6/1962. (IX. 16.) EüM rendelet

az alkoholisták kényszerelvonó-kezeléséről

Az alkoholisták elleni intézkedésekről szóló 1962. évi 18. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Tvr.) 10. §-ának (3) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján - a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnökével egyetértésben - a következőket rendelem.

1. § Az az alkoholista, aki alkoholfogyasztással öszszefüggő magatartásával családi életének felbomlását okozhatja, kiskorú gyermekeinek erkölcsi fejlődését hátráltatja, környezetének biztonságát veszélyezteti, vagy a közrendet, illetve a munkahelyén a munkát rendszeresen zavarja, rende-lőintézeti kényszerelvonó-kezelésre kötelezhető.

2. § (1) A kényszerelvonó-kezelés elrendelése előtt a társadalmi szervek felvilágosító és meggyőző tevékenysége útján lehetőleg el kell érni, hogy az alkoholista önként vesse magát alá az elvonókezelésnek.

(2) Kényszerelvonó-kezelést az érintett személy házastársa vagy tartásra jogosult hozzátartozója, a rendőrség vagy más államigazgatási szerv (pl. községi tanács végrehajtó bizottsága), továbbá a szakszervezetek, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség, a Magyar Nők Országos Tanácsa, valamint a Magyar Vöröskereszt helyi szervezetei és az alkoholizmus elleni küzdelem társadalmi bizottságai is kezdeményezhetnek.

(3) A kényszerelvonó-kezelést kezdeményező [Tvr. 3. § (3) bekezdése] átiratot (beadványt) az alkoholista lakóhelye vagy munkahelye szerint illetékes járási (városi, városi kerületi) tanács végrehajtó bizottságának egészségügyi szakigazgatási szerve (a továbbiakban: egészségügyi szakigazgatási szerv) útján kell eljuttatni a kényszerelvonó-kezelést véleményező orvosi bizottsághoz. Az átiratban (beadványban) elő kell adni mindazokat a körülményeket, amelyek az 1. § szerint a kényszerelvonó-kezelés alkalmazását indokolják. Az egészségügyi szakigazgatási szerv kívánhatja, hogy a kényszerelvonó-kezelést kezdeményező szerv a felvilágosító és meggyőző tevékenység megtörténtéről tájékoztassa.

3. § (1) Kényszerelvonó-kezelés alkalmazását véleményező orvosi bizottságokat (a továbbiakban: orvosi bizottság) a megyeszékhely-városokban és mindazokon a helyeken, ahol alkoholelvonó-rendelés működik, e rendelés keretében kell felállítani. Budapesten a fővárosi vezetőfőorvos, vidéken a megyei főorvos határozza meg, melyik bizottság jár el azokban a fővárosi kerületekben, illetőleg járásokban és városokban, amelyekben bizottság egyelőre nem létesül.

(2) A bizottság egyik tagja az alkoholelvonó-rendelés vezetője, másik tagja az alkoholelvonó-rendelést fenntartó tanács végrehajtó bizottsága egészségügyi szakigazgatási szervének vezetője által kijelölt belgyógyász szakorvos. A bizottság elnökét - tagjai közül - az egészségügyi szakigazgatási szerv vezetője jelöli ki.

4. § (1) Az orvosi bizottság elnöke a kényszerelvonó-kezelést kezdeményező átirat (beadvány) kézhezvétele után az érdekelt személyt megidézi, hogy orvosi vizsgálata céljából a bizottság előtt a kitűzött helyen és időben jelenjék meg. A felhívást tértivevényes ajánlott küldeményként kell postára adni. Ha az eljárás alá vont személy az orvosi bizottság idézésére a kitűzött időben nem jelent meg és távolmaradását nem menti ki, az orvosi bizottság elnöke a kezdeményezést továbbító egészségügyi szakigazgatási szerv vezetőjét haladéktalanul értesíti. Ez utóbbi előterjesztést tesz a végrehajtó bizottság illetékes elnökhelyetteséhez az érdekelt személy rendőrség útján történő elővezettetése végett. Az elővezetés foganatosításához az ügyész jóváhagyása szükséges.

5. § (1) A vizsgálat megkezdése előtt a bizottság elnöke köteles a vizsgálatra jelentkező személyazonosságáról meggyőződni. A bizottság javaslatát az eljárás alá vont személy egészségi állapotának a kényszerelvonó-kezelés alkalmazását esetleg kizáró körülmények felderítésére is kiterjedő vizsgálat alapján alakítja ki.

(2) A vizsgálat után a bizottság legkésőbb 8 napon belül eljuttatja véleményét a kezdeményező átiratot (beadványt) továbbító egészségügyi szakigazgatási szerv vezetőjének és abban - amennyiben kényszerelvonó-kezelést javasol - nyilatkozik afelől is, hogy az hol és mely időponttól kezdve foganatosítható.

6. § Az egészségügyi szakigazgatási szerv vezetője a kényszerelvonó-kezelés tárgyában az orvosi bizottság véleményének figyelembevételével és annak gondos mérlegelésével határoz, hogy a kezelés elrendelésének az 1. §-ban említett feltételei fennforognak-e. A kezelés elrendelése esetében határozatában megjelöli az alkoholelvonó-rendelés helyét és idejét. A határozatot a kényszerelvonó- kezelés alá vont személynek, a kezdeményező szervnek (személynek), az orvosi bizottság elnökének (az alkoholelvonó-rendelés vezetőjének) is meg kell küldeni.

7. § (1) Az alkoholelvonó-rendelés vezetője a kötelezett személyt írásban felhívja, hogy a kezelés megkezdése végett a kitűzött időben és helyen elővezetés terhe mellett jelenjék meg. A felhívást tértivevényes ajánlott küldeményként kell postára adni.

(2) A kezelésre megjelent személyazonosságáról az alkoholelvonó-rendelés vezetője köteles meggyőződni.

(3) A kényszerelvonó-kezelés a gyógykezeléshez szükséges ideig tart és azt a kezelésre kötelezett személy munkaidején kívül kell foganatosítani [Tvr. 4. § (2) bekezdése]. A gyógykezeléshez szükséges időt az alkoholelvonó-rendelés vezetője állapítja meg.

(4) A kényszerelvonó-kezelés tartama alatt a kötelezett személy a kezelőorvosnak a gyógykezeléssel kapcsolatos előírásait köteles megtartani és az általa kijelölt időpontokban a rendelésen gyógykezelés végett megjelenni [Tvr. 5. § (1) bekezdése].

(5) Ha a kötelezett személy a kitűzött időben és helyen gyógykezelésének megkezdése, illetőleg folytatása céljából nem jelenik meg és távolmaradását nem menti ki, az alkoholelvonó-rendelés vezetője a rendőrség útján elővezetteti.

8. § A kényszerelvonó-kezelés nem foganatosítható, illetőleg nem folytatható, ha annak megkezdése előtt a kötelezett személy egészségi állapotában olyan változás történik, vagy a kezelés alatt olyan szövődmény lép fel, amely a gyógykezelést kizárja. Erről a kezelést elrendelő egészségügyi szakigazgatási szervet értesíteni kell.

9. § Az alkoholelvonó-rendelés a kezelésre kötelezett személyt a kezelés befejezése után is - szükség esetében a Magyar Vöröskereszt helyi szervezetének, illetőleg az alkoholizmus elleni küzdelem társadalmi bizottságának közreműködésével - gondozásban tartja és ellenőrzi.

10. § A kényszerelvonó-kezeléssel kapcsolatos eljárásra az államigazgatási eljárásról szóló 1957. évi IV. törvényben - az érdekelt személy gyógykezelés végett történő rendőrségi elővezetésére [7. § (5) bekezdése] az 1955. évi 22. tvr. 7. §-ának (4) és (8) bekezdésében - foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni.

11. § Ez a rendelet kihirdetése napján lép hatályba.

Dr. Doleschall Frigyes s. k.,

egészségügyi miniszter