16/1972. (X. 8.) EüM rendelet

a szakgyógyszerészi képesítésről

Az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény végrehajtásáról rendelkező 16/1972. (IV. 29.) MT rendelet 37. §-ában foglalt felhatalmazás alapján az érdekelt miniszterekkel és a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben a következőket rendelem:

A szakgyógyszerészi cím használata

1. §

(1) A szakgyógyszerészi cím használatára az a gyógyszerész jogosult, aki a gyógyszerészetnek a 2. §-ban meghatározott valamelyik szakágából a szakképesítést e rendeletnek és végrehajtási utasításának rendelkezései alapján megszerezte.

(2) A szakgyógyszerészi cím a gyógyszerészetnek csak azzal a szakágával kapcsolatban használható, amelyből a gyógyszerész a szakképesítést megszerezte.

A szakgyógyszerészi képesítés megszerzése

2. §

Szakgyógyszerészi képesítés a gyógyszerészet alább felsorolt szakágaiból szerezhető:

1. gyógyszertechnológia,

2. gyógyszerellenőrzés,

3. gyógyszerhatástan-toxikológia,

4. laboratóriumi vizsgálatok körében:

a) praeparatív kémiai laboratóriumi vizsgálatok

b) közegészségügyi és mikrobiológiai laboratóriumi vizsgálatok,

c) klinikai laboratóriumi vizsgálatok.

5. farmakognózia (gyógynövényismeret).

6. gyógyszerügyi szervezés.

3. §

(1) A szakgyógyszerészi képesítést - e rendelet 8. §-ában foglalt kivétellel - az a gyógyszerész szerzi meg, aki a (2) bekezdésben említett utasításban meghatározott munkakörben meghatározott időn át végzett gyógyszerészi gyakorlat után az Országos Szakgyógyszerészképesítő Vizsgabizottság (a továbbiakban: OSZGYV) előtt a gyógyszerészet választott szakágából a szakvizsgát sikerrel leteszi.

(2) A szakgyógyszerészi képesítés megszerzésének, illetve a vizsgára bocsátásnak a feltételeit e rendelet végrehajtási utasítása szabályozza.

4. §

Külföldön eltöltött gyakorlati időnek az OSZGYV elnöke által a szakgyógyszerészi képesítés megszerzéséhez szükséges gyakorlati időbe történő beszámításához az egészségügyi miniszter hozzájárulása szükséges.

Az Országos Szakgyógyszerészképesítő Vizsgabizottság szervezete és feladatai

5. §

(1) A szakgyógyszerészi vizsgákkal kapcsolatos tennivalókat az OSZGYV végzi.

(2) Az OSZGYV az egészségügyi miniszter közvetlen felügyelete alatt az Orvostovábbképző Intézet keretében működik.

(3) A szakgyógyszerészi vizsga az OSZGYV tagjaiból alakított vizsgáztató bizottság előtt folyik le. Vizsgáztató bizottság Budapesten és Szegeden működik.

(4) Az OSZGYV, valamint a vizsgáztató bizottságok szervezetét és feladatait e rendelet végrehajtási utasítása szabályozza.

A szakgyógyszerészi vizsga

6. §

A szakgyógyszerészi vizsga célja megállapítani azt, hogy a szakgyógyszerészjelölt rendelkezik-e olyan elméleti és gyakorlati ismeretekkel, amelyek alapján az általa szabadon választott gyógyszerészeti szakágban képes az átlagosnál lényegesen magasabb színvonalú, korszerű szakmai munka ellátására.

7. §

(1) A szakgyógyszerészi vizsgát az OSZGYV elnöke által megjelölt vizsgáztató bizottság előtt kell letenni.

(2) A szakgyógyszerészi vizsga elméleti, az OSZGYV elnöke által meghatározott szakágakban elméleti és gyakorlati részből áll.

(3) A szakgyógyszerészi vizsgával kapcsolatos eljárási szabályokat e rendelet végrehajtási utasítása határozza meg.

Átmeneti rendelkezések

8. §

(1) E rendelet hatálybalépésének napjától számított hat hónapon belül előterjesztett kérelmére, az Egészségügyi Tudományos Tanács javaslata alapján, szakgyógyszerészi vizsga letétele nélkül, szakgyógyszerésznek minősíthető az a gyógyszerész, aki:

a) tudományos fokozatát az adott gyógyszerészeti szakágból szerezte meg;

b) doktori szigorlatát az adott gyógyszerészeti szakág tárgyából tette le, doktori disszertációját annak témájából készítette, rendelkezik a szakvizsga letételéhez kötelezően előírt gyakorlati idővel és e rendelet hatálybalépésének napján is a gyógyszerészet területén dolgozik;

c) az adott gyógyszerészeti szakágban a szakvizsga letételéhez előírt munkahelyen és munkakörben legalább tíz éve dolgozik és ezen belül a továbbképzés keretében a szakvizsga letételéhez előírt gyakorlati időt is eltöltötte;

d) az adott gyógyszerészeti szakágban a szakvizsga letételéhez előírt munkahelyen és munkakörben legalább hat éven át dolgozott, a már rendszeresített továbbképző tanfolyamot (pl. szakfelügyelői, gyógyszerismertetői, szervezési stb.) elvégezte, sikeres vizsgáját az Orvostovábbképző Intézet igazolta, és e rendelet hatályba lépésének napján is a gyógyszerészet területén dolgozik.

(2) Az (1) bekezdésben említett kérelmek tárgyában az OSZGYV elnöke határoz. A kérvényt az OSZGYV elnökéhez kell benyújtani.

(3) E § alapján szakgyógyszerészi képesítés csak egy címen szerezhető.

Vegyes rendelkezések

9. §

Külföldön szerzett szakgyógyszerészi képesítés elismerése kérdésében az OSZGYV elnökének javaslata alapján az egészségügyi miniszter határoz.

10. §

E rendelet kihirdetése napján lép hatályba.

Dr. Szabó Zoltán s. k.,

egészségügyi miniszter