6/1972. (IV. 21.) MüM rendelet
a munkások továbbképzéséről
A munkások továbbképzési rendszere fejlesztésének általános elveiről szóló 1014/1971. (IV. 28.) Korm. határozat 14. pontjában kapott felhatalmazás és a 2012/1971. (IV. 28.) Korm. határozat 1. pontja figyelembevételével a művelődésügyi miniszterrel, az érdekelt miniszterekkel, az országos hatáskörű szervek vezetőivel és a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben a következőket rendelem.
I.
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
1. §
(1) A rendelet hatálya a magánmunkáltatók kivételével kiterjed a Mt. V. 125. § (2) bekezdés c) pontja szerinti vállalatokra és ezek munkásként foglalkoztatott dolgozóinak, illetve fizikai munkát végző tagjainak (a továbbiakban: munkásoknak) a továbbképzésére.
(2) Továbbképzésen az iskolában, továbbá egyéb szakmai tanfolyamokon megszerzett általános és szakmai ismeretekre épülő elméleti és gyakorlati ismeretek korszerűsítését, továbbfejlesztését, valamint ennek keretében a politikai műveltség fejlesztését kell érteni.
(3) A szakmai továbbképzés rendszerébe tartozik:
a) a munkások szaktudásának munkakörük hatékonyabb ellátása érdekében szükséges felújítása-korszerűsítése, továbbfejlesztése;
b) a rokon-szakma, a rokon-tevékenységi kör ellátására való felkészítés, második vagy további szakképesítés megszerzése;
c) az újonnan keletkező szakmákra képzés;
d) a különleges munkakörök betöltéséhez szükséges képzés;
e) a munkáscsoportok irányítására felkészítő képzés.
(4) A munkások betanító képzését e rendeletben foglaltak figyelembevételével a vállalat felett felügyeletet ellátó miniszter, vagy országos hatáskörű szerv vezetője szabályozza. A szakmunkásképesítés megszerzésére pedig a 13/1969. (XII. 30.) MüM rendeletben és az ezt kiegészítő jogszabályokban foglaltakat kell alkalmazni.
2. §
(1) A vállalat termelési és műszaki fejlesztési terveire alapozva, azokkal összehangolt időtartamra továbbképzési tervet készít, amely tartalmazza a továbbképzésbe bevonandók körét, a továbbképzés célját és legfontosabb témáit, időtartamát, személyi és tárgyi feltételeit, valamint költségeit.
(2) A vállalat gondoskodik arról, hogy a munkásokat, főként a szakmunkásokat időközönként (általában 5-8 évenként) továbbképezzék.
(3) Különös gondot kell fordítani arra, hogy a pályakezdő fiatalok a szakképzésben megszerzett ismereteiket a szakma fejlődése által kívánt módon és a vállalati igényeknek megfelelően a továbbképzés keretében továbbfejleszthessék.
(4) A vállalatnak gondoskodnia kell arról, hogy a munkások a továbbképzés lehetőségeiről, feltételeiről és módjáról rendszeres tájékoztatást kapjanak.
(5) A szövetkezetek országos érdekképviseleti szervei a munkaügyi miniszter és az ágazati miniszterek továbbképzésre vonatkozó rendelkezései alapján a területükön folyó továbbképzésre irányelveket adhatnak ki.
(6) A vállalatnak a továbbképzésről nyilvántartást kell vezetnie. A továbbképzés egységes nyilvántartási rendszerét és módját a munkaügyi miniszter külön szabályozza.
II.
A TOVÁBBKÉPZÉS TARTALMA
3. §
(1) A továbbképzést úgy kell megvalósítani, hogy
- elősegítse a hatékonyabb, a termelékenyebb, a jobb minőségű és biztonságosabb munkavégzést, biztosítsa az új anyagok és gyártmányok, a fejlettebb technika és technológia megismerését és alkalmazását;
- a munkások számára tegye lehetővé a magasabb szintű, bonyolultabb, vagy a speciális, nagyobb szakértelmet kívánó munkafeladatok elvégzését, a szükségképpen módosuló, vagy megváltozott munkakörök ellátását, járuljon hozzá a társadalmi tudat fejlődéséhez, a gazdasági, politikai kérdésekben való jártasság fejlesztéséhez.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt célkitűzések elérése érdekében a továbbképzés tartalma kiterjed:
A) az általános alapismeretek kiegészítésére, felújítására és a szükséges politikai ismeretek fejlesztésére;
B) a szakmai ismeretek és gyakorlat fejlesztésére. Ennek keretében a tartalom jellege:
a) felújító-korszerűsítő,
b) ismeretbővítő,
c) specializáló és
d) a munkáscsoportok irányítására felkészítő.
Az általános alapismeretek kiegészítése, felújítása és a politikai oktatás
4. §
(1) A továbbképzés megalapozása érdekében a vállalatnak szorgalmaznia kell, hogy azok a munkások, akiknek nincs meg az általános iskolai (8 osztályos) végzettsége, a hiányzó ismereteiket az erre szolgáló, többnyire a továbbképzéshez kapcsolható tanfolyamokon, vagy a dolgozók általános iskoláiban megszerezzék.
(2) A szakmai továbbképzéshez kapcsolt általános iskolai tanfolyamok keretében a szakmai (iparági, vagy szakmacsoporti) követelményekhez igazodó és az általános alapműveltséghez szükséges legfontosabb ismereteket magába foglaló tananyagot kell oktatni.
(3) A tanfolyam sikeres elvégzése azok számára, akik előzetesen az általános iskola legalább 6 osztályát elvégezték, általános iskolai végzettséget biztosít.
(4) Az általános iskolai tanfolyamot a vállalatok a területileg illetékes dolgozók általános iskolája közreműködésével szervezik meg. A képzésben résztvevő munkások számára a tankönyveket az iskola segítségével a vállalat szerzi be. A tanfolyamok tananyagát a művelődésügyi miniszter határozza meg és szervezését, működési rendjét külön szabályozza.
(5) Az általános iskolai tanfolyamot végző dolgozó a kedvezmények szempontjából az általános iskola levelező tagozatán tanuló dolgozókkal esik egy tekintet alá és őt a 15/1967. (XI. 18.) MüM rendelet 2. §-ában biztosított átlagkeresettel díjazott 3 munkanap tanulmányi szabadság illeti meg.
5. §
A 8 osztályos általános iskolai végzettségűek számára a szakmai továbbképzéssel összhangban a szükséghez képest fel kell újítani az általános alapismereteket is. Ennek keretében főképpen a természettudományi tantárgyak meghatározott ismeretanyagának felelevenítése szükséges.
6. §
(1) Minden olyan szakmai továbbképző tanfolyamon, amelynek elméleti óraszáma a 40 órát meghaladja, a politikai ismereteket is oktatni kell. A 40 órán aluli tanfolyamokon 1-2 alkalommal politikai tájékoztatót kell tartani.
(2) A szocialista társadalmi tudat fejlesztését szolgáló, egyes továbbképzési formák keretében elsajátítandó politikai ismeretek körét és az ezek oktatásához szükséges dokumentumokat a művelődésügyi miniszter határozza meg. A politikai tájékoztatók témáit a helyi pártbizottságok bevonásával a vállalat határozza meg.
A továbbképzés szakmai tartalma
Felújító-korszerűsítő továbbképzés
7. §
(1) A felújító-korszerűsítő továbbképzés a szakmai elméleti és a gyakorlati ismeretek felújításán kívül olyan szakmai ismeretekre terjed ki, amelyeket a bekövetkezett változások, módosulások miatt az érintett szakma vagy munkakör - adott időszaknak megfelelő - technológiai és fejlesztési színvonala megkövetel.
(2) A szakmunkások felújító-korszerűsítő továbbképzésében az igényeknek megfelelő mértékben alapul kell venni a szakmunkástanulóképzés legújabb tantervi követelményeit.
Ismeretbővítő továbbképzés
8. §
(1) Az ismeretbővítő továbbképzés a különböző munkakörökhöz tartozó új ismeretek elsajátítására és a szakmai ismeretek szélesítésére irányul.
(2) Az ismeretbővítő továbbképzés keretébe tartozik:
a) az 1. § (3) bekezdés b) és c) pontjaiban megjelölt képzések;
b) a szak-, betanított és segédmunkások részére tevékenységük jobb és biztonságosabb ellátásához, más munkakörökbe való átállíthatóságukhoz szükséges kiegészítő képzés;
c) a kiemelkedő, szélesebb körű szakmai tudást minősítő címek elnyerését szolgáló ismeretszerzés;
d) az ifjúmunkások munkahelyi beilleszkedésére és szakismereteinek gyarapítására szolgáló mozgalmak (Kiváló Ifjú Munkás, Kiváló Ifjú Szakmunkás, Szakma Ifjú Mestere) keretében történő ismeretszerzés.
Specializáló továbbképzés
9. §
A specializáló továbbképzés az egyes szakmáknak különböző területeken való speciális alkalmazásához szükséges tudnivalók elsajátítását biztosítja. Ennek keretében kell a vállalatnak biztosítania a különleges munkakörökre történő képzést, valamint a szakmacsoportos oktatásban részesült és érettségizett, szakmunkás munkakörben elhelyezkedő munkások továbbképzését is.
Munkáscsoportok irányítására felkészítő továbbképzés
10. §
(1) Az irányítási feladatokra felkészítő továbbképzés a munkáscsoportok (csoport, brigád, munkacsapat stb.) vezetéséhez szükséges alapvető elméleti és gyakorlati ismeretek elsajátítását biztosítja.
(2) A tananyagnak tartalmaznia kell a vezetői kötelességeket és jogokat, az ezekkel összefüggő eljárásokat, általános vezetési, bizonyos munkajogi, munkaszervezési, munkapszichológiai, üzemgazdasági, gazdaságpolitikai alapismereteket.
A szakmai tartalom meghatározása
11. §
(1) A Munkaügyi Minisztérium határozza meg:
a) a továbbképzési tematikák, valamint a módszertani segédletek kidolgozásának általános irányelveit;
b) a több ágazatot érintő szakmai továbbképzés általános szakmai tematikáját;
c) a szakmai továbbképzés keretében felújításra kerülő általános (természettudományos) alapismeretek körét;
d) a munkáscsoportok irányítási feladataira vonatkozó továbbképzés általánosan előírható tananyagát.
(2) Az ágazati minisztériumok határozzák meg a munkaügyi miniszterrel, szakmunkás-továbbképzés esetén a képzésre jogosult miniszterrel - bányászatban az Országos Bányaműszaki Főfelügyelőség elnökével is - egyetértésben az ágazat egészét vagy ágazaton belül több vállalatot, illetve egy-egy szakmai területet érintő továbbképzés általános szakmai tartalmát.
(3) A vállalati speciális igénynek megfelelő továbbképzések tananyagát a központi irányelveket figyelembe véve a vállalat határozza meg, illetve a központi tematikával előírt továbbképzések tananyagát szükség szerint kiegészíti.
(4) A továbbképzés tartalmának meghatározásakor figyelemmel kell lenni arra is, hogy a munkások szakmai fejlődése a különböző követelményeknek (anyag-, és energiatakarékosság, technológiai és munkafegyelem stb.) megfelelően jusson érvényre.
(5) A vállalat az 5. §-ban foglalt általános ismeretek felújítását a szakmai továbbképzéssel összekapcsoltan, a 7-10. §-okban foglalt különböző tartalmú továbbképzéseket a helyi igényeknek megfelelően külön és egymással összekapcsoltan is megtarthatja.
III.
A TOVÁBBKÉPZÉS FORMAI ÉS SZERVEZÉSE
12. §
(1) A továbbképzés formái lehetnek:
a) Tanfolyam a legszélesebb körben alkalmazható, amely csak elméleti vagy elméleti és gyakorlati foglalkozásokból áll.
b) Irányított egyéni tanulás. Megvalósulhat konzultációkkal, esetleg programozott tananyaggal, beszámolókkal, különböző oktatást segítő technikai eszközök alkalmazásával, továbbá rádió és televízió oktatás segítségével.
c) Különleges formák. Pl. szakmai tapasztalatcsere, gyakorlati bemutatóval egybekapcsolt előadás, külföldi továbbképzés.
(2) A továbbképzés célszerű - az eredményességet legjobban biztosító - formáját a továbbképzés tartalma, a résztvevők (előképzettség-, nemek-, kor szerinti) összetétele, a felnőttképzésben alkalmazott és bevált oktatási módszerek figyelembevételével a vállalatnak kell megválasztania, de előírhatja a továbbképzés tartalmát meghatározó miniszter is.
13. §
(1) A továbbképzés szervezéséért és eredményes működéséért a vállalat felelős.
(2) A továbbképzést elsősorban a vállalat keretében kell megszervezni. Amennyiben a vállalat feltételek hiányában önállóan továbbképzést nem tud szervezni, a részéről kijelölt munkások - kölcsönös megállapodás alapján - más vállalatnál szervezett továbbképzésben vehetnek részt. A vállalat a továbbképzésben való közreműködésre felkérhet oktatási (főként szakoktatási) és egyéb intézményeket (továbbiakban: iskolát). Több vállalat közösen és a szövetkezetek megyei szövetsége is szervezhet továbbképzést arra alkalmas vállalatnál vagy iskolánál (továbbképzési centrumban).
(3) Az ágazat szerint illetékes, a vállalat felett felügyeletet ellátó miniszter vagy országos hatáskörű szerv vezetője elrendelheti továbbképző tanfolyamok központi szervezését és lebonyolítását (területileg vagy országosan egy helyen) az erre alkalmas vállalatoknál vagy iskoláknál, illetve egyes továbbképzések lebonyolítására felkérhet iskolákat.
(4) Az iskolákban szervezett tanfolyamok irányítására és rendjére a 111/1970. (19-20.) MüM utasítás II. fejezetének 13., 18., 19., 20., 23., 25. és 26. pontjait kell megfelelően alkalmazni azzal a kiegészítéssel, hogy az iskolákban lebonyolításra kerülő tanfolyam vezetőjét (felelőst) a vállalattal megállapodva az iskola igazgatója írásban bízza meg.
14. §
(1) A továbbképzést a vállalati termelési rend figyelembevételével munkaidő alatt, részben munkaidőben vagy munkaidőn kívül lehet megtartani.
(2) A gyermekes dolgozó nők tanfolyami továbbképzését általában munkaidőben kell megtartani. Továbbképzésüket a vállalat egyéb módon is mozdítsa elő (így pl. utazás megszervezésével, sajátos időbeosztású külön továbbképzés révén, valamint a gyermekek felügyeletének megoldásával).
(3) A továbbképzés indokolt esetben a vonatkozó rendelkezések szerint bentlakásos módon is megszervezhető. A költségek a 20. §-ban foglaltak szerint a vállalatot, illetve a munkást terhelik.
IV.
A TOVÁBBKÉPZÉSBEN VALÓ RÉSZVÉTEL, ANNAK ÖSZTÖNZÉSE, ELISMERÉSE
15. §
(1) A továbbképzésben minden munkaviszonyban vagy szövetkezeti tagsági viszonyban álló munkás életkorra tekintet nélkül részt vehet, ha jogszabály másként nem rendelkezik és a feltételeknek megfelel.
(2) A magánmunkáltatónál foglalkoztatott munkás, ha a költségeket vállalja, a vállalatok által szervezett továbbképzésben az illetékes vállalat engedélyével vehet részt.
(3) A vállalat a továbbképzésben való részvételt egyes munkakörök betöltésének feltételeként szabhatja meg.
16. §
A vállalat e rendelet 1. számú mellékleteként kiadott ösztönzési irányelvek, valamint az ágazati miniszter rendelkezéseinek figyelembevételével a továbbképzéssel együtt megtervezi a helyileg alkalmazható ösztönzés módját és mértékét és ezt a vállalati kollektív szerződésben, illetve munkaügyi szabályzatban rögzíti.
17. §
(1) Az 1. § (3) bekezdésében megjelölt továbbképzések közül a képesítést adó továbbképzések az érvényes külön jogszabályok szerint vizsgával zárulnak és a résztvevők a vizsga eredményéhez képest bizonyítványt kapnak.
(2) Az egyéb továbbképzések zárulhatnak beszámolóval, vizsgával vagy ezek nélkül. A vizsgával záruló továbbképzéseket és a vizsgáztatás rendjét az ágazati miniszter határozza meg.
(3) A képesítést nem nyújtó továbbképzés eredményes elvégzéséről a vállalat a résztvevőknek igazolást ad.
V.
A TOVÁBBKÉPZÉS SZEMÉLYI ÉS TÁRGYI FELTÉTELEI, KÖLTSÉGEI, KEDVEZMÉNYEK
18. §
Továbbképző tanfolyam előadójaként a vállalat azokat a legjobb felkészültségű szakembereket bízza meg, akiknek megfelelő előadói készségük van.
19. §
(1) A továbbképzés oktatási dokumentációinak (tematika, jegyzet, tankönyv, útmutató, módszertani segédlet) kidolgozásáról, valamint ezekkel való ellátásáról a továbbképzés tartalmát meghatározó minisztérium [11. § (1) és (2) bekezdése] gondoskodik az állami költségvetésben e célra rendelkezésre álló pénzügyi keret felhasználásával. A vállalatok által kiadott oktatási dokumentációk költségei a vállalatot terhelik.
(2) A központilag előírt oktatási dokumentációk közül a tematikákat és módszertani útmutatókat a vállalatok térítés ellenében kapják. A tankönyvekért, jegyzetekért és útmutatókért a munkások kedvezményes árat fizetnek.
20. §
(1) Ha a dolgozó a 15. § (3) bekezdésében megjelölt előírás alapján vesz részt a továbbképzésben, a tanfolyami költségek a vállalatot terhelik. A munkaidő alatt továbbképzéssel töltött időre járó átlagkeresetre, valamint a munkást megillető egyéb juttatásokra, illetve költségtérítésekre a 15/1967. (XI. 18.) MüM rendeletnek a 2/1969. (II. 12.) MüM rendelettel kiegészített 13/A és 13/B §-okban foglalt rendelkezést kell alkalmazni.
(2) A tankönyvek, jegyzetek, útmutatók ára, valamint a vizsgáztatás költségei a dolgozót terhelik, a költségeket azonban a vállalat részben vagy egészben magára vállalhatja.
(3) Az (1) és (2) bekezdésben megjelölt költségek átvállalását és juttatásokat egyéni elbírálás alapján a vállalat azon munkások számára is biztosíthatja, akik elsősorban egyéni és nem vállalati érdekeket szolgáló továbbképzésben való részvételre kaptak engedélyt.
(4) Bentlakásos tanfolyamok esetén az élelmezési költséget a 109/1966. (P K 4.) PM-MüM-EüM-MM utasítás alapján kell megállapítani.
(5) Az előadók és vizsgáztatók díjazásánál a 108/1969. (9) MüM utasításnak segédmunkások és betanított munkások továbbképzése esetén az alapfokú tanfolyamokra, szakmunkások továbbképzése esetén a középfokú tanfolyamokra vonatkozó előírásait kell alkalmazni.
21. §
(1) A más vállalatnál vagy iskolánál megrendezett továbbképző tanfolyamok költségeit a vállalat, illetve a vállalatok közösen fizetik a résztvevők létszámának arányában.
(2) A tanfolyami költségeket a gazdálkodó szerv központi igazgatásának költségei között oktatási költségek címén kell elszámolni. Tanfolyami költségként kell elszámolni pl. a bentlakásos tanfolyamok költségeit [14. § (3) bekezdés], a vállalatok által kiadott oktatási dokumentációk költségeit [19. § (1) bekezdés], az előadók és vizsgáztatók díjazásának költségeit [20. § (5) bekezdés], a munkaidő alatt továbbképzéssel töltött időre a munkást megillető járandóságokat [20. § (1) bekezdés], a teremhasználattal kapcsolatos kifizetéseket, a szemléltetőeszközök dologi költségeit, a más vállalatnak vagy iskolának kifizetett tanfolyami költségeket, valamint a tanfolyammal kapcsolatban felmerült egyéb költségeket. A bérjellegű kifizetéseket (előadók és vizsgáztatók díjazása stb.) a költségnem számadásában a bérköltségek között kell kimutatni. Nem kell kimutatni a bérköltségek között a más vállalatnak vagy iskolának fizetett tanfolyami költségekben foglalt előadói és vizsgáztatói díjak összegét.
(3) A továbbképzésben résztvevők által térített összegeket [20. § (2) bekezdés], valamint a más vállalat által térített tanfolyami költségeket egyéb tevékenységek árbevételeként kell elszámolni.
22. §
(1) Iskolában lebonyolításra kerülő tanfolyamok esetében a továbbképzés személyi és tárgyi feltételeiről a vállalatok és a közreműködő iskolák előzetes megegyezésük szerint gondoskodnak.
(2) Az iskolai tanfolyamok költségeinek elszámolására, a gazdasági ügyvitelre a rendelet 2. számú mellékletében foglaltakat kell alkalmazni.
VI.
ZÁRÓ RENDELKEZÉS
23. §
(1) E rendelet kihirdetése napján lép hatályba. Végrehajtásáról az ágazati miniszterek olyan módon ütemezett program szerint gondoskodnak, hogy a továbbképzés szervezete fokozatos fejlesztéssel a IV. ötéves tervidőszak végére kialakuljon.
(2) E rendeletben foglaltak szerint központilag előírt tematikák és tananyagok alapján szervezett továbbképzést az ágazati miniszterek által kijelölt szakmákban és vállalatoknál már 1972-ben meg kell kezdeni.
Lázár György s. k.,
munkaügyi miniszter
1. számú melléklet a 6/1972. (IV. 21.) MüM rendelethez
Irányelvek a munkások továbbképzésének ösztönzésére
A továbbképzés ösztönzési módozatainak megválasztásához és mértékének eldöntéséhez a vállalatoknak az alábbiakat célszerű figyelembe venni:
- a továbbképzés tartalmát;
- a továbbképzésben való részvétel jellegét;
- a továbbképzéssel elérni kívánt eredményt;
- a továbbképzéshez fűződő vállalati és dolgozói érdekeket;
- a vállalat adott és jövőbeni anyagi lehetőségeit.
A fentiek mérlegelése alapján az ösztönzés történhet:
- erkölcsi elismerés;
- anyagi honorálás formájában;
- egyéb ösztönzéssel;
- az előbbiek együttes, vagy kombinált alkalmazásával.
1. Az erkölcsi elismerés körébe sorolható:
- az írásbeli dicséret;
- a kiemelkedő szakmai tudást elismerő címek alkalmazása;
- jutalomszabadság vagy jutalomüdülés adása;
- valamilyen tárgyjutalom adása stb.
Az erkölcsi elismerés egyes formáit önmagában akkor célszerű alkalmazni, ha a továbbképzés hatása a vállalati tevékenységben közvetlenül nem mérhető, de annak eredményében szerepet játszik. A tanfolyam konkretizálható előnye inkább a tudatosabb munkavégzésben nyilvánul meg.
2. Anyagi elismerés
Az anyagi ösztönzésnél alapelvnek kell tekinteni, hogy a továbbképzés önmagában ne adjon magasabb bérre, nagyobb jövedelemre biztosítékot, hanem annak csak lehetőségét teremtse meg.
A dolgozó keresete akkor növekedjen, ha munkáját a továbbképzésben megszerzett újabb ismeretek alapján a korábbinál jobb minőségben vagy változatlan minőségben, de termelékenyebben végzi. Az ehhez szükséges üzemi feltételeket (munka- és munkahely szervezés, folyamatos anyagellátás, nagyobb teljesítményű gépek beállítása) a vállalatnak kell megteremtenie. Ugyancsak a vállalat feladata, hogy úgy alakítsa ki a bérformákat, premizálási és jutalmazási módszereket, hogy azok alkalmazása során az említett alapelv érvényesüljön. Az előbbiekből következően:
- azokban az esetekben, amikor a továbbképzésre a mennyiségi teljesítmény növelése érdekében került sor, olyan teljesítménybér formát célszerű alkalmazni, amely a mennyiségi teljesítmény növekedését anyagilag is elismeri és ezen keresztül honorálja a továbbképzésben megszerzett ismeretek gyakorlati felhasználását;
- abban az esetben, ha a továbbképzés a minőség javítását, vagy a gazdaságosság fokozását célozza, ezektől a feladatoktól célszerű függővé tenni a béreket, mert így a továbbképzés hatására előálló eredmények a bérekben is visszatükröződnek;
- olyan munkáknál, amelyeknél általában csak időbéres bérformát lehet alkalmazni, nagy gondot kell fordítani arra, hogy a továbbképzés hatására előállt munkaeredmény növekedést az alapbér emelésével elismerjék;
- a prémiumos időbérforma alkalmazásánál a prémiumokat célszerű ahhoz a feladathoz kapcsolni, amelynek eredményesebb, magasabb színvonalú ellátását a továbbképzés elősegíti.
Természetesen a bérformát nem lehet kizárólag a továbbképzés célkitűzéseinek alárendelni, de amennyiben a továbbképzés tartalmát és irányát helyesen alakították ki. az megfelel a vállalat feladatainak, akkor a bérformának a továbbképzés céljaival való összehangolása nem okoz gondot.
Ha a vállalaton belül alkalmazott bér- és jutalmazási rendszer egyébként is tartalmaz olyan elemeket, amelyek bizonyos képzettség megszerzése esetén a bérek emelését írják elő, ez a konstrukció önmagában is ösztönző hatást fejt ki a továbbképzésben való részvételre.
A fenti elvek figyelembevételével lehet anyagi elismerésben részesíteni a továbbképzés hatására elért eredményekért a dolgozót a részesedési alapból fizethető jutalmak és prémiumok segítségével, valamint az év végi részesedésnek a kiemelkedő munka jutalma címén adható részével.
Az anyagi elismerésnek összhangban kell állni a végzett tanfolyamon szerzett többletismerettel, annak hasznosítási lehetőségével, a szolgált célnak a vállalati feladatok között elfoglalt fontossági sorrendjével, és nem utolsó sorban a minőségi és mennyiségi többletteljesítéssel. Az anyagi elismerés módját és feltételeit célszerű a vállalati kollektív szerződésben rögzíteni. Lényeges szempont, hogy a vállalat a tanfolyamokra olyan dolgozókat szervezzen be, akik annak elvégzésére alkalmasak és főképpen akkor, ha ezen dolgozók ily módon megszerzendő magasabb képzettségének, illetve ismeretnövekedésének hasznosítása a vállalatnál biztosított.
3. Egyéb ösztönzés
- a továbbképzésben vagy vizsgán való részvételre munkaidő-kedvezmény adása és a kieső munkaidőre átlagkereset biztosítása;
- a dolgozóra háruló továbbképzési költségek, vagy azok egy részének a vállalat által történő átvállalása.
A magasabb képzettséget nyújtó továbbképzésben részt vett munkások vállalatnál maradását szerződésileg is biztosítani lehet. Kiköthető, hogy a dolgozó a továbbképzés elvégzése után meghatározott ideig a vállalatnál marad. A vállalat és a munkások megállapodhatnak abban is, hogy a továbbképzés összes óraszámából hány órára ad a vállalat munkaidő-kedvezményt és hány órát vállal a dolgozó saját szabadidejéből. Ha a dolgozó a szerződésben vállalt időpont előtt szünteti meg munkaviszonyát, úgy a vállalati oktatási költségek és a munkaidő-kedvezmény bérköltségének meghatározott (időarányos) részének visszafizetésére irányuló kötelezettség is kiköthető.
A továbbképzés ösztönzésének néhány módszere
Az alábbiakban néhány ösztönzési módot ismertetünk a továbbképzés tartalmának megfelelően. Ezek csupán megoldási lehetőségek, példák arra, hogy a különböző esetekben általában milyen lényegesebb körülményeket és vállalati sajátosságokat indokolt figyelembe venni.
1. A szakmai ismereteket korszerűsítő továbbképzés
A régebben szerzett szakmai ismereteket felfrissítő és a mai követelményszintre hozó tanfolyamok esetében célszerű lehet munkaidő-kedvezményt és egyszeri jutalmat adni.
2. Ismeretbővítő továbbképzés
a) Új szakmai fogások elsajátítására, illetve a minőség emelésére szervezett tanfolyamok
A munka-termelékenységet növelő technikai fogások elsajátítását célzó tanfolyam elvégzése a dolgozók és a vállalat részére egyaránt hasznos. Az erre való ösztönzés teljesítménybérben és időbérben foglalkoztatott dolgozóknál eltérő lehet.
- Teljesítménybér esetén a tanfolyam hatására emelkedő teljesítményekkel együtt, emelkedő keresetek biztosítják az anyagi elismerést. Új eljárások alkalmazásánál megengedhető, hogy a továbbképzés segítségével elért magasabb teljesítmények a korábbi normakövetelmények szerint kerüljenek elszámolásra és csak a teljes begyakorlás után változtassák meg a normákat, az új munkaszervezésnek, vagy technológiának megfelelően.
- Az időbérben foglalkoztatott dolgozók közül azoknál, akiknél lehetőség van prémiumok alkalmazására, mert valamilyen módon a teljesítmény, munkaeredmény mérhető, célszerű ezekhez a teljesítményekhez kapcsolódó premizálási rendszert bevezetni. (Például TMK dolgozóknál az üzemi, vagy gépállásidők csökkentését lehet prémiumfeladatként kitűzni.)
b) Új szakmai ismereteket (új technika, technológia, anyagok, gyártmányok) nyújtó tanfolyamok
A szakmai ismeretek továbbfejlesztésére, illetve a műszaki változásoknak megfelelő új ismeretek megszerzésére irányuló továbbképzés főleg vállalati érdekből merül fel, de természetesen a dolgozó érdekét is szolgálja. Az erre történő ösztönzésnél - az itt is érvényesülő termelékenység növelési irányzat mellett - a minőségi követelmények dominálnak. Pl. új hegesztési eljárásra való áttéréssel a termékek minősége, tartóssága és ennek következtében elhelyezési lehetősége is növekszik. Emellett az új eljárás a termék önköltségét is csökkentheti. A vállalatnak tehát érdeke, hogy az új hegesztési módszer elsajátítására ösztönözze hegesztőit. Ennek módja alapbéremelés, vagy emellett minőségi prémium kitűzés lehet. Mindkét esetben szükséges a minőségi átvétel szigorítása, hogy ne lehessen a minőségi követelmények be nem tartása esetén is nagyobb keresethez jutni.
c) Második vagy további szakma elsajátítására, illetve több munkakör betöltésére felkészítő továbbképzés
- A szakmunkások részére második vagy további szakma elsajátítása, valamint a szak- és betanított munkások számára másik szakmához vagy munkaterülethez tartozó ismeretek és gyakorlat megszerzésének igénye főleg vállalati érdekből merül fel. Pl. a munkaerőhelyzetből adódóan szükségessé válik az ügyesebb esztergályosok, marós szakmára, vagy lakatosok mechanikai műszerésszé történő képzése. Ezzel lehetővé válik a továbbképzésben részesült dolgozókat a szükséghez mérten időszakosan a másik szakmában vagy munkaterületen foglalkoztatni. Ebben az esetben érdemes a továbbképzésben részt vett munkásokat magasabb alapbér kategóriába sorolni vagy részükre szakmai pótlékot megállapítani.
- Futószalagos szerelési munkáknál különböző szalagpozíciókban alkalmazandó eltérő, komplikáltabb szerelési technika egyidejű elsajátítása is érdeke lehet a vállalatnak. Több szalagpozícióban foglalkoztatható dolgozókkal a szalag leállása nélkül is megoldható az átmenetileg kieső munkások helyettesítése. Az ilyen jellegű továbbképzés tehát kifizetődő a vállalatnak. Ezért, valamint a munkások szélesebb körű szakmai ismeretei miatt indokolt lehet a több munkahelyen eredményesen foglalkoztatható dolgozók besorolási bérének emelése vagy magasabb bérkategóriába sorolása.
- Egyes iparágakban, pl. a textiliparban a kieső munkaerő pótlására állandó jellegű ún. "fregoli" brigádokat alkalmaznak a különböző munkahelyeken történő eseti "bevetésre". Célszerű az ilyen dolgozókat a helyettesítésre számbavehető munkahelyeken végzendő munkák hatékony elsajátítása érdekében tanfolyamokon kiképezni. A tanfolyam elvégzése a magasabb besorolással ösztönözhető.
3. Építőipari sajátosságok a továbbképzés ösztönzésében
A továbbképzésnél eddig példaszerűen ismertetett ösztönzés formáinak alkalmazását az építőipari bérezési sajátosságok erősen korlátozzák. Az építőiparban általában alkalmazott brigádmunka csoportbérezése és a brigádkereset brigádtagok közötti - többnyire a személyi besorolástól függetlenített - felosztásának módszere általában nem teszi lehetővé a tanfolyamokon való részvétel egyéni anyagi ösztönzését. A keresetfelosztást ugyanis a kollektív szerződés kétféleképpen szabályozhatja:
- Ha a brigád személyi összetétele állandónak (vagy legalább tartósnak) tekinthető, úgy mód van arra, hogy a kollektív szerződés a személyi besorolást tegye a brigádkereset-felosztás alapjává. Ebben az esetben a tanfolyamokon szerzett magasabb képzettség, vagy bővebb szakismeret miatti feljebbsorolás, illetve magasabb alapbér, a brigádkeresetek felosztásánál is érvényre jut. Ennek mértékét természetesen a keresetfelosztás egyéb (pl. mennyiségi és minőségi) feltételei teljesítésének mikéntje befolyásolja.
- Ha a brigád személyi összetétele gyakran változik, akkor a keresetfelosztás arányainak kialakítását a kollektív szerződés - a munkahelyi gazdasági párt és szakszervezeti vezetőség egyetértésével - a brigád hatáskörébe utalhatja. Ilyenkor nincs más mód, mint a brigád figyelmét felhívni arra, hogy amennyiben a brigád teljesítményét a továbbképzett dolgozó egyéni teljesítményével növeli, úgy ezt a brigádkereset felosztásánál vegyék figyelembe. Ezen irányelvekben már említett erkölcsi és egyéb ösztönzés alkalmazását az építőipari sajátosságok nem gátolják.
4. Az általános alapismeretek kiegészítésére szolgáló továbbképzés
Az általános alapismeretek kiegészítése (az általános iskola 7-8. vagy csak a 8. osztályának elvégzése) igen fontos a szakmai továbbképzés megalapozása szempontjából.
A tanfolyam elvégzésére célszerű lehet munkaidőkedvezmény nyújtásával a tanfolyami költségek átvállalásával ösztönözni olymódon, hogy a vállalat a kieső munkaidőre a dolgozók átlagbérrel számított keresetét is biztosítja. Emellett a dolgozó egyszeri jutalomban, esetleg jutalomszabadságban, vagy jutalomüdültetésben is részesíthető. Ha az ilyen jellegű továbbképzésre figyelembe vehető dolgozók aránya jelentős és a termelés jellegéből folyóan az általános műveltség emeléséből termelékenység és így vállalati eredmény növelés is várható, a tanfolyam sikeres elvégzése esetén bizonyos mértékű béremelés is kitűzhető.
5. Magasabb szintű képzettség megszerzését szolgáló tanfolyamok
Ide sorolható a segédmunkásoknak betanított munkássá, valamint ez utóbbiaknak szakmunkássá történő képzése. Az így továbbképzett dolgozók a korábbinál magasabb szakmai szintet érnek el, ami alkalmassá teszi őket magasabb kategóriába tartozó munkák elvégzésére. Az alapbér és ezzel a jövedelem emelkedés tehát közvetlen ösztönzésként hat. (Ezzel egyidejűleg a tanfolyami költségeknek vagy azok egy részének az átvállalásával további ösztönzést lehet gyakorolni.)
Az ösztönzéssel kapcsolatos egyéb kérdések
Az ösztönzés mértékének a vállalat anyagi lehetőségei szabnak ésszerű határt. Ezért helyes, ha a különösen több évre előirányzott tanfolyami képzés lebonyolítását és az erre történő ösztönzés fedezetigényét - az egyes tanfolyamok befejezési időpontjaira figyelemmel - évenként előre beütemezi a vállalat. Ennek bérszínvonalát és részesedési alapot érintő ráfordítási szükségletét a vállalati bér- és jövedelemkoncepciókba és az erre alapozott középtávú tervekbe célszerű beépíteni. Így elkerülhető az ösztönzés fedezet nélküli előirányzása. Rövidebb távú továbbképzésnél is célszerű egy-egy tanfolyam lebonyolítását és ösztönzését az adott év anyagi lehetőségeivel összehangolni.
Az erkölcsi és anyagi ösztönzés mellett - mint minden lényeges, a vállalat dolgozóit közvetlenül érintő kérdésben - fontos a jól végrehajtott propaganda. Ennek során a tanfolyamok elvégzésének
- közvetlen személyi jövedelem-növelő következményeire, valamint
- a teljesítmény-, a vállalati eredmény- és alapnövekedésre gyakorolt hatásán keresztül a személyi jövedelmet közvetetten növelő hatására helyes a figyelmet felhívni.
A továbbképzés beindítása, illetve még annak megszervezése előtt célszerű a dolgozók körében arról is tájékozódni, hogy milyen feltételek mellett valószínűsíthető a tanfolyamok sikeres beindítása és lebonyolítása. Az ösztönzési formák kidolgozásánál a tájékozódás tapasztalatait is helyes figyelembe venni.
2. számú melléklet a 6/1972. (IV. 21.) MüM rendelethez
Az iskolai tanfolyamok költségeinek elszámolása és a gazdasági ügyvitel
1. Iskolában lebonyolított tanfolyam esetében a vállalatnak a költségek fedezetére szolgáló összeget a továbbképzés megkezdése előtt külön e célra "Munkástovábbképzés" elnevezéssel az Országos Takarékpénztárnál nyitott folyószámlára egy összegben kell befizetnie az iskola részére. Az iskola a tanfolyami költségekről szabályszerű számadást köteles vezetni. Az esetleges maradvány elszámolásáról az iskola felügyeleti szerve intézkedik.
2. Az iskolákban megrendezett tanfolyamok költségeire, azok elszámolására, a gazdasági ügyvitelre a szakmunkásképző iskolákban szervezett tanfolyamokról szóló 111/1970. (19-20.) MüM utasítás 2. számú mellékletének pontjait kell megfelelően alkalmazni a 2-4. pontok kivételével és alábbi eltérésekkel:
a) A felmerült költségek címén elszámolható tételek közé a bérleti díjat is be kell sorolni a 8/1971. (II. 10.) Korm. számú, illetve ennek végrehajtására megjelent 8/1971. (II. 10.) ÉVM rendelet alapján.
b) A tanfolyam vezetőjét, felelősét 1-2 tanfolyami csoport esetén a továbbképzés óraszámától függően
- 100 óráig 800 Ft
101-150 óráig 1000 Ft
151-200 óráig 1200 Ft
201-250 óráig 1400 Ft
251-300 óráig 1600 Ft
301-350 óráig 1800 Ft
351-400 óráig 2000 Ft
tiszteletdíj illeti meg.
c) A tanfolyam adminisztrációs és gazdasági ügyeinek ellátásával megbízott dolgozót 1-2 tanfolyami csoport esetén a tanfolyamvezető részére a továbbképzés óraszámától függően megállapított tiszteletdíj 25 százaléka illeti meg.
d) A tanfolyam működését és a tanfolyammal kapcsolatos gazdasági ügyeket az iskola igazgatója, vagy helyettese is köteles ellenőrizni. A tanfolyam ügyeinek ellenőrzéséért az igazgatót, illetőleg helyettesét ellenőrzési díj illeti meg. Az ellenőrzési díj 1-2 tanfolyami csoport esetén a tanfolyamvezető részére a továbbképzés óraszámától függően megállapított tiszteletdíj 30 százaléka.
e) A tanfolyamvezetői, az ellenőrzési és az adminisztrációs és ügyviteli díjat a tanfolyam tervezett időtartamával arányosan elosztott részletekben havonta kell kifizetni.
f) A karbantartási, a fűtési, a villany-, víz-, és gáz fogyasztási díjat, a takarítási és a fűtési munkadíjat, valamint a kapuügyeleti díjat a 130/1970. (MK 14.) MM utasításban foglaltak alapján kell fizetni.
3. Ha a vállalat az iskolától a továbbképzés lebonyolításához közreműködést nem igényel, csak az iskola tantermeit és azok felszerelését kívánja használatba venni, tanfolyami költségek címén e melléklet 2. a) és f) pontjában megjelölt költségeket kell fizetnie.