14/1962. (XII. 16.) MüM rendelet

a túlmunka egyes kérdéseiről

A túlmunkával összefüggő egyes kérdések szabályozásáról szóló 44/1962. (XII. 16.) Korm. rendeletben kapott felhatalmazás alapján -a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben - a következőket rendelem:

A RENDELET HATÁLYA

1. § (1) E rendelet hatálya kiterjed

a) az ipari vállalatok műszaki, adminisztratív, kisegítő és nemipari állománycsoportjába,

b) a nem ipari vállalatoknál az a) pontban említetteknek megfelelő állománycsoportokba, illetőleg munkakörökbe és

c) a költségvetési rendszerben gazdálkodó szervek vezető, ügyintéző, ügyviteli és kisegítő állománycsoportjaiba tartozó dolgozókra.

(2) Az (1) bekezdés b) pontjában említett állománycsoportokat, illetőleg munkaköröket a miniszter a szakszervezettel egyetértésben határozza meg.

(3) Nem terjed ki a rendelet hatálya

a) az ipari vállalatoknál a munkásállománycsoportba, a nem ipari vállalatoknál az ennek megfelelő állománycsoportba, illetőleg munkakörökbe tartozó dolgozókra,

b) a művezetőkre,

c) a gépkocsivezetőkre,

d) a pedagógusokra,

e) a magánmunkáltatóknál foglalkoztatott, továbbá

f) a miniszter által a munkaügyi miniszterrel - a költségvetési rendszerben gazdálkodó szervek esetében a pénzügyminiszterrel is - és a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben e rendelet hatálya alól kivett munkakörökben foglalkoztatott dolgozókra.

(4) A miniszter a munkaügyi miniszterrel és a Szakszervezetek Országos Tanácsával - a költségvetési rendszerben gazdálkodó szervek esetében a pénzügyminiszterrel is - egyetértésben a rendelet hatályát, ha alkalmazásának szervezeti és műszaki előfeltételei megvannak, a (3) bekezdésben felsorolt dolgozókra, illetőleg azok egy részére kiterjesztheti.

A TÚLMUNKA ELRENDELÉSE ÉS KORLÁTOZÁSA

2. § A mezőgazdaságban és a rokontermelési ágakban a vállalat igazgatója az 53/1953. (XI. 28.) MT rendelet (a továbbiakban: Mt V) 66. § (1) bekezdésében meghatározott eseteken kívül is elrendelhet az 1951. évi 7. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Mt.) 42. §-ában meghatározott kereten felül túlmunkát.

8. § (1) A miniszter a szakszervezettel egyetértésben a Mt V 66. § (1) bekezdésében meghatározott eseteken kívül is adhat engedélyt a Mt. 42. §-ában meghatározott kereten felül túlmunka elrendelésére. Az engedély túlórakeret útján is megadható.

(2) A miniszter a szakszervezettel egyetértésben meghatározza, hogy az (1) bekezdésben, valamint a Mt V 66. § (1) bekezdés b)-f) pontjában foglalt esetekben egy dolgozó havonta, illetőleg naponta mennyi túlmunkát végezhet. Idényjellegű vállalatoknál az egy dolgozó által végezhető túlmunka éves keretben is megállapítható.

4. § A miniszter a szakszervezettel egyetértésben a túlmunka végzését a Mt-ben és a végrehajtására kiadott rendeletekben foglaltakon túlmenően is korlátozhatja, sőt a túlmunkavégzést meg is tilthatja.

5. § A vállalat igazgatója a túlmunkát a 2-3. §-ban említett esetekben is csak a szakszervezeti bizottság előzetes hozzájárulásával rendelheti el.

A TÚLMUNKA ELLENÉRTÉKE

A túlmunkáért szabadidő kiadása

6. § (1) A dolgozót - a 7-10. §-ban foglalt kivétellel - a túlmunkáért azzal azonos tartamú szabadidő illeti meg.

(2) A szabadidőt legkésőbb a túlmunkavégzést követő hónap végéig kell kiadni.

(3) Az idényjellegű vállalatoknál a szabadidőt az idényt követő időszakban (pl. cukorgyártásnál a gyártási idényt követően) is ki lehet adni.

(4) A miniszter a szakszervezettel egyetértésben a (2)-(3) bekezdésben megszabott határidőknél rövidebb határidőket is megállapíthat.

7. § (1) Ha a dolgozót a szabadidő igénybevétele előtt más vállalathoz helyezik át, a szabadidőt az új vállalatnál kell kiadni.

(2) Ha a túlmunkáért járó szabadidőt a dolgozó betegség, tartalékos katonai szolgálat, külföldi kiküldetés vagy más rendkívüli ok miatt nem vehette igénybe, akkor azt az akadályoztatás megszűntétől számított harminc napon belül kell a részére biztosítani,

A TÚLMUNKÁÉRT SZABADIBŐÁTALÁNY ÉS PÓTSZABADSÁG KIADÁSA

8. § (1) A kereskedelemben foglalkoztatott boltvezetőket, valamint a gyógyszertárvezető gyógyszerészeket a végzett túlmunka ellenértékeként évi hat munkanap, a boltvezetőhelyetteseket, valamint a gyógyszertárvezető gyógyszerészek helyetteseit évi három munkanap szabadidőátalány illeti meg.

(2) A szabadidőátalány időtartamára a dolgozót átlagkereset (Mt V 140 §) illeti meg.

(3) A szabad időátalány és a dolgozót megillető évi rendes (alap- és pót) szabadság együttes időtartama az évi huszonnégy munkanapot nem haladhatja meg.

(4) A Mt 51. § (1) bekezdés f) pontjában meghatározott vezető állású alkalmazott mellé beosztott dolgozó részére - ha egyébként a túlmunkáért szabadidőre jogosult - a túlmunka ellenértékeként pótszabadság jár,

A TÚLMUNKÁÉRT ELLENÉRTÉKBEN NEM RÉSZESÜLŐ DOLGOZÓK KÖRE

9. § (1) Nem jár a végzett túlmunkáért sem szabadidő, sem túlmunkadíjazás

a) az osztályvezetők és ennél magasabb beosztású dolgozók részére,

b) azoknak az a) pontban nem említett dolgozóknak, akik túlmunkát rendelhetnek el, vagy akik munkaidejének beosztását, illetőleg felhasználását - munkakörük jellegére tekintettel -nem lehet pontosan meghatározni,

c) a költségvetési rendszerben gazdálkodó szervek vezető és ügyintéző állománycsoportba tartozó dolgozói részére,

d) a Mt V 88-92. §-ában, a 96. §-ának (l) és (3) bekezdésében felsorolt - és az a)-c) pontban nem említett - dolgozók részére, a gyógyszertárvezető gyógyszerészek kivételével.

(2) Az (1) bekezdés b) pontja alá tartozó munkaköröket a vállalati bérszabályzatban - ahol bérszabályzatot nem kötnek, a vállalati munkarendben, illetőleg hivatali ügyrendben - kell meghatározni. A miniszter a szakszervezettel egyetértésben erre irányelveket adhat.

AZOK AZ ESETEK, AMIKOR TÚLMUNKADÍJAZÁS FIZETHETŐ

10. § (1) Ha a túlmunkáért járó szabadidőt a dolgozó a munkaviszony megszűnése vagy az első tényleges katonai szolgálatra történt bevonulása következtében nem vehette igénybe, akkor - a más vállalathoz történő áthelyezés kivételével -részére túlmunkadíjazást kell fizetni.

(2) Ha túlmunkavégzésre baleset vagy természeti csapás megelőzése, illetőleg következményeinek elhárítása érdekében volt szükség, a vállalat igazgatója az ezért járó szabadidő helyett kivételesen túlmunkadíjazást fizethet.

(3) A miniszter a szakszervezettel egyetértésben engedélyezheti a szabadidő helyett túlmunkadíjazás fizetését, ha a túlmunkavégzést a Minisztertanács vagy saját maga rendelte el.

(4) A (3) bekezdésben felsorolt esetekben a miniszter a szakszervezettel egyetértésben engedélyezheti szabadidő kiadását vagy túlmunkadíjazás fizetését

a) a szabadidőátalányban részesülő [8. § (11 bek.],

b) a túlmunkáért pótszabadságban részesülő [8. § (4) bek.], valamint

(5) Az (1)-(3) bekezdésben és a (4) bekezdés a)-b) pontjában foglalt esetekben a túlmunkadíjazást a Mt V 125. §, a Mt V 127-129. § és a Mt V 123. § (3) bekezdése utolsó mondatában foglalt szabályok szerint kell fizetni. A (4) bekezdés c) pontjában említett dolgozóknál a díjazás mértékét a miniszter a szakszervezettel egyetértésben határozza meg, ez azonban az előző mondatban említett szabályok szerint megállapítható díjazást nem haladhatja meg.

A HETI PIHENŐNAPON VÉGZETT MUNKA ESETÉN ALKALMAZANDÓ SZABÁLYOK

11. § Heti pihenőnapon munkát végeztetni csak a mezőgazdaságban és a rokontermelési ágakban, valamint a Mt V 66. § (1) bekezdésében, továbbá a Minisztertanács által meghatározott esetekben szabad.

12. § (1) A 3-10. § szabályait - a (2)-(4) bekezdésben foglalt kivétellel - a heti pihenőnapon végzett munka esetében is alkalmazni kell.

(2) A heti pihenőnapon egy dolgozó által havonta végezhető munka felső határát külön kell megállapítani.

(3) A 9. § (1) bekezdésében felsorolt dolgozók részére - a vállalat igazgatója és helyettesei (főmérnök, főkönyvelő stb.), valamint a költségvetési rendszerben gazdálkodó szerveknél a vezető állománycsoportba tartozó dolgozók kivételével -a heti pihenőnapon végzett munkáért a munka időtartamával azonos mértékű szabadidőt kell kiadni.

(4) A 10. § (1)-(3) bekezdésében és a (4) bekezdés a)-b) pontjában foglalt esetekben a heti pihenőnapon végzett munkáért a Mt V 122. §-a szabályai szerint jár a díjazás.

A MUNKASZÜNETI NAPON VÉGZETT MUNKA ESETÉN ALKALMAZANDÓ SZABÁLYOK

13. § A munkaszüneti napon munkát végeztetni csak a munkaszüneti napon is üzemelő vállalatoknál, a mezőgazdaságban és a rokontermelési ágakban, továbbá a Mt V 66. § (1) bekezdésében, valamint a Minisztertanács által meghatározott esetekben | szabad.

c) a 9. § (1) bekezdésében felsorolt dolgozók részére is.

14. § (1) A 3-10. § szabályait - a (2)-(4) bekezdésben foglalt kivétellel - a munkaszüneti napon végzett munka esetén is alkalmazni kell.

(2) A munkaszüneti napon egy dolgozó által évente végezhető munka felső határát külön kell megállapítani.

(3) A 9. § (1) bekezdésében felsorolt dolgozók részére - a vállalat igazgatója és helyettesei (főmérnök, főkönyvelő stb.), valamint a költségvetési rendszerben gazdálkodó szerveknél a vezető állománycsoportba tartozó dolgozók kivételével - a munkaszüneti napon végzett munkáért annak időtartamával azonos mértékű szabadidőt kell kiadni.

(4) A 10. § (1)-(3) bekezdésében és a (4) bekezdés a)-b) pontjában foglalt esetekben a munkaszüneti napon végzett munkáért a Mt V 121. § szabályai szerint jár a díjazás.

A MUNKABÉR FIZETÉSÉNEK SZABÁLYAI, HA A DOLGOZÓ A TÚLMUNKÁÉRT SZABADIDŐT KAP

15. § (1) A havidíjas dolgozó a túlmunkáért adott szabadidő tartamára a munkabérét változatlanul megkapja. Ennek megfelelően a túlmunka időtartamára őt külön munkabér nem illeti meg.

(2) Az (1) bekezdésben nem említett esetekben a dolgozó részére a túlmunka időtartamára járó munkabért a túlmunkavégzés hónapjára járó munkabérrel együtt kell kifizetni. Ennek megfelelően a túlmunkáért járó szabadidő kiadásakor részére díjazás nem jár. A miniszter a szakszervezettel egyetértésben azonban elrendelheti, hogy a dolgozó az említett időre járó munkabérét akkor kapja meg, amikor a szabadidő kiadása hónapjára járó munkabért kifizetik.

A TÚLMUNKÁÉRT ELLENÉRTÉKRE JOGOSULT DOLGOZÓK KÖRÉNEK MEGVÁLTOZÁSA KÖVETKEZTÉBEN FELMERÜLT KÉRDÉSEK RENDEZÉSE

Éjszakai pótlék

16. § Nem részesíthetők éjszakai pótlékban a Mt V 130. §-a (5) bekezdésének b)-d) pontjaiban felsorolt dolgozókon felül a 9. § (1) bekezdésében említett, valamint a miniszter által a szakszervezettel egyetértésben meghatározott munkakörökben foglalkoztatott dolgozók sem.

Készenlét díjazása

17. § (1) Nem illeti meg a készenléti időre díjazás a 9. § (1) bekezdésében felsorolt, valamint a miniszter által a szakszervezettel egyetértésben meghatározott munkakörökben foglalkoztatott dolgozókat. Ha azonban a készenléti szolgálatot a Minisztertanács vagy a miniszter rendeli el, a miniszter a szakszervezettel egyetértésben e dolgozók részére is elrendelheti készenléti díjazás fizetését.

(2) Az államigazgatásban ügyintéző állománycsoportba tartozó dolgozók részére munkaidőn túl teljesített ügyelet esetén annak időtartamával azonos tartamú szabadidőt kell adni. Ez azonban ügyeletenként egy munkanapnál hosszabb tartamú nem lehet. A szabadidő kiadására a 6-7. § rendelkezéseit kell alkalmazni.

A munkaközi szünet díjazása

18. § (1) Nem jár a munkaközi szünetre díjazás a Mt V 137. § (3) bekezdésének a), valamint c)-g) pontjaiban felsorolt dolgozókon felül a 9. § (1) bekezdésében említett, valamint a miniszter által a szakszervezettel egyetértésben meghatározott munkakörökben foglalkoztatott dolgozók részére sem.

(2) A túlmunka idejére járó munkaközi szünetért szabadidő az (1) bekezdésben említett dolgozók részére sem jár.

VEGYES RENDELKEZÉSEK

19. § (1) Azoknak a személyi alapbérét, akiket a 16-18. § rendelkezései alapján a rendszeres díjazás kiesése következtében keresetcsökkenés érne, annak összegével fel kell emelni. Ezt a különbözetet a dolgozó részére - személyi pótlékként - akkor is biztosítani kell, ha a személyi alapbére ennek következtében a munkakörére előírt bértétel felső határát meghaladja.

(2) Ha a túlmunka szabadidővel történő kiegyenlítése részben vagy egészben új dolgozók felvétele nélkül valósul meg, akkor a korábban túlmunkadíjazásra fordított összegből eredő megtakarítás - ha ehhez a vállalat felügyeleti szerve hozzájárul - személyi alapbéremelésre és jutalmazásra használható fel. Személyi alapbéremelésben és jutalmazásban a helyes kereseti arányok figyelembevételével elsősorban azokat a dolgozókat lehet részesíteni, akiknek a munkabére a rendszeres túlmunkadíjazás elmaradása következtében jelentősen csökkent.

(3) A költségvetési rendszerben gazdálkodó szerveknél az (1)-(2) bekezdésben foglaltak végrehajtásának módját a miniszter a pénzügyminiszterrel és a szakszervezettel egyetértésben állapítja meg.

20. § (1) Ez a rendelet 1963. január 1. napján lép hatályba. Végrehajtásáról a miniszter a szakszervezettel egyetértésben jogszabállyal intézkedik. Ha a vállalat felett a szakfelügyeletet nem ő gyakorolja, a szabályozáshoz a szakfelügyeletet gyakorló miniszter egyetértése is szükséges.

(2) A rendelet hatálya alá tartozó dolgozók tekintetében nem alkalmazhatóak a Mt V 64. §-ában, a Mt V 67. §-ában, a. Mt V 69. §-ában, a Mt V 79. §-ában, a Mt V 81. § (1)-(3) bekezdésében, a Mt V 82. § (2) bekezdésében, a Mt V 96. § (2) bekezdésében, az (1) bekezdésének a gyógyszertárvezető gyógyszerészekre vonatkozó részében, a Mt V 121. § (4) bekezdésében, a Mt V 122. § (5) bekezdésében, a Mt V 126. §-ában, a Mt V 130. § (5) bekezdés a) pontjában, a Mt V 136. § (3) bekezdésében, a Mt V 137. § (3) bekezdés b) pontjában foglalt rendelkezések, helyettük ennek a rendeletnek a rendelkezéseit kell alkalmazni.

(3) A Mt V 96. § (4) bekezdésében foglalt rendelkezések csak a 9. § (1) bekezdésének b) és c) pontjában felsorolt dolgozók tekintetében alkalmazhatóak.

Kisházi Ödön s. k.,

munkaügyi miniszter