11/1975. (VIII. 8.) MüM rendelet

a mester-szakmunkás továbbképzésről és a művezetőképzésről

A Minisztertanács 1062/1974. (XII. 24.) Mt. h. számú határozata alapján az érdekelt miniszterekkel és országos hatáskörű szervek vezetőivel, valamint a Szakszervezetek Országos Tanácsával és a szövetkezetek országos érdekképviseleti szerveinek vezetőivel egyetértésben a következőket rendelem:

1. §

A munkások, illetve a középfokú végzettségű szakemberek 6/1972. (IV. 21.) MüM számú, illetve az 1/1973. (I. 26.) MüM rendelettel szabályozott továbbképzése önálló továbbképzési formákkal:

a) a mester-szakmunkás továbbképzéssel és

b) a művezetőképzéssel egészül ki.

Mester-szakmunkás továbbképzés

2. §

(1) A mester-szakmunkás továbbképzés célja a legjobb szakmunkásokból kiemelkedő, magas színvonalú szaktudással, valamint ideológiai, politikai és társadalmi ismeretekkel rendelkező mesterszakmunkások képzése.

(2) Mester-szakmunkás továbbképzést az Országos Szakmunkásképzési Jegyzék szakmáiban lehet szervezni.

(3) Azokat a szakmákat, amelyekben adott időszakban mester-szakmunkás továbbképzés szervezhető, az ágazati miniszter jelöli ki.

3. §

(1) A továbbképzésben az vehet részt:

a) aki legalább általános iskolai végzettséggel és szakmunkásképesítéssel, vagy szakmunkás munkakör ellátására jogosító szakközépiskolai érettségivel, továbbá

b) az ágazati miniszter által meghatározott szakmunkás szakképzettségi fokozathoz tartozó munkában legalább 5 éves szakmai gyakorlattal rendelkezik, és

c) emberi, közéleti magatartása példamutató.

(2) A részvétel feltételeként a vállalat [a Mt. V. 125. § (2) bekezdés c) pontja szerinti vállalat, kivéve a magánmunkáltatókat] - az (1) bekezdésben felsoroltakon felül - még további követelményeket is megállapíthat. A követelményeket és a helyileg alkalmazható ösztönzés, valamint kedvezmények rendszerét a vállalati kollektív szerződésben, illetve munkaügyi szabályzatban rögzíteni kell.

(3) A továbbképzés résztvevőit - az (1) és (2) bekezdésben megjelölt feltételeknek megfelelő szakmunkások közül a műszaki fejlesztési és káderfejlesztési terveket, a munkahelyi vezetők, valamint a helyi társadalmi szervek, munkahelyi kollektívák javaslatait figyelembe véve - a vállalat választja ki. A kiválasztásnál tekintettel kell lenni a Szakma Ifjú Mestere mozgalomban eredményesen részt vevő szakmunkás fiatalokra.

(4) Az előírt feltételeknek megfelelő szakmunkások - vállalati egyetértés esetén - egyénileg is részt vehetnek a továbbképzésben.

4. §

A mester-szakmunkás továbbképzés tartalmát úgy kell meghatározni, hogy a továbbképzésben résztvevő szakmunkások elsajátítsák:

a) szakmájuk műszaki-technológiai fejlesztésével összefüggő alapvető szakmai-műszaki ismereteket;

b) szakmájuk területén - a szakágazatban, alágazatban - alkalmazott legkorszerűbb technikák, technológiák és anyagok jellemzőit, felhasználási lehetőségeit;

c) szakmájuk bonyolultabb, összetett munkafeladatainak elméleti ismereteit, valamint azok - mennyiségi, minőségi és munkavédelmi előírásoknak megfelelő - elvégzéséhez szükséges gyakorlati tudnivalókat;

d) a politikai célok megértéséhez és megvalósításához, a közéleti jártassághoz szükséges ideológiai, politikai és társadalmi ismereteket;

e) a munkáskollektívák, a munkatársak szakmai, politikai neveléséhez az alapvető vezetési, nevelési tudnivalókat.

5. §

(1) A mester-szakmunkás továbbképzés 200-300 órás időkeretben elméleti és gyakorlati oktatásból áll, időtartama másfél évnél hosszabb nem lehet.

(2) A továbbképzés a következő ismeretkörökre terjed ki:

a) szakmai elméleti és gyakorlati ismeretek (150-250 óra),

b) ideológiai, politikai ismeretek (30 óra),

c) társadalmi, közéleti és alapvető vezetési ismeretek (20 óra).

(3) A szakmai ismeretek körében gondoskodni kell a munkavédelmi, továbbá - a szakma igényétől függően - a szélesebbkörű szakmai, műszaki tájékozottságot segítő ismeretek (pl. elektrotechnika, irányítástechnika, biológia) oktatásáról is.

(4) A (2) bekezdés a) pontja szerinti ismeretek tartalmát az egyes szakmákban az ágazati miniszter határozza meg a munkaügyi miniszterrel egyetértésben és kiadja az oktatási dokumentációkat. Amennyiben a szakmai követelmények több ágazatban azonos műszaki ismereteket igényelnek, az ismeretanyag tartalmának megállapítása és az oktatási dokumentációk biztosítása a munkaügyi miniszter hatáskörébe tartozik.

(5) A (2) bekezdés b) illetve c) pontjában foglalt ismeretek tartalmát valamennyi szakmában egységesen az oktatási miniszter, illetve a munkaügyi miniszter állapítja meg és gondoskodik a szükséges oktatási dokumentációk kiadásáról.

6. §

(1) A továbbképzés befejezése után a résztvevőknek vizsgát kell tenniük az ágazati továbbképző intézet (központ), ennek hiányában az ágazati miniszter által kijelölt intézet (a továbbiakban együttesen: kijelölt intézet) mellett működő Állami Mester-szakmunkás Vizsgabizottság előtt.

(2) A vizsga elméleti és gyakorlati részből áll. Az elméleti vizsgán csak az vehet részt, aki a gyakorlatból már eredményesen vizsgázott.

(3) Az elméleti és gyakorlati vizsga követelményeit (munkafeladatait) az ismeretkör tartalmát meghatározó miniszter állapítja meg.

(4) Az Állami Mester-szakmunkás Vizsgabizottság három tagból áll:

a) elnöke az ágazati miniszter által megbízott személy,

b) a kijelölt intézet vezetője vagy megbízottja,

c) az ágazati-iparági szakszervezet, illetve szövetkezeti tagok vizsgáztatása esetén az országos szövetkezeti érdekképviseleti szerv által megbízott személy.

7. §

(1) A sikeresen vizsgázó részére az Állami Mester-szakmunkás Vizsgabizottság oklevelet ad (1. sz. melléklet), amely a mester-szakmunkás cím viselésére és az ezzel járó elismerésre jogosít. Az oklevél illetékköteles.

(2) A mester-szakmunkást eredeti besorolásánál egy fokozattal magasabb szakképzettségi fokozatnak megfelelő bérkategóriába, a VI. szakképzettségi fokozat esetén kiemelt szakmunkás fokozatba kell besorolni úgy, hogy a munkabére érzékelhetően (6-10%-kal) emelkedjék. Azokon a területeken (pl. belkereskedelem hálózati dolgozói), ahol a bérezés a szakképzettségen belül nem az általános kategórizálási rendszer szerint történik, a mester-szakmunkást az eredeti besorolásánál eggyel magasabb - szakmunkásokra vonatkozó - bércsoportba kell besorolni ugyancsak olyképpen, hogy a munkabére érzékelhetően (6-10%-kal) emelkedjék.

(3) Kiemelt szakmunkásoknál, illetve, ha a dolgozó a munkakörére előírt legmagasabb bércsoportba van besorolva, a mester-szakmunkás cím elnyerése esetén - amennyiben az érvényes bértételek erre lehetőséget adnak - a dolgozó bérét a (2) bekezdésben előírtaknak megfelelően kell emelni.

Művezetőképzés

8. §

(1) A művezetőképzés célja, hogy az iparban művezetői, főművezetői - más ágazatokban (pl. kereskedelem, szállítás és hírközlés) az ezzel azonos szintű és funkciójú, de az ágazati sajátosságokból eredően más elnevezésű munkahelyi vezetői - munkakörök ellátására készítse fel a szakembereket.

(2) A művezetőképzés az ágazati miniszterek által a munkaügyi miniszterrel egyetértésben meghatározott szakirányokban történhet.

(3) A szakirányt minden ágazatban a főbb szakmai alágazatokra jellemző technológia, vagy termék alapján elhatárolható nagyobb szakterületeken az alapszakmák szerint kell kialakítani. Ennek hiányában a szakterületen alkalmazott jellemző technológiák, vagy termékek szerint elkülöníthető szakmákból az alapszakmákhoz hasonló szakmai csoportokat kialakítva kell a képzés szakirányát meghatározni.

9. §

(1) A művezetőképzésben /résztvevőket a helyi társadalmi szervek és munkahelyi kollektívák javaslatainak figyelembevételével a vállalatok jelölik ki a már művezetői beosztásban dolgozók közül, valamint a művezetői munkakörben utánpótlásként tervezett - legalább 5 éves, a szakiránynak megfelelő szakmai gyakorlattal rendelkező - mester-szakmunkásokból és középfokú végzettségű szakemberekből.

(2) A vállalat a részvétel feltételeként még további követelményeket állapíthat meg, illetve egyes művezetői munkakörök betöltéséhez - az ágazati jogszabályban előírt munkakörökön túl is - a képzésben való eredményes részvételt szabhatja meg.

(3) A (2) bekezdés szerinti követelményeket, valamint a képzésben helyileg alkalmazható ösztönzés, illetve kedvezmények rendszerét a vállalati kollektív szerződésben, illetve munkaügyi szabályzatban rögzíteni kell.

10. §

(1) A művezetőképzés tartalmát úgy kell megállapítani, hogy a képzésben résztvevők elsajátítsák:

a) a művezető vezetői feladataival összefüggésben

- a vállalati gazdálkodás főbb kérdéseit és azok összefüggéseit, a saját területén szükséges gazdálkodási feladatok megoldását,

- a korszerű üzem- és munkaszervezési alapismereteket,

- a balesetelhárítási, a munkaélettani és munkaegészségügyi elveket, előírásokat és az ezekkel összefüggő problémák megoldásának módját.

- az utánpótlás nevelésével, a pályakezdő fiatalok beilleszkedésével, a dolgozók szakmai képzésével és továbbképzésével kapcsolatos tudnivalókat,

- a termelőegység, a termelés és a dolgozók irányításához, az emberekkel való megfelelő bánásmódhoz szükséges alapvető vezetési (munkajogi, munkaügyi, munkavédelmi, bérezési) ismereteket,

- a dolgozók irányításához, általános, politikai neveléséhez, az üzemi demokrácia fejlesztéséhez szükséges ideológiai, politikai ismereteket,

- a művezetői munkával összefüggő ügyviteli feladatokat;

b) a művezető szakmai irányításával összefüggésben

- az általános műszaki ismeretek körébe tartozó automatizálási, elektronikai alapismereteket, a számítástechnikával kapcsolatos alapfogalmakat és alkalmazási lehetőségeket,

- a korszerű technika, technológia és anyagok megismeréséhez és alkalmazásához szükséges középfokú természettudományi és műszaki ismereteket,

- a szakiránynak megtelelő korszerű technológiákat, technikai berendezéseket, eszközöket, anyagokat és ezek alkalmazásával, a főbb munkafeladataival összefüggő követelményeket,

- a szakirányhoz tartozó szakterület sajátos üzem- és munkaszervezési eljárásait.

(2) A művezető szakmai feladataival összefüggő részletes képzési követelményeket szakirányonként az ágazati miniszter határozza meg az általános követelmények alapján.

11. §

(1) A művezetőképzés vezetői, ideológiai-politikai és szakmai felkészítést nyújt. A képzés a szakirány követelményeitől és a résztvevők előképzettségétől függően 300-400 órás időkeretben elméleti és gyakorlatai oktatásból áll. Ebből:

a vezetői alapképzés 170 óra

a szakmai képzés 130-230 óra

A vezetői alapképzésen belül az ideológiai, politikai ismeretekre fordítandó idő: 50 óra.

(2) A művezetői munkakörbe utánpótlásként tervezett dolgozók a képzés időszakában mintegy 5 hónapos - munkaidőben tartott - vezetési gyakorlatot folytatnak.

12. §

(1) A vezetői alapképzésen belül az ideológiai, politikai ismereteket az oktatási miniszter, a vezetési ismeretek tartalmát az ipar, építőipar, élelmiszer- és fagazdaság területén minden szakirányban egységesen a munkaügyi miniszter határozza meg, és gondoskodik az oktatási dokumentációk kiadásáról. Más ágazatban (pl. kereskedelem, szállítás és hírközlés) a vezetői alapképzés tartalmát - az ideológiai, politikai ismeretek kivételével - az ágazati sajátosságoknak megfelelően az illetékes ágazati miniszter külön is meghatározhatja.

(2) A vezetési gyakorlat során a tanfolyam résztvevői a területét jól irányító művezető mellett vagy művezetői helyettesítés útján vezetési gyakorlatot szereznek, továbbá tájékozódnak a vállalati tervkészítés, a termelés-programozás, a munkateljesítmény-mérés és a normakészítés módjáról.

(3) A vezetői gyakorlat konkrét tartalmát az egységes vezetői alapképzés tematikája, valamint az ágazati miniszter erre vonatkozó útmutatója alapján a vállalat határozza meg.

13. §

(1) A szakmai elméleti és gyakorlati képzés ágazatonként a kijelölt szakirány szerint differenciált tartalmú, amelyet a 10. § (2) bekezdése szerint megállapított képzési követelmények alapján az ágazati miniszter határoz meg, és gondoskodik az oktatási dokumentációk kiadásáról. A szakmai ismeretanyag az elektronikai, automatizálási és számítástechnikai alapismereteket is tartalmazza.

(2) Az ismeretanyagot úgy kell megállapítani, hogy a továbbképzésben különböző előképzettséggel résztvevők számára a követelmények szerinti szakmai elméleti és gyakorlati tudás megszerzését biztosítsa. Szakmai középfokú végzettséggel nem rendelkezők részére a követelményszint elérése érdekében bizonyos ismeretek pótlásáról is gondoskodni szükséges.

(3) Azok számára, akik a követelmények szerinti szakmai felkészültséggel rendelkeznek (pl. szakközépiskolai végzettségűek, technikusok, felsőfokú szakképzettségűek), - ha a jogszabály másképpen nem rendelkezik - a vállalat javaslatára a képzést szervező intézmény vezetője a szakmai képzés alól részben vagy teljesen felmentést adhat. Szakmai képzésként részükre a vállalatnál szükséges szakmai továbbképzést lehet előírni.

14. §

(1) A művezetőképzésben résztvevőknek a képzés befejezésekor - a tematikában előírtaknak megfelelően - szóbeli és gyakorlati vizsgát kell tenniük a kijelölt intézet [6. § (1) bekezdés] mellett működő Állami Művezető Vizsgabizottság előtt.

(2) A művezetői munkakörben utánpótlásként tervezett résztvevők közül a vizsgán csak az vehet részt, akinek vezetői gyakorlatát a vállalat megfelelőnek minősíti.

(3) Az elméleti - esetleg gyakorlati - vizsga követelményeit - a művezetőképzés általános követelményeivel összhangban - a művezetőképzés egyes ismeretköreit meghatározó miniszter állapítja meg.

(4) Az Állami Művezető Vizsgabizottság elnökből és két tagból áll. Elnökét az ágazati miniszter, egyik tagját a munkaügyi miniszter bízza meg. Másik tagja az ágazati-iparági szakszervezet által megbízott személy, szövetkezeti tagok vizsgáztatása esetén az országos szövetkezeti érdekképviseleti szerv megbízottja.

(5) A vizsgáztatás a kijelölt intézet vezetője által megbízott - a művezetőképző tanfolyamon tanító - oktatók közreműködésével történik.

15. §

(1) A sikeresen vizsgázó részére az Állami Művezető Vizsgabizottság művezetői oklevelet (2. sz. melléklet) ad, amely a szakiránynak megfelelő művezetői munkakörök ellátására jogosít. Az oklevél illetékköteles.

(2) Az oklevelet a művezetői munkakörbe történő besorolásnál középfokú képesítéssel egyenértékűnek kell tekinteni.

(3) A művezetőképzést eredményesen elvégzők a munkahelyi vezetőtovábbképzésben való részvétel előírása alól mentesülnek.

A mester szakmunkás továbbképzés és a művezetőképzés szervezése

16. §

(1) A mester-szakmunkás továbbképzés és a művezetőképzés (a továbbiakban együtt: továbbképzés) alapvető formája a tanfolyami oktatás. A tanfolyami felkészülést minden résztvevő számára lehetővé kell tenni. Egyes ismeretkörökből az egyéni felkészülést a továbbképzést szervező intézmény vezetője a vállalat egyetértésével engedélyezheti.

(2) A tanfolyamokat munkaidő alatt vagy részben munkaidőben kell megtartani, indokolt esetben bentlakásos módon.

(3) A tanfolyamok szervezéséről és lebonyolításáról az ágazati miniszterek gondoskodnak. A tanfolyamokat elsősorban az ágazati továbbképző intézetekben, központokban kell lebonyolítani.

(4) A (3) bekezdésben foglaltakon túl az ágazati miniszterek engedélyt adhatnak a tanfolyam lebonyolítására minden olyan vállalatnak, továbbá - a megyei (fővárosi) tanács elnökével egyetértésben - a területileg kijelölt szakmunkásképző vagy szakközépiskoláknak, ahol az oktatáshoz a követelmények szerinti feltételek megvannak.

17. §

(1) A továbbképzések vizsgáinak szervezésével, valamint az oklevelek kiadásával összefüggő ügyintézésről a kijelölt intézetek gondoskodnak.

(2) A vizsgáztatás részletes szabályait az ágazati minisztériumok által a Munkaügyi Minisztériummal egyetértésben kiadott vizsgaszabályzatok tartalmazzák.

(3) Az eredményes vizsga után járó okleveleket a vizsgabizottság elnöke és a kijelölt intézet vezetője (megbízottja) írja alá és az Állami Mester-szakmunkás Vizsgabizottság, illetve Állami Művezető Vizsgabizottság bélyegzőjének lenyomatával hitelesítik.

A továbbképzés költségei

18. §

(1) A továbbképzés és a vizsga önköltséges módon szervezhető, a költségek a résztvevőket terhelik.

(2) Ha a dolgozót a vállalat jelöli a tanfolyamra, a tanfolyami költségeket a vállalat, az oktatási dokumentációkat és a vizsgadíjat a résztvevő fizeti. A vállalat a továbbképzés teljes költségét átvállalhatja. Az egyéni jelentkezők esetében a továbbképzés összes költsége a résztvevőt terheli, amelyet a vállalat részben vagy egészben átvállalhat.

(3) A munkaidőben tartott tanfolyami foglalkozások, vizsgák, továbbá a művezetőképzés esetén a vezetői gyakorlat időtartamára a dolgozót átlagkeresete illeti meg.

(4) A központilag előírt oktatási dokumentációk . kiadásának költségeit-az állami költségvetésben a Munkaügyi Minisztérium és az ágazati minisztériumok részére a munkás és középfokú szakember továbbképzés központi oktatási dokumentációira biztosított pénzkeretből kell megelőlegezni.

(5) Az oktatási dokumentációk árát az önköltséget figyelembe véve kell megállapítani.

19. §

(1) A vizsga díja 300,-Ft, a javítóvizsga díja 150,-Ft, az ismétlő vizsga díja 400,-Ft, melyeket a vizsga időpontja előtt egy hónappal kell befizetni a vizsgabizottság működtetésére kijelölt intézetnek.

(2) A kijelölt intézet a tanfolyami és a vizsgadíjakat számláján (folyószámláján) kezeli. A jogszabályban előírt oktatási, vizsgáztatási kötelezettségeket költségvetési előirányzata tervezésekor figyelembe kell venni.

20. §

(1) Vizsgázónként és tantárgyanként a vizsgabizottság elnökét 18,-Ft, tagjait, a kérdező tanárokat, a gyakorlati vizsga oktatóit 14-14,-Ft, a vizsga jegyzőjét 10,- Ft díjazásban kell részesíteni.

(2) A befizetett tanfolyami és vizsgadíjak összegének a szabályszerű kiadások teljesítése utáni maradványát a költségvetési év végén át kell utalni a kijelölt intézet felügyeletét ellátó minisztérium bevételi számlájára.

Záró rendelkezések

21. §

(1) Ez a rendelet a kihirdetése napján lép hatályba. A végrehajtáshoz szükséges intézkedéseket a mester-szakmunkás továbbképzés esetében 1975. december 31-ig, a művezetőképzés esetében 1976. június 30-ig kell kiadni.

(2) E rendelkezés szerinti mester-szakmunkás továbbképzést 1976. év szeptemberétől, a művezetőképzést pedig 1977. év szeptemberétől kell megkezdeni az ágazati miniszterek által meghatározott szakmákban, illetve szakirányokban, és 5 év alatt kell általánossá tenni.

(3) A (2) bekezdésben megjelölt kezdési időpontokig szervezett tanfolyamokra az illetékes ágazati miniszter jelenleg hatályos vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.

(4) A továbbképzésben résztvevőkről a nyilvántartást a 9/1974. (IV. 14.) MüM rendeletben és annak mellékletében a központilag szervezett továbbképzésekre előírt rendelkezések szerint kell vezetni.

(5) A mester-szakmunkás továbbképzés és a művezetőképzés jelen rendelettel nem szabályozott kérdéseiben a munkások, valamint a középfokú végzettségű szakemberek továbbképzéséről szóló munkaügyi miniszteri rendeletekben [6/1972. (IV. 21.) MüM számú, valamint 1/1973. (I. 26.) MüM számú] foglaltaknak megfelelően kell eljárni.

Karakas László s. k.,

munkaügyi miniszter

1. sz. melléklet a 11/1975. (VIII. 8.) MüM rendelethez