5/1974. (VI. 16.) IM rendelet

a kényszergyógykezelés végrehajtásának részletes szabályairól

A büntető eljárásról szóló 1973. évi I. törvény (Be.) 404. §-a (1) bekezdésének k) pontjában kapott felhatalmazás alapján - a belügyminiszterrel, az egészségügyi miniszterrel és a legfőbb ügyésszel egyetértésben - az alábbiakat rendelem:

1. §

(1) A bíróság a kényszergyógykezelést elrendelő határozatában megállapítja, hogy azt az erre a célra kijelölt egészségügyi intézetben vagy házi gondozásban kell végrehajtani.

(2) A kényszergyógykezelés elrendeléséről, végrehajtási módjának megváltoztatásáról, valamint a kényszergyógykezelés megszüntetéséről a bíróság a kényszergyógykezelés végrehajtására jogosult intézménynek szóló értesítés kiállítása útján intézkedik. Az értesítéshez mellékeli az ügy iratai közül a betegre vonatkozó kórrajz és orvosszakértői vélemény másolatát, a kényszergyógykezelésről hozott határozatát pedig megküldi. Az értesítés alapján szükséges intézkedéseket haladéktalanul meg kell tenni.

(3) A beteg előállítása vagy szállítása annak az intézménynek a feladata, amelyben a beteg tartózkodik. A szállításhoz az Országos Mentőszolgálat közreműködését, az előállításhoz - szükség esetén - a rendőrség segítségét is igénybe lehet venni. Ha a szabadlábon levő beteg ellátását és felügyeletét a hozzátartozójára (törvényes képviselőjére, gondozójára vagy hozzá közelálló más személyre, a továbbiakban: hozzátartozó) bízták [5. § (3) bekezdés b) pont], a beteg kíséréséről vagy szállításáról a hozzátartozó gondoskodik. Ha a hozzátartozó erről nem gondoskodik, vagy egyébként szükséges, az idegbeteg-gondozó intézet [5. § (1) bekezdés c) pont] az Országos Mentőszolgálat, illetőleg a rendőrség közreműködése iránt intézkedik.

A kényszergyógykezelés végrehajtása a kijelölt egészségügyi intézetben

2. §

(1) A kényszergyógykezelés végrehajtására kijelölt egészségügyi intézet az Országos Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet (Budapest X., Kozma u. 13., a továbbiakban: Intézet). Az Intézet gyógyító tevékenysége felett az egészségügyi miniszter szakfelügyeletet gyakorol. Az Intézet működésének részletes szabályait külön jogszabály állapítja meg.

(2) Ha a bíróság úgy rendelkezik, hogy a kényszergyógykezelést az Intézetben kell végrehajtani, az Intézetnek szóló értesítést annak a személynek adja át, aki a beteget előállította. A betegnek az Intézetbe szállításáról az az intézmény gondoskodik, amelyben a beteg tartózkodik. A szabadlábon levő beteget az Országos Mentőszolgálat útján kell az Intézetbe szállítani. Az értesítést az Országos Mentőszolgálat részéről eljáró személynek kell átadni. Ha a beteg a tárgyaláson nem vett részt, a beteg Intézetbe szállításáról a kényszergyógykezelést elrendelő bíróság gondoskodik. A szállításhoz az Országos Mentőszolgálat, az előállításhoz a rendőrség közreműködését veheti igénybe.

(3) Ha a kényszergyógykezelés elrendelésekor a beteget egészségügyi intézetben gyógykezelik, és a gyógykezelésnek az Intézetbe szállítás folytán történő megszakadása a beteg egészségét vagy gyógyulását súlyosan károsítaná, az első fokon eljárt bíróság tanácsának elnöke a kényszergyógykezelés végrehajtásának megkezdését meghatározott időre elhalaszthatja.

3. §

(1) Az Intézet a beteg befogadásáról az első fokon eljárt bíróságot haladéktalanul értesíti és a beteg gyógykezelését késedelem nélkül megkezdi.

(2) A beteggel szemben - a jogszabályban meghatározott eltérésekkel - az elmegyógyintézetben ápoltakra irányadó szabályokat kell alkalmazni.

(3) A beteg

- az Intézetet nem hagyhatja el,

- hozzátartozóival és más személyekkel a külön jogszabályban meghatározott módon tarthat kapcsolatot,

- ruházata nem lehet azonos a nem kórházban elhelyezett elítéltek ruházatával,

- állapotához képest a gyógyulását előmozdító munkával foglalkoztatható,

- a letétbe helyezett vagy a részére küldött pénzt a külön jogszabály szerint használhatja fel; őt

- elmeápolói kísérettel kell a hatósághoz előállítani, más gyógyintézetbe vagy büntetésvégrehajtási intézetbe átszállítani.

4. §

(1) A betegnek az Intézetbe történő befogadása napjától számított egy év eltelte előtt négy hónappal az Intézet vezető főorvosa a beteg állapotára vonatkozó részletes kórrajzkivonatot megküldi annak az első fokon eljárt bírósággal azonos hatáskörű bíróságnak, amelynek területén a kényszergyógykezelést végrehajtják. Ha a kényszergyógykezelést Budapesten hajtják végre és első fokon nem budapesti székhelyű bíróság járt el, a felülvizsgálatra a Pesti Központi Kerületi Bíróság, a Fővárosi Bíróság, illetőleg a Budapesti Katonai Bíróság az illetékes. Ezt az eljárást évente mindaddig meg kell ismételni, amíg a kényszergyógykezelést a bíróság meg nem szünteti.

(2) Ha a kényszergyógykezelést ideiglenes kényszergyógykezelés előzte meg, az (1) bekezdésben meghatározott egy évi időtartamot az ideiglenes kényszergyógykezelés megkezdésétől kell számítani, feltéve, hogy időközben nem volt megszakítás. Ilyen esetben azonban a kórrajzkivonatot legkorábban a kényszergyógykezelést elrendelő ítélet jogerőre emelkedésétől számított hat hónap elteltével kell előterjeszteni.

(3) Az Intézet vezető főorvosa - az (1)-(2) bekezdésben meghatározott időpontokon kívül - haladéktalanul köteles előterjesztést tenni a bírósághoz a kényszergyógykezelés megszüntetése vagy házi gondozásban való folytatása érdekében, ha ezt a beteg állapota indokolja.

A kényszergyógykezelés végrehajtása házi gondozásban

5. §

(1) A házi gondozás végrehajtása

a) a beteg lakóhelye (tartózkodási helye) szerint illetékes kórház elmeosztályán (ideg-elmeosztálya elmerészlegén, a továbbiakban együtt: elmeosztály),

b) az elmebetegek szociális otthonában, munkaterápiás intézetben vagy elmeosztály családi ápolási telepén történik, illetőleg

c) a beteg lakóhelye (tartózkodási helye) szerint illetékes idegbeteg-gondozó intézet feladata.

(2) A házi gondozást az idegbeteg-gondozó intézet kezdi meg.

(3) A beteg vizsgálata és körülményeinek tisztázása után az idegbeteg-gondozó intézet vezetője a házi gondozás folytatása érdekében a beteget - a bíróság értesítése mellett -

a) elmeosztályon vagy az (1) bekezdés b) pontjában felsorolt intézményben helyezi el;

b) a beteg ellátását és felügyeletét hozzátartozójára bízza, feltéve, hogy a hozzátartozó ezt vállalja és körülményei alkalmassá teszik e feladat ellátására, ebben az esetben a beteg gyógykezelése és gondozása az idegbeteg-gondozó intézet feladata.

6. §

(1) A hozzátartozó köteles gondoskodni arról, hogy a reá bízott beteg az orvosi előírásokat megtartsa, és az idegbeteg-gondozó intézet vezetője által meghatározott időközökben, de legalább negyedévenként, továbbá a külön elrendelt elmeszakorvosi vizsgálaton az idegbeteg-gondozó intézetben megjelenjen. Az idegbeteg-gondozó intézet vezetője a beteget felülvizsgálatra az elmeosztályra utalhatja.

(2) Ha a beteg az időszakos vagy a külön elrendelt elmeszakorvosi vizsgálaton (felülvizsgálaton) alapos ok nélkül nem jelenik meg, vagy egyébként az orvosi előírásokat nem tartja meg, a házi gondozásnak az elmeosztályon való folytatása végett az idegbeteg-gondozó intézet vezetője a beteget az elmeosztályra beutalhatja, a beteg állapotának rosszabbodása esetén pedig beutalja. Ha a hozzátartozó a beteg ellátását és felügyeletét már nem tudja ellátni, az idegbeteg-gondozó intézet vezetője a beteget az 5. § (1) bekezdésének b) pontjában felsorolt intézményben helyezi el.

(3) A beteg állapotának rosszabbodása esetén az 5. § (1) bekezdésének b) pontjában felsorolt intézmény vezetője is beutalhatja a beteget az elmeosztályra.

(4) A 4. § rendelkezései házi gondozás esetén is alkalmazandók. Az Intézet vezető főorvosának ott meghatározott feladatait az elmeosztály, az 5. § (1) bekezdésének (b) pontjában felsorolt intézmény, illetőleg az idegbeteg-gondozó intézet vezetője végzi.

7. §

(1) Ha a kényszergyógykezelés felülvizsgálata során a bíróság rendeli el ennek házi gondozásban történő folytatását [Be. 373. § (5) bekezdés], az 5-6. § rendelkezéseit a (2) bekezdésben foglalt eltéréssel kell alkalmazni.

(2) Ha a kényszergyógykezelés alatt álló újabb bűncselekmény törvényi tényállását valósította meg, az ennek elbírálására jogosult bíróság rendelkezik a kényszergyógykezelés további végrehajtásának módjáról. A Btké. 21. §-ának (1) bekezdésében meghatározott cselekmény esetében az ügyész, a vádirat benyújtása után pedig a bíróság elrendelheti a betegnek az Intézetbe szállítását.

Az ideiglenes kényszergyógykezelés

8. §

(1) Az ideiglenes kényszergyógykezelést az Intézetben vagy az elmeosztályon kell végrehajtani. Erről az ügyész vagy a bíróság az ideiglenes kényszergyógykezelést elrendelő határozatában rendelkezik.

(2) Az ideiglenes kényszergyógykezelést az Intézetben kell végrehajtani, ha alaposan lehet következtetni arra, hogy a bíróság a kényszergyógykezelésnek az Intézetben történő végrehajtását fogja elrendelni, vagy nem jogerős ítéletében már így rendelkezett.

(3) Az orvosszakértői vélemény másolatát az ideiglenes kényszergyógykezelést végrehajtó Intézetnek, illetőleg elmeosztálynak meg kell küldeni.

(4) Az 1. § (3) bekezdését és a 3. § (1) bekezdését ideiglenes kényszergyógykezelés esetében is megfelelően alkalmazni kell. Ahol a rendelkezések a bíróságról szólnak, azon az ügyészt is érteni kell.

9. §

(1) Az Intézet vezető főorvosa (az elmeosztály vezetője) a szükséges vizsgálat, megfigyelés és gyógykezelés után az ügyésznek, illetőleg a bíróságnak az ideiglenes kényszergyógykezelés határideje [Be. 98. § (2) bekezdés] lejárta előtt adott felhívására megküldi a beteg állapotára vonatkozó részletes kórrajzkivonatot és javaslatot tehet az ideiglenes kényszergyógykezelés megszüntetésére.

(2) Az ügyész, illetőleg a bíróság elrendelheti a beutalt személynek az elmeosztályról az Intézetbe, illetve az Intézetből az elmeosztályra történő szállítását.

(3) Ha a bíróság az egyébként vétség törvényi tényállását megvalósító cselekmény miatt a kényszergyógykezelés elrendelését mellőzi [Btk. 61. § (1) bekezdés], illetőleg az ügyész az ilyen cselekmény miatt a nyomozást megszünteti [Be. 153. § (1) bekezdés], erről az idegbeteg-gondozó intézetet - a betegre vonatkozó kórrajz és orvosszakértői vélemény másolatának megküldése mellett - értesíti.

Vegyes rendelkezések

10. §

Az Intézetben, az elmeosztályon vagy az 5. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott helyen végrehajtott kényszergyógykezelés, illetőleg ideiglenes kényszergyógykezelés költségei az államot terhelik. A hozzátartozó által vállalt házi gondozás költségeit a hozzátartozó viseli.

11. §

Amennyiben e rendelet vagy más jogszabály eltérően nem rendelkezik, a kényszergyógykezelés és az ideiglenes kényszergyógykezelés végrehajtására az elmebetegek gyógykezelésére és gondozására vonatkozó szabályok irányadók.

12. §

(1) Ez a rendelet a kihirdetése napján lép hatályba; rendelkezéseit a hatályba lépése előtt elrendelt kényszergyógykezelésre is alkalmazni kell. Azokat az Intézetben levő betegeket, akik e rendelet végrehajtása folytán kerülnek házi gondozásba, 1974. december 31-ig kell az Intézetből elbocsátani. A beteg állapotáról és a szükségesnek tartott további gyógykezelésről az Intézet vezető főorvosa az idegbeteg-gondozó intézet vezetőjét előzetesen tájékoztatja.

(2) A rendelet hatálybalépésével egyidejűleg a bíróság által elrendelt kényszergyógykezelés végrehajtásának részletes szabályairól szóló 6/1966. (VII. 24.) IM számú rendelet hatályát veszti.

Dr. Markója Imre s. k.,

igazságügyi minisztériumi államtitkár