3/1965. (VIII. 28.) MüM rendelet
a saját gépkocsinak hivatalos utak során történő használatáról
A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 9/1957. (II. 2.) Korm. számú rendelete 5. §-ában, valamint a 26/1957. (V. 3.) Korm. számú rendelet 1. §-ában kapott felhatalmazás alapján a pénzügyminiszterrel és a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben az alábbiakat rendelem:
1. §
A 33/1951. (I. 31.) MT számú rendeletnek - a 113/1951. (V. 27.) MT számú rendelet 4. §-ával hatályon kívül helyezett - 20. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
"20. § (1) A kiküldő szerv vezetője a 19. § (5) bekezdésében említett eseteken túlmenően is engedélyezheti, hogy a dolgozó a belföldi hivatalos kiküldetése (külszolgálata) során a saját tulajdonát képező gépkocsit használja. Engedély csak akkor adható, ha
a) a saját gépkocsi használata a közforgalmú, illetőleg menetrend szerint közlekedő járművön teljesített kiutazáshoz képest gazdaságosabb, vagy a gépkocsihasználattal a munka eredményesebbé tétele mellett az egyéb költségekben megtakarítás érhető el, és
b) a dolgozónak érvényes kötelező szavatossági gépjárműbiztosítása van.
(2) A saját gépkocsi használata esetén a megtett útért kilométerenként
a) a Trabant és hasonló, 600 cm3-t meg nem haladó hengerűrtartalmú gépkocsinál 0,70 Ft,
b) a 600 cm3-t meghaladó hengerűrtartalmú gépkocsinál 0,80 Ft fizetendő.
Ezen felül a dolgozó részére a saját gépkocsi használatáért semmiféle további térítés (pl. javítási költségekhez hozzájárulás stb.) nem fizethető és természetben sem adható. Nem növelhető a térítési díj akkor sem, ha a dolgozó a gépkocsiján más személyt (személyeket) vagy szerszámokat, műszereket stb. is szállít.
(3) A (2) bekezdés szerinti térítés csak a helységek között megtett útra fizethető. A helységek közti út hosszát távolsági térkép alapján (annak hiányában az érvényes MÁVAUT menetrend szerinti km távolság alapján) kell megállapítani.
(4) A miniszter által a szakszervezettel egyetértésben meghatározott olyan munkakörökben, amelyekben a munkát egészben vagy részben rendszeresen a helységek belterületén is kell végezni, és a gépkocsihasználat a munkavégzést eredményesebbé teszi, engedélyezhető a (2) bekezdésben megállapított térítés fizetése a helységek belterületén megtett utakra is.
(5) A saját gépkocsit rendszeresen használó dolgozó részére a (2) bekezdés szerinti esetenkénti elszámolás helyett - a 21. § (5)-(8) bekezdéseinek megfelelően - átalányt lehet megállapítani. A (4) bekezdés szerint a helységek belterületén megtett utakra csak átalány fizethető. Ha a dolgozó az átalány alapját képező km-ek számának elérését jelentő kiutazásokat pl. szabadság, gépkocsimeghibásodás, más közlekedési eszköz igénybevétele stb. miatt nem teljesíti, az átalányösszeget csökkenteni kell.
(6) A munkaügyi miniszter és a pénzügyminiszter egyes olyan munkakörökre, amelyeknél havonta általában azonos fuvarköltség merül fel, megállapíthatja az átalány felső határát."
2. §
(1) Ez a rendelet 1965. évi szeptember hó 1. napjával lép hatályba. Ezzel egyidejűleg a 33/1951. (I. 31.) MT számú rendelet 10/A. § (3) bekezdésének harmadik mondata hatályát veszti.
(2) A saját gépkocsi használata esetén fizethető térítési díj rendszeresítése következtében a belföldi kiküldetési (külszolgálati) költségekre fordítható összegek nem emelkedhetnek, sőt azok csökkentésére tekintettel kell lenni a gépkocsihasználat engedélyezésénél.
Veres József s. k.,
munkaügyi miniszter