22/1977. (XII. 14.) MüM rendelet

a központi fűtőberendezéses lakóházak és lakótelepek fűtői munkabérének megállapításáról

Az építésügyi és városfejlesztési miniszterrel, a nehézipari miniszterrel, a pénzügyminiszterrel, a Helyiipari és Városgazdasági Dolgozók Szakszervezetével, valamint a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben az alábbi rendeletet adom ki:

1. §

A jelen rendelet hatálya kiterjed a 2/1966. (III. 31.) ÉM rendelet 1. §-ában meghatározott központi hőellátási berendezést fenntartókra és kezelőkre.

2. §

(1) A lakóépületben naponta legalább 12 órán keresztül + 20 °C átlaghőmérsékletet biztosító központi fűtőberendezést kezelőnek széntüzelés esetén a következő munkabért kell fizetni:

(2) Koksztüzeléses fűtés esetén az (1) bekezdésben előírt bér 90%-át, olajtüzelésnél 50%-át, gáztüzelésnél 40%-át kell figyelembe venni.

(3) Ha a lakóépületben 12 óránál rövidebb időn keresztül biztosítják az előírt átlaghőmérsékletet, az előző bekezdésekben meghatározott bér arányos része illeti meg a dolgozót.

(4) A havibér legkisebb összege a (2)-(3) bekezdés esetében sem lehet kevesebb széntüzelésnél 840, koksztüzelésnél 760, gáz- és olajtüzelésnél pedig 600 Ft-nál.

(5) Az (1)-(4) bekezdésben előírt havibér illeti meg a központi fűtőberendezést kezelő házfelügyelőt is.

3. §

Ha a szén- és koksztüzeléses fűtésnél a központi fűtőberendezés kezelését többen végzik* munkabérüket az egy főre jutó légköbméter alapján a 2. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően kell megállapítani azzal az eltéréssel, hogy a segédmunkásnak a havibér 80%-ának megfelelő összeg jár.[1]

4. §

A szabványok értelmében állandó felügyeletre szoruló központi fűtőberendezés kezelése vagy különösen kedvezőtlen munkakörülmények* fennállása esetén, illetőleg amennyiben az egy főre jutó összes fűtött térfogat a 16 000 légköbmétert meghaladja, a 2. § (1)-(2) bekezdésében meghatározott összeg másfélszereséig terjedő bértétel alkalmazható. A havibér ebben az esetben sem haladhatja meg - az 5-7. §-ok szerint járó díjazás figyelmen kívül hagyásával - fűtő esetében a 4500 Ft-ot, segédmunkásnál a 3600 Ft-ot.[2]

5. §

(1) A melegvízszolgáltató berendezés kezeléséért a fűtőt minden olyan napon, amikor melegvízszolgáltatás van, naponta a következő díjazás illeti meg:

(2) Ahol központi fűtőberendezés is van, a fűtési idény alatt az (1) bekezdésben megállapított díj 50%-át kell a melegvíz-szolgáltató berendezés kezeléséért kifizetni.

6. §

A salaknak a szeméttároló helyre való felhordásáért a fűtőt mázsánként

- gépi felvonó használata esetén 1 Ft;

- kézi és egyéb módszer alkalmazásánál 1,50 Ft

illeti meg. E díjazás elszámolásánál az eltüzelt szén mennyiségének 30%-át, koksz esetén annak 10%-át kell alapul venni.

7. §

A 2-6. §-okban megjelölt munkabér a túlóraátalányt, a heti pihenőnapon és a munkaszüneti napon végzett munka, valamint a munkaközi szünet díjazását is tartalmazza.

8. §

(1) Ez a rendelet 1978. január 1-én lép hatályba. Ezzel egyidejűleg a központi fűtőberendezéses lakóházak és lakótelepek fűtői munkabérének megállapításáról szóló 20/1971. (XI. 30.) MüM rendelet hatályát veszti.

(2) E rendeletben megállapított munkadíjazás helyett 1980. március 31-ig a kihirdetéskor érvényes díjazások is alkalmazhatók.

Dr. Trethon Ferenc s. k.,

munkaügyi miniszter