15/1962. (XII. 23.) MüM rendelet

egyes munkabérelszámolási kérdésekről

Az egyes munkaügyi kérdések szabályozásáról szóló 49/1957. (VIII. 13.) Korm. rendeletben kapott felhatalmazás alapján a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben a következőket rendelem:

1. § Ennek a rendeletnek a hatálya kiterjed minden vállalatra (Mt. 150 §), a költségvetési rendszerben gazdálkodó szervek kivételével.

2. § (1) Az 53/1953. (XI. 28.) MT rendelet (a továbbiakban: Mt V) 128. §-ának (1) bekezdés a)-c) pontjaiban említett - a túlórapótlék elszámolásának alapjául szolgáló - időbérként a dolgozó személyi alapbérét kell alapul venni. A miniszter a szakszervezettel egyetértésben ennél alacsonyabb összeget is meghatározhat. Ez azonban nem lehet kevesebb az iparágra vonatkozó legalacsonyabb munkás alapbértétel alsó határának nyolcvan százalékánál.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseit a munkásállománycsoportba tartozó havidíjas dolgozókra is alkalmazni kell. [Mt V 128. § (1) bek. d) pont]

3. § A munkásállománycsoportba tartozó dolgozók munkaközi szünet idejére járó díjazásának (Mt V 137. §) elszámolása alapjául szolgáló bértételt a miniszter a szakszervezettel egyetértésben határozza meg. Ez óránként három forintnál kevesebb, illetőleg - a bányászat kivételével - hat forintnál több nem lehet.

4. § (1) A Mt V 138. §-ának (1) bekezdésében meghatározott esetben (állásidőre) járó munkabér kiszámításánál időbérként figyelembeveendő összeget a vállalat igazgatója a szakszervezeti bizottsággal egyetértésben határozza meg. Az ilyen címen egy órára megállapított munkabér nem lehet kevesebb az iparágra érvényes legalacsonyabb munkásbértétel alsó határának nyolcvan százalékánál és nem lehet több a dolgozó személyi alapbérének megfelelő órabérnél.

(2) A miniszter a szakszervezettel egyetértésben az állásidőre fizetendő munkabér összegét az (1) bekezdés rendelkezéseinek keretei között egész iparágra vonatkozóan meghatározhatja.

5. § (1) A prémiumban részesülő dolgozók esetében - a munkásállománycsoportba tartozók kivételével - az átlagkereset kiszámításánál, annak biztosítása érdekében, hogy kétszeres díjazás ne forduljon elő:

a) a Mt V 140. §-ának (1) bekezdés a) pontja alapján - legfeljebb hét munkanapra - történő elszámolás esetén a Mt V 140. §-ának (2) bekezdésében említetteken felül a prémiumot is figyelmen kívül kell hagyni;

b) a Mt V 140. §-ának (1) bekezdés b) pontja alapján - hét munkanapnál hosszabb időre - történő elszámolás esetén továbbra is a Mt V 140. §-ának (2) bekezdésében foglaltakat kell alkalmazni, azonban a miniszter a szakszervezettel egyetértésben elrendelheti a prémiumoknak egészbeni vagy részbeni figyelmen kívül hagyását is.

(2) Ha az átlagkereset kiszámításánál az (1) bekezdés rendelkezései szerint a prémiumot figyelmen kívül hagyják, a dolgozó prémiumát az átlagkereset fizetésére okot adó távollét címén csökkenteni nem szabad.

6. § A belkereskedelmi miniszter a szakszervezettel egyetértésben egyes vendéglátóipari munkakörök vonatkozásában elrendelheti, hogy a havidíjas dolgozó átlagkeresetének kiszámításánál a Mt V 140. §-a (4) bekezdésének rendelkezéseit figyelmen kívül kell hagyni.

7. § Azokon a területeken, ahol munkásállománycsoport nincsen, a 2., 4. és 5. § alkalmazása tekintetében a miniszter a szakszervezettel egyetértésben határozza meg azoknak a dolgozóknak a körét, akiket az átlagkereset számítása szempontjából a munkásállománycsoportba tartozó dolgozókkal azonosan kell elbírálni.

8. § Ez a rendelet 1963. január 1. napján lép hatályba.

Kisházi Ödön s. k.,

munkaügyi miniszter