32/1971. (X. 5.) Korm. rendelet

az állampolgárok lakás- és üdülőtulajdonának egyes kérdéseiről

A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány - a Polgári Törvénykönyv 92. §-ának (2) bekezdése alapján - a következőket rendeli:

1. §

Ennek a rendeletnek a célja, hogy elősegítse az állampolgárok lakás-, illetőleg üdülőigényének kielégítését és megakadályozza a munka nélküli vagyonszerzési törekvéseket.

2. §

E rendelet alkalmazásában család: a házastársak és a kiskorú gyermekeik, továbbá a házastársakkal együttlakó nagykorú nőtlen, illetőleg hajadon gyermekeik.

3. §

Egy személy, illetőleg egy család lakás- és üdülőtulajdonának (a továbbiakban: tulajdonának) mértéke egy lakás és egy üdülő.

4. §

(1) Az a személy, illetőleg család, aki

a) lakás-, illetőleg üdülőtulajdonnal nem rendelkezik, tulajdont - öröklés kivételével - a 3. §-ban megállapított mértékig szerezhet;

b) csak beépítetlen lakó-, illetőleg üdülőtelekkel rendelkezik, egy lakás-, illetőleg egy üdülőtulajdont a telek beépítése útján szerezhet.

(2) Ha a személy, illetőleg család lakás- vagy üdülőtulajdonnal már rendelkezik, további lakás-, illetőleg üdülőtulajdont - öröklés kivételével - nem szerezhet.

(3) Ha a családdal a rendelet hatályba lépésekor a házastársak szülei is együtt laknak, vagy későbbi időpontban velük összeköltöznek, a család és a házastársak szülei - figyelemmel a már tulajdonukban levő ingatlanra is - együttesen is csak a 3. §-ban megállapított mértékig szerezhetnek tulajdont, de megtarthatják a 3. §-ban irt mértéknél nem több korábbi tulajdonukat.

5. §

(1) Ha a család körébe tartozó nagykorú személy házasságkötés vagy egyéb ok folytán a család köréből ki akar válni, lakásszükségletének kielégítése érdekében egy lakás tulajdonát megszerezheti.

(2) Az (1) bekezdésben említett személy köteles a lakásba a tulajdonszerzéstől, illetőleg az építés befejezésétől számított hat hónapon belül beköltözni.

6. §

A tulajdonszerzési korlátozás alól a szerzés helye szerint illetékes városi (fővárosi kerületi, megyei városi), illetőleg községi (nagyközségi) tanács (a továbbiakban: helyi tanács) végrehajtó bizottsága jogszabályban meghatározott esetekben - kérelemre - felmentést adhat

7. §

(1) A tulajdonszerzési korlátozásba ütköző szerződés semmis.

(2) A tulajdonszerzésre irányuló szerződést illeték kiszabása végett elfogadni és a tulajdonjog bejegyzésére vonatkozó kérelmet teljesíteni, illetőleg lakás (üdülő) építésére hatósági engedélyt adni csak akkor szabad, ha a szerző (építtető) fél igazolja, hogy

a) nem esik tulajdonszerzési korlátozás alá, illetőleg

b) a korlátozás alól felmentést kapott.

8. §

(1) Ha a személy, illetőleg család tulajdonában a rendelet hatálybalépésekor egynél több lakás, illetőleg üdülő van, a tulajdonos - a 9. és a 10. § (1) bekezdésében említett esetek kivételével - köteles a 3. §-ban megállapított mértéket meghaladó tulajdonát legkésőbb 1973. december hó 31. napjáig elidegeníteni (értékesíteni vagy a tulajdont másként átruházni).

(2) Ha a személy, illetőleg család tulajdona a rendelet hatálybalépése után öröklés, házasságkötés, örökbefogadás, vagy nagykorú nőtlen, illetőleg hajadon gyermekeknek a szüleikkel való összeköltözése folytán haladja meg a 3. §-ban megállapített mértéket, a tulajdonos az ezt meghaladó tulajdonát két éven belül köteles elidegeníteni.

(3) Ha a személy, illetőleg család tulajdonában beépítetlen telek is van, az ingatlanait e rendeletnek, illetőleg az állampolgárok telektulajdonára vonatkozó külön jogszabálynak megfelelően úgy köteles elidegeníteni, hogy a tulajdonában - választása szerint -

a) egy lakás és egy üdülő vagy

b) egy lakás és egy beépítetlen üdülőtelek, vagy

c) egy beépítetlen lakótelek és egy üdülő, vagy

d) egy beépítetlen lakótelek és egy beépítetlen üdülőtelek

maradjon.

(4) Az elidegenítési kötelezettség nem vonatkozik a hat lakószobásnál nem nagyobb olyan többlakásos épületre (családiházra), amelyet legalább részben a tulajdonos használ.

(5) Ha e rendelet hatálybalépésének napján a családdal a házastársak szülei is együtt laknak, az utóbbiaknak a 3. §-ban meghatározott mértéket meg nem haladó, meglevő tulajdonára - a család többi tagjának ingatlanaitól függetlenül - nem terjed ki az (1) bekezdésben megállapított elidegenítési kötelezettség. E rendelkezést megfelelően alkalmazni kell abban az esetben is, ha a házastársak és szüleik e rendelet hatályba lépése után költöznek össze.

9. §

(1) Az elidegenítésre vonatkozó kötelezettség alól a helyi tanács végrehajtó bizottsága jogszabályban meghatározott esetekben és időre - kérelemre - felmentést adhat, illetőleg az elidegenítésre előírt határidőt meghosszabbíthatja.

(2) Üdülő elidegenítésére vonatkozó kötelezettség alól felmentés nem adható, illetőleg az elidegenítésre előírt határidő nem hosszabbítható meg.

10. §

(1) A megyei tanács végrehajtó bizottsága felmentést adhat a lakástulajdon elidegenítésének kötelezettsége alól az olyan községek (nagyközségek) területére, ahol a lakosság lakásigénye kielégített.

(2) Városban (megyei városban), továbbá olyan községben (nagyközségben), amelyben a megyei tanács az 1/1971. (II. 8.) Korm. rendelet 12. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján a lakásigények társadalmi elbírálását elrendelte, az elidegenítési kötelezettség alól felmentés nem adható.

11. §

(1) Ha a tulajdonos a 8. § (1)-(3) bekezdésében előírt elidegenítési kötelezettségét nem teljesíti, a helyi tanács végrehajtó bizottsága a 3. §-ban megállapított mértéket meghaladó tulajdonának tanácsi értékesítését rendeli el. Az erre vonatkozó határozat az 1957. évi IV. törvény 57. §-a (1) bekezdésének d) pontja alapján a bíróság előtt nem támadható meg.

(2) Az értékesítés elrendelése esetén a lakás (üdülő) vevőjét az ajánlattevők közül a helyi tanács végrehajtó bizottsága - jogszabályban meghatározott módon - határozattal jelöli ki. A határozat alapján a vevőt vételi jog illeti meg.

(3) A tulajdonos a lakást (üdülőt) a vevő kijelölését tartalmazó első fokú határozat közlését követően csak a kijelölt vevő részére idegenítheti el.

(4) A vevő a vételárat a kijelölő határozat jogerőre emelkedésétől számított hatvan napon belül egy összegben köteles a tulajdonos részére megfizetni. E kötelezettség nem teljesítése esetén a kijelölést vissza kell vonni.

(5) Ha a lakást a bérlője (használója) vásárolja meg, részére - kérelmére - az Országos Takarékpénztár a mindenkori hitelpolitikai irányelvek keretei között kölcsönt nyújthat.

12. §

Ha a tulajdonos a 3. §-ban megállapított mértéket meghaladó lakástulajdonát az elidegenítésre előírt határidőben a család köréből kiváló nagykorú személyre ruházza át, vagy a tulajdonos a 8. § (4) bekezdésében említett többlakásos épületen társasház tulajdont alapít és az egyes öröklakásokat azok bérlői (használói) részére idegeníti el, a szerződés mentes az okirati és a vagyonátruházási illeték alól, és nem kell leróni a tulajdonjog telekkönyvi bejegyzésével kapcsolatos eljárási illetéket sem. Ha a szerző az 5. § (2) bekezdésében előírt beköltözési kötelezettségét saját hibájából nem teljesíti, az őt terhelő illetéket pótlólag meg kell fizetnie.

13. §

(1) A helyi tanács végrehajtó bizottsága kártalanítás nélkül állami tulajdonba veszi annak a tulajdonában álló lakást (üdülőt) aki

a) az országot engedély nélkül, vagy hatóság félrevezetésével szerzett útiokmánnyal vagy egyébként meg nem engedett módon hagyta el, vagy

b) megengedett módon hagyta el ugyan az országot, de annak területére felhívás ellenére nem tért vissza, vagy egyébként juttatta kifejezésre azt az elhatározását, hogy végleg külföldön marad.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezése nem alkalmazható azokkal szemben, akik 1971. december hó 31. napjáig az ország területére végleg visszatérnek, vagy ez időpontig a visszatérési szándékukat bejelentik, és 1972. december hó 31. napjáig visszatérnek.

(3) Az állami tulajdonbavételt elrendelő határozat az 1957. évi IV. törvény 57. §-a (1) bekezdésének d) pontja alapján a bíróság előtt nem támadható meg.

14. §

(1) Minden állampolgár (család), aki egynél több lakás-, illetőleg üdülőtulajdonnal rendelkezik, köteles a tulajdonáról az állandó lakóhelye, valamint a lakás (üdülő) fekvése szerint illetékes helyi tanács végrehajtó bizottságához - 1972. június hó 30. napjáig - bejelentést tenni.

(2) Ha a tulajdonos a bejelentésben valótlan adatokat közöl, az elidegenítési kötelezettség elrendelését szabályozó 11. § (1) bekezdésének rendelkezéseit kell alkalmazni.

15. §

Az egyes szabálysértésekről szóló 17/1968. (IV. 14.) Korm. rendelet a következő 133/B. §-sal egészül ki:

"Lakás- (üdülő-) tulajdon bejelentésének elmulasztása

133/B. § Aki a lakás- (üdülő-) tulajdonára vonatkozó, jogszabályon alapuló bejelentési kötelezettségét megszegi, vagy határidőben nem teljesíti,

ötezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható."

16. §

(1) Ez a rendelet kihirdetése napján lép hatályba.

(2) A rendeletnek a tulajdonszerzési korlátozásra vonatkozó rendelkezéseit a hatálybalépés előtt már megkötött és az illetékes állami szervhez - a forgalmi érték megállapítása vagy az illeték kiszabása végett - bemutatott szerződésekre nem kell alkalmazni.

(3) A rendelet végrehajtásáról

a) a 14. § (1) bekezdése tekintetében - az építésügyi és városfejlesztési miniszterrel egyetértésben - a pénzügyminiszter,

b) egyéb tekintetben - a pénzügyminiszterrel egyetértésben - az építésügyi és városfejlesztési miniszter és az igazságügyminiszter

gondoskodik.

(4) E rendelet hatálybalépésével egyidejűleg az állami tulajdonban álló házingatlanok elidegenítésének szabályozásáról szóló 32/1969. (IX. 30.) Korm. rendelet 4. §-ának (3) bekezdése hatályát veszti, az (1) bekezdésének helyébe pedig a következő rendelkezés lép:

"(1) E rendelet alapján a magánszemélyek részére elidegenítésre kerülő házingatlant csak az a személy, illetőleg család vásárolhat, aki külön jogszabály szerint lakás-, illetőleg üdülőtulajdont szerezhet, vagy a tulajdonszerzési korlátozás alól felmentést kapott."

Fock Jenő s. k.,

a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke