1966. évi 12. törvényerejű rendelet
az elmebetegek gyógykezeléséről és gondozásáról
E törvényerejű rendelet a korszerű elmegyógyászat követelményeinek megfelelően szabályozza az elmebetegek gyógykezelésének és gondozásának feltételeit, s meghatározza az állami és egyéb szervek, valamint az állampolgárok ezzel kapcsolatos jogait és kötelezettségeit.
1. § (1) Azt a személyt, akinél orvos elmebetegség gyanúját állapította meg, az idegbeteggondozó intézet szakorvosa köteles az orvos értesítése alapján megvizsgálni. Az intézet az ilyen személyt felhívja, hogy az intézetben vagy a kijelölt orvosi rendelőben jelenjék meg. Ha a felhívás eredménytelen volt, a vizsgálatot az érintett személy lakásán is el lehet végezni.
(2) Az idegbeteggondozó intézet a vizsgálat eredményéhez képest
a) javaslatot tehet a fekvőbeteg-gyógyintézet elmeosztályán (a továbbiakban: elmeosztályon) történő vizsgálatra (megfigyelésre),
b) elmebetegség kizárása esetében a további eljárást mellőzi,
c) elmebetegség megállapítása esetében a beteget gyógykezelésbe, illetőleg gondozásba veszi vagy javaslatot tesz elmeosztályon történő gyógykezelésére.
2. § (1) Az idegbeteggondozó intézet az elmebeteget felhívatja, hogy gyógykezelése, illetőleg gondozása céljából jelenjék meg az intézetben, vagy a kijelölt orvosi rendelőben. Ha az elmebetegnek hiányzik a megjelenési kötelezettség megértéséhez vagy teljesítéséhez szükséges belátási képessége, a vele közös háztartásban élő nagykorú hozzátartozója köteles ezt az idegbeteggondozó intézetnek bejelenteni. Ha a beteg ismételt felhívásra sem jelenik meg, vagy a megjelenéshez szükséges belátási képessége hiányzik, az idegbeteggondozó intézet vezetője szükség esetén beszállíttathatja az intézetbe.
(2) A idegbeteggondozó intézet az ott vagy az elmeosztályon már gyógykezelt személyt a szükséghez képest további gondozásban részesíti.
3. § (1) Az a személy, aki elmeosztályon elmebetegség miatt gyógykezelésre, illetőleg elmebetegség gyanúja miatt orvosi vizsgálatra (megfigyelésre) szorul, az elmeosztályra saját kérelmére vagy orvosi javaslatra vehető fel. Korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképtelen személy esetében a kérelmet a törvényes képviselője terjesztheti elő.
(2) Gyógykezelés céljából történő felvételre javaslatot tehet;
a) az idegbeteggondozó intézet (rendelőintézeti ideggyógyászati rendelés) szakorvosa,
b) a körzeti orvos, ha a beteg az idegbeteggondozó intézet (rendelőintézet) székhelyén kívül lakik, és az a) pontban említett szakorvos részéről történő vizsgálata nem lehetséges,
c) más betegség miatt kórházban ápolt beteg esetében a kórházi osztály osztályvezető-főorvosa.
(3) Orvosi vizsgálat (megfigyelés) céljából történő felvételre csak a (2) bekezdés a) pontjában említett szakorvos tehet javaslatot.
(4) Sürgős szükség esetében az elmeosztályra történő felvételre a veszélyeztető állapotot észlelő orvos tehet javaslatot.
4. § (1) Az elmeosztályra történő felvételt az orvos csak személyesen végzett vizsgálata alapján javasolhatja.
(2) Az elmeosztályra történő beszállítás iránt a javaslattevő orvos - sürgős szükség esetében haladéktalanul - intézkedik.
5. § Az orvosnak a vizsgálatra, a gyógykezelésre, illetőleg a gondozásra vonatkozó intézkedései az érintett személyre kötelezőek, és azokat hozzátartozója is köteles elősegíteni.
6. § (1) Az elmeosztályra történő felvételről az elmeosztály osztályvezető-főorvosa dönt.
(2) Az osztályvezető-főorvos a felvételt követő nyolc napon belül összefoglalja a vizsgálat (megfigyelés) eredményét, és nyilatkozik arról, hogy szükséges-e az elmeosztályon történő gyógykezelés.
(3) Ha a felvételt követő nyolc napon belül az elmeosztályon való gyógykezelés szükségessége kétséget kizáróan nem állapítható meg, és ezért további vizsgálat (megfigyelés) indokolt, az osztályvezető-főorvos a kórház igazgatójának a határidő meghosszabbítására tesz javaslatot. Az igazgató a határidőt egy ízben - legfeljebb további nyolc nappal - meghosszabbíthatja.
7. § Az elmeosztályra felvett személyt haladéktalanul, de legkésőbb a 6. §-ban említett határidő lejártával el kell bocsátani, ha
a) nem állapítottak meg elmebetegséget,
b) megállapították az elmebetegséget, de emiatt az elmeosztályon nincs szüksége gyógykezelésre,
c) nem elmeosztályon, hanem más kórházi osztályon történő gyógykezelésre van szüksége.
8. § (1) Az elmeosztályra felvett személyt - amennyiben időközben nem bocsátották el - felül kell vizsgálni. A felülvizsgálat kérelemre, hatósági megkeresésre, illetőleg hivatalból történik.
(2) Felülvizsgálatot kérhet az elmeosztályra felvett személy vagy hozzátartozója (törvényes képviselője). Megkereséssel kezdeményezheti a felülvizsgálatot a bíróság, az ügyészség, illetőleg a gyámhatóság.
(3) Kérelem, illetőleg hatósági megkeresés esetében a felülvizsgálatot a kérelem előterjesztésétől (a megkeresés beérkezésétől) számított nyolc napon belül el kell végezni.
(4) Kérelem, illetőleg megkeresés hiányában az osztályvezető-főorvos hivatalból gondoskodik a felülvizsgálatról. Ebben az esetben a felülvizsgálatot a felvételt követő nyolc héten belül meg kell tartani.
(5) A felülvizsgálatot orvosi bizottság (a továbbiakban: bizottság) végzi. A bizottság abban a kérdésben dönt, hogy szükséges-e a felülvizsgált személynek az elmeosztályon történő gyógykezelése. Gyógykezelés szükségességének megállapítása esetében az eljárás törvényessége felől a bíróság határoz.
9. § Az osztályvezető-főorvos, a bizottság és a bíróság a beteg jogainak és érdekeinek védelmében az arra illetékes szerveknél a szükséges intézkedések megtételét kezdeményezheti.
10. § (1) Az osztályvezető-főorvos az elmeosztályon elhelyezett beteget
a) gyógyászati célú foglalkoztatás végett munkaterápiás intézetbe helyezheti át,
b) további gondozás végett elmebetegotthonba utalhatja,
c) kérésére és hozzátartozója (törvényes képviselője) beleegyezésével idegen családhoz adhatja ki gondozásra vagy alkalmazkodó (adaptációs) szabadságra bocsáthatja.
(2) A munkaterápiás intézetben vagy elmebetegotthonban elhelyezett, a családhoz kiadott, illetőleg az alkalmazkodó szabadságra bocsátott beteget az osztályvezető-főorvos szükség esetén bármikor visszaszállíttathatja az elmeosztályra.
11. § (1) Az elmeosztályon, a munkaterápiás intézetben, vagy az elmebetegotthonban elhelyezett személyre az intézeti rendszabályok az irányadók. Szükség szerint elvégezhetők mindazok a diagnosztikai és gyógyító eljárások, amelyeket adott esetben az orvostudomány megkíván. A gyógyító eljárás kiterjed a beteg gyógyászati célú foglalkoztatására is.
(2) Elmesebészeti beavatkozást csak az osztályvezető-főorvos, valamint egy elmeszakorvos és egy elmesebészeti gyakorlattal rendelkező idegsebész együttes javaslatára, továbbá a beteg hozzátartozójának (törvényes képviselőjének) írásbeli hozzájárulásával szabad végrehajtani.
(3) Személyi korlátozások csak a szükséges diagnosztikai és gyógyító eljárások végrehajtása érdekében, valamint abban az esetben alkalmazhatók, ha azok a beteg vagy a környezetéhez tartozók életének, testi épségének, egészségének vagy anyagi javainak védelme céljából szükségesek. E korlátozásoknak csak a szükséges mértékben és ideig, orvosi rendelkezés alapján van helye.
12. § (1) Az elmeosztályon, a munkaterápiás intézetben, az elmebetegotthonban vagy az idegen családnál elhelyezett beteg kórlefolyásáról és állapotáról évenként kórrajzi összefoglalást kell készíteni, és azt a kórház igazgatójának (munkaterápiás intézet, elmebetegotthon vezetőjének) be kell mutatni.
(2) Az igazgató (vezető) a kórrajzi összefoglalás adatai alapján szükség esetében utasíthatja az osztályvezető-főorvost, hogy gondoskodjék a beteg felülvizsgálatáról (8. §).
13. § (1) A beteget el kell bocsátani, ha meggyógyult, vagy állapota miatt további kórházi gyógykezelésre (munkaterápiás intézeti foglalkoztatásra, elmebetegotthoni ellátásra vagy idegen családnál történő gondozásra) már nincs szüksége.
(2) Az elmeosztályon gyógykezelésre szoruló beteg is elbocsátható, ha az állapota nem veszélyeztető és a hozzátartozója (törvényes képviselője) felelősséget vállal a további gyógykezeltetéséért és felügyeletéért, egyben igazolja, hogy biztosítani képes a beteg ellátását, felügyeletét és orvosi kezelését.
(3) Nem bocsátható el az a beteg, akiről az osztályvezető-főorvos megállapította, hogy veszélyeztető állapotban van.
14. § (1) Az elbocsátást a beteg vagy hozzátartozója (törvényes képviselője), illetőleg a gyámhatóság is kérheti.
(2) Az elbocsátás tárgyában az osztályvezetőfőorvos, illetőleg a munkaterápiás intézet (elmebetegotthon) vezetője dönt.
(3) Elutasítás esetében a kérelmező felülvizsgálatot (8. §) kérhet. Ha a bizottság úgy döntött, hogy a beteg nem bocsátható el, az eljárás törvényessége felől a bíróság határoz. A bíróság meghatározhatja azt a - legfeljebb hat hónapos - időtartamot, amelynek eltelte előtt a kérelem nem ismételhető meg.
15. § (1) Az osztályvezető-főorvos, illetőleg a munkaterápiás intézet (elmebetegotthon) vezetője kivételesen engedélyezheti, hogy az a személy, akit el kell bocsátani, kórházi osztályon, szociális otthonban, vagy családja körében történő elhelyezéséig - saját vagy törvényes képviselője írásban adott belegyezésével - továbbra is az elmeosztályon (munkaterápiás intézetben, elmebetegotthonban) tartózkodhassék.
(2) Ha az elbocsátandó személy állapota és szociális körülményei miatt további intézeti elhelyezésre szorul, az osztályvezető-főorvos, illetőleg a munkaterápiás intézet (elmebetegotthon) vezetője szociális otthonban történő elhelyezését kezdeményezheti.
16. § Aki a munkakörében valakinek az elmebetegségéről tudomást szerez, e tekintetben titoktartásra köteles. Nem szegi meg a titoktartási kötelességét az, aki az e vonatkozásban intézkedésre jogosult szervet tájékoztatja.
17. § A rendőrség az elmebetegnek az elmeosztályra történő beszállításánál az egészségügyi szerveknek szolgálati kötelezettségeik ellátásában segítséget nyújt, ha a törvényes eljárásukat akadályozzák [1955. évi 22. számú törvényerejű rendelet 7. §-ának 7. pontja].
18. § E törvényerejű rendelet hatálya nem terjed ki a büntető eljárás keretében elrendelt kényszergyógykezelésre.
19. § (1) E törvényerejű rendelet az 1966. évi október hó 1. napján lép hatályba.
(2) E törvényerejű rendelet hatálybalépésével az 1876. évi XIV. törvény 71., 72., 75. és 76. §-ai, továbbá a 105/1952. (XII. 28.) MT számú rendelet 16-19. §-ai hatályukat vesztik.
(3) E törvényerejű rendelet végrehajtásáról - a felülvizsgálatra vonatkozó rendelkezések tekintetében az igazságügyminiszterrel, a gyámügyi rendelkezések tekintetében pedig a művelődésügyi miniszterrel egyetértésben - az egészségügyi miniszter gondoskodik. Honvédségi vonatkozású kérdésekben a törvényerejű rendelet végrehajtása - az egészségügyi miniszterrel egyetértésben - a honvédelmi miniszter feladata.
Gáspár Sándor s. k.,
a Népköztársaság Elnöki Tanácsának helyettes elnöke
Kiss Károly s. k.,
a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára