18/1971. (VI. 25.) ÉVM rendelet

a munkások és alkalmazottak alapbérének megállapításáról szóló 7/1971. (IV. 1.) MüM rendelet alkalmazásáról

A munkaügyi miniszterrel, a többi érdekelt miniszterrel (országos hatáskörű szervek vezetőivel), a Kisipari Szövetkezetek Országos Szövetsége elnökével, az Általános Fogyasztási Szövetkezetek Országos Szövetsége elnökével, a Szakszervezetek Országos Tanácsával, továbbá az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetével, valamint a Helyiipari és Városgazdasági Dolgozók Szakszervezetével egyetértésben a munkások és az alkalmazottak alapbérének megállapításáról szóló 7/1971. (IV. 1.) MüM rendelet (továbbiakban: R.) egyes rendelkezéseinek alkalmazásáról az alábbiakat rendelem.

1. §

(1) A rendelet hatálya - ha jogszabály másként nem rendelkezik - kiterjed:

a) az építő- és építőanyagipari ágazatba sorolt állami vállalatokra, vállalati rendszerben működő egyéb gazdálkodó szervekre, társadalmi szervezetek vállalataira, kisipari szövetkezetekre, szövetkezeti vállalatokra és mindezek jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társulásaira, egyesüléseire;

b) az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek építő- és építőanyagipari tevékenységet végző részlegeire;

c) a tanácsi ingatlankezelő és közvetítő, parképítő, parkfenntartó, kertészeti, talaj erőgazdálkodási, köztisztasági, kéményseprő, temetkezési, takarító, díjbeszedő főtevékenységet folytató kommunális szolgáltató vállalatokra;

d) a tanácsi költségvetési üzemekre, ha az alapító tanács végrehajtó bizottságának a 115/1970. (PK 30.) PM-ÉVM sz. együttes utasítás 2. § (5) bekezdésének megfelelő döntése alapján a dolgozók bérezése a R. szerint történik;

e) az Országos Műemléki Felügyelőségre (az időszaki főfoglalkozású dolgozók vonatkozásában)

(a továbbiakban együtt: vállalat).

(2) E rendelet hatálya az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium felügyelete alá tartozó - az építő- és építőanyagipari ágazatba nem sorolt - egyéb vállalatokra csak akkor terjed ki, ha az illetékes ágazati miniszter e vállalatokra kiterjedő hatállyal a munkások és alkalmazottak alapbérének megállapítására külön rendelkezést nem ad ki.

(3) Az (1) bekezdésben említett vállalat felügyeleti szerve az építésügyi és városfejlesztési miniszterrel egyetértésben e rendelet rendelkezéseitől eltérést engedélyezhet.

(4) Az építő- és építőanyagipari ágazatba nem sorolt vállalatok (szövetkezetek) építőipari, illetve építőanyagipari tevékenységet végző szervezeteire e rendelet előírásainak alkalmazását a felügyeleti szerv elrendelheti.

2. §

(A R. 2. §-ához)

(1) Az építő-, szak- és szerelőipari, az építőipari segédüzemi és házgyári, valamint a lakás- és kommunális szolgáltatási munkák (munkakörök) besorolását, a besorolási példatárakat az 1.-4. számú mellékletek tartalmazzák, melyek alkalmazása kötelező. * Amennyiben a vállalatnál olyan munkák (munkakörök) fordulnak elő, amelyek a besorolási példatárakban nem szerepelnek, azokat a R. 1.-3. számú mellékletei, valamint a besorolási példatárral történő összehasonlítás alapján kell besorolni.[1]

(2) Az építőanyagipari munkákra (munkakörökre) vonatkozó besorolási példatárakat az építésügyi és városfejlesztési miniszter - az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetével egyetértésben - iparáganként hagyja jóvá.

3. §

(A R. 3. §-ához)

(1) A heti 48 óránál hosszabb munkaidővel foglalkoztatott havidíjas őrök, portások havi alapbérének alsó és felső határát a heti 48 órát meghaladó munkaidővel arányosan emelten kell alkalmazni.

(2) A dolgozó személyi órabérét munkaideje nagyobb részében végzett munkájának megfelelő munkakategória bértételei között kell megállapítani.

(3) Ha a dolgozó az általa rendszeresen végzett munkához szükségesnél magasabb szaktudással rendelkezik és esetenként annak megfelelő munkát is végez, az általa rendszeresen végzett munkára (mukakörre) megállapított kategóriánál eggyel magasabb szakmai fokozatú kategóriába is sorolható.

4. §

(A R. 4. §-ához és a 4. számú melléklethez)

(1) Az Építőipari Számítástechnikai és Ügyvitelgépesítési Vállalat lyukkártya rendszerű és elektronikus gépi adatfeldolgozó munkakörökben foglalkoztatott dolgozóinak besorolására és alapbérük megállapítására - további intézkedésig -a munkaügyi miniszternek és a Központi Statisztikai Hivatal elnökének külön rendelkezése az irányadó.

(2) Az Építőipari Termelőeszközkereskedelmi Vállalat termelő tevékenységet nem folytató anyag- és raktártelep vezetőinek, a raktárvezetőknek, a raktárosoknak és az anyagátvevőknek a belkereskedelmi miniszter rendelkezései alapján történő besorolásakor

a) az évi 400 millió Ft forgalmat elérő, vagy meghaladó anyag- és raktártelep vezetőjét a "Kiemelt" kategóriájú telep vezetőjére előírt bértételek alapján kell besorolni,

b) az ennél kisebb anyag- és raktártelepek a) b) és c) kategóriába sorolásának feltételeit - ideértve az értéksor szerinti kategóriától való eltérés lehetőségét is - a kollektív szerződésben kell meghatározni.

(3) Az Építőipari Szállítási Vállalat nem utazó forgalmi dolgozóinak besorolásánál figyelembe kell venni a közlekedés- és postaügyi miniszter vonatkozó rendeletét és a minisztérium irányelveit is.

(4) A besorolás szempontjából önálló osztályvezetőnek kell tekinteni azt az osztályvezetőt, aki közvetlenül az igazgató (vezérigazgató), vagy helyettese irányítása alá tartozik.

(5) A tervező és beruházási vállalatoknál, illetve részlegeknél a "Műszaki, forgalmi, gazdasági vezető I." kategóriába sorolható az irodavezető, a szakági főmérnök és az irodavezető (főosztályvezető, önálló osztályvezető) irányítása alá tartozó komplex feladatkörű osztály, vagy több szakosztály munkáját irányító osztályvezető, továbbá a több létesítményi főmérnök (létesítményi felelős, vagy kirendeltség vezető) munkáját központilag irányító létesítményi főmérnök.

(6) A "Műszaki, forgalmi, gazdasági vezető II." kategóriába sorolható a tervező és beruházási vállalatoknál, illetve részlegeknél a műteremvezető, az irányító tervező, a kirendeltségvezető és kivételesen a nagyjelentőségű (nagyvolumenű) létesítmény főmérnöke; továbbá általában a szakosztályvezetők és a laboratórium-vezetők.

(7) A főépítésvezetőt és kinevezett helyettesét a "Termelés, forgalomirányító I." kategóriába kell sorolni.

(8) A "Termelés, forgalomirányító IV-V." kategória feltételei szerint kell besorolni:

a) a tervező vállalatoknál a fúrómestereket és segédfúrómestereket,

b) a köztisztasági kerületvezetőket, a kéményseprő kerületvezetőket, a takarító részlegvezetőket és a temetővezetőket.

(9) A "Termelés, forgalomirányító III-IV." kategóriákban az adott munkakör jellege szerint

a) felsőfokú képesítés a szakágnak megfelelő egyetemi, műszaki főiskolai, felsőfokú technikumi végzettség és az építőmesteri képesítés;

b) középfokú képesítés a szakágnak megfelelő technikumi végzettség, illetve technikusi oklevél (szakközépiskolai végzettség), vagy ezzel egyenértékűen a Műszaki Egyetem 4. évfolyamának eredményes elvégzése, a Felső Építőipari Iskola végbizonyítványa, a Felső Ipariskola végbizonyítványa, az építőiparban a középfokú művezető továbbképző tanfolyam bizonyítványa; továbbá a volt "Bólyai" Műszaki Akadémián szerzett oklevél (kizárólag a mélyépítési munkákra kiterjedően).

(10) A tervező vállalatoknál és részlegeknél a műszaki rajzolók a műszaki, forgalmi, gazdasági ügyintézők I. képesítési fokozata szerint sorolandók be akkor is, ha ennél magasabb képesítéssel rendelkeznek.

(11) Az építőipari teljesítményelszámolóra a műszaki, forgalmi, gazdasági ügyintézők besorolási feltételei az irányadók, feltéve, hogy a dolgozó feladata a tervfelbontás és a munkautalványozás is. Ennek hiányában a teljesítményelszámolót ügyviteli dolgozóként kell besorolni.

(12) A műszaki, forgalmi, gazdasági ügyintézői munkakörben dolgozók besorolásánál - az általános iskola típusok mellett -

a) II. képesítési fokozat a Műszaki Egyetem 4. évfolyamának eredményes elvégzése, szakirányú szakközépiskolai érettségi, a Felső Kereskedelmi Iskola, a Kereskedelmi Akadémia, a Felső-Építőipari Iskola, a Felső Ipariskola, a volt "Bólyai" Műszaki Akadémia végbizonyítványa;

b) III. képesítési fokozat az építőmesteri képesítés, a Gazdasági Műszaki Akadémiai végzettség;

c) IV. képesítési fokozat a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetem szakosított tagozatán oktatott valamennyi szakágból államvizsga letételét tanúsító oklevél, valamint a Pártfőiskolán államvizsga letételével szerzett oklevél, ha a dolgozó legalább technikumi végzettséggel, vagy képesítést nyújtó érettségivel vagy a kollektív szerződésben előírt kiegészítő szakvizsgával rendelkezik. Ez utóbbiak hiányában az említett államvizsgák letételét tanúsító oklevél III. képesítési fokozat szerinti besorolásra jogosít.

5. §

(A R. 6. §-ához)

(1) Az állami (tanácsi) építő- és építőanyagipari vállalatoknál a munkások teljesítményes, illetve személyi alapórabéreit, ha a vonatkozó kategória alsó bérhatárát nem érik el, fokozatosan -de legkésőbb 1972. július 1. napjáig - legalább az alsó bérhatárig meg kell emelni.

(2) Az alapórabérek (1) bekezdésben meghatározott emelésének későbbi időpontra - legkésőbb 1973. január 1. napjára történő - halasztását a vállalat kérelmének egyedi elbírálása alapján a vállalat felügyeleti szerve az illetékes szakszervezeti szervvel egyetértésben engedélyezheti, amennyiben az alapórabérek alsó bérhatárra történő korábbi megemelésének bérfedezete gazdasági számításokkal bizonyítottan nem biztosítható.

(3) Ha az idénypótlék alapbéresítésével érintett munka (munkakör), illetve dolgozó 1971. július 1. napján érvényes - az idénypótlékkal növelt -teljesítményes alapórabére, illetve a dolgozó személyi órabére az általa végzett munkára, illetőleg a munkakörére előírt bértétel felső határát meghaladja, a felső bérhatár ennek mértékéig, de legfeljebb 15%-kal, 22 Ft-ot meg nem haladóan túlléphető. Az idénypótlék alapbéresítése címén a dolgozó személyi órabére csak annál a vállalatnál haladhatja meg a felső bérhatárt, amelyiknél 1971. július 1. napján munkaviszonyban volt.

6. §

(1) A kollektív szerződésben, illetve a szövetkezeti munkaügyi szabályzatban az alkalmazandó bérezési formákat úgy kell szabályozni, hogy azokon a munkahelyeken, ahol annak feltételei biztosítottak, teljesítménybérezést kell alkalmazni. A közösen elszámoló brigádok (csoportok) keresetfelosztásának módját a kollektív szerződés határozza meg.

(2) Az építőiparban a munkaszervezés javítása, a termelékenyebb és gazdaságosabb munkavégzés biztosítása, egyben a bérutalványozás és teljesítményelszámolás egyszerűsítése érdekében az egyösszegű munka- és bérutalványozást mind szélesebb körben kell alkalmazni. Az egyösszegű munka- és bérutalványozás alkalmazása esetén a vállalat és a brigád közötti szerződésben kell meghatározni az építési feladatot, a munka elvégzéséért járó munkabért és kifizetésének (elszámolásának) feltételeit.

(3) A teljesítményelszámolás bizonylati módját külön rendelkezések szabályozzák.

(4) Az Mt. 35. § (1) bekezdése alapján átmenetileg munkakörétől eltérő, alacsonyabb, vagy más képzettséget igénylő munkakörben foglalkoztatott dolgozó választhat, hogy személyi órabére, vagy a végzett munkára megállapított bértételek alapján bérezzék. A dolgozó munkabére azonban ez esetben sem lehet kevesebb, mint az eredeti munkakörében elért átlagkeresete.

(5) A vállalat oldaláról felmerült okból bekövetkező állásidőre a dolgozót megillető díjazás mértékét a kollektív szerződésben (szövetkezeti munkaügyi szabályzatban) kell megállapítani. Ez azonban nem lehet kevesebb, mint a segédmunkákra, a betanított munkákra, illetve a szakmunkákra vonatkozó legalacsonyabb munkakategória jogszabály szerinti órabértétele alsó határának 80%-a. Ezen a címen azonban az 1970. évi kollektív szerződésben szabályozott díjazás nem csökkenthető.

7. §

Ez a rendelet 1971. július 1. napján lép hatályba. Ezzel egyidejűleg

- az építőipari és építőanyagipari munkák és munkások besorolásáról szóló 36/1967. (Ép Ért 1968. 1.) ÉVM számú utasítás, az ÉVM egyes vállalatainál a munkák és munkások besorolásáról szóló 37/1967. (Ép Ért 1968. 1.) ÉVM számú utasítás a lakás- és kommunális szolgáltatási munkák és munkások besorolásáról szóló 38/ 1967. (Ép Ért 1968 1.) ÉVM számú utasítás;

- a vállalatok alkalmazottainak munkaköri bértáblázatáról szóló 10/1968. (Ép Ért 5.) ÉVM számú utasítás;

- az Építőipari Számítástechnikai és Ügyvitelgépesítési Vállalat dolgozóinak bértáblázatáról szóló 26/1968. ÉVM számú utasítás (megjelent: sokszorosítva)

hatályát veszti.

Bondor József s. k.,

építésügyi és városfejlesztési miniszter