46/1960. (X. 13.) Korm. rendelet

a néphadseregből, illetőleg a fegyveres és a rendészeti testületekből kivált személyek betegségi ellátásáról

1. §

A néphadsereg hivatásos állományából kivált és leszerelési segéllyel ellátott személy hivatásos állományban eltöltött katonai szolgálati idejét, valamint a leszerelési segéllyel való ellátás időtartamát a betegségi biztosítás szolgáltatásaira való jogosultság szempontjából biztosításra kötelezett munkaviszonyban töltött időnek kell tekinteni.

2. § (1) A néphadsereg hivatásos állományából kivált és leszerelési segéllyel ellátott személy, valamint családtagja a kiválás napja után a leszerelési segéllyel való ellátás időtartama és az azt követő 15 nap alatt bekövetkezett betegség esetében jogosult a betegségi biztosítás szolgáltatásaira.

(2) A szolgáltatások feltételei és mértéke tekintetében - a 3. §-ban foglalt eltérésekkel - azokat a rendelkezéseket kell alkalmazni, amelyek a biztosításra kötelezett dolgozónak (családtagjának) a munkaviszony fennállása alatt, illetőleg annak megszűnése után megnyílt igénye esetében irányadók.

3. § (1) A 2. § hatálya alá eső személy táppénzre abban az esetben jogosult, ha az állami egészségügyi szolgálat illetékes orvosának megállapítása szerint betegsége miatt keresőfoglalkozást nem folytathat.

(2) Ha a keresőképtelenség már a katonai szolgálati idő alatt kezdődött, a keresőképtelenség első napjának a katonai szolgálatból történt kiválást követő napot kell tekinteni.

(3) A táppénz, illetőleg a terhességi-gyermekágyi segély összegének megállapításánál a néphadseregből történt kiválást megelőző teljes havi illetményt kell számításba venni.

(4) A társadalombiztosítás terhére nyújtott kórházi ápolás idejébe a katonai szolgálati idő alatt igénybe vett kórházi ápolás idejét beszámítani nem lehet.

(5) A leszerelési segéllyel való ellátás időtartamára táppénz, valamint terhességi-gyermekágyi segély nem jár.

4. § Az 1-3. § rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell a Belügyminisztérium fegyveres és rendészeti testületei (határőrség, karhatalom, légoltalmi szervek, rendőrség, büntetésvégrehajtási szervek és tűzoltóság) hivatásos állományából kivált és leszerelési segéllyel ellátott személyek és azok családtagjai betegségi biztosítási szolgáltatásokra való jogosultságának megállapítására.

5. § (1) A néphadsereg és a Belügyminisztérium fegyveres és rendészeti testületeinek hivatásos állományából kivált és leszerelési segéllyel el nem látott, a továbbszolgáló állományból, valamint a vámőrség és a pénzügyőrség állományából kivált személyek a szolgálat tartama, illetőleg a kiválást követő 15 nap alatt bekövetkezett betegség esetében a betegségi biztosítás minden szolgáltatására jogosultak a biztosított dolgozókra irányadó feltételekkel és mértékben.

(2) Az (1) bekezdésben említett személyek családtagjai ugyanolyan mértékben és feltételekkel jogosultak a betegségi biztosítás szolgáltatásaira, mint a biztosított dolgozók igényjogosult családtagjai.

(3) A néphadsereg, valamint a Belügyminisztérium fegyveres testületeinek továbbszolgáló állományából kivált tiszthelyettesek továbbszolgáló állományban eltöltött szolgálati idejét a betegségi biztosítás szolgáltatásaira való jogosultság szempontjából biztosításra kötelezett munkaviszonyban töltött időnek kell tekinteni.

6. § A 2., 4. és 5. §-okban említett személyek arra az időre, amíg leszerelési segélyben, illetőleg e rendeletben foglaltak alapján táppénzszolgáltatásban, illetőleg terhességi-gyermekágyi segélyben részesülnek, a 38/1959. (VIII. 15.) Korm. rendelet alapján gyermekeik után családi pótlékra jogosultak.

7. § (1) Az e rendeletben említett személyek részére a betegellátást az állami egészségügyi szolgálat szervei, az egyéb betegségi biztosítási szolgáltatásokat a Szakszervezeti Társadalombiztosítási Központ szervei nyújtják.

(2) E rendelet alapján járó betegségi biztosítási szolgáltatások költségeit a Szakszervezeti Társadalombiztosítási Központ költségvetése terhére kell fedezni.

8. § (1) E rendelet az 1960. évi november hó 1. napján lép hatályba. Ezzel egyidejűleg az 1.024/1952. (VIII. 2.) számú minisztertanácsi határozat, valamint a 71/1955. (XII. 31.) MT rendelet 111. §-ának (2) bekezdése hatályát veszti.

(2) Ennek a rendeletnek a végrehajtásáról a belügyminiszterrel, a honvédelmi miniszterrel, a pénzügyminiszterrel, a külkereskedelmi miniszterrel, a munkaügyi miniszterrel egyetértésben az egészségügyi miniszter, illetőleg a Szakszervezetek Országos Tanácsa gondoskodik.

Apró Antal s. k.,

a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány első elnökhelyettese