14/1957. (XII. 5.) IM rendelet

a büntető eljárás során lefoglalt, illetőleg elkobzott dolgok kezeléséről és értékesítéséről

Az 1954. évi V. törvénnyel módosított 1951. évi III. törvény (büntető perrendtartás; a továbbiakban: Bp.) 119. §-ának (2) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján - az érdekelt miniszterekkel, a legfőbb ügyésszel, valamint az érdekelt országos hatáskörű szervek vezetőivel egyetértésben - a következőket rendelem:

I. A BÜNTETŐ ELJÁRÁS SORÁN LEFOGLALT DOLGOK KEZELÉSE ÉS NYILVÁNTARTÁSA

1. § A büntető eljárás során lefoglalt dolgok kezelésére és nyilvántartására vonatkozó részletes szabályokat - ideértve a jelen rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezéseket is - az érdekelt miniszterekkel és az érdekelt országos hatáskörű szervek vezetőivel egyetértésben az igazságügyminiszter, a belügyminiszter és a legfőbb ügyész együttes utasítással állapítja meg.

II. A BÜNTETŐ ELJÁRÁS SORÁN LEFOGLALT DOLGOK ELŐZETES ÉRTÉKESÍTÉSE

Általános rendelkezések

2. § A büntető eljárás során lefoglalt, de a bíróság határozatával el nem kobzott dolog előzetes értékesítése iránt a nyomozóhatóság, a vádirat benyújtása után pedig a bíróság csak akkor intézkedhet, ha a lefoglalt dolog

a) gyors romlásnak van kitéve;

b) huzamosabb tárolásra alkalmatlan, vagy

c) kezelése (tartása, tárolása, őrzése) a dolog értékével arányban nem álló költséggel jár,

3. § A büntető eljárás során lefoglalt dolgok előzetes értékesítése

a) állami vállalatnak, illetőleg szövetkezetnek vagy szövetkezeti vállalatnak (a továbbiakban együtt: szövetkezetnek) eladás,

b) bizományi értékesítés vagy

c) árverés

útján történik.

4. § (1) Az értékesítendő dolog ellenértékeként a következő árat kell megállapítani:

a) az értékesítés során az állami vállalatnak (szövetkezetnek) eladott élő állatnál, továbbá mezőgazdasági és állati terménynél és terméknél - a vállalat (szövetkezet) által megjelölt tájegységnek megfelelő, az átvételkor érvényes - állami szabadfelvásárlási árat;

b) az értékesítés során az állami vállalatnak (szövetkezetnek) eladott egyéb - az a) pontban fel nem sorolt - dolognál a kiskereskedelmi haszonnal csökkentett fogyasztói árat;

c) bizományi értékesítésre átadott dolognál a bizományi (kezelési) díjjal csökkentett eladási árat;

d) árverésen értékesített dolognál az árverésen befolyt vételárnak a költségek levonása után fenn maradó részét.

(2) Ha az értékesítésre kerülő dolog ellenértéke az (1) bekezdés alapján nem határozható meg, ellenértékként a dolog forgalmi (piaci) árának a kis kereskedelmi haszonnal csökkentett összegét kell megállapítani.

5. § (1) Ha az átadó és az átvevő között az ellenérték vagy a dolog osztályozása (minőségi meghatározása) tekintetében vita van, a gyors romlásnak kitett dolog áraként az átvevő által megjelölt árat és osztályozást (minőségi meghatározást) kell az ellenérték megállapításánál alapul venni és az átvételi elismervényen (átvételi jegyzéken, vételi jegyen; 7. §) feltüntetni.

(2) Az olyan dolgokkal kapcsolatos vita esetén, amelyek nincsenek gyors romlásnak kitéve, az ellenérték megállapításánál a községi (városi, városi kerületi) tanács végrehajtó bizottsága megfelelő szakigazgatási szerve által közölt árat és osztályozást (minőségi meghatározást) kell alapul venni és az átvételi elismervényen (átvételi jegyzéken, vételi jegyen) feltüntetni.

(3) Az eljáró szakigazgatási szerv szakelőadóját a (2) bekezdésben említett működésért munkadíj nem illeti meg.

Értékesítés állami vállalatnak (szövetkezetnek) történő eladással

6. § (1) Az előzetesen értékesítendő dolgot a dolog forgalombahozatalával, feldolgozásával, illetőleg felvásárlásával foglalkozó - központi gazdálkodás alá vont ipari termék esetében pedig a tanács Végrehajtó bizottságának illetékes szerve által kijelölt - állami vállalatnak, illetőleg szövetkezetnek kell megvételre átadni.

(2) A vállalat (szövetkezet) köteles a dolgot megvenni, ha a dolog az általa történő forgalombahozatalra (feldolgozásra, felvásárlásra) alkalmas.

(3) Az előzetesen értékesítendő dolog megvételre átadása az átvevő vállalat (szövetkezet) telepén történik; az átszállítás költségeit az átadó szerv viseli.

(4) Ha nincs olyan vállalat (szövetkezet), amely az előzetesen értékesítendő dolog megvételére köteles volna, továbbá ha a dolognak az átvevő telepére való átszállítása a dolog értékével arányban nem álló költséggel járna, vagy akadályba ütközik, illetőleg ha a dolognak a vállalat (szövetkezet) útján történő értékesítése bármilyen okból meghiúsult, az átadó szerv a dolgot a bírósági végrehajtó útján árverésen (11. §) értékesíti.

7. § (1) Az átvevő vállalat (szövetkezet) az átvett dologról átvételi elismervényt (átvételi jegyzéket, vételi jegyet) köteles kiállítani és az átadónak kiszolgáltatni.

(2) Az átvételi elismervényen (átvételi jegyzéken, vételi jegyen) fel kell tüntetni

a) az átadásra kerülő dolog részletes megjelölését, mennyiségét és minőségét;

b) az átvett dolog egységárát, értékét, valamint az átvételi elismervényen (átvételi jegyzéken, vételi jegyen) felsorolt valamennyi dolog összértékét és az ennek alapján kiszámított, az átvevő vállalat (szövetkezet) által fizetendő ellenértéket (4-5. §);

c) az ügy számát, a terhelt nevét és lakcímét;

d) annak a bírósági gazdasági hivatalnak a megnevezését, amelyhez az ellenértéket át kell utalni, valamint a bírósági gazdasági hivatal letéti (bevételi) számlájának számát;

e) az átvevő vállalat (szövetkezet) bankszámlájának megnevezését és számát (a számlát vezető pénzintézet fiókjának jelzőszámát);

f) az átvevő vállalat (szövetkezet), valamint az átadó szerv bélyegzőjének lenyomatát.

(3) Az átvételi elismervényt (átvételi jegyzéket, vételi jegyet) az átvevő vállalat (szövetkezet) vezetője vagy erre jogosult megbízottja, valamint az átadó szerv képviseletében eljáró személy írja alá.

8. § Az átvételi elismervényt (átvételi jegyzéket, vételi jegyet) az átadó szerv a dolog átadását követően nyomban megküldi az illetékes bírósági gazdasági hivatalnak.

9. § (1) A bírósági gazdasági hivatal - az átvevő vállalat (szövetkezet) által kiállított átvételi elismervény, illetőleg vételi jegy alapján - nyomban azonnali beszedési megbízást nyújt be a 6. § alapján megvett dolog ellenértékének az átvevő számlájáról a bírósági gazdasági hivatal számlájára történő átutalása érdekében.

(2) A kereskedelmi szervnek (földművesszövetkezetnek) eladott élelmiszer ellenértékét - a bírósági gazdasági hivatal és a kereskedelmi szerv (földművesszövetkezet) által a vállalati központ hoz (földművesszövetkezeti központi irodához) beküldött átvételi jegyzékek alapján - a vállalati központ (földművesszövetkezeti központi iroda) köteles átutalni a bírósági gazdasági hivatal számlájára.

Bizományi értékesítés

10. § (1) Ha kivételesen, indokolt esetben olyan dolog előzetes értékesítésére van szükség, amelyet a jelen rendelet 6. §-a alapján állami vállalatnak (szövetkezetnek) történő eladással értékesíteni nem lehet, a dolgot - ha az egyébként is az állami bizományi vállalat tevékenységi körébe (üzletkörébe) tartozik - az állami bizományi vállalat útján kell előzetesen értékesíteni; az állami bizományi vállalat köteles a neki átadott - forgalombahozatalra alkalmas - dolgot bizományi értékesítés céljából átvenni.

(2) A bizományi ügyletben megbízóként az illetékes bírósági gazdasági hivatalt kell tekinteni.

(3) Ha a bizományba átvett dolog értékesítése az átvételtől számított harminc napon belül nem sikerült, az átvevő a dolgot újrabecsli és erről a bírósági gazdasági hivatalt értesíti.

(4) Ha a dolog az új becsértéken sem értékesíthető, azt az átvevő szerv az átvételtől számított kilencven napon belül a bírósági gazdasági hivatal rendelkezésére bocsátja; az átvételtől számított kilencven nap elteltével a bírósági gazdasági hivatal a dolgot nem veszi vissza.

(5) A bírósági gazdasági hivatal a dolog visszavétele esetében a dolgot a bírósági végrehajtó útján árverésen értékesíti; ugyanígy kell értékesíteni a jelen § (1) bekezdésében említett dolgokat akkor is, ha a bizományi vállalat átvevőhelyére való szállításuk a dolgok értékével arányban nem álló költséggel járna, vagy akadályba ütközik.

(6) A bizományi vállalat köteles-a dolog ellenértékét [4. § (1) bekezdés c) pont] az értékesítést követően haladéktalanul, illetőleg - ha a dolgot sem el nem adta, sem a bírósági gazdasági hivatalnak vissza nem adta - a dolog bizományi díjjal csökkentett becsértékének megfelelő összeget az átvételtől számított kilencven nap eltelte után haladéktalanul átutalni a bírósági gazdasági hivatalnak; ellenkező esetben a bírósági gazdasági hivatal a becsértéknek megfelelő összeget azonnali beszedési megbízással érvényesítheti.

Értékesítés árverésen

11. § (1) A büntető eljárás során lefoglalt és előzetesen értékesítendő dolgot a bírósági végrehajtó útján, árverésen kell értékesíteni,

a) ha nincs olyan vállalat (szövetkezet), amely az értékesítendő dolog megvételére köteles volna, vagy ha a dolognak a vállalat (szövetkezet) útján történő értékesítése bármilyen okból meghiúsult [6. § (4) bekezdés],

b) ha a bizományba átvett dolgot - az értékesítés eredménytelensége miatt - az átvevő visszaadta a bírósági gazdasági hivatalnak [10. § (5) bekezdés] és

c) ha a dolognak a megvételre, illetőleg a bizo-mányi értékesítés céljából történő átvételre kötelezett vállalat (szövetkezet) telepére való szállítása a dolog értékével arányban nem álló költséggel járna vagy akadályba ütközik [6. § (4) bekezdés, illetőleg 10. § (5) bekezdés].

(2) A bírósági végrehajtó az árverésen értékesítendő dolgot végrehajtási jegyzőkönyvben összeírja-e jegyzőkönyv egy-egy példányát az átadó szervhez és az illetékes bírósági gazdasági hivatalhoz továbbítja, ezt követően a dolgot a bírósági végrehajtásról szóló 1955. évi 21. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Vht.) szabályai szerint - a jogszabályokban foglalt kiegészítések, illetőleg módosítások figyelembevételével - árverésen értékesíti, az árverésen befolyt vételárat pedig a bírósági gazdasági hivatal számlájára utalja át.

III. AZ ELKOBZOTT DOLGOK ÉRTÉKESÍTÉS

12. § (1) A büntető eljárás során lefoglalt és utóbb elkobzott dolog értékesítésére - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - az előzetes értékesítés szabályait (3-11. §) kell alkalmazni.

(2) A büntető eljárás során lefoglalt és elkobzott értéktárgyak értékesítésére, illetőleg ellenértékének megfizetésére vonatkozólag a vagyonelkobzás esetében követendő eljárás szabályai irányadók azzal az eltéréssel, hogy az elkobzott dolog ellenértékét nem a bírósági végrehajtói letéti számlára, hanem az illetékes bírósági gazdasági hivatal bevételi számlájára kell befizetni.

IV. A LEFOGLALT DOLOG VISSZAADÁSA A JOGOSULT RÉSZÉRE

13. § (1) A lefoglalás megszüntetése esetén a lefoglalt dolgot a Bp. 123. §-a értelmében az arra jogosult személy részére kell visszaadni, illetőleg kiadni.

(2) Olyan esetben, amikor a lefoglalást meg kell szüntetni, de a dolog természetben már nem adható vissza, a nyomozóhatóság, illetőleg a bíróság rendelkezése alapján az értékesítés során befizetett ellenértéket (4-5. §) kell a jogosultnak kiadni [Bp. 119. § (3) bekezdés].

Pénzbeli juttatás

14. § Ha a 13. § (2) bekezdése szerint járó ellenérték és a dolog kiskereskedelmi ára, illetőleg helyi szabadpiaci (szabadforgalmi) ára között olyan eltérés van, hogy a dolog visszaadása helyett az ellenérték kifizetése a jogosult részére - személyi és vagyoni körülményeinek figyelembevételével - súlyos kárt okozna, a jogosultat az állam terhére a kiskereskedelmi, illetőleg a helyi szabadpiaci (szabadforgalmi) ár és az általa kapott ellenérték közötti különbözet összegéig terjedhető pénzbeli juttatásban lehet részesíteni.

15. § (1) A pénzbeli juttatás iránti kérelmet - a dolog kiadását, illetőleg az ellenérték kifizetését elrendelő jogerős határozatnak a jogosult részére való kézbesítésétől számított hat hónap alatt - a büntető ügyben elsőfokon eljárt bíróságnál, illetőleg - ha a bűnjel kiadását (ellenértékének ki fizetését) elrendelő jogerős határozatot a nyomozóhatóság hozta - annál a bíróságnál kell benyújtani, amely az ügy bírósági tárgyalása esetén elsőfokon eljárna.

(2) Az (1) bekezdésben említett bíróság - az illetékes bírósági gazdasági hivataltól beszerzett iratok alapján - szükség esetén az érdekeltek meghallgatása, valamint az érdekelt tanácsi szervek megkeresése útján megállapítja a jogosult részére ténylegesen kifizetett ellenérték összegét és a kiskereskedelmi, illetőleg a helyi szabadpiaci (szabadforgalmi) árat, tisztázza továbbá a jogosult személyi és vagyoni körülményeit; ezt követően pedig a megállapított adatokat magában foglaló jelentéssel együtt az ügy valamennyi iratát felterjeszti az igazságügyminiszterhez.

(3) A pénzbeli juttatás kérdésében az igazságügyminiszter határoz.

V. EGYES LEFOGLALT DOLGOKRA VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK

16. § A lefoglalt aranyat, platinát, külföldi fizetővagy pénzhelyettesítő eszközt és minden fajta aranyérmét a lefoglalástól számított nyolc napon belül a Magyar Nemzeti Bankhoz kell beszállítani.

17. § (1) A fegyveres és rendészeti testületek tulajdonába tartozó lefoglalt dolgot - a (2) bekezdésben említett kivétellel - lefoglalás után nyomban vissza kell adni az illető testület azon szervének, amelynek rendelkezése alól a dolgot elvonták. Ha ez a szerv nem állapítható meg, a lefoglalt dolgot az illető testület legközelebbi szervének, a lőfegyvert (a lőfegyver alkatrészét és tartozékát), valamint a lőszert pedig a rendőrségnek kell átadni. Ugyancsak a rendőrségnek kell átadni az olyan lefoglalt dolgot is, amelyről nem állapítható meg, hogy melyik fegyveres és rendészeti testület tulajdonába tartozik.

(2) A fegyveres és rendészeti testület tulajdonába tartozó olyan lefoglalt dolgot, amelyre a büntető eljárás során még szükség lehet, a büntető eljárás jogerős befejezése után kell az (1) bekezdésben meghatározott szervnek átadni; ha azonban a dolog előzetes értékesítésére van szükség (2. § a)-c) pont), a dolgot a lefoglalás után nyomban az (1) bekezdésben meghatározott szervnek kell átadni.

(3) A lefoglalt robbanóanyagot (robbanószert, robbantóeszközt stb.) minden esetben a foglalás után haladéktalanul a rendőrségnek kell átadni.

(4) A jogszabály értelmében engedély alapján birtokban nem tartható, bűnjelként elkobzott lőfegyvert (lőfegyver alkatrészét és tartozékát), valamint lőszert az elkobzást kimondó határozat jogerőre emelkedése után a rendőrségnek kell átadni.

18. § Azokat az elkobzott dolgokat, amelyeknek művészeti, történeti, oktatási vagy tudományos értéke van - a bíróság intézkedése szerint - a megfelelő gyűjteményben való elhelyezés végett térítésmentesen az illetékes miniszter rendelkezésére kell bocsátani.

VI. A PÉNZÜGYI ÉS VÁMBŰNTETTEK ESETÉBEN IRÁNYADÓ SZABÁLYOK

19. § (1) A jelen rendelet 2-18. §-aiban foglalt rendelkezéseket a pénzügyi és vámbűntettek esetében a következő eltérésekkel kell alkalmazni:

a) a jövedéki tárgyak értékesítése a pénzügyi szervek, a vámáruk értékesítése pedig a vámszervek feladata; az ilyen dolgokat lefoglalás után a pénzügyi, illetőleg a vámszervek rendelkezésére kell bocsátani (őrizetében kell hagyni), feltéve, hogy a dologra a büntető eljárás során nincs szükség;

b) ha a bíróság elkobzást mondott ki, az értékesítésből befolyt ellenértéket pénzügyi bűntett esetében a Pénzügyminisztérium, vámbűntett esetében pedig a Külkereskedelmi Minisztérium bevételeként kell elszámolni;

c) ha a dolgot vagy annak ellenértékét a jogosultnak vissza kell adni, a pénzügyi, illetőleg a vámszervek a bíróság jogerős határozata alapján a dolgot vagy annak ellenértékét - vámáru esetében a vámhatóság igényétől függően - közvetlenül a jogosultnak adják ki;

d) jövedéki tárgyak esetében a pénzügyminiszter, vámáruk esetében pedig a külkereskedelmi miniszter, a Pénzügyminisztérium, illetőleg a Külkereskedelmi Minisztérium költségvetése terhére részesítheti a jogosultat a 14. § szerinti pénzbeli juttatásban. A kérelmet ilyen esetben a bíróságnál kell benyújtani, a bíróság pedig a 15. § (2) bekezdése szerinti eljárás lefolytatása után az iratokat a pénzügyminiszterhez, illetőleg a külkereskedelmi miniszterhez terjeszti fel.

(2) Tekintet nélkül arra, hogy az eljárás milyen bűncselekmény miatt indult, mind a nyomozóhatóságnak, mind pedig a bíróságnak vizsgálnia kell, hogy a lefoglalt dolog nem vámáru-e; a vámáruk tekintetében a vámbűntett tárgyaként lefoglalt dolgokra vonatkozólag az (1) bekezdésben megállapított szabályok szerint kell eljárni.

VII. HATÁLYBALÉPÉS

20. § (1) Jelen rendelet 1958. évi január hó 1. napján lép hatályba; ezzel egyidejűleg a büntető eljárás során lefoglalt dolgok előzetes értékesítéséről szóló 30/1953. (I. K. 2.) IM utasítás, valamint az ezt módosító 224/1953. (I. K. 7.) IM utasítás hatályát veszti.

(2) A jelen rendeletet - a 14-15. §-ok kivételével - a már folyamatban levő ügyekben is alkalmazni kell; a 14-15. §-ok rendelkezéseit csak olyan esetekben lehet alkalmazni, amikor a dolog lefoglalása a jelen rendelet hatálybalépése után történt.

Dr. Nezvál Ferenc s. k.,

igazságügyminiszter