71/1955. (XII. 31.) MT rendelet
a dolgozók betegségi biztosításáról szóló 1955. évi 39. törvényerejű rendelet végrehajtásáról
A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa a dolgozók betegségi biztosításáról szóló 1955. évi 39. törvényerejű rendeletet (a továbbiakban: T.), valamint a Minisztertanácsnak az említett törvényerejű rendelet végrehajtása tárgyában alkotott és ezúttal kihirdetett 71/1955. (XII. 31.) MT rendeletét (a továbbiakban: R.) az alábbiakban egységes szerkezetben teszi közzé.
(A vastagbetűs szedés a törvényerejű rendelet szövege.)
"A Magyar Népköztársaság védi a dolgozók egészségét és segíti a dolgozókat munkaképtelenségük esetén.
A Magyar Népköztársaság ezt a védelmet és segítséget széleskörű társadalombiztosítással és az orvosi ellátás megszervezésével valósítja meg." (Alkotmány 47. §-a.)
Felszabadulásunk, de különösen az Alkotmány megalkotása óta országunk szocialista fejlődése során a Minisztertanács a társadalombiztosítást kiterjesztette és népgazdaságunk erősödésével párhuzamosan a társadalombiztosítási szolgáltatásokat többízben emelte.
Megszüntette a társadalombiztosítás szervezeti széttagoltságát és a társadalombiztosítási feladatok ellátását közvetlenül a dolgozókra, irányítását pedig a szakszervezetekre bízta.
A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a társadalombiztosítás további fejlesztése céljából az alábbi törvényerejű rendeletet hozza:
ALAPELVEK
Népköztársaságunk egyik legfőbb törekvése a dolgozók egészségének megvédése és a betegségek megelőzése, de megad minden támogatást ahhoz is, hogy a megbetegedett dolgozó vagy családtagja az egészségét mielőbb visszanyerje. Ezt a támogatást a Magyar Népköztársaság a társadalombiztosítás keretében a dolgozók széles körére kiterjedő kötelező betegségi biztosítással valósítja meg.
(1) A betegségi biztosítással kapcsolatos kérdésekben a Minisztertanács a Szakszervezetek Országos Tanácsa véleményének meghallgatásával rendelkezik.
(2) A dolgozók betegségi biztosítását a Szakszervezetek Országos Tanácsa irányítja és ellenőrzi.
A TÖRVÉNYEREJŰ RENDELET HATÁLYA
A betegségi biztosítás kiterjed a munkaviszonyban álló dolgozókra, továbbá egyes, munkaviszonyban nem álló személyekre.
R. 1. §
A betegségi biztosítás (a továbbiakban: biztosítás) - az R. 2. §-ában meghatározott kivételekkel - kiterjed minden munkaviszonyban álló munkásra és alkalmazottra (a továbbiakban: dolgozó), aki munkáltatója részére munkabérért munkát végez.
R. 2. §
(1) A biztosítás nem terjed ki a dolgozóra olyan munkaviszonya alapján, amelyben munkabére a havi 250 Ft-ot, illetőleg a napi 10 Ft-ot nem haladja meg. Ez a rendelkezés nem vonatkozik az állami tulajdonban vagy kezelésben lévő házakban alkalmazott házfelügyelőkre, az ipari (kereskedő) tanulókra, valamint a mezőgazdasági dolgozókra.
(2) Nem terjed ki munkaviszonya alapján a biztosítás arra a dolgozóra, akinek iparigazolványa van, vagy aki hatósági engedélyhez kötött foglalkozást űz, vagy valamely alap, munkaközösség, illetőleg alkotóközösség tagja, kivéve, ha munkaviszonyával járó lekötöttsége a Munka Törvénykönyvében vagy más jogszabályban az illető iparágra vagy munkakörre megállapított munkaidőnek legalább a felét eléri.
(3) A biztosítás nem terjed ki továbbá
a) az R. 39. §-ának hatálya alá eső mezőgazdasági dolgozók közül arra, aki legalább öt kataszteri hold terjedelmű mezőgazdasági ingatlanon, illetőleg egy kataszteri hold terjedelmű kertben, gyümölcsösben vagy szőlőben önálló gazdálkodást is folytat,
b) arra a háztartási alkalmazottra - ideértve a bejáró háztartási alkalmazottat is, - akinek munkaideje ugyanannál a munkáltatónál a heti harminc órát nem éri el,
c) arra az alkalmi hómunkásra, akit az államigazgatás szerve (vállalata), a közforgalmú vasutak vagy a Magyar Posta alkalmaz,
d) arra, aki időleges munkakötelezettség alapján végez munkát,
e) a külföldi államok képviseleti hatóságai és az e hatóságokhoz tartozó területenkívüliséget élvező személyek által alkalmazott dolgozókra.
R. 3. §
Az Újságírók Szanatórium Egyesülete tagjainak és alkalmazottainak biztosítása mindaddig szünetel, amíg ezek a dolgozók az említett egyesületnek betegségi ellátásra jogosult tagjai.
R. 4. §
Ha a munkaszerződés a munkaviszony kezdetére más kezdő időpontot nem jelöl meg, a biztosítás a munkábalépés napjával kezdődik és a munkaviszony megszűnéséig tart.
MUNKAVISZONYBAN ÁLLÓ DOLGOZÓK BETEGSÉGI BIZTOSÍTÁSA
A betegségi biztosítás szolgáltatásai
(1) A dolgozót és családtagját betegsége esetén orvosi ellátás, gyógyszer, gyógyászati segédeszköz, kórházi ápolás és gyógyfürdőkezelés illeti meg.
(2) Keresőképtelensége ideje alatt a dolgozó táppénzt kap.
(3) Terhesség, szülés vagy halál esetében a dolgozót segélyben kell részesíteni.
(1) A betegségi biztosítás szolgáltatásaira az a családtag jogosult, akit a dolgozó a családjogi rendelkezések szerint eltartani köteles.
(2) A családtagokkal azonos betegségi biztosítási szolgáltatások illetik meg azt a dolgozó által eltartott személyt, akivel közös háztartásban él.
R. 5. §
A biztosítás szolgáltatásaira jogosult családtag:
a) korára tekintet nélkül a dolgozó férfi felesége,
b) hatvanadik életévén felül a dolgozó nő férje, valamint a dolgozó szülője, mostohaszülője, nagyszülője,
c) tizenhatodik életévéig, illetőleg tanulmányai tartama alatt, de legfeljebb huszonnegyedik életéve betöltéséig a dolgozó gyermeke, mostohagyermeke, unokája, testvére, mostohatestvére.
(2) A biztosítás szolgáltatásai a családtaggal azonos feltételekkel és mértékben illetik meg:
a) korára tekintet nélkül a dolgozó férfi élettársát, valamint a dolgozó vagy a dolgozó házaspár háztartását egyedül vezető nőt,
b) tizenhatodik életévéig, illetőleg tanulmányai tartama alatt, de legfeljebb huszonnegyedik életéve betöltéséig a dolgozó által eltartott és vele közös háztartásban élő gyermeket (nevelt gyermek),
c) a dolgozó által eltartott és vele közös háztartásban élő hatvanadik életéven felüli személyt.
(3) Ha az (1) bekezdés b)-c), illetőleg a (2) bekezdés b)-c) pontjában említett személy állandóan keresőképtelen, korára tekintet nélkül jogosult a biztosítás szolgáltatásaira. Állandóan keresőképtelennek azt kell tekinteni, aki testi vagy szellemi fogyatkozása vagy pedig betegsége miatt munkaképességét legalább 67 százalékban elvesztette és ez az állapota legalább egy éve tart vagy előreláthatóan egy évig tartani fog.
(4) A biztosítás szolgáltatásaira mint családtag nem jogosult az, akinek keresete vagy jövedelme a havi 250 Ft-ot vagy amennyiben a jövedelme nyugdíjból vagy ezzel egytekintet alá eső ellátásból származik, a havi 500 Ft-ot meghaladja.
Orvosi gyógykezelés
A betegségi biztosítás alapján a dolgozót és családtagját az állami egészségügyi szolgálat szervei útján kell orvosi gyógykezelésben részesíteni. Az orvosi gyógykezelés díjtalan.
R. 6. §
A dolgozó és családtagja a biztosítás alapján csak az állami, illetőleg a vasúti egészségügyi szolgálat illetékes orvosának (a továbbiakban: illetékes orvos) gyógykezelését veheti díjmentesen igénybe. Nem illetékes orvos igénybevételéből származott költséget csak igazolt sürgős szükség esetében lehet a dolgozónak megtéríteni. A térítendő költség mértékét a Szakszervezetek Országos Tanácsa (a továbbiakban: SZOT) az egészségügyi miniszterrel egyetértésben állapítja meg.
Gyógyszer, gyógyászati segédeszköz
A dolgozó és családtagja részére a szükséges gyógyszert, gyógyászati segédeszközt és gyógyfürdőkezelést természetben kell kiszolgáltatni. Ezek kiadását a Minisztertanács térítés fizetéséhez, illetőleg előzetes biztosítási idő igazolásához kötheti.
R. 7. §
(1) Gyógyszerért, kötszerért, gyógyvízért a gyógyszertári ár 15 százalékát, de legalább 15 fillért kitevő térítést kell fizetni. Nem kell térítést fizetni, ha azt a kórház, gyógyintézet, rendelőintézet, gondozóintézet vagy az állami egészségügyi szolgálat orvosa ellátmányából adja.
(2) Térítésmentesen kell adni:
a) a fertőző betegségek megelőzéséhez szükséges védőoltóanyagokat,
b) a nemibetegségek és a gümőkóros megbetegedések gyógykezeléséhez szükséges különleges gyógyszereket,
c) az anya- és csecsemővédelem érdekében szükséges gyógyszereket, tápszereket,
d) az egyes különleges életmentő gyógyszereket,
e) az anyatejet,
f) a vérátömlesztéshez szükséges vért,
g) a gyógyfürdőkezelést.
(3) Azokat a védőoltóanyagokat, gyógyszereket és tápszereket, amelyeket a (2) bekezdés a)-d) pontja alapján térítésmentesen kell kiadni, az egészségügyi miniszter határozza meg.
(4) A nem illetékes orvos által rendelt gyógyszer, kötszer, gyógyvíz árát csak abban az esetben lehet a dolgozó részére megtéríteni, ha a nem illetékes orvos igénybevételét sürgős szükség indokolta. A térítés tekintetében a jelen § rendelkezéseit kell alkalmazni.
R. 8. §
(1) Gyógyászati segédeszközért, valamint annak javításáért a dolgozó, illetőleg családtagja térítést tartozik fizetni. A térítés mértéke:
a) ha a gyógyászati segédeszköz ára, illetőleg annak javítási költsége 150 Ft vagy ennél olcsóbb, az ár 15 százaléka,
b) ha a gyógyászati segédeszköz ára, illetőleg annak javítási költsége 150 Ft-nál drágább, de 170 Ft-nál olcsóbb, a 150 Ft 15 százaléka és a 150 Ft-on felüli összeg,
c) ha a gyógyászati segédeszköz ára, illetőleg annak javítási költsége 170 Ft vagy annál drágább, az ár 25 százaléka.
(2) Az (1) bekezdés b) és c) pontjában említett gyógyászati segédeszköz - a szemüveg, haskötő és ortopéd cipő kivételével - csak abban az esetben adható, illetőleg javítható, ha a dolgozó az igény bejelentését megelőző két éven belül legalább egy éven át betegség esetére biztosított volt.
(3) Ortopéd cipőért a rendes cipő árát kell térítés címen fizetni.
(4) Nem kell térítést fizetni a gyógyászati segédeszközért, ha azt a kórház az ellátmányából adja.
(5) Ha a keresőképtelen dolgozó vagy családtagja a gyógyászati segédeszköz használatával hamarabb visszaszerzi keresőképességét, vagy azzal a kórházi ápolás időtartamát meg lehet rövidíteni, illetőleg a kórházi ápolást el lehet kerülni, a kijelölt szakszervezeti szerv a gyógyászati segédeszköz kiadásához, javításához szükséges egy évi biztosítási időt csökkentheti, illetőleg a térítés összegét elengedheti vagy mérsékelheti.
R. 9. §
(1) Azonos gyógyászati segédeszköz egy éven belül újból nem adható ki. A gyógyászati segédeszköz javítását a kiadástól számított három hónap elteltével lehet igényelni.
(2) Ha a dolgozó a gyógyászati segédeszközt szándékosan használhatatlanná tette, a használhatatlanság következtében előálló keresőképtelenség ugyanolyan következménnyel jár, mintha az orvos utasításának szándékosan nem tett volna eleget (R. 68. §).
R. 10. §
(1) Műfog, műfogsor, fogkorona és foghíd kiszolgáltatásához és javításához előzetes biztosítási időt igazolni nem kell.
(2) Műfog, műfogsor, fogkorona és foghíd kiszolgáltatásáért és javításáért a dolgozónak, illetőleg családtagjának térítést kell fizetnie. A térítés mértékét a SZOT az egészségügyi miniszterrel és a pénzügyminiszterrel egyetértésben állapítja meg. A bányamentő szolgálatnál foglalkoztatott dolgozók térítést nem fizetnek.
(3) Nem illetékes orvos által rendelt gyógyászati segédeszköz, műfog, műfogsor, fogkorona és foghíd árát megtéríteni nem lehet.
Szállítás, útiköltségmegtérítés
A betegségi biztosítás szolgáltatásainak igénybevétele céljából szükséges szállítási, illetőleg utazási költségeket meg kell téríteni. A megtérítés feltételeit és mértékét a Szakszervezetek (Országos Tanácsa állapítja meg.
Kórházi ápolás
(1) A kórházi ápolásra szoruló dolgozót legfeljebb egy éven át, gümőkóros betegsége esetében pedig legfeljebb két éven át díjtalan kórházi ápolásban kell részesíteni.
(2) A családtag naptári évenként kilencven napon át jogosult díjtalan kórházi ápolásra. Gümőkóros betegség miatt a tizennyolc évesnél fiatalabb családtagnak naptári évenként kétszázhetven napon át, a tizennyolcévesnél idősebb családtagnak pedig naptári évenként száznyolcvan napon át jár kórházi ápolás.
(3) A Minisztertanács egyes hosszabb idő alatt gyógyuló betegségeknél a biztosítottak és családtagjaik díjtalan kórházi ápolásra jogosultságát a törvényerejű rendeletben meghatározottnál hosszabb időtartamban is megállapíthatja.
R. 11. §
(1) Járványos gyermekbénulás, illetőleg Little-kór miatt mind a dolgozónak, mind a családtagnak legfeljebb két éven át jár a kórházi ápolás.
(2) A tizennyolc évesnél fiatalabb családtag reumás szívbetegsége miatt naptári évenként száznyolcvan napon át jogosult kórházi ápolásra.
(3) Koraszülött osztályon (otthonban) elhelyezett gyermek időbeli korlátozás nélkül részesülhet ápolásban.
R. 12. §
Ha a dolgozó kórházi ápolásának első napját közvetlenül megelőző egy éven belül a biztosítás terhére már kórházi ápolásban részesült, vagy táppénzt kapott, ezt az időt az újabb keresőképtelensége alapján járó kórházi ápolásának idejébe - a SZOT által megállapított szabályok szerint - be kell számítani.
R. 13. §
A dolgozó és családtagja a biztosítás alapján a kórházi ápolást az állami egészségügyi szolgálat illetékes orvosának javaslatára veheti igénybe. Sürgős szükség esetében a kórházi ápolás nem illetékes orvos javaslatára vagy orvosi javaslat nélkül közvetlenül is igénybevehető.
Táppénz
(1) A keresőképtelen dolgozót munkabérvesztesége pótlására legfeljebb egy éven át, gümőkóros betegség esetében pedig legfeljebb két éven át táppénzben kell részesíteni.
(2) Ha a dolgozó keresőképtelenségét közvetlenül megelőzően egy, illetőleg két évnél rövidebb ideig állt folyamatosan munkaviszonyban, táppénzt csak a folyamatos munkaviszonyának megfelelő időn át kaphat. Ez a rendelkezés nem vonatkozik a fiatalkorú dolgozókra.
R. 14. §
Keresőképtelen az a dolgozó,
a) aki betegsége miatt foglalkozását nem folytathatja,
b) akit közegészségügyi okból foglalkozásától eltiltanak és más beosztást nem kap vagy hatóságilag elkülönítenek,
c) aki a kórház által otthoni gondozásra kiadott tizennégy évesnél fiatalabb vörhenybeteg hozzátartozójának ápolása miatt keresőfoglalkozását nem folytathatja.
R. 15. §
Ha a dolgozó keresőképtelenségének első napját közvetlenül megelőző egy, gümőkóros megbetegedés esetén pedig két éven belül már táppénzt kapott, vagy a biztosítás terhére kórházi ápolásban részesült, ezt az időt az újabb keresőképtelensége alapján járó táppénzszolgáltatás idejébe - a SZOT által megállapított szabályok szerint - be kell számítani.
R. 16. §
(1) A T. 10. §-a (2) bekezdésének alkalmazásánál - az R. 26. §-ában foglalt kivétellel - folyamatos a munkaviszony, ha abban megszakítás nincsen, vagy a megszakítás harminc napnál nem hosszabb.
(2) Az (1) bekezdésben említett harminc napba nem számít be:
a) a keresőképtelenség ideje,
b) a kisiparosok és háziiparosok betegségi biztosítási ideje,
c) az R. 41. §-ában meghatározott feltételek fennállása esetében a mezőgazdasági biztosítottaknál a december hó 1. és a következő év március hó 31. napja közötti idő,
d) a T. 21. §-a alapján betegségi ellátásra megállapodást kötött mezőgazdasági termelőszövetkezetek tagjainak az a tagsági ideje, amely alatt betegségi ellátásra jogosultak voltak.
R. 17. §
A folyamatos munkaviszony tartamára tekintet nélkül jár táppénz annak a dolgozónak, aki
a) keresőképtelensége első napjáig a tizennyolcadik életévét még nem töltötte be,
b) iskolai tanulmányai megszűnését követő munkaviszonya alatt keresőképtelenné válik, ha az iskolai tanulmányok megszűnése és az azt követő munkaviszony kezdete között hatvan napnál hosszabb idő nem telt el,
c) iskolai tanulmányai után kötelező szakmai gyakorlatot keresőképtelensége miatt nem tudta megkezdeni.
(1) Táppénzre jogosult az a dolgozó anya, aki egy évesnél fiatalabb beteg gyermekének ápolása, illetőleg kórházi ápolás alatt álló gyermekének szoptatása miatt foglalkozását nem folytathatja.
(2) Ha az egyedülálló anya egy évesnél idősebb, de két évesnél fiatalabb beteg gyermekének ápolása miatt nem folytathatja foglalkozását, részére legfeljebb hatvan napon át jár táppénz. (Mt. 98/A. §)
(3) Az (1) és (2) bekezdés alapján otthoni ápolás miatt az anya táppénzre jogosultságát csak abban az esetben lehet megállapítani, ha a gyermek ápolását az anyával közös háztartásban élő más alkalmas családtag keresetveszteség nélkül ellátni nem tudja.
(4) A T. 10. § (2) bekezdésében foglaltakat a jelen §-ban meghatározott esetekben is megfelelően alkalmazni kell.
R. 18. §
Egyedülálló anyának azt a nőt kell tekinteni:
a) aki nem él házasságban,
b) akinek férje első tényleges katonai szolgálatot teljesít,
c) akinek férje testi vagy szellemi fogyatkozás, vagy pedig betegség miatt állandóan keresőképtelen,
d) akinek férje szabadságvesztésbüntetését tölti vagy letartóztatásban van,
e) akinek férje ismeretlen helyen tartózkodik.
(1) Rokkantsági nyugdíjban vagy járadékban részesülő dolgozó az említett szolgáltatások megállapítását követő munkaviszonya alapján naptári évenként legfeljebb kilencven napon át kaphat táppénzt.
(2) Időleges rokkantsági járadékban (T. 14. §) részesülő dolgozó járadékának megállapítását követő munkaviszonya alapján legfeljebb kilencven napon át jogosult táppénzre.
(3) Az ipari idénymunkások táppénzre jogosultságának időtartamát a Minisztertanács állapítja meg.
(4) A T. 10. § (2) bekezdésében foglaltakat a jelen §-ban meghatározott esetekben is megfelelően alkalmazni kell.
R. 19. §
(1) A T. 12. §-a (1) bekezdésének alkalmazása szempontjából rokkantsági nyugdíjasnak kell tekinteni munkaviszonya alapján nyugellátásban részesülő azt a dolgozót is, aki az öregségi nyugdíj feltételeként megállapított korhatárt még nem töltötte be. Azt a rokkantsági nyugdíjban vagy járadékban részesülő dolgozót viszont, aki az említett korhatárt már betöltötte, továbbá azt a dolgozót, akinek nyugellátását a korhatár betöltése előtt ugyan, de teljes szolgálati idő alapján állapították meg, a korlátozó rendelkezés hatálya alá nem eső öregségi nyugdíjasnak kell tekinteni.
(2) Rokkantsági nyugdíjban vagy járadékban részesülő dolgozó táppénzre abban az esetben jogosult, ha az említett szolgáltatás megállapítása után munkaviszonyában ténylegesen munkát is végzett.
R. 20. §
Időleges rokkantsági járadékban részesülő dolgozó táppénzre abban az esetben jogosult, ha járadékának megállapítása után munkaviszonyában ténylegesen munkát is végzett.
R. 21. §
Ha a rokkantsági nyugdíjban, járadékban vagy időleges rokkantsági járadékban részesülő dolgozót közegészségügyi okból foglalkozásától eltiltották vagy hatóságilag elkülönítették, továbbá, ha beteg gyermekét ápolja, szoptatja, vagy gondozza, táppénzre ugyanazon szabályok szerint és ugyanannyi időn át jogosult, mint más dolgozó.
R. 22. §
(1) A tizennyolc éven felüli ipari idénymunkás esetenként legfeljebb hetvenöt napon át kaphat táppénzt.
(2) Ipari idénymunkásnak azt a dolgozót kell tekinteni, akit mezőgazdasági terményeket (termékeket) idényszerűen feldolgozó ipari üzemben (cukorgyárban, konzervgyárban stb.) határozott időre vagy meghatározott munka végzésére alkalmaznak.
R. 23. §
Annak a dolgozónak, aki munkabérét keresőképtelensége alatt részben megkapja, táppénz csak az elveszett munkabére után jár.
(1) A táppénz a munkabér 65 százaléka. A hosszabb ideig egyhelyben dolgozó szakszervezeti tagok táppénzét a Minisztertanács a munkabér magasabb százalékában is megállapíthatja.
(2) Kórházi ápolás alatt a dolgozó részére táppénzének 50 százaléka, ha eltartásra szoruló családtagja van, táppénzének 80 százaléka jár.
R. 24. §
(1) Az a dolgozó, aki ugyanannál a munkáltatónál két év óta megszakítás nélkül munkaviszonyban áll és legalább egy év óta szakszervezeti tag, 75 százalékos táppénzre jogosult.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott mértékű táppénzre jogosultság fennáll abban az esetben is, ha a dolgozó a két évi megszakítatlan munkaviszonyt áthelyezés folytán nem tudta ugyanannál a munkáltatónál megszerezni.
(3) A 75 százalékos táppénz - egyéb feltételek fennállása esetében - megilleti azt az időleges rokkanttá minősített dolgozót is, aki az időleges rokkantság tartama alatt újból munkaviszonyba lép és e munkaviszonyában keresőképtelen lesz.
(4) A fegyveres testületek hivatásos vagy továbbszolgáló állományából önhibáján kívül leszerelt személy - az egyéb feltételek fennállása esetében - a leszereléstől számított egy éven belül 75 százalékos táppénzre abban az esetben is jogosult, ha nem szakszervezeti tag.
(5) Az első tényleges katonai szolgálatból leszerelt dolgozó - az egyéb feltételek fennállása esetében - a leszereléstől számított egy éven belül 75 százalékos táppénzre abban az esetben is jogosult, ha egy évi szakszervezeti tagsága nincsen ugyan, de a bevonulása előtt is folyamatosan szakszervezeti tag volt.
(6) Az (1) bekezdésben meghatározott szakszervezeti tagsági idő megállapítására és igazolására vonatkozó szabályokat a SZOT állapítja meg.
(7) Az R. 53. §-a, illetőleg az R. 110. §-a alapján táppénzre jogosult dolgozónak, valamint a magánmunkáltató alkalmazásában álló dolgozónak kizárólag 65 százalékos táppénz jár.
R. 25. §
(1) A munkabérhez igazodó biztosítási készpénzszolgáltatások megállapításánál munkabérként számításba kell venni a munkáltatótól a munkaviszony alapján kapott juttatást, ideértve a természetben adott juttatások pénzben meghatározott egyenértékét (R. 85. §) is. Nem lehet munkabérként figyelembe venni a kiküldetési költséget, a különélési díjat, az egyszeri jutalmat, az esetenkénti prémiumot és az újítási díjat.
(2) A táppénz összegének megállapításánál alapul szolgáló munkabér nem lehet több napi 240 Ft-nál, jutalékos szervezőknél napi 100 Ft-nál, háziipari bedolgozóknál napi 24 Ft-nál.
R. 26. §
(1) A dolgozó munkaviszonyának önkényes kilépéssel, illetőleg fegyelmi határozattal történt megszűnésétől kezdődően táppénzre nem jogosult.
(2) Ha az önkényes kilépő, illetőleg a fegyelmi határozattal elbocsátott dolgozó új munkaviszonyba lép és ezt követően keresőképtelen lesz, táppénzre jogosultságát a következő a) és b) pontban foglalt rendelkezések szerint kell elbírálni:
a) a táppénzszolgáltatás időtartamának megállapítása szempontjából az önkényes kilépés, illetőleg a fegyelmi határozattal történt elbocsátás a munkaviszony folyamatosságát megszakítja,
b) a táppénz mértéke az új munkaviszony kezdetétől számított egy éven belül a munkabér 50 százaléka.
Időleges rokkantsági járadék
(1) Azt a dolgozót, aki ugyanazon betegség miatt egy éven belül kilencven napon át táppénzt kapott, időleges rokkanttá, illetőleg rokkanttá lehet nyilvánítani, ha tartósan kialakult, idült betegsége miatt utolsó foglalkozásában előreláthatólag egy éven belül rendszeresen nem dolgozhat.
(2) Az időleges rokkantsági járadék összege a munkabér 50 százaléka.
R. 27. §
(1) Időleges rokkanttá nyilvánításra az erre kijelölt orvosi bizottság tesz javaslatot.
(2) Nem lehet időleges rokkanttá nyilvánításra javasolni azt a dolgozót, aki
a) üzemi baleset, vagy foglalkozási betegség miatt részesül táppénzben,
b) kórházi ápolásban részesül,
c) gümőkóros betegség miatt kap táppénzt.
(3) A SZOT az egészségügyi miniszterrel egyetértésben meghatározhat egyéb betegségeket is, amelyek esetében a dolgozót időleges rokkanttá nyilvánításra javasolni nem lehet.
R. 28. §
(1) Ha az időleges rokkanttá nyilvánításra javasolt dolgozónak a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges munkaviszonya megvan, a biztosítási szervnek a rokkantsági nyugdíj megállapítása iránti eljárást - a dolgozó kérésére - meg kell indítani. Ha a rokkantsági nyugdíj nem állapítható meg, a dolgozót továbbra is táppénzben kell részesíteni.
(2) Ha az időleges rokkanttá nyilvánításra javasolt dolgozó a rokkantsági nyugdíj megállapítását nem kéri vagy a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges munkaviszonnyal nem rendelkezik, a biztosítási szerv időleges rokkanttá nyilvánítja. Az időleges rokkanttá nyilvánított dolgozó táppénzének további folyósítását be kell szüntetni és részére a táppénzjogosultság még hátralévő időtartamára - a (3) bekezdésben foglalt kivétellel - időleges rokkantsági járadékot kell folyósítani.
(3) Nem lehet időleges rokkantsági járadékot folyósítani annak a dolgozónak, aki munkaviszonya alapján már nyugellátásban részesül, kivéve a baleseti járadékost, ha balesetével össze nem függő okból nyilvánítják időleges rokkanttá.
R. 29. §
(1) Az időleges rokkantsági járadék összegét a táppénz összegének megállapítására irányadó szabályok figyelembevételével kell megállapítani.
(2) A baleseti járadékot az időleges rokkantsági járadék összegének kiszámításánál mint munkabért kell figyelembe venni és azt az időleges rokkantsági járadék összegébe be kell számítani.
R. 30. §
(1) Az időleges rokkantsági járadékos munkáltatójánál dolgozhat, vagy új munkaviszonyba léphet, illetőleg keresőfoglalkozást folytathat.
(2) Az időleges rokkantsági járadékos részére arra az időre, amíg munkabére a havi 500 Ft-ot meghaladja, vagy amíg egyéb keresőfoglalkozást folytat, időleges rokkantsági járadékának fele összege jár.
(3) Ha a munkaviszonyban álló időleges rokkantsági járadékos munkabére a (2) bekezdésben meghatározott összeget meghaladja, az időleges rokkantsági járadék fele összegét a munkáltató köteles a járadékos munkabéréből levonni és a biztosítási szervnek átutalni.
(4) Ha az időleges rokkantsági járadékban részesülő személy keresőfoglalkozásba kezd, azt a biztosítási szervnek haladéktalanul bejelenteni köteles.
Szülési szolgáltatások
(1) A dolgozó nőt terhessége, illetőleg szülése esetében díjtalan orvosi, szülésznői kezelésben és a szülési szabadsága idejére terhességi-gyermekágyi segélyben kell részesíteni.
(2) Ha a dolgozó nő a szülést megelőző két éven belül legalább kétszázhetven napon át biztosított volt, a terhességi-gyermekágyi segély a munkabér teljes összege, ha pedig legalább száznyolcvan napon át volt biztosított, a terhességi-gyermekágyi segély a munkabér 50 százaléka.
(3) A kórházi vagy szülőotthoni ápolása ideje alatt a dolgozó nő részére terhességi-gyermekágyi segélyének 80 százaléka jár.
(4) A díjtalan orvosi, szülésznői kezelés a dolgozó férfi feleségének szülése esetében is jár. A feleség jogosultságával azonosan kell elbírálni a dolgozó férfi élettársának díjtalan orvosi, szülésznői kezelésre jogosultságát is.
R. 31. §
A dolgozó nő vagy a dolgozó férfi felesége, élettársa terhessége, illetőleg szülése esetében csak hatósági szülésznőt vehet díjmentesen igénybe. Magánszülésznő igénybevételéből származó költséget csak sürgős szükség esetében, valamint akkor lehet a dolgozónak megtéríteni, ha a terhes nő, illetőleg a szülő nő lakóhelyén hatósági szülésznő nincsen. A megtérítendő költség mértékét a SZOT az egészségügyi miniszterrel egyetértésben állapítja meg.
R. 32. §
A terhességi-gyermekágyi segély összegének megállapításánál az R. 23. és 25. §-ának rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell.
(1) A terhességi-gyermekágyi segélyre jogosult dolgozó nőt anyasági segély is megilleti.
(2) Anyasági segély a dolgozó férfi feleségének szülése esetében is jár, ha a dolgozó férj a szülés napját közvetlenül megelőző két éven belül legalább száznyolcvan napon át biztosított volt. A feleség jogosultságával azonosan kell elbírálni a dolgozó férfi élettársának anyasági segélyre jogosultságát is.
(3) Az anyasági segély összegét a Szakszervezetek Országos Tanácsa állapítja meg.
Temetési segély
(1) Ha a dolgozó meghalt, a hátramaradottak részére temetési segélyt kell adni. Temetési segélyt kell adni családtag elhalálozása esetében is, ha a dolgozó a halál napját közvetlenül megelőző két éven belül legalább száznyolcvan napon át biztosított volt.
(2) A temetési segély összegét a Szakszervezetek Országos Tanácsa állapítja meg.
Üzemi balesetet szenvedett dolgozók jogosultsága
(1) Az üzemi balesetet szenvedett vagy foglalkozási ártalomban megbetegedett dolgozó, nyugdíjas, járadékos részére a betegségi biztosítás szolgáltatásait térítésmentesen mindaddig adni kell, amíg arra a baleset, illetőleg a foglalkozási betegség miatt szüksége van.
(2) Az előző bekezdésben foglalt rendelkezést alkalmazni kell arra a személyre is, aki betegség esetére biztosítva nincsen, de a dolgozók társadalombiztosítási nyugdíjáról szóló jogszabályok szerint üzemi baleset vagy foglalkozási betegség esetében ellátásra jogosult.
R. 33. §
A baleset üzemi, illetőleg a betegség foglalkozási jellege megállapításánál a nyugdíjjogszabályok rendelkezései az irányadók.
R. 34. §
(1) Üzemi balesetet szenvedett vagy foglalkozási betegségben szenvedő dolgozó (a továbbiakban: baleseti sérült) táppénzre abban az esetben is jogosult, ha az üzemi baleset vagy foglalkozási betegség közvetlen keresőképtelenséget ugyan nem okoz, de gyógykezelése miatt foglalkozását nem folytathatja vagy a gyógykezelés elmulasztása gyógyulását veszélyeztetné.
(2) Táppénzre jogosult az is, aki üzemi balesete vagy foglalkozási betegsége következtében szükséges gyógyászati segédeszköz hiánya vagy késedelmes kiszolgáltatása miatt foglalkozását nem folytathatja.
(3) A baleseti sérült táppénzre jogosultságát nem érinti az, hogy keresőképtelenné válásakor munkaviszonyban áll-e vagy sem. Ha azonban a baleseti sérült az elsőízben történt táppénzszolgáltatásának befejezésétől számított száznyolcvan napon túl válik az üzemi balesete vagy foglalkozási betegsége következtében ismét keresőképtelenné, táppénzre csak abban az esetben jogosult, ha munkaviszonyban áll vagy ha táppénzre jogosultsága a T. 19. §-a, illetőleg az R. 53. §-a rendelkezései alapján megállapítható.
R. 35. §
A baleseti sérült táppénzre a folyamatos munkaviszonyától függetlenül időbeli korlátozás nélkül jogosult mindaddig, amíg az üzemi baleset, illetőleg a foglalkozási betegség következtében keresőképtelen és gyógykezelése be nem fejeződik.
R. 36. §
(1) Ha a baleseti sérült keresőképtelenné válásakor munkaviszonyban nem állott, a táppénz mértékét és összegét olymódon kell megállapítani, mintha az utolsó munkaviszonya megszűnését követő első napon vált volna keresőképtelenné.
(2) Ha a baleseti sérült ugyanazon üzemi baleset, illetőleg foglalkozási betegség következtében az elsőízben történt táppénzszolgáltatás befejezésétől számított száznyolcvan napon belül újból keresőképtelen lesz, táppénzét, ha az ránézve kedvezőbb, az elsőízben történt táppénzszolgáltatáskor megállapított mértékben és összegben kell megállapítani.
R. 37. §
(1) Ha üzemi baleset vagy foglalkozási betegség alapján rokkantsági nyugdíjban (járadékban) részesülő dolgozó keresőképtelenségét ugyanaz az üzemi baleset vagy foglalkozási betegség okozza, mint amelynek alapján rokkantságát megállapították, táppénzre az R. 34-36. §-ok rendelkezései szerint jogosult. Ha azonban a dolgozó egyfolytában egy évnél hosszabb időn át keresőképtelen, az egy éven túlmenő időre járó táppénz összegének kiszámításánál a rokkantsági nyugdíjat (járadékot) mint munkabért kell figyelembe venni és azt a táppénz összegébe be kell számítani.
(2) Ha üzemi baleset vagy foglalkozási betegség alapján rokkantsági nyugdíjban (járadékban) részesülő dolgozó keresőképtelenségét újabb üzemi baleset vagy foglalkozási betegség okozza, a táppénzre az R. 35. §-ának rendelkezései szerint jogosult.
A mezőgazdasági dolgozók jogosultsága
R. 38. §
(1) Az állami mezőgazdasági üzemek műszaki, adminisztratív és kisegítő állománycsoportba tartozó dolgozói, továbbá a munkás állománycsoportba tartozó dolgozók közül az ipari munkások, a traktor-, kombájn-, vontató- és gépkocsivezetők, valamint az állandó dolgozók a T. és az R. általános rendelkezései szerint tartoznak a biztosításba.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltak alkalmazása szempontjából az állami mezőgazdasági üzemek és azok munkás állománycsoportba tartozó állandó dolgozóinak körét a SZOT az érdekelt szakminiszterekkel egyetértésben állapítja meg.
R. 39. §
(1) A T. és az R. rendelkezéseit a (2) bekezdésben meghatározott mezőgazdasági biztosítottakra az R. 40-49. §-aiban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
(2) Mezőgazdasági biztosítottnak kell tekinteni:
a) az R. 38. § (1) bekezdésében említett dolgozók kivételével a mezőgazdálkodás és az ezzel rokon termelési ágakban munkaviszonyban álló összes gazdasági dolgozókat,
b) a kizárólag kézierővel végzett talajjavító munkálatoknál foglalkoztatott dolgozókat,
c) a fakitermelés színhelyén és a rakodón kézierővel fafaragást végző dolgozókat,
d) a szakképesítés nélküli kertészeti dolgozókat.
R. 40. §
(1) A mezőgazdasági biztosított akkor jogosult a biztosítás szolgáltatásaira, ha utána - az igény megnyílását közvetlenül megelőző hatvan napon belül - legalább huszonnégy napi egységes társadalombiztosítási járulékot róttak le.
(2) A biztosítás egyes szolgáltatásaira, valamint egyes megbetegedésekre nézve a SZOT a jogosultság tekintetében az (1) bekezdésben foglaltaknál rövidebb időt is megállapíthat.
(3) Előzetes biztosítási időhöz kötött szolgáltatás a mezőgazdasági biztosítottat is csak a külön feltétel igazolása esetén illeti meg.
(4) Üzemi baleset, illetőleg foglalkozási betegség esetében a mezőgazdasági biztosított az (1) és (3) bekezdés szerinti biztosítási idő hiányában is jogosult a biztosítás szolgáltatásaira.
(5) A jelen §-ban meghatározott feltételek fennforgása esetében a mezőgazdasági biztosított családtagja is jogosult a családtagokat megillető biztosítási szolgáltatásokra.
R. 41. §
(1) Az a mezőgazdasági biztosított, aki után a naptári évben legalább huszonhat heti egységes társadalombiztosítási járulékot róttak le, a december hó 1. és a következő év március hó 31. napja közötti időben (a továbbiakban: téli időszak) a biztosítás szolgáltatásaira, a táppénz kivételével, az R. 40. § (1) és (2) bekezdése szerinti feltételek hiányában is jogosult.
(2) Az (1) bekezdés alapján igényelt kórházi ápolás tartama hatvan napnál több nem lehet.
(3) A jelen § alapján járó szolgáltatások a mezőgazdasági biztosított családtagját is megilletik.
R. 42. §
(1) A téli időszakban megbetegedett mezőgazdasági biztosított az R. 40. § (1) bekezdésében meghatározott feltétel igazolása esetében is csak akkor jogosult táppénzre, ha
a) utána a december hó 1. napját magában foglaló naptári évben legalább huszonhat heti egységes társadalombiztosítási járulékot róttak le és
b) az utolsó munkanaptól számított tizenöt napon belül válik keresőképtelenné.
(2) Az R. 40. § (1) bekezdése szerinti feltételekkel jogosult táppénzre a téli időszakban megbetegedett az a mezőgazdasági biztosított,
a) akit a téli időszakban legalább egy hónapi időre szóló munkaszerződéssel alkalmaztak, továbbá
b) akit a fakitermelés vagy a nádaratás körében foglalkoztatnak.
R. 43. §
(1) A mezőgazdasági biztosítottak táppénze - a tényleges keresetre tekintet nélkül - a következő (2)-(4) bekezdések szerinti összegben jár.
(2) A tizennyolc évesnél fiatalabb és a hatvan évesnél idősebb mezőgazdasági biztosítottak napi táppénzének összege 9 Ft.
(3) A tizennyolc évesnél idősebb és a hatvan évesnél fiatalabb mezőgazdasági biztosítottak napi táppénzének összege 12 Ft.
(4) Az állami mezőgazdasági üzemekben legalább két éven át egyhelyben dolgozó mezőgazdasági biztosított napi táppénzének összege - ha legalább egy év óta tagja a szakszervezetnek - 10 Ft 40 fillér, illetőleg 13 Ft 80 fillér.
(5) A mellékfoglalkozás (második állás) alapján járó táppénz összege a (2)-(4) bekezdésekben meghatározott összegek felével egyenlő.
(6) Az állami mezőgazdasági üzem alkalmazásában álló mezőgazdasági biztosított az R. 26. §-ában meghatározott esetekben napi 7 Ft, illetőleg 9 Ft táppénzre jogosult.
R. 44. §
(1) A mezőgazdasági biztosított katonai szolgálatának tartamát - feltéve, hogy a biztosított a bevonulás időpontjában a biztosítás szolgáltatásaira jogosult volt - mind a szolgáltatásokra irányuló jogszerzés, mind a családtagok jogosultsága szempontjából olyannak kell tekinteni, mintha arra az egységes társadalombiztosítási járulékot hiánytalanul lerótták volna.
(2) Ha a katonai szolgálatra bevonult mezőgazdasági biztosított szolgáltatásra jogosultsága az R. 41. §-ának (1) bekezdése alapján állott fenn, úgy áprilisi bevonulása esetében a március hónapot kell olyannak tekinteni, amelyre az egységes társadalombiztosítási járulékot hiánytalanul lerótták.
R. 45. §
Azokban az esetekben, amikor valamely biztosítási szolgáltatás összegszerűen a táppénz kiszámításánál alapul szolgáló munkabérhez igazodik, mezőgazdasági biztosított esetében napi 13 Ft 90 fillér, illetőleg napi 18 Ft 50 fillér munkabért kell számításba venni.
R. 46. §
A szolgáltatásra jogosultság elbírálásánál a T. és az R. általános rendelkezései szerint munkaviszonyban töltött és a mezőgazdasági biztosítottként munkaviszonyban töltött idők tartamát kölcsönösen egybe kell számítani. Az egybeszámítás szabályait a SZOT állapítja meg.
R. 47. §
A várható termés előre meghatározott része ellenében munkaviszony keretében munkát vállaló mezőgazdasági biztosított keresőképtelensége esetében járó táppénz feltételeit a SZOT állapítja meg.
R. 48. §
A mezőgazdasági biztosított nő szülés esetében - a terhesség és gyermekágy idejére járó keresetpótló készpénzsegélyeket is magábanfoglaló - egységes anyasági segélyre jogosult.
R. 49. §
Az R. 27-30. §-aiban foglalt rendelkezéseket a mezőgazdasági biztosítottakra alkalmazni nem lehet.
Háztartási alkalmazottak jogosultsága
R. 50. §
A biztosítás szempontjából háztartási alkalmazott az a dolgozó, aki magánháztartásban munkabér fejében háztartási munkát végez.
R. 51. §
(1) A háztartási alkalmazottak és családtagjaik a biztosítás szolgáltatásaira - a (2) bekezdésben említett eltérésekkel - ugyanolyan feltételekkel és mértékben jogosultak, mint a munkaviszonyban álló egyéb dolgozók és családtagjaik.
(2) A háztartási alkalmazottnak járó táppénz egy napi összege 10 Ft, a terhességi-gyermekágyi segély egy napi összege pedig 15 Ft. Ha a háztartási alkalmazott keresőképtelensége alatt munkáltatójánál lakik és ettől a teljes ellátást továbbra is megkapja, erre az időre a táppénz, illetőleg a terhességi-gyermekágyi segély fele összegben jár.
(3) Az R. 27-30. §-aiban foglalt rendelkezéseket a háztartási alkalmazottakra alkalmazni nem lehet.
Jogosultság a munkaviszony megszünése után
A dolgozót a betegségi biztosítás egyes szolgáltatásaiban a munkaviszony megszünése után is részesíteni kell. Az ezekre vonatkozó szabályokat a Minisztertanács állapítja meg.
R. 52. §
(1) A munkaviszony megszünése napján keresőképes, de orvosi gyógykezelés alatt álló dolgozó az orvosi gyógykezelésre folytatólag továbbra is, legfeljebb azonban a munkaviszony megszünését követő tizenhárom héten át jogosult. Az orvosi gyógykezelés ideje alatt a dolgozónak a biztosítás minden olyan szolgáltatása is jár, amely a gyógykezeléséhez szükséges.
(2) A munkaviszony megszünése napján keresőképtelen dolgozó a biztosítás szolgáltatásaira - munkaviszonyának megszünésére tekintet nélkül - a keresőképtelenség első napjától számított legfeljebb egy, gümőkóros betegség esetében legfeljebb két éven át jogosult.
R. 53. §
(1) Ha a dolgozó igénye munkaviszonyának megszünését követő első vagy második napon nyílik meg, a biztosítás szolgáltatásaira ugyanolyan feltételekkel és mértékben jogosult, mintha igénye a munkaviszony megszünése napján nyílott volna meg.
(2) Ha a dolgozó igénye munkaviszonyának megszünését követő harmadik és tizenötödik nap közötti időben nyílik meg és utolsó munkaviszonya legalább száznyolcvan napon át megszakítás nélkül tartott, a biztosítás szolgáltatásaira ugyanolyan feltételekkel és mértékben jogosult, mintha igénye a munkaviszony megszünése napján nyílott volna meg.
(3) Ha a dolgozó igénye munkaviszonyának megszünését követő harmadik és tizenötödik nap közötti időben nyílik meg és utolsó, megszakításnélküli munkaviszonya száznyolcvan napnál rövidebb ideig, de legalább kilencven napon át tartott, a biztosítás szolgáltatásaira - táppénz kivételével - ugyanolyan feltételekkel és mértékben jogosult, mintha igénye a munkaviszony megszünése napján nyílott volna meg. A szolgáltatások azonban a munkaviszony megszünését követően legfeljebb tizenhárom héten át járnak.
(4) Ha a dolgozó táppénzszolgáltatásra jogosultsága vagy kórházi ápolása munkaviszonyának megszünését követő tizenöt napon túl fejeződik be és orvosi gyógykezelésre még továbbra is szüksége van, az orvosi gyógykezelés, valamint minden olyan szolgáltatás, amely gyógykezeléséhez szükséges, még legfeljebb tizenhárom héten át jár.
R. 54. §
Ha a dolgozó a keresőképtelensége alapján járó szolgáltatásokra vonatkozó igényét kimerítette és ettől számított két éven belül meghal, a temetési segély az egyéb feltételek hiányában is jár.
R. 55. §
Az R. 52. és 53. §-ainak rendelkezéseit a családtagok igénye esetében is értelemszerűen alkalmazni kell. E rendelkezéseken felül a családtag a dolgozó munkaviszonyának megszünése után az alatt az idő alatt is jogosult a biztosítás szolgáltatásaira, amely idő alatt a dolgozó keresőképtelensége alapján szolgáltatásban részesül.
R. 56. §
Az R. 52-55. §-aiban foglalt rendelkezéseket a mezőgazdasági biztosítottakra alkalmazni nem lehet.
MUNKAVISZONYBAN NEM ÁLLÓ SZEMÉLYEK BETEGSÉGI BIZTOSÍTÁSA
(1) A betegségi biztosítás kiterjed a munkaviszonyban nem álló dolgozók és egyéb személyek közül:
a) a nemzeti gondozottakra,
b) a nyugellátásban részesülőkre,
c) a tanulókra,
d) egyes alapok, munkaközösségek és alkotóközösségek tagjaira,
e) a lelkészekre és egyházi tisztségviselőkre.
(2) Az előző bekezdésben említettek biztosítására vonatkozó szabályokat a Minisztertanács állapítja meg.
R. 57. §
A nemzeti gondozott és családtagja a biztosítás szolgáltatásaira ugyanazon feltételekkel és mértékben jogosult, mint a munkaviszonyban álló dolgozó és annak családtagja. Táppénz, időleges rokkantsági járadék, továbbá terhességi-gyermekágyi segély azonban a nemzeti gondozottnak nem jár.
R. 58. §
(1) Nyugellátásuk alapján biztosítottak a munkaviszony alapján nyugdíjban, járadékban vagy ezekkel egytekintet alá eső ellátásban részesülő személyek, ideértve a fegyveres testületeknél teljesített szolgálat alapján nyugellátásban részesülőket, valamint az ügyvédi nyugdíjasokat is.
(2) A biztosítás nem terjed ki arra a baleseti járadékosra,
a) akinek munkaképességcsökkenése a 67 százalékot nem éri el,
b) akinek bányanyugbérbiztosításban bekövetkezett munkaképességcsökkenése az 50 százalékot nem éri el.
(3) A nyugellátáson alapuló biztosítás szünetel, amíg a nyugellátásban részesülő személy olyan foglalkoztatást folytat, amelynek alapján a biztosítás rá kiterjed vagy amelyből származó keresete, jövedelme havi 500 Ft-nál több, vagy pedig állandóan külföldön tartózkodik.
(4) A nyugellátásban részesülő személy és családtagja a biztosítás szolgáltatásaira ugyanazokkal a feltételekkel és mértékben jogosult, mint a munkaviszonyban álló dolgozó és családtagja. Táppénz, időleges rokkantsági járadék, továbbá terhességi-gyermekágyi segély azonban a nyugellátásban részesülő személynek nem jár. Kórházi ápolásra a nyugellátásban részesülő személy és családtagja az (5)-(7) bekezdés rendelkezései szerint jogosult.
(5) Bányanyugbérben vagy földalatti, illetőleg egészségre ártalmas munkakörben eltöltött munkaviszony alapján kedvezményes nyugellátásban részesülőnek és családtagjának kórházi ápolás ugyanolyan feltételekkel és mértékben jár, mint a munkaviszonyban álló dolgozónak, illetőleg családtagjának; özvegyi, árva vagy szülői nyugellátásban részesülő hozzátartozóinak pedig a kórházi ápolás ugyanolyan feltételekkel és mértékben jár, mint a munkaviszonyban álló dolgozó családtagjának.
(6) Az R. 77. §-ának (1) bekezdésében említett személyek közül a nyugellátásban részesülő volt dolgozók és ezek nyugellátásban részesülő özvegyei a tényleges alkalmazottakkal azonos feltételekkel és mértékben jogosultak kórházi ápolásra, míg az árva vagy szülői nyugellátásban részesülő személyeknek és a nyugellátásban részesülők családtagjainak naptári évenként hatvan napon át jár a díjtalan kórházi ápolás.
(7) Az (5) és (6) bekezdés rendelkezései alá nem eső nyugellátásban részesülő egyéb biztosított személynek, valamint családtagjának kórházi ápolás naptári évenként harminc napon át jár. Gümőkóros betegség, járványos gyermekbénulás, Little-kór, reumás szívbetegség miatt, továbbá koraszülött osztályon (otthonban) történt elhelyezés esetében mind a nyugellátásban részesülő személynek, mind családtagjának a kórházi ápolás ugyanazon feltételekkel és mértékben jár, mint a munkaviszonyban álló dolgozó családtagjának.
R. 59. §
(1) A tanulók közül biztosítottak az egyetemek, főiskolák rendes hallgatói, az általános és középfokú iskolák otthonokban elhelyezett tanulói a kandidátus képzésben részesülő személyek (aspiránsok), továbbá az ipari (kereskedő) tanulók.
(2) A hittudományi főiskolák hallgatói, illetőleg a vallásfelekezetek által fenntartott középiskolák otthonokban elhelyezett tanulói biztosítása tekintetében a SZOT az Állami Egyházügyi Hivatal elnökével egyetértésben az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően is rendelkezhet.
(3) A kandidátus képzésben részesülő személy (aspiráns), valamint családtagja a biztosítás szolgáltatásaira ugyanazon feltételekkel és mértékben jogosult, mint a munkaviszonyban álló dolgozó és annak családtagja. Táppénz, időleges rokkantsági járadék, továbbá terhességi-gyermekágyi segély azonban az említett személynek nem jár.
(4) Az ipari (kereskedő) tanuló, valamint családtagja a biztosítás szolgáltatásaira ugyanazon feltételekkel és mértékben jogosult, mint a munkaviszonyban álló dolgozó és annak családtagja.
(5) A (3) és (4) bekezdésben nem említett tanulók a biztosítás szolgáltatásaira a munkaviszonyban álló dolgozók családtagjait megillető feltételekkel és mértékben jogosultak; ez a jogosultság azonban családtagjaikra nem terjed ki.
(6) A SZOT a pénzügyminiszterrel egyetértésben a tanulók egyes köreinek a biztosítás szolgáltatásaira jogosultságát e § rendelkezéseitől eltérően is megállapíthatja, az ipari (kereskedő) tanulókra vonatkozóan pedig a Munkaerőtartalékok Hivatala elnökével egyetértve a (4) bekezdés rendelkezéseitől eltérő rendelkezést is hozhat.
(7) A SZOT az érdekelt miniszterekkel egyetértésben a biztosítást egyéb iskolák és tanfolyamok hallgatóira és tanulóira is kiterjesztheti.
R. 60. §
(1) A biztosítás kiterjed:
a) az Irodalmi Alap, a Képzőművészeti Alap, a Zenei Alap tagjára,
b) a képzőművészeti és iparművészeti alkotóközösségek tagjára,
c) az ügyvédi munkaközösség tagjára.
(2) Az Irodalmi Alap, a Képzőművészeti Alap és a Zenei Alap tagjai, továbbá a képzőművészeti és iparművészeti alkotóközösségek tagjai, valamint azok családtagjai a biztosítás szolgáltatásaira ugyanazon feltételekkel és mértékben jogosultak, mint a munkaviszonyban álló dolgozó és annak családtagja. Készpénzszolgáltatások azonban az említett tagoknak és családtagjaiknak nem járnak.
(3) Az ügyvédi munkaközösség tagjai, valamint a tagok családtagjai a biztosítás szolgáltatásaira ugyanazon feltételekkel és mértékben jogosultak, mint a munkaviszonyban álló dolgozó és annak családtagja. Táppénz, időleges rokkantsági járadék azonban az említett tagoknak nem jár.
(4) A (2) és (3) bekezdésben meghatározott szolgáltatások azt a tagot (családtagot) illetik meg, aki ezekre más jogcímen nem jogosult.
R. 61. §
(1) A lelkészek és egyházi tisztségviselők közül biztosítottak az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke által kijelölt egyházak tényleges szolgálatban álló vagy nyugellátásban részesülő lelkészei, segédlelkészei, továbbá az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke által kijelölt más egyházi állást betöltő vagy ilyen állás után nyugellátásban részesülő személyek, valamint a felsoroltaknak ellátásban részesülő özvegye és árvája.
(2) A tényleges szolgálatban álló egyházi személy és családtagja a biztosítás szolgáltatásaira ugyanazon feltételekkel és mértékben jogosult, mint a munkaviszonyban álló dolgozó és családtagja. Táppénz, időleges rokkantsági járadék, továbbá terhességi-gyermekágyi segély azonban az említett személynek nem jár.
(3) A nyugellátásban részesülő egyházi személy és családtagja, valamint az egyházi személy nyugellátásban részesülő hozzátartozója az R. 58. §-a (4) és (7) bekezdésében meghatározott feltételekkel és mértékben jogosult a biztosítás szolgáltatásaira.
R. 62. §
A kisipari szövetkezeti tagok és a szövetkezeti nyugdíjasok, továbbá a kisiparosok és háziiparosok, valamint az említettek családtagjainak betegségi biztosítását külön rendelkezések szabályozzák.
A mezőgazdasági termelőszövetkezet a szövetkezet tagjainak betegségi ellátására a dolgozók betegségi biztosítását ellátó szervvel megállapodást köthet.
R. 63. §
(1) Betegség esetére szóló ellátás céljából csak egy-egy termelőszövetkezet valamennyi tagjára kiterjedő érvénnyel lehet megállapodást kötni.
(2) A termelőszövetkezetek tagjai és ezek családtagjai a betegség esetére ellátás céljából kötött megállapodás alapján a kötelező betegségi biztosítás szerint járó feltételekkel és mértékben kizárólag orvosi gyógykezelésre, gyógyszerre és kórházi ápolásra jogosultak. A szolgáltatások igénybevételével kapcsolatosan szállítás és útiköltség címén megtérítés nem jár.
(3) Szolgáltatások csak a megállapodás hatályának időtartama alatt járnak.
(4) Az ellátásra jogosultság a termelőszövetkezeti tagság megszűnésével együtt megszűnik.
(5) A termelőszövetkezetnek díjat kell fizetnie minden tagja és a tagok termelőszövetkezeti munkakönyvvel ellátott tizenhatodik életévüket betöltött gyermekei után. A díj a tagokat terheli. A díj mértékét, esedékességét, valamint a fizetés módját a SZOT a pénzügyminiszterrel és a földművelésügyi miniszterrel egyetértésben állapítja meg.
A SZOLGÁLTATÁSOKRA VONATKOZÓ KÖZÖS RENDELKEZÉSEK
Szolgáltatások a katonai szolgálat alatt
R. 64. §
(1) Ha a biztosított katonai szolgálatra vonul be, katonai szolgálata alatt a biztosítás szolgáltatásaira - az anyasági segély és az elhalt családtagja után járó temetési segély kivételével - saját személyében nem jogosult. Családtagja azonban a katonai szolgálat alatt is jogosult a szolgáltatásokra.
(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni abban az esetben is, ha a dolgozó munkaviszonyának megszűnését követő tizenöt napon belül vonul be katonai szolgálatra és a bevonulás napját közvetlenül megelőző egy éven belül legalább kilencven napon át biztosított volt.
Szolgáltatások külföldi tartózkodás alatt
R. 65. §
(1) A munkáltató megbízásából tartósan vagy ideiglenesen külföldön szolgálatot teljesítő biztosított, valamint a vele együtt külföldön tartózkodó igényjogosult családtagja a biztosítás szolgáltatásaira - a (2)-(4) bekezdés rendelkezései szerint - jogosult.
(2) A külföldi tartózkodás alatt az anyasági segély, valamint a temetési segély ugyanolyan mértékben jár, mint belföldön. Orvosi gyógykezelés, gyógyszer, kötszer, gyógyfürdő, gyógyvíz, valamint gyógyászati segédeszköz igénybevétele esetében a felmerült költségek 85 százalékát kell a biztosított részére megtéríteni. Kórházi ápolás esetében - ideértve a műtéti költségeket is - ugyancsak a felmerült költségek 85 százalékát kell a biztosított részére megtéríteni. Az említett mértéken felüli összeg megtérítését a biztosított nem követelheti. Az elkerülhetetlenül szükséges esetben a belföldön járó szolgáltatásoktól minőség tekintetében eltérő szolgáltatások igénybevételével felmerült költség megtérítésének részletes szabályait a SZOT a pénzügyminiszterrel, a külügyminiszterrel és a külkereskedelmi miniszterrel egyetértve állapítja meg.
(3) A külföldi tartózkodás idején igényelt szolgáltatások költségeit a munkáltató köteles - a (2) bekezdésben meghatározott mértékben - a biztosított részére előlegezni, illetőleg megtéríteni. Az igazoltan igénybevett szolgáltatásoknak a munkáltató által kifizetett költségeit a biztosítottra illetékes hazai biztosítási szerv a munkáltató részére visszatéríti.
(4) A munkáltató megbízásából tartósan külföldön szolgálatot teljesítő dolgozó magyar honos háztartási alkalmazottjára a (2) és (3) bekezdés rendelkezéseit azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a betegségi biztosítás szolgáltatásainak igénybevételével felmerült költségek 85 százalékát a külföldre kiküldött dolgozó munkáltatója köteles előlegezni. A szolgáltatások tényleges költsége és a 85 százalékban megtéríthető költségek közötti különbözet a háztartási alkalmazottat foglalkoztató dolgozót terheli.
R. 66. §
Ha a biztosított vagy családtagja üdülés, társasutazás, vagy rokoni látogatás címén tartózkodik külföldön és ott megbetegszik, az igazolt költségeket a megfelelő szolgáltatás belföldi összegének mértékéig kell megtéríteni.
R. 67. §
Az ösztöndíjjal külföldi tanulmányútra küldött dolgozó családtagjai a biztosítás szolgáltatásaira ugyanolyan módon és feltételekkel jogosultak, mintha a dolgozó tényleges szolgálatot teljesítene.
Szolgáltatások korlátozása
A betegségi biztosítás szolgáltatásaira jogosultságát korlátozni kell annak a biztosítottnak vagy családtagjának, aki szándékos magatartásával betegségét maga okozta, vagy aki gyógyulását késleltette, vagy pedig az orvos utasításainak nem tett eleget.
R. 68. §
(1) A táppénzt meg kell vonni attól, aki betegségét vagy balesetét szándékosan okozta.
(2) A táppénzt meg lehet vonni attól,
a) aki az orvos utasításainak nem tesz eleget,
b) aki az elrendelt orvosi felülvizsgálatról elfogadható indok nélkül távol marad,
c) az anyától, aki beteg gyermekének ápolása miatt kap táppénzt, ha a gyermeket kórházba utalták és a kórházbautalást az anya nem fogadja el.
(3) A (2) bekezdés rendelkezése alapján nem vonható meg a táppénz attól, aki orvosi javaslat ellenére műtétnek nem veti magát alá.
R. 69. §
(1) Részegség miatt keresőképtelenné vált biztosítottnak keresőképtelensége első három napjára táppénz, illetőleg díjtalan kórházi ápolás nem jár. A keresőképtelenség első három napja alatt kórházba, vagy kórházból történt szállítás, vagy utazás költségei - ideértve a mentőszállítás költségeit is - a biztosítottat terhelik.
(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell a biztosított családtagjaira is.
A készpénzszolgáltatások folyósítása
R. 70. §
(1) A táppénzt, az időleges rokkantsági járadékot, a terhességi-gyermekágyi segélyt és az anyasági segélyt a biztosítottnak kell kifizetni. E szolgáltatások azonban a biztosított helyett beleegyezése hiányában is, a vele közös háztartásban élő családtag kezéhez fizethetők, ha a biztosított egyéni körülményei (elmezavar, iszákosság stb.) következtében tartani lehet attól, hogy a kiszolgáltatott összeget nem a szolgáltatás céljának megfelelő módon használja fel.
(2) A biztosított, illetőleg a családtag haláláig járó készpénzszolgáltatások felvételére a meghalt biztosítottal, illetőleg családtaggal egy háztartásban élt személyek jogosultak a következő sorrendben: a házastárs, az élettárs, a gyermek, az unoka, a szülő, a nagyszülő, a testvér.
Levonás a szolgáltatásokból
R. 71. §
(1) A táppénzből, illetőleg az időleges rokkantsági járadékból csak a tartásdíjakat, valamint a táppénz, illetőleg időleges rokkantsági járadék címén jogtalanul kifizetett összegeket szabad levonni. A levonások együttes összege a szolgáltatás 33 százalékát nem haladhatja meg.
(2) Az (1) bekezdésben említett esetek kivételével a biztosítás szolgáltatásaiból levonni, azokat átruházni vagy elzálogosítani, illetőleg azokról lemondani nem lehet.
A szolgáltatások elévülése
A betegségi biztosítás szolgáltatásaira vonatkozó igény egy év alatt évül el.
R. 72. §
(1) A biztosítás szolgáltatásaira vonatkozó igény egy év alatt abban az esetben is elévül, ha a szolgáltatást a folyósítástól számított egy év alatt nem vették fel.
(2) Az elévülési határidőt készpénzszolgáltatásoknál a készpénzszolgáltatás esedékessége napjától, a természetben járó szolgáltatások készpénzben való megtérítésére irányuló igény esetében pedig a természetbeni szolgáltatás igénybevétele napjától kell számítani.
(3) Az elévülés félbeszakadására a polgári jog szabályai az irányadók.
A biztosítottak kártérítési kötelezettsége
R. 73. §
(1) Az a biztosított, aki a biztosítás szolgáltatásainak jogtalan igénybevételével kárt okoz, a kárt köteles megtéríteni. A biztosított kártérítési kötelezettsége abban az esetben is fennáll, ha a biztosítás szolgáltatásait családtagja vette jogtalanul igénybe.
(2) A jogtalanul felvett táppénzt, időleges rokkantsági járadékot elsősorban a biztosított részére járó további azonos szolgáltatásokból kell levonni. Ha a kár ilymódon nem térül meg, vagy a kár a biztosítás egyéb szolgáltatásaiból származik, azt a munkaviszonyban álló biztosított munkabéréből kell levonni.
(3) A biztosítottat a kár megtérítésére a téves kifizetéstől, illetőleg a szolgáltatás jogtalan igénybevételétől számított harminc napon belül írásban kell kötelezni.
(4) Ha a biztosítási szerv az értesítést a (3) bekezdésben előírt harminc napon belül elmulasztja, a dolgozó az okozott kár megtérítésére csak abban az esetben kötelezhető, ha a kifizetés helytelenségéről, illetőleg a szolgáltatás jogtalanságáról tudomása volt (rosszhiszeműség), vagy a téves kifizetést, illetőleg a szolgáltatás jogalap nélküli megállapítását maga idézte elő (helytelen adatok bemondása stb.). Ezekben az esetekben a biztosítottat a kár megtérítésére az erre kijelölt szakszervezeti szerv határozattal kötelezi.
A biztosított kártérítési követelésének átszállása
R. 74. §
(1) Ha a betegség vagy baleset következtében keletkezett kárt a biztosítottnak vagy családtagjának más megtéríteni köteles, a kártérítési követelés a teljesített biztosítási szolgáltatás erejéig a biztosítási szervre száll át.
(2) Ha a biztosított vagy családtagja mástól kártérítést kapott, anélkül, hogy a kártérítés összegének megállapításánál a biztosítási szervtől járó szolgáltatásokat figyelembe vették volna, a biztosítási szerv - a kapott kártérítés erejéig - a szolgáltatások nyújtására nem köteles.
SZERVEZET
(1) A Szakszervezetek Országos Tanácsa a betegségi biztosítást irányító és ellenőrző hatáskörében:
a) továbbfejleszti a betegségi biztosítást;
b) elkészíti a betegségi biztosítás országos költségvetését és azt a pénzügyminiszter útján a Minisztertanács elé terjeszti; a jóváhagyott költségvetés keretében önállóan gazdálkodik;
c) elkészíti az előző évi betegségi biztosítási költségvetési gazdálkodásról szóló beszámolót és azt a pénzügyminiszter útján a Minisztertanács elé terjeszti;
d) szabályzattal rendezi a hatáskörébe utalt betegségi biztosítási kérdéseket;
e) megállapítja a betegségi biztosítási feladatok ellátásában közreműködő szakszervezeti és ügyviteli szervek szervezetét és feladatkörét;
f) felügyeletet gyakorol, illetőleg ellenőrzi a szakszervezeti és ügyviteli szerveknek a betegségi biztosítással kapcsolatos munkáját.
(2) A Szakszervezetek Országos Tanácsának a betegségi biztosítással kapcsolatos működése felett a felügyeletet a Minisztertanács gyakorolja.
R. 75. §
A SZOT-nak a biztosítással kapcsolatban kiadott szabályzatait a Magyar Közlönyben kell kihirdetni.
(1) A betegségi biztosítás igazgatásával és gazdálkodásával kapcsolatos tennivalókat a Szakszervezetek Országos Tanácsa irányításával a Szakszervezeti Társadalombiztosítási Központ, illetőleg a vasutas dolgozók vonatkozásában a Vasutasok Szakszervezete látja el.
(2) A betegségi biztosítással kapcsolatos helyi ügyviteli feladatokat a Szakszervezeti Társadalombiztosítási Központ helyi szervei végzik. Egyes ügyviteli feladatok ellátásába a munkáltatókat is be kell vonni.
R. 76. §
A biztosítás önálló jogi személyiséggel bíró szerve a Szakszervezeti Társadalombiztosítási Központ (a továbbiakban: SZTK). A SZTK központi és helyi ügyviteli szervezetét és hatáskörét, valamint a helyi szervek illetékességét a SZOT állapítja meg.
R. 77. §
(1) A Vasutasok Szakszervezete (a továbbiakban: VSZ) látja el a saját, valamint a Magyar Államvasutak és a Győr-Sopron-Eberfurti Vasút, továbbá a SZOT által a közlekedés- és postaügyi miniszterrel egyetértésben kijelölt vasutas egyesületek, szervezetek, vállalatok, intézmények tényleges és nyugellátásban részesülő alkalmazottainak, valamint ezek nyugellátásban részesülő özvegyeinek és árváinak biztosításával kapcsolatos igazgatási és gazdálkodási tennivalókat.
(2) A VSZ az (1) bekezdésben meghatározott feladatkörében:
a) elkészíti a biztosítási költségvetést és azt a SZOT, valamint a közlekedés- és postaügyi miniszter hozzájárulása után a pénzügyminiszter útján a Minisztertanács elé terjeszti, a jóváhagyott költségvetés keretében önállóan gazdálkodik;
b) elkészíti az előző évi biztosítási költségvetési gazdálkodásról szóló beszámolót és azt a SZOT-nak, valamint a közlekedés- és postaügyi miniszternek való bemutatás után a pénzügyminiszter útján a Minisztertanács elé terjeszti;
c) szabályozza az általa ellátott biztosítás szervezetét, e szervek feladatkörét, valamint az eljárási szabályokat.
(3) A VSZ-nek a (2) bekezdés c) pontja alapján hozott szabályzata a SZOT-nak a közlekedés- és postaügyi miniszterrel egyetértésben adott jóváhagyásával válik joghatályossá.
R. 78. §
A szakszervezetek központi, területi és üzemi szerveinek a biztosítás igazgatásában, ellenőrzésében, illetőleg egyes ügyviteli feladatok ellátásában való közvetlen közreműködésére vonatkozó szabályokat a SZOT állapítja meg.
R. 79. §
(1) Abban az üzemben, vállalatban, hivatalban, gazdaságban, intézetben és intézményben, ahol a betegség esetére biztosított dolgozók létszáma a száz főt rendszerint eléri vagy meghaladja, a biztosítás szolgáltatásaival kapcsolatos ügyviteli tennivalókat - ideértve a szakszervezeti tagság alapján járó anyasági és temetési segélyek megállapítását és folyósítását is - a munkáltató saját költségén (költségvetése terhére), saját alkalmazottaival rendes ügyvitele keretében köteles elvégezni.
(2) A SZOT az (1) bekezdés rendelkezéseit kiterjesztheti minden üzemre, vállalatra, hivatalra, gazdaságra, intézetre és intézményre. Joga van arra is, hogy egyes üzemeket, vállalatokat, hivatalokat, gazdaságokat, intézeteket és intézményeket a biztosítás szolgáltatásai ügyvitelének ellátása alól mentesítsen.
(3) A biztosítási szolgáltatásokkal kapcsolatos ügyvitelnek az államigazgatás szerveinél történő végrehajtása tekintetében a SZOT a pénzügyminiszterrel és az érdekelt miniszterekkel egyetértésben jár el.
R. 80. §
(1) A biztosítás szolgáltatásaival kapcsolatos ügyvitelt végző munkáltató feladatkörébe tartozik az általa foglalkoztatott dolgozóknak és igényjogosult családtagjaiknak járó biztosítási szolgáltatások megállapítása, ellenőrzése, a készpénzszolgáltatások számfejtése, folyósítása és elszámolása, valamint a biztosítással kapcsolatos adatszolgáltatás.
(2) A munkáltató által kifizetett készpénzszolgáltatásokat a munkáltatónak a SZTK megtéríti.
(3) A biztosítás szolgáltatásaival kapcsolatos ügyvitelt végző munkáltató teljes anyagi felelősséggel tartozik a szolgáltatások szabályszerű teljesítéséért.
(4) A biztosítási szerv köteles a munkáltatónak a biztosítás szolgáltatásaival kapcsolatos ügyvitelét ellenőrizni és a biztosítási készpénzszolgáltatásokról vezetett számadásait felülvizsgálni. A biztosítási szerv kiküldöttei ebből a célból a munkáltató erre vonatkozó nyilvántartásait és számadásait bármikor megvizsgálhatják.
R. 81. §
A biztosítás igazgatási és ügyviteli feladatait ellátó alkalmazottakat, továbbá a biztosítás feladatainak ellátásában közreműködő szakszervezeti szervek tagjait és tisztségviselőit e működésük alatt a büntetőjogi felelősség és védelem szempontjából hivatalos személyeknek kell tekinteni.
R. 82. §
(1) Az államigazgatás szervei kötelesek a biztosítási szerveket működésükben támogatni és megkereséseiknek eleget tenni.
(2) Az államigazgatás szervei és a biztosítási szervek a tudomásukra jutott azokat az adatokat, amelyek az adó, illetőleg a járulék megrövidítésének vagy veszélyeztetésének megszüntetésére alkalmasak, egymással kölcsönösen közölni kötelesek.
(3) A mezőgazdasági biztosítottak betegségi biztosításával kapcsolatos egyes helyi ügyviteli feladatokat a községi, illetőleg városi tanácsok végrehajtóbizottságai látják el.
Az állami egészségügyi szolgálatnak a biztosítottak és családtagjaik egészségügyi ellátásával kapcsolatos feladatkörét az egészségügyi miniszter a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben szabályozza. A vasúti egészségügyi szolgálatnak ezt a feladatkörét a közlekedés- és postaügyi miniszter a Szakszervezetek Országos Tanácsával és az egészségügyi miniszterrel egyetértésben szabályozza.
R. 83. §
(1) Az állami és vasúti egészségügyi szolgálat szervei, valamint a biztosítási szervek kötelesek egymást feladataik ellátásában kölcsönösen támogatni.
(2) Az állami egészségügyi szolgálat szervei a rendelőintézetek és a szakorvosok működési területének módosítása előtt a biztosítási szerveket meghallgatni kötelesek.
A BETEGSÉGI BIZTOSÍTÁS KÖLTSÉGEINEK FEDEZÉSE
Betegségi biztosítási járulék
(1) A betegségi biztosítás költségeit a betegségi biztosítási járulékból kell fedezni. A betegségi biztosítási járulékot a munkáltató fizeti, azt a munkaviszonyban álló dolgozótól levonni nem szabad.
(2) A betegségi biztosítási járulék mértékét és a járulékfizetés szabályait a Minisztertanács állapítja meg.
(3) A betegségi biztosítás összes bevételeit és kiadásait az állami költségvetésben kell előirányozni.
R. 84. §
(1) A betegségi biztosítási járulékot (a továbbiakban: járulék) a munkaviszony tartamára kell fizetni.
(2) Járulékot nem kell fizetni:
a) a dolgozó keresőképtelenségének tartamára, legfeljebb egy évig, gümőkóros megbetegedés esetében két évig,
b) a szülési szabadság idejére,
c) a katonai szolgálat idejére, kivéve, ha a dolgozó a katonai szolgálat idejére családi segélyben részesül,
d) az időleges rokkantsági járadék folyósításának tartamára, ha a dolgozó munkát nem végez,
e) az R. 67. §-ában meghatározott külföldi tanulmányút tartamára.
R. 85. §
(1) A járulékot a munkabér után kell fizetni.
(2) Munkabérként kell számításba venni a munkáltatótól a munkaviszony alapján kapott minden juttatást, ideértve a természetben adott juttatások pénzben meghatározott egyenértékét is. A természetben adott juttatások pénzben meghatározott egyenértékét a SZOT a pénzügyminiszterrel egyetértésben állapítja meg.
(3) Nem lehet munkabérként figyelembe venni a kiküldetési költséget, a különélési díjat, az egyszeri jutalmat, az esetenkénti prémiumot és az újítási díjat.
(4) Munkaviszonyból katonai szolgálatra bevonult dolgozó után a járulékot a családi segély után kell fizetni.
R. 86. §
A munkaviszonyban nem álló személyek közül a járulékot
a) a nemzeti gondozottak után az Országos Nyugdíjintézet,
b) a nyugellátásban részesülők után a nyugellátást folyósító szerv,
c) a kandidátus képzésben részesülő személyek (aspiránsok), továbbá a tanulók után az illetékes állami szerv,
d) az ipari (kereskedő) tanulók után a munkáltató (foglalkoztató üzem),
e) az Irodalmi Alap, a Képzőművészeti Alap és a Zenei Alap tagjai után az egyes alapok, az ügyvédi munkaközösségi tagok, a képzőművészeti és iparművészeti alkotóközösségi tagok után a munkaközösség, illetőleg az alkotóközösség,
f) a tényleges szolgálatban álló vagy nyugellátásban részesülő egyházi személyek után az Állami Egyházügyi Hivatal vagy az általa meghatározott esetekben az illetékes egyházi szerv fizeti.
Járulékkulcsok
R. 87. §
(1) Az állami és ezzel egytekintet alá eső munkáltatók által fizetendő járulék kulcsa 6%. Az illetményadó megszüntetéséről szóló 32/1953. (VII. 3.) MT rendelet 2. §-a hatályban marad.
(2) A nemzeti gondozottak, a nyugellátás alapján betegség esetére biztosított személyek, a baleseti, valamint az öregségi, rokkantsági, özvegyi és árvajáradékosok és a bányanyugbéresek után fizetendő járulék kulcsa 5 százalék.
(3) A háztartási alkalmazottak után személyenként havi 50 Ft társadalombiztosítási járulékot kell a munkáltatónak fizetnie. A nem teljes naptári hónapban, illetőleg a nem minden nap dolgozó bejáró háztartási alkalmazott után fizetendő társadalombiztosítási járulék összege napi 1 Ft 70 fillér. A járulék összegében mind a munkáltató által, mind pedig a dolgozó által fizetendő nyugdíjjárulék bennfoglaltatik. A nyugdíjjárulék az Országos Nyugdíjintézetet illeti meg.
(4) Az ügyvédi munkaközösségek és az ügyvédi kamarák, valamint a képzőművészeti és iparművészeti alkotóközösségek által alkalmazott dolgozók után fizetendő járulék kulcsa 13 százalék.
(5) A járulékfizetés szempontjából figyelembeveendő legkisebb összeg az ipari (kereskedő) tanulóknál, valamint az állami tulajdonban lévő házakban alkalmazott házfelügyelőknél a valóban elért munkabérre tekintet nélkül havi 125 Ft, illetőleg napi 5 Ft.
R. 88. §
A biztosítottak egyes csoportjai, valamint a munkaviszonyban nem álló személyek után fizetendő járulék összegét a SZOT a pénzügyminiszterrel egyetértésben a biztosítás önköltségének figyelembevételével, esetleg átalányösszegben is megállapíthatja.
R. 89. §
(1) A munkáltató a járulékot külön felszólítás nélkül havonként utólag köteles fizetni. Az egy-egy naptári hónapra fizetendő járulék a következő hónap első napján esedékes és ennek a hónapnak tizenötödik napjáig késedelmi pótlék mentesen fizethető.
(2) Késedelmes járulékfizetés, illetőleg járulékfizetés elmulasztása esetén a felszámítandó késedelmi pótlék szempontjából az eredeti esedékességi napot kell figyelembe venni. A késedelmi pótlék mértéke havi 3 százalék. A késedelmi pótlék összege a járulék összegét nem haladhatja meg.
(3) A SZOT a munkáltatók egyes csoportjait a járulék kiszámítására és bevallására kötelezheti. A bevallásnak a fizetési meghagyással azonos joghatálya van.
(4) A rendbírság és az eljárási költség, valamint a munkáltatót (megbízottját) terhelő megtérítések után késedelmi pótlék nem számítható.
(5) A SZTK indokolt esetben az (1) bekezdésben megállapított határidőtől eltérő határidőket is engedélyezhet.
A mezőgazdasági dolgozók járuléka
R. 90. §
Az állami mezőgazdasági üzemek által - az R. 38. § (1) bekezdésében említett dolgozók után - fizetendő járulék kulcsa 4,5 százalék.
R. 91. §
(1) A munkáltatók az általuk foglalkoztatott mezőgazdasági biztosítottak után egységes társadalombiztosítási járulékot kötelesek fizetni.
(2) Az egységes társadalombiztosítási járulék a munkáltatót terhelő betegségi biztosítási és nyugdíjjárulékon felül magában foglalja a dolgozó által viselendő nyugdíjjárulékot is. A nyugdíjjárulék az Országos Nyugdíjintézetet illeti meg.
R. 92. §
(1) Az egységes társadalombiztosítási járulékot mezőgazdasági biztosítási bélyegekkel kell leróni. A mezőgazdasági biztosítási bélyegek lerovása a bejelentési és járulékfizetési kötelezettség együttes teljesítését jelenti.
(2) Az egységes társadalombiztosítási járulék összege:
a) állami és azzal egytekintet alá eső munkáltató esetében napi 2 Ft 80 fillér, heti 16 Ft 80 fillér, havi 68 Ft,
b) egyéb munkáltató esetében napi 4 Ft 80 fillér, heti 28 Ft 80 fillér, havi 116 Ft.
R. 93. §
(1) Az egységes társadalombiztosítási járulék lerovása szempontjából csak a munkában töltött napokat és azokat a napokat lehet figyelembe venni, amely napokra a munkáltató munkateljesítés nélkül is bért tartozik fizetni.
(2) Az egységes társadalombiztosítási járulék lerovásának részletes szabályait, valamint a munkáltatók nyilvántartási kötelezettségét a SZOT állapítja meg.
(3) Az egységes társadalombiztosítási járulék késedelmes lerovása vagy lerovásának elmulasztása esetében havi 3 százalékos késedelmi pótlékot kell fizetni.
(4) Az állami mezőgazdasági üzemek vonatkozásában a SZOT az egységes társadalombiztosítási járulék lerovását az illetékes szakminiszterrel és a pénzügyminiszterrel egyetértésben az R. 92. § (1) bekezdésében foglaltaktól eltérően is szabályozhatja és az említett gazdaságokat a dolgozók tényleges javadalmazása alapján járó járulék fizetésére kötelezheti.
A MUNKÁLTATÓ MULASZTÁSÁNAK JOGKÖVETKEZMÉNYEI
R. 94. §
A SZOT a munkáltatókat biztosításra kötelezett dolgozóik bejelentésére vagy megfelelő nyilvántartás vezetésére kötelezheti.
R. 95. §
(1) Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, szabálysértést követ el és 1000 Ft-ig terjedhető pénzbírsággal sújtható az a munkáltató, aki
a) a járulékokat az esedékesség alkalmával nem fizeti meg,
b) a biztosítási szervek kiküldötteinek a szükséges felvilágosítást nem adja meg, jogos ok nélkül nem enged betekintést a dolgozók munkaviszonyára és azok munkabérére vonatkozó iratokba, feljegyzésekbe és nyilvántartásokba, továbbá, aki a helyszíni eljárást, vagy vizsgálatot bármi módon megakadályozza,
c) a tudomására jutott balesethez nem hív haladéktalanul orvost.
(2) Szabálysértést követ el és 1000 Ft-ig terjedhető pénzbírsággal sújtható az a közszolgálatban nem álló orvos, aki az általa kezelt betegnél észlelt foglalkozási betegségről egyáltalában nem vagy késedelmesen tesz jelentést a biztosítási szervnek.
R. 96. §
(1) Rendbírságot köteles fizetni az a munkáltató, aki
a) a biztosításra vonatkozó jogszabályokban (szabályzatokban) meghatározott jelentéseket, bejelentéseket, adatszolgáltatásokat, okirati igazolásokat egyáltalában nem vagy nem a megállapított idő alatt vagy nem a megszabott módon teljesíti,
b) a jelentésekben, bejelentésekben, adatszolgáltatásokban vagy okirati igazolásokban valótlan adatokat közöl,
c) a bélyeglerovást az előírt határidő alatt nem teljesíti vagy nem szabályszerű összegben teljesíti,
d) a biztosítási szolgáltatások ügyvitelének ellátásával kapcsolatos feladatkörét nem az előírt rendelkezések szerint végzi,
e) a dolgozók munkaviszonyára vonatkozó adatokat tartalmazó nyilvántartást nem a rendelkezéseknek megfelelően vezeti,
(2) Ha az (1) bekezdésben meghatározott mulasztásokkal kapcsolatban járulékot (járulékkülönbözetet) kell kiróni, a rendbírság a kirótt járulék (járulékkülönbözet) összegének 25 százalékáig terjedhet. Egyéb esetekben a rendbírság mulasztási esetenként 500 Ft-ig terjedhet. A százalékos rendbírság helyett tételes rendbírság is kiszabható.
(3) A rendbírság kiszabásának részletes szabályait a SZOT állapítja meg. A rendbírságot a betegségi biztosítás bevételei között kell elszámolni.
(4) Ugyanazon mulasztás miatt szabálysértés címén eljárást indítani és rendbírságot kiszabni nem lehet.
R. 97. §
(1) Az a munkáltató, aki valótlan adatok feltüntetésével biztosítás alá nem eső személyt jelent be biztosításra, köteles a járulékot a kijelentésig, illetőleg mindaddig megfizetni, amíg a bejelentés jogtalanságát a biztosítási szerv meg nem állapítja.
(2) Az a munkáltató, aki a dolgozó munkabérét a ténylegesnél magasabb összegben jelenti be, vagy a munkabérben beállott csökkenés bejelentését elmulasztja vagy elkésetten teljesíti, a járulékot a bejelentett időre, illetőleg a tényleges munkabér megállapításáig a bejelentett magasabb munkabér alapján köteles fizetni.
(3) A munkáltató a biztosítás alá nem eső személy bejelentésével vagy a szolgáltatások megállapításához szükséges adatok valóságnak meg nem felelő közlésével okozott kárt, a biztosítási szervnek megtéríteni köteles.
(4) Az a munkáltató, aki a dolgozó munkábalépését, bérváltozását vagy munkaviszonyának megszűnését nem jelenti be vagy nem a megszabott határidő alatt jelenti be, vagy pedig a bélyeglerovást elmulasztja, elkésetten vagy nem szabályszerűen teljesíti, a mulasztás pótlása vagy hivatalból történt megállapítása előtt megnyílt igények alapján nyújtott biztosítási szolgáltatások költségeit (költségkülönbözetét) a biztosítás szervének megtéríteni köteles.
R. 98. §
(1) A munkáltató a betegségből vagy balesetből származott biztosítási szolgáltatások költségeit a biztosítási szervnek megtéríteni köteles, ha ő vagy megbízottja:
a) a reánézve kötelező balesetelhárító, egészségvédő óvórendszabályt vagy óvóintézkedést nem foganatosította,
b) a biztosított betegségét vagy balesetét szándékosan idézte elő.
(2) Az (1) bekezdésben említett esetekben a munkáltatóval egyetemlegesen felel a munkáltatónak az a megbízottja, aki a balesetelhárító egészségvédő óvórendszabály vagy óvóintézkedés végrehajtását a munkáltató utasítása ellenére elmulasztotta vagy, aki a biztosított megbetegedését vagy balesetét szándékosan idézte elő.
R. 99. §
Kártérítést köteles fizetni az a volt magánmunkáltató, aki a dolgozó 1929. január 1. napja és 1946. július 31. napja között fennállott valamely munkaviszonyát annak idején nem jelentette be és a dolgozó, illetőleg családtagja részére nyugellátás e munkaviszony nélkül nem állapítható meg vagy a be nem jelentett munkaviszony alapján magasabb összegű nyugdíjkiegészítés jár. A kártérítés a nyugdíj, illetőleg a nyugdíjkiegészítés különbözet egy évi összegéig terjedhet.
R. 100. §
(1) Az a munkáltató, aki az R. 97.-99. §-aiban meghatározott mulasztást követett el, a mulasztás megállapításával kapcsolatban felmerült eljárási költségeket is megtéríteni köteles.
(2) Az eljárási költség mértékét és felszámításának részletes szabályait a SZOT állapítja meg.
R. 101. §
Az R. 73., 74., 97., és 98. §-ok rendelkezésein alapuló kárigény összegének megállapításánál orvosi és gyógyszerköltség fejében megtérítendő összeget a SZOT állapítja meg.
R. 102. §
Az a munkáltató, aki a biztosításra vonatkozó jogszabályok alapján a dolgozót terhelő kárösszegnek vagy az időleges rokkantsági járadékból visszafizetendő összegnek a dolgozó munkabéréből történt levonására vonatkozó kötelezettségét elmulasztja, a mulasztása folytán le nem vont összeget megfizetni köteles.
R. 103. §
A járulék, a rendbírság és az eljárási költség, valamint a munkáltatót, illetőleg megbízottját az R. alapján terhelő megtérítések (kártérítések) tárgyában a SZTK fizetési meghagyással intézkedik.
R. 104. §
(1) A járulék, a késedelmi pótlék, a rendbírság és az eljárási költség, valamint a munkáltatót, illetőleg megbízottját az R. alapján terhelő megtérítések behajtására, biztosítására, elévülésére és visszafizetésére, továbbá e tartozásokért felelős személyek körére - a (2) bekezdésben foglalt eltéréssel - a közadókra vonatkozó rendelkezések irányadók.
(2) A biztosítás szerveinek az R. 97.-99. §-okban foglalt követelése egy év alatt évül el. Az elévülés
a) a szolgáltatások teljesítésének befejezésétől,
b) a szolgáltatások készpénzbeni egyenértékének utólagos megtérítése esetében annak fizetésétől,
c) az R. 99. § esetében pedig a nyugdíj megállapításától kezdődik.
R. 105. §
A biztosítási szerv a munkáltatót terhelő megtérítést, eljárási költséget, a kirótt rendbírságot és a késedelmi pótlékot elengedheti vagy azok összegét mérsékelheti, ha a munkáltató mulasztása kétséget kizáróan jóhiszemű volt. Az elengedés vagy mérséklés feltételeit a SZOT állapítja meg. Az elengedés vagy mérséklés kérdésében bírói eljárásnak helye nincsen.
JOGORVOSLAT
A betegségi biztosítás szolgáltatásai terén a biztosítottak és a biztosítási szervek közt felmerülő vitás ügyekben a szakszervezeti szervek járnak el. A szakszervezeti szervek határozata ellen - a T. 30. §-ában meghatározott ügyeket kivéve - a bírósághoz keresettel fordulni nem lehet.
R. 106. §
A T. 28. §-ában meghatározott vitás ügyekben eljáró szakszervezeti szerveket és azok hatáskörét, valamint a jogorvoslati eljárás szabályait a SZOT állapítja meg.
Ha a táppénzt igénylő dolgozót az illetékes orvos keresőképesnek nyilvánította, a dolgozó kérheti, hogy keresőképtelenségének felülvizsgálása céljából ügyét orvosi döntőbizottság elé terjesszék. Az orvosi döntőbizottság megállapítása végérvényes.
R. 107. §
Az orvosi döntőbizottságok szervezetét és eljárását az egészségügyi miniszter - a SZOT-val, a közlekedés- és postaügyi miniszterrel, valamint az igazságügyminiszterrel egyetértésben - állapítja meg.
(1) A biztosítási szerv székhelye szerint illetékes járásbírósághoz keresettel fordulhat:
a) a biztosított a Minisztertanács által meghatározott esetekben az ellen a határozat ellen, amelyben a betegségi biztosítási szolgáltatások jogtalan igénybevételével okozott kár megtérítésére kötelezték;
b) a munkáltató az ellene kibocsátott fizetési meghagyás ellen;
c) mind a munkáltató, mind a biztosított a betegségi biztosítási jogviszony fennállása kérdésében hozott határozat ellen.
(2) Az (1) bekezdésben említett határozat vagy fizetési meghagyás jogerős, végrehajtható közokirattá válik, ha ellene a törvényes határidőn belül keresetet nem adtak be.
R. 108. §
(1) A keresetet a határozat, illetőleg fizetési meghagyás kézbesítését követő naptól számított tizenöt nap alatt kell a határozatot hozó vagy a fizetési meghagyást kibocsátó szervnél beadni. A törvényes határidőn belül beadott keresetnek a vitatott összeg erejéig halasztó hatálya van.
(2) A kereset beadására megállapított határidő elmulasztása a peres eljárás szabályai szerint igazolható. Az igazolás és a kereset visszautasítása kérdésében a bíróság határoz.
R. 109. §
(1) A T. 30. §-ában említett jogerős határozat, illetőleg fizetési meghagyás ellen újrafelvételi kérelemmel élhet az a fél, aki a határozat, illetőleg a fizetési meghagyás jogerőre emelkedése után a kérdés érdemére nézve döntő olyan bizonyíték birtokába jut, amelyet az eljárás során önhibáján kívül nem használhatott.
(2) Az újrafelvételi kérelem előterjesztésének határideje a határozat, illetőleg a fizetési meghagyás jogerőre emelkedésétől számított hat hónap. Az újrafelvételi kérelmet a határozatot hozó, illetőleg a fizetési meghagyást kibocsátó szervnél kell beadni, vagy jegyzőkönyvbe mondani.
(3) Az újrafelvételi kérelem tárgyában elsőfokon a határozatot hozó, illetőleg a fizetési meghagyást kibocsátó szerv határoz. A határozat ellen, annak kézbesítését követő tizenöt nap alatt a biztosítási szerv székhelye szerint illetékes járásbírósághoz keresettel lehet fordulni.
(4) Újrafelvételi kérelemmel ugyanabban az ügyben csak egyszer lehet élni.
VEGYES RENDELKEZÉSEK
(1) A Minisztertanács felhatalmazást kap arra, hogy a törvényerejű rendeletben lefektetett irányelvek alapján:
a) megállapítsa a betegségi biztosításra kötelezett dolgozók körére vonatkozó részletes szabályokat és a törvényerejű rendelet egyes rendelkezéseit annak hatálya alá egyébként nem tartozó személyekre kiterjeszthesse,
b) meghatározza a munkabérnek a készpénzszolgáltatások kiszámításánál figyelembe vehető legmagasabb összegét,
c) korlátozza a munkahelyüket önkényesen elhagyó vagy fegyelmi úton elbocsátott dolgozók táppénzre jogosultságát, illetőleg táppénzének mértékét,
d) megállapítsa a külföldön tartózkodó dolgozó vagy családtagja által igénybevett betegségi biztosítási szolgáltatásokért járó térítés szabályait,
e) a fegyveres testületek tagjai, a mezőgazdasági dolgozók egyes csoportjai és a háztartási alkalmazottak tekintetében a törvényerejű rendelet egyes rendelkezéseitől eltérően intézkedhessék.
(2) A Minisztertanács a jelen törvényerejű rendelet végrehajtásával kapcsolatos egyes kérdések részletes szabályozását a Szakszervezetek Országos Tanácsára bízhatja.
R. 110. §
(1) A javító-nevelő munkára ítélt dolgozóra a T-nek és a R-nek a munkaviszonyban álló dolgozók biztosítására vonatkozó szabályait kell alkalmazni.
(2) A táppénz, az időleges rokkantsági járadék és a terhességi-gyermekágyi segély, valamint a járulék összegének kiszámításánál a munkabért a bírói ítéletben megállapított csökkentés nélküli összegben kell figyelembe venni.
R. 111. §
(1) A fegyveres testületek hivatásos vagy továbbszolgáló tagjainak betegségi ellátására vonatkozó jogszabályok hatályban maradnak.
(2) A fegyveres testületekből kivált személyek betegségi ellátásáról szóló 1024/1952. (VIII. 2.) MT határozat - a III/5. pontja kivételével - hatályban marad.
A Szakszervezetek Országos Tanácsa felhatalmazást kap, hogy a külföldi állam képviseleténél, területenkívüliséget élvező nemzetközi szervnél alkalmazott dolgozók, valamint a külföldi képviseletekhez, nemzetközi szervhez tartozó területenkívüliséget élvező személy által alkalmazott dolgozók betegségi biztosítására a képviseleti hatósággal, illetőleg nemzetközi szervvel megállapodást köthessen.
ÁTMENETI RENDELKEZÉSEK
R. 112. §
A 93/1952. (X. 13.) MT rendelet alapján ideiglenes rokkantsági nyugdíjban részesülő biztosítottak ideiglenes rokkantsági nyugdíját az 1956. évi január hó 1. napjától a nyugdíj összegének 25 százalékával fel kell emelni.
R. 113. §
Azok a személyek, akiknek betegség esetére szóló önkéntes vagy önkéntes továbbfizetéssel biztosítása az R. hatálybalépése napján érvényben van, biztosításukat - a korábbi jogszabályok alkalmazásával - folytathatják.
HATÁLYBALÉPÉS
R. 33. §
(1) Ez a törvényerejű rendelet az 1956. évi január hó 1. napján lép hatályba.
(2) A törvényerejű rendelet hatálybalépésével egyidejűleg hatályukat vesztik a betegségi és baleseti kötelező biztosításról szóló 1927. XXI. törvény, valamint e törvény módosítása és kiegészítése tárgyában kiadott és még érvényben lévő rendelkezések, továbbá az állami társadalombiztosítás szervezetéről szóló 1950. évi 36. törvényerejű rendelet.
R. 114. §
Az R. az 1956. évi január hó 1. napján lép hatályba. Egyidejűleg hatályukat vesztik mindazok a korábbi jogszabályok, amelyek a betegségi biztosításra vonatkoznak. Így különösen hatályukat vesztik a maguk egészében, illetőleg még hatályban lévő részükben,
a társadalombiztosítási önkormányzat megvalósításáról, valamint egyes társadalombiztosítási kérdések átmeneti rendezéséről szóló 2300/1945. (V. 25.) ME rendelet,
a gazdasági munkavállalók társadalombiztosításának átmeneti rendezéséről szóló 6180/1945. (VIII. 14.) ME rendelet.
az 1927. évi XXI. törvénycikk és az 1928. évi XL. törvénycikk egyes rendelkezéseinek módosításáról és kiegészítéséről szóló 250/1946. (I. 15.) ME rendelet,
a gazdasági munkavállalók társadalombiztosításával kapcsolatos egyes kérdések szabályozásáról szóló 3050/1947. (III. 23.) ME rendelet;
a gazdasági munkavállalók társadalombiztosításával kapcsolatos egyes kérdések szabályozása tárgyában kiadott 3050/1947. (III. 23.) ME rendelet kiegészítéséről szóló 8300/1947. (VII. 16.) Korm. rendelet,
a gazdasági munkavállalók társadalombiztosítási kötelezettségének kiterjesztéséről szóló 8660/1947. (VII. 17.) Korm. rendelet,
a házfelügyelők és segédházfelügyelők biztosítási kötelezettségéről szóló 9600/1947. (VIII. 12.) Korm. rendelet,
az 1927. évi XXI. törvénycikken alapuló betegségi biztosításra vonatkozó egyes rendelkezések módosításáról, illetőleg kiegészítéséről szóló 10700/1947. (IX. 12.) Korm. rendelet,
az Újságírók Szanatórium Egyesülete és a Magyar Hírlapírók Országos Nyugdíjbiztosító Intézete munkavállalóinak a kötelező biztosítás hatálya alól mentesítéséről szóló 10900/1947. (X. 3.) Korm. rendelet,
a gazdasági munkavállalók társadalombiztosításával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 6950/1948. (VI. 29.) Korm. rendelet,
a cséplőmunkások után járó egységes gazdasági társadalombiztosítási díjak lerovásáról szóló 7160/1948. (VII. 3.) Korm. rendelet,
a dolgozó anyák részére egy éven aluli beteg gyermekük ápolásának tartamára járó táppénzről szóló 8880/1948. (VIII. 27.) Korm. rendelet,
az 1927. évi XXI. törvénycikken és 1928. évi XL. törvénycikken alapuló biztosításra vonatkozó egyes rendelkezések módosításáról és kiegészítéséről szóló 10450/1948. (X. 15.) Korm. rendelet,
a kézierővel végzett szikjavítási munkálatoknál dolgozó munkavállalók biztosítási kötelezettségének szabályozásáról szóló 11100/1948. (XI. 9.) Korm. rendelet,
a társadalombiztosításra vonatkozó egyes rendelkezések módosításáról szóló 12140/1948. (XII. 2.) Korm. rendelet,
a társadalombiztosítással kapcsolatos egyes rendelkezések módosításáról és kiegészítéséről szóló 12370/1948. (XII. 10.) Korm. rendelet,
a biztosítási kötelezettség alá eső foglalkozással egyidőben folytatott mellékfoglalkozásnak biztosítási kötelezettségéről szóló 90950/1948. (1949. I. 7.) NM rendelet,
az Országos Tisztviselői Betegsegélyezési Alap, valamint a Székesfővárosi Alkalmazottak Segítő Alapja megszüntetésével kapcsolatos kérdések szabályozásáról szóló 810/1949. (I. 28.) Korm. rendelet,
a társadalombiztosításban a szülési és temetési segélyek egységes megállapításáról szóló 1040/1949. (II. 1.) Korm. rendelet,
egyes bevett és elismert vallásfelekezetek tényleges szolgálatban álló, valamint nyugellátásban részesülő lelkészeinek betegségi biztosításáról szóló 100900/1949. (II. 5.) NM rendelet,
az első tényleges katonai szolgálatot teljesítő munkavállalók szolgálati jogviszonyával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 3050/1949. (IV. 3.) Korm. rendelet 3. §-ának (4) bekezdése,
a mezőgazdasági termelőszövetkezeti csoportok tagjainak betegség esetére ellátásáról szóló 3220/1949. (IV. 9.) Korm. rendelet,
a hosszabb ideig egyhelyben dolgozók kedvezményeiről és munkahelyváltoztatással kapcsolatos egyes rendelkezésekről szóló 9/1950. (I. 8.) MT rendelet 1-3. és 9. §-ai,
a közszolgálati alkalmazottak illetményének kifizetésére vonatkozó egyes rendelkezésekről szóló 22/1950. (I. 20.) MT rendelet 3. és 4. §-a,
a hosszabb ideig egyhelyben dolgozók kedvezményeiről és munkahelyváltoztatással kapcsolatos egyes rendelkezésekről szóló 9/1950. (I. 8.) MT rendelet végrehajtásáról szóló 3.500/1-1950. (II. 19.) NM rendelet,
ösztöndíjjal külföldi tanulmányútra kiküldött munkavállalók szolgálati jogviszonyával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 106/1950. (IV. 15.) MT rendelet 3. §-ának (1) bekezdése és (3) bekezdésének második mondata,
a betegségi biztosítási segélyezés ügyvitelének az üzem, vállalat, hivatal által történő ellátásáról szóló 165/1950. (VI. 14.) MT rendelet,
az 1927.évi XXI. törvényen alapuló betegségi biztosítási segélyezés ügyvitelének az üzem, vállalat, hivatal részéről történő ellátására vonatkozó 165/1950. (VI. 14.) MT rendelet végrehajtásáról szóló 3500-6/1950. (VI. 14.) NM rendelet,
a 165/1950. (VI. 14.) MT rendeletnek az államigazgatás szervei és az államhatalom helyi szervei hivatalainál történő végrehajtásáról szóló 3500-7/1950. (VI. 29.) NM rendelet,
a tanulóifjúság betegségi biztosításáról szóló 193/1950. (VII. 22.) MT rendelet,
a társadalombiztosítás szervezetéről szóló 1950. évi 36. törvényerejű rendelet végrehajtása tárgyában kiadott 238/1950. (IX. 23.) MT rendelet,
a betegségi biztosítási szolgáltatási rendszernek módosításáról szóló 239/1950. (IX. 23.) MT rendelet,
a tanulóifjúság betegségi biztosításáról rendelkező 193/1950. (VII. 22.) MT rendelet végrehajtásáról szóló 3500-13/1950. (VIII. 24.) NM rendelet,
az Irodalmi Alap létesítéséről szóló 260/1950. (X. 29.) MT rendelet 3. §-a,
a nyugdíjasok és járadékosok betegségi segélyezésének újabb szabályozásáról szóló 276/1950. (XI. 26.) MT rendelet,
a néphadsereg (honvédség) nyugállományú tagjainak betegségi biztosításáról szóló 16/1951. (I. 13.) MT rendelet,
a társadalombiztosításra vonatkozó egyes rendelkezések módosításáról és kiegészítéséről szóló 214/1951. (XII. 21.) MT rendelet,
a Képzőművészeti Alap létesítéséről szóló 24/1952. (III. 27.) MT rendelet 3. §-a,
az ideiglenes rokkantsági nyugdíjról szóló 93/1952. (X. 13.) MT rendelet,
a betegségi biztosításra vonatkozó egyes rendelkezések módosításáról és kiegészítéséről szóló 94/1952. (X. 13.) MT rendelet,
a Zenei Alap létesítéséről szóló 107/1952. (XII. 31.) MT rendelet 3. §-a,
az ideiglenes rokkantsági nyugdíj tárgyában kiadott 93/1952. (X. 13.) MT rendelet kiegészítéséről szóló 108/1952. (XII. 31.) MT rendelet,
az anya- és gyermekvédelem továbbfejlesztéséről szóló 1004/1953. (II. 8.) MT határozat I. részének 5. pontja,
a betegségi biztosításra vonatkozó egyes rendelkezések módosításáról szóló 51/1953. (XI. 6.) MT rendelet,
a munkabérből és egyéb járandóságokból való levonások szabályozásáról szóló 54/1953. (XI. 28.) MT rendelet 9. §-a,
az ügyvédi munkaközösségekben dolgozó ügyvédek társadalombiztosítási ellátásáról szóló 2/1954. (V. 13.) IM rendelet,
egyes társadalombiztosítási intézkedések hatálybalépéséről szóló 1104/1954. (XII. 5.) MT határozat,
a betegségi biztosításra vonatkozó egyes rendelkezések módosításáról szóló 79/1954. (XII. 24.) MT rendelet,
a képző- és iparművészet egyes kérdéseinek rendezéséről szóló 1041/1955. (IV. 10.) MT határozat 13. pontja,
a munkaerőgazdálkodással kapcsolatos egyes rendelkezésekről szóló 33/1955. (VI. 14.) MT rendelet 3. §-a,
a betegségi biztosításra vonatkozó egyes rendelkezések módosításáról szóló 44/1955. (VIII. 4.) MT rendelet,
a külföldön szolgálatot teljesítő dolgozók betegségi biztosításáról szóló 49/1955. (VIII. 16.) MT rendelet.
115. § Felhatalmazást kap a SZOT, hogy a T. és az R. végrehajtásával kapcsolatos kérdéseket - ideértve a biztosítással kapcsolatos eljárásra vonatkozó kérdéseket is - rendezze.
Hegedüs András s. k.,
a Minisztertanács elnöke