7/1960. (VIII. 24.) EüM rendelet

a szakorvosi képesítésről

Az 51/1959. (XII. 31.) Korm. rendelet 17. §-ában foglalt felhatalmazás alapján az érdekelt miniszterekkel és a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben a következőket rendelem:

A szakorvosi cím használata

1. § (1) A szakorvosi cím használatára az az orvos jogosult, aki valamely orvosi szakmából (betegségcsoportból) a szakorvosi képesítést e rendeletnek és végrehajtási utasításának rendelkezései alapján megszerezte, vagy e rendelet hatálybalépése előtt érvényben volt jogszabályok alapján a szakorvosi cím használatára jogosultságot szerzett.

(2) A szakorvosi cím csak azzal az orvosi szakmával (betegség-csoporttal) kapcsolatban használható, amelyből az orvos a szakorvosi képesítést megszerezte.

A szakorvosi képesítés megszerzése

2. § Szakorvosi képesítés az alább felsorolt orvosi szakmákból (betegség-csoportokból) szerezhető:

1. belbetegségekből (belgyógyászat),

2. sebészet,

3. csecsemő- és gyermekbetegségek,

4. szülészet és nőgyógyászat,

5. szembetegségek,

6. psychiatria (elmebetegségek),

7. neurológia (idegbetegségek),

8. húgy- és ivarszervi bántalmak (urológia),

9. ortopédia,

10. fül-, orr-, torok- és gégebetegségek,

11. röntgenológia (röntgen-diagnosztika és röntgen-terápia),

12. anaesthesiológia (műtéti érzéstelenítés),

13. sportorvostan,

14. reumatológia (mozgásszervi betegségek belgyógyászata) és fizikóterápia,

15. közegészségtan és járványtan (higiénia),

16. egészségügyi szervezés,

17. tüdőbetegségek és gümőkóros megbetegedések,

18. bőr- és nemibetegségek, vagy bőr-, nemibetegségek és kozmetológia,

19. fog- és szájbetegségek,

20. orvosi laboratóriumi vizsgálatok,

21. kórbonctani és kórszövettani vizsgálatok,

22. onkoradiológia,

23. gyermeksebészet,

24. idegsebészet,

25. tüdősebészet,

26. baleseti sebészet (traumatológia),

27. gyermekkori güműkóros megbetegedések,

28. fertőző betegségek,

29. gyermekpsychiatria,

30. közegészségügyi és járványügyi laboratóriumi vizsgálatok.

3. § (1) A 2. §-ban felsorolt orvosi szakmák (betegség-csoportok) valamelyikéből a szakorvosi képesítést - e rendelet 8. §-ában foglalt kivétellel - az az orvos szerzi meg, aki a (2) bekezdésben említett utasításban meghatározott időtartamú orvosi gyakorlat után az Országos Szakorvosképesítő Vizsgabizottság előtt a választott orvosi szakmából (betegség-csoportból) a szakorvosi vizsgát sikerrel leteszi.

(2) A szakorvosi vizsgára bocsátás feltételeit az egészségügyi miniszter utasításban szabályozza

4. § (1) Külföldi gyógyintézetben eltöltött gyakorlati időnek az Országos Szakorvosképesítő Vizsgabizottság elnöke által a szakorvosi képesítés megszerzéséhez szükséges gyakorlati időbe történő beszámításához az egészségügyi miniszter előzetes engedélye szükséges.

(2) Külföldi orvostudományi egyetem speciális fakultásán oklevelet szerzett orvos ugyanabból az orvosi szakmából az egészségügyi miniszter utasításában meghatározott gyakorlati időnél egy évvel rövidebb gyakorlati idő után bocsátható szakorvosi vizsgára.

Az Országos Szakorvosképesítő Vizsgabizottság szervezete és feladatai

5. § (1) A szakorvosi vizsgákkal kapcsolatos tennivalókat az Országos Szakorvosképesítő Vizsgabizottság (a továbbiakban: OSZV) végzi.

(2) A szakorvosi vizsga az OSZV tagjaiból alakított vizsgáztató bizottság előtt folyik le. Vizsgáztató bizottság Budapesten, Debrecenben, Pécsett és Szegeden működik.

(3) Az OSZV, valamint a vizsgáztató bizottságok szervezetét és feladatait e rendelet végrehajtási utasítása szabályozza.

A szakorvosi vizsga

6. § A szakorvosi vizsga célja a klinikai szakmáknál megállapítani azt, hogy a szakorvosjelölt rendelkezik-e olyan elméleti és gyakorlati ismeretekkel, amelyek alapján az általa szabadon választott orvosi szakma (betegség-csoport) területén az átlagosnál lényegesen magasabb színvonalon képes betegeit korszerű elvek alapján gyógyítani, a betegségek megelőzésére korszerű intézkedéseket tenni, korszerű diagnosztikai és terápiás eljárásokat alkalmazni. A kórbonctani, a közegészségtani és járványtani, az orvosi laboratóriumi, valamint a közegészségügyi és járványügyi laboratóriumi szakorvosi vizsga célja megállapítani azt, hogy a szakorvosjelölt megfelelő szaktudással képes-e az összes korszerű kórbonctani, kórszövettani, közegészségügyi és laboratóriumi vizsgálatokat elvégezni és a vizsgálati eredményeket megfelelően értékelni. Bármelyik orvosi szakmából (betegségcsoportból) vizsgára jelentkező szakorvosjelöltnek járatosnak kell lennie orvosi szakmája tudományos irodalmában,

7. § (1) A szakorvosi vizsgát az OSZV elnöke által kijelölt vizsgáztató bizottság előtt kell letenni.

(2) A szakorvosi vizsga gyakorlati és elméleti részből áll.

(3) A szakorvosi vizsgával kapcsolatos eljárási szabályokat e rendelet végrehajtási utasítása szabályozza.

8. § (1) E rendelet hatálybalépésének napjától számított három hónapon belül előterjesztett kérelmére, az Egészségügyi Tudományos Tanácsnak és az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének javaslata alapján szakorvosi vizsga letétele nélkül szakorvosnak minősíthető:

a) anaesthesiológiából az az orvos, aki a korszerű anaesthesiológiával legalább négy éven át megszakítás nélkül foglalkozott, a szakma gyakorlati részét legalább ennyi ideje önállóan művelte és e rendelet hatálybalépésének napján is anaesthesiológiai munkakörben dolgozik;

b) baleseti sebészetből az az orvos, aki sebészetből vagy ortopédiából szakorvosi képesítéssel rendelkezik és e képesítésének megszerzése után legalább négy éven át megszakítás nélkül kórház (klinika) baleseti sebészeti osztályán, vagy legalább nyolc éven át a fegyveres erők valamely kórháza sebészeti osztályán dolgozott és e rendelet hatálybalépésének napján is ilyen osztályon dolgozik;

c) fertőző betegségekből az az orvos, aki a belbetegségekből vagy a csecsemő- és gyermekbetegségekből szakorvosi képesítéssel rendelkezik és e képesítésének megszerzése után legalább négy éven át megszakítás nélkül legalább 30 ágyas önálló, főhivatású fertőző osztályon, vagy belbetegségekből, illetve csecsemő- és gyermekbetegségekből való szakorvosi képesítés nélkül legalább 100 ágyas önálló, főhivatású fertőzőbeteg osztályon legalább nyolc éven át dolgozott és e rendelet hatálybalépésének napján is ilyen osztályon dolgozik;

d) gyermekpsychiatriából az az orvos, aki psychiatriából, vagy neurológiából, vagy csecsemő- és gyermekbetegségekből szakorvosi képesítéssel rendelkezik és e képesítésnek megszerzése után legalább négy éven át megszakítás nélkül magasszínvonalú gyermekpsychiatriai munkát végzett és e rendelet hatálybalépésének napján is ilyen munkakörben dolgozik;

e) közegészségügyi és járványügyi laboratóriumi vizsgálatokból az az orvos, aki az orvosi laboratóriumi vizsgálatokból szakorvosi képesítéssel rendelkezik és e képesítésének megszerzése után legalább négy éven át megszakítás nélkül közegészségügyi-járványügyi laboratóriumban dolgozott és e rendelet hatálybalépésének napján is ilyen munkakörben dolgozik,

(2) Az (1) bekezdésben említett kérelem tárgyában az OSZV elnöke határoz. A kérvényt az OSZV elnökéhez címezve az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének Elnökségéhez kell benyújtani.

9: §

(1) Azok az orvosok, akik a 237.600/1936. BM rendeletben (Rendeletek Tára 768. oldal) meghatározott gyakorlati időnek több mint a felét az 1958. évi szeptember hó 1. napjáig már eltöltötték, a szakorvosi vizsgát 1960. évi augusztus hó 31. napjáig az említett rendelet rendelkezései szerint tehetik le.

(2) Azok az orvosok, akik az 1958. évi szeptember hó 1. napjáig a 237.600/1936. BM rendeletben megállapított gyakorlati idő felénél kevesebb gyakorlati időt töltöttek el, a szakorvosi képesítést e rendeletnek és végrehajtási utasításának rendelkezései szerint szerezhetik meg.

Vegyes rendelkezések

10. § Külföldön szerzett szakorvosi képesítés elismerése kérdésében az OSZV elnökének javaslata alapján az egészségügyi miniszter határoz.

11. § E rendelet hatálybalépése előtt megszerzett szakorvosi képesítés egyenértékű e rendelet 2. §-ában felsorolt, azonos orvosi szakmára (betegség-csoportra) vonatkozó szakorvosi képesítéssel.

12. § (1) E rendelet az 1960. évi szeptember hó 1. napján lép hatályba; egyidejűleg a 3/1958. (VIII. 17.) EüM rendelet hatályát veszti.

(2) A szakorvosi képesítéssel kapcsolatos részletes eljárási szabályokat külön utasítás állapítja meg.

Dr. Doleschall Frigyes s. k.,

egészségügyi miniszter