10/1980. (VIII. 15.) EüM rendelet

az egészségügyi dolgozók helyettesítéséről

A Munka Törvénykönyvének a költségvetési szerveknél, a Magyar Nemzeti Banknál, a pénzintézeteknél, valamint a szövetkezeti érdekképviseleti szerveknél történő végrehajtásáról szóló 21/1979. (XII. 28.) MüM rendelet 22. §-a (3) bekezdésének c) pontjában kapott felhatalmazás alapján - a munkaügyi miniszterrel, a pénzügyminiszterrel, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnökével és az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetével egyetértésben - a következőket rendelem:

A rendelet hatálya

1. §

A rendelet hatálya kiterjed az Egészségügyi Minisztérium közvetlen felügyelete alá tartozó valamennyi intézetre, intézményre, orvostudományi egyetemre, az Orvostovábbképző Intézetre, valamint a tanácsok által fenntartott, valamennyi egészségügyi és szociális intézetre, intézményre és szolgálatra (a továbbiakban: intézet) és a velük főállású munkaviszonyban álló dolgozókra.

A helyettesítés általános szabályai

2. §

(1) A rendelet alkalmazása szempontjából helyettesítés az átmenetileg ellátatlan feladatoknak az intézet saját dolgozójával történő elláttatása.

(2) Helyettesítésre az intézet valamennyi dolgozója kötelezhető. A helyettesítést előzetesen írásban kell elrendelni, és ennek során meg kell határozni az ellátandó feladatot, munkakört, a helyettesítés körét, az előrelátható időtartamot és a díjazást egy dolgozóra vagy több dolgozóra személyre szólóan elhatárolva.

(3) Az intézet vezetője - az illetékes szakszervezeti szervvel egyetértésben - a rendeletben és a munkaviszonyra vonatkozó jogszabályokban foglaltak figyelembevételével az intézet munkaügyi szabályzatában határozza meg a helyettesítés feltételeit.

(4) A helyettesítés díjazását a jóváhagyott éves béralap-előirányzat terhére kell kifizetni. Az intézet a béralapot helyettesítési díj kifizetése címén sem lépheti túl.

A munkaidőn belüli helyettesítés

3. §

(1) A főállású munkaidőn belüli - saját munkaköre ellátása mellett végzett - helyettesítésért helyettesítési díj abban az esetben illeti meg a dolgozót, ha a helyettesítés alatt a helyettes(ek) jelentős többletmunkát végez(nek).

(2) Az (1) bekezdés szerinti helyettesítésért helyettesítési díj akkor fizethető, ha annak időtartama - az 5. §-ban foglaltak kivételével - a szakdolgozók és a fizikai dolgozók esetében a munkaügyi szabályzatban meghatározott időtartamot, de legalább egyfolytában a 7 napot, egyéb dolgozók esetében pedig egyfolytában a 30 napot meghaladja.

(3) Helyettesítési díjként a helyettesítést ellátó dolgozónak - a helyettesítés időtartamára számított - főállású személyi alapbérének 10-50%-a állapítható meg, illetőleg fizethető ki. Amennyiben a helyettesített feladatot, munkakört többen látják el, a kifizetett díj - a végzett munkával arányban - személyenként 10-25% között állapítható meg, az együttesen kifizetett összeg azonban nem lehet több, mint a helyettesített állás (feladat, munkakör) engedélyezett béralapjának 50%-a, illetőleg az intézet munkaügyi szabályzatában meghatározott rendkívüli esetben 75%-a (pl. átlagosnál nagyobb fizikai, pszichikai megterhelés, kiemelhető színvonalon történő feladatellátás).

(4) Nem fizethető helyettesítési tevékenységért díjazás a vezetői munkakörben foglalkoztatott dolgozónak, ha munkaidején belül neki alárendelt (beosztott) dolgozó munkáját látja el.

(5) A helyettesi munkakörben alkalmazott dolgozókra vonatkozó rendelkezéseket csak a függetlenített, kinevezett (tehát nem főfoglalkozású munkakörük ellátása mellett megbízott) helyettesek esetében kell alkalmazni.

A munkaidőn túli helyettesítés

4. §

(1) Ha túlóradíjazásra nem jogosult dolgozó részére rendelnek el főállású munkaidőn túl helyettesítést, úgy ennek időtartama - a (3) bekezdésben meghatározott kivétellel - a havi 75 órát, főállásban is sugárártalomnak kitett dolgozónál pedig sugárártalmas munkahelyen (munkakörben) a havi 60 órát nem haladhatja meg. Nem rendelhető el munkaidőn túli helyettesítés azoknak, akik túlmunka végzésére egyébként sem lennének kötelezhetők.

(2) Az (1) bekezdés szerinti munkaidőn kívüli helyettesítést ellátók részére a helyettesített munkakör személyi alapbérének óraarányos része teljes összegét kell kifizetni, míg a túlmunkadíjazásra jogosultak esetében a munkaidőn túli helyettesítésért túlmunkadíjat kell megállapítani.

(3) Rendkívül indokolt esetben - ha az egészségügyi ellátás zavartalanságának biztosítása ezt feltétlenül szükségessé teszi - kivételesen a dolgozó főállású havi munkaideje 50%-áig is elrendelhető munkaidőn túli helyettesítés.

(4) Munkaidőn túli helyettesítés esetén munkahelyi pótlék még abban az esetben sem állapítható meg, ha egyébként a helyettesített részállásban munkahelyi pótlék folyósítható volna, veszélyességi vagy sugárártalmi pótlék - az egyébként főállásában pótlékra nem jogosult - helyettesítő dolgozónak pedig csak akkor állapítható meg, ha a munkaidőn túli helyettesítés során a pótlék folyósításának feltételei megvalósulnak.

A körzeti egészségügyi szolgálatok dolgozóira vonatkozó eltérő rendelkezések

5. §

(1) A körzeti orvost, az üzemi-körzeti orvost és a körzeti gyermekgyógyászt (a továbbiakban: körzeti orvos) főállású munkaköre mellett - a (2) bekezdésben meghatározott kivételektől eltekintve - legfeljebb egy másik körzet ellátására lehet helyettesítés vagy kirendelés formájában kötelezni. Az ilyen helyettesítést ellátó körzeti orvos részére - a helyettesítés időtartamára számított - főállású személyi alapbére 50%-át kell helyettesítési díjként kifizetni. Ezen felül megilleti a helyettesített körzetre megállapított fuvarátalánydij 100%-a. illetőleg a községi (nagyközségi) körzeti orvosokat a saját körzetük után járó napi 100 Ft készenléti díjon felül a helyettesitett körzet után a készenléti díj 50%-a (napi 50 Ft) is.

(2) Az (1) bekezdés szerinti helyettesítésre kötelezett körzeti orvos - községben és nagyközségben - ha a feladat másként nem biztositható, a munkaidőn túl még további, átlagban napi [három órát meg nem haladó helyettesítésre kötelezhető.

(3) Ha a körzeti orvos helyettesítésével megbízott nem körzeti orvos a főállású munkáját is ellátja, díjazását az (1) bekezdés szerint kell megállapítani, azzal az eltéréssel, hogy részére a készenléti díj 100%-át kell kifizetni.

(4) A körzeti ápolónőt, a területi munkát végző védőnőt, illetőleg a házi szociális gondozónőt főállású munkaköre mellett legfeljebb egy másik körzeti ápolónői, területi védőnői vagy házi szociális gondozónői állás helyettesítésére lehet kötelezni. Az ilyen helyettesítést ellátó dolgozó részére helyettesítési díjként - a helyettesítés időtartamára számított - főállás szerinti személyi alapbérének 50%-át és a helyettesített körzetre megállapított fuvardíj (átalány) 100%-át kell kifizetni.

(5) Az (1)-(4) bekezdésekben meghatározott helyettesítést ellátó dolgozókat a 3. § (2) bekezdésében foglaltaknál rövidebb időtartamú helyettesítés esetén is megilleti helyettesítési díj.

Az átmenetileg ellátatlan feladatok egyéb módon történő megoldása

6. §

(1) Ha az átmenetileg ellátatlan orvosi vagy egyéb egészségügyi szakellátási feladatok másként nem oldhatók meg, és az orvost vagy a szakdolgozót munkakörének ellátása helyett az illetékes szerv kirendeli más munkáltatóhoz, úgy a dolgozóval írásban kell közölni a kirendelés előrelátható időtartamát, a kirendelés szerinti munkavégzés helyét, az ellátandó munkakört, továbbá az azért megállapított munkabért, illetőleg az esetleges egyéb juttatásokat.

(2) A kirendelés megkezdése előtt a kirendelő intézetnek és a kirendelés helye szerinti munkáltatónak kölcsönösen tájékoztatniuk kell egymást a kirendelt dolgozó átlagkeresetéről, a kirendelés alatt folyósítandó munkabéréről, valamint az egyéb járandóságokról és juttatásokról.

(3) A (2) bekezdés szerint megállapított munkabért vagy az a munkáltató fizeti, ahová a dolgozót kirendelték, vagy a kirendelő intézet folyósítja úgy, hogy azt részére a kirendelés helye szerinti munkáltató megtéríti. Ugyancsak meg kell téríteni a kirendelő intézet által a kirendelt dolgozónak a kirendeléssel kapcsolatban kifizetett egyéb költségtérítések összegét. Egyébként az intézetek megállapodhatnak abban is, hogy a más helységben levő kirendelés helye szerinti munkáltató a kirendelt dolgozónak - saját költségvetési előirányzata terhére - térítésmentesen nyújt szállást.

(4) Az (1) bekezdés szerint teljes, törvényes munkaidőre kirendelt dolgozónali az esetleges második vagy további munkaviszonyát, illetőleg munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyát szüneteltetni kell. Ez alól - meghatározott feltételek fennállása esetén - a kirendelő intézet vezetője kivételesen mentesítést adhat, és napi egy-három órás mellékfoglalkozás vagy a főállás munkaidejét nem érintő munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony vállalását (esetleg a korábbi fenntartását) engedélyezheti, ha ez a kirendelés ellátását nem zavarja.

(5) Amennyiben a kirendelés a dolgozó főállású munkaidején kívül történik, ennek időtartama a munkaidőn túli helyettesítés szabályai szerint a havi 75 - főállásában is sugárártalomnak kitett munkahelyen dolgozó esetében pedig sugárártalmas munkahelyen (munkakörben) a havi 60 -órát nem haladhatja meg, és havi átlagban napi három óránál több nem lehet.

7. §

Ha az intézet vezetője az átmenetileg ellátatlan feladatokat (vagy azok egy részét) másodállásban, mellékfoglalkozásban vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében végezteti el, ebben az esetben a 11/1980. (Eü. K. 6.) Eü M utasítás rendelkezései az irányadók.

Záró rendelkezések

8. §

(1) Az intézet állományába tartozó célfeladatra (pl. tudományos kutatás) alkalmazott dolgozók az intézet alapfeladatainak ellátása érdekében csak munkaidőn kívüli helyettesítésre kötelezhetők az intézet béralap előirányzata terhére. Nem célfeladatra alkalmazott dolgozó ugyancsak a munkaidőn túli helyettesítés szabályai szerint kötelezhető helyettesítésre a célfeladatnál felmerülő munkaerőkiesés pótlása érdekében.

(2) Állami közegészségügyi-járványügyi felügyelő helyettesítésével csak állami közegészségügyi-járványügyi felügyelő bízható meg.

9. §

(1) Ez a rendelet a kihirdetése napján lép hatályba.

(2) Egyidejűleg

- az egészségügyi dolgozók helyettesítéséről szóló 32/1968. (Eü. K. 12.) EüM utasítás, valamint az azt kiegészítő 70/1968. (Eü. K. 24.) EüM utasítás;

- az egyes munkaerőgazdálkodási feladatok megoldásáról szóló 14/1976. (Eü. K. 7.) EüM utasítás, továbbá

- a 62.523/1969. (Eü. K. 18.) EüM hivatalos állásfoglalás

hatályát veszti.

Dr. Schultheisz Emil s. k.,

egészségügyi miniszter