2/1966. (III. 31.) ÉM rendelet

a lakóépületek és a bérbeadás útján hasznosított, más épületek központi fűtéséről és melegvíz-ellátásáról

A 27/1963. (X. 6.) Korm. rendelet 1. §-ában kapott felhatalmazás alapján - az ipari és kereskedelmi és idegenforgalmi miniszterrel, továbbá a 21. § (4) bekezdése és a 23. § tekintetében az igazságügyminiszterrel, valamint a 14-18. § tekintetében a pénzügyminiszterrel egyetértésben - a következőket rendelem.[1]

A rendelet hatálya

1. § A rendelet hatálya alá tartozik - az épület tulajdonosára, illetőleg kezelőjére (a továbbiakban együtt: tulajdonos) tekintet nélkül - minden olyan lakóépület, továbbá egészben vagy részben bérbeadás útján hasznosított vegyes (részben lakás, részben egyéb) célra, illetőleg nem lakás céljára szolgáló épület, amelyben központi fűtő- és melegvíz-szolgáltató berendezés (a továbbiakban: központi hőellátási berendezés) van.

Fogalommeghatározások

2. § (1) A rendelet alkalmazása szempontjából - az alkalmazott tüzelőanyag halmazállapotára (szilárd, folyékony, gáznemű) tekintet nélkül - központi hőellátási berendezés:

a) legfeljebb két épület olyan közös központi berendezése, amely legalább két, műszakilag önálló lakás vagy nem lakás (pl. üzlet, vendéglátóipar, iroda, körzeti orvosi rendelő, bölcsőde, óvoda) céljára szolgáló helyiségek,

b) az olyan központi berendezés, amely vegyes (részben állami, részben személyi), szövetkezeti vagy személyi tulajdonban áll, és - az épületek számára tekintet nélkül - lakások, továbbá nem lakás céljára szolgáló helyiségek

rendszeres fűtésére, illetőleg melegvíz-ellátásra, vagy mindkét igény együttes kielégítésére szolgál.

(2) A nem lakás céljára szolgáló helyiségek körébe nem tartoznak az épület közös használatra szolgáló helyiségei (pl. lépcsőház, folyosó, mosókonyha).

(3) A rendelet alkalmazása szempontjából fogyasztó: a lakásnak vagy a nem lakás céljára szolgáló helyiségnek a központi hőellátást igénybevevő tulajdonosa, bérlője, társbérlője és használója. A fogyasztó családtagja, albérlője, ágybérlője vagy alkalmazottja nem tekinthető fogyasztónak.

A központi hőellátási berendezések üzemképes állapotban tartása

3. § (1) A tulajdonos a lakások és a nem lakás céljára szolgáló helyiségek rendeltetésszerű használhatósága érdekében köteles gondoskodni a központi hőellátási berendezés (a központi fűtési kazán, zárt vízmelegítő, gépek, szerelvények és fűtőtestek) állandó üzemképes állapotáról (karbantartásáról, illetőleg felújításáról).

(2) A tulajdonos a fűtési idény befejezését követően köteles a központi hőellátási berendezés üzemképes állapotáról meggyőződni és az esetleges hiányosságokat a következő fűtési idény megkezdéséig megszüntetni. A fűtési idény megkezdése előtt próbafűtést kell tartani.

(3) A tulajdonos az üzemképes központi hőellátási berendezést az érdekelt fogyasztók hozzájárulása nélkül

a) átalakíthatja, ha az addig alkalmazott tüzelőanyagnál gazdaságosabb, korszerűbb vagy a levegő tisztaságát hatékonyabban szolgáló tüzelőanyagot kíván felhasználni;

b) leszerelheti, ha az épületet a távhőellátásba bekapcsolja, vagy a levegő tisztaságát hatékonyabban szolgáló és korszerű egyedi hőellátási berendezésekkel látja el, illetőleg, ha a berendezést e rendelet szerint nem köteles üzemben tartani.

(4) A tulajdonos mentesül a megrongálódott központi hőellátási berendezés üzemképes állapotban tartásának kötelezettsége alól, ha az gazdaságosan nem javítható ki és a lakások és a nem lakások céljára szolgáló helyiségek fűtéséről, illetőleg melegvíz-ellátásáról más módon gondoskodik.

4. § (1)[2] A tulajdonos az egyes lakások és nem lakás céljára szolgáló helyiségek megfelelő fűtéséhez műszakilag szükséges fűtőtestekről az Országos Építésügyi Szabályzatnak a hőellátó berendezések méretezésére vonatkozó rendelkezései szerint köteles gondoskodni.

(2) Ha az egyes helyiségekben a fűtőtestek mértéke a műszakilag szükséges mértéknél

a) kevesebb, a tulajdonos legkésőbb a hiány megállapítását követő fűtési idény megkezdéséig köteles a hiányzó fűtőtesteket pótolni;

b) több, a tulajdonos a felesleges fűtőtesteket az érdekelt fogyasztók hozzájárulása nélkül leszerelheti.

(3) A bérlő (társbérlő, használó) a központi hőellátási berendezéssel kapcsolatos szerelvényeket, vezetékeket vagy fűtőtesteket csak a tulajdonos előzetes hozzájárulásával helyezheti vagy alakíthatja át. A tulajdonos előzetes hozzájárulása szükséges új helyiségek a szolgáltatásba való bekapcsolásához is.

5. § (1) Az első fokú építésügyi hatóság [a 30/1964. (XII. 2.) Korm. rendeletnek az 50/1983. (XII. 28.) MT rendelettel módosított 15. §-a] a 3. és a 4. §-ban foglalt rendelkezések keretei között elrendelheti:

a) a központi hőellátási berendezés üzemképes állapotba helyezését;

b) a hiányzó fűtőtestek pótlását;

c) a bérlő (társbérlő, használó) által a tulajdonos előzetes hozzájárulása nélkül végzett munkálatok esetében az eredeti állapot helyreállítását.

(2)[3] Ha a 3. § (3) bekezdésének, illetőleg a 4. § (2) bekezdése b) pontjának alkalmazása során vita merül fel, a vitás kérdésben - az első fokú építésügyi hatóság határoz.

(3) Az érdekeltek kötelesek tűrni az (1), illetőleg a (2) bekezdés alapján kiadott jogerős határozat végrehajtását.

(4)[4]

A központi hőellátási berendezések üzemben tartása

6. § (1) Az üzemképes központi hőellátási berendezés üzemben tartásával kapcsolatos feladatokat

a) a fogyasztók közössége (a továbbiakban: fogyasztóközösség) látja el, ha a központi hőellátási berendezés

- nem áll állami tulajdonban;

- vegyes tulajdonban áll, de az állam tulajdoni hányada az ötven százalékot nem éri el;

- ötven százalékot elérő, illetőleg azt meghaladó mértékben vagy kizárólag állami tulajdonban áll, de a szolgáltatásba bekapcsolt lakások és nem lakás céljára szolgáló helyiségek száma a tízet nem éri el;

b) a tulajdonos látja el, ha a központi hőellátási berendezés ötven százalékot elérő, illetőleg azt meghaladó mértékben vagy kizárólag állami tulajdonban áll, és a szolgáltatásba bekapcsolt lakások és nem lakás céljára szolgáló helyiségek száma a tízet eléri, illetőleg meghaladja.

(2) A tulajdonos - az (1) bekezdés b) pontjában foglalt rendelkezéstől eltérően - köteles a központi hőellátási berendezést a fogyasztóközösség részére üzemben tartásra átadni, ha azt az érdekelt fogyasztók többsége kéri.

(3) A tulajdonos az érdekelt fogyasztók többségének kérelmére elláthatja a központi hőellátási berendezés üzemben tartásával kapcsolatos feladatokat akkor is, ha azokat az (1) bekezdés a) pontjában foglalt rendelkezés szerint a fogyasztóközösségnek kellene ellátnia.

7. §[5] (1) A központi hőellátási berendezés üzemben tartásával kapcsolatos feladatokat

a) a fogyasztóközösség a fogyasztók által választott három tagú fűtési bizottság, illetőleg - ha a szolgáltatásba bekapcsolt lakások és nem lakás céljára szolgáló helyiségek száma a tízet nem éri el - fűtési megbízott útján,

b) a tulajdonos társasház esetében a közös képviselő útján, egyéb esetben pedig maga vagy alkalmazottja útján

látja el.

(2) A fűtési megbízottra a fűtési bizottságra vonatkozó rendelkezések megfelelően irányadók.

(3) A központi hőellátási berendezés üzemben tartásával kapcsolatos feladatok ellátása során a fűtési bizottság a fogyasztóközösség, a társasház közös képviselője pedig a tulajdonos megbízottjaként jár el; jogaira, kötelezettségeire és az általa okozott kár esetére fennálló felelősségére a polgári jog szabályai az irányadók.

(4) A fűtési bizottságot, továbbá társasház esetében a tulajdonost bíróságok, hatóságok előtt és harmadik személyek irányában a fűtési bizottság egy tagja, illetőleg a közös képviselő - külön felhatalmazás nélkül - képviseli.

8. § (1) Ha a központi hőellátási berendezést a fogyasztóközösség tartja üzemben, a tulajdonos köteles a fogyasztókat a fűtési bizottság megválasztása céljából írásban összehívni. Az erre vonatkozó értesítést - a választás megtartására kitűzött időpont előtt legalább nyolc nappal - az épületben az érdekeltek által jól látható helyen kell kifüggeszteni.

(2) A fűtési bizottság megválasztásáról a megjelent fogyasztók - számarányukra tekintet nélkül - határozhatnak.

(3) A fűtési bizottság megválasztása során egy-egy fogyasztó - az általa használt lakás vagy nem lakás céljára szolgáló helyiségek nagyságára tekintet nélkül - csak egy szavazattal rendelkezik. Bérlőtársi jogviszony esetében a bérlőtársak együttesen rendelkeznek egy szavazattal.

(4) A fűtési bizottság tagjainak megválasztásához a megjelent fogyasztók többségének igenlő szavazata szükséges. A megválasztott fűtési bizottság megbízatása visszavonásig érvényes.

(5) A fűtési bizottság megválasztásáról jegyzőkönyvet kell készíteni, amelyet a tulajdonosnak, a fogyasztók egy képviselőjének és a jegyzőkönyvvezetőnek kell aláírnia. A jegyzőkönyv egy-egy példányát át kell adni a fűtési bizottság megválasztott tagjainak, egy példányát pedig a tulajdonos köteles megőrizni.

9. § (1) A központi hőellátási berendezés üzemben tartásával kapcsolatban az üzemben tartó a következő feladatokat köteles ellátni:

a) a szolgáltatás időtartamának és mértékének a 12. § szerint történő meghatározása;

b) az üzemben tartással kapcsolatos költségvetés elkészítése;

c) a fogyasztókat terhelő fűtési, illetőleg melegvízdíj kiszámítása, közlése, beszedése, megőrzése és rendeltetésszerű felhasználásának biztosítása;

d) az üzemben tartással kapcsolatban ténylegesen felmerült költségekről elszámolás készítése, továbbá annak alapján a fogyasztókat terhelő fűtési, illetőleg melegvízdíj végleges összegének kiszámítása és közlése;

e) a tüzelőanyag beszerzéséről, átvételéről, szállítása során a kocsikísérésről, megőrzéséről, rendeltetésszerű felhasználásáról, továbbá a fűtési idényen kívüli tárolásának ellenőrzéséről és szükség esetén átlapátolásról való gondoskodás;

f) a salaknak a tárolóhelyről történő elszállításáról való gondoskodás;

g) a fűtő és a segédmunkás alkalmazása, továbbá a fűtői feladatok ellátásának irányítása és ellenőrzése.

(2) Ha a központi hőellátási berendezés üzemben tartásával kapcsolatos feladatokat a fogyasztóközösség a 6. § (2) bekezdése alapján látja el, a fűtő és a segédmunkás alkalmazása

- az (1) bekezdés g) pontjában foglalt rendelkezéstől eltérően

- a tulajdonos feladata.

(3) Az üzemben tartó jogosult a lakásokban és a nem lakás céljára szolgáló helyiségekben a szolgáltatás időtartamát és mértékét, továbbá rendeltetésszerű felhasználását - a fogyasztó nyugalmának és foglalkozásának zavarása nélkül, a munkanapokon 8-20 óra között - ellenőrizni.

10. § (1) Az üzemképes központi hőellátási berendezést nem kell üzemben tartani, ha arra a szolgáltatásban érdekelt egyetlen fogyasztó sem tart igényt.

(2) Ha a fogyasztók a központi hőellátási berendezés üzemben tartására nem tartanak igényt, a tulajdonostól nem követelhetik, hogy a lakások fűtését, illetőleg melegvíz-ellátását más módon biztosítsa.

(3) Az üzemképes központi melegvíz-szolgáltató berendezést nem kell üzemben tartani, ha a fogyasztók többsége a melegvíz-ellátást a maga részére az 1963. október 6. napja előtt más módon már biztosította, emiatt a berendezés üzemben tartása nem gazdaságos, és a tulajdonos a többi fogyasztó melegvíz-ellátásáról más módon gondoskodik.

A szolgáltatás igénybevétele

11. § (1) Központi fűtéssel vagy meleg vízzel ellátott lakásnak a szolgáltatásból történő kikapcsolását a fogyasztó nem igényelheti.

(2) Ha a lakást az 1963. október 6. napja előtt a szolgáltatásból kikapcsolták, és a tulajdonos vagy hozzájárulásával a fogyasztó a lakás fűtését, illetőleg melegvíz-ellátását más módon biztosította, a lakásnak a szolgáltatásba való visszakapcsolása nem kötelező.

(3) Ha az üzemben tartó a fogyasztó részére vízmérőt biztosít, a szolgáltatott meleg vizet csak a vízmérőn keresztül szabad igénybe venni.

(4) Ha a fogyasztó a nem lakás céljára szolgáló helyiségek fűtését, illetőleg melegvíz-ellátását a tulajdonos hozzájárulásával más módon biztosítja, a helyiségeknek a szolgáltatásból történő kikapcsolását igényelheti.

A szolgáltatás időtartama és mértéke

12. § (1) Központi hőellátási berendezés útján nyújtott szolgáltatás esetében az év október hó 15. napja és a következő év április hó 15. napja közötti időben (fűtési idényben) általában úgy kell fűteni, hogy az emberi tartózkodás céljára szolgáló fűtött helyiségek belső hőmérséklete naponta 8-20 óra között átlagosan +20°C (pl. előszobában, konyhában, WC-ben +16°C, hallban, lakószobában +20°C, mosdóhelyiségben, fürdőszobában +24°C) legyen.

(2) Az év október hó 1. és 16. napja, illetőleg az év április hó 15. és 30. napja közötti időben akkor kell fűteni, ha a külső hőmérséklet napi középértéke - az Országos Meteorológiai Intézet előrejelzése szerint - előreláthatólag nem haladja meg a +10°C-ot, illetőleg három egymást követő napon a +12°C-ot. A fűtés időtartamára és mértékére ilyen esetben is az (1) bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni.

(3) A háztartási és tisztálkodási célra szolgáló meleg vizet egész évben hetenként két alkalommal négy-négy órán át úgy kell szolgáltatni, hogy a meleg víz hőmérséklete a kifolyó csapoknál legalább +40°C legyen.

(4) Ha a fogyasztók az (1)-(3) bekezdésben előírt időtartamú vagy mértékű szolgáltatástól eltérő szolgáltatásra tartanak igényt, az üzemben tartó a szolgáltatás időtartamát és mértékét a fogyasztók többsége igényének megfelelően határozza meg.

(5) Az emberi tartózkodás céljára szolgáló helyiségeket a (4) bekezdésben foglalt rendelkezés alkalmazása esetében is általában úgy kell fűteni, hogy a helyiségek belső hőmérséklete naponta 8-20 óra között legalább 6 órán át - a fogyasztók többsége igényének megfelelő napszakban - átlagosan +20°C legyen; a fűtésnek ennél rövidebb időtartamban vagy alacsonyabb mértékben történő meghatározásához valamennyi érdekelt fogyasztó hozzájárulása szükséges.

(6) Ha a szolgáltatás huzamosan (fűtés esetében egy-egy alkalommal három nappal hosszabb ideig, melegvíz-ellátás esetében pedig havonta egynél több alkalommal) szünetel, illetőleg időtartama vagy mértéke az előírt (meghatározott) időtartamot vagy mértéket huzamosan nem éri el, a fogyasztó ezt a fűtő útján haladéktalanul köteles az üzemben tartónak bejelenteni.

13. § (1) Ha a központi hőellátási berendezés lakások mellett nem lakás céljára szolgáló helyiségek hőellátására is szolgál, a berendezést lehetőség szerint különválasztva kell üzemben tartani. Ilyen esetben a nem lakás céljára szolgáló helyiségek hőellátásának időtartamát és mértékét - a helyiségek rendeltetésének megfelelően - a lakások hőellátásának időtartamától és mértékétől eltérően lehet meghatározni.

(2) Ha a központi hőellátási berendezés műszaki adottságaira figyelemmel a lakások, illetőleg a nem lakás céljára szolgáló helyiségek hőellátásának különválasztása nem lehetséges, a hőellátás időtartamának és mértékének meghatározása során a lakások, illetőleg a nem lakás céljára szolgáló helyiségek tekintetében külön-külön felmerülő igényeket - az érdekelt fogyasztók kívánságára - egyaránt ki kell elégíteni.

(3) A nem lakás céljára szolgáló helyiségek külön fűtési igényét

a) a 12. § (1) bekezdése szerint nyújtott szolgáltatás esetében a fűtés ott előírt időtartamához és mértékéhez,

b) a 12. § (4) bekezdésében foglalt esetben pedig naponta 8-20 óra között nyolc órán át átlagosan +20°C belső hőmérsékletet biztosító fűtéshez

viszonyítva kell meghatározni.

A szolgáltatás díja

14. § (1) A fogyasztó az üzembentartónak a fűtésért, illetőleg a melegvíz-ellátásért fűtési, illetőleg melegvíz-díjat köteles fizetni.

(2) A szolgáltatás idején a tulajdonos által nem hasznosított (üresen álló) lakásra vagy nem lakás céljára szolgáló helyiségekre eső fűtési díjat a tulajdonos maga viseli.

(3) Ha a lakást a központi fűtési szolgáltatásból az 1963. október 6. napja előtt kikapcsolták, és ezzel kapcsolatban a fogyasztó az üzemben tartóval letrejött megállapodásában hőelvonási díj rendszeres fizetésére vállalt kötelezettséget, vagy őt az arra illetékes államigazgatási szerv határozatában ilyen díj fizetésére kötelezte, a fogyasztó a megállapodásban, illetőleg a határozatban meghatározott összegű hőelvonási díjat mindaddig köteles az üzemben tartónak megfizetni, amíg a lakást a központi fűtési szolgáltatásba vissza nem kapcsolják.

(4) Ha a nem lakás céljára szolgáló helyiséget a központi fűtési szolgáltatásból a 11. § (4) bekezdése alapján kikapcsolták, a fogyasztó az egyébként járó fűtési díj 20%-át mindaddig köteles az üzemben tartónak megfizetni, amíg a helyiséget a központi fűtési szolgáltatásba vissza nem kapcsolják.

15. § (1) A fűtési díjat a lakás, illetőleg a nem lakás céljára szolgáló helyiségeknek légköbméterben kifejezett fűthető térfogata a 17. § szerint egy légköbméterre eső megfelelő fűtési díjtétel alapján kell kiszámítani és megfizetni.

(2) Társbérlet esetében a lakás, illetőleg a nem lakás céljára szolgáló helyiségek fűtési díját az egyes társbérlők között az általuk kizárólagosan használt helyiségek fűthető térfogatának egymáshoz viszonyított arányában meg kell osztani.

(3) A lakás, illetőleg a nem lakás céljára szolgáló helyiségek fűthető térfogatát a fűtőtesttel - takaréklégfűtő berendezés esetében a légbefúvó nyílásokkal, illetőleg légcsatornával - ellátott összes helyiség (ideértve a takarék-légfűtő berendezést magában foglaló helyiségeket is) alapterületének és magasságának szorzata adja.

(4) A helyiség alapterületének megállapításánál a vakolt falsíkok közötti méreteket, továbbá a beépített szekrény alapterületét kell figyelembe venni; nem lehet azonban számításba venni a falsíkokon kívül eső területet (az ajtóknál és ablakoknál levő beugrásokat, a 0,5m-nél kisebb alapterületű falfülkéket stb.) és a falsíkokból kiugró falpillérek által elfoglalt alapterületet.

16. § (1) A melegvíz-díjat

a) lakás esetében: tartósan (egy hónapot meghaladó ideig) ott lakó, három évnél idősebb személyek száma, illetőleg - ha az üzemben tartó a meleg vizet vízmérőn keresztül szolgáltatja - az igénybevett meleg víz köbméterben kifejezett tényleges mennyisége,

b) nem lakás céljára szolgáló helyiségek esetében: az igénybevett meleg víz köbméterben kifejezett tényleges mennyisége, ha pedig ez nem mérhető, az üzemben tartó és a fogyasztó által meghatározott havi átlag mennyisége

és a 17. § szerint meghatározott megfelelő melegvíz-díjtétel alapján kell kiszámítani és megfizetni.[6]

(2) Ha a lakásban kettőnél több három-tizenhat éves korú személy lakik, az (1) bekezdés a) pontjának alkalmazása során fogyasztóként, legfeljebb két ilyen korú személyt szabad figyelembe venni.

17. § (1) Kizárólag fűtést szolgáltató - központi hőellátási berendezés útján nyújtott szolgáltatás esetében a fűtési díj kiszámítása során alkalmazandó díjtételek - az egész fűtési idényre légköbméterenként - a következők:

a) ha a berendezés lakóépület vagy nem lakás céljára szolgáló épület fűtésére, illetőleg vegyes célra szolgáló olyan épület fűtésére szolgál, amelyben külön fűtési igény [13. § (2) bekezdés] nem kerül kiegyenlítésre:

a tényleges üzemben tartási költségeknek és az összes lakás és nem lakás céljára szolgáló helyiség együttes fűthető térfogatának hányadosa;

b) vegyes célra szolgáló olyan épületben, amelyben külön fűtési igény is kielégítésre kerül:

- lakás esetében: a külön fűtési igény kielégítése nélkül egyébként felmerülő üzemben tartási költségeknek és az összes lakás és nem lakás céljára szolgáló helyiség együttes fűthető térfogatának hányadosa;

- nem lakás céljára szolgáló helyiségek esetében: a tényleges üzemben tartási költségeknek az összes lakás, továbbá a külön fűtést nem igénylő üzlet- és egyéb helyiségek együttes fűtési díjával csökkentett összegének és a külön fűtést igénylő helyiségek együttes fűthető térfogatának hányadosa.

(2) Kizárólag meleg vizet szolgáltató központi hőellátási berendezés útján nyújtott szolgáltatás esetében a melegvíz-díj kiszámítása során alkalmazandó díjtételek a következők:

a) lakóépületben: az egész évre, személyenként - a tényleges üzemben tartási költségeknek és az összes fogyasztónál a díjszámítás szempontjából figyelembe vehető személyek együttes számának hányadosa;

b) nem lakás céljára szolgáló épületben: - az egész évre, köbméterenként - a tényleges üzemben tartási költségeknek és az összes fogyasztónál felmerülő melegvíz-igény köbméterben kifejezett együttes mennyiségének hányadosa;

c) vegyes célra szolgáló épületben:

- lakás esetében: - egy hónapra, személyenként - 12,30 forint;

- nem lakás céljára szolgáló helyiségek esetében: - az egész évre, köbméterenként - a tényleges üzemben tartási költségeknek az összes lakás együttes melegvíz-díjával csökkentett összegének és az összes nem lakás céljára szolgáló helyiségben felmerülő melegvíz-igény köbméterben kifejezett együttes mennyiségének hányadosa.

(3) Fűtést és meleg vizet egyaránt szolgáltató központi hőellátási berendezés útján nyújtott szolgáltatás esetében a fűtési, illetőleg a melegvíz-díj kiszámítása során alkalmazandó díjtételek a következők:

a) lakóépületben;

- a fűtési dijtétel: - az egész fűtési idényre légköbméterenként - a tényleges üzemben tartási költségeknek az összes lakás együttes melegvíz-díjával csökkentett összegének és az összes lakás együttes fűthető térfogatának hányadosa;

- a melegvíz-díjtétel: - egy hónapra, személyenként - 12,30 forint;

b) nem lakás céljára szolgáló épületben:

- a fűtési díjtétel: - az egész fűtési idényre, légköbméterenként - a tényleges üzemben tartási költségeknek az összes helyiség együttes melegvíz-díjával csökkentett összegének és az összes helyiség együttes fűthető térfogatának hányadosa;

- a melegvíz-díjtétel: - köbméterenként - 12,30 forint;

c) vegyes célra szolgáló olyan épületben, amelyben külön fűtési igény nem kerül kielégítésre:

- a fűtési díjtétel: - az egész fűtési idényre, légköbméterenként - a tényleges üzemben tartási költségeknek az összes lakás és nem lakás céljára szolgáló helyiség együttes melegvíz-díjával csökkentett összegének és az összes lakás és nem lakás céljára szolgáló helyiség együttes fűthető térfogatának hányadosa;

- a melegvíz-díjtétel lakás esetében: - egy hónapra, személyenként - 12,30 forint;

- a melegvíz-díjtétel nem lakás céljára szolgáló helyiségek esetében: - köbméterenként - 12,30 forint;

d) vegyes célra szolgáló olyan épületben, amelyben külön fűtési igény is kielégítésre kerül:

- a fűtési díj esetében: - az egész fűtési idényre, légköbméterenként - a külön fűtési igény kielégítése nélkül egyébként felmerülő üzemben tartási költségeknek az összes lakás és nem lakás céljára szolgáló helyiség együttes melegvíz-díjával csökkentett összegének és az összes lakás és nem lakás céljára szolgáló helyiség együttes fűthető térfogatának hányadosa;

- a fűtési díjtétel nem lakás céljára szolgáló helyiségek esetében: - az egész fűtési idényre, légköbméterenként - a tényleges üzemben tartási költségeknek az összes lakás együttes fűtési díjával és az összes lakás és nem lakás céljára szolgáló helyiség együttes melegvíz-díjával csökkentett összegének és a nem lakás céljára szolgáló helyiségek együttes fűthető térfogatának hányadosa;

- a melegvíz-díjtétel lakás esetében: egy hónapra személyenként - 12,30 forint;

- a melegvíz-díjtétel nem lakás céljára szolgáló helyiségek esetében: - köbméterenként - 12,30 forint.

(4) A (3) bekezdés a), c) és d) pontjában megállapított melegvíz-díjtételek lakás esetében csak akkor alkalmazhatók, ha a melegvíz-ellátásba bekapcsolt lakások mindegyike részesül központi fűtési szolgáltatásban is, és az üzemben tartó a meleg vizet a 12. § (3) bekezdésében előírt mértékben szolgáltatja.

(5) Fűtést és meleg vizet egyaránt szolgáltató központi hőellátási berendezés útján nyújtott, de a (4) bekezdésben előírt követelményeknek meg nem felelő szolgáltatás esetében a melegvíz-díj kiszámítása során alkalmazandó díjtételek lakás esetében a következők:

a) lakóépületben: - az egész évre személyenként - a berendezés melegvíz-szolgáltatás miatti üzemben tartásával kapcsolatban az egymást követő két fűtési idény közötti (nyári) időszakban felmerült tényleges üzemben tartási költségek kétszeres szorzatának és az összes fogyasztónál a díjszámítás szempontjából figyelembe vehető személyek együttes számának hányadosa;

b) vegyes célra szolgáló épületben: - az egész évre, személyenként - a berendezés melegvíz-szolgáltatás miatti üzemben tartásával kapcsolatban az egymást követő két fűtési idény közötti (nyári) időszakban felmerült tényleges üzemben tartási költségek kétszeres szorzatának az összes nem lakás céljára szolgáló helyiség együttes melegvíz-díjával csökkentett összegének és az összes lakásban a díjszámítás szempontjából figyelembe vehető személyek együttes számának hányadosa.

(6) Ha az üzemben tartó meleg vizet valamennyi lakásban, illetőleg nem lakás céljára szolgáló helyiségben vízmérőn keresztül szolgáltatja: az igénybe vett meleg víz díjtétele, köbméterenként

a) kizárólag meleg vizet szolgáltató központi hőellátási berendezés útján nyújtott szolgáltatás esetében:

- a tényleges üzemben tartási költségeknek és az összes fogyasztónál igénybe vett meleg víz köbméterben kifejezett együttes mennyiségének hányadosa;

b) fűtést és meleg vizet egyaránt szolgáltató központi hőellátási berendezés útján nyújtott szolgáltatás esetében:

- az egymást követő két fűtési idény közötti (nyári) időszakban felmerült tényleges üzemben tartási költségeknek és a nyári időszakban fogyasztott összes mért meleg víz köbméterben kifejezett mennyiségének hányadosa.

(7) Ha a fogyasztóközösség által üzemben tartott központi hőellátási berendezés útján nyújtott melegvíz-ellátás esetében a személyenként, illetőleg köbméterenként 12,30 forintban megállapított melegvíz-díjtétel alkalmazását a fogyasztók többsége kifogásolja, a díjtételtől - feltéve, hogy a melegvíz-ellátással kapcsolatos tényleges üzemben tartási költségek megállapíthatók - a tényleges üzemben tartási költségek figyelembevételével el lehet térni.

(8) Lakóépületben és nem lakás céljára szolgáló épületben fűtést és meleg vizet egyaránt szolgáltató központi hőellátási berendezés útján nyújtott szolgáltatás esetében a fogyasztók többségének kívánságára a melegvíz-díjak külön elszámolása mellőzhető, és az összes tényleges üzemben tartási költség a helyiségek fűthető térfogatának arányában osztható el.

18. § (1) A tényleges üzemben tartási költségek megállapítása során csak a következő címeken felmerült költségeket szabad figyelembe venni:

a) a tüzelőanyag beszerzésének, szállításának, rakodásának, továbbá a fűtési idényen kívüli átlapátolásának költségeit,

b) a salak tárolóhelyről történő elszállításának költségét,

c) a fűtő és a segédmunkás munkabérét és törvényes járulékait, továbbá a munkaruha beszerzésének költségeit,

d) a kazán és a tüzelőanyag elhelyezésére szolgáló helyiségek, továbbá a központi hőellátási berendezés tisztán tartásával, valamint a berendezés üzemben tartásával összefüggésben felmerülő egyéb költségeket (pl. a fűtő munkaeszközei beszerzésének költségét, a villanymotor áramdíját),

e) az a)-d) pontokban említett költségek együttes összegének négy százaléknál nem nagyobb átalányösszegét az üzemben tartással kapcsolatos ügyviteli költségekre.

(2) Vegyes célra szolgáló olyan épületben, amelyben külön fűtési igény is kielégítésre kerül, a 17. § (1) bekezdése b) pontjának, illetőleg (3) bekezdés d) pontjának alkalmazása során a lakás fűtési díjtétele megállapításának alapjául szolgáló üzemben tartási költségek összegét a többletfűtés időtartamának és mértékének figyelembevételével - becslés alapján - megállapított többletköltségnek a ténylegesen felmerülő üzemben tartási költségekből történő levonásával kell meghatározni.

A szolgáltatás díjának kiszámítása, közlése, elszámolása és megfizetése

19. § (1) Az üzemben tartó köteles fűtési idényenként - a szolgáltatás tervezett időtartama és mértéke, továbbá a várható üzemben tartási költségek figyelembevételével - költségvetést készíteni és annak alapján az egyes fogyasztókat terhelő fűtési, illetőleg melegvíz-díj előzetes összegét és az ebből havonta esedékessé váló díjrészletet kiszámítani.

(2) Az üzemben tartó köteles a szolgáltatás tervezett időtartamát és mértékét - továbbá a fizetendő fűtési, illetőleg melegvíz-díjat a fogyasztókkal - a költségvetésnek és a szolgáltatás díját tartalmazó kimutatásnak az épületben jól látható helyen nyolc napig történő kifüggesztése útján - legkésőbb az előző fűtési idényre vonatkozó elszámolással egyidejűleg közölni.

(3) Ha a fogyasztó a (2) bekezdésben előírt közlést követően költözik a lakásba, vagy veszi igénybe a nem lakás céljára szolgáló helyiségeket, az üzemben tartó a fizetendő fűtési, illetőleg melegvíz-díjat a beköltözést követő nyolc napon belül köteles a fogyasztóval írásban közölni.

20. § (1) Az üzemben tartó a fűtési idény, illetőleg a pótfűtési időszak befejezését követő harminc napon belül köteles

a) a ténylegesen felmerült üzemben tartási költségekről elszámolást készíteni és annak alapján az egyes fogyasztókat terhelő fűtési, illetőleg melegvíz-díj végleges összegét kiszámítani, továbbá

b) az egyes fogyasztók esetleges tartozását vagy túlfizetését az általuk ténylegesen megfizetett fűtési, illetőleg melegvíz-díj számításba vételével meghatározni.

(2) Az üzemben tartó köteles az elszámolást és az egyes fogyasztókat terhelő fűtési, illetőleg melegvíz-díj végleges összegét, továbbá az egyes fogyasztók tartozását vagy túlfizetését tartalmazó kimutatást az épületben jól látható helyen nyolc napig kifüggeszteni.

(3)[7] Az üzemben tartó az elszámoláshoz köteles folyamatosan nyilvántartani a központi hőellátási berendezés üzemben tartásával kapcsolatos bevételeket és kiadásokat, továbbá a beszerzett tüzelőanyagok beérkezését és felhasználását. Ha az üzemben tartó nem állami, társadalmi vagy szövetkezeti szerv, a nyilvántartási könyveket - előzetes hitelesítés végett - köteles az épület fekvése szerint illetékes tanácsi házkezelési szervhez benyújtani

(4) A fogyasztók az elszámolás, továbbá az egyes fogyasztók tartozása vagy túlfizetése meghatározásának alapjául szolgáló eredeti okiratokba és nyilvántartásokba betekinthetnek.

(5) Ha a tulajdonos a központi hőellátási berendezés üzemképes állapotáról (kijavításáról) nem gondoskodik, s ennek következtében a szolgáltatás huzamosan szünetel, illetőleg időtartama vagy mértéke a költségvetésben tervezett időtartamot vagy mértéket huzamosan nem éri el [12. § (6) bekezdés], a fogyasztó a tulajdonostól követelheti

a) az üzemben tartó részére általa fizetett fűtési, illetőleg melegvíz-díj arányos részének megfelelő összeg megtérítését, továbbá

b)[8] - ha a tulajdonos a lakás (nem lakás céljára szolgáló helyiségek) rendeltetésszerű használhatóságához szükséges fűtést erre az időszakra más módon nem biztosította - a lakásbérletre vonatkozó jogszabályok rendelkezései szerint - a bér elengedését, illetőleg arányos mérséklését.

21. § (1) A szolgáltatás díját az év május hó 1. napja és a következő év április hó 30. napja közötti időben, havonként legfeljebb két egyenlő részletben előre, az első részletet a hó 12. napjáig, a második részletet a hó 25. napjáig kell megfizetni.

(2) A fogyasztó az év május hó 1. napja és a költségvetés, továbbá a szolgáltatás díját tartalmazó kimutatás közlése közötti időre esedékes díjrészletet az előző fűtési idény azonos időszakában fizetett díjrészletnek megfelelő mértékben köteles megfizetni.

(3) A fogyasztó az elszámolás szerint fennálló tartozását - az elszámolással kapcsolatos vitára tekintet nélkül - az elszámolást követő 30 napon belül köteles megfizetni.

(4) Ha a fogyasztó a szolgáltatás díjának megfizetését elmulasztja, vele szemben

a)[9] az üzemben tartó a bírósági végrehajtásról szóló jogszabályok rendelkezései szerint kérheti az általa kiállított hátraléki kimutatás végrehajtási záradékkal történő ellátását vagy közvetlen közjegyzői végzés kiadását;

b) a tulajdonos a lakbérfizetés elmulasztásának jogkövetkezményeit alkalmazhatja.

22. § (1) Ha a fogyasztó a fűtési idény befejezését követően, de a következő fűtési idény megkezdése előtt költözik a lakásba, a beköltözés napjáig esedékessé vált fűtési díjat a beköltözéskor egy összegben köteles megfizetni, az üzemben tartó pedig az elköltöző fogyasztó részére egy összegben köteles az általa a következő fűtési idényre már fizetett fűtési díjat visszafizetni.

(2) Ha a fűtési idény tartama alatt a fogyasztó elköltözik a lakásból, vagy új fogyasztó költözik a lakásba, a fűtési díjnak a kiköltözés napjához, illetőleg a beköltözés lehetőségének napjához viszonyított időarányos részét a régi, illetőleg az új fogyasztónak meg kell fizetnie.

(3) A melegvíz-díjat a kiköltözés napjáig a régi, a beköltözés lehetőségének napjától kezdődően pedig az új fogyasztó köteles megfizetni.

(4) Az előző bekezdésekben foglalt rendelkezéseket a nem lakás céljára szolgáló helyiségek tekintetében is alkalmazni kell.

23. § (1) A fogyasztó az üzemben tartó által közölt fűtési, illetőleg melegvíz-díj (e §-ban a továbbiakban: díj) előzetes vagy végleges összege, továbbá azokkal kapcsolatban a költségvetés vagy az elszámolás ellen az üzemben tartónál a közlést követő nyolc napon belül írásban kifogással élhet.

(2) Ha az üzemben tartó a fogyasztó kifogását nyolc napon belül nem fogadja el, vagy arra nem nyilatkozik, a fogyasztó további nyolc napon belül a bíróságtól keresettel kérheti a reá vonatkozó díj, illetőleg a költségvetés vagy az elszámolás helyességének megállapítását.

(3) Ha a fogyasztó a díj előzetes összegével vagy a költségvetéssel kapcsolatos kifogásait az előző bekezdésekben megjelölt határidőben nem érvényesíti, illetőleg keresetét nem indítja meg, esetleg igényeit csak az elszámolás során érvényesítheti. A díj végleges összegével vagy az elszámolással kapcsolatos igények érvényesítésének elmulasztása jogvesztéssel jár.

(4) A díj előzetes összegével vagy a költségvetéssel kapcsolatban érvényesített kifogás, illetőleg a kereset benyújtása a díj fizetésére nincs halasztó hatállyal. A fogyasztó a díj összegének a bíróság jogerős határozata alapján történő újabb kiszámításáig az üzemben tartó által közölt díjat köteles megfizetni.

(5) A bíróság jogerős helytadó határozata alapján az üzemben tartó szükség esetén új költségvetést, illetőleg elszámolást készít, s annak alapján kiszámítja az egyes fogyasztókat terhelő díj új összegét. Ennek megfizetésére, illetőleg a fizetési kötelezettség elmulasztására a 21. §-ban foglaltak az irányadók, azzal a kiegészítéssel, hogy az elszámolás szerint mutatkozó túlfizetés a következő fűtési idényben esedékes díjba beszámítható.

(6) Az üzemben tartó köteles a költségvetés, illetőleg az elszámolás kifüggesztésekor a fogyasztók figyelmét felhívni a 21. §-ban és az előző bekezdésekben foglalt rendelkezésekre.

A fűtői feladatok ellátása

24. § (1)[10] A központi hőellátási berendezés üzemben tartásával kapcsolatos fűtői feladatokat a 8m2 vagy ennél nagyobb fűtőfelületű kazán tekintetében csak az 1/1962. (I. 5.) NIM rendeletben előírt szakmai képesítéssel rendelkező fűtő láthatja el. A 8m2-nél kisebb fűtőfelületű kazánt szakmai képesítéssel nem rendelkező személy csak akkor kezelheti, ha a kazán kezeléséhez szükséges szakismerettel és gyakorlattal rendelkezik. A fűtő kisegítésére segédmunkás alkalmazható.

(2) Ha a központi hőellátási berendezéssel fűtött helyiségek térfogata

a) a 16 000 légköbmétert meghaladja, a fűtő mellett egy segédmunkást,

b) a 24 000 légköbmétert meghaladja, két fűtőt és egy segédmunkást,

c) a 32 000 légköbmétert meghaladja, a fűtők és a segédmunkások mellett - a 32 000 légköbmétert meghaladó minden 8000 légköbméter után - egy-egy további segédmunkást

lehet fűtői műszakonként alkalmazni.

(3)[11] A fűtő és a segédmunkás munkabérét az 5/1964. (VII. 29.) MüM rendelettel módosított, illetőleg kiegészített 2/1958.(III. 7.) MüM rendelet állapítja meg.

25. § (1) Ha az épületben a központi hőellátási berendezés üzemben tartásával kapcsolatos fűtői feladatok ellátására is alkalmas házfelügyelő van, e feladatok ellátásával a házfelügyelőt kell megbízni.

(2) Ha a házfelügyelő a központi hőellátási berendezés üzemben tartásával kapcsolatos fűtői feladatok ellátását nem vállalja, vagy a berendezés kezeléséhez szükséges szakmai képesítéssel, illetőleg szakismerettel és gyakorlattal nem rendelkezik, és azt a munkáltató írásbeli felhívásától számított egy éven belül nem is szerzi meg a munkáltató

a) a házfelügyelőt az Mt. V. 35. §-a alapján a helységben levő más épületbe házfelügyelői munkára áthelyezheti, vagy

b)[12] ha áthelyezésre nincs lehetőség, a házfelügyelő munkaviszonyát az Mt. 29. §-a (1) bekezdésének d) pontja alapján alkalmatlanság címén felmondással megszüntetheti.

26. § (1) Egy fűtő általában csak egy hőellátási berendezést kezelhet.

(2) A fűtő - a munkáltató előzetes hozzájárulásával - több központi hőellátási berendezést is kezelhet, ha a kazánok összes fűtőfelülete a 100m2-t nem haladja meg, és a berendezések folyamatos kiszolgálása, továbbá a biztonsági követelmények megtartása biztosítható.

(3) Gőzüzemű hőellátási berendezés fűtője másik központi hőellátási berendezést nem kezelhet.

27. § A fűtői feladatok a következők:

a) a központi hőellátási berendezés üzemképes állapotának megvizsgálása, üzembentartása előkészítése, továbbá folyamatos és szakszerű ápolása (pl. tisztítása, kisebb javítások elvégzése, a fűtőtestek beszabályozása),

b) a fűtési idény megkezdése előtt a próbafűtés megtartása, majd a folyamatos fűtésről és melegvízszolgáltatásról való gondoskodás, továbbá a fűtés, illetőleg a melegvízszolgáltatás előírt (meghatározott) időtartamának és mértékének megtartása,

c) a tüzelőanyag tűzrendészeti szabályoknak megfelelő tárolása, szükség esetén átlapátolása, továbbá megőrzése,

d) a salak felszállítása a tárolóhelyre,

e) a kazán és a tüzelőanyag elhelyezésére szolgáló helyiségek állandó tisztántartása,

f) napló vezetése a naponként felhasznált tüzelőanyagról, a napi fűtési idő kezdetéről és befejezéséről, a fűtött lakások, illetőleg nem lakás céljára szolgáló helyiségek szúrópróbaszerűen ellenőrzött napi átlagos belső hőmérsékletéről és a külső napi középhőmérsékletről, valamint a fogyasztók által a szolgáltatással kapcsolatban bejelentett hiányosságokról,

g) minden olyan egyéb feladat (pl. a tüzelőanyag átvétele és szállítás során a kocsikísérés) ellátása, amelyet a munkaszerződés a fűtő feladatkörébe utal.

A tüzelőanyag beszerzése

28. § (1) Az üzemben tartó a központi hőellátási berendezés üzemben tartásához szükséges tüzelőanyagot az illetékes tüzelőanyagkereskedelmi szervnél köteles beszerezni.

(2) Az üzemben tartó a berendezés üzemben tartásához szükséges egész évi tüzelőanyag-szükségletet a fűtési idény megkezdése előtt legalább három hónappal köteles a tüzelőanyag-kereskedelmi szervhez bejelenteni. A bejelentésben a szükségletet tüzelőanyagféleségenként kell részletezni, a szállítási igényt pedig negyedévekre kell ütemezni.

(3) A tüzelőanyagkereskedelmi szerv a tüzelőanyag szállítására az üzemben tartóval szerződést köt.

Záró rendelkezések

29. § (1) Ez a rendelet a kihirdetés napján lép hatályba, rendelkezéseit az 1966-67. évi és az azt követő fűtési idényekre vonatkozóan kell alkalmazni.

(2)[13] A rendelet hatálybalépésével egyidejűleg az 1/1963. (X. 6.) ÉM-NIM együttes rendelet 1. §-a (1) bekezdésének a) pontja, 2. §-ának (1), (3) és (4) bekezdése, 3-30. §-a és 45. §-a, továbbá az 1/1964. (VIII. 28.) ÉM-NIM együttes rendelet a központi hőellátás vonatkozásában hatályát veszti.

(3) Az 1965-66. évi fűtési idényben a szolgáltatás időtartama és mértéke, továbbá díja, valamint ennek kiszámítása, közlése, elszámolása és megfizetése tekintetében a (2) bekezdésben említett jogszabályok megfelelő rendelkezéseit kell alkalmazni.

(4) Az üzemben tartó és a fogyasztó közötti jogviszonyban az e rendelet által nem szabályozott kérdésekben a polgári jog szabályait kell alkalmazni.