6/1966. (VII. 24.) IM rendelet

a bíróság által elrendelt kényszergyógykezelés végrehajtásának részletes szabályairól

A büntető eljárásról szóló, az 1966 évi 16. törvényerejű rendelettel módosított 1962. évi 8. törvényerejű rendelet (Be) 313. §-ának (1) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján - a belügyminiszterrel és az egészségügyi miniszterrel egyetértésben - az alábbiakat rendelem:

1. § A kényszergyógykezelés célja a beteg gyógyítása, valamint annak megakadályozása, hogy a beteg újból olyan cselekményt kövessen el, amely egyébként megvalósítja valamely bűntett törvényi tényállását.

2. § A bíróság a kényszergyógykezelést elrendelő határozatban megállapítja, hogy a kényszergyógykezelést csak az erre a célra kijelölt egészségügyi intézetben lehet-e végrehajtani [1962. évi 10. tvr. 21. § (1) bek.], vagy a kényszergyógykezelésnek házi gondozásban történő végrehajtása is lehetséges.

3. § (1) A kényszergyógykezelés végrehajtására egészségügyi intézetként az Országos Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetet (Budapest, X., Kozma utca 13., a továbbiakban: Intézet) jelölöm ki.

(2) Az Intézetben folyó gyógyító tevékenység felett az egészségügyi miniszter szakfelügyeletet gyakorol.

(3) Az Intézet rendjét az egészségügyi miniszterrel egyetértésben kiadott külön jogszabállyal állapítom meg.

4. § (1) A kényszergyógykezelés végrehajtása iránt a bíróság az Intézethez szóló értesítés kiállításával intézkedik.

(2) Az értesítést, továbbá a betegre vonatkozó, a bűnügyi iratok között levő kórrajz és orvosszak-értői vélemény másolatát a kényszergyógykezelést elrendelő határozat kihirdetésekor annak a személynek kell átadni, aki a beteget előállította. A beteget előállító (a beteg őrizetével megbízott) személy köteles a beteget haladéktalanul az Intézetbe kísérni. Ha a beteg a tárgyaláson nem vett részt, az iratokat meg kell küldeni az Intézetnek.

(3) A kényszergyógykezelés jogerős elrendelésekor szabadlábon levő beteget - az Országos Mentőszolgálat útján - az Intézetbe haladéktalanul be kell szállítani; szükség esetén a rendőrség közreműködésiét is igénybe lehet venni. A (2) bekezdésben felsorolt iratokat ilyen esetben az Országos Mentőszolgálat részéről eljáró személyeknek kell átadni.

(4) Ezeket a rendelkezéseket ideiglenes kényszergyógykezelés elrendelése esetében azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a beutalás az Intézetbe ügyészi rendelvénnyel történik.

5. § Ha a kényszergyógykezelés vagy az ideiglenes kényszergyógykezelés elrendelésekor a beteget egészségügyi intézetben gyógykezelik, és a gyógykezelésnek, az Intézetbe szállítás folytán történő megszakadása a beteg egészségét súlyosan károsítaná, az első fokon eljárt bíróság tanácsának elnöke, illetőleg az ügyész a kényszergyógykezelés (ideiglenes kényszergyógykezelés)-megkezdését az igazságügyi orvosszakértő által javasolt időre elhalaszthatja. A meghatározott idő elteltével a betegnek az Intézetbe szállítását a 4. § (3) bekezdése szerint kell végrehajtani.

6. § Az Intézet a beteg befogadásáról az első fokon eljárt bíróságot - az ügyész által elrendelt ideiglenes kényszergyógykezelés esetében az ügyészt - haladéktalanul értesíti, és a beteg gyógykezelését késedelem nélkül megkezdi.

7. § (1) A betegnek az Intézetbe történt befogadása napjától számított egy év eltelte előtt négy hónappal az Intézet vezető főorvosa a beteg állapotára vonatkozóan részletes kórrajzkivonatot és jelentést terjeszt az első fokon eljárt bíróság elé. Ezt az eljárást évente mindaddig meg kell ismételni, amíg a kényszergyógykezelést a bíróság meg nem szünteti.

(2) A jelentésben az Intézet vezető főorvosa véleményt nyilvánít arról, hogy

a) a beteg meggyógyult-e, illetőleg nem kell-e tartani attól, hogy újból olyan cselekményt követ el, amely egyébként megvalósítja valamely bűntett törvényi tényállását, vagy

b) a beteg állapotának jelentős javulása folytán lehetővé vált-e a kényszergyógykezelésnek házi gondozásban való folytatása, és

c) a betegnek tárgyalásra való előállítása lehetséges, illetőleg célravezető-e.

(3) Az (1) bekezdésben meghatározott időtartamot akkor is az Intézetbe történt befogadás napjától kell számítani, ha a kényszergyógykezelést ideiglenes kényszergyógykezelés előzte meg, feltéve hogy időközben nem volt megszakítás.

8. § Az Intézet vezető főorvosa - a 7. § (1) bekezdésében meghatározott időpontokon kívül is -haladéktalanul köteles előterjesztést tenni a bírósághoz a kényszergyógykezelés megszüntetése vagy házi gondozásban való folytatása érdekében, ha ezt a beteg állapota indokolja.

9. § (1) Ha a betegnek az első fokon eljárt bíróság előtti megjelenése nehézséggel vagy nagy költséggel járna, a bíróság az iratokat az ügyésznek küldi meg, hogy az ügyész a kényszergyógykezelés megszüntetését annál a bíróságnál indítványozhassa, amelynek területén a beteget gyógykezelik.

(2) Ha a bíróság a Kényszergyógykezelést megszüntette, a megszüntetésről szóló értesítés átvétele után a betegnek az Intézetből elbocsátása iránt a szükséges intézkedéseket haladéktalanul meg kell tenni.

(3) Ezeket a rendelkezéseket a házi gondozás megszüntetése esetében megfelelően alkalmazni kell.

10. § (1) Ha a bíróság határozata szerint a kényszergyógykezelésnek házi gondozásban történő végrehajtása is lehetséges, az Intézetbe történt befogadás után a házi gondozást az Intézet vezető főorvosa engedélyezi, és erről az első fokon eljárt bíróságot értesíti.

(2) Házi gondozást akkor lehet engedélyezni, ha azt a beteg állapota megengedi, a beteg hozzátartozója (törvényes képviselője, gondozója stb., a továbbiakban: hozzátartozó) pedig vállalja a beteg ápolását, állandó felügyeletét, és körülményei alkalmassá is teszik e feladat ellátására.

(3) Ha a hozzátartozó a beteg ápolását, állandó felügyeletét nem vállalja, körülményei nem teszik alkalmassá e feladat ellátására, vagy nincs hozzátartozó, de a beteg állapota a házi gondozást megengedné, a beteg - előzetes helybiztosítás után - elmebetegek szociális otthonában, elmebeteg otthonban, munkaterápiás intézetben vagy kórházi elmeosztály családi ápolási telepén helyezhető el. A helybiztosítás az Intézet vezető főorvosának feladata. Az ilyen beteget házi gondozásban levő betegnek kell tekinteni.

(4) A (2)-(3) bekezdésben foglaltakat kell megfelelően alkalmazni akkor is, ha a bíróság rendeli el a kényszergyógykezelésnek házi gondozásban folytatását [Be 287. § (4) bek.].

11. § A házi gondozás végrehajtását az Intézet a területi idegbeteg-gondozó intézet útján, illetőleg az elmebeteg otthon, a munkaterápiás intézet vagy a kórházi elmeosztály főorvosa útján ellenőrzi.

12. § (1) A hozzátartozó köteles gondoskodni arról, hogy a házi gondozásban levő beteg az orvosi előírásokat megtartsa, és az Intézet által meghatározott időközönként, de legalább negyedévenként elmeszakorvosi vizsgálaton, továbbá a külön elrendelt elmeszakorvosi vizsgálaton a területi idegbeteg-gondozó intézetben megjelenjék. Az Intézet vezető főorvosa elrendelheti a betegnek az Intézetben történő felülvizsgálását.

(2) A területi idegbeteg-gondozó intézet, illetőleg a 11. §-ban említett más intézmény negyedévenként tájékoztatja az Intézetet a beteg állapotáról, évente egyszer pedig részletes kórrajz-kivonatot és jelentést [7. § (2) bek.] készít az Intézet részére. Ha a beteg állapotában időközben olyan lényeges változás következett be, amely a kényszergyógykezelés megszüntetésének vagy az Intézetben történő folytatásának alapjául szolgálhat, az Intézetet erről haladéktalanul értesíteni kell.

(3) Az évente egyszer esedékes részletes kórrajz-kivonatot és jelentést olyan időpontban kell az Intézethez megküldeni, hogy az Intézet a részére megállapított határidőre [7. § (1) bek.] a jelentést a bíróság elé terjeszthesse.

13. § (1) A területi idegbeteg-gondozó intézet, továbbá a 11. §-ban említett más intézmény javasolhatja az Intézetnek, hogy a házi gondozásban levő beteget az Intézetben felülvizsgálják, illetőleg a kényszergyógykezelést az Intézetben folytassák.

(2) Ha a beteg az időszakos vagy a külön elrendelt elmeszakorvosi vizsgálaton (felülvizsgálaton) indokolatlanul nem jelenik meg, vagy egyébként az orvosi előírásokat nem tartja meg, az Intézet vezető főorvosa elrendelheti a kényszergyógykezelésnek az Intézetben való folytatását. A kényszergyógykezelésnek az Intézetben való folytatását el kell rendelni, ha a hozzátartozó a beteg ápolását és állandó felügyeletét már nem tudja ellátni. vagy a beteg állapota rosszabbodik.

(3) Ha a házi gondozást a bíróság rendelte el [Be 287. § (4) bek.], a bíróság dönt - az Intézet vezető főorvosának előterjesztésére - a kényszergyógykezelésnek az Intézetben való folytatásáról.

(4) Sürgős szükség esetében az Intézet vezető főorvosa, illetőleg a 11. §-ban említett más intézmény főorvosa is elrendelheti a házi gondozásban levő betegnek az Intézetbe szállítását, erről az Intézet vezető főorvosa haladéktalanul jelentést tesz a bíróságnak, ha a házi gondozást a bíróság rendelte el.

14. § (1) A házi gondozásban levő betegnek az Intézetbe szállításáról elsősorban a hozzátartozó köteles gondoskodni.

(2) Ha a hozzátartozó a beszállításnak nem tud eleget tenni, arról az Intézet, sürgős szükség esetében a 11. §-ban említett más intézmény gondoskodik. Ilyen esetben a beszállítást elsősorban az Országos Mentőszolgálat útján kell végrehajtani, de a beszállításhoz más járművet is lehet használni. A beszállításhoz szükség esetében a rendőrség közreműködését is igénybe kell venni.

15. § (1) Az ügyész vagy a bíróság által elrendelt ideiglenes kényszergyógykezelést [Be. 128. §, 172., 176. §] csak az Intézetben lehet végrehajtani.

(2) Az Intézet vezető főorvosa a szükséges vizsgálat, megfigyelés és gyógykezelés után - legkésőbb az Intézetbe való befogadás napjától számított három héten belül - jelentést terjeszt az ügyész, illetőleg a bíróság elé.

(3) A jelentésben az Intézet vezető főorvosa véleményt nyilvánít arról, hogy

a) a beutalt személy elmebetegségben, gyengeelméjűségben vagy tudatzavarokkal járó betegségben szenved-e,

b) tartani kell-e attól, hogy a beutalt személy újból olyan cselekményt követ el, amely egyébként megvalósítja valamely bűntett törvényi tényállását és

c) tárgyalásra való előállítása lehetséges, illetőleg célravezető-e.

(4) A jelentésben az Intézet vezető főorvosa az észlelt tünetekről, az alkalmazott kezelésről és annak hatásáról is beszámol.

16. § A bíróság a kényszergyógykezelés tárgyában hozott határozatait az Intézetnek is megküldi.

17. § Az Intézetben folyó kényszergyógykezelés költségei a kórházi elmeosztályon fizetendő ápolási költségekkel esnek egy tekintet alá [24/1950. (I. 21.) MT rendelet]. A 10. § (3) bekezdésében felsorolt intézményekben folyó házi gondozás költségeit a szóban forgó intézményre megállapított szabályok szerint kell megfizetni. A hozzátartozó által vállalt házi gondozás költségei a hozzátartozót terhelik.

18. § (1) Ez a rendelet kihirdetése napján lép hatályba; rendelkezéseit a folyamatban levő ügyekben is alkalmazni kell.

(2) A rendelet hatálybalépésével a 9/1962. (VII. 21.) IM rendelet hatályát veszti.

Dr. Nezvál Ferenc s. k.,

igazságügyminiszter