9/1962. (VII. 21.) IM rendelet

a büntető bíróságok által elrendelt kényszergyógykezelés foganatosításának részletes szabályairól

A büntető eljárásról szóló 1962. évi 8. törvényerejű rendelet (Be.) 313. §-ának (1) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján a kényszergyógykezelés foganatosításának részletes szabályait - az egészségügyi miniszterrel és a belügyminiszterrel egyetértésben - az alábbiak szerint állapítom meg.

1. § A kényszergyógykezelés célja a beteg gyógyítása, s emellett annak megakadályozása, hogy a kényszergyógykezelésre kötelezett újabb társadalomra veszélyes cselekményt kövessen el,

2. § (1) Az egészségügyi intézetben végrehajtandó kényszergyógykezelés foganatosítására az Országos Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetet (Budapest, X., Kozma utca 13., a továbbiakban: Intézet) jelölöm ki.

(2) Az Intézet a belügyminiszter felügyelete alatt áll. A gyógyító tevékenység felett a szakfelügyeletet az egészségügyi miniszter gyakorolja.

(3) Az Intézet rendjét a belügyminiszter az egészségügyi miniszterrel egyetértésben állapítja meg.

3. § (1) A kényszergyógykezelésnek az Intézetben történő foganatosítása iránt a bíróság értesítés kiállításával intézkedik. Az értesítéshez csatolni kell a betegre vonatkozó, s a bűnügyi iratoknál elfekvő kórrajz és orvosszakértői vélemény másolatát.

(2) Az Intézetben fogantosítandó kényszergyógykezelést elrendelő határozat kihirdetésekor az értesítést - az (1) bekezdésben megjelölt mellékletekkel együtt - haladéktalanul át kell adni a beteget előállító személynek, aki a beteget az Intézetbe visszakíséri.

(3) Ha a beteget nem az Intézetből állították elő, az őrizetével megbízott személy köteles őt - az értesítés és mellékletei kapcsán - az Intézetbe kísérni.

(4) Ha a beteg az Intézetben foganatosítandó kényszergyógykezelés elrendelésekor szabadlábon van, az Intézetbe való beszállítását az Országos Mentőszolgálat közreműködésével kell foganatosítani és szükség esetén őrizetéről is gondoskodni kell. Az értesítést az (1) bekezdésben megjelölt mellékletekkel a beteget az Intézetbe beszállító személynek kell átadni.

4. § (1) Az Intézetbe való felvételről az elsőfokon eljárt bíróságot haladéktalanul értesíteni kell.

(2) Az Intézetbe szállított beteget nyomban gyógykezelés alá kell venni, megfigyeléséről, vizsgálatáról és gyógykezeléséről részletes kórlapot kell vezetni.

5. § (1) A kényszergyógykezelés foganatbavételétől számított egy év letelte előtt négy hónappal az Intézet vezetője a beteg állapotára vonatkozó részletes kórrajzot és jelentést terjeszt az elsőfokon eljárt bíróság elé.

(2) A jelentésnek tartalmaznia kell, hogy a beteg meggyógyult-e, illetőleg állapota jelentősen javult-e, nem kell-e tartani attól, hogy olyan cselekményt követ el, amely egyébként megvalósítja valamely bűntett törvényi tényállását, továbbá, hogy tárgyalásra való előállítása célravezető-e, vagy sem. Véleményt kell nyilvánítani a felől is, hogy nem lenne-e helyénvaló a kényszergyógykezelés folytatása házi gondozásba vétel útján.

(3) Ha a betegnek az elsőfokon eljárt bíróság előtt való megjelenése nehézséggel vagy aránytalanul nagy költséggel járna, a bíróság az iratokat azzal küldi meg az ügyésznek, hogy nem kíván-e a kényszergyógykezelés megszüntetése iránti indítványával ahhoz a bírósághoz fordulni, amelynek területén a kényszergyógykezelés alatt álló személyt kezelik [Be. 287. § (2) bek].

(4) Az (1) bekezdésben említett eljárást évenként mindaddig meg kell ismételni, amíg a kényszergyógykezelést meg nem szüntették.

(5) Az Intézet vezetője, ha a beteg állapotára figyelemmel úgy véli, hogy a kényszergyógykezelés szükségessége már nem áll fenn, az (1) és (4) bekezdés esetén kívül is haladéktalanul előterjesztést tesz a bírósághoz a kényszergyógykezelés megszüntetése végett.

(6) Ha a bíróság a kényszergyógykezelést megszüntette, a beteget nyomban - de legkésőbb a megszüntetésről szóló értesítés átvételétől számított 72 órán belül - az Intézetből el kell bocsátani.

6. § Ha az Intézetben foganatosítandó kényszergyógykezelés elrendelésekor a beteg más egészségügyi intézetben áll gyógykezelés alatt, s a gyógykezelésnek az Intézetbe beszállítás folytán történő megszakadása a betegre nézve súlyos egészségkárosodással járna, a kényszergyógykezelésnek az Intézetben való foganatosítását az els5-fokon eljárt bíróság tanácsának elnöke a bírósági orvosszakértő által javasolt időre elhalaszthatja.

7. § (1) Az ideiglenes kényszergyógykezelés csak az Intézetben foganatosítható,

(2) A 3. § rendelkezéseit ideiglenes kényszergyógykezelés esetében értelemszerűen alkalmazni kell.

(3) Ideiglenes kényszergyógykezelés elrendelése esetében az Intézet vezetője a szükséges vizsgálat, megfigyelés és gyógykezelés után, de legkésőbb a befogadástól számított két héten belül értesíti az ügyészt, és - ha az ideiglenes kényszergyógykezelést a bíróság rendelte el - a bíróságot is, hogy a betegnek a kitűzendő tárgyalásra való előállítása lehetséges-e, illetve célravezető-e.

8. § (1) A kényszergyógykezelést elrendelő határozatban a bíróság megállapítja - és a határozatról kiállított értesítésben feltünteti -, hogy

a) a kényszergyógykezelést csak az Intézetben lehet foganatosítani [1962. évi 10. tvr. 21. § (1) bek.], illetőleg

b) a kényszergyógykezelésnek házi gondozásban való foganatosítása nem kizárt.

(2) Az (1) bekezdés b) pontja esetében a kényszergyógykezelésnek házi gondozásban való foganatosítását az Intézet vezetője engedélyezi.

(3) A kényszergyógykezelés akkor foganatosítható házi gondozásban, ha azt a beteg állapota lehetővé teszi, valamint a beteg hozzátartozója (törvényes képviselője, gondozója stb.) vállalja és képes is ellátni a beteg ápolását és állandó felügyeletét.

9. § (1) A betegért felelős személy [8. § (3) bek.] köteles gondoskodni arról, hogy a beteg az orvosi előírásokat megtartsa, az Intézet vezetője által elrendelt szakorvosi (ideggondozói) vizsgálaton megjelenjék.

(2) A kényszergyógykezelésnek házi gondozásban való foganatosítását az Intézet vezetője vagy az általa megbízott szakorvos ellenőrzi. Az Intézet vezetője elrendelheti a betegnek az Intézetben való felülvizsgálatát.

(3) Ha a beteg a szakorvosi (ideggondozói) vizsgálaton vagy az intézeti felülvizsgálaton indokolatlanul nem jelenik meg, vagy egyébként az orvosi előírásokat nem tartja meg, továbbá ha a betegért felelős személy feladatát ellátni már nem képes, végül ha a beteg állapotának rosszabbodása ezt indokolttá teszi, az Intézet vezetője a kényszergyógykezelés foganatosításának az Intézetben való folytatását rendelheti el.

(4) Ha a kényszergyógykezelésnek házi gondozásban foganatosítását a bíróság rendelte el [Be. 287. § (4) bek.], csak a bíróság dönthet annak az Intézetben való folytatása felől. Ha ennek szükségessége felmerül, az Intézet vezetője megfelelő előterjesztést tesz a bírósághoz. Sürgős szükség esetén az Intézet vezetője elrendelheti a betegnek az Intézetbe szállítását. Erről a bíróságnak köteles nyomban jelentést tenni.

10. § Az értesítés megküldésére, valamint a kényszergyógykezelés megszüntetésére vonatkozó rendelkezéseket (3. és 5. §) házi gondozás esetében is megfelelően alkalmazni kell.

11. § A bíróság a kényszergyógykezelés tárgyában hozott határozatait az Intézetnek megküldi,

12. § Ez a rendelet kihirdetése napján lép hatályba.

Dr. Szalay József s. k.,

az igazságügyminiszter első helyettese