1964. évi 3. törvényerejű rendelet

a Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság között Belgrádban, 1963. február 20-án aláírt Konzuli Egyezmény kihirdetéséről

(A megerősítő okiratok kicserélése Budapesten, 1963. december 4-én megtörtént.)

1. § A Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság között, Belgrádban, 1963. február 20-án aláírt Konzuli Egyezményt a jelen törvényerejű rendelettel kihirdeti.

2. § Az 1. §-ban említett Egyezmény magyar nyelvű szövege a következő:

"KONZULI EGYEZMÉNY

a Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság között

A Magyar Népköztársaság Kormánya és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság Kormánya

attól az óhajtól áthatva, hogy a két állam között a konzuli kapcsolatokat a kölcsönös barátság és együttműködés szellemében rendezzék és fejlesszék,

elhatározták, hogy Konzuli Egyezményt kötnek és ebből a célból a következőkben állapodtak meg:

I. Fejezet

Általános rendelkezések

1. cikk

(1) Mindkét Szerződő Fél konzulátusokat létesíthet a másik Szerződő Fél területén.

(2) A konzulátusok létesítéséről, székhelyük és konzuli kerületük meghatározásáról a Szerződő Felek esetenként állapodnak meg.

2. cikk

Ebben az Egyezményben

a) "konzulátus" megjelölésen főkonzulátust, konzulátust vagy alkonzulátust kell érteni;

b) "konzul" elnevezései a konzulátusnak főkonzuli, konzuli vagy alkonzuli rangú vezetőjét kell érteni;

c) "konzuli tisztviselő" elnevezésen a konzulátusnak olyan konzuli rangú dolgozóját kell érteni, aki nem vezetője a konzulátusnak;

d) "a konzulátus munkatársa" elnevezésen - a b) és a c) pontban említettek kivételével - a konzulátuson dolgozó minden személyt érteni kell;

e) "a konzulátus személyzete" megjelölésen a konzult, a konzuli tisztviselőket és a konzulátus munkatársait kell érteni;

f) "a konzulátus irattára" megjelölésen a konzulátus hivatalos levelezését és iratait kell érteni:

g) "állampolgár" megjelölésen a jogi személyt is érteni kell.

3. cikk

(1) A konzul akkor kezdheti meg működését, amikor a fogadó államtól kinevezési okmányának bemutatása után működési engedélyt kapott.

(2) A kinevezési okmányban fel kell tüntetni a konzul nevét, konzuli rangját, székhelyét és konzuli kerületét.

(3) A fogadó állam a konzulnak a működési engedély megadásáig hivatali teendőinek ellátása végett ideiglenes engedélyt adhat.

4. cikk

(1) A konzul működése halálával, visszahívásával vagy működési engedélyének megvonásával ér véget.

(2) Az (1) bekezdésben írt esetekben, valamint a konzul betegsége vagy távolléte esetén a küldő állam - a fogadó állam külügyminisztériumának előzetes értesítését követően - a konzulátus ideiglenes vezetésével megbízhatja e konzulátus vagy a fogadó állam területén levő más konzulátusa személyzetének tagját, úgyszintén diplomáciai képviselete dolgozóját. A megbízott csak a küldő állam polgára lehet, és általában konzuli vagy diplomáciai rangú személynek kell lennie.

(3) A konzulátus ideiglenes vezetésével megbízott személyt megilletik az Egyezményben a konzul számára biztosított jogok, kiváltságok és mentességek.

5. cikk

(1) A konzulátuson a küldő és a fogadó állam polgárai a szükséges számban alkalmazhatók.

(2) Konzul és konzuli tisztviselő csak a küldő állam polgára lehet

II. Fejezet

Kiváltságok és mentességek

6. cikk

(1) A fogadó állam szervei minden szükséges intézkedést megtesznek avégből, hogy a konzul hivatali tevékenységét folytathassa és az Egyezményben számára biztosított jogokat gyakorolhassa, illetőleg élvezhesse a kiváltságokat és mentességeket.

(2) A fogadó állam a konzulnak megfelelő védelmet biztosít és megadja a szükséges segítséget.

7. cikk

(1) A konzulátus személyzetének tagja - ha a küldő állam polgára - hivatali tevékenysége tekintetében nincs alávetve a fogadó állam joghatóságának.

(2) A konzul vagy a konzuli tisztviselő más cselekménye miatt csak a bíróság által jogerősen kiszabott legalább két évi szabadságvesztés végrehajtása céljából fosztható meg szabadságától, vagy ha különösen súlyos bűntett miatt indítanak ellene eljárást, - mint amilyenek az emberiességet, a nemzetközi jog által védett egyéb érdekeket vagy az állam biztonságát sértő, úgyszintén az élet, a személyes szabadság és a vagyon ellen elkövetett súlyosabb bűncselekmények.

(3) A konzul vagy a konzuli tisztviselő ellen indított büntető eljárásról, valamint a szabadságától való megfosztásról - tettenérés esetét kivéve - előzetesen értesíteni kell a küldő állam diplomáciai képviseletét, illetőleg a konzult.

(4) A konzulátus munkatársa ellen indított büntető eljárásról, valamint a szabadságától való megfosztásról - ha a küldő állam polgára - a fogadó állam illetékes szervei a konzult haladéktalanul értesítik.

8. cikk

(1) A konzulátus épületén, valamint az épületet körülvevő kerítésen el lehet helyezni az állam címerét és - a küldő állam hivatalos nyelvén - a konzulátust megjelölő feliratot.

(2) A konzulátus épületére kitűzhető a küldő állam lobogója.

(3) A konzul hivatali működése során a küldő állam lobogója az általa használt gépkocsin, hajón és repülőgépen is kitűzhető.

9. cikk

(1) A konzulátus személyzetének tagja, házastársa és gyermekei - ha a küldő állam polgárai - mentesek a fogadó állam polgárait terhelő adók, valamint minden más pénzbeli és egyéb szolgáltatás alól, feltéve, hogy ezek alól a fogadó államban levő diplomáciai képviseletek azonos vagy hasonló kategóriába tartozó dolgozói is mentesek.

(2) Az (1) bekezdésben írt mentesség nem terjed ki a nem hivatali ténykedésből eredő jövedelemre, valamint az intézmények, vállalatok vagy más szervek által nyújtott szolgáltatások díjára.

10. cikk

(1) A konzulátus személyzetének tagjára, házastársára és kiskorú gyermekeire - ha a küldő állam polgárai - nem terjednek ki a fogadó államnak a külföldiek nyilvántartására és tartózkodási engedélyére vonatkozó rendelkezései.

(2) Az (1) bekezdésben említettek érkezését, személyi adatait, beosztásukat a konzulátuson, valamint eltávozásukat a fogadó állam külügyminisztériumával írásban közölni kell.

11. cikk

(1) A küldő állam tulajdonában levő azok az ingatlanok, amelyek a konzulátus elhelyezésére vagy a konzulátus személyzetének lakásául szolgálnak, mentesek minden adó és más közteher alól.

(2) A küldő állam tulajdonában levő gépkocsik, hajók és más közlekedési eszközök, rádió- és televíziókészülékek, valamint egyéb ingóságok - ha a konzulátus céljaira szolgálnak - ugyancsak mentesek minden adó és más közteher alól.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben említett mentességek nem vonatkoznak az intézmények, vállalatok vagy más szervek által nyújtott szolgáltatások díjára.

12. cikk

A konzulátus hivatali céljaira szolgáló tárgyak mentesek minden vám- és más közteher alól. Ez a mentesség nem zárja ki a vámvizsgálatot.

13. cikk

A konzulátus személyzetének tagját, házastársát és kiskorú gyermekeit - ha a küldő állam polgárai - ugyanazok a vámkedvezmények illetik meg, mint a diplomáciai képviseletek azonos vagy hasonló kategóriába tartozó dolgozóit.

14. cikk

(1) A konzulátus személyzetének tagja idézésre köteles a fogadó állam bírósága előtt tanúként megjelenni. Vele szemben - ha a küldő állam polgára - evégből semmi kényszert nem lehet alkalmazni.

(2) A konzulátus személyzetének tagja a hivatali működést érintő körülményekre nézve megtagadhatja a tanúvallomást.

(3) Abban az esetben, ha a konzulátus személyzetének tagja - aki a küldő állam polgára - hivatali vagy más okból nem képes a bíróság előtt tanúként megjelenni, köteles erről értesíteni a bíróságot és annak kívánságára tanúvallomást írásban megtenni.

(4) A konzul igényt tarthat arra, hogy a konzulátus helyiségeiben vagy lakásán tehessen tanúvallomást.

(5) E cikk rendelkezéseit az államigazgatási eljárásban is alkalmazni kell.

15. cikk

(1) A konzulátusnak a küldő állam hatóságaival való érintkezése során joga van rejtjel használatára és igénybe veheti a diplomáciai futárszolgálatot.

(2) A rendes postai és távközlési eszközök igénybevétele esetén a konzulátust ugyanazok a kedvezmények illetik meg, mint a diplomáciai képviseleteket.

16. cikk

(1) A konzulátus hivatali helyiségei sérthetetlenek. A fogadó állam szervei a konzulátus helyiségeiben a konzul beleegyezése nélkül semmiféle eljárási cselekményt nem végezhetnek.

(2) A konzul lakása sérthetetlen. A konzul lakásán beleegyezése nélkül - a 7. cikk (2) bekezdésében foglaltak kivételével - semmiféle eljárási cselekmény nem végezhető.

17. cikk

(1) A konzulátus irattára sérthetetlen.

(2) A konzulátus hivatalos levelezése - ideértve a távközlési úton továbbított közleményeket is -sérthetetlen és nem ellenőrizhető.

III. Fejezet

A konzul jogköre és feladatai

18. cikk

(1) A konzul tevékenységével hozzájárul a Szerződő Felek barátságának megerősítéséhez, valamint gazdasági és kulturális kapcsolataik fejlesztéséhez.

(2) A konzul konzuli kerületében védelemben részesíti a küldő államnak és polgárainak jogait és érdekeit. E célból közvetlenül fordulhat a fogadó állam bíróságaihoz és más szerveihez,

18. a) cikk[1]

(1) A konzul az e fejezetben felsorolt konzuli feladatait a konzuli kerületében gyakorolhatja. E feladatai mellett más konzuli feladatokat is elláthat, ha erre a küldő állam jogszabályai felhatalmazzák és nem állanak ellentétben a fogadó állam jogszabályaival.

(2) A konzul feladatai ellátása során szóban és írásban fordulhat a konzuli kerület illetékes helyi hatóságaihoz. Amennyiben a fogadó állam jogszabályai és gyakorlata ezt megengedik, a konzul a fogadó állam központi hatóságaihoz is fordulhat.

(3) A konzul jogosult a konzuli cselekményekért a küldő állam jogszabályainak megfelelően díjakat és illetékeket szedni.

18. b) cikk[2]

A konzul a konzuli kerületében

a) védelmezi a küldő állam állampolgárainak és jogi személyeinek jogait és érdekeit;

b) elősegíti a küldő állam és a fogadó állam között a gazdasági, kereskedelmi, kulturális, tudományos, idegenforgalmi és sportkapcsolatok fejlesztését, valamint más módon is hozzájárul a küldő és a fogadó állam közötti baráti kapcsolatok előmozdításához.

19. cikk

(1) A konzul konzuli kerületében külön meghatalmazás nélkül képviselheti a küldő állam polgárait a bíróságok és más szervek előtt, ha ezek távollét folytán vagy más okból nem képesek kellő időben megvédeni jogaikat és érdekeiket, és nem jelöltek ki meghatalmazottat. Ez a képviselet addig tart, amíg a képviselt meghatalmazottat nem jelöl ki, vagy személyesen át nem veszi jogai és érdekei védelmét.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltak nem érintik a fogadó államnak a kötelező ügyvédi képviseletre vonatkozó rendelkezéseit.

20. cikk

(1) A konzul jogosult a küldő állam polgárairól nyilvántartást vezetni, részükre útlevelet és - szükség esetén - útlevelet helyettesítő egyéb igazolványt kiállítani vagy meghosszabbítani. Ugyancsak jogosult a konzul a küldő állam polgárainak nyilvántartásával kapcsolatos egyéb teendők ellátására is.

(2) A konzul jogosult vízumot adni és azt meghosszabbítani.

21. cikk

(1) A konzul - ha erre a küldő állam felhatalmazza - a küldő állam polgárainak születését és halálát anyakönyvezheti.

(2) A konzul - ha mindkét házasuló a küldő állam polgára és erre a küldő állam felhatalmazza - eljárhat a házasságkötésnél és a házasságot anyakönyvezheti. A megkötött házasságról értesíteni kell a fogadó állam illetékes szerveit, ha ennek joga ezt előírja.

(3) A konzul a küldő állam joga szerint érvényes jogerős ítélet alapján az előtte kötött házasság felbontását is bejegyezheti a házassági anyakönyvbe.

(4) A fenti rendelkezések az érdekelt személyedet nem mentesítik a fogadó állam törvényeinek megfelelő bejelentési kötelezettség alól.

22. cikk

(1) A konzul érintkezésbe léphet a küldő állam polgáraival, és a konzulátuson, a lakásán, valamint a küldő állam polgárainak lakásán, úgyszintén a küldő államban bejegyzett hajón vagy repülőgépen a következő cselekményeket végezheti - feltéve hogy e cselekményeket a fogadó állam jogszabályai nem tiltják -:

a) átveszi, írásba foglalja, vagy hitelesíti a küldő állam polgárainak nyilatkozatait;

b) írásba foglalja, hitelesíti és megőrzésre átveszi a küldő állam polgárainak végrendeleteit;

c) írásba foglalja vagy hitelesíti a küldő állam polgárai között létrejött szerződéseket és azok egyoldalú jognyilatkozatait, ha ezek nem sértik a fogadó állam jogszabályait. A konzul nem foglalhat írásba és nem hitelesíthet olyan szerződést, illetőleg nyilatkozatot, amely a fogadó államban fekvő ingatlanra vonatkozó dologi jog alapítására vagy átruházására irányul;

d) írásba foglalja vagy hitelesíti a küldő állam és a fogadó állam polgárai között létrejött szerződéseket, ha ezeknek joghatása kizárólag a küldő állam területén jelentkezik vagy ott teljesítendők, feltéve, hogy az ilyen szerződés a fogadó állam jogszabályait nem sérti,

e) hitelesíti a küldő vagy a fogadó állam szerveitől származó iratokat, azok másolatát, kivonatát vagy fordítását;

f) hitelesíti a küldő állam polgárainak aláírását bármely iraton, amelynek tartalma nem sérti a fogadó állam jogszabályait;

g) a küldő állam polgáraitól vagy azok részére pénzt, egyéb vagyontárgyakat és iratokat megőrzésre átvesz, ha e letét nem sérti a fogadó állam jogszabályait;

h) végzi a küldő állam által rábízott - a konzuli jogkörbe tartozó - egyéb cselekményeket.

(2) A konzul által átvett pénz és egyéb vagyontárgy a fogadó államból csak ennek jogszabályai szerint vihető ki.

23. cikk

A konzul által kiállított vagy általa hitelesített okiratokra, valamint az általa kiállított közokiratok bizonyító erejére a Szerződő Felek között fennálló jogsegélyszerződés rendelkezései irányadók.

24. cikk

A konzulnak a hagyatéki ügyekkel kapcsolatos jogaira és feladataira a Szerződő Felek között fennálló jogsegélyszerződés rendelkezései irányadók.

25. cikk

(1) A konzul a küldő állam polgárai számára gyámot, illetőleg gondnokot rendelhet.

(2) A konzul jogosult a küldő állam polgárai részére rendelt gyám, illetőleg gondnok működésének felügyeletére.

(3) A konzul - ha tudomására jut, hogy a küldő állam polgárának vagyona felügyelet nélkül maradt - vagyonkezelőt nevezhet ki, feltéve, hogy ezt a küldő állam joga megengedi.

25. a) cikk[3]

(1) Ha a küldő állam állampolgárát előzetes letartóztatásba helyezték vagy személyes szabadságától bármely más módon megfosztották, a fogadó állam illetékes hatóságai erről haladéktalanul, de legkésőbb a személyes szabadságban bármely módon történt korlátozástól számított három napon belül értesítik a küldő állam konzulját.

(2) A konzul jogosult a küldő állam előzetes letartóztatásba helyezett vagy személyes szabadságában bármely más módon korlátozott állampolgárától leveleket vagy egyéb közléseket kapni, illetve neki ilyeneket küldeni, és a szükséges intézkedéseket megtenni, hogy állampolgárának jogi segítséget és védelmet biztosítson.

(3) A konzul jogosult arra is, hogy a küldő állam előzetes letartóztatásba helyezett vagy személyes szabadságától bármely más módon megfosztott állampolgárát meglátogassa és vele a küldő állam nyelvén beszéljen. A látogatást haladéktalanul, de legkésőbb az előzetes letartóztatásba helyezésről vagy a személyes szabadságban bármely más módon történt korlátozásról szóló értesítéstől számított öt napon belül engedélyezik.

(4) Minden olyan esetben, ha a küldő állam állampolgárát előzetes lettartóztatásba helyezték, személyes szabadságában bármely más módon korlátozták vagy jogerősen elítélték és a fogadó államban szabadságvesztés büntetését tölti, a konzul jogosult őt meglátogatni és vele a küldő állam nyelvén beszélni. A látogatásokat annak az intézetnek a szabályzatában előírt időközönként - de legalább havonként egyszer - engedélyezik, amelyben a küldő állam előzetes letartóztatásba helyezett, vagy személyes szabadságától bármely más módon megfosztott, illetőleg elítélt állampolgára tartózkodik.

(5) A konzul jogosult az e cikkben említett állampolgárának élelmiszert, ruhaneműt, gyógyszert, könyveket, valamint írószereket tartalmazó csomagokat eljuttatni olyan mennyiségben és időközönként, ahogy ezt annak az intézetnek a szabályzata megengedi, amelyben e személy tartózkodik.

(6) Az e cikk (2), (3), (4) és (5) bekezdésében említett jogok a fogadó állam jogszabályaival összhangban gyakorolhatók és nem sérthetik a fogadó állam eljárási szokásait. A fogadó állam említett előírásait mindazonáltal úgy kell alkalmazni, hogy azok a célok, amelyeknek az érdekében a szóbanforgó jogokat biztosítják, maradéktalanul megvalósulhassanak.

(7) A fogadó állam illetékes hatóságai haladéktalanul tájékoztatják a küldő állam állampolgárát azokról a jogokról, amelyek őt e cikk értelmében megilletik.

25. b) cikk[4]

Ha a fogadó állam illetékes hatóságai tudomást szereznek arról, hogy a küldő állam állampolgára a fogadó állam területén meghalt, erről haladéktalanul értesítik a küldő állam konzulját és megküldik, neki a halotti anyakönyvi kivonatot vagy a halálesetet tanúsító egyéb okiratot.

26. cikk[5]

(1) A konzul jogosult arra, hogy a küldő állam hajóinak a fogadó állam parti tengerén, belső vizein és kikötőiben minden segítséget megadjon.

(2) A konzul a küldő állam hajójának fedélzetére mehet, amint annak a parttal való érintkezését engedélyezték. A konzult a hajóra elkísérheti a konzulátus személyzetének tagja vagy a hajóra küldheti a konzulátus személyzetének valamelyik tagját. A hajó parancsnoka, a legénység tagjai és az utasok - ha a küldő állam állampolgárai - találkozhatnak és érintkezésbe léphetnek a konzullal és bármikor felkereshetik a konzulátust azzal a feltétellel, hogy tiszteletben tartják a kikötői és határátlépési előírásokat.

(3) A konzul a fogadó állam hatóságainak együttműködését és segítségét kérheti a küldő állam hajójával, a hajó parancsnokával, legénységével, utasaival és rakományával kapcsolatos bármely feladatának teljesítése során.

27. cikk[6]

A konzul anélkül, hogy a fogadó állam illetékes hatóságainak jogait ezzel megsértené, és olyan mértékben, amennyiben a fogadó államnak az alább felsorolt intézkedésekre vonatkozó szabályai ezt megengedik, jogosult

a) a küldő állam hajójával történt bármilyen eseményt kivizsgálni, a hajó parancsnokát és a legénység bármely tagját meghallgatni, a hajóokmányokat ellenőrizni, tájékoztatást kapni a hajó útirányáról és rendeltetési helyéről, segítséget nyújtani a küldő állam hajójának belépéséhez, tartózkodásához és távozásához;

b) a hajó parancsnoka és a legénység tagjai közötti vita megoldásában közreműködni, ideértve a munkabérrel és munkaszerződéssel kapcsolatos vitákat is, annyiban, amennyiben ezt a küldő állam jogszabályai megengedik;

c) intézkedéseket tenni a hajó parancsnoka vagy a legénység tagjainak kórházi kezelése és hazatérése érdekében;

d) a küldő állam jogszabályaival összhangban átvenni, kiállítani vagy hitelesíteni a küldő állam hajójával vagy rakományával kapcsolatos bármely nyilatkozatot vagy más okiratot.

28. cikk[7]

(1) Ha a fogadó állam bírósága vagy más illetékes hatósága a küldő államnak a fogadó állam belvizein vagy parti tengerén tartózkodó hajóján kényszerintézkedést szándékozik foganatosítani vagy vizsgálatot szándékozik indítani, ezek a hatóságok erről az illetékes konzult értesítik. Ennek az értesítésnek lehetőleg az említett intézkedések megkezdése előtt kell megtörténnie, hogy a konzul vagy annak képviselője az intézkedés foganatosításánál jelen lehessen. Ha a konzul vagy képviselője nem volt jelen az intézkedés megtételénél, a konzul kérésére a fogadó állam illetékes hatóságai a foganatosított intézkedésről teljes tájékoztatást adnak.

(2) Anélkül, hogy ez a 25. a) cikk rendelkezéseit érintené, a konzult haladéktalanul értesítik azokról az esetekről, amikor az illetékes kikötői hatóságok a hajó parancsnokát vagy a legénység tagjait a parton kívánják meghallgatni olyan esetben, amely az e cikk (1) bekezdésében nincs megemlítve.

(3) E cikk rendelkezéseit nem alkalmazzák a szokásos vám-, útlevél és egészségügyi ellenőrzésre, illetőleg a vízszennyeződés megakadályozására tett intézkedésekre.

28. a) cikk[8]

(1) A fogadó állam illetékes hatóságai haladéktalanul értesítik az illetékes konzult, ha a küldő állam hajója a fogadó állam belvizein vagy parti tengerén kárt szenved vagy bajba kerül, vagy bármely tárgyat, amely a küldő állam állampolgárának tulajdonát képezi a fogadó állam partjain vagy annak közelében találnak, beleértve azt az esetet is, ha ez a tárgy harmadik állam hajótörést szenvedett hajója rakományának része volt. A konzult tájékoztatják azokról az intézkedésekről is, amelyeket az utasok, a hajó, a legénység tagjai, a hajórakományhoz tartozó, de a hajóról lekerült tárgyak megmentése érdekében tettek.

(2) A konzul az említett hajónak, a legénység tagjainak és az utasoknak minden szükséges segítséget megadhat és segítségért fordulhat az illetékes hatóságokhoz is a szóban forgó intézkedések megtétele vagy folytatása érdekében.

(3) Ha a küldő állam hajótörést szenvedett hajóját vagy a hajóhoz tartozó bármely tárgyat a fogadó állam partján vagy annak közelében megtalálnak, vagy ilyen hajóhoz tartozó tárgyak a fogadó állam kikötőjébe kerülnek, és sem a hajó parancsnoka, sem tulajdonosa vagy megbízottja, sem a biztosító társaság nincs abban a helyzetben, hogy a hajó vagy a tárgy védelmében intézkedjen vagy azzal rendelkezzen, a konzul a hajó tulajdonosa nevében intézkedhet, ha ezt a küldő állam rendelkezései megengedik.

(4) Az előző bekezdés rendelkezései vonatkoznak a fogadó állam partján, annak közelében vagy kikötőjében talált minden olyan tárgyra is, amely a küldő állam állampolgárának tulajdona, a küldő állam hajója rakományának része, függetlenül attól, hogy annak tulajdonosa a küldő vagy harmadik állam

(5) Amíg azokkal meghatalmazott személy nem rendelkezik, a fogadó állam illetékes hatóságai kötelesek minden szükséges intézkedést megtenni az e cikk (3) és (4) bekezdésében említett vagyontárgyak védelmére.

29. cikk

E fejezetnek a hajózásra vonatkozó rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell a légi közlekedésre is, feltéve, ha nincsenek ellentétben a Szerződő Felekre kötelező nemzetközi szerződésekkel.

30. cikk

A konzul az e fejezetben foglalt jogainak gyakorlásával és feladatainak ellátásával konzuli tisztviselőt is megbízhat.

IV. Fejezet

Zárórendelkezések

31. cikk

Ennek az Egyezménynek a konzulok jogkörére és feladataira vonatkozó rendelkezéseit alkalmazni kell a diplomáciai képviseletnek a konzuli teendők gyakorlásával megbízott tagjaira is. E megbízásról értesíteni kell a fogadó állam külügyminisztériumát. A megbízás nem érinti e személyek diplomáciai kiváltságait és mentességeit.

32. cikk

(1) Ennek az Egyezménynek a megerősítő okiratait Budapesten cserélik ki.

(2) Az Egyezmény a megerősítő okiratok kicserélésétől számított harmincadik napon lép hatályba.

(3) Az Egyezmény határozatlan ideig marad érvényben és hatályát veszti attól a naptól számított egy év elteltével, amikor azt a Szerződő Felek egyike felmondja.

Ez az Egyezmény Belgrádban, az 1963. évi február hó 20. napján készült, két eredeti példányban, mindkettő magyar és szerb-horvát nyelven; mindkét szöveg egyaránt hiteles.

A Magyar Népköztársaság Kormánya nevében:

dr. Ustor Endre s. k.

A Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság Kormánya nevében:

Milan Matijasevics s. k."

3. §[9] A jelen törvényerejű rendelet a kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit azonban 1964. január 3. napjától kezdődő hatállyal kell alkalmazni. Végrehajtásáról a külpolitikáért felelős miniszter gondoskodik.

Dobi István s. k.,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke

Kiss Károly s. k,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára