3/1971. (VII. 17.) EüM rendelet

az ivóvízellátás terén felhasználásra kerülő anyagok közegészségügyi szabályairól

Az Állami Közegészségügyi-járványügyi Felügyeletről szóló 18/1968. (V. 5.) Korm. rendelet 14. §-ában foglalt felhatalmazás alapján a belkereskedelmi miniszterrel, az építésügyi és városfejlesztési miniszterrel, a könnyűipari miniszterrel, a nehézipari miniszterrel és az Országos Vízügyi Hivatal elnökével egyetértésben az alábbiakat rendelem.

1. §

Az ivóvíz (ivóvízminőségű víz) termelése, szállítása, vezetése, tárolása és kezelése (a továbbiakban: ivóvízellátás) céljára az e rendelet mellékletében felsorolt hagyományos anyagok és termékek, illetőleg a felhasználásukkal kapcsolatos jelenleg is alkalmazott technológiák előzetes közegészségügyi hatósági engedélyezés és törzskönyvezés nélkül továbbra is alkalmazhatók.

2. §[1]

Az e rendelet mellékletében nem említett bármely más anyag és készítmény ivóvízellátás céljára - ha a vízzel érintkezhet - csak abban az esetben alkalmazható, ha azt, valamint felhasználása technológiáját az Állami Közegészségügyijárványügyi Főfelügyelőség (a továbbiakban: Főfelügyelőség) engedélyezte és a Fodor József Országos Közegészségügyi Központ - Országos Környezetegészségügyi Intézet (a továbbiakban: OKK-OKI) törzskönyvezte.

3. §

(1) A 2. §-ban említett engedélyt annak kell kérnie, aki az anyagot (készítményt), illetőleg a felhasználásával kapcsolatos technológiát ivóvízellátás céljára alkalmazni kívánja. Ha az anyagot (készítményt) ivóvízellátás céljára kívánják előállítani, illetőleg külföldről behozni, az engedélyt az előállító, illetőleg a belfödi forgalomba hozó köteles kérni.

(2) A 2. § alapján már törzskönyvezett anyagoknak (készítményeknek) és technológiáknak ivóvízellátás céljára az engedélyezett módon való felhasználásához újabb közegészségügyi hatósági engedélyt az új felhasználónak nem kell kérnie.

4. §

(1) Az engedély iránti kérelmet a Főfelügyelőséghez kell benyújtani. A kérelemhez csatolni kell:

a) az anyag összetételét, kémiai szerkezetét tanúsító iratokat,

b) a készítményben levő és az előállításához felhasznált anyagok megnevezését és minőségi jellemzését,

c) az anyag (készítmény) előállítása technológiájának rövid leírását,

d) az anyag (készítmény) tárolás, felhasználás stb. során tapasztalt viselkedésének leírását a kérelmező, vagy az előállító által végzett megfigyelés alapján,

e) az anyag (készítmény) fizikai, kémiai és biológiai elővizsgálatának eredményét, illetőleg az arra vonatkozó laboratóriumi nyilatkozatokat,

f) az anyag (készítmény) ivóvízellátás céljára történő felhasználása kapcsán megtartandó technológia és technológiai feltételek, valamint a munkavédelmi szabályok leírását,

g) az anyag (készítmény) ivóvízellátás céljára történő felhasználására és az azzal kapcsolatos technológiára vonatkozó külföldi és hazai irodalmi adatokat,

h) az anyag (készítmény) előállítójának és forgalomba hozójának nevét és címét, valamint belföldi előállító esetében a gyártó cég nyilatkozatát arra vonatkozóan, hogy a további gyártás során mindenkor biztosítja az engedélyezett, illetőleg az engedélyezésre benyújtott anyaggal (készítménnyel) azonos minőséget; szabványosított összetételű és minőségű anyag (készítmény) esetén pedig biztosítja a vonatkozó szabvány megtartását.

(2) Az (1) bekezdés a) és c) pontjaiban felsorolt adatok közlésétől - a kérelmező indokolt kérelmére - a Főfelügyelőség eltekinthet.

(3) Az (1) bekezdés e) pontjában említett elővizsgálatokat a kérelmezőnek állami szerv által fenntartott laboratóriumban saját költségén kell elvégeztetnie. Az elővizsgálatokkal azt kell igazolnia, hogy az engedélyezni kért anyagból (készítményből) - az ivóvízellátás céljára történő felhasználása során - nem oldódik ki a víz minőségét, élvezhetőségét károsan befolyásoló, vagy heveny, káros élettani hatást kiváltó mennyiségű rész.

(4) Ha az engedélyezni kért anyag (készítmény) felhasználását ivóvízellátás céljára külföldön engedélyezték és a kérelmező az engedélyezésre vonatkozó adatokat benyújtott kérelmében közli, a Főfelügyelőség az elővizsgálatok elvégzésétől eltekinthet.

5. §

(1)[2] Szükséges esetben a Főfelügyelőség az anyag (készítmény) további kémiai, illetőleg toxikológiai vizsgálatát rendelheti el. A vizsgálatokat a Főfelügyelőség felhívására az OKK-OKI végzi.

(2) A kémiai vizsgálat arra terjed ki, hogy

a) a gyakorlatban előforduló vízféleségekben az engedélyezni kért anyagból (készítményből) milyen mértékben oldódnak ki ízt, szagot, vagy színt adó anyagok, szerves, vagy szervetlen vegyületek,

b) az engedélyezni kért anyag (készítmény) mennyiben alkalmas a vízben levő, vagy a vízbe jutó mikroorganizmusok megtelepedésére, vagy szaporodására.

(3) Az engedélyezni kért anyaggal (készítménnyel) érintkező víz toxikológiai vizsgálatát akkor kell elvégezni, ha a (2) bekezdésben említett vizsgálat szerint az anyagból (készítményből) kioldódás mutatkozik, vagy az anyag (készítmény) összetétele miatt szükséges a további vizsgálat. A vizsgálattal meg kell határozni állatkísérletekben a kioldódott anyag mérgező hatását (az LD50-et) és félheveny kísérletekben a kísérleti állatok növekedésére, vérképére és parenchimás szerveire kifejtett hatást. Szükség esetén más toxikológiai vizsgálatokat (idegrendszeri, daganatkeltő hatás stb.) is kell végezni.

6. §

(1) A kérelem tárgyában a Főfelügyelőség a rendelkezésére bocsátott adatok, illetőleg az 5. § szerinti vizsgálatok eredménye alapján kizárólag közegészségügyi-járványügyi szempontból dönt. Engedélye nem jelenti egyben az anyag (készítmény), illetőleg technológia alkalmasságának, felhasználhatóságának egyéb (műszaki, gazdasági stb.) szempontból történő elbírálását és engedélyezését.

(2) Nem engedélyezhető az anyag (készítmény) ivóvízellátás céljára történő felhasználása, ha

a) a vízzel érintkezve kioldódó, vagy visszamaradó mennyiségű része a víz minőségét, élvezhetőségét károsan befolyásolja, heveny, vagy idült egészségkárosodást okozhat, vagy daganatot kelthet, illetőleg a nemzetközi gyakorlatnak megfelelő kísérletek alapján ilyen jellegűnek minősíthető, vagy

b) elősegíti a vízben levő, vagy a vízbe jutó mikroorganizmusok megtelepedését, vagy szaporodását.

(3) Nem engedélyezhető olyan alkalmazási technológia, amely az anyagot (készítményt) egészségi, vagy vízminőségi szempontból károsan megváltoztatja.

(4)[3] Ha a Főfelügyelőség az anyag (készítmény), illetőleg technológia alkalmazását engedélyezte, azt az OKK-OKI törzskönyvezi. A törzskönyvben az engedély adatait kell feltüntetni. A törzskönyvezés megtörténtéről az OKK-OKI a kérelmezőt közvetlenül értesíti. A törzskönyvezett anyagok (készítmények), illetőleg technológiák jegyzékét az OKK-OKI az Egészségügyi Közlönyben és a Vízügyi Értesítőben közzéteszi.

(5) Ha a végzett vizsgálatok eredménye kioldódást nem mutat - az eljárás befejezése előtt, a kérelmező indokolt kérelmére - az anyag (készítmény), illetőleg technológia alkalmazására a Főfelügyelőség határidőhöz kötött ideiglenes engedélyt adhat. Az ideiglenes engedély alapján törzskönyvezésre nem kerülhet sor.

(6) Indokolt esetben a kiadott engedélyt a Főfelügyelőség visszavonhatja.

(7) Ha a Főfelügyelőség valamely anyag (készítmény) felhasználását nem engedélyezi, elutasító határozatát az Országos Vízügyi Hivatalnak is megküldi.

7. §

(1) A törzskönyvezett anyag burkolatán, a törzskönyvezett készítmény minden darabján tartósan és jól olvashatóan fel kell tüntetni az anyag (készítmény) nevét és törzskönyvi számát. Indokolt esetben ez alól a Főfelügyelőség felmentést adhat.

(2) Az anyag (készítmény) forgalomba hozója a forgalomba hozatal módjától függően biztosítani köteles, hogy az alkalmazás során megtartandó munkavédelmi előírásokról az érdekeltek tájékoztatást kapjanak (pl. használati utasítás stb.).

8. §

A rendelet hatálybalépése előtt kiadott ideiglenes használati engedélyek a Főfelügyelőség további intézkedéséig érvényben maradnak. 1971. évi december hó 31. napjáig a Főfelügyelőség hivatalból intézkedik az ideiglenes engedély meghosszabbítása, vagy helyébe a végleges engedély kiadása és az engedélyezett anyag (készítmény) törzskönyvezése, illetőleg az ideiglenes engedély visszavonása iránt.

9. §

Ez a rendelet kihirdetése napján lép hatályba.

Dr. Szabó Zoltán s. k.,

egészségügyi miniszter