42/1960. (IX. 1.) Korm. rendelet

a gümőkór elleni küzdelem továbbfejlesztéséről

A felszabadulás előtt hazánkban a gümőkór nagy mértékben pusztított. Az azóta eltelt 15 esztendő alatt jelentős eredményeket értünk el e betegség megelőzésében és gyógyításában. Az elért eredmények ellenére a gümőkór ez idő szerint is még a lakosság jelentős részét érintő betegség. Társadalmi rendünk, iparunk és mezőgazdaságunk fejlődése, az életszínvonal emelkedése, a meginduló nagyarányú lakásépítkezések, továbbá az egészségügyi hálózat és az orvostudomány fejlődése alapján ma már célul tűzhetjük ki e betegség további visszaszorítását és leküzdését. Ez a feladat - a betegség jellegére való tekintettel - igen sokrétű és azt az egészségügyi szervek egyedül nem oldhatják meg. A gümőkór elleni küzdelemben tehát az egyéb állami és társadalmi szerveknek is tevékenyen részt kell venniük. Népköztársaságunk az elkövetkező években nagy anyagi áldozatot hoz e népbetegség leküzdésére. Minden állampolgárnak a maga részéről is hozzá kell járulnia ahhoz, hogy ez a küzdelem mielőbb meghozza a kívánt eredményt.

A Kormány a gümőkór elleni küzdelem továbbfejlesztése érdekében ezért a következőket rendeli:

1. § A gümőkór (továbbiakban: tbc.) elleni küzdelem egész népünk ügye. Minden állampolgárnak jól felfogott érdeke és kötelessége, hogy segítőkészségével és öntudatos magatartásával hozzájáruljon a tbc. elleni küzdelem sikeréhez.

2. § (1) A tbc. további visszaszorítása, majd leküzdése az egészségügyi tevékenységen túlmenően megkívánja a lakosság, ezen belül a tbc-s betegek-élet- (táplálkozási és lakás-) viszonyainak, munkakörülményeinek és a közegészségügyi viszonyoknak további javítását, valamint az állati eredetű tbc-s fertőzés lehetőségének kiküszöbölését. E feltételek megteremtése érdekében a tbc. elleni küzdelemben az államigazgatás központi és helyi szervei, azok intézményei és vállalatai, továbbá a szövetkezetek, valamint a társadalmi szervek kötelesek tevékenyen részt venni, és az állami egészségügyi szolgálat szervett és intézményeit támogatni. Ennek módozatait a felügyeletet gyakorló miniszter (országos hatáskörű szerv vezetője) az egészségügyi miniszterrel egyetértésben határozza meg.

(2) A fővárosban, a megyékben, a megyei jogú városokban a tbc. elleni küzdelem helyi feladatait - mind az egészségügyi, mind az egyéb feladatokat - évenként a tanács végrehajtó bizottsága állapítja meg és ellenőrzi azok végrehajtását.

3. § (1) A tbc. megelőzésére irányuló egészségügyi tevékenység, a tbc-s betegek felkutatása, gyógykezelése és gondozása az állami egészségügyi szolgálat valamennyi szervének és intézményének feladata. Végrehajtását a tbc. elleni küzdelem intézményei szervezik és irányítják.

(2) A tbc. elleni küzdelem egészségügyi feladatainak végrehajtásában a belügyminiszter, a honvédelmi miniszter, a közlekedés- és postaügyi miniszter felügyelete alatt álló egészségügyi szolgálatok szervei és intézményei is részt vesznek.

(3) Az egészségügyi szerveket és intézményeket munkájukban a Szakszervezetek Országos Tanácsa és a szakszervezetek támogatják.

4. § A tbc. elleni küzdelem előmozdítására a fővárosban, minden megyében, városban és járásban az állami, társadalmi szervek, a vállalatok és a szövetkezetek képviselőinek részvételével társadalmi bizottságot kell létesíteni. A bizottság szervezetét és feladatát az egészségügyi miniszter szabályozza.

5. § (1) A védőoltás (10. §), a szűrő- és orvosi vizsgálat (11-12. §), továbbá a tbc-s betegnek e betegsége miatt az állami egészségügyi szolgálat arra illetékes szerve által történő gyógykezelése, kórházi (klinikai, gyógyintézeti, betegotthoni) ápolása ingyenes,

(2) A tbc. gondozóintézetbe vizsgálatra berendelt, az utazási költség megtérítésére egyéb jogcímen nem jogosult személyek részére az utazási költség vagy annak egy része az állam terhére megtéríthető. A részletes szabályokat az egészségügyi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértésben állapítja meg.

6. § A tbc-s beteg és igényjogosult családtagjai részére a társadalombiztosítás terhére járó szolgáltatásokat külön jogszabályok szabályozzák.

7. § A biztosított tbc-s beteg gyógykezelése alatt gyógyulásának elősegítése érdekében - anyagi és családi viszonyaitól függően - az állam terhére anyagi támogatásban részesíthető. Az anyagi támogatás feltételeit és mértékét a pénzügyminiszterrel, a munkaügyi miniszterrel és a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben az egészségügyi miniszter szabályozza.

8. § A tbc. miatt csökkent munkaképességűvé vált dolgozó egészségi állapotának megfelelő foglalkoztatásáról, illetőleg átképzéséről a csökkent munkaképességűek foglalkoztatására vonatkozó általános rendelkezések végrehajtása keretében kell gondoskodni.

9. § A tbc. elleni küzdelem intézményeiben a dolgozók fokozott egészségvédelmét a Munka Törvénykönyve és az annak alapján kiadott külön jogszabályok szabályozzák.

10. § A tbc-s megbetegedések megelőzése céljából kötelező védőoltás rendelhető el. A védőoltásban részesítendő személyek körét az egészségügyi miniszter állapítja meg.

11. § A tbc-s betegek felkutatása, illetőleg a fertőzés veszélyének elhárítása céljából az ország lakosságának időszakonként szűrővizsgálaton, annak a dolgozónak pedig, aki munkakörében (foglalkozásában) széleskörű fertőzést okozhat, előzetes és időszakos orvosi vizsgálaton kell részt vennie.

12. § (1) A szűrővizsgálaton vagy egyéb orvosi vizsgálaton a tbc-s megbetegedés szempontjából kivizsgálandónak talált személy, továbbá a tbc-s beteg és a tbc-s fertőzésnek kitett személy, valamint a tbc. gondozóintézet által gondozott volt tbc-s beteg köteles az illetékes egészségügyi szerv felhívására orvosi vizsgálaton részt venni.

(2) Ha a tbc-s beteg a fertőzés megakadályozását szolgáló egészségügyi rendszabályokat az illetékes egészségügyi szerv ismételt figyelmeztetése ellenére nem tartja meg, elkülönítése-céljából gyógyintézetbe, illetőleg arra szervezett kórházi (zárt) osztályra utalható.

(3) Az, aki az orvosi vizsgálaton ismételt felhívás ellenére sem vesz részt, illetőleg a beutaló határozatnak nem tesz eleget, orvosi vizsgálatra, illetőleg gyógyintézeti (kórházi) elhelyezése céljából elővezettethető. Az elővezetésre az 1957. évi IV. törvény 20. és 86. §-aiban foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni azzal, hogy az elővezetés foganatosításához az ügyész jóváhagyása nem szükséges.

13. § (1) A fertőző tbc-s vagy arra gyanús anya egy életéven aluli gyermekét, elsősorban újszülött gyermekét a tbc-vel szembeni védettségének kialakulásáig állami csecsemőotthonban lehet elhelyezni, ha a gyermek házi vagy egyéb elkülönítéséről más megnyugtató módon nem lehet gondoskodni. A gyermek csecsemőotthoni elhelyezésének költségei az államot terhelik.

(2) Ha gyermeket a környezetében élő tbc-s beteg részéről fennálló fertőzés veszélye miatt vettek állami gondozásba, a gondozás költségei fejében térítést (gondozási díjat) nem kell fizetni.

14. § (1) Azokban a munkakörökben (foglalkozási ágakban), amelyekben az esetleges tbc-s megbetegedés széleskörű fertőzést okozhat, nem alkalmazható, illetőleg nem dolgozhat olyan személy, aki előzetes vagy időszakos orvosi vizsgálaton nem vett részt, vagy az orvosi vizsgálat szerint fertőző tbc-s vagy arra gyanús.

(2) Az (1) bekezdésben említett munkaköröket (foglalkozási ágakat) az érdekelt miniszterekkel egyetértésben az egészségügyi miniszter határozza meg.

15. § Mindazok, akik munkakörükből kifolyólag más személy tbc-s megbetegedéséről tudomást szereznek, e betegség tekintetében titoktartásra kötelesek. Titoktartási kötelességét nem szegi meg az, aki a betegségről e rendelet vagy annak alapján kiadandó miniszteri rendelet végrehajtása érdekéiben intézkedni jogosult szervet, vagy a beteg részéről a fertőzés közvetlen veszélyének kitett személyt értesíti.

16. § (1) Szabálysértést követ el és 3.000 - forintig terjedhető pénzbírsággal kell sújtani azt, aki e rendeletben foglalt rendelkezés ellenére

a) a védőoltáson vagy a lakosság szűrővizsgálatán vagy az orvosi vizsgálaton nem vesz részt, vagy a gyógyintézeti (kórházi) beutaló határozatnak nem tesz eleget;

b) fertőző tbc-s vagy arra gyanús, vagy olyan személyt alkalmaz, illetőleg foglalkoztat az e rendelet értelmében előzetes orvosi vizsgálat alá tartozó munkakörben, aki az orvosi vizsgálaton nem vett részt;

c) foglalkozását folytatja annak ellenére, hogy fertőző tbc-s vagy arra gyanús.

(2) A szabálysértés miatt az eljárás a járási, illetőleg a városi (városi, fővárosi kerületi) tanács végrehajtó bizottsága igazgatási osztályának hatáskörébe tartozik.

17. § (1) Ez a rendelet az 1961. évi január hó 1. napján lép hatályba; egyidejűleg az 1940. évi VI. törvénynek a gümőkór elleni védekezésre vonatkozó rendelkezései, az 1942. évi XII. törvény 21. §-a, továbbá a 60/1953. (XII. 20.) MT rendelet 1. §-a helyébe lépett 38/1958. (VI. 10.) Korm. rendeletnek a tbc. elleni védőoltásra vonatkozó rendelkezései hatályukat vesztik, az 51/1954. (VIII. 6.) MT rendelet 7. §-a pedig megfelelően módosul.

(2) E rendelet végrehajtásáról az egészségügyi miniszter az érdekelt miniszterekkel (országos hatáskörű szervek vezetőivel) és a Szakszervezetek Országos Tanácsa elnökével, illetőleg a 2. §-ban, 3. § (2) bekezdésében, a 8. §-ban, a 13. § (2) bekezdésében és a 14. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezések tekintetében az illetékes miniszter az egészségügyi miniszterrel egyetértésben gondoskodik.

Apró Antal s. k.,

a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány első elnökhelyettese