1973. évi 6. törvényerejű rendelet

a hajózásról

I. Fejezet

Általános rendelkezések

1. § (1) A törvényerejű rendelet hatálya a vizi-járművekre, az úszómunkagépekre és az úszóművekre (a továbbiakban együtt: hajó), az ezekkel folytatott hajózási tevékenységre, valamint a hajózási tevékenységet közvetlenül szolgáló létesítményekre és berendezésekre terjed ki.

(2) Magyar hajóval az ország területén kívül, valamint nemzetközi víziúton, továbbá nem magyar hajóval az ország területén folytatott hajózási tevékenységre a törvényerejű rendelet rendelkezéseit annyiban kell alkalmazni, amennyiben nemzetközi egyezmény, szerződés vagy megállapodás eltérően nem rendelkezik.

(3) A törvényerejű rendelet hatálya nem terjed ki a fegyveres erők, a fegyveres testületek és a rendészeti szervek szolgálati rendeltetésű hajóira, valamint a honvédelmi célú hajózási tevékenységre.

2. §[1]

II. Fejezet

A hajók nyilvántartása

3. § (1) A több mint felerészben magyar tulajdonban Tevő hajókat - a közforgalmat nem szolgáló kisebb hajók kivételével - üzembehelyezés előtt nyilvántartásba kell venni. Nyilvántartásba lehet venni azt a hajót is, amelynek magyar tulajdoni hányada az 50%-ot nem haladja meg.

(2) A tengeri hajót, a belvízi nagyhajót, a gépi üzemű kompot és az önjáró úszómunkagépet hajólajstromban kell nyilvántartani. A hajólajstrom nyilvános.

(3) A tengeri hajóra és a belvízi nagyhajóra a hajólajstromba történő bejegyzéssel jelzálogjogot lehet alapítani. A hajólajstromba a hajóra vonatkozó más jog is bejegyezhető.

(4) A hajólajstromra vonatkozó részletes szabályokat a Minisztertanács állapítja meg.

4. § (1) A hajó állami hovatartozásának jelképe a nemzeti lobogó.

(2) Magyar nemzeti lobogó viselésére az a hajó jogosult, amelyet a hajózási hatóság nyilvántartásba vett. A hajó a nemzeti lobogót - ha jogszabály, illetőleg nemzetközi egyezmény előírja -viselni köteles.

(3) A nemzeti lobogót a hajó főhelyén kell elhelyezni. A nemzeti lobogót viselő hajón - ha ezt nemzetközi egyezmény vagy gyakorlat lehetővé teszi - más állam lobogója is kitűzhető.

Hajózásra alkalmasság

5. § (1) Hajót csak hajózásra alkalmas állapotban szabad üzemben tartani.

(2) A hajó hajózásra alkalmas, ha üzemképes és a biztonságos üzemeltetéshez szükséges személyzettel, felszereléssel és készletekkel rendelkezik.

6. § (1) A hajó üzemképes, ha rendeltetésének, valamint a műszaki előírásoknak és a biztonsági követelményeknek megfelel.

(2) A hajó üzemképességéért az üzembentartó felelős; az üzembentartó köteles azt a hajó üzembehelyezése előtt és üzemeltetése során ellenőrizni.

(3) A nyilvántartásbavételre kötelezett hajót annak üzembehelyezése előtt, valamint üzemeltetése során meghatározott időszakonként az üzemképesség megállapítása céljából a hajózási hatóságnak be kell mutatni.

(4) A nyilvántartásbavételre kötelezett hajó üzemképességének újabb megállapítását kell kérni, ha a hajóban az üzemképességet érintő változás történt.

(5) A hajózási hatóság bármely üzembentartott hajó üzemképességét ellenőrizheti és ha az az előírt követelményeknek nem felel meg, üzembentartását megtilthatja.

7. § (1) Hajó az üzembentartó vagy az annak megbízásából eljáró személy (a továbbiakban: a hajó vezetője) felügyelete alatt, a biztonságos üzemeltetéshez szükséges létszámú és szakképzettségű személyzettel tartható üzemben.

(2) A nyilvántartásbavételre kötelezett vízijármű és úszómunkagép üzembehelyezése előtt, az üzemképesség vizsgálatával egyidejűleg a hajózási hatóság - a típusra és a rendeltetésre figyelemmel - meghatározza azt a legkisebb személyzeti létszámot, valamint e létszám szakképzettség szerinti összetételét, amelyet az üzembentartó a hajó rendeltetésszerű használata során biztosítani köteles.

(3) A személyzeti létszámnak, illetőleg a létszám szakképzettség szerinti összetételének újabb megállapítását kell kérni, ha a vízijármű, illetőleg az úszómunkagép típusa vagy rendeltetése megváltozik.

(4) A nyilvántartásba vett vízijármű, illetőleg úszómunkagép a meghatározottnál kisebb létszámú vagy eltérő szakképzettségű személyzettel csak a hajózási hatóság külön engedélyével és csak abban az esetben üzemeltethető, ha ezzel a hajózás biztonságát nem veszélyezteti.

8. § (1) A hajót olyan felszereléssel kell ellátni, amely az azon tartózkodó személyek életét, egészségét, testi épségét, a szállítandó áru épségét, valamint a vizek tisztaságának védelmét biztosítja.

(2) A kikötő területét csak olyan hajó hagyhatja el, amelyet a víziút megtételéhez szükséges üzemanyaggal, továbbá elegendő mennyiségű élelemmel, ivóvízzel és gyógyszerrel (gyógyászati segédeszközzel) elláttak.

III. Fejezet

A hajó vezetője

9. § (1) A nyilvántartásbavételre kötelezett hajó üzembentartója köteles kijelölni a hajó vezetőjét.

(2) A tengeri hajó és a gépi üzemű belvízi nagyhajó vezetője: hajóparancsnok. Hajóparancsnok csak magyar állampolgár lehet.

(3)[2] Tengeri hajó parancsnoka a hajózási hatóság hozzájárulásával jelölhető ki.

10. § (1) A hajó rendeltetésszerű üzemeltetéséért, annak, valamint az azon levő személyeknek és tárgyaknak a biztonságáért a hajó vezetője felelős.

(2) A hajó vezetője köteles a hajózás biztonságát, a hajót, az azon levő személyeket és tárgyakat fenyegető veszély, illetőleg kár elhárítása érdekében az adott helyzetben lehetséges minden intézkedést megtenni.

(3) A hajó vezetője a hajót, az azon levő személyeket és tárgyakat fenyegető veszély, illetőleg kár esetében jogosult a hajón tartózkodó bármely személyt az elhárítás érdekében szükséges munkavégzésre utasítani, továbbá a hajón levő bármely alkalmas tárgyat (ideértve a rakományt, valamint a hajón tartózkodó személyek használati tárgyait és élelmiszerkészletét is) az elhárítás érdekében igénybevenni, illetőleg - ha a veszély (kár) más ésszerű módon nem hárítható el - feláldozni.

(4) A veszély, illetőleg a kár elhárítása érdekében munkavégzésre elsősorban a hajó személyzetének tagjai, másodsorban a hajón tartózkodó más munkaképes személyek kötelezhetők. Nők, gyermekek, valamint munkaképességükben koruk, betegségük vagy egyéb ok miatt korlátozott személyek csak végszükség esetében kötelezhetők munkavégzésre.

(5) A hajó vezetőjének a hajózás biztonsága, valamint a veszély, illetőleg kár elhárítása érdekében adott utasításait a hajón tartózkodó személyek megtartani, illetőleg végrehajtani kötelesek.

(6) A veszély, illetőleg a kár elhárítása érdekében végzett munkáért térítés nem igényelhető.

11. § (1) A hajó vezetője köteles a hajón megbetegedett, illetőleg balesetet szenvedett személy részére egészségügyi ellátást biztosítani és - szükség esetében - a beteget az első alkalmas kikötőben az egészségügyi szerveknek átadni.

(2) Ha a betegség a hajón tartózkodó más személyt is veszélyeztet, a hajó vezetője köteles a beteg elkülönítéséről gondoskodni.

12. § (1) A hajón elkövetett bűncselekmény vagy annak alapos gyanúja esetén a hajóparancsnok köteles a bűncselekmény nyomainak rögzítéséről és a bűncselekmény bizonyítására alkalmas tárgyak megőrzéséről gondoskodni; a bűncselekmény elkövetőjét feltartóztatni és őt a bűncselekmény továbbfolytatásában megakadályozni. Az eljárás lefolytatására jogosult hatóságot a hajóparancsnok az erre alkalmas első kikötőben köteles további intézkedés végett értesíteni és a feltartóztatott személyt annak átadni.

(2) A külföldön levő magyar hajón elkövetett bűncselekmény esetén a hajóparancsnok a büntető eljárás szabályai szerint nyomozóhatósági jogkört is gyakorol.

13. § (1) A hajóparancsnok a hajón történt születésről, balesetről, eltűnésről, elhalálozásról és az ezekkel kapcsolatban tett intézkedésekről köteles jegyzőkönyvet készíteni.

(2) A hajón történt elhalálozás esetében a hajóparancsnok köteles az elhunytnak a hajón levő ingóságai megőrzéséről az illetékes hatóság részére történő átadásig gondoskodni. Ha a hajó hosszabb ideig tartózkodik nyílt tengeren és az egészségügyi követelmények sérelme nélkül a holttest megőrzésére lehetőség nincs, a hajóparancsnok jogosult a holttestet a tengeri szokások szerint a tengerbe bocsátani.

(3) A tengeri hajó parancsnoka a végrendelkező kívánságára köteles a hajón történő végrendelkezésben közreműködni. A hajóparancsnok ebben az esetben közjegyzői jogkört gyakorol.

14. § Ha a hajót pusztulás közvetlen veszélye fenyegeti, a hajó vezetője köteles az utasokat, a személyzetet és a hajó okmányait biztonságba helyezni. A hajót a személyzet csak az utasokat követően, a hajó vezetője csak utolsóként hagyhatja el.

Hajózási dolgozók

15. § A hajózási dolgozók jogaira és kötelezettségeire a munkajog általános szabályai az irányadók.

16. § A hajózási dolgozók kötelesek fokozott gondot fordítani a hajózás és a hajón tartózkodó személyek biztonságának megóvására, valamint a hajók és kikötők rendjének megtartására.

17. § (1) A közforgalmú hajózási vállalat dolgozói, továbbá az egyéb közületi szervek hajózási tevékenység körében foglalkoztatott dolgozói egyenruha viselésére és - a hajózási hatóság hozzájárulásával - rangjelzés használatára jogosultak.

(2) A közforgalmú hajózási vállalat végrehajtó és biztonsági szolgálatot ellátó dolgozóit a Büntető Törvénykönyvben meghatározott fokozott büntetőjogi védelem (Btk. 156. §) illeti meg.

(3) A közforgalmú hajózási vállalat forgalom lebonyolításában közvetlenül résztvevő dolgozói mentesek az időleges munkakötelezettség teljesítése alól.

(4) A közforgalmú hajózási vállalat dolgozóit, nyugdíjasait és ezek igényjogosult hozzátartozóit utazási és szállítási kedvezmény illeti meg.

IV. Fejezet

Hajóutak, kikötők

18. § (1) A belvízi nagyhajó, a komp és az átkelőjáratban rendszeresen üzemeltetett más vízijármű közlekedésére, továbbá a tengeri hajó belvízi közlekedésére hajóút szolgál.

(2)[3] A hajóutat a Közlekedési Főfelügyelettel egyetértésben a vízügyi szervek jelölik ki.

19. § A hajóútban és a hajóút mentén olyan tárgy elhelyezéséhez, illetőleg olyan munka vagy más tevékenység végzéséhez, amely a hajózási tevékenységet befolyásolhatja, a hajózási hatóság hozzájárulása szükséges.

20. §[4] (1) A kikötő a hajóút mentén a vízijárművek kikötésére kijelölt partterület, amely rendeltetésének megfelelő hajózási és egyéb műszaki létesítményekkel lehetővé teszi, hogy személyek, illetve áruk a vízijárműre eljussanak vagy azt elhagyják.

(2) A kikötőt a hajózási hatóság - rendeltetése szerint - közforgalmú, országos közforgalmú, üzemi vagy szükségkikötőnek minősíti.

(3) Azokat a kikötőket, amelyek átrakodási és elosztási központként lehetővé teszik a vízi, a közúti és a vasúti személy- és árforgalom összekapcsolását (átszállás, átrakodás) és vonzáskörzetük az ország egész területére kiterjed, országos közforgalmú kikötőnek kell minősíteni.

(4) E törvény hatálybalépését követő három hónapon belül országos közforgalmú kikötőnek kell minősíteni:

a) a Csepeli Nemzeti Szabadkikötőt és fejlesztési területét;

b) a szegedi ATIVÍZIGTIG Kikötőt és fejlesztési területét;

c) a bajai ATI Kikötőt és fejlesztési területét;

d) a dunaújvárosi Érc Kikötőt és fejlesztési területét.

(5) Országos közforgalmú kikötővé kell minősíteni a megvalósulását követően:

a) a Budapestre tervezett a Nemzetközi Személyhajó Kikötőt;

b) a Nagytétény térségébe tervezett kikötőt;

c) a Győr-Gönyű térségébe, a Mosoni-Duna torkolatába tervezett kikötőt;

d) a Szekszárd térségébe a Sió-csatorna mentén tervezett kikötőt.

(6) A (3) bekezdésben megjelölt célra nem alkalmas, de azonos feltételekkel bárki által igénybevehető kikötőket közforgalmú kikötőnek kell minősíteni.

(7) Az üzeminek minősített kikötő az üzemben tartó vállalkozásában végzett személyszállítási tevékenység keretében utasok ki- és beszállására, illetve az üzemben tartó részére érkezett áru kirakására vagy az általa onnan továbbított áruk berakására és tárolására szolgál.

(8) Az üzemben tartó kérésére a hajózási hatóság a műszaki és üzembiztonsági szempontból alkalmas üzemi kikötőt közforgalmúnak minősíti.

(9) A kikötő létesítéséhez, bővítéséhez, átalakításához, használatbavételéhez, üzemeltetéséhez és megszüntetéséhez a hajózási hatóság engedélye szükséges. A hajózási hatóság engedélye a vízjogi engedély, valamint a külön jogszabályokban előírt egyéb hatósági engedélyek megszerzésének kötelezettsége alól nem mentesít.

(10) A nemzetközi víziúton lévő közforgalmú és országos közforgalmú kikötőt bármely állam lobogója alatt közlekedő hajó igénybe veheti.

(11) A nemzeti víziúton lévő kikötőt - nemzetközi szerződés eltérő megállapodása, illetőleg a szükségkikötő kivételével - idegen állam lobogója alatt közlekedő hajó csak a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter által kiadott vízi-út-használati engedély birtokában veheti igénybe.

20/A §[5] (1) Az országos közforgalmú kikötők létesítését, fejlesztését, felújítását, karbantartását és üzemeltetését, ezen belül a hajókiszolgálási, hajójavítási, hajó- és személyzetellátási tevékenységet (a továbbiakban: működtetés) az állam többségi részesedésével e célra létrehozott gazdálkodó szervezet [Ptk. 685. § c) pont], vagy költségvetési, illetőleg önkormányzati intézmény útján, továbbá a működtetés jogának koncessziós szerződés keretében történő átengedésével látja el.

(2) Nem minősül koncesszió-kötelesnek a közforgalmú, az üzemi és a szükségkikötő működtetése.

(3) A koncessziós pályázatot a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter írja ki.

(4) A pályázati kiírásnak - a koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvény 8. §-ában foglaltakon túlmenően - tartalmaznia kell:

a) a koncessziós társaság alaptőkéjének megkívánt mértékét;

b) a két- és többoldalú nemzetközi belvízi hajózási egyezményekben a magyar fél által vállalt kikötői kiszolgálási normákra és díjakra vonatkozó tájékoztatást;

c) a koncesszió-köteles tevékenységgel összefüggésben létrejött vagyontárgyak tulajdoni viszonyaira vonatkozó tájékoztatást;

d) a koncessziós tevékenység környezetvédelmi követelményeit;

e) a pályázaton való részvétel feltételeit (pl. részvételi díj, biztosíték, a pályázó gazdálkodási, pénzügyi helyzetéről nyújtott tájékoztatás);

f) a pályázatok elbírálásának főbb szempontjait (pl. a helyi munkaerő foglalkoztatásának, a belföldi vállalkozók igénybevételének vállalása, továbbá a pályázat elbírálása során előminősítési eljárás alkalmazása).

(5) A koncessziós szerződés időtartama egy alkalommal - eredeti időtartamának legfeljebb felével - pályázat kiírása nélkül meghosszabbítható.

(6) A pályázat nyertesének a koncessziós társaságot részvénytársaságként kell megalapítania, amely jogosult a következő tevékenységek gyakorlására is:

a) a kikötő működtetésével összefüggő logisztikai szolgáltatás;

b) árutárolási, feldolgozási, csomagolási és elosztási tevékenység;

c) saját használatú vasút működtetése;

d) szállítmányozás;

e) konténerkezelési és -javítási tevékenység.

V. Fejezet

Hajózási tevékenység végzésének feltételei

21. § (1)[6] A tengeri hajóval, belvízi nagyhajóval és önjáró úszómunkagéppel végzett hajózási tevékenységhez, továbbá - a hajó típusától függetlenül - a vízi személyfuvarozáshoz a hajózási hatóság engedélye (hajózási engedély) szükség.

(2) A hajózási engedélyben meg kell határozni azt a tevékenységet, amelyre az engedély vonatkozik, továbbá a tevékenység folytatásának feltételeit, ideértve azt a földrajzi területet, illetőleg viszonylatot, amelyre az engedély kiterjed. A hajózási engedély nem mentesít más jogszabályban előírt engedély megszerzése alól.

(3)[7]

(4)[8]

21/A. §[9] (1) A jogszabály által engedélykötelesnek minősített árufuvarozásra és személyszállításra vonatkozó rendelkezések megsértői bírságot kötelesek fizetni. A bírságolással kapcsolatos eljárás lefolytatására a Közlekedési Főfelügyelet jogosult.

(2) A bírság összege

a) jogosulatlan árufuvarozás esetén legalább a szerződésben megállapított fuvardíj 20%-a, de legfeljebb 100%-a,

b) jogosulatlan személyszállítás esetén személyenként legalább 10 000 forint, de legfeljebb 50 000 forint.

(3) A bírság ismételten is kiszabható.

(4) A beszedett bírság összege a Közlekedési Főfelügyeletet illeti meg. Felhatalmazást kap a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter, hogy a felhasználás rendjét rendeletben állapítsa meg.

(5) Amennyiben jogosulatlan árufuvarozás esetén a fuvardíj összege nem állapítható meg, a bírság alapja az engedély nélkül végzett árufuvarozás időpontjában az adott közlekedési viszonylatban leggyakrabban érvényesülő (szokásos) fuvardíj.

(6) A vízi rendészet rendőri szerve jogosult ellenőrizni, hogy a Magyar Köztársaság területén engedélykötelesnek minősített hajózási tevékenységet végző úszó létesítmény a tevékenység végzésére jogosító engedéllyel rendelkezik-e. Amennyiben az engedélyköteles tevékenységet végző úszó létesítmény a tevékenység végzésére jogosító engedéllyel nem rendelkezik, a rendőri szerv haladéktalanul értesíteni köteles a Közlekedési Főfelügyeletet.

(7) A határvámhivatal az úszó létesítmények vámkezelése során köteles meggyőződni arról, hogy a nemzetközi belvízi hajózási egyezmények szerinti engedélyköteles forgalomban részt vevő úszó létesítmények - a nemzetközi egyezményekben részes felek lobogója alatt közlekedő úszó létesítmény kivételével - rendelkeznek-e az egyezményekben meghatározott árufuvarozási, illetve személyszállítási engedélyekkel. Amennyiben az országból kilépni kívánó úszó létesítmény az árufuvarozásra és személyszállításra jogosító engedéllyel nem rendelkezik, a határvámhivatal köteles haladéktalanul értesíteni a Közlekedési Főfelügyeletet, és az árufuvarozásra, illetve személyszállításra jogosító engedély megszerzéséig az úszó létesítménynek, személyzetének, továbbá az úszó létesítményen lévő árunak a kiléptetését megtagadni.

22. § (1) A hajózási hatóság a hajózási tevékenységet közérdekből ideiglenesen korlátozhatja.

(2)[10] Elemi csapás, vagy egyéb veszély esetében a hajózási hatóság bármely hajó ideiglenes igénybevételét elrendelheti.

(3) Az igénybevett hajó használatáért- térítés, a hajóban keletkezett kár esetében pedig kártalanítás jár.

(4) Hajónak árvíz- és belvízvédekezéshez való igénybevételére külön jogszabály rendelkezései az irányadók.

Vízifuvarozás

23. §[11] (1)[12]

(2) A vízi személy- és árufuvarozás feltételeit a Minisztertanács határozza meg.

24. § (1) A közforgalmú hajózási vállalat főfeladata a tevékenységi körében jelentkező személy-, illetőleg árufuvarozási igények kielégítése; e mellett - a jogszabályok keretei között - egyéb tevékenységet is folytathat.

(2) A közforgalmú hajózási vállalat szolgáltatásait - jogszabályban meghatározott feltételek fennállása esetében - bárki igénybeveheti; e feltételek fennállása esetében a vállalat a szolgáltatást nem tagadhatja meg.

(3) A (2) bekezdés rendelkezései a nemzetközi fuvarozásra abban az esetben irányadók, ha a közforgalmú hajózási vállalat szolgáltatásait magyar állampolgár vagy belföldi jogi személy kívánja igénybevenni.

25. § (1) A közforgalmú hajózási vállalat a rendszeresen közlekedő járataira menetrendet köteles készíteni. A menetrend elkészítésénél figyelembe kell venni

a) a személy- illetőleg árufuvarozási igényeket,

b) a csatlakozásokat, valamint

c)[13] a Közlekedési Minisztérium által meghatározott menetrendi irányelveket.

(2)[14] A menetrendet és annak változásait - az utasok, illetőleg a fuvaroztatók tájékoztatása céljából - közzé kell tenni. A közzététel módja tekintetében a személy-, illetőleg az árufuvarozási szabályzat rendelkezései az irányadók.

26. § (1) A közforgalmú hajózási vállalat a kikötőkben (hajóállomásokon), illetőleg a vízijárműveken az utasok részére - az egészségügyi követelmények figyelembevételével - a kulturált utazás feltételeit a szükségnek megfelelően biztosítani köteles.

(2) Az utasok, valamint a kikötők (a hajóállomások) területén, illetőleg a vízijárműveken tartózkodó más személyek kötelesek az üzembentartó által közzétett rendelkezéseket, továbbá a hajózási vállalat dolgozóinak a hajózási üzem rendjére és biztonságára, valamint a személy- és vagyonbiztonságra vonatkozó utasításait megtartani.

VI. Fejezet

Segítségnyújtás

27. § (1) Ha a hajó vezetője tudomást szerez arról, hogy a vizen emberélet került veszélybe vagy más hajó segítségnyújtást (mentést) kér, köteles - az adott helyzetben szükséges és a hajóval teljesíthető - segítséget nyújtani.

(2) Összeütközés esetében a hajók vezetői kötelesek minden rendelkezésre álló eszközzel egymásnak segítséget nyújtani.

(3) A segítségnyújtás módját - ha arra lehetőség van - a hajók vezetői közösen határozzák meg.

28. § (1) A segítséget kérő hajó üzembentartója köteles a segítségnyújtás következtében keletkezett költséget és kárt megtéríteni, kivéve ha azt a segítségnyújtásban résztvevő hajó személyzete jogellenes magatartással szándékosan vagy súlyos gondatlansággal okozta.

(2) A segítséget nyújtó hajó üzembentartója a segítségnyújtás következtében keletkezett költségért és kárért abban az esetben felel, ha azt a hajó személyzete jogellenes magatartással szándékosan vagy súlyos gondatlansággal okozta, illetőleg ha a segítségnyújtás ellen a másik hajó vezetője tiltakozott és a segítségnyújtás eredménnyel nem járt.

29. § A hajó üzembentartója a segítségnyújtásban résztvevőknek jutalmat köteles fizetni, kivéve ha a segítségnyújtás ellen a hajó vezetője tiltakozott és a segítségnyújtás eredménnyel nem járt.

Közös hajókár

30. § (1) A felek megállapodhatnak abban, hogy a hajót és rakományát együttesen, közvetlenül fenyegető rendkívüli veszély elhárítása érdekében végrehajtott mentési cselekménnyel (rendkívüli áldozatvállalással) szándékosan és ésszerűen okozott károk és költségek a hajót, a rakományt és a fuvardíjat - értékarányosan - együttesen terhelik (közös hajókár) . Ez a megállapodás a fuvarozási szerződésen, illetőleg jogszabályon alapuló kártérítési igények érvényesítésére irányuló jogot nem érinti.

(2) A közös hajókár elszámolására abban az esetben kerül sor, ha azt valamelyik érdekelt kezdeményezi. Az elszámolás módjára és feltételeire külön jogszabály rendelkezései az irányadók.

VII. Fejezet

Záró rendelkezések

31. § (1) Ez a törvényerejű rendelet az 1974. évi január hó 1. napján lép hatályba; végrehajtásáról a közlekedés- és postaügyi miniszter gondoskodik.

(2)[15] A hajózásra vonatkozóan 1945 előtt alkotott egyéb jogszabályok még hatályban lévő rendelkezései.

Losonczi Pál s. k.,

a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke

Cseterki Lajos s. k.,

a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára