1/1973. (I. 26.) MüM rendelet

a középfokú végzettségű szakemberek továbbképzéséről

A 2046/1971. (XII. 30.) Korm. határozat 17. pontjában kapott felhatalmazás alapján az érdekelt miniszterekkel és országos hatáskörű szervek vezetőivel, valamint a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben a következőket rendelem.

I.

Általános rendelkezések

1. §

(1) A rendelet hatálya a magánmunkáltatók kivételével kiterjed a Mt. V. 125. § (2) bekezdés c) pontja szerinti vállalatoknál a középfokú szakmai végzettséget igénylő munkakörben (a továbbiakban: középfokú munkakörben) szakmai középiskolai végzettséggel vagy anélkül foglalkoztatott dolgozók, illetve szövetkezeti tagok (a továbbiakban: középfokú végzettségű dolgozók) továbbképzésére.

(2) A továbbképzésben való részvételt - ha az szükséges - a középfokú munkakörbe utánpótlás szempontjából figyelembe vett szakmai középiskolai végzettségű dolgozók számára is lehetővé kell tenni.

(3) A rendelet hatálya nem terjed ki az iskolarendszerű továbbtanulásra, a középfokú munkakörök ellátására képesítést nyújtó, jogszabállyal előírt képzésre, továbbá a technikusi minősítés megszerzésére.

(4) A középfokú munkaköröket az ágazati, illetve a funkció szerint illetékes miniszter (országos hatáskörű szerv vezetője) határozza meg.

(5) A vállalat vezetője - a (4) bekezdés szerinti szabályozáson túlmenően - a helyi sajátosságok figyelembevételével középfokú végzettséget írhat elő további munkakörökre is.

II.

A továbbképzés rendszere és tartalma

2. §

(1) A továbbképzés rendszerébe tartozik

a) a szakmai ismeretekkel összefüggő általános alapismeretek,

b) a főbb munkakör-csoportok (funkcionális tevékenységi körök) szerint szakosított és

c) a munkahelyi, munkaköri igények szerinti speciális szakmai ismeretek felújítása, korszerűsítése, bővítése;

d) az ideológiai-politikai ismeretek megszerzése, felújítása, továbbfejlesztése.

(2) Az (1) bekezdés a) pontjában foglalt általános lapismeretek körébe - a népgazdaság, ágazat vagy annak egy-egy nagyobb területe igényeinek megfelelően - műszaki, természettudományos, gazdasági jellegű (üzemgazdasági, szervezési, munkajogi, munkalélektani, munkaegészségtani) és egyéb szakirányú ismeretek (a továbbiakban: alapozó ismeretek), továbbá a közvetlen irányításhoz szükséges alapvető ismeretek tartoznak.

(3) A főbb munkakör-csoportok (funkcionális tevékenységi körök) szerinti szakmai ismeretanyag az ágazati, iparági igényeknek megfelelően tartalmazza e tevékenységi körökbe (így különösen: műszaki fejlesztés, termeléselőkészítés és irányítás, anyaggazdálkodás, raktárgazdálkodás, minőségellenőrzés, tervezés, munkaügy, pénzügy és számvitel, statisztika stb.) tartozó munkakörök általános jellegű ismereteit.

3. §

(1) A 2. § (2) bekezdésében felsorolt alapozó ismeretek, valamint az ideológiai-politikai ismeretek oktatása a továbbképzésben részt vevő valamennyi dolgozóra kiterjed.

(2) A közvetlen irányításhoz szükséges alapvető ismereteket csak ilyen feladatokat ellátó (pl. művezető, csoportvezető), valamint az ilyen munkakörök betöltésére utánpótlásként figyelembe vett dolgozóknak kell oktatni.

4. §

(1) A 2. §-ban megjelölt ismeretek oktatása egy továbbképzés keretében, illetve az ágazati, vállalati sajátosságokat, valamint a résztvevők képzettségét, gyakorlatát figyelembe véve, külön-külön is megvalósítható.

(2) Az általános, valamint a funkcionális tevékenységi körök szerint szakosított ismeretanyag meghatározásánál alapnak a középfokú szakirányú képzettséget, illetve a technikusi szintet kell tekinteni.

5. §

(1) A továbbképzési oktatási dokumentációk készítésének általános irányelveit, továbbá a 2. § (2) bekezdésében foglalt általános alapismereteket több ágazatot érintő továbbképzés esetén a Munkaügyi Minisztérium határozza meg, és kidolgoztatja az ezekre vonatkozó keret-tematikákat vagy a törzsanyagot képező dokumentációt.

(2) A 2. § (3) bekezdésében foglalt szakmai és a csak egy-egy ágazat területére vonatkozó alapozó ismereteket az ágazati minisztérium, illetve a funkciójukkal összefüggő szakterületekre vonatkozóan a funkció szerint illetékes minisztérium (országos hatáskörű szerv) határozza meg a Munkaügyi Minisztériummal egyetértésben, és gondoskodik az oktatási dokumentációk elkészíttetéséről és kiadásáról.

(3) A speciális szakmai ismereteket a vonatkozó előírások figyelembevételével a vállalat határozza meg, és gondoskodik az ehhez szükséges tananyagokról.

(4) A továbbképzés ideológiai-politikai ismeretanyagából a törzsanyagot és a szükséges oktatási dokumentumokat a Művelődésügyi Minisztérium határozza meg, ezeket a vállalat aktuális politikai ismeretekkel kiegészíti.

(5) A továbbképzés oktatási dokumentációiból az ellátás biztosítása a továbbképzés tartalmát meghatározó minisztérium, illetve vállalat feladata.

III.

A továbbképzés tervezése, szervezése, formái és feltételei

6. §

(1) A vállalat a középfokú végzettségű dolgozók rendszeres és szervezett továbbképzése érdekében - a középtávú műszaki fejlesztési, termelési és szakember-utánpótlási terveivel összhangban - a vállalati terv keretében határozza meg a középtávú, ennek alapján pedig éves továbbképzési tervét.

(2) A középtávú továbbképzési terv tartalmazza:

- a továbbképzés célját,

- a bevonandók körét évenkénti ütemezésben.

- a továbbképzéshez szükséges feltételeket,

- az ösztönzés és elismerés módját.

(3) Az éves továbbképzési terv tartalmazza:

- az egyes továbbképzések időtartamát és a résztvevők számát,

- a szükséges személyi és tárgyi feltételeket, a továbbképzés pénzügyi kihatásait,

- az ösztönzés módját és mértékét.

(4) Az ágazati minisztérium a továbbképzési tervet az erre külön megadott irányelvek szerint készíti el.

7. §

(1) A továbbképzést ott kell lebonyolítani, ahol a személyi és tárgyi feltételek biztosíthatók. Ennek megfelelően a továbbképzés szervezhető a vállalatnál, oktatási vagy tudományos intézménynél, egyesületnél vagy más alkalmas helyen.

(2) Oktatási, tudományos intézmények, tudományos egyesületek által szervezett továbbképző tanfolyamok közül csak azok tekinthetők e rendelet szerinti továbbképzésnek, amelyeket az ágazati, illetve a funkció szerint illetékes miniszter (országos hatáskörű szerv vezetője) annak minősít.

(3) A továbbképzés szervezése alapvetően vállalati feladat. A szervezést több minisztérium vagy vállalat közösen is végezheti.

(4) Népgazdasági, ágazati, illetve több szakterületet érintő kiemelt témákban a minisztériumok - a szükségleteknek megfelelően - központi tanfolyamokat szerveznek.

(5) A továbbképzés indokolt esetben - az érvényes rendelkezések alapján - bentlakásos módon is megszervezhető.

8. §

A vállalatok továbbképzési igényeinek koordinálása, illetve a tanfolyamok szervezése és lebonyolítása céljából az illetékes minisztériumok fokozatosan alakítsanak ki továbbképzési központokat arra alkalmas nagyobb vállalatoknál, illetve oktatási intézményeknél.

9. §

A továbbképzés oktatójaként (előadójaként) a szervező vállalat (intézmény) azokat a szakirányú főiskolai vagy egyetemi végzettségű szakembereket kéri fel, akiknek megfelelő szakismerete, gyakorlati tapasztalata és előadói készsége van.

10. §

(1) A továbbképzés megvalósítható: tanfolyam, irányított egyéni tanulás, vagy e két forma útján együttesen.

(2) A továbbképzés szervezői és lebonyolítói tegyék lehetővé a továbbképzést segítő szakmai tapasztalatcseréket, tanulmányutakat, szakmai kiállítások, bemutatók megtekintését, az oktatás hatékonyságát segítő legjobb módszerek, programozott tananyagok és oktatási segédeszközök alkalmazását.

(3) A továbbképzés szervezésénél az eredményességet legjobban segítő forma kiválasztásánál, a továbbképzés időtartamának, időbeosztásának és szintjének meghatározásánál, a lehetőségekhez képest figyelembe kell venni a munkakörülményeket, a résztvevők - előképzettség, nemek, kor, felkészültségi szint szerinti - összetételét.

IV.

A továbbképzésben való részvétel, elismerés, ösztönzés, kedvezmények

11. §

(1) A továbbképzésben részt vehet az 1. § (1)-(2) bekezdésében megjelölt valamennyi dolgozó, életkorra tekintet nélkül.

(2) A minisztériumok által központilag szervezett tanfolyamon a részvétel feltételeit a minisztérium is meghatározhatja.

(3) A vállalat helyi igényeinek megfelelően meghatározhatja - ha erre központi rendelkezés nincs - azokat a munkaköröket, amelyek további betöltéséhez a továbbképzésben való eredményes részvétel szükséges.

(4) A vállalat adjon lehetőséget arra, hogy a dolgozó - munkakörétől eltérő - más munkakör ellátására felkészítő továbbképzésben is résztvehessen, ha ezt a vállalat munkaerő helyzete és a dolgozó egyéni képességei indokolják.

(5) A gyermekgondozás céljából szabadságon levő nők számára is lehetővé kell tenni a továbbképzésben való részvételt.

12. §

(1) A továbbképzés befejezésekor a résztvevők beszámolnak az általános alapismeretek, valamint a funkcionális tevékenységi körök szerint szakosított ismeretanyag elsajátításáról. Ennek alapján az eredményesen végzők igazolást kapnak, amelynek adatait a vállalat a munkakönyv megfelelő rovatába bejegyzi.

(2) A beszámolás módját a munkaügyi miniszter irányelvei alapján az ágazati, illetve a funkció szerint illetékes miniszter (országos hatáskörű szerv vezetője) határozza meg.

13. §

A vállalat a munkások továbbképzéséről szóló 6/1972. (IV. 21.) MüM rendelet 1. számú mellékleteként kiadott ösztönzési irányelvek megfelelő alkalmazásával, valamint a minisztériumok rendelkezésének figyelembevételével alakítja ki a helyileg alkalmazható ösztönzés rendszerét; ezt a vállalati kollektív szerződésben, illetve a munkaügyi szabályzatban rögzíteni kell.

14. §

(1) A továbbképzést a vállalati termelési rend figyelembevételével munkaidő alatt, részben munkaidőben vagy munkaidőn kívül lehet megtartani.

(2) A gyermekes dolgozó nők részére a továbbképzési formák közül általában a munkaidőben tartott tanfolyamon vagy az irányított egyéni tanulásban való részvételt biztosítsa a vállalat.

V.

A továbbképzés költsége és elszámolása

15. §

(1) A tanfolyami költségek megállapítására és elszámolására vonatkozóan a munkások továbbképzéséről szóló 6/1972. (IV. 21.) MüM rendelet 19. § (1)-(2), 20. § (1)-(2) és (3) bekezdéseiben, továbbá a 21-22. §-okban foglaltakat, bentlakásos tanfolyamok esetén az élelmezési normákra és az élelmezést igénybe vevők térítési díjára pedig az erről szóló jogszabályt* kell alkalmazni.[1]

(2) Az előadók díjazásánál a 108/1969. (9) MüM utasítás 2. b), c), d) pontjainak előírásait kell alkalmazni.

(3) A továbbképzési központként működő vállalatoknál, intézményeknél szervezett tanfolyamok költségeit a vállalatok a résztvevők arányában fizetik.

VI.

Vegyes rendelkezések

16. §

(1) Az e rendelet szerint szervezett továbbképzést 1974. január 1-től kell megkezdeni, főként azokban a munkakörökben, amelyekben a továbbképzés

a) az ismeretanyag nagymértékű elavulása,

b) a gazdasági meggondolások (pl. munkaerőátcsoportosítás, nagyüzemek rekonstrukciója, kiemelt program)

miatt szükséges.

(2) A pályakezdő fiatalok számára - ha az szükséges - a munkavállalástól számított öt éven belül is szervezhető továbbképzés.

(3) A középfokú végzettségű dolgozókat rendszeres - általában 5-7 évenként ismétlődő - továbbképzésben kell részesíteni, amennyiben ezt az (1) bekezdés a) és b) pontjaiban megjelölt okok indokolják.

(4) A központilag előírt tananyag tematikáit az 1974-ben megkezdődő továbbképzésekhez az 5. §-ban megjelölt minisztériumok 1973. október 1-ig készítik el.

(5) A középfokú végzettségű dolgozók továbbképzésére vonatkozó adatszolgáltatás rendszeréről a későbbiekben a munkaügyi miniszter külön rendelkezik.

(6) A szövetkezetek országos érdekképviseleti szervei a területükön folyó továbbképzést irányelvek kiadásával segítik.

VII.

Záró rendelkezések

17. §

(1) A középfokú végzettségű szakemberek továbbképzésének jelen rendelettel szabályozott új rendszerét 1974-től kezdődően - fokozatos fejlesztéssel - 1980-ig általánossá kell tenni.

(2) E rendelet kihirdetése napján lép hatályba. A végrehajtáshoz szükséges intézkedéseket 1973. december 31-ig kell kiadni.

Lázár György s. k.,

munkaügyi miniszter