18/1972. (XI. 4.) EüM rendelet

az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvénynek a szerv, szövet kivételére és átültetésére vonatkozó rendelkezései végrehajtásáról

Az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény (a továbbiakban: Tv.) végrehajtásáról és az egészségügyi miniszter jogköréről szóló 16/1972. (IV. 29.) MT rendelet (a továbbiakban: R.) 29. és 37. §-ában foglalt felhatalmazás alapján - az 5-9. §-ok tekintetében az igazságügyminiszterrel egyetértésben - a következőket rendelem:

Élő személy testéből szerv kivétele

1. §

(1) Élő személy testéből más személy testébe gyógykezelése érdekében történő átültetés céljára csak a páros szervek egyikét és a jelen rendelet 1. számú melléklete 1. pontjában megnevezett gyógyintézetekben (a továbbiakban: gyógyintézet) a Tv. 50. §-a (1) bekezdésében meghatározott feltételek együttes fennállása esetében szabad kivenni.

(2) Annak elbírálására és igazolására, hogy az orvostudomány állása szerint az adományozónál a szerv kivételének feltételei fennállnak, a betegnél a szerv átültetése indokolt és az átültetés feltételei fennállnak, a gyógyintézet vezetője a gyógyintézet szakorvosai közül három olyan orvost jelöl ki, akik a szerv kivételében és átültetésében nem vesznek részt. A kijelölésnek esetenként és írásban kell történnie. A kijelölésről szóló iratot az adományozó kórtörténeti lapjában meg kell őrizni.

(3) A kijelölt három orvosnak el kell döntenie, hogy az adományozó a páros szerv egyikének kivétele esetén nem károsodik-e helyrehozhatatlanul egészségében, továbbá azt, hogy a betegnél az orvostudomány állása szerint a szerv átültetése indokolt és az átültetés feltételei fennállnak. E feltételeket a három orvosnak az adományozó és a beteg tüzetes megvizsgálása, a szükséges vizsgálatok elvégzése után együttesen kell elbírálnia és a véleményt aláírásával igazolnia. A véleményt két példányban kell kiállítani. Az egyik példányt az adományozó, a másikat a beteg kórtörténeti lapjában kell megőrizni.

2. §

(1) A szerv kivételét végző orvosnak alaposan, teljes részletességgel tájékoztatnia kell az adományozót a szükséges műtétről, az azzal járó kockázatról és a jövőben beállható esetleges veszélyekről. A tájékoztatásnak ki kell terjednie arra is, hogy a szerv adományozása csak ingyenesen történhet, és azért az adományozó sem a betegtől, sem a hozzátartozójától, sem bárki mástól ellenszolgáltatást nem kérhet és nem fogadhat el. A tájékoztatás megtörténtét az adományozó kórtörténeti lapjában fel kell jegyezni.

(2) Az adományozót a műtétet végző orvosnak tájékoztatnia kell arról is, hogy közjegyző előtt kell nyilatkozatot tennie arról, hogy a kapott tájékoztatás után önként és minden befolyástól mentesen hozzájárul a szerv kivételéhez. A nyilatkozatról a közjegyző által kiállított okiratot az adományozó kórtörténeti lapjában meg kell őrizni.

(3) Az adományozó a hozzájárulását feltétel nélkül, bármilyen alakban a szerv kivételéig bármikor visszavonhatja. A Visszavonást az adományozó kórtörténeti lapjába fel kell jegyezni és az adományozóval aláíratni, illetőleg ha az írásban történt az iratot a kórtörténeti lapban meg kell őrizni. A hozzájárulás visszavonásának sem anyagi, sem egyéb hátrányos következménye nem lehet.

(4) Az orvos hozzájárulás esetében sem folytathatja a műtétet, ha a szerv kivételével kapcsolatos tevékenysége közben veszélyes helyzet állott elő.

Élő személy testéből szövet kivétele

3. §

(1) Élő személy testéből szövetet más személy testébe gyógykezelése érdekében történő átültetésre gyógyintézetekben csak a Tv. 51. §-ának (1) bekezdésében meghatározott feltételek együttes fennállása esetében szabad kivenni. Szövet kivétele minden olyan gyógyintézetben elvégezhető, amelyben ahhoz a szükséges feltételek biztosítottak.

(2) A szövetnek az (1) bekezdésben említett célból történő kivételére a szerv kivételére vonatkozó szabályok az irányadók azzal az eltéréssel, hogy a műtétet végző orvos bírálja el az orvostudomány mindenkori állása szerint a szövetkivétel feltételeinek fennállását, továbbá az adományozó saját kezűleg írt és aláírt okiratban nyilatkozhat, hogy hozzájárul a szövet kivételéhez. A hozzájárulást az adományozó kórlapjához kell csatolni.

(3) A 2. § (3) és (4) bekezdésében foglaltakat szövet kivétele esetében is alkalmazni kell.

Vérátömlesztés (vértranszfúzió)

4. §

A vérátömlesztésről (vértranszfúzióról) külön jogszabály rendelkezik.

Holttestből szerv kivétele

5. §

(1) Holttestből szervet élő személy testébe gyógykezelése érdekében történő átültetésre csak e rendelet 1. számú mellékletében megnevezett gyógyintézetekben szabad kivenni.

(2) Olyan szervet, amelyet átültetésre alkalmas állapotban csak a halál beállta után igen rövid időn beiül lehet átültetni, abban az esetben szabad kivenni, ha a halál beálltát háromtagú orvosi bizottság megállapította. A bizottság elnöke a gyógyintézet vezetője által kijelölt orvos. A bizottság két tagját a gyógyintézet szakorvosai közül a bizottság elnöke esetenként írásban jelöli ki. Az egyik tagnak elektroencephalographiában gyakorlott ideg-szakorvosnak, a másik tagnak anaesthesiológusnak, vagy a gyógyintézet intenzív osztályán működő szakorvosnak kell lennie. Nem lehet a bizottság tagja az az orvos, aki a szerv kivételében vagy átültetésében részt vesz. A kijelölésről szóló iratot a halott kórtörténeti lapjában kell őrizni.

(3) A bizottság feladata az újraélesztési műveletekről készült jegyzőkönyvben foglaltak ellenőrzése és a 6-7. §-okban foglaltak alapján a halál beálltának elbírálása és megállapítása.

(4) A bizottság elnökének és tagjainak a halál beálltát együttesen kell megállapítaniuk és a véleményt aláírásukkal igazolniuk. A véleményt a halott kórtörténeti lapjában kell megőrizni.

6. §

(1) A halál beálltát - fokozatosan csökkenő vagy mesterségesen fenntartott vérkeringés mellett is - e rendelet 2-3. számú mellékletében megállapított feltételek együttes fennállása esetében lehet megállapítani.

(2) Az (1) bekezdésben említett feltételek együttes fennállása esetében sem szabad a szervet eltávolítani, ha a halott

a) természetes vagy mesterséges mély hypothermia (rectálisan mért 27° C) állapotában, vagy

b) idült vagy heveny mérgezés állapotában halt meg.

(3) Az (1) bekezdésben felsorolt feltételek együttes fennállásának hiányában elvégezhető a szerv kivétele rendkívüli halál esetében, ha szívműködés és vérkeringés nincs, az újraélesztés eredménytelen vagy ha a halált baleset következtében elszenvedett és az élettel össze nem egyeztethető idegrendszeri vagy más szerv károsodása okozta. A halál beálltát az 5. §-ban említett orvosi bizottság bírálja el.

(4) Rendkívüli halál esetében a szervkivétel hatósági boncolás előtt elvégezhető. Ilyen esetben a végzett beavatkozásról és az annak során észlelt sérülés vagy más körülmény okozta elváltozásokról jegyzőkönyvet kell készíteni.

7. §

Azon személyen, akinek a testéből szerv kivételére sor kerülhet - kivéve, ha a halált baleset következtében elszenvedett és az élettel össze nem egyeztethető idegrendszeri vagy más szerv károsodása okozta - a halál bekövetkezéséig az újraélesztési műveleteket a legnagyobb gondossággal és az összes lehetőség alkalmazásával kell végezni. Az újraélesztési művelet folyamatáról részletes jegyzőkönyvet kell készíteni.

8. §

(1) A szerv kivételét végző orvosokat a gyógyintézet vezetője írásban jelöli ki. A kijelölést tartalmazó iratot a halott kórtörténeti lapjában kell megőrizni.

(2) Nem szabad a szervet kivenni, ha az ellen a meghalt személy még életében tiltakozott, és ezt közölte azzal az orvossal, aki a halála előtt ellátta (gyógykezelte). Ez az orvos köteles a tiltakozást azzal a gyógyintézettel közölni, ahol ilyen tiltakozás hiányában a szerv kivételét végeznék. Az említett gyógyintézetben a közölt tiltakozásokról nyilvántartást kell vezetni.

(3) Holttestből kivett szervért ellenértéket adni, illetőleg elfogadni nem szabad.

Holttestből szövet kivétele

9. §

(1) Holttestből szövetet élő személy testébe gyógykezelése érdekében történő átültetésre minden olyan gyógyintézetben ki szabad venni, amelyben ahhoz a szükséges feltételek biztosítottak.

(2) Az 5. § (2)-(4) bekezdésében, valamint a 6-8. §-ban foglaltakat, holttestből szövet kivétele esetén is alkalmazni kell. Nincs szükség az orvosi bizottság közreműködésére és a 7. § alkalmazására, ha a szövetet a halál beálltát követő hosszabb idő elteltével veszik ki.

Szerv átültetése

10. §

(1) Élő személy testéből vagy holttestből kivett szervet csak e rendelet 1. számú melléklet 1. pontjában megnevezett gyógyintézetekben, a Tv. 52. §-a (1) bekezdésében meghatározott feltételek együttes fennállása esetében szabad élő személy testébe gyógykezelés érdekében átültetni.

(2) Annak elbírálása és igazolása, hogy a betegnél az orvostudomány állása szerint a szerv átültetése indokolt és az átültetés feltételei fennállnak, az 1. § (2) és (3) bekezdése alapján lefolytatott eljárás során történik.

(3) Az átültetést végző orvosnak teljes alapossággal tájékoztatnia kell a beteget - ha kiskorú vagy cselekvőképtelen, illetőleg korlátozottan cselekvőképes nagykorú, a hozzátartozóját - a szükséges műtétről és az azzal járó kockázatról, illetőleg annak esetleges következményeiről. A tájékoztatás megtörténtét a beteg kórtörténeti lapjában fel kell jegyezni.

(4) A beteg - ha kiskorú vagy cselekvőképtelen, illetőleg korlátozottan cselekvőképes nagykorú, a hozzátartozója - arról szóló írásbeli nyilatkozatát, hogy a kapott tájékoztatás után önként és minden befolyástól mentesen hozzájárul a szerv átültetéséhez, a beteg kórtörténeti lapjában kell megőrizni.

(5) A szerv átültetését végző orvosokat a gyógyintézet vezetője írásban jelöli ki. A kijelölésről szóló iratot a beteg kórtörténeti lapjában meg kell őrizni.

Szövet átültetése

11. §

(1) Élő személy testéből vagy holttestből kivett szövetnek élő személy testébe gyógykezelése érdekében történő átültetésére a Tv. 52. §-ában foglalt rendelkezések az irányadók azzal az eltéréssel, hogy az átültetés indokoltságát és az átültetés feltételeinek fennállását a szövet átültetését végző orvos állapítja meg. Az átültetést csak abban a gyógyintézetben szabad elvégezni, amelyben ahhoz a szükséges feltételek biztosítottak.

(2) A 10. § (3)-(5) bekezdésében foglaltakat a szövet átültetése esetében is alkalmazni kell.

Vegyes rendelkezések

12. §

Az orvosi titoktartási kötelezettség az adományozó (az elhalt személy) nevének közlésére is kiterjed.

13. §

A Tv. és e rendelet alkalmazása szempontjából hozzátartozónak kiskorú beteg esetében annak törvényes képviselőjét (vér szerinti szülőt, örökbefogadót, gyámot), nagykorú beteg esetében a vele együtt élő házastársát (élettársát), nagykorú gyermekét, szülőjét (örökbefogadót) vagy testvérét, ha a beteg cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes, törvényes képviselőjét (gondnokát) kell tekinteni.

14. §

Ha nemzetközi egyezmény vagy megállapodás lehetővé teszi külföldön kivett szervnek Magyarországra átültetés céljából történő szállítását, illetőleg Magyarországon kivett szervnek külföldre átültetés céljából történő szállítását, e rendelet rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

15. §

Ez a rendelet kihirdetése napján lép hatályba.

Dr. Szabó Zoltán s. k.,

egészségügyi miniszter

1. számú melléklet a 18/1972. (XI. 4.) EüM rendelethez

1. Élő személyből és holttestből szerv kivételére és átültetésére kijelölt gyógyintézetek

Semmelweis Orvostudományi Egyetem

Debreceni Orvostudományi Egyetem

Pécsi Orvostudományi Egyetem

Szegedi Orvostudományi Egyetem

Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Tanács Kórháza, Miskolc (Szentpéteri Kapu)

2. Holttestből átültetéshez szerv kivételére kijelölt további gyógyintézetek

Intenzív betegellátó egységgel rendelkező országos intézetek és tanácsi kórházak.

2. számú melléklet a 18/1972. (XI. 4.) EüM rendelethez

A halál beállta megállapításának feltételei

a) mély eszméletlenség,

b) mindennemű reflex teljes hiánya,

c) a pupillák teljes kétoldali fénymerevsége,

d) spontán légzés teljes hiányának megállapítása 10 percen át többször megismételt vizsgálat segítségével; a 10 perces időtartamot attól az időponttól kell számítani, amikortól a légzést mesterségesen tartják fenn,

e) a rendelet 3. számú mellékletében foglaltak szerint biztosított feltételek között végzett időszakos stimuláció ellenére is sorozatosan észlelt abszolút lineáris elektroencephalographiás lelet ("elektromos csend").

3. számú melléklet a 18/1972. (XI. 4.) EüM számú rendelethez

Az elektroencephalográphiás vizsgálat technikai feltételei

1. Az alkalmazott készülék legalább 8 csatornás legyen.

2. Mindkét koponyafélen a földelő elektródán kívül legalább 5-5, összesen 10 fejbőr-electroda helyezendő el, arányos elosztásban. Egy-egy erősítő csatornára kapcsolt electrodapár egymástól legalább 6, legfeljebb 10 cm távolságban legyen. Az electrodák elhelyezését dokumentálni kell (fényképfelvétel vagy a csontos koponya tájékozódási pontjaihoz való távolságok jegyzőkönyvi rögzítése).

3. Egyidejűleg egy-egy csatornán EKG, ill. izomtevékenységet is regisztrálni kell. Az izomtevékenységet tű-electrodával a száj körüli vagy szemkörüli, ill. halántékizomból kell elvezetni.

4. A fejbőrön elhelyezett electrodák átmeneti ellenállása egymáshoz vagy a földhöz viszonyítva 20 000 Ohm felett nem lehet, de kívánatos, 10 000 Ohm alatti értékre törekedni.

5. Az EEG és EMG registrálásra felhasznált csatornák erősítése 25 mikrovolt (10 mm-nél nagyobb, illetőleg 25 mikrovolt) 5 mm-nél kisebb lehet. Kívánatos felváltva mind a kettő érték használata.

6. Az EEG registrálásra felhasznált csatornák időállandója 0,3 sec-nál kisebb nem lehet, időnként ennél nagyobb érték is alkalmazandó: 0,6 vagy 0,7 vagy 1,0 sec.

7. Az EEG registrálásra felhasznált csatornák felső szűrő állása 70 Hz-nél kisebb nem lehet. Az EMG registrálást végző csatornán a felső frequentiák szűrőjét kikapcsolt helyzetbe, ill. a maximális áteresztés értékére kell állítani.

8. Az elkészített registrátumon a megkívánt paraméterek megfelelő értékeit részben műszaki eszközökkel, részben kézjegyekkel hitelesíteni kell, a registratum a továbbiakban hivatalos okmányként kezelendő.