13/1967. (XI. 24.) PM rendelet

a tartalékalap felhasználásáról

A 42/1967. (X. 22.) Korm. rendelet 6. §-ában kapott felhatalmazás alapján a tartalékalap felhasználását a következők szerint szabályozom.

1. § (1) Az a vállalat, amely éves mérlegében veszteséget mutat ki, a tartalékalapot köteles veszteségének rendezésére fordítani.

(2) A tartalékalap - az (1) bekezdésben foglaltak esetén a veszteség kiegyenlítése után fennmaradó összeg - a következő sorrendben vehető igénybe:

a) a vállalatfejlesztési alap kiegészítésére, ha az nem nyújt fedezetet az egyébként a vállalatfejlesztési alapot terhelő, esedékes hitel- és állami kölcsön törlesztésekre, valamint a kommunális adó fizetésére;

b) a részesedési alap kiegészítésére, ha a tárgyévben a nyereségből képződő részesedési alap nem éri el az előző évi alap összegét. Ebből a szempontból a részesedési alap teljes (a bérszínvonal növekedéssel és a tartalékalapképzéssel nem csökkentett) összegét kell számításba venni. A kiegészítés, legfeljebb az alap előző évi összegéig terjedhet.

2. § (1) A tartalékalapból igénybe vett összeget az igénybevételt követő legfeljebb 3 éven belül, egyenlő részletekben kell a tartalékalapba visszahelyezni.

(2) Ha a tartalékalap igénybe vett összege az igénybevétel évében nem éri el a nyereségadózásról és a vállalati érdekeltségi alapok képzéséről szóló 11/1967. (XI. 24.) PM rendelet (a továbbiakban: R.) 10. § (1) bekezdése szerinti kötelező mérték

a) 60 százalékát, a pótlás időtartama 2 év;

b) 30 százalékát, a pótlás időtartama 1 év.

(3) A pótlás módját a R. 10. § (4)-(5) bekezdése szabályozza.

(4) A tartalékalap több évben egymás után való igénybevétele esetén a pótlás szabályait az utolsó igénybevételkor fennálló helyzetnek megfelelően kell alkalmazni.

3. § A R. 12. § (2) és (5) bekezdésében szabályozott induló tartalékalap az 1968. évi nyereségből képződő vállalati alapok kiegészítésére pótlási kötelezettség nélkül igénybe vehető, ha

a) a vállalatfejlesztési alap nem nyújt elegendő fedezetet az esedékes hiteltörlesztések teljesítésére;

b) az e rendelet 1. § (2) bekezdés b) pontjában foglaltak szerint számított részesedési alap teljes összege nem éri el az 19G8. évi tényleges bérköltség 4 százalékát.

4. § A tartalékalapot rendeltetésszerű felhasználásáig a vállalatok forgóeszközeik finanszírozására használhatják fel, vagy tartós betétként elhelyezhetik a számlavezető banknál.

5. § Ez a rendelet 1968. január 1. napján lép hatályba.

Vályi Péter s. k.,

pénzügyminiszter