28/1978. (XI. 14.) PM-ÁH rendelet
az ipari termékek és szolgáltatások önköltségszámításának rendjéről
Az 1968. évi 33. törvényerejű rendelet 15. §-ának (2) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján - az Országos Anyag- és Árhivatal elnökével egyetértésben - a következőket rendelem:
A rendelet hatálya
1. §
A rendelet hatálya kiterjed minden olyan gazdálkodó szervezetre [Ptk. 685. § c) pont], valamint a pénzeszközeit folyószámlán kezelő költségvetési szervre (a továbbiakban együtt: vállalat), amely ipari terméket állít elő és azt forgalomba hozza, vagy megrendelésre ipari szolgáltatást végez.
Az önköltségszámítás kötelezettsége
2. §
(1) A vállalatnak e rendeletben foglalt szabályok, továbbá adottságai és sajátosságai érvényesítésével olyan önköltségszámítási rendet kell kialakítania, amely lehetővé teszi az ipari termékek és szolgáltatások (a továbbiakban: termék) tervezett és tényleges önköltségének kiszámítását, az önköltség alakulásának megfigyelését és elemzését, továbbá a szükséges jövedelmezőségi számítások elkészítését.
(2) Az ágazati minisztériumok (országos hatáskörű szervek) az ágazati (szakágazati) adottságoknak legjobban megfelelő önköltségszámítási módszerek elterjesztésének elősegítésére a Pénzügyminisztérium egyetértésével ágazati (szakágazati) önköltségszámítási irányelveket adnak ki. Az irányelvek az e rendeletben foglalt szabályokkal és az árképzési előírásokkal nem állhatnak ellentétben.
(3) A vállalatok az önköltségszámítási rendjükre vonatkozó előírásokat e rendelet, illetve az ipari termékek és az ipari szolgáltatások termelői árképzéséről és az árvetés készítéséről szóló 7/1973. (XI. 14.) ÁH számú rendelkezés alapján készített Önköltségszámítási és Árképzési Szabályzatba (a továbbiakban: Szabályzat) kötelesek foglalni.
(4) Az önköltségszámítási rend kialakításánál, a módszerek megválasztásánál a vállalat vegye figyelembe a termelés-szervezésből, technológiából, a gyártási rendszerből, a termékszerkezetből stb. származó adottságait és sajátosságait, tartsa szem előtt a költségvalódiság elvének fokozott érvényesítését, és olyan belső információs rendszert alakítson ki, amely megfelelő alapul szolgál a hatékony költséggazdálkodás számára.
(5) A Szabályzatnak tartalmaznia kell:
a) a kalkuláció tárgyát (a kalkulációs egységek kijelölését),
b) a költségtényezők tagolását és a költségtényezők tartalmát,
c) az üzemek csoportosítását, a költségelszámolás menetét és a költségfelosztás módját,
d) az alkalmazott önköltségszámítási módszerek leírását, ideértve a párhuzamos-, az iker- és melléktermékekre elszámolt költségek meghatározásának módszerét is,
e) a kalkulációs időszakot (az utókalkuláció készítésének időpontját vagy időpontjait),
f) a költségutalványozás és a költségelszámolás bizonylati rendjét,
g) az utókalkuláció és a könyvvitel adatai egyeztetésének módját,
h) az önköltségszámítási adatok szolgáltatásáért és ellenőrzéséért felelős munkakörök megjelölését.
(6) A Szabályzat az (5) bekezdésben felsoroltakon kívül tartalmazhatja azoknak az önköltségszámításból nyerhető, üzemi szintű információknak körét, tartalmát, szolgáltatásuk módját és időpontját, amelyek a költség- és önköltség tervezéshez, elemzéshez, a vállalaton belüli önálló elszámoláshoz, valamint a tervszerű költséggazdálkodáshoz és az árak kialakításához szükségesek.
(7) A vállalat Szabályzatát, illetve az abban rögzített eljárásokat, módszereket csak az év első napjával és csak a könyvvitel rendjéről és a mérlegkészítésről szóló pénzügyminiszteri rendeletekben, illetve az árképzési előírásokban foglaltaknak megfelelően módosíthatja.
Az önköltség és az önköltségszámítás jogalma
3. §
(1) Az önköltség a termék meghatározott egységének (db, m, m2, m3, l, kg stb.) előállítására az árképzési rendelkezések, valamint e rendelet szerint fordítható, illetve fordított élő- és holtmunka pénzben kifejezett összege.
(2) Önköltségszámítás a tennék tervezett, illetve tényleges önköltségének meghatározása.
(3) Az önköltség összetevőinek: a költségtényezőknek kötelező részletezését és a költségtényezők tartalmát a rendelet melléklete tartalmazza.*
(4) A költségtényezők az ágazati (szakágazati) sajátosságoknak, adottságoknak és információs igényeknek megfelelően részletesebben is tagolhatók. Költségtényezőket összevonni csak akkor lehet, ha az összevonást árképzési előírás elrendeli, vagy lehetővé teszi. Ez esetben is gondoskodni kell azonban arról, hogy az adatok a költségtényezők kötelező részletezésének megfelelően rendelkezésre álljanak.
(5) Az önköltséget a költségtényezők előírt bontásában úgy kell kiszámítani, hogy a következő önköltségi kategóriák szükség szerint megállapíthatók legyenek:
a) közvetlen önköltség,
b) szűkített önköltség (üzemi önköltség),
c) teljes önköltség (vállalati önköltség).
Az önköltségszámítás feladata
4. §
Az önköltségszámítás feladata, hogy adatokat szolgáltasson
a) a tervezéshez és gazdaságossági számításokhoz, különösen az önköltség tervezéséhez, az önköltségcsökkentés lehetőségeinek feltárásához, továbbá ezeken keresztül a költséggazdálkodás javításához,
b) a gazdasági döntéseket megalapozó és ellenőrző számításokhoz,
c) az árak képzéséhez,
d) az önköltségalakulás megfigyeléséhez, valamint az önköltség és az áralakulás ellenőrzéséhez,
e) a saját termelésű készletek értékeléséhez.
Az önköltségszámítás tárgya
5. §
(1) Az önköltségszámítás tárgya a kalkulációs egység.
(2) A kalkulációs egység lehet
a) termék (egyedi jelleggel vagy egyedi megrendelésre előállított termék, illetve ipari szolgáltatás; sorozatban, tömegben előállított termékek összessége; egy időszakban végzett azonos jellegű szolgáltatás),
b) termékcsoport,
c) technológiai folyamat.
6. §
(1) Egyedi jelleggel előállított termék esetén a meghatározott termék önköltségét kell kiszámítani. Minden esetben így kell kezelni a saját vállalkozásban végzett beruházásokat.
(2) Sorozatonkénti önköltségszámításnál a műszaki és gazdasági szempontok figyelembevételével meghatározott sorozatnagyságra, tömeggyártásnál egy meghatározott időszak alatt előállított termékmennyiségre kell a költségeket meghatározni. A termékegység önköltsége a költségek összegének és a sorozatban levő termékek, illetőleg az időszak alatt előállított termékek mennyiségének hányadosa.
(3) Egyedi megrendelés szerinti önköltségszámítás esetén az önköltséget egy-egy meghatározott (teljesített) megrendelésre kell számítani.
(4) Hosszú átfutási idejű (általában a fél évet meghaladó), továbbá a sok alkatrészből álló, vagy több gyártási szakaszban előállított termékek önköltségét ajánlatos a késztermék technológiája és szerelhetősége szempontjából is jól elkülöníthető szerelési egységekre megbontva meghatározni.
7. §
(1) A termékcsoportonkénti önköltségszámításnál a termékek meghatározott csoportjának költségét kell kiszámítani.
(2) Egy-egy termékcsoportba olyan, egy gyártási ághoz tartozó rokontermékeket lehet összevonni, amelyek rendelkeznek olyan közös ismérvekkel (alapanyag, a kivitel módja, méret, minőség stb.), hogy azok alapján eltérő költségigényük egyenértékszámok segítségével vagy ehhez hasonló módon kifejezhető, illetve meghatározható legyen. A termékegység önköltsége egyenértékszámos osztással vagy az egyéb jellemző ismérvek szerinti megosztás alapján állapítható meg.
(3) A termékcsoportokról - kialakításuk alkalmával - jegyzéket kell készíteni, felsorolva abban a csoportba tartozó termékeket, valamint a csoportba tartozó termékek ismérveit. Év közben termékcsoportokat összevonni, szétbontani vagy valamely terméket egyik csoportból a másikba átsorolni nem szabad.
8. §
(1) Technológiai folyamatonkénti önköltségszámítás esetén egy-egy technológiai folyamat költségét kell kiszámítani. A termékegység önköltsége a technológiai folyamat költségei és a folyamatban előállított termékmennyiség hányadosaként osztással vagy egyenértékszámos osztással határozható meg.
(2) A termelési költségeknek fontosabb folyamatok szerinti elszámolását a vállalati (szakmai) sajátosságok határozzák meg.
9. §
Árképzési célokra az önköltségszámítást (árvetést) a tennék meghatározott egységére, a tervezett vagy alkalmazott gyártástechnológia, a teljes felszerszámozottság és a kellő begyakorlottság időszakában műszakilag indokolt, tervezett vagy tényleges költségek alapulvételével kell elkészíteni.
Az önköltségszámítás módszerei
10. §
(1) Az önköltségszámítás módszere a termék tervezett vagy tényleges önköltsége kiszámításának szabályait határozza meg.
(2) A közvetlen önköltség számításának módszerét a 2. § (2) bekezdése alapján kiadott ágazati (szakágazati) irányelvek figyelembevételével a Szabályzatban rögzített költségutalványozási és költségelszámolási rend szerint kell meghatározni.
(3) Az általános költségek kalkulációs egységekre elszámolásának (felosztásának) módszerei a következők lehetnek:
a) osztó kalkuláció,
b) pótlékoló kalkuláció,
c) vegyes kalkuláció (a kalkulációs módszerek kombinációja).
(4) Az önköltségszámítási módszerek megválasztásánál a vállalatnak a tevékenység jellegét, az alkalmazott technológiát és termelésszervezeti felépítését kell figyelembe vennie.
Az önköltségszámítás fajtái
11. §
(1) Az önköltségszámítás készülhet
a) a tevékenység megkezdése előtt (előkalkuláció),
b) a tevékenység folyamatában (közbenső kalkuláció) és
c) a tevékenység befejezése után (utókalkuláció).
(2) Önköltségszámítást a vállalat a 2. § (2) bekezdése alapján kiadott ágazati (szakágazati) irányelvekben ajánlott módszerek figyelembevételével - az általa választott formában és módszerrel készíthet. Gazdaságossági, jövedelmezőségi és tervezési számításoknál a gazdasági kalkuláció bármely formáját alkalmazhatja.
(3) Az árképzés céljára szolgáló önköltségszámítás (árvetés) készítésének kötelezettsége (köre, gyakorisága) tekintetében, valamint az egyes ártényezők mértékének és értékelésének meghatározásánál a mindenkori árképzési rendelkezések, valamint a tisztességtelen haszon megállapításának irányelveiről szóló 1022/1973. (VI. 27.) Mt. h. határozatban és az annak értelmezéséről szóló rendelkezésekben (közleményekben) foglaltak az irányadók.
Előkalkuláció
12. §
(1) Előkalkuláció az a gazdasági-műszaki tevékenység, amellyel a vállalat a termelés (a tevékenység) megkezdése előtt - a műszaki és technológiai előírások, továbbá a gyártást megelőzően rendelkezésre álló bizonylatok adatai szerint felhasználható élő- és holtmunka mennyiségének figyelembevételével - meghatározza a termék tervezett önköltségét.
(2) Az önköltségtervezés céljára szolgáló előkalkulációban (a tervkalkulációban) az önköltség tényezőit a tervidőszak tervezett költségadatai (a közvetlen költségek normái, az általános költségek tervezett összegei) alapján kell számításba venni. Az előkalkuláció (tervkalkuláció) körét és gyakoriságát a vállalat határozza meg. Meghatározott célokra az illetékes hatóság előírhatja az előkalkuláció eseti vagy rendszeres készítését.
(3) A vállalat előkalkulációs rendszerét úgy alakítsa ki, hogy az a normatív számvitel és a normatív utókalkuláció bevezetését, továbbá a megalapozott költséggazdálkodást (a költségváltozások tervezését) lehetővé tegye. Az ehhez szükséges normákat meg kell állapítani és gondoskodni kell folyamatos karbantartásukról.
Közbenső kalkuláció
13. §
(1) Közbenső kalkuláció az a gazdasági-műszaki tevékenység, amellyel a vállalat valamely termék önköltségét a termelés folyamata alatt kiszámítja, részben a gyártást megelőzően rendelkezésre állott, részben a gyártás folyamata alatt keletkezett bizonylatok alapján.
(2) A közbenső kalkuláció körét, gyakoriságát és a költségtényezők tagolását a vállalat határozza meg.
Utókalkuláció
14. §
(1) Utókalkuláció az a gazdasági-műszaki tevékenység, amellyel a vállalat a termelés (a tevékenység) befejezése után a ténylegesen felmerült költségek alapján a termék önköltségét kiszámítja.
(2) Az utókalkuláció készítésének kötelezettségét, gyakoriságát - e rendeletben foglaltakon, valamint egyéb hatósági rendelkezések betartásán túlmenően - belső információs igényei alapján a vállalat határozza meg.
(3) A saját termelésű készletek (befejezetlen termelés, kész- és félkész termékek) év végi mérlegértékének meghatározására évenként egyszer, évzárlatkor utókalkulációt kell készíteni. Ennek az utókalkulációnak a költségeket a saját termelésű készletek értékelésének alapjául szolgáló önköltségig bezáróan kell tartalmaznia.
(4) Az utókalkuláció adatai és a könyvelési adatok (főkönyvi könyvelés, analitikus nyilvántartás) között tartalmi és számszerű egyezőségnek kell fennállnia. A vállalat - függetlenül a választott könyvelési módszertől (a főkönyvi könyvelés és az analitikus nyilvántartás rendszerétől) - belső előírásokkal köteles gondoskodni arról, hogy a könyvvitelben elszámolt költségek az utókalkuláció adataival egyeztethetők legyenek.
(5) A főkönyvi számlákhoz kapcsolódó analitikus nyilvántartásban a közvetlen költségeket kalkulációs egységenként, a felosztandó általános költségeket költséghelyenként, az általános költségek felosztásához szükséges adatokat pedig költséghelyenként és azokon belül kalkulációs egységenként folyamatosan gyűjteni kell. E nyilvántartás alapján kell az önköltségszámítási adatokat az árvetések ellenőrzésére vagy egyéb célra szolgáltatni. Az adatszolgáltatás körét és gyakoriságát az adatkérő hatóságok határozzák meg.
Bizonylati rend
15. §
A számvitel bizonylati rendjéről szóló pénzügyminiszteri rendelet előírásait kell megfelelően alkalmazni mindazoknál az önköltségszámításnál felhasznált bizonylatoknál is, amelyek nem kizárólag a számvitel részére készülnek (pl. műszaki dokumentációk stb.).
Felelősség
16. §
Az önköltségszámítás rendjének előírásszerű kialakításáról, a Szabályzat összeállításáról, az előírások megtartásáról a vállalat vezetője és a vállalat számviteli rendjéért felelős vezető (gazdasági igazgató, gazdasági igazgatóhelyettes, elnökhelyettes, igazgató főkönyvelő, főkönyvelő stb.) együttesen kötelesek gondoskodni. A vállalat, gyár, gyáregység, üzem, telep stb. műszaki vezetője felelős az önköltségszámítás részére adott műszaki adatok helyességéért, azok időbeni szolgáltatásáért.
Záró rendelkezések
17. §
(1) Az ágazati minisztériumok (országos hatáskörű szervek) a 2. § (2) bekezdése szerinti irányelveket legkésőbb 1979. június 30-ig teszik közzé.
(2) A vállalat az e rendeletben és mellékletében meghatározott szabályok, valamint az irányelvek szerinti Szabályzatát 1980. január 1-ig köteles elkészíteni, illetve módosítani.
18. §
(1) Ez a rendelet - a 17. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés kivételével - 1980. január 1. napján lép hatályba. Egyidejűleg a 149/1962. (PK 27.) PM, valamint a 166/1966. (PK 31.) PM utasítással módosított 155/1965. (PK 31.) PM utasítás hatályát veszti.
(2) A 17. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés a kihirdetés napján lép hatályba.
Faluvégi Lajos s. k.,
pénzügyminiszter