26/1971. (X. 5.) ÉVM-IM együttes rendelet

az állampolgárok lakás- és üdülőtulajdonának egyes kérdéseiről szóló 32/1971. (X. 5.) Korm. rendelet végrehajtásáról

Az állampolgárok lakás- és üdülőtulajdonának egyes kérdéseiről szóló 32/1971. (X. 5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 16. §-a (3) bekezdésének b) pontjában kapott felhatalmazás alapján - a pénzügyminiszterrel egyetértésben - a következőket rendeljük:

(A R. 3. §-ához)

1. §

(1) A R. és e rendelet alkalmazásában egy lakástulajdon:

a) az egylakásos épület,

b) az egy szövetkezeti lakás, illetőleg társasházi öröklakás,

c) az egy személy tulajdonában álló többlakásos épületben levő egy lakás, továbbá

d) a több személy tulajdonában (közös tulajdonban) álló többlakásos épületben levő, egy lakásnak megfelelő tulajdoni hányad.

(2) A lakástulajdonra vonatkozó rendelkezések alkalmazása során a szükséglakást és a lakás céljára használt olyan helyiséget (helyiségcsoportot), amely még a szükséglakás követelményeinek sem felel meg, figyelmen kívül kell hagyni.

(3) Lakás és szükséglakás a lakások elosztásáról és a lakásbérletről szóló 1/1971. (II. 8.) Korm. rendelet végrehajtása tárgyában kiadott 1/1971. (II. 8.) ÉVM rendeletben meghatározott követelményeknek megfelelő összefüggő helyiségcsoport, illetőleg helyiség.

2. §

(1) A R. és e rendelet alkalmazásában egy üdülőtulajdon

a) az egy üdülőegységből álló épület

b) a társasüdülőben levő, önálló ingatlanként telekkönyvezett egy üdülőegység,

c) az egy személy tulajdonában álló, több üdülőegységet magában foglaló épületben levő egy üdülőegység, továbbá

d) a több személy tulajdonában (közös tulajdonban) álló, több üdülőegységet magában foglaló épületben levő, egy üdülőegységnek megfelelő tulajdoni hányad.

(2) Üdülőegység az idény jellegű tartózkodás céljára szolgáló olyan helyiség, illetőleg összefüggő helyiségcsoport, amely külön bejárattal rendelkezik és alaprajzi beosztásánál fogva a rendeltetésszerű használatra önmagában alkalmas.

(3) A társasüdülőnek nem minősülő olyan épületet, amelyben a kiegészítő helyiségeken felül legfeljebb három lakóhelyiség (szoba) van, egy üdülőegységből állónak kell tekinteni.

(4) A tulajdonos kérelmére, illetőleg hatósági megkeresésre az épület fekvése szerint illetékes első fokú építésügyi hatóság igazolja, hogy az épületet egy vagy több üdülőegységből állónak kell-e tekinteni. Hatósági megkeresésre kiadott igazolás egy példányát a tulajdonos részére is meg kell küldeni.

3. §

(1) Az 1. § (1) bekezdésének d) pontjában, illetőleg a 2. § (1) bekezdésének d) pontjában említett tulajdoni hányad akkor felel meg egy lakás-, illetőleg üdülőtulajdonnak, ha eléri azt a hányadot, ahány lakás (üdülőegység) az épületben van [pl. négy lakás (üdülőegység) esetében az egynegyedet].

(2) Az egy személy, illetőleg család tulajdonában álló lakások (üdülők) számának megállapítása során az egy lakásnak (üdülőnek) nem minősülő tulajdoni hányadokat össze kell adni és azokat annyiszor egy-egy lakásként (üdülőként) kell számításba venni, ahányszor a hányadok egy egészet adnak.

(3) A család tagjainak tulajdoni hányadait együttesen kell számításba venni.

(4) A társasházban levő házfelügyelői lakáson fennálló tulajdoni hányadot figyelmen kívül kell hagyni.

4. §

A R. és e rendelet alkalmazásában tulajdonosnak a telekkönyvi tulajdonost, illetőleg azt a személyt kell tekinteni, aki a lakás (üdülő)

a) tulajdonát jogerős hagyatékátadó végzés, bírósági vagy államigazgatási határozat alapján vagy egyéb érvényes jogcímen megszerezte;

b) tulajdonának telekkönyvi bejegyzésére tulajdonátruházási szerződéssel jogcímet szerzett.

(A R. 4. §-ához)

5. §

A lakás-, illetőleg üdülőtulajdon szerzésére vonatkozó rendelkezések alkalmazásakor a személy (család) tulajdonában álló beépítetlen lakó-, illetőleg üdülőtelket is figyelembe kell venni. Ennek megfelelően a személy (család) lakás-, illetőleg üdülőtulajdont - öröklés kivételével - úgy szerezhet, hogy ennek folytán a tulajdonában - választása szerint - legfeljebb

a) egy lakás és egy üdülő vagy

b) egy lakás és egy beépítetlen üdülőtelek, vagy

c) egy beépítetlen lakótelek és egy üdülő lehet.

(A R. 6. §-ához)

6. §

(1) Egy lakástulajdon, továbbá az e) pontban említett esetben egy üdülőtulajdon szerzésére a tulajdonszerzési korlátozás alól felmentés annak adható, akinek

a) a tulajdonában álló lakását más személy lakás céljára használja;

b) a tulajdonában és használatában álló lakás a város (község) külterületén van és a kérelmező a belterületre kíván betelepülni;

c) a tulajdonában és használatában álló lakás a tanácsi bérlakásra megállapított lakásigény mértékének felső határát nem elégíti ki, vagy a kérelmező magasabb komfortfokozatú lakáshoz kíván jutni;

d) az állandó lakóhelyéről a munkaviszonya vagy egyéb körülményei folytán más városba (községbe) kell költöznie;

e) a több lakáson (üdülőn) fennálló tulajdoni hányadait egy-egy lakásként (üdülőként) a 3. § (2) és (3) bekezdése alapján kell számításba venni;

f) a beépítetlen lakótelke e rendelet hatálybalépésekor másnak a haszonélvezetében van, vagy a haszonélvezet a rendelet hatálybalépését követően jogszabály, bírósági vagy hatósági határozat alapján keletkezik, s emiatt, illetőleg más hatósági rendelkezés folytán azon a kérelmező nem tud lakást építeni.

(2) Az (1) bekezdés a)-d) pontja alapján adott felmentés esetében a tulajdonos köteles a felmentés megadásakor tulajdonában álló lakást a felmentés kézhezvételétől számított két éven belül elidegeníteni. Ha a tulajdonos e kötelezettségét nem teljesíti, a R. 11. §-ának, továbbá e rendelet 12-17. §-ának rendelkezéseit kell alkalmazni.

(3) A felmentés a kiadástól számított két évig érvényes.

7. §

Aki beépítetlen lakó-, illetőleg üdülőtelek tulajdonának szerzésére a tulajdonszerzési korlátozás alól az állampolgárok telektulajdonának egyes kérdéseiről szóló jogszabályok alapján felmentést kapott, a telken egy lakást, illetőleg üdülőt újabb felmentés nélkül építhet.

(A R. 7. §-ához)

8. §

(1) A R. 7. §-a (2) bekezdésének a) pontjában említett körülményt a fél által kiállított és az állandó lakóhelye szerint illetékes városi (fővárosi kerületi) tanács végrehajtó bizottságának pénzügyi feladatot ellátó szakigazgatási szerve, a megyei városi kerületi hivatal, illetőleg a községi (nagyközségi) szakigazgatási szerv által illetékmentesen záradékolt nyilatkozattal kell igazolni.

(2) Ha az (1) bekezdésben említett államigazgatási szerv azt állapítja meg, hogy a fél tulajdonszerzési korlátozás alá esik, a nyilatkozat záradékolását külön határozattal tagadja meg.

(A R. 8. §-ához)

9. §

(1) A R. 8. §-ának (2) bekezdésében előírt határidőt a hagyatékátadó végzés jogerőre emelkedése, a házasságkötés, az örökbefogadás, illetőleg az összeköltözés napjától kell számítani.

(2) Az elidegenítési kötelezettség nem vonatkozik a személy, illetőleg család tulajdonában álló, a 3. § (2) bekezdésében említett tulajdoni hányadokra sem.

(A R. 9. §-ához)

10. §

(1) A lakás elidegenítésére vonatkozó kötelezettség alól akkor adható felmentés, ha

a) a lakás bérlője (használója) nyugdíjas, rendszeres ellátásban részesülő csökkent munkaképességű vagy keresőképtelen személy;

b) a lakás e rendelet hatálybalépésekor másnak a haszonélvezetében van, vagy a haszonélvezet e rendelet hatálybalépését követően jogszabály, bírósági vagy hatósági határozat alapján keletkezik és a lakást a haszonélvező használja;

c) a lakás e rendelet hatálybalépésekor elidegenítési tilalom alatt áll, vagy az elidegenítési tilalom e rendelet hatálybalépését követően jogszabály, bírósági vagy hatósági határozat alapján keletkezik;

d) a lakás bérlője (használója), illetőleg az elővásárlásra jogosult személy a lakást nem veszi meg és a tulajdonos az értékesítési kötelezettségét az előírt határidőben egyébként sem tudta teljesíteni (pl. a lakást a tanácsi ingatlanközvetítő szerv útján eladásra meghirdette, de ez nem vezetett eredményre).

(2) A felmentés

a) az (1) bekezdés a)-c) pontja alapján a lakásbérleti (lakáshasználati) jogviszony, a haszonélvezeti jog, illetőleg az elidegenítési tilalom fennállásának tartamára,

b) az (1) bekezdés d) pontja alapján pedig három évre adható meg.

(3) Az elidegenítésre előírt határidő esetenként legfeljebb két évvel hosszabbítható meg.

(A R. 10. §-ához)

11. §

Ha a tulajdonos ingatlanai

a) csak olyan helységekben vannak, amelyek területére az elidegenítési kötelezettségre és az értékesítés elrendelésének kötelezettségére vonatkozó rendelkezéseket nem kell alkalmazni, őt a R. 8. §-ában előírt elidegenítési kötelezettség nem terheli;

b) részben az a) pontban említett helységekben vannak, a R. 8. §-ában előírt elidegenítési, illetőleg tanácsi értékesítési kötelezettség az ilyen helységekben levő ingatlanokra is vonatkozik, ha a tulajdonos a 12. §-ban biztosított jogával élve a más helységben levő ingatlanok megtartását választotta.

(A R. 11. §-ához)

12. §

(1) Az értékesítés elrendelése előtt a tulajdonos állandó lakóhelye szerint illetékes városi (fővárosi kerületi, megyei városi), illetőleg községi (nagyközségi) tanács (a továbbiakban: helyi tanács) végrehajtó bizottsága köteles felhívni a tulajdonost arra, hogy harminc napon belül válassza ki azt a lakást (üdülőt), amelyet a tulajdonában kíván tartani.

(2) Ha a család több tagjának a tulajdonában van lakás (üdülő), a felhívást valamennyi tulajdonos részére meg kell küldeni; a tulajdonosok azonban a választási jogukkal csak együttesen élhetnek.

(3) Ha a tulajdonos a választási jogával harminc napon belül nem élt, az értékesítésre kerülő lakást (üdülőt) a tanács végrehajtó bizottsága választja ki. Nem választható ki az a lakás, amelyben a tulajdonos lakik.

13. §

(1) Az értékesítést a lakás (üdülő) fekvése szerint illetékes helyi tanács végrehajtó bizottsága rendeli el. Ehhez a tulajdonos állandó lakóhelye szerint illetékes helyi tanács végrehajtó bizottsága köteles a lakás (üdülő) fekvése szerint illetékes helyi tanács végrehajtó bizottságát a 12. §-ban szabályozott eljárás eredményéről értesíteni.

(2) Az értékesítést elrendelő határozatnak tartalmaznia kell a lakás (üdülő)

a) tulajdonosának nevét és lakáscímét,

b) helyét és telekkönyvi adatait,

c) eladási árát, továbbá az ingatlanra vonatkozóan a telekkönyvbe bejegyzett jogokat, tényeket és körülményeket.

(3) A lakás (üdülő) eladási árát a forgalmi ár alapulvételével kell megállapítani.

14. §

(1) Az értékesítésre kerülő lakás bérlőjét (használóját) fel kell hívni, harminc napon belül nyilatkozzék, hogy a lakást az értékesítést elrendelő határozatban megállapított eladási áron megvásárolja-e. Ha a lakás bérlője (használója) a vételi szándékáról határidőben nyilatkozik, vevőül őt kell kijelölni.

(2) Ha a lakás bérlője (használója) határidőben nem nyilatkozik, vagy a lakást az eladási áron nem kívánja megvásárolni, az értékesítést meg kell hirdetni.

(3) Üdülő értékesítése esetén az értékesítést a bérlőre (használóra) tekintet nélkül meg kell hirdetni.

15. §

(1) Az értékesítésről a helyi tanács végrehajtó bizottságának székházában, a lakosság számára hozzáférhető helyen hirdetményt kell kifüggeszteni, s erről a lakosságot - a helyi sajtó útján vagy a helyben szokásos módon - tájékoztatni kell.

(2) A helyi tanács végrehajtó bizottsága a vevőt csak azok közül jelölheti ki, akik tulajdonszerzésre jogosultak és a vásárlásra a hirdetmény kifüggesztésétől számított hatvan napon belül ajánlatot tettek. Vevőül azt kell kijelölni, aki a legkedvezőbb ajánlatot tette.

(3) Az ajánlattevők a felajánlott vételár 10%-át kötelesek a helyi tanács végrehajtó bizottságának előre befizetni. Amennyiben a kijelölt vevő a vételi jogával nem él, a befizetett összeget elveszti. A befizetett összeget a vevőül ki nem jelölt ajánlattevők részére vissza kell fizetni.

(4) A hirdetményen a vevő kijelölését követően fel kell tüntetni a vevő nevét, lakáscímét és a vételárat. A kifüggesztés a vevő kijelölésétől számított hatvan nap elteltéig tart.

(5) A vételár az értékesítést elrendelő határozatban megállapított eladási árnál kisebb nem lehet.

16. §

(1) A vevőt kijelölő határozatnak tartalmaznia kell

a) a lakás (üdülő) tulajdonosának nevét és lakáscímét,

b) a lakás (üdülő) helyét és telekkönyvi adatait,

c) a vevő nevét és lakáscímét,

d) a vételárat, továbbá az ingatlanra vonatkozóan a telekkönyvbe bejegyzett jogokat, tényeket és körülményeket.

(2) A vevő kijelölésére vonatkozó jogerős határozatot - a vételi jog bejegyzése céljából - meg kell küldeni a telekkönyvi hatóságnak.

(3) A kijelölt vevő a vételi jogának érvényesítéséről a tulajdonost köteles írásban értesíteni.

(4) A kijelölt vevő javára a telekkönyvi hatóság a tulajdonjogot a vevő kérelme alapján jegyzi be. A kérelemben a vételár kifizetését igazolni kell, s ehhez csatolni kell a tulajdonoshoz intézett nyilatkozat másolatát.

17. §

(1) A helyi tanács végrehajtó bizottsága az értékesítésre kerülő lakások (üdülők) értékesítésének előkészítésével (az eladási ár kiszámításával, a meghirdetéssel, az érdeklődők tájékoztatásával, a vételi ajánlatok összegyűjtésével, feldolgozásával, a vevő kijelölésére irányuló javaslat megtételével) a tanácsi ingatlanközvetítő szervet vagy az Országos Takarékpénztárt is megbízhatja.

(2) A tanácsi ingatlanközvetítő szerv, illetőleg az Országos Takarékpénztár a közreműködése során felmerült - külön jogszabály alapján felszámítható - költségeinek megtérítésére a vételár terhére igényt tarthat.

(A R. 13. §-ához)

18. §

A R. 13. §-ának (1) bekezdése nem vonatkozik azokra, akik közkegyelmi rendelkezés hatálya alá esnek.

(A R. 16. §-hoz)

19. §

Ez a rendelet kihirdetése napján lép hatályba.

Bondor József s. k.,

építésügyi és városfejlesztési miniszter

Dr. Markója Imre s. k.,

az igazságügyminiszter első helyettese