazása szempontjából fontos, illetőleg bizalmas munkaköröket (tisztségeket) a miniszterek, a Minisztertanácsnak közvetlenül alárendelt országos hatáskörű szervek vezetői állapítják meg.

(2) A fontos és bizalmas munkaköröket (tisztségeket) a földművesszövetkezetek tekintetében a SZÖVOSZ Igazgatóságának elnöke, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek tekintetében a földművelésügyi miniszter, a kisipari termelőszövetkezetek tekintetében az OKISZ elnöke állapítja meg.

(3)[1]

3. § Az erkölcsi bizonyítványt a belügyminiszter által megbízott szerv állítja ki.

4. § (1) Az erkölcsi bizonyítványban csak jogerős bírói büntető ítélet tüntethető fel.

(2) Amennyiben az erkölcsi bizonyítványt kérő személyre nézve a Belügyminisztérium nyilvántartásában jogerős bírói ítélet nem szerepel, a bizonyítványon "bűnügyi nyilvántartásban nem szerepel" közlést kell alkalmazni.

5. § Az erkölcsi bizonyítvány illeték köteles, az illeték mértékét a pénzügyminiszter a belügyminiszterrel egyetértésben állapítja meg.

6. §[2]

7. § Az erkölcsi bizonyítványok kiállításának rendjét a belügyminiszter állapítja meg.

8. § (1) A jelen törvényerejű rendelet vagy annak végrehajtásaként kiadásra kerülő jogszabályok hatálya alá tartozó állásokat betöltő azon személyektől, akik munkakörüket 1956. október 1-én vagy ezt követően történt kinevezéssel (választással, alkalmazással, áthelyezéssel, előléptetéssel) töltik be, 1958. június 30-ig az erkölcsi bizonyítványt pótlólag be kell kérni.

(2) Azokat a személyeket, akik a jelen § (1) bekezdése végrehajtása során büntetlen előéletüket erkölcsi bizonyítvánnyal igazolni nem tudják, a jelen törvényerejű rendelet hatálya alá nem eső alacsonyabb munkakörbe kell áthelyezni. Ez ellen a határozat ellen jogorvoslatnak helye nincs.

(3)[3] Olyan kiváló képzettségű személynek, akinek a tevékenysége a népgazdaság érdekei szempontjából nélkülözhetetlen, kivételesen indokolt esetben a miniszter a munkakör betöltését akkor is engedélyezheti, ha az illető büntetlen előéletét erkölcsi bizonyítvánnyal nem tudja igazolni.

9. § Azt, aki alkalmazottak felvételére, kinevezésére, áthelyezésére, előléptetésére jogosult és aki a jelen törvényerejű rendelet rendelkezéseivel ellentétben erkölcsi bizonyítványt a kinevezésre, alkalmazásra, előléptetésre vagy áthelyezésre kerülő személytől nem kér be, büntetett előéletű vagy nem feddhetetlen jellemű személyt a 3. § (3) bekezdésében foglaltak megsértésével olyan munkakörben alkalmaz, kinevez, előléptet, vagy áthelyez, amely munkakör a jelen törvényerejű rendelet és végrehajtási rendelkezések értelmében fontos és bizalmas munkakörnek minősül, fegyelmi eljárás útján felelősségre kell vonni.

10. §[4]

11. § Jelen törvényerejű rendelet 1958. január 1-én lép hatályba.

Dobi István s. k.,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke

Kristóf István s. k.,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára