3/1960. (XI. 30.) KipM-ÁH rendelet

a magánkisipari és háziipari árak szabályozásáról szóló 27/1957. (V. 18.) Korm. rendelettel megállapított egyes költségtényezők megváltoztatásáról

A 7/1958. (I. 23.) Korm. rendelet 12. §-ában foglalt felhatalmazás alapján az Országos Árhivatal elnökével egyetértésben a következőket rendelem:

1. § A 27/1957. (V. 18.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R) 4. §-ának (1) bekezdés a) pontja az alábbiakkal egészül ki:

"A kiskereskedelmi forgalomba nem kerülő, de szabad piacon beszerezhető olyan anyagok, amelyeknek fogyasztói árát az árhatóság nem állapította meg, hitelt érdemlő bizonylattal (számla, jegyzék stb.) igazolt tényleges beszerzési áron vehetők számításba."

2. § A R. 4. §-ának (1) bekezdés d) pontja az alábbiakkal egészül ki:

"Érvényes szabadalom tárgyát megvalósító (gyártó) kisiparos a termék árának kiszámításánál az árvetésbe állítható haszonszázalékot legfeljebb 2%-kal növelheti. A haszonszázalék 2%-ot meghaladó mértékű növeléséhez a KIOSZ javaslata alapján a Könnyűipari Minisztérium - kivételesen indokolt esetben - hozzájárulhat."

3. § A R. 4. §-ának (1) bekezdés e) pontja helyébe az alábbi rendelkezés lép:

"e) Különköltség címén a bérmunkadíj, a hitelesítési költség és a szakértői költség vehető számításba. Ezek után haszon nem számítható fel. Bérmunkadíj címén a Dérmunkát végző részére kifizetett és számlával igazolt összegnek a termékre eső hányada számolható el. Hitelesítési költség címén hatósági rendelkezés vagy a megrendelő írásbeli kikötése alapján lefolytatott eljárás hatóságilag rögzített vagy ennek hiányában hiteltérdemlő bizonylattal (számla, nyugta, stb.) igazolt díja számolható el. Szakértői költségeket olyan termékeknél lehet külön költségként elszámolni, amelyeknek előállításához szakértő közreműködésére van szükség. A szakértői költséget a külkereskedelmi forgalomba kerülő termékeknél a külkereskedelmi vállalat, illetőleg a külkereskedelem részére rendelő vállalat írásbeli hozzájárulásával lehet felszámítani. Belföldi forgalomba kerülő termékeknél szakértői költséget csak az esetben lehet felszámítani, ha arra a megrendelő írásbeli hozzájárulása és a KIOSZ javaslata alapján a Könnyűipari Minisztérium engedélyt ad. A szakértőnek kifizetett és nyugtával igazolt díjat a megrendelt mennyiség alapulvételével kell a termékre felosztani. A szakértői közreműködéssel kapcsolatos olyan költségek, amelyeket a R. 4. § (2) bekezdésében foglaltak szerint a közvetlen költségek között kell elszámolni (műszaki leírás, tervrajz, stb), különköltségként nem vehetők számításba."

4. § A R-nek a 8/1959. (X. 6.) KipMÁH rendelettel módosított "Általános költségszázalék (rezsi)" című melléklete az alábbiakkal egészül ki:

"3. Építőanyagipar.

Kőfaragó, szobrász, műkőárukészítő.

kő-, műkő- és gipsztárgyakat készítő 90%

6. Műanyagjeldolgozó ipar.

Műanyagfonal-készítő 100%

8. Textilipar.

B) Textilruházati ipar.

Műanyagkonfekció 80%"

5. § (1) Ha a kisiparos termékeit az érvényes rendelkezések alapján kalkulált áron köteles értékesíteni és a termék árának kiszámításánál alapul vett, árvetésbe állított költségek (anyagköltség, bérköltség, gyártási különköltség stb.) mértékében az újragyártás során változás (költségcsökkenés vagy növekedés) következik be, új árvetést kell készíteni és az új árvetés szerinti eladási árat kell alkalmazni, kivéve, ha a termék minősége azonos marad és a költségváltozás mértéke az önköltség 2%-át nem haladja meg.

(2) Teljes értékű anyagok helyett az újragyártás során részben, vagy egészben csökkentértékű anyagokból (osztályos, maradék, hulladék, selejt stb.) előállított, változatlan kivitelű és minőségű termék már érvényesített eladási árát nem kell megváltoztatni, feltéve, hogy a költségváltozás a csökkentértékű anyag felhasználásából adódik.

6. § Ez a rendelet kihirdetése napján lép hatályba.

Horváth Gyula s. k.,

könnyűipari miniszterhelyettes