23/1979. (XI. 1.) PM-KkM együttes rendelet

a különbözeti termelői forgalmi adó visszatérítésről

A vállalati jövedelemszabályozás rendszeréről szóló 36/1979. (XI. 1.) MT számú rendelet (a továbbiakban: JR) 3. §-ának (3) bekezdése és a mezőgazdasági üzemek szabályozó rendszeréről szóló 39/1979. (XI. 1.) MT számú rendelet (a továbbiakban: MJR) 49. §-a (2) bekezdésének c) pontja alapján - az Országos Anyag- és Árhivatal elnökével és a szövetkezetek országos érdekképviseleti szerveivel egyetértésben, az ágazati miniszterek véleményének figyelembevételével - a következőket rendeljük:

A rendelet hatálya

1. §

A rendelet hatálya a JR 1. §-ában meghatározott vállalatra és a MJR 1. §-ában meghatározott mezőgazdasági nagyüzemre és egyéb gazdálkodó szervezetre (a továbbiakban együtt: vállalat) terjed ki.

A különbözeti termelői forgalmi adó visszatéretés rendszere

2. §

(1) A vállalat - az (5) bekezdésben foglaltak kivételével - különbözeti termelői forgalmi adó visszatérítésben (a továbbiakban: visszatérítés) részesül.

(2) A visszatérítés alapja a vállalat nettó devizaárbevétele.

(3) A visszatérítés mértéke - a különbözeti termelői forgalmi adó átlagos halmozott mértéke alapján - nem rubel elszámolású export esetén általában 10 százalék, a ruházati iparban az anyagos exportra (174-176. alágazat) - 16 százalék.

(4) A vaskohászatban (1311. szakágazat) a visszatérítés folyósítása további intézkedésig szünetel.

(5) A mezőgazdaság és élelmiszeripar visszatérítését külön rendelet szabályozza.

(6) A visszatérítés igénybevételének feltételeit és módját e rendelet melléklete tartalmazza.

Vállalati elszámolás és nyilvántartás

3. §

(1) A visszatérítés elszámolására az ágazati számlakeretek előírásai az irányadók.

(2) A visszatérítést a különféle bevételek között kell elszámolni és ez a vállalat mérleg szerinti eredményének részét képezi.

(3) A visszatérítésben részesülő vállalat köteles olyan elszámolást és nyilvántartást vezetni, amely alkalmas a visszatérítés mértékének, alapjának és az igénybevételre vonatkozó feltételeknek folyamatos kimutatására és ellenőrzésére.

(4) A visszatérítéssel kapcsolatos eljárásnál, kezelésnél, ellenőrzésnél és szabálytalanságoknál a pénzügyi-gazdasági ellenőrzés rendjéről, továbbá a vállalati gazdálkodó szervezetek adóigazgatására vonatkozó eljárás szabályairól szóló jogszabályok rendelkezéseit kell alkalmazni.

Hatálybalépés

4. §

(1) Ez a rendelet 1980. január 1. napján lép hatályba, egyidejűleg az állami visszatérítés rendszeréről szóló 55/1975. (XI. 22.) PM-KkM számú együttes rendelet, a 120/1968. (PK 13.) PM-KkM számú együttes utasítás, a 329/1975. (PK 39.) PM-KkM számú együttes közlemény III. fejezete és az állami visszatérítéssel kapcsolatos minden egyedi leirati intézkedés, valamint az Állami Visszatérítés Tárcaközi (PM) bizottsága által hozott határozat - a 328/1975. (PK 39.) PM-KkM számú közlemény alapján létrejött megállapodások kivételével - hatályát veszti.

(2) Az 1979. évi és a korábbi évekből származó árbevétel után járó, de 1979. december 31-én még esedékessé nem vált állami visszatérítés elszámolására továbbra is az (1) bekezdésben felsorolt jogszabályok és határozatok előírásait kell alkalmazni; ezt az állami visszatérítést a mérlegbe a mérlegbeszámoló elkészítésére vonatkozó számviteli közlemény szerint kell beállítani.

Faluvégi Lajos s. k.,

pénzügyminiszter

Veress Péter s. k.,

külkereskedelmi miniszter

Melléklet a 23/1979. (XI. 1.) PM-KkM számú együttes rendelethez

A különbözeti termelői forgalmi adó visszatérítés (a továbbiakban: visszatérítés) számításának és igénybevételének módja.

1. A visszatérítés alanya

1.1 visszatérítést a nyereségadózás, az érdekeltségi alap képzése szempontjából önálló vállalat részére kell megállapítani (a továbbiakban: a visszatérítés címzettje).

1.2 A visszatérítés címzettjeként - akiknek a javára a visszatérítés szól és akikkel a pénzügyi elszámolás történik - a következő vállalatok jelölhetők ki:

1.21 Termelő (szolgáltató) vállalatok

Alapformának tekintendő, hogy a visszatérítés juttatása a termelő (az exportterméket előállító vagy szolgáltatást nyújtó) vállalat részére történjék.

1.22 Belföldi értékesítő vállalatok

Ezek akkor lehetnek a visszatérítés címzettjei, ha közvetlen exportjoguk van, vagy bizományosi alapon folytatnak külkereskedelmi tevékenységet. Ide sorolhatók pl. az export fővállalkozók, a szakmai termelőeszköz (TEK) és egyéb nagykereskedelmi vállalatok, a mezőgazdasági felvásárló vállalatok vagy trösztök.

1.23 Külkereskedelmi vállalatok, külkereskedelmi társaságok

A saját számlára dolgozó (tehát nem ügynöki vagy bizományosi tevékenységet folytató) külkereskedelmi vállalatok jelölhetők ki.

1.24 Közlekedési és hírközlési vállalatok

A közlekedési és hírközlési vállalatok közül azok részesíthetők visszatérítésben, amelyek nemzetközi tevékenységet végeznek.

2. A visszatérítés alapja

2.1 A visszatérítés számításának alapjául szolgáló nettó deviza árbevételt a szerződés szerint felszámított külföldi eladási árnak az érvényes kereskedelmi árfolyammal forintra átszámított értékéből (bruttó deviza árbevétel) kiindulva, az alábbi tényezők levonásával kell meghatározni:

2.11 A magyar határállomás és a külföldi rendeltetési állomás közötti útvonalra eső - a magyar exportőr által devizában fizetendő - szállítási költség (fuvar, átrakási költség, fuvarozási eszközök bérlete stb., a megtérülő díjkedvezmények figyelembevételével). A magyar fuvarozó vállalatok által felszámított fuvardíjakból a külföldi útszakaszra eső részt - a fuvarozó, illetve szállítmányozó vállalat számlájában megadott elkülönítés szerint - szintén devizafuvarként kell kezelni.

2.12 Az ügylet megkötésében közreműködő külföldi ügynököt (képviselőt) megillető jutalék, valamint az üzletszerzéssel kapcsolatos hasonló jellegű költség, függetlenül attól, hogy az eladási árral azonos, vagy más devizában (valutában) fizetendő.

2.13 A külföldi vevő javára különböző címeken nyújtott árengedmények (pl. mennyiségi, minőségi, fizetési engedmények), kártérítések, kötbérek, visszáruk.

2.14 Az exportügylettel összefüggő, devizában fizetendő adók, illetékek, raktározási (tárolási célú bérleti) költségek.

2.15 A közép- és hosszú lejáratú hitelre történő eladás esetén a hitelezési időre devizában felszámított kamat - függetlenül attól, hogy az külön tételben, vagy az eladási árban jelentkezik-e - nem képezi a visszatérítés alapjául szolgáló nettó deviza árbevétel részét. Amennyiben a külföldi eladási ár a hitelezési időre szóló kamatot is magában foglalja (tehát ez nem külön kerül megtérítésre), a nettó árbevételt ennek elkülönítésével kell meghatározni. Az elkülönítendő kamat mértékét a hiteleladási engedélyben meghatározott, illetve az - adott piacon irányadó vagy egyébként szokásos feltételek mérlegelésével - az MNB határozza meg, amikor a vállalatnak a szóban levő külföldi követelésére megelőlegezési hitelt folyósít. Rövid lejáratú hitelre történő eladás esetén az árban foglalt kamatot nem kell sem elkülöníteni, sem a visszatérítés számítási alapjából levonni.

2.16 Az exportot külön hatósági előírás alapján terhelő befizetések közül azok, amelyekre nézve a hatósági előírás (határozat) így rendelkezik.

2.17 A behozatali előjegyzésben (vámelőjegyzés) behozott és az exporttermékbe beépített import termékek értéke.

2.13 Az exportügyletekhez deviza ellenében vásárolt, a magyar vámhatár érintése nélkül közvetlenül a teljesítés helyére irányított anyagi termékek (gépek, berendezések és részegységek) értéke.

2.2 A számviteli előírások szerint a külföldi pénzértékre szóló követeléseket és tartozásokat érintő árfolyam-különbözeteket export esetén az árbevétellel szemben kell (előjelüknek megfelelően) elszámolni.

2.3 Nem kell csökkenteni a visszatérítés számítási alapját belföldi külkereskedelmi vállalatot megillető bizományi díjjal, továbbá a limitáron felül elért árbevételből járó részesedéssel (külön jutalék), közös ügyleteknél pedig a számlavezető külkereskedelmi vállalatot a társasági szerződés alapján megillető árréssel, az előlegezett belföldi költségekkel stb.

2.4 A visszatérítés számítási alapjaként vehetők figyelembe az - egyébként visszatérítésre jogosult - export árukkal (szállítmányokkal) kapcsolatban biztosítás útján befolyt kárösszegek, kivéve a politikai és árfolyam kockázatok miatti kártérítést.

2.5 Ha a vállalat (tröszt, külkereskedelmi vállalat) több profilú tevékenysége keretében exportál, a visszatérítés pénzügyi elszámolása szempontjából ezek elkülönített kezelése írható elő.

2.6 Reexport után visszatérítés nem vehető igénybe.

3. A visszatérítés esedékessége

3.1 A visszatérítés akkor válik esedékessé (folyósítása akkor igényelhető), amikor az alapul szolgáló devizakövetelés a visszatérítés igénybevételére jogosult (címzett) vállalathoz - a 3.2-3.5 pontban foglaltak figyelembevételével - befolyt. A bizományosi vagy társulásos (közös érdekeltségi) formában történő értékesítés esetén sem igényelhető tehát a visszatérítés folyósítása a külföldi fél fizetésének a bizományoshoz vagy a közös export lebonyolítását végző külkereskedelmi vállalathoz való megérkezésekor, vagy ezek értesítése alapján, hanem csak akkor, amikor a címzett vállalatot megillető rész a vállalat bankszámláján jóváírásra került.

3.2 A devizában fizetendő fuvarköltségeket (2.11) és a jutalékokat (2.12) a visszatérítés számítási alapjának meghatározásánál - mind a kiszámlázott, mind a befolyt árbevétel tekintetében - abban az időszakban kell érvényesíteni (a bevallásba beállítani), amikor ezek a számviteli előírások szerint könyvvitelileg elszámolandók.

3.3 A biztosításból megtérülő összegek (2.3) a pénzügyi rendezés (átutalás) időszakában vehetők figyelembe befolyt árbevételként.

3.4 Hitelre történő eladás esetén a következők szerint nyílik meg a visszatérítés igénybevételének lehetősége:

3.41. Rövid lejáratú hitel nyújtása esetén akkor igényelhető a visszafizetés folyósítása, ha az MNB az exportokmányokat leszámítolja vagy megelőlegezi. Az MNB által ezzel kapcsolatban levont vagy felszámított kamattal a visszatérítés számítási alapját nem kell csökkenteni.

3.42 Közép- vagy hosszú lejáratú hitelre történő eladás esetén a visszatérítés folyósítása akkor igényelhető, amikor az MNB az export okmányokat leszámítolja (3.41) vagy exportkövetelés-megelőlegezési hitelt nyújt, illetve kormányhiteles szállítás esetén a benyújtott szállítási okmányok alapján forintfizetést teljesít a vállalatnak.

3.43 Azokban az esetekben, amikor a banki refinanszírozás az előbbiek szerint nem biztosítható, a visszatérítés folyósítása csak az árbevétel befolyásának időpontjában igényelhető.

3.44 Amennyiben az MNB az általa leszámítolt követelések nem teljesítése miatt visszkereseti jogával él a vállalattal szemben, vagy a közép- és hosszú lejáratú exporthitel nyújtásánál a vevő nem tesz eleget részfizetési kötelezettségének, a vállalat az erre eső, már igénybe vett visszatérítést visszafizetni köteles.

3.5 A külföldi vevő által nyújtott előlegek abban az elszámolási időszakban vonhatók be befolyt deviza-árbevételként az igénybe vehető visszatérítés számítási alapjába, amikor a vállalat az ezzel összefüggő exportkötelezettségének teljesítését (áruszállítás) megkezdte, éspedig olyan arányban, amilyen összegű árbevétel ebből a teljesítésből számvitelileg elszámolható.

4. A visszatérítés folyósításának rendje

4.1 Az esedékessé vált visszatérítés folyósítását a címzett vállalat általában tíznaponként - külön engedéllyel öt naponként - igényelheti.

4.2 A címzett vállalat az őt megillető visszatérítés összegének kiszámításáról és az igénybe vett összegek pénzügyi elszámolásáról negyedévenként utólag bevallást köteles benyújtani.

4.3 Az esedékessé vált visszatérítés folyósítását a címzett vállalat a vállalati gazdálkodó szervezetek adóigazgatásra vonatkozó eljárás szabályai szerint igényelheti. Az igénylés céljára a PM Bevételi Főigazgatóság az illetékes adóelszámolási irodán keresztül nyomtatványt bocsát a vállalatok rendelkezésére.