11/1979. (VI. 7.) KPM rendelet

a komp- és révátkelőhelyek létesítéséről és üzemeltetéséről

A hajózásról szóló 1973. évi 6. törvényerejű rendelet 31. §-ában kapott felhatalmazás alapján - az érdekelt miniszterekkel egyetértésben - a következőket rendelem:

1. § (1) A rendelet hatálya a komp- és révátkelőhelyek (a továbbiakban: átkelőhely) létesítésére, használatba vételére, üzemeltetésére, átalakítására és megszüntetésére, valamint az átkelőhelyen üzemeltetett vízijárművekre terjed ki.

(2)[1] A kompon és az átkelőhelyeken való közlekedésre a közúti, illetve a vasúti közlekedésre vonatkozó szabályok az irányadók.

(3) Amíg a kompról történő lehajtást a komp vezetője nem engedélyezi, a komp közúti, illetve vasúti járművek szállítására szolgáló területe raktérnek minősül.

2. §[2][3] Átkelőhely létesítéséhez, használatba vételéhez, átalakításához és megszüntetéséhez az átkelőhely fekvése szerint illetékes - a külön jogszabályban meghatározott - megyei közlekedési felügyelet (a továbbiakban: hajózási hatóság) engedélye szükséges.

3. § (1)[4] A létesítési engedély iránti kérelemhez csatolni kell

a)[5] a hajózási engedélyt, amennyiben a tevékenységhez jogszabály ezt előírja,

b) az 1. számú melléklet szerinti engedélyezési tervet, az ott meghatározott mellékletekkel együtt három példányban,

c) a szakhatósági hozzájárulásokat és közműnyilatkozatokat,

d) a tervezői nyilatkozatot arról, hogy a terv megfelel a Magyar Országos Tervezési Irányelvekben és a 2. számú mellékletben meghatározott irányelvekben foglaltaknak, valamint az egyéb hatósági előírásoknak.

(2) Az engedélyezési eljárásban a 3. számú mellékletben megjelent szakhatóságok működnek közre.

4. § Az engedélyező hatóság helyszíni szemlét tart, ha

- a létesítmény építése nem kizárólag közterületen vagy nem kizárólag az építtető tulajdonában (kezelésében, használatában) álló területen történik, illetőleg

- az egyéb okból szükséges.

5. §[6] A vízijármű üzemképességével kapcsolatos követelményekre a belvízi hajókra vonatkozó műszaki felügyeleti és biztonsági előírások az irányadók.

6. §[7][8] (1) Az engedélyező hajózási hatóság az átkelőhelyek üzemeltetését - a 4. számú mellékletben meghatározottak alapján - 3 évenként ellenőrzi (időszakos vizsgálat).

(2) Olyan átkelőhely esetében, ahol a kompon vagy révhajón kívül úszóművet is alkalmaznak, a szemlét minden bekötéskor meg kell tartani.

(3) A hajózási hatóság az átkelőhely műszaki állapotától függően az (1) bekezdésben megállapítottnál rövidebb határidőt is megállapíthat.

(4) Az időszakos vizsgálatot az átkelőhely üzemben tartójának kell kérnie; a kérelemhez csatolni kell a vizsgálat díjának befizetését igazoló csekkszelvényt.

(5) Az időszakos vizsgálatról a hajózási hatóság üzemben tartási engedélyt ad ki, amelynek tartalmaznia kell:

a) az átkelőhely üzemeltetőjének nevét és lak-, illetve telephelyét;

b) az átkelőhely üzemképességére vonatkozó megállapításokat;

c) az átkelőhely üzemképességének megállapítása esetén az engedély érvényességének időtartamát;

d) a biztonságot nem veszélyeztető hiányosságok kiküszöbölésének határidejét.

(6) Ha a hajózási hatóság az átkelőhely üzemképtelenségét állapítja meg, vagy az időszakos üzemben tartási engedély érvényessége lejárt, az átkelőhely üzemeltetését szüneteltetni kell a hajózási hatóság üzemben tartási engedélyének kiadásáig.

(7) Az átkelőhely víz alatti létesítményeinek állapotvizsgálatát az üzemeltető 12 évenként köteles elvégeztetni és ennek dokumentumait a hajózási hatóságnak két példányban megküldeni. A hajózási hatóság a dokumentumok alapján dönt az üzemeltetés további engedélyezéséről vagy szüneteltetéséről.

7. § A szakhatóságok közreműködésének e rendeletben nem szabályozott kérdéseiben az építési engedélyezési eljárásról szóló - a 13/1979. (VIII. 30.) ÉVM rendelettel módosított - a 2/1977. (I. 18.) ÉVM rendelet rendelkezései az irányadók azzal az eltéréssel, hogy a közlekedési nyomvonal jellegű építmények esetében az építmények kezelői működnek közre az engedélyezési eljárásban.

8. § Ez a rendelet a kihirdetése napján lép hatályba; egyidejűleg a kompok és révek üzemeltetésének, illetve közvetlen felügyeletének tanácsi hatáskörbe történő átadásáról szóló 38/1957. (Közl. Ért..) KPM, valamint a rév- és kompközlekedéssel kapcsolatos feladatokról szóló 42/1957. (Közl. Ért. 21.) KPM utasítás hatályát veszti.

1. számú melléklet a 11/1979. (VI. 7.) KPM rendelethez

Az engedélyezési terv tartalmi előírásai

1. Az engedélyezési tervnek tartalmaznia kell:

a) az átkelőhely létesítésének célját,[9]

b) az átkelőhely vízterületére irányadó legkisebb és legmagasabb hajózási vízszint és a mértékadó árvízszint adatait,

c) az átkelőhely vízterületének keresztszelvényét és a tervezett közlekedési vonalat,

d) az átkelőhely üzemeltetési módjának és az üzemeltetni kívánt vízijármű típusának meghatározását,

e) a műtárgyak, kikötők, hídfészkek, kikötőeszközök és egyéb létesítmények (révház, váróhelyiség, egészségügyi létesítmények stb.) műszaki terveit és leírását,

f) a közművek (ivóvízellátás, csatorna, világítás) leírását.

2. Az engedélyezési tervhez mellékelni kell:

a) az általános helyszínrajzot,

b) átnézeti térképet,

c) talajmechanikai szakvéleményt,

d) a létesítéshez szükséges idegen ingatlan nyilvántartási (telekkönyvi) szemléjét,

e) az illetékes vízügyi szerv nyilatkozatát az átkelőjárat üzemeltetéséhez szükséges hajóút kijelöléséről.

2. számú melléklet a 11/1979. (VI. 7.) KPM rendelethez

Irányelvek az átkelőhely kialakításához

1. Átkelőhelyet úgy kell tervezni, hogy az megfeleljen a táj- és környezetvédelmi, az építési és biztonságtechnikai, továbbá a közegészségügyi és járványügyi előírásoknak.

2. Az átkelőhelyen az utasok részére váróhelyiséget, ivóvízellátást, WC-t és hulladékgyűjtő ládákat, az átkelőhely személyzete részére pedig pihenő- és étkezőhelyiséget, továbbá - szükség esetén - hálóhelyiséget kell biztosítani; az átkelőhellyel kapcsolatos épület építéséhez az építésügyi hatóság engedélye szükséges.

3. Ha az átkelőhelyen a vízijármű napnyugta és napkelte közötti időszakban is közlekedik, a kikötőhelyet, az utasok tartózkodási helyét, be- és kiszállóhelyét, valamint a közlekedési utakat meg kell világítani.

4. A víziútnak az átkelőhely vonalába eső szakaszára mederfelvételt kell készíteni, és a vízijármű közlekedéséhez szükséges vízmélységet biztosítani kell.

5. Az átkelőhelyen közlekedő motoroshajó részére kikötőmólót, vagy kikötőpontot kell létesíteni. Az átkelőhely parti bejáratát zárólánccal kell ellátni és a bejáratnál "A hajó kikötése előtt a hídra lépni tilos" feliratú táblát kell elhelyezni. Ha a partviszonyok a veszélytelen be- és kiszállást lehetővé teszik, a révcsónak közvetlenül a parthoz is kiköthet.

6. A lejáróútnak (rámpának) az átkelőhely forgalmi terhelésére alkalmasnak, továbbá a komp kikötése során keletkezett súrlódás miatt fellépő igénybevételekkel, valamint a víz és a jég romboló hatásával szemben ellenállónak kell lennie.

7. A lejáróúttal (rámpával), valamint az átkelőhelyhez vezető utakkal szemben támasztott műszaki követelmények tekintetében az útügyi és a vízügyi jogszabályokban foglaltak az irányadók.

8. A lejáróút kialakításához és a kikötőeszközök elhelyezéséhez szükséges vízszint-adatokat az illetékes vízügyi szervtől kell beszerezni.

9. A lejáróút mentén legalább 1,1 méter széles járdákat kell az utasok részére biztosítani. A járda szegélyére - eltávolíthatóan beépített - korlátot kell felszerelni.

10. Kompátkelőhelyen a lejáróút (rámpa) legfeljebb 10 %-os lejtésű lehet, szélességét a forgalom nagysága és a kompon szállítható közúti járművek méretei figyelembevételével kell meghatározni.

11. A kompátkelőhely lejáró útjának közút felé eső végénél sorompót (zárókorlátot vagy záróláncot) kell elhelyezni, és azt - üzemzárástól üzemkezdetig, továbbá ha a komp tartósan nem közlekedik -, zárva kell tartani.

12. A lejáróút mindkét oldalán a vízállás ingadozásának megfelelő számban kikötőbakokat kell elhelyezni. Ha a kikötőbakok az utasokra, a vízijárművekre vagy a komppal szállított közúti járművek mozgására veszélyt jelentenek, a kikötőbakok a talajszint alá süllyesztett, megfelelő kiképzésű és szilárdságú más berendezéssel is helyettesíthetők.

13. A révátkelőhelyen a lejáróút mellé - ha a lejáróút lejtése a 15 %-ot meghaladja - korláttal ellátott lépcsőt kell építeni.

14. Köteles-kompoknál a kompkötél feszítésére, illetőleg rögzítésére szolgáló csörlőt és kötélbakot rendeltetésüknek megfelelő szilárdsággal kell kialakítani, és betonlapba ágyazva kell elhelyezni.

15. Az átkelőhelyen el kell helyezni a Hajózási Szabályzatban előírt jelzéseket.

16. Az átkelőhelyen táblát kell elhelyezni, amelyen

a) kompátkelőhely esetében:

- a menetrendet és díjszabást,

- a komp hordképességét,

- a szállítható utasok, járművek, állatok számát,

- a szállítható járművek megengedett legnagyobb tengelynyomását és összsúlyát,

- a járművek és állatok szállítására vonatkozó egyéb előírásokat,

b) révátkelőhely esetében:

- a menetrendet és díjszabást,

- a szállítható utasok számát,

- az engedélyezett járművek szállítására vonatkozó előírásokat

kell feltüntetni.

17. A komptest mindkét végénél - a lengőhidakon belül - átlépést tiltó táblával ellátott záróláncot kell keresztirányban kifeszíteni.

3. számú melléklet a 11/1979. (VI. 7.) KPM rendelethez

Az engedélyezési eljárásban közreműködő szakhatóságok

4. számú melléklet a 11/1979. (VI. 7.) KPM rendelethez

Az átkelőhely és vízijármű üzemeltetésének ellenőrzése

1. A parti létesítmények ellenőrzésének ki kell terjednie:

- a kikötőlétesítmények, berendezések és eszközök, hidak, járók, közlekedési utak, rámpák, korlátok, kompkötelek és csörlők, tűz- és életvédelmi berendezések, valamint jelzőberendezések állapotára,

- a létesítmények karbantartására és tisztaságára,

- a munkahelyek és közlekedési utak megvilágítására,

- az elektromos vezetékek és berendezések érintésvédelmére,

- az ivóvízellátásra és egészségügyi berendezésekre,

- a környezetvédelmi előírások megtartására,

- a biztonságtechnikai berendezésekre és szociális létesítményekre,

- a fuvarozással kapcsolatos rendelkezések megtartására.

2. A révcsónakok ellenőrzésének ki kell terjednie:[10]

- a személyzet képesítő okmányaira,

- a csónak okmányaira,

- a csónak hajózásra alkalmasságára,

- a kikötőberendezésekre,

- a mentő- és jelzőeszközökre,

- a tűz- és munkavédelmi berendezésekre.