3/1980. (I. 19.) ÉVM-ÁH rendelet

az építési-szerelési árakról

Az építési-szerelési árak képzését a 41/1979. (XI. 1.) MT rendelet alapján - az Országos Anyag- és Árhivatal elnökével, a közlekedés-és postaügyi miniszterrel, a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterrel, a nehézipari miniszterrel, az Országos Vízügyi Hivatal elnökével, továbbá a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsával és az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsával egyetértésben - a következőképpen szabályozom:

A RENDELET HATÁLYA

1. §

(1) A rendelet hatálya - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - minden belföldön végzett építési-szerelési munkára kiterjed, amelynek vállalkozója gazdálkodó szervezet [Ptk. 605. § c) pont], valamint a pénzeszközeit folyószámlán kezelő költségvetési szerv.

(2) A rendelet hatálya nem terjed ki:

a) a bányaépítési munkára,

b) a folyam- és tószabályozási kotrásra és az ezzel kapcsolatos tevékenységre, valamint a kút-és talajmechanikai fúrási munkákra,

c) a hírközlő (távközlési) hálózatok építési-szerelési munkáira,

d) a nem könnyűszerkezetes építésmóddal megvalósuló ipari épületek acél vázszerkezetének szerelésére,

e) a technológiai szerelési munkákra,

f) a villamos-hálózatszerelési és térvilágítási munkákra,

g) a kőolaj, kőolajtermékek és vegyi termékek vezetéképítési munkáira, továbbá a gáz-, gőz, a forróvíz- és termálvíz vezetékek építési munkáira, a kommunális jellegű elosztó és csatlakozó vezetékek kivételével,

h) a tűzálló falazati munkákra,

i) a saját vállalkozásban végzett munkákra, kivéve, ha azok teljesítményértékének megállapítására más jogszabály e rendelet alkalmazását előírta,

j) a külföldi vállalkozó által végzett építési-szerelési munkákra,

(3) E rendelet alkalmazása során az egyes fogalmakat a mellékletben foglaltak szerint kell értelmezni.

AZ ÁRFORMÁK

2. §

(1) Az építési-szerelési munkák

a) a legmagasabb (maximált) - a továbbiakban: maximált, - vagy

b) szabad árformába tartoznak.

(2) Maximált ár: az építési-szerelési munkának hatósági normák és előírások alapján kialakított ára, melynél magasabb ár nem számítható fel.

(3) Szabad ár: az építési-szerelési munkának a felek megegyezésével kialakított ára, melynek képzése során

a) az anyag-, gép- és munkaidőszükségletet vállalati normák, ezek hiányában az ÉKN táblázatok adatai alapján,

b) a többi árképző tényezőt a vállalkozónak a szerződéskötéskor érvényes és az árhatósági előírások szerint felszámitható költségei alapján,

c) a vállalkozói nyereséget az árhatósági előírásokra és a tisztességtelen haszon megállapításának irányelveiről szóló rendelkezésekre figyelemmel

kell meghatározni.

(4) A szabad árak képzésére vonatkozó adatokat a vállalkozó Árvetési Szabályzatba köteles foglalni.

3. §

(1) Maximált árformába tartoznak:

a) értékhatárra tekintet nélkül

- a szerződéskötési kötelezettség alá tartozó munkák,

- a lakásépítések, függetlenül azok megrendelőjétől,

- a vízgazdálkodási társulatok által alapfeladatként végzett beruházási és fenntartási munkák,

b) az építési rovaton egymillió forint értékhatárt meghaladó építési beruházások, továbbá az egymillió forint értékhatárt meghaladó közforgalmi út-, híd- és vasútfenntartási munkák, valamint a víziépítmények, vízvezetékek, szenny-és csapadékvíz csatornák fenntartási munkái.

(2) Szabad árformába tartoznak:

a) a műemlékek feltárási és helyreállítási munkái, a szerződéskötési kötelezettség alá tartozó munkák kivételével,

b) a kísérleti építmények,

c) a Külügyminisztérium Diplomáciai Testületet Ellátó Igazgatósága által megrendelt diplomáciai célú, valamint a Pénzintézeti Központ által megrendelt külföldi, vagy a külföldiekkel közös gazdasági szervezetek céljait szolgáló építési beruházások, ha azok külföldi pénzügyi forrásból valósulnak meg, továbbá

d) az (1) bekezdésben nem említett építési-szerelési munkák.

(3) A főépítmény rendeltetésszerű használatához, környezetének kialakításához szükséges járulékos építmények (bekötővezetékek, utak és térburkolások, kerítések, támfalak, kertépítés, meglevő építmények állagvédelmét szolgáló műtárgyak stb.) árát a főépítményre érvényes árforma alkalmazásával kell kiszámítani, feltéve, hogy a járulékos építmény a beruházás jóváhagyott létesítményjegyzékében szerepel és az erre vonatkozó szerződést a főépítmény üzembehelyezésének időpontjáig megkötötték. Ez a rendelkezés arra az esetre is vonatkozik, ha a járulékos építmény építését más vállalkozó végzi, mint a fő-építményét.

(4) Az alvállalkozó munkájának árát a vállalkozóra érvényes árforma alkalmazásával kell kialakítani.

AZ ÁRKÉPZŐ TÉNYEZŐK

4. §

(1) Az építési-szerelési munkák árát a tételek anyagköltségének és díjának, valamint a járulékos költségeknek a kiszámításával kell képezni.

(2) A tételek anyagköltségét és díját az alábbiak szerint kell meghatározni:

(3) Az anyagköltség és az építési-szerelési (bontási) díj meghatározásának alapvető szabályait az 5-11. §-ok, ezek kialakításának részletes szabályait az Építőipari Költségszámítási Normák (a továbbiakban: ÉKN). a járulékos költségek számításának szabályait a 12-13. §-ok tartalmazzák.

(4) Az ÉKN-ek, valamint ezek helyesbítéseinek és módosításainak a közzétételéről az árhatóság gondoskodik.

A KÖZVETLEN ANYAGKÖLTSÉG

5. §

(1) Közvetlen anyagköltségként kell előirányozni minden olyan anyag (termék) értékét, amely a munkatételnek az Építő- és Szerelőipari Kivitelezési Szabályzatban (a továbbiakban: ÉKSZ), szabványban vagy műszaki előírásban előírt kivitelezéséhez - a felmerülő veszteséget is figyelembe véve - szükséges, tekintet nélkül arra, hogy az anyagot a szerkezetbe beépítik vagy az a szerkezet megépítésekor csak elhasználódik.

(2) Közvetlen anyagköltségként nem vehetők figyelembe:

a) a kivitelezésnél alkalmazott gépek üzemeltetéséhez, fel- és leszereléséhez, a hozzájuk tartozó építmények (felvonótorony, darupálya, máglya stb.) létesítéséhez szükséges anyagok és tartalék alkatrészek költségei.

b) a rezsianyagok és fogyóeszközök költségei.

c) azoknak az anyagoknak (felszerelési és berendezési tárgyaknak) az értéke, amelyeken beépített (felszerelt) állapotban csupán felületi megmunkálást, impregnálást. javítást, igazítást, kiegészítő szerelvényezést kell végezni,

d) azoknak a berendezéseknek az értéke, amelyeket kijavítás vagy más szerkezet, szerelvény javítása miatt időlegesen kibontanak, leszerelnek és visszaépítenek,

e) a közlekedési pályák szerkezetéből kibontott és ugyanazon hossz-szelvényszakaszba visszaépített anyagok értéke.

6. §

(1) A munkatétel egységének anyagszükségletét - maximált ár esetén - az ÉKN anyagnormái, ezek hiányában vállalati normák, vagy a részletrajz, szabásjegyzék, műhelyrajz műszakilag indokolt mértéke alapján kell meghatározni.

(2) Az előirányozható közvetlen anyagköltséget az (1) bekezdés szerinti anyagszükséglet, továbbá a helyszíni bejárásról felvett jegyzőkönyv keltének időpontjában, vagy a félek által együttesen megállapított, azt követő időpontban érvényes utánpótlási ár alapján kell meghatározni.

(3) Az idényáras anyagok utánpótlási árát az alapár (idényfelárat, illetve idényengedményt figyelmen kívül hagyó ár) szerint kell számításba venni. Ha a vállalkozó az árjegyzéki árakból eseti engedményt kap, vagy eseti felárat fizet, utánpótlási árként ilyen esetben is az árjegyzéki árat kell figyelembe venni.

(4) Használt anyag esetén az anyagköltséget úgy kell kialakítani, mintha a munka új anyagból valósulna meg.

(5) A használt és az új anyag értéke közötti különbözetet a felek megegyezéssel határozzák meg és ezt a használt anyag bedolgozása miatt esetlegesen jelentkező eltérő költségek figyelembevételével az építmény bruttó összegéből visszatérítésként kell levonni.

(6) Eltérő árakon történő beszerzés esetén a felek megegyezhetnek a beszerzés tervezett összetétele alapján adódó kevert (súlyozott átlagos) utánpótlási ár alkalmazásában.

(7) Ha a vállalkozó olyan szabad árformába tartozó terméket épít (szerel) be, amit saját maga állított elő, akkor e termékek utánpótlási árát a vonatkozó ágazati árképzési és árvetéskészítési előírások szerint - különös figyelemmel az ár-arányosításra - köteles meghatározni. A termék teljes önköltsége - maximált árformába sorolt építési-szerelési munkánál - legfeljebb 2.5%-kal pótlékolható.

A FUVAROZÁSI ÉS RAKODÁSI KÖLTSÉG

7. §

(1) Fuvarozási és rakodási költségként kell előirányozni a munkatétel kivitelezéséhez szükséges közvetlen anyagoknak a termelőhelyről, a feladóállomásról a munkahelyi depóniáig - szükség szerint a központi telepen vagy közbenső depónián keresztül - történő továbbításának, valamint a föld. bontási anyag és törmelék elszállításának költségeit.

(2) A fuvarozási és rakodási költség körébe tartoznak:

a) a fuvardijak és ezek mellékköltségei,

b) a rakodási és depóniaképzési költségek.

(3) Nem tartoznak a fuvarozási és rakodási költségek körébe:

a) a munkahelyi depóniától az anyagelőkészítő gépig, előállító telepig, illetve a bedolgozás helyéig végzett átlagos belső anyagmozgatás költségei,

b) a földmozgatások és talajcserék költségei az ÉKN-ben meghatározott szállítási távolságig,

c) az építőgépek oda- és visszaszállításával kapcsolatos költségek még akkor sem, ha ezek a költségvetésben önálló tételt képeznek.

d) a rezsianyagok, fogyóeszközök és egyes segédszerkezetek visszatérülő anyagainak fuvarozási és rakodási költségei.

(4) Az "F" jelű anyagok fuvarozási és rakodási költségét az ÉKN 15. fejezetének előírásai szerint kell számítani.

(5) A kis fajlagos fuvarköltségű anyagok felszámítható szállítási költségét az ÉKN táblázatok tartalmazzák.

(6) A fuvarozási és rakodási költséget akkor szabad a központi telepen (közbenső depónián) keresztül történő fuvarozás feltételezésével meghatározni, ha

a) az anyagok folyamatos fogadásához és tárolásához az építési munkahely adottságai miatt a megrendelő megfelelő tárolóteret az építési munkahelyen nem biztosít,

b) az anyag vasúton a vállalkozó iparvágánnyal ellátott központi (vállalati, főépítésvezetőségi) telepére érkezik, feltéve, hogy a központi telep és az építési munkahely azonos város (község) területén van,

c) az építmény anyagszükséglete anyagfajtánként a nagyfogyasztói súlyhatárt nem éri el.

(7) Ugyanazon anyag több helyről történő beszerzése esetén a felek megegyezhetnek a tervezett beszerzési helyek alapulvételével kiszámított kevert (súlyozott átlagos) fuvarozási és rakodási költség alkalmazásában.

A BÉRKÖLTSÉG

8. §

(1) Bérköltségként kell előirányozni a munkatétel kiírási szövegében meghatározott szerkezet vagy munka kivitelezéséhez szükséges élőmunka költségét.

(2) A bérköltség a következőket foglalja magában:

a) alapbér,

b) bérkiegészitö fizetések.

c) a bérpótlékok, az (5) bekezdésben foglaltak kivételével,

d) a)-c) pontok szerinti bérek közterhei.

(3) A bérköltség felszámitható mértékét a műszakilag indokolt munkaidő és a megfelelő szakmai - a (2) bekezdésben felsoroltakat magában foglaló - óraköltség alapján kell megállapítani.

(4) Maximált ár esetén az egyes szerkezeti vagy munkatétel bérköltségét az ÉKN szakmánkénti időnormái, valamint az ugyanott közölt óraköltségek figyelembevételével kell meghatározni.

(5) Az ÉKN szerinti óraköltség az építési munkahely eseti, különleges körülményei miatt járó bérpótlékkal (pl. egészségügyi, vízfolyás feletti, egyéb veszélyességi, magassági, mélységi stb.), valamint ennek közterheivel növelhető, feltéve, hogy az ÉKN ettől eltérő előírást nem tartalmaz.

A GÉPKÖLTSÉG

9. §

(1) Gépköltségként kell előirányozni az építésiszerelési munka kivitelezéséhez műszakilag szükséges gépek költségeit.

(2) A gépköltség a következő költségelemeket foglalja magában:

a) az energia, üzem-, kenő- és segédanyagok költségét,

b) a gépkezelők bérköltségét és annak közterheit,

c) a gépszállítási költséget, ideértve a kísérő bérköltségét és ennek közterheit is,

d) a gép fel- és leszerelési költségét, a géphez tartozó leágazó erőátviteli kábelvezetékek kiépítésnek, lebontásának költségét,

e) a gép üzemeltetéséhez általában szükséges alapok és állványok megépítésének és elbontásának költségét, kivéve, ha az ÉKN másként intézkedik.

f) a gép munkahelyen belüli helyzetváltoztatásával együttjáró költségét,

g) a gép értéke után számított amortizációt,

h) a gép fenntartási költségét, ideértve a javítóműhelybe történő oda- és visszaszállítás, valamint az ezzel kapcsolatos le- és felszerelési költségeket is,

i) a túlsúlyos jármű engedélyezési diját.

(3) A gépköltséget

a) teljesítményarányosan.

b) fajlagosan, vagy

c) időarányosan

kell - az ÉKN megfelelő előírásai szerint - meghatározni.

AZ ÉPÍTÉSVEZETŐSÉGI ÁLTALÁNOS KÖLTSÉG

10. §

(1) Építésvezetőségi (szerelésvezetőségi) általános költségként kell előirányozni a munkahelyi irányítással kapcsolatban felmerülő személyi és dologi költségeket.

(2) Az építésvezetőségi általános költség a következőket foglalja magában:

a) az építésvezetőségi személyzet, a biztonsági és forgalomterelő őrök bérköltségét és ennek közterheit,

b) a védőételek, védőitalok és tisztálkodó szelek szolgáltatásával kapcsolatos költségeket, a munkaruhák és védőöltözetek, egyéni védő- és közös biztonsági felszerelések és készülékek elhasználódási költségeit,

c) az építési munkahelyen levő, a munka végzéséhez szükséges berendezések és ideiglenes épületek amortizációs, karbantartási és üzemeltetési költségét,

d) az építési munkahely felvonulási terület előkészítésének (terepelőkészítés, legfeljebb 20 cm vastagságban végzett földmunka, felszíni vízelvezetés, tároló és munkaterek stabilizált padozata, vermek, szemétgödrök) költségeit,

e) a munkaterek és keverőtelepek karbantartásával, megvilágításával összefüggő költségeket,

f) a közvetlen anyagköltségnél és gépköltségnél fel nem sorolt rezsianyagok és fogyóeszközök költségeit,

g) a szerkezetekre, illetve munkákra az ÉKSZ-ben, a szabványban vagy műszaki előírásban kötelezően előirt mintavételek és vizsgálatok költségeit, kivéve, ha az ÉKN erre külön előírást ad,

h) a téli munkavégzés összes költségeit.

(3) Maximált ár esetén az építésvezetőségi általános költséget a bér- és gépköltség együttes összegére számított következő költségkulcsokkal kell előirányozni:

AZ OSZTÁLYOS DÍJAK

11. §

(1) Azoknál a munkatételeknél, amelyeknél az ÉKSZ minőségi osztályozástól függő követelményeket határoz meg, a kiírási szövegben utalni kell arra, hogy a felek milyen minőségű teljesítésben állapodtak meg.

(2) A 8-10. § szerint kiszámított építési-szerelési díjat - amennyiben az árhatóság más mértéket nem ír elő -

a) II. osztályú minőség esetén 5%-kal

b) III. osztályú minőség esetén 10%-kal kell csökkenteni. Ha a felek a minőségi osztályozást az ÉKSZ rendelkezéseitől eltérően állapították meg, a csökkentés mértékét arányosítással kell megállapítani.

(3) A (2) bekezdésben foglalt rendelkezés nem alkalmazható, ha a felek I. osztálynál alacsonyabb minőségű ipari termék felhasználásával készülő szerkezetben állapodtak meg és a tétel anyagköltségét ennek megfelelő anyagárral számították, feltéve, hogy a szerkezet csak az ipari termék hibáiból eredően alacsonyabb osztályú.

A MEGLEVŐ ÉPÜLETEKEN, VASUTAKON ÉS HIDAKON VÉGZETT MUNKÁK PÓTLÉKA

12. §

(1) A meglevő épületeken, vasutakon és hidakon végzett maximált árformába tartozó munkák anyagköltség összegére 5%, díj összegére pedig 20% pótlék számítható.

(2) A pótlék

a) a fenntartási és átalakítási (korszerűsítési) munkáknak eltérő jellegéből (többlet anyag- és időszükségletéből), valamint

b) a 13. § (2) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározott okokból adódó többletköltség fedezetét tartalmazza.

(3) A pótlék számításának vetítési alapja:

- fenntartási munka, továbbá az épület légköbméter terjedelmét, a vasúti pálya hosszát és a hid szélességét nem növelő átalakítási (korszerűsítési) munka esetén az összes tétel,

- bővítés (pl.: ráépítés, toldaléképítés) esetén csak a meglevő építményhez való csatlakoztatás miatt szükségessé váló szerkezetbontási és ezek helyére kerülő szerkezetek tételeinek

díja, illetve anyagköltsége.

(4) A pótlékszámítás vetítési alapjaként nem vehetők figyelembe:

- a munka fenntartási, átalakítási jellege miatt módosított (M) tételek,

- a különleges (K) tételek,

- az ideiglenes melléképítmények,

- az időarányos gépköltség.

A KÜLÖNLEGES KÖRÜLMÉNYEK MIATT KELETKEZŐ TÖBBLETKÖLTSÉGEK

13. §

(1) Ha az építési-szerelési munkát a szokványostól eltérő, el nem hántható többletköltséget előidéző körülmények között kell végezni, a többletköltség mértékét a felek együttesen határozzák meg.

(2) Többletköltséget idézhet elő, ha

a) az építkezés tartama alatt is működő üzem érdekeihez kell igazodni,

b) az építési munkahelyen forgalom alatt levő út, vasút, vagy üzemeltetett vezeték halad át és az ebből eredő akadályoztatást a forgalom elterelésével, vágányzárral vagy az üzemelésnek a kivitelezési munka tartama alatt való szüneteltetésével elhárítani nem lehet,

c) rendeltetésszerű használat alatt álló (pl. lakott) helyiségben kell a munkát végezni.

d) nagyfeszültségű áram, vagy egyéb kábelvezeték valamint csővezetékek és csatornák közvetlen környezetében kell a munkát végezni,

e) a megrendelő érdekkörébe tartozó ok következtében a munkát víz-, vagy energiaellátási korlátozás akadályozza,

f) az építési munkahelyen a munka tartama alatt meghatározott időszakban kivitelezési tilalom van, vagy a munka végzése lehetetlen,

g) veszélyes helyzet vagy üzemzavar elhárítása, vagy a megrendelő üzemeltetési érdekeinek biztosítása végett éjjel, vagy heti pihenőnapon, illetve munkaszüneti napon kell a munkát végezni,

h) vízi építményeknél, illetőleg víz felett vagy ártéri hidaknál a munkát kedvezőtlen munkahelyi körülmények (pl. vízszintingadozás, belvíz) nehezítik.

(3) Nem szabad többletköltséget felszámítani, ha

a) az a vállalkozó érdekkörében felmerült okból ered,

b) az a vállalkozó és alvállalkozó együttműködésének hiányából származik,

c) a (2) bekezdésben nem említett jogcím miatt, kivéve ha erre az árhatóság egyedi leirattal engedélyt ad.

d) a (2) bekezdés a) és b) pontja alatt felsorolt jogcím miatt abban az esetben, ha az elszámolás során a 12. §-ban meghatározott pótlékot érvényesítették.

(4) A különleges körülmények miatt felmerülő többletköltséget lehetőség szerint építményenként kell kiszámítani. A számítást megelőzően vizsgálni kell, hogy a (2) bekezdésben említett okok

a) melyike fordul elő a kivitelezés során,

b) az építmény egészére vagy csak meghatározott részére nézve, illetőleg a kivitelezés teljes, vagy csak részleges tartama alatt állnak-e fenn,

c) a díj melyik tényezőjében eredményeznek olyan többletköltséget, amely más címen nem térül meg.

(5) A különleges körülmények miatt felmerülő többletköltséget a következőképpen kell megállapítani:

a) ha többletköltség csak néhány költségvetési tétel kivitelezésével kapcsolatban merült fel, módosított "M" tételt kell képezni,

b) ha a különleges körülmények hatását segédszerkezettel, helyettesítő megoldással közömbösíteni lehet, a megoldás költségeit a költségvetésben tételesen kell előirányozni,

c) az előre nem látható eseti különleges körülmény miatt jelentkező többletköltséget az építési naplóban rögzített és a megrendelő által elismert összegben kell számításba venni,

d) az a)-c) pont alá nem tartozó, tartósan fennálló körülmények esetén a többletköltséget az építmény díjösszegére vetített pótlék felszámításával kell előirányozni,

e) a közlekedési pályán a forgalom fenntartása mellett végzett építési munka többletköltségeit a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium külön előírásai szerint kell megállapítani.

(6) Az (5) bekezdés d) pontjában említett - a díjösszegre vetítendő - pótlék kulcsát a feleknek számítással kell meghatározniuk.

A PÓT- ÉS TERVMÓDOSÍTÁSOS MUNKA FELÁRA

14. §

(1) A beruházások kivitelezése során a vállalkozó a díjösszegre vetített 6%-os felárat érvényesíthet,

a) a megrendelt pótmunkák (a kivitelezési tervdokumentációban nem szereplő építési munkák),

b) a tervmódosítás miatt elmaradó tételek helyébe lépő munkák,

c) a tervmódosítás miatt felmerülő bontási munkák

után.

(2) A felár vetítési alapjába a vállalkozó kezdeményezéséből eredő tervmódosítások nem vonhatók be, kivéve, ha azt a terv hibája teszi szükségessé.

AZ ANYAGÁRKÜLÖNBÖZETEK

15. §

(1) Az anyagok utánpótlási árának emelkedéséből eredő költségtöbbletekre a költségvetésben árkockázati fedezetet kell előirányozni. Az árkockázati fedezet mértéke a tételek anyagköltségének pótlékkal növelt összegére vetítve havi 3.0 ezrelék. Az árkockázati fedezetet a 6. § (2) bekezdése szerinti időpont és a szerződésben meghatározott teljesítési időpont között eltelt teljes naptári hónapok alapján kell számítani.

(2) A vállalkozó az anyagok árának emelkedéséből eredő költségtöbbletet - a 23. §-ban foglaltak (átalányár) kivételével - az árhatóság által időszakonként közzétett munkanemenként tagolt árkülönbözeti mutatók alapján érvényesítheti. Szabad ár esetén az anyagárkülönbözetek - megegyezéssel - tételesen is elszámolhatók.

(3) A korábban már elszámolt teljesítmény értékét az árkülönbözet vetítési alapjaként nem szabad számításba venni.

(4) A vállalkozó érdekkörében felmerült okból keletkezett késedelem időtartamára árkülönbözet nem számítható.

(5) Az (1) és (2) bekezdésben foglaltak nem alkalmazhatók a lakosság megrendelésére végzett olyan munkáknál, amelyekre a vállalkozó előleget vett igénybe.

AZ ANYAGIGAZGATÁSI KÖLTSÉG

16. §

(1) Az anyagigazgatási költség az alábbiakat foglalja magában:

a) a vállalkozó központjában, központi és elosztó (főépítésvezetőségi, regionális) raktáraiban- és anyagtelepein készletgazdálkodással - beszerzéssel - raktározással és nyilvántartással foglalkoztatottak (fizikai és nem fizikai munkavállalók) összes bérköltségét (alapbér, egyéb bér- és ezek közterhei, kiegészítő fizetések, valamint bérpótlékok és ezek közterhei),

b) a központi és elosztóraktárak, anyagtelepek állóeszközeinek (épületek, gépek, berendezések) értékcsökkenési leírási, állóeszközfenntartási és üzemeltetési költségeit, bérleti díját,

c) a készletek átvételével kapcsolatos költségeket,

d) a központi és elosztóraktárak belső szállításának költségeit, ideértve a központi és elosztóraktárak közötti szállítási költségeket, - a 7. § (6) bekezdése szerinti fuvarozási és rakodási költségek kivételével,

e) idegen és saját göngyölegek javítási, karbantartási és kiselejtezési költségeit, göngyöleghasználati díjakat,

f) az anyagok átvételével kapcsolatos minőségvizsgálatok, áruminták költségeit,

g) a raktárak és készletek vagyonbiztosításával kapcsolatos biztosítási díjakat,

h) behozatali előjegyzésben vámkezelt vámáru után fizetendő kamatot, haszonkölcsönszerződés alapján behozott vámáru után esedékes vámot,

i) a készletekkel kapcsolatos árubehozatali engedély kérelem beadványi és statisztikai illetékét.

(2) Az anyagigazgatási költséget maximált ár esetén a pótlékkal és anyagárkülönbözettel módosított anyagköltségre vetített 2,0%-os kulccsal kell számítani.

A BRUTTÓ FEDEZET

17. §

(1) Bruttó fedezetként kell előirányozni

a) a központi irányítás költségeit, az anyagigazgatási költség kivételével,

b) az elkülönített (műszaki fejlesztési, garanciális stb.) költségeket,

c) a munkásellátási költségeket,

d) a felvonulási építmények építésének és bontásának a költségeit,

e) a nyereséget.

(2) Maximált árforma esetén a vállalkozó a bruttó fedezet összegét az építmény pótlékkal, többletköltséggel és felárral növelt díjösszegére vetített következő költségkulcsokkal köteles meghatározni:

(3) Maximált árforma esetén az alvállalkozó a bruttó fedezet összegét az általa végzett munka pótlékkal, többletköltséggel és felárral növelt díjösszegére vetített alábbi költségkulcsokkal köteles meghatározni:

a) szak- és szerelőipari munkáknál a (2) bekezdés e) pontja szerint,

b) egyéb munkáknál a (2) bekezdés a)-d) pontjaiban foglalt kulcsok három százalékpontos csökkentésével.

(4) A szerződéskötési kötelezettség alá tartozó munkáknál a (2) és (3) bekezdések szerinti fedezeti kulcsokat öt százalékponttal kell növelni.

(5) Szerződéskötési kötelezettség alá tartozó munkáknál az árhatóság engedélyt adhat a felvonulási és munkásellátási építmények építési és bontási költségeinek külön tételes költségvetés alapján történő megállapítására a (2) és (4) bekezdésekben foglalt bruttó fedezeti kulcsok megfelelő módosításával.

(6) A vállalkozó az 1. § (2) bekezdésében említett munkát végző alvállalkozók, valamint a kisiparosok által végzett építőipari munkák ára után 1% bruttó fedezetet érvényesíthet.

13. §

(1) A felek az építési szerződésben megállapodhatnak abban, hogy ha a tényleges teljesítés eltér a beruházás megvalósítási (folyamatszervezési) hálóterve és munkaprogramja alapján megállapított szerződéses határidőtől, a határidő előrehozása esetén a vállalkozót (alvállalkozót) felár (többlet bruttó fedezet) illeti meg, illetve a határidő túllépése esetén a vállalkozó a fedezeti kulcsból engedményt köteles adni. A felárat és engedményt a szerződésben együttesen és azonos mértékben kell kikötni.

(2) A felárat (többlet bruttó fedezetet), illetve az engedményt a szerződés teljesítésekor benyújtandó számlában kell elszámolni.

(3) A több építmény megvalósítását magában foglaló szerződés esetén az (1)-(2) bekezdésekben foglaltak az üzemeltetés szempontjából meghatározó egyes építményekre is alkalmazhatók.

A TARTALÉKKERET

19. §

A többletmunkák fedezetére az építmények nettó összegére vetítve a következő kulcsok szerint kell tartalékkeretet előirányozni:

a) fenntartási munkáknál és egymillió forintot meg nem haladó építési beruházásoknál 10%,

b) egyéb esetekben 5%.

A KÖLTSÉGTÉRÍTÉSEK

20. §

(1) Az építmény érdekében felmerült, vállalkozó által fizetett

a) jogdijakat, továbbá

b) nem építőipari szolgáltatások díját,

- költségtérítésként - az ÉKN 19. fejezetben foglaltak szerint kell elszámolni.

(2) A vállalkozó a költségtérítést járulékos költséggel nem pótlékolhatja.

A HELYSZÍNI BEJÁRÁS

21. §

(1) Az építési-szerelési munka költségvetésének elkészítéséhez szükséges adatok megállapítása és jegyzőkönyvi rögzítése érdekében helyszíni bejárást kell tartani. A helyszíni bejárást - eltérő megállapodás hiányában - a tervező (a megvalósítási terv készítője) köteles előkészíteni és megszervezni.

(2) A helyszíni bejárásra meg kell hívni:

a) a megrendelőt,

b) a tervezőt,

c) a vállalkozót,

d) nagyberuházás esetén a beruházó felügyeleti szervét, valamint az ár- és számlaellenőrzést gyakorló bankot, továbbá

e) - a szükséghez képest - a közreműködő altervezőt, alvállalkozó, szállító, fuvarozó és egyéb szervezeteket.

(3) A helyszíni bejárásra vonatkozó részletes szabályokat az ÉKN Általános előírása tartalmazza.

A VÁLLALÁSI ÖSSZEG MEGHATÁROZÁSA

22. §

(1) Az építési-szerelési munkák ellenértékét az építési szerződésben

a) tételes költségvetés alapján, vagy

b) átalányárral kell meghatározni.

(2) Az építési-szerelési munkák árát - a helyszíni bejáráson rögzített feltételek és adatok alapján - építményenként összeállított költségvetésben kell előirányozni.

(3) Ha a felek másként nem állapodnak meg, költségvetést nem kell készíteni és munkajegyzék vagy az építési (felmérési) napló adatai felhasználásával összeállított jegyzék alapján kell meghatározni:

a) az élet- vagy vagyonbiztonságot veszélyeztető állapot megelőzéséhez, vagy megszüntetéséhez, illetőleg kár elhárításához szükséges munkák, továbbá

b) a 100 ezer forint értekhatárt meg nem haladó fenntartási munkák

árát.

(4) A költségvetés készítésére vonatkozó részletes tartalmi és eljárási szabályokat az ÉKN tartalmazza.

(5) A költségvetésben az anyagköltség és díj összegét két értékoszlopban kell feltüntetni.

AZ ÁTALÁNYÁR

23. §

(1) Átalányárat a felek a következő módon alkalmazhatnak:

a) maximált árformába tartozó munkáknál úgy, hogy az építmény, illetőleg annak alépítményi vagy felépítményi és befejező részének ellenértékét a 22. § szerint készített tételes költségvetés - vagy korábban megvalósult ugyanilyen épületről készült számla - alapján egyösszegben határozzák meg,

b) szabad árformába tartozó munkáknál úgy, hogy a teljesítés ellenértékét egyösszegben határozzák meg.

(2) Az (1) bekezdés a) pontja alá tartozó esetben az átalányár a tételes költségvetés összegét a tartalékkeretnek és a 15. § (1) bekezdése szerint előirányzott árkockázati fedezetnek megállapodás szerinti részével, legfeljebb azonban a tartalékkeret és az árkockázati fedezet teljes - építményrészre vonatkozó átalányáras megállapodás esetén arányos - összegével haladhatja meg.

(3) Átalányáras szerződés esetén a 15. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezések nem alkalmazhatók. Az átalányáron felül csak pótmunkák számolhatók el.

(4) A kivitelezés ideiglenes melléképítményeire átalányáras megállapodás nem köthető.

A HATÓSÁGI ÁRJEGYZÉKEK ÉS ÁRGYŰJTEMÉNYEK

24. §

(1) Az árhatóság

a) a típustervek alapján, panelos építési technológiával megvalósuló építmények (építményrészek) maximált árát hatósági árjegyzékben,

b) az általánosan előforduló tételek maximált árformába sorolt építési-szerelési munkáknál alkalmazható anyagköltségét és díját hatósági ár-gyűjteményben,

c) az általánosan előforduló tételek szabad árformába tartozó építési-szerelési munkáknál irányárjelleggel alkalmazható anyagköltségét és díját, valamint az irány bruttó fedezeti kulcsot irányáras árgyűjteményben

teszi közzé.

(2) Az (1) bekezdés szerinti árak - amennyiben a kötelező alkalmazásukról az árhatóság külön nem intézkedett - a felek közös megegyezése esetén alkalmazhatók.

(3) Az (1) bekezdés szerinti árak alkalmazása esetén árelemzést nem kell készíteni.

VEGYES RENDELKEZÉSEK

25. §

A lakosság megrendelésére végzett munkáknál a vállalkozó által a tervezői költségelőirányzat keretén belül javasolt célszerűbb műszaki megoldással érintett szerkezet vagy munkarész ellenértékének a meghatározása során a felek az ármaximáló rendelkezéseket nem hagyhatják figyelmen kívül.

A MEGRENDELŐ SZOLGÁLTATÁSAI

26. §

(1) A megrendelő által az építési-szerelési munkával kapcsolatban adott anyag és nyújtott szolgáltatás esetén az árat úgy kell kialakítani, mintha a munka a vállalkozó által beszerzett anyagból, ill. általa Végzett szolgáltatásból valósulna meg.

(2) A nyújtandó anyag- és szolgáltatásnak a költségvetésben előirányzottal arányos ellenértékében a feleknek előzetesen - lehetőség szerint a helyszíni bejárás során - meg kell állapodniuk.

(3) A költségvetésben visszatérítésként kell előirányozni a (2) bekezdés szerint megállapított

a) anyag- és fuvarozás ellenértékének 1,01-szeresét;

b) egyéb szolgáltatás ellenértékének 1,03-szorosát.

HATÁLYBALÉPTETŐ RENDELKEZÉSEK

27. §

(1) E rendelet a kihirdetése napján lép hatályba; egyidejűleg hatályát veszti a 17/1975. (XII. 29.) ÉVM-ÁH rendelet, valamint az azt módosító 25/1976. (XII. 19.) ÉVM-ÁH és 31/1977. (XII. 14.) ÉVM-ÁH rendelet.

(2) A rendelet rendelkezéseit az 1980, január 1. napját követően kötött építési szerződések esetében kell alkalmazni. A korábban kötött építési szerződések alapján végzett, de 1979. december 31. napjáig be nem fejezett és pénzügyileg el nem számolt munkák árára a hatályon kívül helyezett jogszabályokat kell az árhatóság által az átmenő munkák árára vonatkozóan közzétett rendelkezések figyelembevételével alkalmazni.

Dr. Szabó János s. k.,

építésügyi és városfejlesztési minisztériumi államtitkár

Melléklet a 3/1980. (I. 19.) ÉVM-ÁH rendelethez

FOGALMI MEGHATÁROZÁSOK

1. Építési-szerelési munka: minden olyan tevékenység, amelynek közvetlen célja új építmény létrehozása, meglévőnek újjáépítése, terjedelmének növelése, átalakítása, továbbá az építőipari szolgáltatás.

2. Építmény: olyan ideiglenes vagy végleges rendeltetéssel megvalósított ingatlan jellegű, műszaki alkotás (épület, mérnöki létesítmény, műtárgy stb.), amely általában a talajjal való egybeépítés (az alapozás) révén, vagy a talaj természetes állapotának, természetes geológiai alakulatának megváltoztatása révén jöhet létre (válhat ingatlanná), a talajtól elválasztva eredeti rendeltetésének megfelelő használatra alkalmatlanná válik. Az építményhez tartoznak az építmény használhatóságát biztosító beépített vezetékek, szerelvények és berendezések, felvonók, valamint mindezek működtetéséhez szükséges automatikák is. Az építmény besorolását a mindenkor érvényes "Építményjegyzék" szerint kell elvégezni.

3. Épület: olyan építmény, amely a környező külső tértől épületszerkezetekkel részben vagy egészben elválasztott teret alkot és ezzel

- a munkavégzés (ipari, mezőgazdasági termelés);

- a huzamos emberi tartózkodás;

- az anyag- és terméktárolás

építészeti feltételeit biztosítja. A vegyes rendeltetésű épületet a térfogat szerint legdöntőbb épületrész rendeltetése alapján kell meghatározni. A dilatációval vagy naktaggal csatlakozó épületrészeket akkor kell külön épületnek tekinteni, ha magassági csoport, építésmód és rendeltetés szempontjából különböznek egymástól.

4. Panelos építésmóddal megvalósított épület: előregyártott fal- és födémelemekből készülő olyan épület, amely az elemek élei mentén (összeépítés) kapcsolás által válik térbeli szerkezetté.

5. Könnyűszerkezetes építésmóddal megvalósított épület: magas ipari készültségi fokú, helyszíni átalakítást, méretrevágást nem igénylő felépítményi szerkezeti elemekből (rendszerkomponensekből) száraz kötéssel szerelt olyan épület, amelynek váz, vagy ezt helyettesítő szerkezete fém, műanyag vagy fa, függőleges térelhatároló szerkezete pedig 100 kp/m2-nél nem nehezebb, vagy gázbeton. Nem tartozik ide az ipari épület olyan acélvázszerkezete, amelyet technológiai igénybevételre méreteznek,

6. Kísérleti építmény: az olyan építmény, épület, ezek szekciója és szelete, továbbá az olyan műtárgy megvalósítása, amelynek kivitelezése során újfajta építési módot, illetve szerkezeti megoldást kísérleteznek ki, vagy amelynél kísérleti céllal újfajta terméket használnak fel.

7. Szak- és szerelőipari munkák: az ÉKN alábbi fejezeteibe (tételfőcsoportjaiba) tartozó munkák:

36-2, 3, 4 építési és gépészeti hő- és hangszigete-

42 lések burkolatok (a 42-1 tételfőcsoport és a 42-22, 42-91 és 42-94 tételcsoportok kivételével)

43 épületbádogos szerkezetek

44 épületasztalos szerkezetek

45 épületlakatos szerkezetek

46 épületüvegezések

47 szobafestés falkárpitozás, mázolás és egyéb korrózió elleni védőbevonatok

48 épülettartozékok és felszerelések

71 épületvillamos berendezések

73 felvonóberendezések

81 épületgépészeti csővezetékek és csőszigetelések

85 épületgépészeti szerelvények és berendezési tárgyak

88 szellőzési és klímaberendezések

8. Beruházási munka: minden olyan tevékenység, amelynek célja új létesítmény létrehozása; a meglevő építmény részleges vagy teljes újraépítése, terjedelmének növelése, továbbá olyan korszerűsítése és átalakítása, amelynek során az építmény feladatának ellátására alkalmasabbá válik, funkciója bővül vagy eredeti rendeltetése megváltozik; az építmény teljes vagy alapokig terjedő megsemmisítése (szanálása).

9. Költségvetés: általában a műszaki tervek alapján építményenként készített olyan tervirat, amely az építmény megvalósításához szükséges munkatételek felsorolását tartalmazza, azok kiírási szövegének, mennyiségének, anyagköltségének, díjának és értékének meghatározásával,

10. Átalányár: az építmény egészére vagy részére vonatkozó - a felek által egy összegben meghatározott - ár.

11. Lakosság megrendelésére végzett munka: a magánszemély és társasház közösség által megrendelt munka.

12. Többletmunka: a kivitelezési tervdokumentációban szereplő, de a költségvetésben egyáltalán nem, vagy nem kellő mértékben előirányzott építési-szerelési munka.

13. Pótmunka: a kivitelezési tervdokumentációban nem szereplő építési-szerelési munka.