69/1958. (XII. 24.) Korm. rendelet

az ügyvédek társadalombiztosítási nyugdíjáról

A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány - "a dolgozók társadalombiztosítási nyugdíjáról" szóló 1958. évi 40. számú törvényerejű rendelet 1. §-a (3) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján - a következőket rendeli.

Általános rendelkezések

1. § (1) "A dolgozók társadalombiztosítási nyugdíjáról" szóló 1958. évi 40. számú törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Tny.) hatálya a jelen rendeletben foglalt eltérésekkel kiterjed az ügyvédi munkaközösségi tagokra és a magángyakorlatot folytató ügyvédekre.

(2) Az ügyvéd a Tny.-ben meghatározott feltételek fennállása esetén nyugdíjra akkor jogosult, ha ügyvédi kamarai tagsága megszűnt.

2. § Az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézetnél (a továbbiakban: ügyvédi nyugdíjintézet) az 1929. évi január hó 1. napja után, valamint a 2/1954. (V. 13.) IM számú rendelet, továbbá a 2.147/1955. (VI. 26.) számú minisztertanácsi határozat szerint ügyvédi nyugdíjjárulék fizetésével szerzett időt (a továbbiakban: ügyvédi szolgálati idő) a jelen rendeleten alapuló nyugdíjjogosultság elbírálásánál szolgálati időnek kell tekinteni.

Az ügyvédi munkaközösségi tag nyugdíja

3. § (1) Az ügyvédi munkaközösségi tag öregségi teljes nyugdíjának összegét havi 800 Ft törzsnyugdíj alapulvételével kell megállapítani; a nyugdíj összege a munkaközösségben eltöltött minden év után 1%-kal emelkedik.

(2) Az öregségi résznyugdíjat a 800 Ft-nak annyiszor 32 Ft-tal csökkentett összegében kell megállapítani, ahány év az öregségi teljes nyugdíjhoz mindenkor szükséges szolgálati időből hiányzik. A törzsnyugdíjhoz ebben az esetben is jár az (1) bekezdés szerinti nyugdíj kiegészítés.

(3) A rokkantsági teljes nyugdíjat a megrokkanás okára és mértékére tekintet nélkül ugyancsak 800 Ft törzsnyugdíj alapulvételével kell megállapítani. A (2) bekezdés rendelkezéseit a rokkantsági résznyugdíj megállapításánál is megfelelően alkalmazni kell. A rokkantsági teljes vagy résznyugdíjasnak is jár az (1) bekezdés szerinti nyugdíjkiegészítés,

(4) Az ügyvéd hozzátartozóinak nyugellátását az (1)-(3) bekezdés szerinti nyugdíj alapulvételével kell megállapítani.

A magángyakorlatot folytató ügyvéd nyugdíja

4. § (1) Az igazságügyminiszteri engedéllyel kivételesen magángyakorlatot folytató ügyvéd öregségi és rokkantsági nyugdíjának összege havi 500 Ft; ha azonban az ügyvédi szolgálati idő 10 évnél több, az 500 Ft-ot annyiszor 5 Ft-tal kell emelni, ahány évvel az ügyvédi szolgálati idő a 10 évet. meghaladja.

(2) A magángyakorlatot folytató ügyvéd hozzátartozóinak nyugellátását az (1) bekezdés szerinti nyugdíj alapulvételével kell megállapítani.

A különböző jogcímeken szerzett szolgálati idő alapján megállapított nyugdíj

5. § (1) Az olyan személy nyugdíját, aki a nyugdíjjogosultságot ügyvédi szolgálati idő (2. §) és a Tny. szerinti szolgálati idő egybeszámításával szerzi meg, a különböző jogcímeken szerzett szolgálati idők arányában kell megállapítani

(2) Ha az egyik jogcímen szerzett szolgálati idő alapján megállapított nyugdíj összege egymagában több, mint az (1) bekezdés figyelembevételével megállapítható nyugdíj, nyugdíjként ezt a nagyobb összeget kell megállapítani.

(3) Ha az (1) bekezdés szerint megállapítható nyugdíj nem éri el azt az összeget, amely az ügyvédet a 3., illetőleg 4. § szerint megilletne, abban az esetben, ha az egybeszámított ideje ügyvédi szolgálati idő lenne, az (1) bekezdés szerint járó összeget a 3., illetőleg 4. § szerint járó összegre ki kell egészíteni.

6. § Az 5. § rendelkezéseit a hozzátartozók nyugellátása tekintetében megfelelően alkalmazni kell.

Egyéb ellátások

7. § (1) Az ügyvédi munkaközösség tagjának járó baleseti járadék összege

az 1. fokozatban 70 Ft

a 2. - 100 Ft

a 3. - 130 Ft

a 4. - 280 Ft

(2) A magángyakorlatot folytató ügyvéd baleseti járadékra nem jogosult.

(3) Családi pótlék és házastársi pótlék a nyugdíjas ügyvéd részére csak akkor jár, ha nyugdíjának összegét az 5. § (2) bekezdése szerint kizárólag a Tny. alapján szerzett szolgálati idő figyelembevételével kell megállapítani.

Egyes nyugdíjjogosultakra vonatkozó rendelkezések

8. § (1) A jelen rendelet hatálybalépésekor folyósított ügyvédi nyugdíjakat az 1959. évi január hó 1. napjától a volt munkaközösségi tagoknál havi 800 Ft-ra, a magángyakorlatot folytatott ügyvédeknél pedig havi 500 Ft-ra kell felemelni.

(2) A hozzátartozók nyugellátását az (1) bekezdés szerint felemelt nyugdíj alapulvételével megállapított összegre kell felemelni.

9. § (1) Annak, akit "az ügyvédi kamarákkal és az ügyvédek kamarai tagságával összefüggő egyes kérdésekről" szóló 26/1958. (III. 30.) Korm. számú rendelet alapján az ügyvédi hivatás gyakorlására alkalmatlannak nyilvánítottak, ha a 2.147/1955. (VI. 26.) számú minisztertanácsi határozat alapján az 1959. évi január hó 1. napja előtt nyugdíjat igényelt, az említett határozat alapján járó nyugdíját a 8. § rendelkezései szerinti nyugdíjak 75%-ának megfelelő összegben kell megállapítani.

(2) Ha az (1) bekezdésben említett ügyvéd a nyugdíjigényét a jelen rendelet hatálybalépése után jelentette be, igényét a jelen rendelet alapján kell elbírálni; a nyugdíj összege azonban a 8. § szerinti nyugdíjak 75%-ánál nagyobb nem lehet.

(3) A jelen §-ban említett személyek hozzátartozóinak nyugellátását az (1), illetőleg (2) bekezdés szerinti nyugdíj alapulvételével kell megállapítani.

Nyugdíjjárulék

10. § (1) Az ügyvédek összes jövedelmük 7%-át fizetik be nyugdíjjárulékként, mégpedig oly módon, hogy

a) az ügyvédi munkaközösség - tagjainak nyugdíjjáruléka címén - a munkaközösség bruttó bevételének 7%-át köteles havonta befizetni;

b) a magángyakorlatot folytató ügyvédek bruttó bevételük 7%-át kötelesek nyugdíjjárulékként - az ügyvédi kamara útján - havonta befizetni.

(2) A munkaközösségi tagok után fizetendő nyugdíjjárulék beszedéséért és befizetéséért az ügyvédi munkaközösség vezetője, a magángyakorlatot folytató ügyvédek nyugdíjjárulékának beszedéséért pedig az ügyvédi kamara elnöke felelős.

Vegyes rendelkezések

11. § Az ügyvédi nyugdíjjárulék fizetésével szerzett időt nem lehet szolgálati időként beszámítani annak a javára, akinek ügyvédi kamarai tagsága a jelen rendelet hatálybalépése előtt fegyelmi határozat vagy igazolóbizottsági határozat következtében szűnt meg.

12. § Nincs helye a jelen rendelet alkalmazásának azzal szemben, aki a nyugdíjjogosultságot az ügyvédi nyugdíjintézetnél szerezte meg, ha kamarai tagsága az 1955. évi július hó 1. napja előtt megszűnt, kamarai tagságának megszűnését követően munkaviszonyba nem lépett és a jelen rendelet hatálybalépésekor nyugellátásban nem részesül.

Hatálybalépés

13. § (1) A jelen rendelet kihirdetése napján lép hatályba; rendelkezéseit az 1959. évi január hó 1. napjától kezdődően kell alkalmazni.

(2) A jelen rendelet hatálybalépésével "az ügyvédek társadalombiztosítási nyugdíjának szabályozásáról" szóló 2.147/1955. (VI. 26.) számú minisztertanácsi határozat hatályát veszti.

(3) Felhatalmazást kap a munkaügyi miniszter, hogy az igazságügyminiszterrel és a pénzügyminiszterrel egyetértésben a jelen rendelet végrehajtásához szükséges részletes szabályokat - így különösen a különböző jogcímeken szerzett szolgálati idők egybeszámítása alapján járó nyugdíj megállapítására, valamint a nyugdíjjárulék befizetésére és kezelésére vonatkozó szabályokat megállapítsa.

Apró Antal s. k.,

a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány első elnökhelyettese