1/1964. (III. 27.) MüM rendelet

az üzemi baleset és foglalkozási betegség, valamint meghatározott munkakörben gümőkór miatt csökkent munkaképességű dolgozók védelméről szóló 33/1963. (XII. 3.) Korm. számú rendelet végrehajtásáról

Az üzemi baleset és foglalkozási betegség, valamint meghatározott munkakörben gümőkór miatt csökkent munkaképességű dolgozók védelméről szóló 33/1963. (XII. 3.) Korm. számú rendelet (a továbbiakban: R.) végrehajtásával kapcsolatos egyes kérdések szabályozására - a R. 18. §-ában foglalt felhatalmazás alapján - az egészségügyi miniszterrel és a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben, a következőket rendelem.

(A R. 1. §-ához)

1. §

A R. hatálya - függetlenül a nyugellátás megállapításától - kiterjed azokra a gümőkóros betegségük miatt csökkent munkaképességű dolgozókra, akik a gümőkór elleni küzdelem továbbfejlesztéséről szóló 42/1960. (IX.-1.) Korm. számú rendelet végrehajtása tárgyában kiadott 9/1960. (XII. 20.) EüM számú rendelet 11. §-a szerint előzetes és időszakos orvosi vizsgálatra kötelezettek.

(A R. 2. §-ához)

2. §

(1) A R. 2. § (2) bekezdése alapján áthelyezettet megilletik a népgazdasági érdekből áthelyezettek részére biztosított kedvezmények.

(2) A munkaközvetítő irodák kötelesek az 1/1957. (I. 5.) MTH. sz. utasítás 3. §-a alapján bejelentett munkahelyekre való közvetítés során elsőbbséget biztosítani a gümőkórban megbetegedett olyan dolgozók részére, akik betegségük következtében jogszabályi tilalom [R. 1. § b) pont] miatt nem dolgozhatnak addigi munkakörükben.

3. §

A R. 2. § (2) bekezdés c) pontjában előírt szakmunkásképzésre a dolgozók szakmunkásképzésére és szakmunkásvizsgájára vonatkozó rendelkezések, a 4-6. §-okban megállapított eltérésekkel irányadók.

4. §

(1) A szakmunkásképzés tanfolyamok keretében vagy egyéni tanulás formájában, továbbá a Munkaügyi Minisztérium, illetve a szakminisztériumok szakmunkástanuló-intézeteiben (iskoláiban) is folytatható.

(2) A szakmunkásképzésbe a dolgozók előzetes szakmai gyakorlatra, iskolai képzettségre és életkorra tekintet nélkül is bevonhatók.

(3) A szakmunkásképzés időtartama általában két év.

5. §

(1) A szakmunkásképző tanfolyamok elméleti és gyakorlati tananyagát úgy kell összeállítani és oktatni, hogy a résztvevők a szakma elsajátításához és a sikeres szakmunkásvizsgához szükséges összes elméleti és gyakorlati ismereteket csökkent munkaképességük mellett is elsajátíthassák.

(2) Az egyéni tanulás keretében végzett szakmunkásképzés esetében a vállalat igazgatója megfelelő oktatók és alkalmas munkahelyek biztosításával köteles lehetővé tenni azt, hogy az üzemi balesetet szenvedett (gümőkóros) dolgozó a szakma teljes elsajátításához és a sikeres szakmunkás vizsgához szükséges összes elméleti és gyakorlati ismereteket megszerezhesse.

6. §

(1) A szakmunkásképző tanfolyamok engedélyezése végett - az ipari és kereskedelmi szakmunkásképzés egyes kérdéseiről szóló 2188/1955. (VIII. 24.) számú minisztertanácsi határozat 2. d) pontja alapján - beadott kérelmeken fel kell tüntetni, hogy a tanfolyam, az üzemi balesetet szenvedett dolgozók szakmunkásképzését szolgálja. Ha a képzés egyéb dolgozókkal közös tanfolyamon történik, szakmánként külön meg kell jelölni a résztvevő üzemi balesetet szenvedett (gümőkóros) dolgozók létszámát.

(2) A szakmunkásképző tanfolyamot annak megkezdése előtt legalább egy hónappal a vállalat köteles bejelenteni a területileg illetékes megyei (fővárosi, megyei jogú városi) tanács végrehajtó bizottsága munkaügyi és egészségügyi osztályainak. A bejelentésben közölni kell a tanfolyam helyét, a szakmát, a tanfolyam kezdetének és befejezésének az időpontját, továbbá a résztvevők létszámát.

7. §

A R. 2. §-ának (3) bekezdése alapján nem lehet a dolgozó munkakörében meghatározott teljes munkaidő felénél rövidebb munkaidőben megállapodni.

(A R. 4. §-ához)

8. §

Azoknál a vállalatoknál, gyáregységeknél, üzemrészeknél, telephelyeken (továbbiakban: vállalat), ahol a dolgozók létszáma a 100 főt meghaladja, valamint a Szakszervezetek Megyei Tanácsa (Szakszervezetek Budapesti Tanácsa) által kijelölt vállalatoknál vállalati bizottságot kell létrehozni.

9. §

(1) A 8. § hatálya alá nem tartozó vállalatok vonatkozásában összevont Vállalati Bizottságot kell alakítani járásonként, járási jogú városonként, megyei jogú városi, fővárosi kerületenként. A Szakszervezetek Megyei Tanácsa (Szakszervezetek Budapesti Tanácsa) a megyei (megyei jogú városi, fővárosi) tanács végrehajtó bizottságának elnökével egyetértésben jelöli ki azokat a vállalatokat, ahol az összevont Vállalati Bizottság működik és meghatározza az összevont Vállalati Bizottság működési körébe tartozó vállalatokat. Erről a Szakszervezetek Megyei Tanácsa (Szakszervezetek Budapesti Tanácsa) az érintett vállalatok közvetlen felügyeleti szervét értesíti. Nem lehet különböző járások, járási jogú városok, megyei jogú városi, fővárosi kerületek területén levő vállalatokat egy Vállalati Bizottság hatáskörébe vonni.

(2) Az összevont Vállalati Bizottságot az R. 4. §-ának (2) bekezdése szerint kell megalakítani azzal az eltéréssel, hogy a szakszervezeti bizottság és a vállalat igazgatója részére a Bizottság tagjainak kijelölésére adott jogkört az (1) bekezdés szerint kijelölt vállalat szakszervezeti bizottsága és igazgatója gyakorolja.

(3) Ha az összevont Vállalati Bizottság olyan dolgozó ügyét tárgyalja, aki nem a Bizottság székhelyéül kijelölt vállalat dolgozója, az ügy tárgyalására meg kell hívni és a javaslattétel meghozatalába be kell vonni az érdekelt dolgozó munkahelyének szakszervezeti bizottságát (bizalmiját) és az igazgatója által kijelölt dolgozót.

(4) Az összevont Vállalati Bizottság a kijelölt vállalatoknál a Vállalati Bizottság hatáskörét gyakorolja.

10. §

(1) A Magyar Államvasutak és a Győr-Sopron Ebenfurti Vasút, valamint a Magyar Posta vállalataira vonatkozóan a közlekedés- és postaügyi miniszter, a Vasutasok Szakszervezetével, illetve a Postások Szakszervezetével egyetértésben jelöli ki azt a vállalatot, ahol a Vállalati Bizottságot létre kell hozni.

(2) A tanácsok közvetlen irányítása alá tartozó oktatási intézményekre vonatkozóan járásonként, városonként, fővárosi kerületenként a tanács végrehajtó bizottságának művelődésügyi (oktatási) osztályainál (csoportjainál) kell Vállalati Bizottságot alakítani. Nem lehet a különböző járások, városok (fővárosi kerületek) területén levő oktatási intézményeket egy Vállalati Bizottság hatáskörébe vonni,

11. §

(1) Azoknál a vállalatoknál, ahol üzemegészségügyi szolgálat nincs, a Vállalati Bizottságban működő orvost a járási, járási jogú városi, megyei jogú városi, fővárosi-kerületi tanács végrehajtó bizottságának egészségügyi szakigazgatási szerve jelöli ki.

(2) Az oktatási intézményekre vonatkozó Vállalati Bizottságokban működő orvost a járási, városi, fővárosi-kerületi tanács végrehajtó bizottságának egészségügyi szakigazgatási szerve jelöli ki.

(3) A kijelölt orvost a Vállalati Bizottság munkájában való részvétel során a munkaalkalmasságot első fokon véleményező egészségügyi szervek jogai illetik és kötelezettségei terhelik [19/1963. (EüK 14.) EüM számú utasítás].

(4) A Vállalati Bizottság a foglalkoztatás feltételeiről szóló javaslatát a Bizottság elnökéhez érkezett megkeresés kézhezvételétől, illetőleg az esetleges orvosi vizsgálat befejeztét követő három napon belül köteles közölni az igazgatóval.

(5) Amennyiben a vállalatnál üzemi egészségügyi szolgálat nem működik, a kijelölt orvos - a 19/1963. (EüK 14.) EüM számú utasítás előírása szerint - írásban is megadhatja az orvosi véleményt.

12. §

A Vállalati Bizottságokat legkésőbb 1964. évi április 30-ig meg kell szervezni.

(A R. 14. §-ához)

13. §

Ha a tbc. gondozó intézet a 42/1960. (IX. 1.) Korm. számú rendelet 11. §-a szerint előzetes és időszakos orvosi vizsgálatra kötelezett munkakörben (munkahelyen) foglalkoztatott betegnél azt állapítja meg, hogy a rendszeres gyógykezelés ellenére fertőző vagy arra gyanús, köteles erről a munkáltatót értesíteni és a Vállalati Bizottság munkájának elősegítése érdekében abban a kérdésben is véleményt nyilvánítani, hogy a dolgozó milyen munkafeltételek mellett foglalkoztatható.

14. §

A foglalkoztatási tilalommal kapcsolatban az orvosi lelet felülvizsgálatára a 9/1960. (XII. 20.) EüM számú rendelet 16. §-ában és a 45/1960. (EüK dec. r. k.) EüM számú utasítás 52. §-ában foglaltak az irányadók.

15. §

Ez a rendelet kihirdetése napján lép hatályba.

Veres József s. k.,

munkaügyi miniszter