13/1979. (VIII. 10.) IM rendelet

az elkobzás végrehajtásáról, valamint a büntető eljárás során lefoglalt dolgok kezeléséről

A büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet 127. §-ának (1) bekezdésében, valamint a büntető eljárásról szóló 1973. évi I. törvény 404. §-a (1) bekezdésének d) pontjában kapott felhatalmazás alapján a legfőbb ügyésszel, az érdekelt miniszterekkel és országos hatáskörű szervek vezetőivel, továbbá a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsával egyetértésben a következőket rendelem:

Az elkobzás végrehajtása

1. § (1)[1] Az elkobzott dolog értékesítése

a) kereskedelmi tevékenység folytatására jogosult jogi személynek vagy magánszemélynek (a továbbiakban együtt: kereskedő) eladás vagy bizományi értékesítés,

b) árverés

útján történik.

(2) Az elkobzott dolog értékesítéséből befolyt ellenértéket az illetékes bírósági gazdasági hivatal költségvetési elszámolási számlájára kell befizetni.

(3)[2] A katonai bíróság által kimondott elkobzás végrehajtásáról a katonai bíróság gondoskodik; az elkobzott dolog értékesítéséből befolyt ellenértéket a katonai bíróság bevételi számlájára kell befizetni.

2. §[3] (1) A bírósági gazdasági hivatal az elkobzott dolgot elsősorban az annak forgalomba hozatalával, feldolgozásával, illetőleg felvásárlásával foglalkozó kereskedőnek ajánlja fel vételre.

(2) A dolog átadása az átvevő kereskedő telepén történik; a szállítás költségét a bírósági gazdasági hivatal viseli.

3. § (1)[4]

Ha az elkobzott dolog csak használt cikként hozható forgalomba, azt az ilyen cikkek felvásárlására jogosult kereskedőnek kell bizományi értékesítésre átadni.

(2) Ha a kereskedő a bizományi értékesítésre átadott dolgot az átvételtől számított harminc napon belül nem értékesítette, a dolog értékét újból megbecsüli. Ha a dolog így sem értékesíthető, azt a kereskedő a bírósági gazdasági hivatalnak visszaadja.

(3) A dolog visszaadása az átvevő kereskedő telephelyén történik; a szállítás költségét a bírósági gazdasági hivatal viseli.

(4) Az átadástól számított 90 nap elteltével a bírósági gazdasági hivatal a bizományi értékesítésre átadott dolgot nem veszi vissza.

4. §[5] Az elkobzott dolgot a bírósági végrehajtó útján, árverésen kell értékesíteni, ha

a) nincs olyan kereskedő, aki a dolog forgalomba hozatalával, feldolgozásával, illetőleg felvásárlásával foglalkozik,

b) a kereskedő útján való értékesítés meghiúsult,

c) a dolognak a kereskedő telepére való szállítása a dolog értékével arányban nem álló költséggel járna, vagy akadályba ütközik.

4/A. §[6] A bírósági gazdasági hivatal az elkobzott dolog értékesítésének a 2-4. §-ban meghatározott sorrendjétől eltérhet, és a dolgot más kereskedőnek, illetőleg árverés útján értékesítheti, ha ez magasabb eladási ár elérését teszi lehetővé

5. §[7] (1) Az elkobzott dolog ellenértékeként a következő árat kell megállapítani:

a) a kereskedőnek eladott élőállatnál és mezőgazdasági terméknél az állami felvásárlási árat,

b) a kereskedőnek eladott egyéb dolognál a kereskedelmi árréssel csökkentett eladási árat,

c) a bizományi értékesítésre átadott dolognál a bizományi díjjal csökentett eladási árat,

d) az árverésen értékesített dolognál az eladási árnak a költségek levonása után fennmaradó részét.

(2) Ha a dolog ellenértéke vagy minőségi meghatározása vitás, a gyors romlásnak kitett dolog áraként az átvevő által az (1) bekezdés b) pontjára figyelemmel megjelölt árat, egyéb esetben az igazságügyi szakértő által megállapított árat és minőségi meghatározást kell alapul venni.

(3)[8] Az általános forgalmi adó fizetésére az általános forgalmi adóról szóló 1989. évi XL. törvény rendelkezései az irányadók.

6. § (1) Azt az elkobzott dolgot, amelynek művészeti, történeti, oktatási vagy tudományos értéke van - a bíróság intézkedése szerint - a megfelelő gyűjteményben való elhelyezés végett térítésmentesen át kell adni a kijelölt kezelő szervnek. Ezt a szervet az elkobzott dolog jellege szerint illetékes miniszter jelöli ki.

(2) Az olyan elkobzott lőfegyvert, illetőleg lőszert, amely engedéllyel sem tartható birtokban, a rendőrségnek kell átadni.

(3)[9] Az elkobzott kábítószert a Belügyminisztérium Országos Rendőr-főkapitányság Rendészeti Osztályának kell átadni.

A büntető eljárás során lefoglalt dolgok kezelése

7. § (1)[10] Ha a büntető eljárás során lefoglalt dolog

a) gyors romlásnak van kitéve,

b) huzamosabb tárolásra alkalmatlan,

c) kezelése, tárolása, illetve őrzése az értékével arányban nem álló költséggel járna,

d) értéke az előreláthatólag hosszú ideig tartó tárolás miatt jelentősen csökkenne,

a büntető ügyben eljáró hatóság a dolog előzetes értékesítése iránt intézkedik.

(2) Az előzetes értékesítés során az 1-6. § értelemszerű alkalmazásával kell eljárni, azzal az eltéréssel, hogy az értékesítésből befolyt ellenértéket az értékesítést elrendelő hatóság számlájára kell befizetni.

8. § A Be 102. §-ának (3) bekezdése alapján az állam tulajdonába került dolog értékesítésére az 1-6. § irányadó.

9. §[11] (1) Ha a lefoglalást a büntető ügyben eljáró hatóság megszünteti, de a dolog természetben már nem adható ki, az értékesítésből befolyt ellenértéket kell a jogosultnak kifizetni.

(2) Ha az értékesítésből származó ellenérték és az értékesített dolog kiskereskedelmi, illetőleg forgalmi ára között eltérés van, a jogosult az értékesítésből származó ellenérték és a kiskereskedelmi (forgalmi) ár közötti különbözet erejéig terjedő pénzbeli juttatásban részesíthető.

(3) A pénzbeli juttatás iránti kérelmet az ellenérték kifizetését elrendelő jogerős határozatnak a jogosult részére való kézbesítésétől számított hat hónapon belül lehet az első fokú bíróságnál, ha pedig a határozatot a nyomozó hatóság hozta, annál a bíróságnál benyújtani, amely a büntető ügyben az első fokú eljárásra illetékes.

(4) A bíróság egyesbíróként jár el; megvizsgálja, hogy a pénzbeli juttatás előfeltételei fennállnak-e. Ha az igényt alaposnak találja, a jogosultat az állam terhére pénzbeli juttatásban részesíti.

(5) A (2)-(4) bekezdés a Be 102. §-ának (3) bekezdése szerint az igénylőnek járó ellenérték, illetőleg az elkobzott dolognak a Be. 386. §-ának (2) bekezdése szerint visszatérítendő ellenértéke esetére is irányadó.

Egyes lefoglalt dolgokra vonatkozó külön rendelkezések

10. § (1) Ha a lefoglalt dolog a fegyveres erők, fegyveres testület vagy rendészeti szerv (a továbbiakban együtt: testület) tulajdona, a dolgot a lefoglalás után a testületnek nyomban át kell adni. Amennyiben nem állapítható meg, hogy a dolog melyik testület tulajdona, azt a rendőrségnek kell átadni.

(2) Ha a lefoglalt dologra a büntető eljárás során szükség lehet, azt az eljárás befejezése után kell az (1) bekezdés szerint átadni.

(3)[12] Robbanóanyag és robbantószer lefoglalása esetén - a biztonságos elszállítás érdekében - a rendőrkapitányságot, sugárzó anyag esetén a Országos Rendőr-főkapitányság Rendészeti Osztályát kell haladéktalanul értesíteni.

11. §[13][14]

A jövedékkel visszaélés, csempészet és vámorgazdaság esetén irányadó szabályok

12. § Az 1-9. § rendelkezéseit jövedékkel visszaélés (Btk. 311. §), csempészet és vámorgazdaság (Btk. 312. §) esetén a következő eltérésekkel kell alkalmazni:

a) az elkobzott jövedéki tárgyat és vámárut a vám- és pénzügyőrség szervei értékesítik;

b) a jövedéki tárgyat és vámárut lefoglalás után a vám- és pénzügyőrség szerveinek kell átadni, illetve ennek őrizetében kell hagyni, feltéve, hogy a lefoglalt dolgokra a büntető eljárásban nincs szükség;

c) az elkobzott jövedéki tárgy és vámáru értékesítéséből befolyt ellenértéket a Pénzügyminisztérium bevételeként kell elszámolni;

d)[15] ha a bíróság a lefoglalt dolgot vagy annak ellenértékét a jogosultnak visszaadni rendeli, azt a vám- és pénzügyőrség szervei - a vámáru esetén a vámjogszabály rendelkezéseinek megfelelően - közvetlenül a jogosultnak adják ki;

e) jövedéki tárgy- és vámáru esetén a pénzbeli juttatás (9. §) kérdésében a pénzügyminiszter határoz.

Záró rendelkezések

13. § A büntető eljárás során lefoglalt dolgok kezelésének és nyilvántartásának részletes szabályait - ideértve az e rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezéseket is - külön jogszabály* állapítja meg.[16]

14. § Ez a rendelet a kihirdetése napján lép hatályba; rendelkezéseit a folyamatban levő ügyekben is alkalmazni kell. Ezzel egyidejűleg a büntető ügyekben a lefoglalásra és a zár alá vételre vonatkozó egyes rendelkezésekről szóló 90 910/1951. (XII. 29.) IM rendelet, valamint a büntető eljárás során lefoglalt, illetőleg elkobzott dolgok kezeléséről és értékesítéséről szóló 14/1957. (XII. 5.) IM rendelet hatályát veszti.