23/1981. (XI. 26.) MÉM rendelet
az állategészségügyről szóló 1981. évi 3. törvényerejű rendelet végrehajtására kiadott 6/1981. (IV. 12.) MÉM rendelet módosításáról
Az állategészségügyről szóló 1981. évi 3. törvényerejű rendelet 20. §-ának (2) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján az érdekelt miniszterekkel, országos hatáskörű szervek vezetőivel, továbbá az érdekképviseleti szervekkel egyetértésben a következőket rendelem:
1. §
Az állategészségügyről szóló 1981. évi 3. törvényerejű rendelet végrehajtására kiadott 6/1981. (IV. 12.) MÉM rendelet 1. számú melléklete helyébe e rendelet 1. számú melléklete, 4. számú melléklete helyébe pedig e rendelet 2. számú melléklete lép.
2. §
Ez a rendelet 1982. január 1. napján lép hatályba.
Váncsa Jenő s. k.,
mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter
1. számú melléklet a 23/1981. (XI. 26.) MÉM rendelethez
Az állattartásra szolgáló építmények használatának állategészségügyi előírásai
I.
Fogalommeghatározások
A rendelet alkalmazása szempontjából
a) nagyüzemi méretű állattartó telep az, amelyen a férőhelyek száma legalább 300 tehén, vagy 400 növendék (hízómarha), vagy 2000 sertés (juh), vagy 20 000 baromfi, vagy 1500 anyanyúl épületben való elhelyezését teszi lehetővé,
b) nagyüzemi méretünél kisebb állattartó telep az, amelyen egy vagy több nagyüzemi állattartási épületben az a) pontban meghatározott létszámnál kevesebb állat tartható,
c) nagyüzemi állattartási épület (a továbbiakban: állattartási épület) a mezőgazdasági nagyüzem tenyész- vagy haszonállat istállója, ellető, nevelő, betegelkülönítő, karantén épülete,
d) a nagyüzemi állattartással kapcsolatos, állatjárványügyi szempontból jelentős egyéb építmények:
- az állattartó telep, a trágyakezelő telep, a hullatemető kerítés,
- öltöző,
- járműfertőtlenítő,
- állatrakodó,
- tejház (tejátadó helyiség),
- kényszervágó helyiség,
- hullakamra (állathulla-gyűjtőkamra, boncolásra alkalmas helyiség),
- hullatemető, hullaemésztő verem, dögkút, hullaégető (állathulla-égető),
- trágyakezelő telep,
- takarmány- vagy alomanyag-tároló (épület, fészer, szérű),
- juhfürösztő medence,
- kezelőfolyosó,
- kút,
- baromfikeltető,
- takarmánykeverő épület.
e) Az állategészségügyi szervek kistermelői állattartással kapcsolatos szakfeladatait az Állategészségügyi Szabályzat tartalmazza.
II.
Az állattartási épületek és az állattartással kapcsolatos egyéb építmények használatbavételi engedélyezési eljárása során közreműködő állategészségügyi szakhatóság első fokon a járási (városi, fővárosi kerületi) főállatorvos, másodfokon a megyei, fővárosi állategészségügyi állomás igazgatója, aki a következők szerint ellenőrzi a rendeltetésszerű használhatóságot:
1. A nagyüzemi méretű, illetőleg a nagyüzemi méretűnél kisebb állattartó telepek esetében ellenőrizni kell, hogy
a) a kötetlen tartású szarvasmarha-telepen, illetőleg legelői tartás esetén kezelőfolyosóról vagy lekötési lehetőségről gondoskodtak,
b) higtrágya keletkezése esetén fertőtlenítés céljára trágyagyűjtő rendelkezésre áll, zárlattér céljára a telep (istálló) közelében erdő- vagy szántóterületet kijelöltek, ahol a fertőzött higtrágyát ártalmatlanná lehet tenni,
c) a nagyüzemi méretű állattartó telepen, a kisebb méretű telepek esetében pedig mezőgazdasági üzemenként az istállók és a járművek tisztításához és fertőtlenítéséhez legalább egy nagynyomású - lehetőleg meleg vízzel, vagy gőzsugárral is működő - fertőtlenítő gépről gondoskodtak,
d) a tenyésztojás-termelő telepen tojás fertőtlenítésre alkalmas berendezésről gondoskodtak; ilyen berendezésre akkor nincs szükség, ha a telepen nem létesül tojástároló, s a tojásokat olyan keltető állomásra szállítják, ahol fertőtlenítik azokat,
e) a juhtartó üzemben juhfürösztő kádról vagy medencéről gondoskodtak.
2. Nagyüzemi méretű állattartó telep esetében ellenőrizni kell, hogy
a) a telepet - a legeltetéses állattartás kivételével - ember, vagy kóbór állatok behatolását akadályozó kerítéssel körülvették; nem szükséges kerítés a teljesen zárt rendszerrel működő állattartási épületek esetén,
b) a telep egyszerűen kivitelezhető fekete-fehér rendszerű öltözővel rendelkezik, amelynek az utcai ruha tárolására szolgáló külső öltözőjét a mosdóhelyiség választja el a munkaruha elhelyezésére szolgáló belső öltözőtől,
c) a telep kapujában az útburkolat kialakítása a járművek megtisztítását és fertőtlenítését lehetővé teszi,
d) a telep rendelkezik boncolásra alkalmas, egyszerű kivitelű hullakamrával; nem szükséges hullakamra abban az esetben, ha a mezőgazdasági nagyüzem központi boncolóval rendelkezik, ahová a telepekről rendszeresen elszállítják az állathullákat,
e) ha a hullafeldolgozáshoz szükséges, megfelelő befogadóképességű községi létesítmény nem áll rendelkezésre, hullatemető (hullaemésztő verem, vagy hullaégető) létesült,
f) a kerítéshez csatlakoztatva helyezték el mindazokat az építményeket, amelyek a külső személy- és járműforgalommal kapcsolatosak (pl. öltöző, állatrakodó, tejház, vagy tejátadó, karantén épület, kényszervágó, hullakamra),
g) a tehenészeti telepen - a tehénállomány legalább 1%-a részére elegendő férőhellyel -betegelkülönítő istállóról, vagy valamelyik állattartási épületből leválasztott, külön bejáratú helyiségről gondoskodtak,
h) a tejtermelő tehenészeti telepen az ellető férőhelyek száma - az ellések egyenletes elosztását alapulvéve - legalább 3 nap ellés előtti és legalább 10 nap ellés utáni elhelyezést tesz lehetővé, az elletésre szolgáló építmények, a fecstejjel, az érett tejjel vagy tejpótlóval táplált, valamint a választott borjak elhelyezésére szolgáló létesítmények az évenként többszöri, időszakos fertőtlenítést lehetővé teszik.
3. Nagyüzemi méretűnél kisebb állattartó telepek esetében ellenőrizni kell, hogy
a) a telepen átöltözésre és mosakodásra alkalmas helyiségről gondoskodtak,
b) az állattartási épületeket úgy helyezték el, hogy különleges járványveszély esetén a személy-és járműforgalmat a járványelleni védelem szempontjainak megfelelően lehet megszervezni, nagyüzemi méretű állattartó teleppé történő fejlesztés esetén pedig a külső járműforgalommal kapcsolatos épülethez csatlakoztatva lehet a kerítést megépíteni.
4. Az állattartó telepeken kívül létesült, óránként 10 tonnánál nagyobb teljesítményű takarmánykeverő üzemek, valamint legalább 100 000 keltetőtojás befogadására alkalmas keltető állomások esetében ellenőrizni kell, hogy fertőződésük megelőzésére a telepekéhez hasonlóan kerítés, fekete-fehér rendszerű öltöző, és - ha járművek behajtanak a területére - járműfertőtlenítő rendelkezésre áll.
Egyedi kérelem alapján a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter az 1-4. pontban foglaltaktól eltérő állategészségügyi követelményeket is engedélyezhet.
2. számú melléklet a 23/1981. (XI. 26.) MÉM rendelethez
Bejelentési kötelezettség alá vont fertőző állatbetegségek
1. afrikai sertéspestis
2. baromfi pestis
3. fertőző sertésbénulás
4. gümőkór
5. keleti marhavész
6. lovak fertőző kevésvérűsége
7. mézelő méhek atkakórja (Acarapis Woodi)
8. mézelő méhek nyúlós és egyéb költésrothadása
9. ragadós száj- és körömfájás
10. sertések hólyagos betegsége (SVD)
11. sertéspestis
12. szarvasmarhák ragodós tüdőlobja
13. takonykór
14. tenyészbénaság
15. veszettség
16. brucellózis
17. kacsapestis (kacsák vírusos bélgyulladása)
18. Aujeszky-féle betegség
19. baromfikolera
20. juhhimlő
21. lépfene
22. pontyfélék tavaszi viraemiája (fertőző hasvízkórja)
23. rühösség