7/1975. (VI. 24.) EüM rendelet
a magyar állampolgárok gyógyító-megelőző ellátásáról
A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény végrehajtása tárgyában kiadott 17/1975. (VI. 14.) MT rendelet 354. §-ában foglaltak alapján az érdekelt miniszterekkel és a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben a következőket rendelem:
Bevezető rendelkezések
1. §
(1) A Magyar Népköztársaság területén lakó minden magyar állampolgár (a továbbiakban: állampolgár) az állami egészségügyi ellátás keretében állampolgári jog alapján az orvosi vizsgálatra, a szükséges orvosi gyógykezelésre - ideértve a fekvőbeteg-gyógyintézeti (a továbbiakban: kórház) gyógykezelést és a gyógyfürdőkezelést is -, a szülészeti ellátásra és a mentőszállításra irigyen, a szükséges gyógyszerre, gyógyászati segédeszközre, fogpótlásra e rendeletben meghatározott mértékű térítés fizetése ellenében jogosult.
(2) A gyógyító-megelőző ellátás igénybevételével kapcsolatban felmerült utazási költséget az e rendeletben megállapított mértékben a Magyar Népköztársaság területén lakó állampolgár részére állampolgári jog alapján meg kell téríteni.
Az orvosi gyógykezelés, a kórházi ellátás és a mentőszolgálat igénybevétele
2. §
(1) Az állampolgár e rendelet alapján betegség esetében az állami egészségügyi szolgálat illetékes orvosának, gyógyintézetének gyógykezelését veheti igénybe.
(2) A kórházi ellátásra szoruló állampolgárt időbeli korlátozás nélkül ingyen kell kórházi ellátásban részesíteni. Az állampolgár a kórházi ellátást az állami egészségügyi szolgálat illetékes orvosának javaslatára veheti igénybe. Sürgős szükség esetében a beteg a kórházi ellátást más orvos javaslatára, vagy orvosi javaslat nélkül közvetlenül is igénybe veheti, ha a kórház orvosa a kórházi ellátás sürgősségét megállapította.
(3) Ha az állampolgár egészségi állapota miatt más közlekedési eszközzel nem szállítható, a mentőszolgálat vehető igénybe.
(4) Az állampolgárok orvosi gyógykezelésére, kórházi ellátására és ezek igénybevétele szempontjából az illetékességre a 15/1972. (VIII. 5.) EüM, az Országos Mentőszolgálat igénybevételére a 3/1972. (I. 22.) EüM rendelet az irányadó.
A gyógyszerellátás
3. §
(1) Az állami egészségügyi ellátás keretében állampolgári jog alapján az illetékes orvos [40/1958. (Eü. K. 19.) EüM és 37/1962. (Eü. K. 16.) EüM utasítás] által rendelt gyógyszerért, gyógytápszerért, védő- és oltóanyagért, kötszerért és gyógyvízért (a továbbiakban: gyógyszer) a fogyasztói ár 15%-át, de legalább 50 fillér térítést kell fizetni. Nem kell térítést fizetni, ha azt a kórház, gyógyintézet, rendelőintézet, gondozóintézet vagy az állami egészségügyi szolgálat orvosa jogszabályban meghatározott esetekben ellátmányából adja.
(2) Nem kell térítést fizetni
a) a közegészségügyi-járványügyi rendelkezések szerinti védő- és oltóanyagokért, gyógyszerekért,
b) a nemibetegségek és a gümőkóros megbetegedések gyógykezeléséhez szükséges egyes különleges gyógyszerekért,
c) az anya- és csecsemővédelem érdekében szükséges egyes gyógyszerekért,
d) az egyes kijelölt különleges gyógyszerekért,
e) az üzemi baleset, vagy foglalkozási megbetegedés miatt szükséges gyógyszerért,
f) a hadköteles kötelező gyógykezelésével kapcsolatban rendelt gyógyszerért,
g) a szakmunkástanulók részére rendelt gyógyszerért,
h) az 1/1958. (III. 23.) EüM rendelet alapján ellátásra jogosultak részére rendelt gyógyszerért.
(3) Nem kell térítést fizetni
a) az anyatejért,
b) a vérátömlesztéshez szükséges vérért (vérkészítményért).
(4) Azokat a gyógyszereket, amelyekért a (2) bekezdés a)-d) pontja alapján térítést nem kell fizetni, az egészségügyi miniszter külön határozza meg.
Gyógyászati segédeszköz-ellátás
4. §
(1) A állami egészségügyi ellátás keretében állampolgári jog alapján az illetékes orvos által rendelt gyógyászati segédeszközt, valamint annak javításáért az állampolgár térítést tartozik fizetni. A térítés mértéke - az egyes, meghatározott kivételekkel - a gyógyászati segédeszköz árának, illetőleg a javítási költségének 15%-a. Ha az állampolgár a gyógyászati segédeszközt az állami egészségügyi ellátás keretében rendelhetőtől eltérő minőségben veszi igénybe, az árkülönbözet az állampolgárt terheli. Ha az állampolgár az állami egészségügyi ellátás keretében rendelhetőtől eltérő minőségű szemüvegkeretet vesz igénybe, annak teljes ára az állampolgárt terheli.
(2) Az ortopéd cipőért az egészségügyi miniszter által meghatározott összeget kell megtéríteni.
Ha az igénylőnek csak az egyik lábára szükséges ortopéd cipő, kívánságára ezzel együtt az ép lábára is ki kell szolgáltatni cipőt, az ortopéd cipővel azonos összegű térítés ellenében. Ugyanezt a rendelkezést kell alkalmazni a műlábra szükséges cipő árának megtérítésénél is.
(3) Nem kell térítést fizetni a gyógyászati segédeszközért, ha azt a kórház az ellátmányából adja. Nem kell térítést fizetnie a gyógyászati segédeszközért és annak javításáért
a) a szakmunkástanulónak,
b) annak a személynek, aki üzemi balesete vagy foglalkozási megbetegedése miatt szorul gyógyászati segédeszközre,
c) annak a hadkötelesnek, akit gyógykezelésre köteleztek és emiatt gyógyászati segédeszközre van szüksége,
d) az 1/1958. (III. 23.) EüM rendelet alapján ellátásra jogosultnak, a térítés ellenében kiszolgáltatható hallókészülék, kontakt lencse, gumiharisnya, természet után készült műszem kivételével,
e) a hadirokkantnak jogszabályban meghatározott esetekben és feltételekkel.
(4) Azonos gyógyászati segédeszköz - ide értve az ortopéd cipőt is - 1 éven (365 nap) belül újból nem adható, 1 éven túl is csak abban az esetben, ha annak kiadása ismét szükségessé válik. A gyógyászati segédeszköz javítását - a szavatosság körébe nem tartozó esetekben - a kiadástól számított 3 hónap elteltével lehet igényelni. E rendelkezéseket nem lehet alkalmazni, ha a gyógyászati segédeszköz kicserélése vagy javítása az állampolgár hibáján kívül álló, vagy a gyógyászati segédeszköz rendeltetésszerű használatával összefüggő okból válik szükségessé.
(5) Ha a kiadástól számított 5 éven belül a tolókocsi, illetőleg a hallókészülék használatának szükségessége megszűnik, azt az említett gyógyászati segédeszközt kiszolgáltató szervnek az állampolgár, illetőleg örököse köteles visszavételre felajánlani. Visszavétel esetén a befizetett térítés összegét ki kell utalni a visszaszolgáltatónak.
Fogászati ellátás
5. §
(1) Az állami egészségügyi ellátás keretében állampolgári jog alapján az illetékes orvos által rendelt műfog, műfogsor, fogkorona és foghíd kiszolgáltatásáért és javításáért az állampolgárnak az egészségügyi miniszter által meghatározott mértékű térítést kell fizetnie.
(2) Nem kell térítést fizetnie
a) a bányamentőszolgálatnál foglalkoztatott dolgozónak,
b) a korkedvezményre jogosító munkakörben foglalkoztatott dolgozónak, valamint az említett munkakörben eltöltött munkaviszony alapján korkedvezményes nyugellátásban részesülő személynek, ha rágóképességük számottevően csökkent,
c) annak a személynek, aki üzemi balesete, vagy foglalkozási megbetegedése miatt szorul fogpótlásra,
d) a gyógykezelésre kötelezett hadkötelesnek 50%-ot meghaladó rágóképesség-csökkenés esetén,
e) a hadirokkantnak, ha hadieredetű fogyatkozása rágóképtelenséget idéz elő.
(3) A korkedvezményre jogosító munkakörök megállapításánál a nyugdíj jogszabályok rendelkezései az irányadók.
Az utazási költségek megtérítése
6. §
(1) Az állampolgárnak az állami egészségügyi ellátás igénybevétele céljából szükséges utazás költsége címén - ha az orvos mást nem javasol - a legolcsóbb közforgalmú közlekedési eszköz (kocsiosztály) igénybevételével kapcsolatban felmerült útiköltségnek 2 Ft 50 fillér, oda-visszautazás esetén 5 Ft-on felüli összegét kell megtéríteni.
(2) Az utazási költség teljes összegét kell megtéríteni üzemi baleset, vagy foglalkozási betegség miatt szükséges egészségügyi ellátás igénybevétele alkalmából, ha annak összege az 1 Ft 50 fillért, illetve oda-visszautazásnál a 3 Ft-ot meghaladja. Az utazási költség teljes összegét kell megtéríteni az egészségügyi miniszter által utasításban meghatározott esetekben is.
(3) A bérkocsin, bérautón megtett út költségét az (1) bekezdés szerinti mértékben abban az esetben kell megtéríteni, ha nincs vasút-, hajó-, vagy autóbuszjárat, és az oda- vagy visszautazásnál megtett út 4 km-nél hosszabb.
(4) Az orvos által keresőképesnek minősített dolgozónak az általa kért felülvizsgálaton történt megjelenésével felmerült utazási költsége csak akkor téríthető meg, ha a felülvizsgálat keresőképtelenséget állapít meg. Ugyanez vonatkozik a döntőbizottsági eljárásra is.
(5) A költségtérítésnél figyelembe kell venni az állampolgárt egyébként megillető utazási díjkedvezményeket. Nem jár utazási költségtérítés a helyi közlekedésben annak, akinek az igénybevett közforgalmú közlekedési eszközre bérlete van.
(6) Az utazási költséget az illetékes társadalombiztosítási szerv téríti meg.
(7) Azt, hogy az e szakasz alapján az orvos mely esetben adhat ki az utazási költség megtérítése céljából útiköltség-utalványt, valamint a megtérítés részletes szabályait az egészségügyi miniszter külön utasításban határozza meg.
Nemzetközi vonatkozású rendelkezések
7. §
(1) A munkáltató megbízásából ideiglenesen vagy tartósan külföldi szolgálatot teljesítő, az erre feljogosított szervtől kapott munkavállalási engedéllyel külföldön munkát vállaló, illetőleg az erre feljogosított szervtől kapott engedéllyel ösztöndíjjal külföldön tartózkodó, az illetékes szerv közvetítésével szerződés alapján külföldön előadóművészi, vagy művészeti oktatói tevékenységet folytató állampolgár, valamint az említettekkel együtt külföldön tartózkodó magyar állampolgár hozzátartozói, továbbá a magánszemélyként (üdülés, társasutazás, vagy rokoni látogatás stb. címén) külföldön tartózkodó állampolgár külföldön történő gyógyító-megelőző ellátására a nemzetközi egyezmények rendelkezései az irányadók. Egyezmény hiányában, vagy ha az egyezmény az ellátásról vagy az ellátás ingyenességéről nem rendelkezik, a külföldön történt ellátás költségeinek megtérítésére a (2)-(4) bekezdésben foglaltak az irányadók.
(2) Az (1) bekezdésben említett személyeknek -a magánszemélyként külföldön tartózkodók kivételével - orvosi gyógykezelés, gyógyszer, gyógyvíz, gyógyfürdő, gyógyászati segédeszköz, műfog, műfogsor igénybevétele, továbbá kórházi ápolás esetében - ide értve a műtéti költségeket is -, a felmerült indokolt költségek 85%-át kell megtéríteni.
(3) A magánszemélyként (üdülés, társasutazás, vagy rokoni látogatás stb. címén) külföldön tartózkodó és ott megbetegedő állampolgár részére a sürgős szükségből felmerült és igazolt költségeket a megfelelő szolgáltatás belföldi összegének mértékéig kell megtéríteni.
(4) A megtérítés részletes szabályait az egészségügyi miniszter utasításban határozza meg.
(5) Ha a külföldön élő, de ideiglenesen a Magyar Népköztársaság területén tartózkodó magyar állampolgár a Magyar Népköztársaság területén munkaviszonyba lép, a munkaviszony tartama alatt gyógyító-megelőző ellátása szempontjából a Magyar Népköztársaság területén lakó magyar állampolgárokkal esik egy tekintet alá. Ellenkező esetben e rendelet alapján ingyenes gyógyító-megelőző ellátásra nem jogosult; ellátásáért - az elsősegélynyújtás esetét kivéve - a fizetőköteles állampolgárokra 1975. június hó 30-án hatályos rendelkezések [169/1955. (Eü. K. 18.) EüM utasítás 1. §-a, 1/1960 (I. 6.) EüM rendelet] szerinti díjat köteles fizetni.
Az igényjogosultság igazolása
8. §
(1) A 14 évesnél idősebb állampolgár részére a gyógyító-megelőző ellátás, illetőleg egyes szolgáltatásai igénybevétele esetén az igényjogosultság és a területi illetékesség igazolására kizárólag a személyi igazolvány felmutatása szükséges. Ha az állampolgár az egyébként térítéshez kötött szolgáltatások valamelyikének igénybevételére ingyenes, vagy kedvezményes térítés fizetése ellenében jogosult, a jogosultság alapjául szolgáló tényt (pl. szakmunkástanulói viszony) az arra szolgáló irattal kell igazolni.
(2) A külföldön élő magyar állampolgár személyazonosságát a magyar külképviseleti szerv által kiállított úti okmánnyal - a díjtalan ellátásra jogosultságát a munkáltatói igazolvánnyal - igazolja.
Kártérítés iránti igény érvényesítése
9. §
Az, aki az állampolgár betegségéért, munkaképesség-csökkenéséért felelőséggel tartozik, köteles az állami egészségügyi ellátás keretében nyújtott szolgáltatások értékét megtéríteni. A visszatérítés, illetőleg a megtérítés iránt a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény VIII. fejezetében foglalt felelősségi szabályok alapján a társadalombiztosítási szerv visszafizetési, illetőleg megtérítési kötelezettség iránti igényével együtt vagy önállóan az illetékes társadalombiztosítási szerv intézkedik.
Egyéb és hatályba léptető rendelkezések
10. §
A terhesség-megszakításért a 4/1973. (XII. 1.) EüM rendeletben szabályozott esetekben az ott meghatározott térítési díjat kell fizetni.
11. §
(1) Részegség miatt vagy abból eredően keresőképtelenné vált állampolgárnak keresőképtelensége első három napjára díjtalan kórházi ápolás nem jár. A keresőképtelenség első három napja alatt a kórházi ápolás költségei, a kórházba vagy kórházból szállítás, vagy utazás költségei a fizetőköteles állampolgárokra 1975. június hó 30-án hatályos rendelkezések [169/1955. (Eü. K. 18.) EüM utasítás 1. §-ának (1)-(3) bekezdése, az 1/1960. (I. 6.) EüM rendelet, 1/1964. (VII. 30.) BM-EüM rendelet] szerinti mértékben az állampolgárt terhelik.
(2) A kijózanító szobába szállított állampolgár ápolása után felszámítható térítési díjat az 1/1964. (VII. 30.) BM-EüM rendelet 6. §-ának (2)-(4) bekezdésében foglalt rendelkezéseknek megfelelően megfizetni köteles.
12. §
(1) A gyógyító-megelőző ellátás keretében biztosított szolgáltatások (pl. gyógyszer, gyógyászati segédeszköz) rendje, a rendelés, a kiszolgáltatás módja és helye, az értük fizetendő térítés mértéke - további intézkedésig - nem változik.
(2) Ha az állampolgár a társadalombiztosítási szervek útján igénybe vehető ellátást jogalap nélkül vesz igénybe, visszafizetési kötelezettsége tekintetében a jogalap nélkül felvett anyasági és temetési segély visszafizetésére vonatkozó rendelkezések az irányadók.
(3) A társadalombiztosítási szervek útján igénybe vehető ellátásokkal kapcsolatban e szervek által tett intézkedések elleni jogorvoslatra az anyasági és temetési segélyekkel kapcsolatos eljárást kell alkalmazni.
13. §
Ez a rendelet az 1975. évi július hó 1. napján lép hatályba; egyidejűleg
a közgyógyellátásról szóló 1/1958. (III. 23.) EüM rendelet 4-10. §-a, a rendeletet módosító 5/1959. (IX. 17.) EüM számú és 2/1970. (II. 3.) EüM rendeletek,
egyes betegségekkel kapcsolatos kórházi ápolási díjak csökkentéséről szóló 6/1958. (XI. 12.) EüM rendelet és az azt módosító 3/1960. (I. 28.) EüM számú és 4/1967. (VI. 18.) Eü M rendeletek,
a gümőkór elleni küzdelem továbbfejlesztéséről szóló 42/1960. (IX. 1.) Korm. rendelet végrehajtása tárgyába kiadott 9/1960. (XII. 20.) EüM rendelet 5. §-a,
az állami mezőgazdasági üzemek időszaki dolgozóinak téli egészségügyi ellátásáról szóló 6/1967. (XII. 8.) EüM rendelet hatályukat vesztik.
Dr. Schultheisz Emil s. k.,
egészségügyi miniszter