20/1972. (XII. 5.) ÉVM-ÁH rendelet

az építési-szerelési munkák áráról

Az építési-szerelési munkák árát - az 56/1967. (XII. 19.) Korm. rendeletben foglalt felhatalmazás alapján - a közlekedés- és postaügyi miniszterrel, a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterrel, a nehézipari miniszterrel, az Országos Vízügyi Hivatal elnökével és az Országos Anyag-és Árhivatal elnökével egyetértésben az alábbiak szerint szabályozom.

I. Fejezet

A rendelet hatálya

1. §

(1) A rendelet hatálya - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - minden belföldön végzett építésiszerelési munkára kiterjed.

(2) A rendelet hatálya nem terjed ki:

a) a bányaépítési munkákra;

b) a kőolaj, kőolajtermékek és vegyitermékek vezetéképítési munkáira, továbbá a gáz-, a gőz-, a forróvíz- és a thermálvíz vezeték építési munkáira, a kommunális jellegű elosztó és csatlakozó vezetékek kivételével;

c) a villamoshálózat szerelési és térvilágítás építési munkákra;

d) a helyszíni technológiai szerelési munkákra, a könnyűszerkezetes építési móddal megvalósított épületek kivételével;

e) a különleges postai építési-szerelési munkákra (távíró, távbeszélő, légvezeték, kábel);

f) a folyam- és tószabályozási kotrásra és az ezzel kapcsolatos tevékenységekre, valamint a kút-és talajmechanikai fúrási munkákra;

g) a tűzálló falazati munkákra;

h) a saját vállalkozásban végzett munkákra, kivéve, ha a felügyeleti szerv azokra a rendelet hatályát kiterjesztette;

i) a kisiparos által végzett munkákra;

j) a külföldi vállalkozó által végzett munkákra.

(3) A (2) bekezdés a)-g) pontjai alatt felsorolt külön árszabályozó rendelkezések hatálya alá tartozó építési-szerelési munkák körét - tájékoztató jelleggel - az 1. számú melléklet tartalmazza.

(4) E rendelet alkalmazása szempontjából az egyes fogalmakat a 2. számú mellékletben foglaltak szerint kell értelmezni.

Az építőipari árformák

2. §

(1) Az építési-szerelési munkák

- maximált,

- hatósági megkötésekkel kialakított és

- szabad

árformába tartoznak.

(2) A rendelet alkalmazása szempontjából hatósági ár alatt a maximált, illetve hatósági megkötésekkel kialakított árat kell érteni.

(3) Maximált ár: az építési-szerelési munka hatósági normák és előírások alapján kialakított ára, amelynél magasabb nem érvényesíthető.

(4) Hatósági megkötésekkel kialakított ár: az építési-szerelési munkának olyan ára, amely a maximált árat legfeljebb a 18. § (3) bekezdésében megállapított mértékkel lépheti túl.

(5) Szabad ár: az építési-szerelési munkának a felek megegyezésével kialakított ára, ahol az árai a 4-24. §-ban foglaltak szerint - a műszakilag indokolt anyag- és időszükségletek alapján - a vállalkozó várható tényleges költségeinek figyelembevételével kell képezni.

3. §

(1) Maximált árformába tartoznak:

a) értékhatárra tekintet nélkül

- a szerződéskötési kötelezettség alá tartozó munkák,

- a lakásépítés, függetlenül a megrendelőjétől,

- a vízi építmények, vízvezetékek, szenny- és csapadékvízcsatornák beruházási és fenntartási munkái az Országos Vízügyi Hivatal és annak ágazati felügyelete alá tartozó szervezetek (ideértve a vízgazdálkodási társulatokat) megrendelése esetén,

- a mezőgazdasági üzemek beruházásainak és termelési tevékenységének támogatásáról szóló jogszabály alapján ártámogatásban részesíthető építési beruházások, tekintet nélkül arra, hogy az ártámogatást ténylegesen igénybevették-e vagy sem;

b) az építési rovaton 500.000 Ft értékhatárt meghaladó munkák közül

- az állami beruházások, ideértve a Szakszervezetek Országos Tanácsának beruházásait is,

- a közforgalmú út-, híd- és vasútfenntartási munkák;

c) az építési rovaton 1,000.000 Ft értékhatárt meghaladó munkák közül

- az olyan vállalati (szövetkezeti) beruházások, amelyek az állami költségvetésből (tanácsi fejlesztési alapból, iparfejlesztési alapból, vízügyi alapból, költségvetési befizetés elengedése révén stb.) vissza nem térítendő állami hozzájárulásban részesülnek, ha az állami hozzájárulás mértéke a bruttó költségvetési összegnek legalább 20%-át eléri,

- az olyan vegyes állami és vállalati beruházások, amelyeknél az állami beruházási részarány a bruttó költségvetési összegnek legalább 20%-át eléri.

(2) Szabad árformába tartoznak:

a) értékhatárra tekintet nélkül

- a műemlékek feltárási és helyreállítási munkái,

- a kísérleti építmények,

- a fenntartási munkák az (1) bekezdésben felsoroltak kivételével;

b) az építési rovaton 500.000 Ft értékhatárt meg nem haladó állami beruházások, valamint az 1,000.000 Ft értékhatárt meg nem haladó vállalati (szövetkezeti) beruházások (tekintet nélkül arra, hogy az állami hozzájárulásban részesülnek-e vagy sem) az (1) bekezdés a) pontjában felsoroltak kivételével.

(3) Hatósági megkötésekkel kialakított árformába tartozik az (1)-(2) bekezdésekben nem említett valamennyi építési-szerelési munka.

(4) Azoknak a járulékos építményeknek (bekötővezetékek, utak és térburkolások, kerítések, támfalak, kertépítés stb.) árát, amelyek a főépítmény rendeltetésszerű használatához, környezetének kialakításához szükségesek, a főépítményre érvényes árforma alkalmazásával kell kiszámítani, még akkor is, ha ezek megvalósítására a megrendelő más vállalkozóval kötött építési szerződést.

(5) Az alvállalkozó részmunkájának ellenértékét a generálkivitelezőre érvényes árforma alkalmazásával kell kialakítani.

II. Fejezet

Az építési-szerelési munkák költségtényezői

4. §

(1) Az egységárat - árformára való tekintet nélkül - az alábbi árvetési séma szerint kell meghatározni:

a) közvetlen anyag,

b) fuvarozás és rakodás,

c) anyagköltség (a +b),

d) közvetlen bér,

e) szociális költség,

f) bérköltség (d 4- e),

g) gépköltség,

h) vetítési alap (f + g),

i) építésvezetőségi általános költség,

j) díj (h + i),

k) egységár (c + j),

l) minőségi csökkentés,

m) osztályos egységár (k - l).

(2) Az egységár meghatározására vonatkozó részletes szabályokat a 3. számú melléklet, az árelemzés során használatos űrlapmintákat pedig az "A" és "B" minta tartalmazza.

(3) A nem építőipari ágazatba sorolt vállalatok (szövetkezetek) által lakossági megrendelésre kivitelezett önálló szak- és szerelőipari munkák árvetését a vállalkozó ágazati besorolásának megfelelő önköltségszámítási szabályzattal összhangban lehet kialakítani.

Az anyagköltség

5. §

(1) Anyagköltségként kell előirányozni minden olyan felhasznált anyag (termék) értékét, amely a munkatételnek az Építő- és Szerelőipari Kivitelezési Szabályzatban (továbbiakban: ÉKSZ), állami szabványban, vagy műszaki előírásban előírt kivitelezéséhez - a felmerülő veszteséget is figyelembe véve - szükséges, tekintet nélkül arra, hogy az anyagot a szerkezetbe beépítik vagy az a szerkezet megépítésekor csak elhasználódik.

(2) Anyagköltségként nem vehetők figyelembe:

a) a kivitelezésnél alkalmazott gépek üzemeltetéséhez, fel- és leszereléséhez, a hozzájuk tartozó építmények (felvonótorony, darupálya, máglya stb.) létesítéséhez szükséges anyagok és tartalékalkatrészek költségei;

b) a rezsianyagok, a talpaslétra és bakállvány, a munka- és védőruhák, valamint egyéb fogyóeszközök költsége;

c) az épületek korszerűsítési és fenntartási munkáinál a lakosság (ideértve a társasházközösséget és a lakásfenntartó szövetkezetet) által beszerzett és helyszínen beszerelés céljából átadott alábbi lakásberendezési tárgyak értéke:

- főzőkészülék (tűzhely, főzőlap stb.),

- fűtőberendezés (kazán, kályha, konvektor, fűtőtestek, keringtető szivattyú),

- melegvízellátó berendezés (gázvízmelegítő, villanybojler, fürdőkályha, ellenáramú készülék),

- házi vízellátáshoz tartozó tartály, hidrofor és szivattyú,

- egészségügyi berendezés (falikút, mosogató, fürdőkád, zuhanyozó, mosdó, WC) a hozzátartozó szerelvényekkel;

d) azoknak az anyagoknak (felszerelési és berendezési tárgyaknak) az értéke, amelyeken beépített (felszerelt) állapotban csupán felületi megmunkálást, impregnálást, javítást, igazítást, kiegészítő szerelvényezést kell végezni;

e) annak a berendezésnek az értéke, amelyet kijavítás, vagy valamely más szerkezet, vagy szerelvény javítása miatt időlegesen kibontanak, leszerelnek és visszaépítenek;

f) a közlekedési pályák szerkezetéből kibontott és ugyanazon az építési munkahelyen visszaépített anyag értéke.

(3) A (2) bekezdés c) pontjában felsorolt berendezési tárgyak fogyasztói áron számított értéke után a vállalkozó anyagköltségként 3%-ot számíthat fel.

(4) Az anyagköltség

- közvetlen anyag-, valamint

- fuvarozási és rakodási költségből áll.

6. §

(1) A munkatétel egységének anyagszükségletét az Építőipari Költségszámítási Normák (továbbiakban: ÉKN) anyagnormái, ennek hiányában a részletrajz, szabásjegyzék vagy műhelyrajz szerint műszakilag indokolt mérték alapján kell meghatározni.

(2) A közvetlen anyagok előirányozható költségét az (1) bekezdés szerinti anyagszükséglet, továbbá a helyszíni bejárásról felvett jegyzőkönyv keltének időpontjában, vagy a felek által együttesen megállapított, azt követő időpontban érvényes utánpótlási ár alapján kell meghatározni.

(3) Utánpótlási árként - a felek megegyezésétől függően - az Építőipari Cikklista és Anyagárjegyzékben közzétett árképzési anyagár is alkalmazható.

(4) A hatósági és vállalati árjegyzékekben nem szereplő termékek utánpótlási árát a szállítótól bekért árajánlat szerint, vagy a hozzá legközelebb álló termék árjegyzéki árához történő arányosítással kell - a termék használati tulajdonságait és sorozatnagyságát is figyelembe véve - kialakítani. Az árarányosításra vonatkozó számítást meg kell őrizni.

(5) Ha a felhasználásra kerülő nem hatósági áras terméket a vállalkozó saját maga állítja elő és a termékár arányosítással nem képezhető, vagy pedig az előállítási költséget az arányosítással képzett ár nem fedezi, a termékárat az árképzési irányelvekkel, valamint az Építőipari Számlakeret költségtartalmi meghatározásaival és egyéb előírásaival egyező árvetés alapján kell kialakítani. Az árvetésben az üzemi általános, valamint fel nem osztott költséget az előző évi tényleges mértékben kell számításba venni. A teljes önköltség összegére legfeljebb 8%-os nyereség számítható.

(6) Eltérő árjegyzéki árakon történő beszerzés esetén a felek megegyezhetnek az előző évi beszerzés összetétele alapján adódó átlagos (kevert) utánpótlási ár alkalmazásában. A több megye területén munkát végző vállalkozó a kő- és kavicsbányászati termékek átlagos utánpótlási árát megyénként köteles kiszámítani.

7. §

(1) Az idényáras anyagok utánpótlási árát az alapár (idényfelárat, illetve idényengedményt figyelmen kívül hagyó ár) szerint kell számításba venni. Ha a vállalkozó az árjegyzéki árakból eseti engedményt kap vagy eseti felárat fizet, utánpótlási árként ilyen esetben is az árjegyzéki árat kell figyelembe venni.

(2) A megrendelőtől beépítés céljából térítésmentesen átvett, valamint használt anyag esetén az anyagköltséget - kivéve az 5. § (2) bekezdés c) pontját - úgy kell kialakítani, mintha a munka a vállalkozó által beszerzett új anyagból valósulna meg. A megrendelőtől átvett anyag számításba vett költségének 1,03-szorosát az építmény bruttó öszszegéből visszatérítésként kell levonni.

(3) A használt és az új anyag értéke közötti különbözetet a feleknek megegyezéssel kell meghatározniuk, a használt anyag bedolgozása miatt esetlegesen jelentkező eltérő költségfelmerülések figyelembevételével.

Fuvarozási és rakodási költség

8. §

(1) Fuvarozási és rakodási költségként kell előirányozni a munkatétel kivitelezéséhez szükséges közvetlen anyagok a termelőhelyről, feladóállomásról a munkahelyi depóniáig - szükség szerint a központi telepen vagy közbenső depónián keresztül - történő továbbításának, valamint a föld, bontási anyag- és törmelék elszállításának költségeit.

(2) A fuvarozási és rakodási költség körébe tartoznak

a) a fuvardíjak és ezek mellékköltségei,

b) a rakodási és depóniaképzési költségek.

(3) Nem tartoznak a fuvarozási és rakodási költségek körébe:

a) a munkahelyi depóniától az anyagelőkészítő Képekig, illetve a bedolgozás helyéig végzett belső anyagmozgatás költségei,

b) a földmozgatások és talajcserék költségei 900 m szállítási távolságig,

c) az építőgépek oda- és visszaszállításával kapcsolatos költségek akkor sem, ha ezek a költségvetésben önálló tételt képeznek,

d) a rezsianyagok, fogyóeszközök és egyes segédszerkezetek visszatérülő anyagainak fuvarozási és rakodási költségei.

(4) Az anyagok fuvarozási és rakodási költségét

- az Építőipari Fuvarozási és Rakodási Költségnormákban (továbbiakban: ÉFK) meghatározott vasúti és közúti fuvardíj normák, valamint rakodási normák,

- ennek hiányában az érvényben levő fuvardíjszabások alapján

kell előirányozni.

(5) Fuvarozási és rakodási költségként - a felek megegyezésétől függően - az Építőipari Cikklista és Anyagárjegyzékben közzétett szállítási költség is alkalmazható.

(6) A fuvarozási és rakodási költséget az alábbi esetekben szabad a központi telepen (közbenső depónián) keresztül történő fuvarozás feltételezésével meghatározni:

a) ha az építmény anyagszükséglete anyagfajtánként a nagyfogyasztói súlyhatárt nem éri el;

b) ha az anyagok folyamatos fogadásához és tárolásához az építési munkahely adottságai miatt a megrendelő megfelelő tárolóterét az építési munkahelyen nem biztosít;

c) ha az anyag vasúton a vállalkozó iparvágánynyal ellátott központi (vállalati, főépítésvezetőségi) telepére érkezik feltéve, hogy a központi telep és az építési munkahely azonos város (község) területén van;

d) azoknál a segédszerkezeti anyagoknál, amelyeknek anyagnormáit az ÉKN törtszámban fejezi ki.

(7) Ha a közvetlen anyag fuvarozási és rakodási költségét meghatározó feltételeket a költségvetés készítésekor a beszerzési hely vagy a fuvarozási mód bizonytalansága miatt kétséget kizáróan megállapítani nem lehet, a fuvarozási és rakodási költséget is az előző évi beszerzések összetétele alapján adódó súlyozott mértékben kell figyelembe venni. A több megye területén munkát végző vállalkozó az átlagos fuvarozási és rakodási költséget megyénként köteles kiszámítani.

A közvetlen bérköltség

9. §

(1) Közvetlen bérköltségként kell előirányozni a munkatétel kiírási szövegében meghatározott szerkezet vagy munka kivitelezéséhez szükséges bérköltséget.

(2) A közvetlen bérköltség felszámítható mértékét a műszakilag indokolt munkaidő és a munkához tartozó megfelelő törzsbér alapján kell megállapítani.

(3) A munkatétel kiírási szövegében meghatározott szerkezet vagy munka műszakilag indokolt munkaidő szükségletét az ÉKN munkaidő normák vagy - ennek hiányában - vállalati (szövetkezeti) normák alapján kell meghatározni.

(4) A hatósági árak esetén alkalmazható törzsbéreket az ÉKN általános előírása tartalmazza.

(5) Ha a munka körülményei miatt a munkavállalót bérpótlék illeti meg, az alábbiakat szabad a törzsbérhez hozzászámítani:

a) az építési munkahely eseti, különleges feltételei miatt járó bérpótlékot (pl.: fertőzésveszély miatt egészségügyi-, vízfolyás feletti pótlék, magassági-, mélységi pótlék);

b) azoknál az ÉKN tételeknél, amelyek kiírási szövege a munkaszint magasságának vagy mélységének szélső határait számszerű mértékben (pl.: 20-30 m-ig) meghatározza, a megadott szélső határt túllépő munkaszinten kivitelezett munkákkal járó bérpótlékot.

(6) Az (5) bekezdésben említett pótlékok gépi adatfeldolgozással készített költségvetés esetén munkanemenként önálló tételként is előirányozhatók.

(7) A megrendelő által teljesített munka ellenértékét a költségvetés szerinti bérköltségnek (közvetlen bér és szociális költség) megfelelő összegben kell visszatérítésként levonásba hozni, feltéve, hogy e munkákkal kapcsolatos - a 10. §-ban meghatározott - járulékos költségeket teljes egészében a megrendelő viseli. A járulékos költségek részbeni viselése esetén a szociális költségkulcsnak arányos részét kell megegyezés szerint a levonásnál figyelembe venni.

Szociális költség

10. §

(1) Szociális költségként kell előirányozni a közvetlen bérköltséggel kapcsolatos járulékok és a termelő munkavállalók részére nyújtott juttatások költségfedezetét.

(2) A szociális költség az alábbiakat foglalja magában:

a) bérkiegészítő fizetések: ide tartoznak a szabadságidőre, a fizetett munkaszüneti napokra, az étkezési és tisztálkodási szünetre, a készenléti és az úton töltött időre, az állami kötelezettségek teljesítésére stb. a munkaügyi rendelkezések szerint kifizethető bérek;

b) bérpótlékok: ide tartoznak a vállalkozó építésszervezési érdekeinek figyelembevételével elrendelt túlmunka, az éjjel, szabadnapon, heti pihenőnapon és munkaszüneti napon végzett munka után járó bérpótlékok, a brigád- és csoportvezetők részére fizetett pótlékok;

c) a termelő munkavállalók törzsbére, kiegészítő fizetése és bérpótlékai után fizetett társadalombiztosítási járulék költsége;

d) a termelő munkavállalók bérét terhelő illetményadó költségei;

e) a termelő munkavállalók részére fizetett különélési pótlék;

f) védőételek és védőitalok szolgáltatásával kapcsolatos költségek, munkaruhák és védőöltözetek, egyéni védő- és biztonsági felszerelések és készülékek elhasználódási költségei;

g) a nem állandó lakóhelyükön foglalkoztatott termelő munkavállalókkal kapcsolatos alábbi költségek:

- a munkavállalók térítéséből nem fedezett szállás üzemeltetési, valamint haza- és visszautazási költségek, továbbá a szálláshely, és a munkahely közötti szállítás költsége (kivéve a munkavállalók napi csoportos szállításának azt a költségét, amely a szálláshely és a munkahely közötti távolság 2,5 km-t meghaladó volta miatt merül fel, ha a szálláshely megválasztása kizárólagosan a megrendelő elhatározásán múlik),

- a kiküldetési költségek,

- a munkahelyi egészségügyi és egyéb szociális építmények felszerelésével, berendezésével és üzembentartásával kapcsolatos költségek, valamint

- a rendkívüli berendezésekkel kapcsolatos nem bérjellegű költségek.

(3) A szociális költséget a közvetlen bérköltségre vetített költségkulcsok alapján kell előirányozni.

(4) A hatósági árak esetén alkalmazható költségkulcsok a következők:

42 Burkolatok 60%

46 Épületüvegezések 60%

47 Szobafestés, falkárpitozás, mázolás és egyéb korrózió elleni védőbevonatok 60%

48 Épülettartozékok és épületfelszerelések 60%

58 Gyárkéményépítés 60% 71 Épületvillamos berendezések 60% 81 Épületgépészeti csővezetékek és csőszigetelések 60% 85 Épületgépészeti szerelvények és berendezési tárgyak szerelése 60% Egyéb munkák 80%

A gépköltség

11. §

(1) Gépköltségként kell előirányozni az építési-szerelési munka kivitelezéséhez szükséges gépek műszakilag indokolt költségeit.

(2) A gépköltség az alábbi költségelemeket foglalja magában:

a) az energia, üzem-, kenő és segédanyagok beszerzési értékét;

b) a gépkezelők törzsbérét és szociális költségét;

c) a gép szállítási költségét, ideértve a kísérők bérét és szociális költségét;

d) a gép fel- és leszerelési költségét, a géphez tartozó leágazó erőátviteli kábelvezetékek kiépítésének, lebontásának költségét;

e) a gép üzemeltetéséhez általában szükséges alapok és állványok megépítésének és elbontásának költségét;

f) a gép munkahelyen belüli helyzetváltoztatásával együttjáró költséget;

g) a gép értéke után számított amortizációt és eszközlekötési járulékot;

h) a gép fenntartási költségét, ideértve a javítóműhelybe történő oda- és visszaszállítás, valamint az ezzel kapcsolatos le- és felszerelési költségeket is;

i) a gépgazdálkodó szervezet költségét.

(3) Hatósági árak esetén az építőipari gépek költségeit - a (4)-(7) bekezdésben foglaltak kivételével - a szerkezet vagy a munka egységére megállapított gépműszakóra-szükséglet és az Építőipari Gépköltség Normákban (továbbiakban: ÉGN) közzétett gépműszakóra költség szorzata alapján kell meghatározni.

(4) Az ÉGN reprezentatív gépei között nem szereplő gép egyedi költségfeltételei alapján a gépköltség csak akkor irányozható elő, ha a gépet költségszámítási normával nem szabályozott építésmód esetén alkalmazzák.

(5) A belső anyagmozgatást végző emelőgépek költségét - a (6) bekezdésben meghatározott eset kivételével - az építmény technológiai és szerkezeti megoldásának megfelelő helyszínen tartási időtartam alapján kell a 14. § (2) bekezdésében foglaltak figyelembevételével meghatározni. A helyszínentartási időtartam megállapításához vonalas vagy hálós ütemtervet kell készíteni. Az építmény teherhordó szerkezeteinek, valamint anyagainak mozgatását végző emelőgépekkel történő első, illetőleg utolsó emelés időpontját a vállalkozó - az utólagos hatósági árellenőrzés céljára - az építési naplóban, illetőleg a gépnaplóban rögzíteni köteles.

(6) A belső anyagmozgatást végző emelőgépek költségét a felsorolt épületeknél a tételek árösszegére vetített alábbi költségkulcsok alapján kell meghatározni:

a) többszintes új kereskedelmi, igazgatási, művelődési és oktatási, jóléti (szociális) épületek és lakóházak

- kézi falazóelemes építésmód esetén 3,0%

- monolitikus vasbeton építésmód esetén 3,5%

- előregyártott vázas, blokkos építésmód esetén 4,0%

- csúszó- és fémzsaluzatos, valamint házgyári és panelos építésmód esetén 4,5%

b) középmagas új lakóházak házgyári és panelos építésmód esetén 4,8%.

(7) Ha az épület alaprajzi elrendezése, traktusmélysége vagy telepítése miatt egyidőben több oldalon alkalmazott - kötöttpályás - emelőgépre van szükség, vagy az emelőgép kihasználását a 14. § (2) bekezdésében felsorolt okok nehezítik, az emelőgépek költségét az (5) bekezdés szerint kell meghatározni.

Az építésvezetőségi általános költség

12. §

(1) Építésvezetőségi (szerelésvezetőségi) általános költségként kell előirányozni a munkahelyi irányítással kapcsolatban felmerült személyi és dologi költségeket.

(2) Az építésvezetőségi általános költség az alábbiakat foglalja magában:

a) az építésvezetőségi személyzet bérét és szociális költségét;

b) a biztonsági és forgalomterelő őrök bérét és szociális költségét;

c) az építésvezetőségi igazgatási és üzemi épületek berendezéseinek és felszerelésének amortizációs, karbantartási és üzemeltetési költségét;

d) a munkaterek és keverőtelepek karbantartásával, megvilágításával összefüggő költséget:

e) a közvetlen anyagköltségnél, a szociális költségnél és gépköltségnél fel nem sorolt rezsianyagok és fogyóeszközök összes költségét;

f) felszerelések, szerszámok, bakállványok, talpaslétrák, járópallók építésével, fektetésével, áthelyezésével és elbontásával kapcsolatos elhasználódási, bér-, fuvarozási és rakodási költséget;

g) az ÉKSZ-ben, állami szabványban vagy műszaki előírásban kötelezően előírt mintavételek és vizsgálatok költségeit;

h) a befejezés szakaszában levő épületek téli munkavégzésének folyó költségeit (a ME-22-65 1,23 pontjának megfelelő folyó költségek).

(3) Hatósági árak esetén az építésvezetőségi általános költséget a szociális költséggel növelt bér- és a gépköltség együttes összegére számított alábbi kulcsokkal kell előirányozni:

13 Irtás és ültetvényezés 10%

18 Időarányos gépköltség 10%

21 Föld- és sziklamunka 10%

24 Víztelenítés 10%

42 Burkolatok 20%

46 Épületüvegezések 20%

47 Szobafestés, falkárpitozás, mázolás és egyéb korrózió elleni védőbevonatok 20%

48 Épülettartozékok és épületfelszerelések 20%

58 Gyárkéményépítés 20%

71 Épületvillamos berendezések 25%

Egyéb munkák 30%

Az építési-szerelési munkák osztályos árai

13. §

(1) Azoknál a munkatételeknél, amelyeknél az ÉKSZ minőségi osztályozástól függő követelményeket határoz meg, a kiírási szövegben utalni kell arra, hogy a felek milyen minőségű teljesítésben állapodtak meg.

(2) A 4-12. §-ok szerint kiszámítot egységárat

- II. osztályú minőség esetén 2%-kal,

- III. osztályú minőség esetén 5%-kal

kell csökkenteni, ha a felek a minőségi osztályozást az ÉKSZ rendelkezéseinek változatlan alkalmazásával állapították meg.

(3) Ha a felek a minőségi követelményeket az ÉKSZ minőségi osztályozásától eltérően határozták meg, a csökkentés mértékét arányosítással kell megállapítani.

(4) Ha a felek a munkatétel minőségi osztályát nem határozták meg és a szolgáltatás rendeltetéséből más nem következik, a II. osztályú (átlagos) teljesítést kell kikötöttnek tekinteni.

(5) A (2) bekezdésben foglalt rendelkezés nem alkalmazható abban az esetben, ha a felek I. osztálynál alacsonyabb minőségű ipari termék felhasználásával készülő szerkezetben állapodtak meg, a szerkezet egységárát ennek megfelelő anyagárral számították és a szerkezet csak az ipari termék hibáiból eredően alacsonyabb osztályú.

Különleges körülmények miatt keletkező többletköltségek

14. §

(1) Ha az építési-szerelési munkát el nem hárítható többletköltséget előidéző körülmények között kell végezni, a többletköltség mértékét a felek együttesen kötelesek meghatározni.

(2) Többletköltséget idézhetnek elő az alábbiak:

a) az építkezés tartama alatt is működő üzem érdekeihez kell igazodni;

b) az építési munkahelyen forgalom alatt levő út, vasút, híd vagy üzemeltetett vezeték halad át és az ebből eredő akadályoztatást a forgalom elterelésével, vágányzárral, vagy az üzemelésnek a kivitelezési munka tartama alatt való szüneteltetésével elhárítani nem lehet;

c) nagyfeszültségű áram közvetlen környezetében, kábel- vagy csatornavezetékek között kell a munkát végezni;

d) a megrendelő érdekkörébe tartozó ok következtében a munkát víz- és energiaellátási korlátozás akadályozza;

e) az építési munkahelyen a munka tartama alatt meghatározott időszakban kivitelezési tilalom van, vagy a munka végzése lehetetlen;

f) veszélyes helyzet vagy üzemzavar elhárítása, vagy a megrendelő üzemeltetési érdekeinek biztosítása végett éjjel vagy heti pihenőnapon, illetőleg munkaszüneti napon kell a munkát végezni;

g) vízi építményeknél, illetve víz feletti vagy ártéri hidaknál a munkát kedvezőtlen munkahelyi körülmények (pl.: vízszintingadozás, belvíz) nehezítik;

h) az építési munkahelyen egyidőben dolgozó generálkivitelezők munkáját koordináló fővállalkozó nincs;

i) az építményt fokozatosan szolgáltatott tervek alapján kell kivitelezni;

j) irányvonattal érkező anyagot kell fogadni, kivéve az iparvágánnyal rendelkező, központi (vállalati, főépítésvezetőségi) telepre érkező anyagokat.

(3) Nem lehet többletköltséget felszámítani

- ha az a vállalkozó hibájából, vagy szervezetlenségéből ered,

- ha a vállalkozó a megrendelő hozzájárulása nélkül a tervtől eltérő megoldást alkalmaz, vagy

- ha az a generálkivitelezői és alvállalkozói együttműködés hiányából származik.

(4) A különleges körülmények miatt felmerülő többletköltséget lehetőség szerint építményenként kell kiszámítani. A számítást megelőzően vizsgálni kell, hogy a (2) bekezdésben felsorolt okok

- melyike fordul elő a kivitelezés tartama alatt;

- az építmény egészére, vagy csak meghatározott részére nézve, illetőleg a kivitelezés teljes vagy csak részleges tartama alatt állnak fenn;

- a nyersköltség mely költségtényezőiben okoznak olyan többletköltséget, amely más címen nem térül meg.

(5) A különleges körülmények miatt keletkező többletköltséget a következőképpen kell megállapítani:

a) ha a többletköltség csak néhány költségvetési tétel kivitelezésével kapcsolatban merül fel, módosított ("M") tételt kell képezni;

b) ha a különleges körülmény hatását segédszerkezettel, helyettesítő megoldással közömbösíteni lehet, a megoldás költségeit a költségvetésben tételesen kell előirányozni;

c) az előre nem látható eseti különleges körülmény miatt jelentkező többletköltséget az építési naplóban rögzített és a megrendelő által elismert összegben többletmunkaként kell számításba venni;

d) az építmény nyersköltségére vetített pótlékkulcs alapján kell a többletköltséget előirányozni az olyan tartósan érvényesülő körülmények esetén, amelyek nem tartoznak az a)-c) pontok alá.

(6) Az egyedi nagy- és a fejlesztési kölcsönnel megvalósuló beruházásoknál a megrendelő köteles gondoskodni arról, hogy a pótlék megállapítására irányuló eljárásban felügyeleti szerve és az ár- és számlaellenőrzést gyakorló bank közreműködhessék. A megrendelő beruházói felelősségét a fentiek nem érintik.

15. §

(1) A pótlék meghatározásánál a következő nyersköltség elemek többletköltségét lehet számításba venni:

a) a közúti fuvarozási és rakodási költség (8. §), ideértve a többletfuvarozási és rakodási anyagveszteséget;

b) közvetlen bérköltség (9. §),

c) a 11. § (3) bekezdése szerint előirányozható (teljesítményarányos) gépköltségek;

d) az a)-c) alatti tételek után az árvetési séma szerint járó szociális költség és építésvezetőségi általános költség.

(2) A különleges körülmények miatt felmerülő többletszállítás során jelentkező káló értékét az ÉKN előírásaiban anyagonként %-osan meghatározott fuvarozási és rakodási veszteség alapulvételével kell kiszámítani.

(3) A várható többletköltségek arányának helyes megállapítása érdekében a feleknek az építmény nyersköltségét - költségkivonattal - költségtényezőkre kell felbontaniuk. A 14. § (2) bekezdésében foglalt jogcímek szerint a feleknek - a tervező bevonásával - együttesen kell megállapítaniuk az (1) bekezdésben felsorolt költségtényezőkben várhatóan felmerülő többletköltséget. A vonatkozó számítást a "C" mintának megfelelően kell elvégezni.

A pót- és tervmódosításos munka felára

16. §

(1) A beruházási munkák kivitelezése során megrendelt pótmunka, valamint tervmódosítással érintett munkarész nyersköltsége után a vállalkozó 3% felárat érvényesíthet.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott felár

- az 5/1968. (IV. 6.) ÉVM rendelet mellékletének 20. § (3) bekezdése szerinti pótmunkák,

- a tervmódosítás miatt az elmaradó tételek helyébe lépő munkák,

- a tervmódosítás miatt felmerülő bontási munkák

esetében érvényesíthető.

(3) A felár vetítési alapjába nem vonhatók be azok a tervmódosítások, amelyek a vállalkozó kezdeményezéséből erednek, kivéve, ha azt a terv hibája teszi szükségessé.

Az anyagárkülönbözetek

17. §

(1) Az anyagok utánpótlási árában a kivitelezés tartama alatt bekövetkező hatósági intézkedésekből eredő változást - a (2) bekezdésben foglaltak kivételével - a vállalkozó a "D" minta szerinti anyagárkülönbözeti kimutatás alapján érvényesítheti. Hatósági intézkedésből eredő árváltozásnak kell tekinteni a 6. § (2) bekezdés szerinti időpont és a számla (rész-számla) kiállításának időpontja között bekövetkezett minden olyan termék árának változtatását, amelynek

- akár a termelői, akár a fogyasztói ára hatósági ár,

- elszámolására az árhatóság külön intézkedik.

(2) Az anyagárkülönbözet (1) bekezdés szerinti érvényesítése helyett a felek árkockázati fedezet alkalmazásában állapodhatnak meg. Az árkockázati fedezet mértéke a pótlékokkal és felárakkal módosított nyersköltségre vetítve havi 1,0 ezrelék.

(3) Az árkockázati fedezetet a 6. § (2) bekezdése szerint rögzített időpont, valamint a szerződésben építményenként meghatározott (a megrendelő késedelme esetén a tényleges) teljesítési időpont között eltelt teljes naptári hónapok száma alapján kell számítani.

(4) Az árkockázati fedezetet a (3) bekezdés szerinti kezdő időpont és a számla (rész-számla) kiállításának időpontja között eltelt teljes naptári hónapok száma alapján kell számítani az alábbi esetekben:

- ha a szerződés alapján több építmény valósul meg és az egyes építményekre a felek külön teljesítési határidőben nem állapodnak meg, de az egyes építményekről külön számla készül,

- ha egy építményről több rész-számla készül.

(5) A korábbi számlákban elszámolt teljesítmény értékét az árkockázati fedezet vetítési alapjaként a (4) bekezdésben említett esetben számításba venni nem szabad.

(6) Az árhatóság az árkockázati fedezet mértékét az éves ártervnek megfelelően módosíthatja.

(7) Az (1) és (2) bekezdésben foglaltak nem érvényesíthetők a lakosság megrendelésére végzett olyan munkáknál, amelyekre a vállalkozó előleget vesz fel.

A bruttó haszon

18. §

(1) A maximált árformába tartozó építési-szerelési munkáknál a bruttó hasznot az építmény alapösszegére vetített - a 4. számú mellékletben közölt - kulcsokkal kell meghatározni.

(2) A bruttó haszon a vállalkozói nyereség és esetleges építési-szerelési adón kívül az alábbi ráfordításokra nyújt fedezetet:

a) a központi irányítás költségeire;

b) az elkülönített (eszközlekötési járulók, műszaki fejlesztési, garanciális javítási stb.) költségekre, az építőipari gépek eszközlekötési járulékának és az improduktív költségek kivételével;

c) a külön rendelkezések szerint a termelő munkavállalók közvetlen bérösztönzésére fordítandó összegekre.

(3) A hatósági megkötésekkel kialakított árformába tartozó munkáknál a vállalkozó a 4. számú melléklet "egyéb beruházásokra" megállapított bruttó haszonkulcsot legfeljebb 5%-kal növelt mértékben alkalmazhatja. Ha a hatósági megkötéssel kialakított árformába tartozó építmény megvalósítására irányuló építési-szerelési tevékenységet külön rendelkezések szerint építési-szerelési adó terheli, a bruttó haszonkulcs az adókulcs mértékével tovább növelhető.

(4) A 4. számú mellékletben értékhatáronként megkülönböztetett bruttó haszonkulcsokat -megvalósulási szakaszokra bontás esetén - az egyes szakaszok értékének megfelelően kell alkalmazni. A hiánypótlási számlával elszámolt teljesítményt a bruttó haszonkulcs alkalmazása szempontjából önálló megvalósulási szakasznak kell tekinteni.

(5) A 4. számú mellékletben meghatározott haszonkulcsokat - amennyiben a melléklet külön alvállalkozói haszonkulcsot nem ír elő - az alvállalkozók 1%-kal csökkentve kötelesek alkalmazni.

19. §

(1) A könnyűszerkezetes építési móddal megvalósított épületnek nem minősülő ipari épület acéltartó szerkezeteit különálló költségvetésben kell előirányozni és árát a kohó- és gépipari miniszter által kiadott árszabályozó rendelkezés alapján kell kialakítani. A generálvállalkozó az acéltartó szerkezeti munka fentiek szerint kialakított összegére a 4. számú mellékletben külön megnevezett haszonkulcsot érvényesítheti.

(2) Ha az acéltartó szerkezet szerelését a generálvállalkozó maga végzi, telephelyen kívül végzett szerelés esetében a nem helyi munkavállalók kiküldetési (külszolgálati) költsége fedezeteként az acéltartó szerkezeti munkák költségvetési alapösszege után legfeljebb 2,5%-ot számíthat fel.

A felvonulási költség

20. §

(1) A vállalkozó munkahelyre településéhez szükséges ideiglenes építmények építésével, karbantartásával és lebontásával, valamint a téli munkavégzésre történő berendezkedéssel kapcsolatos költségeket felvonulási költség címén kell előirányozni. A felvonulási költség részletes tartalmi felsorolását az 5. számú melléklet tartalmazza.

(2) Hatósági árak esetén a felvonulási költséget az építmény nettó összegére vetített alábbi költségkulccsal kell számításba venni:

általában 2,2%

közlekedési pályák és térburkolások 2,7%

a megrendelő közvetlen megrendelésére végzett szak- szerelőipari, felvonószerelési, gyárkéményépítési, hő- és savszigetelési munkák 1,7%.

(3) Ha a megrendelő a vállalkozó részére felvonulási szolgáltatást nyújt, ennek arányos ellenértékét a szerződés külön mellékletét képező jegyzőkönyvben kell rögzíteni és a bruttó költségvetési összegből levonni.

A felvonulási költségek tételes előirányzása

21. §

(1) A felek megállapodhatnak tételes költségvetés alapján kialakított felvonulási költségkulcs érvényesítésében is.

(2) Tételes költségvetés alapján kialakított költségkulcsot akkor szabad alkalmazni, ha

a) az építési munkahely környezetében település nincs, és a munkavállalók ellátásával kapcsolatos összes feltételeket a vállalkozónak kell megteremtenie;

b) a megrendelő rendelkezése következtében a nem helyi munkavállalók a munkahelytől csak 2,5 km-t meghaladó távolságban levő szálláson helyezhetők el;

c) az irányított munkaerők aránya a 20%-ot meghaladja;

d) a megrendelő olyan határidőt köt ki, amely csak a kezdési vagy középső szakaszban levő épületek téli munkavégzésével teljesíthető (ME-22-65 1,21 és 1,22 pontjaiban meghatározott feltételeknek megfelelő berendezkedéssel és folyó költséggel végezhető munkák).

(3) Az egyedi nagy- és fejlesztési kölcsönnel megvalósuló beruházásoknál a megrendelő köteles gondoskodni arról, hogy a felvonulási költség, valamint a kivitelezés ideiglenes melléképítményei költségének megállapítására irányuló eljárásban felügyeleti szerve, valamint az ár- és számlaellenőrzést gyakorló bank közreműködhessék.

A kivitelezés ideiglenes melléképítményei

22. §

A kivitelezés ideiglenes melléképítményeként kell előirányozni a 2. számú melléklet 11. pontjában meghatározott építményekkel és berendezésekkel kapcsolatos költségeket. Az ide tartozó építmények és berendezések részletes felsorolását az 5. számú melléklet tartalmazza.

A tartalékkeret

23. §

A többletmunkák fedezetére az építmények felvonulási költséggel növelt nettó összege után az alábbi kulcsok szerint kell tartalékkeretet előirányozni:

fenntartási és 500 000 Ft-ot meg nem haladó építési beruházásoknál 10%

egyéb esetekben 5%

Költségtérítések

24. §

(1) Ha az építmény a felek megállapodása folytán a vállalkozó által alkalmazható szabadalom vagy know-how felhasználásával valósul meg, és az építmény árát az építési szerződésben ennek a megoldásnak a költségfeltételei alapján kötötték ki, a vállalkozó által viselt azokat a díjaikat, amelyeket a szabadalom, vagy know-how ellenértékén felül (az alkalmazástól függően) külön kell fizetni, költségtérítésként kell számításba venni. A költségtérítésként elszámolható díjnak az építményre jutó arányos részét a vállalkozó számítással köteles igazolni.

(2) Költségtérítésként kell előirányozni az építési-szerelési munka végrehajtása céljára az engedélyezett mértékben igénybevett közterületért a vállalkozó által fizetett közterülethasználati díjat.

(3) A költségtérítésként előirányozható költségeket járulékos költséggel nem szabad pótlékolni.

Az árképzési kiadványok alkalmazása

25. §

(1) Az építési-szerelési munka árképzésénél és költségvetés készítésénél - hacsak az árhatóság másként külön nem rendelkezik -, az alábbi kiadványokat kell alkalmazni:

a) Építőipari Költségszámítási Normák;

b) Építőipari Gépköltség Normák;

c) Építőipari Fuvarozási és Rakodási Költségnormák;

d) Építőipari Cikklista és Anyagárjegyzék.

Hatósági irányáras egységárgyűjtemények és árjegyzékek

26. §

(1) Az irányáras egységárgyűjteményeik és árjegyzékek átlagosított költségfeltételek figyelembevételével kialakított egységárakat (komplex árakat), rendeltetési egységre vagy az építmény terjedelmének egységére számított építményárakat tartalmaznak.

(2) Az árhatóság által kiadott vagy jóváhagyott irányáras egységárgyűjtemények és árjegyzékek - amennyiben a kötelező alkalmazásra nézve külön árhatósági intézkedés nem történt - a felek közös megegyezése esetén alkalmazhatók.

(3) Az árhatóság által kiadott vagy jóváhagyott irányáras egységárgyűjtemények és árjegyzékei: alkalmazása esetén

- az egységárra vonatkozóan árelemzést,

- az építményárakra vonatkozóan pedig tételes költségvetést

készíteni nem kell.

III. Fejezet

A helyszíni bejárás

27. §

(1) Az építési-szerelési munka költségvetésének elkészítéséhez szükséges adatok megállapítása érdekében helyszíni bejárást kell tartani. A helyszíni bejárást - eltérő megállapodás hiányában - a tervező köteles előkészíteni és megszervezni.

(2) A helyszíni bejárásra meg kell hívni

- a megrendelőt,

- a vállalkozót (generálkivitelezőt),

- az altervezőt,

- egyedi nagyberuházás és fejlesztési kölcsönnel megvalósuló beruházás esetén a megrendelő felügyeleti szervét és az ár- és számlaellenőrzést gyakorló bankot, valamint

- a szükséghez képest a közreműködő alvállalkozó, szállító, fuvarozó és egyéb szervezeteket.

(3) A tervező a meghívókat a helyszíni bejárás kitűzött időpontja előtt legalább 15 nappal köteles az érdekelteknek megküldeni. A vállalkozónak szóló meghívóhoz csatolni kell

- a helyszínrajzot,

- az építmény megvalósításához szükséges fontosabb, valamint a különleges fuvarozást igénylő anyagok mennyiségi adatait,

- az organizációs vázlatot (a meglevő és a tervezett építmények, az ideiglenes közlekedési pályák, a depóniahelyek, a darupályák bejelölésével),

- a szükséghez képest a talajmechanikai adatokat, továbbá

- a tervezett építmények olyan vázlatát, amelyből azoknak legfőbb méretei és lényeges szerkezetei (technológiai) elemei megismerhetők.

(4) A meghívottaknak a helyszíni bejáráson érdemi állásfoglalásra és kötelezettségvállalásra feljogosított kiküldöttekkel kell magukat képviseltetniük.

(5) A helyszíni bejáráson gondoskodni kell a beruházás egészére vonatkozó általános-, valamint az egyes építményekhez kapcsolódó részletes organizációs tervek összhangjáról. Ennek érdekében a generáltervező és altervező által készítendő költségvetések összehangolására lehetőleg együttes bejárást kell tartani. Ha az altervezőnek az általa készítendő tervet és költségvetést korábban kell szolgáltatnia, a helyszíni bejárás előkészítéséről és megszervezéséről az altervező köteles gondoskodni. Ilyen esetben a helyszíni bejárásra a generáltervezőt is meg kell hívni.

(6) A generálkivitelező köteles alvállalkozóinak érdekeiről az alvállalkozói munkákkal kapcsolatosan tett nyilatkozata vagy az alvállalkozóknak a helyszíni bejárásba való bevonása útján gondoskodni.

28. §

(1) A helyszíni bejárásról jegyzőkönyvet kell felvenni. A jegyzőkönyvben rögzíteni kell:

a) az árformát meghatározó feltételeket;

b) azt, hogy mely időpontban érvényes utánpótlási anyagárakat kell az anyagköltség kiszámításánál figyelembe venni;

c) az anyagköltség kiszámításához szükséges egyéb adatokat;

d) az egységárakat, a pótlékokat, a felárakat, az engedményeket, a felvonulási költségeket, a kivitelezés ideiglenes melléképítményeinek költségeit befolyásoló, valamint a költségvetés elkészítéséhez általában szükséges egyéb adatokat és körülményeket.

(2) Az alkalmazandó árformát meghatározó feltételek a következők:

- az építési-szerelési munkára vonatkozó szerződéskötési kötelezettséget megalapító feltételek,

- az építési-szerelési munka műszaki jellege (beruházási munka, fenntartási munka, műemlékfeltárás és helyreállítás, kísérleti építmény),

- a pénzügyi fedezet forrása (állami, vállalati, illetve szövetkezeti, lakossági).

(3) Ha a szerződés megkötése után az állami hozzájárulás a helyszíni bejárási jegyzőkönyvben rögzített arányhoz képest megváltozik (növekszik, vagy csökken), ez az eredetileg meghatározott árformát nem érinti. Árforma és bruttó haszonkulcs változást von viszont maga után az, ha a hatóság utóbb szerződéskötési kötelezettséget ír elő.

(4) Az egyes anyagok költségének kiszámításához szükséges egyéb adatok a következők:

- az anyagok beszerzési (származási) helye (termelő, termelőeszközkereskedelmi vállalat, egyéb beszerzési telephely),

- a segédszerkezeti anyagok felhasználási számára vonatkozó adatok,

- utalás arra, hogy utánpótlási árként, valamint fuvarozási és rakodási költségként az "Építőipari Cikklista és Anyagárjegyzék"-ben foglaltak milyen körben kerülnek alkalmazásra,

- a vasúton érkező anyagok fogadására alkalmas vasútállomás (nyíltvonali kirakási hely) megjelölése,

- a közúti szállítás útvonala, annak hossza, az út minősége és a rakodások (depóniaképzések) száma,

- a különleges fuvarozásra való igény.

(5) A 6. § (6) bekezdésének és a 8. § (7) bekezdésének alkalmazásában való megállapodás esetén az utánpótlási anyagokra, valamint az azokhoz kapcsolódó kevert fuvarozási és rakodási költségekre vonatkozó számítást a vállalkozónak a jegyzőkönyvhöz kell csatolnia.

(6) Az egységárak képzéséhez és a költségvetés készítéséhez szükséges adatok különösen a következők:

- az emelőgépek, valamint a nehéz beemelő, cölöpöző, aszfaltkeverő és betongyártó gépek különleges költségeinek előirányzásához szükséges adatok és feltételek, amennyiben nem a 11. § (6) bekezdésében foglaltak alkalmazandók,

- a munkatételek (szerkezetek) minőségi osztályos követelményei,

- a többletköltséget előidéző különleges körülmények jogcímei és előirányzásuk módja,

- a felvonulási költségek tételes előirányzására vonatkozó igény és az építtető által a vállalkozó részére nyújtott felvonulási szolgáltatások,

- a kivitelezés ideiglenes melléképítményeire vonatkozó adatok,

- az elektronikus géppel való költségvetés készítésére vonatkozó megállapodás,

- utalás a hatósági irányáras egységárgyűjtemények és árjegyzékek alkalmazására.

(7) Az adatok rögzítése során keletkező véleményeltéréseket az érdekelt felek álláspontjának megfelelően kell jegyzőkönyvbe foglalni. A véleményeltérések megszüntetéséig a hatósági ár körében a költségvetést a tervező adatai alapján kell elkészíteni.

(8) Ha a helyszíni bejárás időpontjában a kivitelező nem ismert, az (1) bekezdésben meghatározott adatokat a várható feltételek szerint kell rögzíteni. Ilyen esetben a költségvetést mindig a maximált árformára érvényes rendelkezés szerint kell a tervezőnek elkészítenie.

A költségvetés elkészítése

29. §

(1) Az építési-szerelési munkák költségeit a helyszíni bejáráson rögzített feltételek és adatok alapján építményenként összeállított költségvetésben kell előirányozni.

(2) Költségvetést nem kell készíteni és munkajegyzék vagy építési (felmérési) napló alapján öszszeállított számlával kell elszámolni

- az élet-, vagy közbiztonságot veszélyeztető állapot megelőzéséhez, vagy megszüntetéséhez, illetve kár elhárításához szükséges munkákat,

- az 50 ezer forint értékhatárt meg nem haladó fenntartási munkákat

kivéve, ha a felek másként állapodnak meg.

(3) Ha az építmény korszerűsítésével és fenntartásával kapcsolatos munkák során a sérült szerkezetek mennyiségét vagy azok rejtett hibáit, a megbízható feltárás lehetetlensége miatt megfelelő biztonsággal előzetesen megállapítani nem lehet, a költségvetést két ütemben kell összeállítani. Az első ütemben készített költségvetésben a meg nem határozható munkák értékét becsült keretösszeggel kell előirányozni. A második ütemben készített költségvetésben - a szerződéskötéskor érvényes árak alapján - tételesen kell e munkarészek értékét előirányozni és ennek alapján elszámolni.

(4) Ha a megrendelő a megvalósításhoz szükséges tervekről legkésőbb a szerződés létrejöttének napjáig nem gondoskodik, az építési szerződésben építményenként rögzíteni kell a hiányzó terveket, valamint azok pótlásának határidejét.

(5) A költségvetés elkészítésére vonatkozó részletes tartalmi és eljárási szabályokat a 6. számú melléklet tartalmazza.

(6) A költségvetési mennyiségek meghatározásához a 7. számú mellékletben foglaltaknak megfelelően idomtervet és méretkimutatást, valamint - megegyezéstől függően - anyagkivonatot kell készíteni és a tervdokumentációhoz csatolni.

(7) Ha a felek bármelyike elektronikus adatfeldolgozással készített költségvetést igényel, a tervező - a lehetőséghez képest - köteles az igényt teljesíteni.

Az építési-szerelési munkák vállalati összegének meghatározása

30. §

Az építési-szerelési munkák ellenértékét az építési szerződésben

- tételes költségvetéssel, vagy

- az építmény egészére, illetve részére vonatkoztatott átalányárral kell meghatározni.

A tételes költségvetés

31. §

(1) A megrendelő a szerződéskötési felhíváshoz - a (2) bekezdésben, valamint a 29. § (2) és a 32. § (1) bekezdésének a) és b) pontjában foglalt kivételektől eltekintve - e rendelet előírásainak megfelelően készített költségvetést köteles csatolni.

(2) Beárazatlan költségvetést lehet csatolni a szerződéskötési felhíváshoz akkor, ha az építési-szerelési munka szabad árformába tartozik.

(3) A vállalkozó az (1) bekezdés szerinti költségvetéshez tételesen és számszerűen indokolt észrevételeket tehet.

(4) A tervdokumentáció műszaki tartalmával kapcsolatos észrevételeket el kell különíteni az ár-észrevételektől. Az árészrevételeket - a "H" minta szerint - a költségvetés tételrendjével és tagozódásával összhangban kell összeállítani. Az észrevételeknek a költségvetés értékrovataira gyakorolt hatását a munkanem összesítőkön és költségvetési összesítőkön keresztül kell vezetni. Az elektronikus gépi adatszolgáltatással készített költségvetés észrevételezésének módja tekintetében a felek megállapodása irányadó.

Az átalányár

32. §

(1) Átalányárra megállapodást a felek az alábbi módon köthetnek:

a) a hatóság által jóváhagyott vállalati árjegyzéki építményárak alkalmazásával;

b) szabad áras árformába tartozó munkáknál úgy, hogy a teljesítés ellenértékét egy összegben határozzák meg;

c) hatósági árformákba tartozó munkáknál úgy, hogy az építmény, illetve annak alépítményi vagy felépítményi és befejező részének ellenértékét a 31. § szerint készített tételes költségvetés - vagy korábban megvalósult ugyanilyen épületről készült számla - alapján egy összegben határozzák meg.

(2) Az (1) bekezdés c) pontja alá tartozó esetben az átalányár összegének a kiszámításánál az utánpótlási anyagárak változását csak a 17. § (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően - árkockázati fedezet alkalmazásával - szabad figyelembe venni. Az így meghatározott átalányár a tételes költségvetés összegét legfeljebb a tartalékkerettel vagy annak megállapodás szerinti részével haladhatja meg.

(3) Az átalányáron felül csak az esetleges pótmunkák számolhatók el.

(4) Átalányáras szerződésre a felek legkésőbb a felépítményi munkák megkezdésének napjáig térhetnek át. Ez esetben a szerződés megkötéséig elvégzett alépítményi munkákat tételesen kell elszámolni.

(5) A kivitelezés ideiglenes melléképítményeire átalányáras megállapodást kötni nem szabad.

Vegyes rendelkezések

33. §

(1) Az 5/1968. (IV. 6.) ÉVM rendelet mellékletének 5. §-ában meghatározott célszerű műszaki megoldás ellenértékét a felek szabad árforma alkalmazásával állapíthatják meg.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltak nem alkalmazhatók:

- a lakosság megrendelésére végzett munkáknál,

- a kivitelezés ideiglenes melléképítményeinél, továbbá

- ha a javasolt megoldás a munka- és balesetvédelmet veszélyezteti, valamint

- ha a tervdokumentációt a munka kivitelezője készítette.

34. §

Ha a felek a megrendelő érdekkörébe tartozó okból a kivitelezés szüneteltetésében állapodtak meg, a vállalkozó az építési-szerelési munka árában az alábbiakat számíthatja fel:

- a szüneteltetés kezdetéig végzett építési-szerelési munka értékét,

- a szükséges állagmegóvási munka értékét,

- az építési munkahelyen maradó anyagok depónia áron számított értékét,

- a vállalkozó által továbbszállított anyagok fuvarozási és rakodási költségét,

- megállapodás alapján az építési munkahelyen maradó, a vállalkozó tulajdonát képező álló- és forgóeszközök értéke után felmerülő eszközlekötési járulékot, amortizációt, kamatterhet, a bérelt munkaeszközök bérleti díját, valamint az esetleges őrzési költséget.

Hatálybaléptető rendelkezések

35. §

(1) Ez a rendelet kihirdetése napján lép hatályba; rendelkezéseit az 1973. január 1. napját követően megkötött szerződésnél kell alkalmazni. A felek megállapodhatnak abban, hogy e rendelet rendelkezéseit az 1973. január 1. előtt megkötött szerződéseknél is alkalmazzák.

(2) A 2/1967. (XII. 31.) ÉVM-PM-ÁH, a 2/1967. (XII. 31.) ÉVM-MÉM-ÁH együttes rendeletek, a 44/1967. (ÁT 1968. 1.) ÉVM-ÁH, a 2/1969. (ÁT 4.) ÉVM-ÁH és a 20/1969. (ÁT 34.) ÉVM-ÁH utasítások 1973. január 1-ével hatályukat vesztik.

(3) E rendelet mellékleteit az Árszabályozás és Termékforgalmazásban, valamint az Építésügyi Értesítőben kell közzétenni.

Bondor József s. k.,

építésügyi és városfejlesztési miniszter