6/1981. (IV. 12.) MÉM rendelet

az állategészségügyről szóló 1981. évi 3. törvényerejű rendelet végrehajtásáról

Az állategészségügyről szóló 1981. évi 3. törvényerejű rendelet 20. § (2) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján az érdekelt miniszterekkel, országos hatáskörű szervek vezetőivel, továbbá az érdekképviseleti szervekkel egyetértésben a következőket rendelem:

1. § (1) E rendelet hatálya kiterjed:

a) a haszonállatok (a gazdasági haszon céljából tartott emlősök, baromfi és egyéb madárfajok, méhek, halak és egyéb hasznos víziállatok), valamint ezek szaporítóanyagai (sperma, embrió, tojás, ikra, báb);

b) a vadon élő állatok (a vadon tenyésző állatok);

c) a védett állatok (a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter által védetté nyilvánított állatok és a génbankként kezelt állatfajok egyedei);

d) a fegyveres erők és a fegyveres testületek, továbbá a rendészeti szervek (a továbbiakban: fegyveres testületek) feladatainak ellátása céljából tartott állatok;

e) a sport, valamint különleges célból kiképzett állatok (versenylovak, versenykutyák, sportgalambok, solymász madarak, vadász-, vakvezető-, és jelzőkutyák);

f) a bemutatásra szolgáló állatok (állatkerti vagy mutatványos célból tartott állatok);

g) a tudományos-kutatási és laboratóriumi vizsgálati célból tartott állatok;

h) a kedvtelésből tartott állatok (a magánszemélyek tulajdonában levő, az a)-g) pont alá nem tartozó emlősök, madarak, hüllők, halak és egyéb víziállatok);

i) járványos állatbetegségek terjesztésére alkalmas anyagok, tárgyak és eszközök, valamint állati és növényi eredetű takarmányok;

j) a bejelentési kötelezettség alá tartozó fertőző és parazitás betegségek kórokozó törzsei forgalmának az állatok tenyésztésének és tartásának, az e célokat szolgáló telepek, épületek és más építmények, berendezések, tartástechnológiák alkalmazásának, a takarmányok és kiegészítő anyagok előállításának és forgalmazásának állategészségügyi feltételeire, valamint e feltételek megtartásának ellenőrzésére.

(2) Az (1) bekezdésben felsorolt állategészségügyi feltételeket, valamint e feltételek megtartásának ellenőrzését a fegyveres testületek szolgálati állatállománya vonatkozásában a belügyminiszter, illetőleg a honvédelmi miniszter - a földművelésügyi miniszterrel egyetértésben - e rendelet szabályaitól eltérően is szabályozhatja.

2. § Az állatok levágásának, az állati eredetű élelmiszer nyersanyagok, félkész- és késztermékek termelésének, feldolgozásának és forgalmazásának élelmiszerhigiéniai feltételeit, valamint ellenőrzésének rendjét külön jogszabály tartalmazza.

3. § Az állategészségügyi tevékenység irányítása kiterjed

a) az állatbetegségekkel, illetőleg állatról emberre is átterjedő betegségekkel kapcsolatos, valamint a fertőző kórokozókkal végzett tudományos tevékenységre és ezeknek más minisztérium vagy országos főhatóság által irányított hasonló tárgyú tudományos tevékenységgel való összehangolására;

b) a kórokozókkal folytatott kutatási, valamint kórmeghatározási munkák szakmai és biztonsági feltételeinek megállapítására;

c) az állategészségügyi intézmények, a társadalmi szervek, valamint a szakemberek bevonásával szervezett állategészségügyi felvilágosításra és ismeretterjesztésre.

4. § (1) Az állategészségügyi területi hatósági feladatokat - a jogszabályban meghatározott eltérésekkel - a szakigazgatási intézményként működő megyei, fővárosi állategészségügyi és élelmiszer-ellenőrző állomás (a továbbiakban: Állomás) látja el.

(2) A helyi állategészségügyi hatósági feladatokat az Állomás által kinevezett, közszolgálati jogviszonyban levő állatorvosok látják el.

(3) A R. 26. § (2) bekezdésében meghatározott hatósági feladatokat, az állatorvosi magángyakorlatról és a magánállatorvosok hatósági tevékenységének szabályozásáról szóló 21/1992. (VIII. 3.) FM rendelet 9. §-a alapján foglalkoztatott állatorvos nem láthatja el.

(4) Az állategészségügyi határállomás első fokú állategészségügyi hatóság, amely a területileg illetékes Állomás felügyelete alatt működik.

5. § (1) Az Állomások keretében a szakmai feladatok ellátása céljából kirendeltségek, állategészségügyi diagnosztikai laboratóriumok, állatkórházak és állatorvosi rendelők működnek.

(2) Az állategészségügy területén felmerülő egyéb szakfeladatok közül:

a) az élelmiszer-előállítással és -forgalmazással összefüggő élelmiszerhigiéniai ellenőrzéseket, valamint az élelmiszerek minőségellenőrzését - jogszabályban meghatározott megosztásban - a hatósági állatorvos, az Állomás, illetőleg az Állategészségügyi és Élelmiszer Ellenőrző Központ (a továbbiakban: Központ);

b) a hazai és külföldi állatgyógyászati-, oltó-, kórjelző anyagok, gyógyszerkészítmények, gyógyszerezett takarmányok törzskönyvezés előtti, illetőleg engedélyezés utáni ellenőrzését az Állatgyógyászati Oltóanyagellenőrző Intézet, illetőleg az Országos Állategészségügyi Intézet;

c) az Állomások anyagi-műszaki irányítását a Központ látja el.

6. § Az élelmiszer-előállító üzem és forgalmazó hely létesítését, felszerelését, továbbá az élelmiszer-feldolgozást, valamint a forgalmazást az állategészségügyi és élelmezés-egészségügyi feltételek ellenőrzésére jogosult szervek ellenőrzik, szükség szerint az üzem vagy a forgalmazási hely működését felfüggeszthetik. Ezek a szervek bírálják el az állati eredetű élelmiszer nyersanyagok, félkész- és késztermékek közfogyasztásra való alkalmasságát, indokolt esetben forgalmukat korlátozhatják, megsemmisítésüket elrendelhetik.

7. § (1)-(3)

(4) A méhegészségügyi feladatok ellátásában szükség szerint községenként egy vagy több méhegészségügyi felelős működik közre. A méhegészségügyi felelőst a méhbetegségek felismerésében és a megelőző, gyógyító eljárásokban jártas méhészek közül az Állomás jelöli ki és látja el megbízólevéllel.

(5) A méhegészségügyi vizsgálatért és az ezzel kapcsolatos feladatok ellátásáért a minisztérium által megállapított díjat kell fizetni. A díj a vizsgálatot végző méhegészségügyi felelőst illeti meg.

8. § Az Állomás igazgatója illetékességi területén a hatósági állatorvosi ellátás érdekében körzeteket alakít ki. A Htv. 39. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján a települési önkormányzat(ok) képviselőtestülete és az állatorvosok területileg illetékes szakmai érdekképviseleti szerve véleményezi a körzetek kialakítását és a körzet hatósági állatorvosának kinevezését. Az Állomással közszolgálati jogviszonyban álló körzeti hatósági állatorvos körzetében - ha arról az állattartó más magángyakorlatot folytató állatorvos szolgáltatásainak igénybevételével nem gondoskodott - jogosult, illetőleg köteles magángyakorlati szolgáltatást nyújtani a hozzá forduló állattartónak.

9. §

10. § Az Állomás az illetékességi területén működő valamennyi állatorvos munkája felett hatósági és szakmai ellenőrzést gyakorol.

11. § (1) Az állategészségügyi szolgáltatásokért - ha a jogszabály kivételt nem tesz - díjat kell fizetni.

(2)

(3)

12. § (1) Épületeket és más építményeket (telepeket) az 1. számú mellékletben meghatározott állategészségügyi követelmények megvalósítása esetén szabad állattartás céljára hasznosítani.

(2) Az állattartásra szolgáló épület, más építmény (telep), vagy berendezés üzemeltetését állategészségügyi szempontból a hatósági állatorvos ellenőrzi.

13. § Az állattartási technológia kialakításánál figyelembe kell venni a mezőgazdasági nagyüzemek és a kistermelők gazdasága közötti együttműködést.

14. § (1) Az állattartásra szolgáló létesítményt rendszeresen, évente legalább egy alkalommal - az egyszerre betelepített és kiürített telepeket (elkülönített teleprészt, ólat, istállót stb.) minden kiürítés után - fertőtleníteni kell és folyamatosan kell gondoskodni a rágcsálók, valamint a kártevő rovarok irtásáról.

(2) A mezőgazdasági nagyüzem állattartó telepére csak kéz és lábbeli fertőtlenítés, átöltözés vagy védőköpeny, sapka és védőlábbeli felvétele után szabad belépni. Az állatorvos a belépéshez - szükség esetén - egyéb feltételeket (pl.: fertőtlenítő mosakodást) is előírhat.

(3) Járművek és fertőzés közvetítésére alkalmas tárgyak csak fertőtlenítés után bocsáthatók be a mezőgazdasági nagyüzem állattartó telepére.

15. § (1) A takarmányozásban tilos hormon tartalmú és hormon hatású, továbbá az ember, illetőleg az állat egészségét veszélyeztető kémiai anyagok használata.

(2) Az állatok szaporodási, termelési eredményeinek növelésére vagy más célból tilos olyan kémiai vagy biológiai szereket alkalmazni, amelyek az állatok egészségi állapotára, illetve az állati terméket fogyasztó ember egészségére károsan hatnak.

(3) Az állatok sportteljesítményének fokozását szolgáló ajzószeres vagy ezzel egyenértékű egyéb beavatkozást alkalmazni nem szabad.

(4) A mezőgazdasági nagyüzem tejet, fölözött tejet, savót és írót csak 20 percig tartó, 82 °C-os hőkezelés után használhat fel takarmányozási célra. Ha az állategészségügyi helyzet lehetővé teszi, az állatorvos hozzájárulásával a hőkezelést mellőzni lehet.

(5) Az állattartó a konyhai ételhulladékot 20 percig tartó hevítés után használhatja takarmányozási célra.

(6) Vágóhídi hulladékot legalább 20 percig tartó főzés, vagy lisztté történt feldolgozás, vagy azokkal egyenértékű - a feldolgozás helye szerint illetékes Állomás által esetileg engedélyezett - más módszerrel történt feldolgozás után szabad állatok etetésére felhasználni. A felhasználás helye szerint illetékes Állomás - a vágóhíd helye szerint illetékes Állomással egyetértésben - kivételesen engedélyezheti feldolgozatlan hulladék felhasználását állatok etetésére.

16. § A mezőgazdasági nagyüzemben az állatok takarmányozását, a takarmányozásra felhasznált mezőgazdasági terményeket, azok kezelését, tárolását, továbbá az üzemben előállított ipari takarmányokhoz felhasznált anyagokat, valamint az előállítás módját az állatorvosnak folyamatosan figyelemmel kell kísérnie.

17. § Ha a takarmány vagy a takarmányt előállító üzem az állategészségügyi követelményeknek nem felel meg, az állatorvos a szükséges intézkedések megtétele érdekében az állomást értesíti, annak intézéséig a takarmány felhasználását megtilthatja.

18. § (1) Az állatok itatására a mezőgazdasági nagyüzemben lehetőleg ivóvíz minőségű vizet kell felhasználni. A felhasznált víz minőségéről, a kutak karbantartásáról, fertőtlenítéséről, a felesleges víz elvezetésének módjáról a kút kezelője gondoskodik.

(2) A folyóvizeket a szennyvízbeömlő nyílásoktól lefelé legalább 5 km távolságon belül nem szabad itatásra és úsztatásra felhasználni.

19. § (1) A legelő vagy legeltetésre használt gyepterület (a továbbiakban: legelő), valamint az ottlevő kút, itatóhely, egyéb víznyerőhely állategészségügyi szempontból kifogástalan állapotáról a tulajdonos, a kezelő, illetőleg a használó köteles gondoskodni.

(2) A legelőt úgy kell gondozni, hogy azon az állatokat károsító kártevők minél kisebb számban maradjanak, talaja vízrendezett, mérgező növényektől, valamint a legelő állatok egészségét vagy testi épségét veszélyeztető hulladékoktól mentes legyen. A legelőn az átjárást lehetőleg meg kell tiltani, az állatok egészségét, testi épségét veszélyeztető létesítményt létrehozni és ilyen anyagokat tárolni nem szabad. A legelőn állati hullát elásni tilos.

(3) A legelőn növényvédőszeres kezelés után csak az előírt várakozási idő elteltével, műtrágyázás esetén pedig csak lemosó öntözés vagy eső után szabad legeltetni.

20. § (1) A legelőre csak állatbetegségben nem szenvedő vagy a fertőzéstől, illetőleg annak gyanújától, valamint bőrbagocslárvától és májmételyektől mentes, továbbá fertőzöttség esetén a kihajtás előtt legalább 14 nappal hatékony gyógyszerrel kezelt állatokat szabad kihajtani. A tartósan legelőn tartott állatokat kihajtás előtt az állatorvossal meg kell szemléltetni.

(2) A legelő állatokat veszettség ellen egy éven belül beoltott és a legeltetés előtt galandférgek ellen hatékony gyógyszerrel kezelt kutyával szabad őriztetni.

(3) A tartósan legelőn tartott állatok gyógykezelésének és védőoltásának elvégzéséhez kalodát (kezelőfolyosót) kell létesíteni. A beteg állatok részére elkülönítő karámról kell gondoskodni.

21. § A termékenyítési eljárásokat kizárólag egészséges, fertőző betegségtől és parazitózistól mentes állatokkal, fertőzésmentes termékenyítő anyaggal, valamint fertőtlenített felszereléssel szabad végezni. A hatósági állatorvos az állategészségügyi előírásoknak meg nem felelő eljárás esetén a termékenyítést - a feltétel teljesítéséig - korlátozhatja vagy megtilthatja.

22. § (1) Állatot, állati eredetű terméket, állatbetegségek terjesztésére alkalmas anyagot csak a földművelésügyi miniszter, valamint a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter által együttesen kijelölt állategészségügyi határállomáson keresztül szabad az országba behozni, onnan kivinni vagy az országon átszállítani.

(2) A Földművelésügyi Minisztérium (a továbbiakban: minisztérium) előzetes állategészségügyi engedélyével lehet:

a) az 1. § (1) bekezdése a)-d) pontjaiban megnevezett állatokat, azok szaporítóanyagait, valamint - a 23. § (1) bekezdése b) és c) pontjaiban és a (2) bekezdésében meghatározott kivételekkel - az 1. § (1) bekezdése i) és j) pontjaiban megnevezett állati eredetű élelmiszer-nyersanyagokat, félkész és késztermékeket, növényi és állati eredetű takarmányokat, anyagokat, tárgyakat és eszközöket, továbbá kórokozó törzseket (a továbbiakban: áru) az országba behozni.

A minisztérium az előzetes engedélyt országok és áruk szerint általános érvénnyel, egyedi kérelem nélkül is - változtatásig vagy visszavonásig - kiadhatja. Ez esetben az engedély megadását, a feltételekkel együtt közzé kell tenni a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Értesítőben. Az engedély érvényességének felfüggesztését vagy visszavonását a MÉM Értesítőben közzé kell tenni, sürgős esetben a tilalom a sajtó útján is közölhető.

b) a gazdasági haszon céljából tartott emlősállatokat, baromfit, méhet és halat, valamint szárnyas, hasítottkörmű és egypatájú befogott vadat az országon keresztül átszállítani.

(3) A behozatali és átviteli engedélyt az állat, a szaporítóanyag, illetőleg a takarmány, az anyag, a tárgy, az eszköz, és a kórokozó törzs tulajdonosa vagy a szállítást lebonyolító megbízott szerzi be. A behozatali engedély iránti kérelmet a 2. számú melléklet szerinti tartalommal kell előterjeszteni. Átszállítás esetén a kérelemhez csatolni kell a rendeltetési ország legfelsőbb állategészségügyi hatóságának beviteli engedélyét és az átszállítással érintett további következő ország (országok) legfelsőbb állategészségügyi hatósága (hatóságai) átviteli nyilatkozatát.

(4) A behozatali engedély megadása nem érinti az egyéb jogszabályokban előírt engedélyek beszerzésének kötelezettségét, illetve nem pótolja azokat.

(5) A szállítmányokat behozatalkor az engedélyben meghatározott feltételeket igazoló, míg átvitelkor a rendeltetési ország állategészségügyi feltételeit tartalmazó - a származási ország állami állatorvosa által szállítmányonként egy összefüggő lapon, a feladó és fogadó ország legalább egy-egy hivatalos nyelvén kiállított két- vagy többnyelvű - származási és állategészségügyi bizonyítványnak (a továbbiakban: származási bizonyítvány) kell kísérnie. A minisztérium átvitel esetén is előírhatja a magyar nyelvű bizonyítványt.

(6) A behozott állatokat - az 1. § (1) bekezdése e)-h) pontjaiban foglaltak kivételével - a tulajdonos költségére karanténozni kell. A karanténozás időtartama legalább 30 nap, baromfi és nyúl esetében legalább 15 nap.

(7) Az állategészségügyi behozatali és átviteli engedély (a továbbiakban: engedély) tulajdonosa vagy a szállítást lebonyolító megbízott köteles - az engedély számának bejelentésével - a behozatalt megelőző két munkanapon belül a beléptető állategészségügyi határállomást és behozatal esetén a rendeltetési hely szerint illetékes hatósági állatorvost értesíteni.

23. § (1) Előzetes állategészségügyi engedély nélkül, de származási bizonyítvánnyal lehet az országba behozni vagy az országon keresztül átvinni:

a) az 1. § (1) bekezdése e)-h) pontjaiban megnevezett állatot, ha a származási bizonyítványában a származási ország állami állatorvosa igazolta, hogy az állatot szállítás előtt megvizsgálta, egészségesnek találta és a származási helye az elszállításkor az illető állatfajra átragadó fertőző és parazitás betegségektől mentes volt.

Igazolni kell továbbá, hogy

- a kutya, macska származási helyén az utolsó 90 napban veszettség nem állt fenn, valamint a kutyát a szállítás előtt - legalább 30 nappal, de egy évnél nem régebben - veszettség ellen vakcinával beoltották,

- a versenyzési célból szállított sportlovat az elszállítást megelőző egy éven belül takonykórra és lovak fertőző kevésvérűségére megvizsgálták, s a vizsgálat eredménye negatív volt, valamint a származási helyén az elszállításkor egypatás állatokra átragadó fertőző betegség nem állt fenn,

- a röptetés céljából szállított sportgalamb származási állományában az elszállítás idején baromfira átragadó fertőző betegség nem állt fenn, valamint a származási helye nem áll állategészségügyi zárlat alatt;

b) az Európából, Észak-Amerikából, Ausztráliából és Új-Zélandból származó, nem étkezési és nem takarmányozási célú, további ipari feldolgozásra szánt állati eredetű terméket (pl. nyersgyapjú, nyersbőr, csont, toll, szaru, szarv, pata, szőr, halolaj, ipari zsír, organoterápiás szer, trófea), ha származási bizonyítványában a származási ország állami állatorvosa igazolta, hogy a termék egészségesen levágott vagy elejtett állattól származik, és a származási helye az elszállításkor mentes volt a termékkel terjeszthető minden állatbetegségtől.

A szállítmány tulajdonosa vagy a szállítást lebonyolító megbízott köteles a behozatalt megelőző két munkanapon belül értesíteni a beléptető állategészségügyi határállomást és a rendeltetési hely szerint illetékes hatósági állatorvost;

c) a legalább 72 °C-on 15 másodpercig hőkezelt tejterméket, fagyasztott, illetve előhűtött halat, rákot és más vízi állatot, valamint az ezekből készült konzerveket, ha a származási ország állami állatorvosa igazolja, hogy az állat, a termék, az anyag fertőző állatbetegségtől mentes helyről származik és nem, vagy legfeljebb az illető idegen anyagra, mikroorganizmusra megállapított legnagyobb megengedett mennyiségig tartalmaz az emberi, illetve az állati szervezetre káros anyagot, mikroorganizmust és parazitát, valamint radioaktív szennyezettsége nem haladja meg a meghatározott mértéket. Élelmiszerek esetében azt is igazolni kell, hogy a kifogott vízi állatokat, illetőleg az e pontban megnevezett terméket az illetékes hatóságok által engedélyezett helyen és módon, rendszeres egészségügyi és állategészségügyi hatósági felügyelet alatt nyerték, kezelték, tárolták, dolgozták fel, szállították, és hogy azok emberi fogyasztásra feltétel nélkül alkalmasak.

A bizonyítványt legalább a feladó ország nyelvén és magyarul, a 22. § (5) bekezdésében előírtak szerint kell kiállítani.

(2) Engedély és származási bizonyítvány nélkül hozhatók be az országba:

a) a vámszabályoknak, valamint a postai szabályzatnak megfelelő küldeményként feladott, illetőleg a közlekedési vállalatok személy- és árufuvarozási szabályzata szerint kézipoggyászban szállítható mennyiségű, nem kereskedelmi célból behozott állati eredetű élelmiszer, továbbá a vasúti étkező- és hálókocsiban, autóbuszon, hajón, repülőgépen a személyzet, valamint az utasok ellátását szolgáló élelmiszer. Ez a kedvezmény nem vonatkozik a kézipoggyászban szállított és a postai küldeményként feladott nyers húsra és hőkezelésen át nem esett állati eredetű termékekre;

b) Európából, Észak-Amerikából, Ausztráliából és Új-Zélandból ipari eljárással kikészített vagy feldolgozott, nem étkezési és nem takarmányozási célra szolgáló állati eredetű termékek (pl. gyárilag mosott gyapjú, talpbőr, cserzett bőr, kész szőrme és bőrruházati termék).

(3) Az (1) bekezdésben meghatározott feltételek meglétét a belépés helye szerint illetékes állategészségügyi határállomás ellenőrzi, és azok hiánya esetén a behozatalt, illetőleg az átvitelt megtiltja.

(4) Nemzetközi szerződés alapján vagy járványveszély esetén a földművelésügyi miniszter az (1) és (2) bekezdésben meghatározott esetben is előírhatja a behozatali, illetőleg az átviteli engedély megszerzését.

24. § (1) Az állategészségügyi határállomás behozatal esetén a belépéskor, kivitel esetén a kilépéskor, átszállítás esetén mind a be-, mind a kilépéskor ellenőrzi az országon átmenő forgalomban az állategészségügyi rendelkezések megtartását, a dokumentumokat, az áruk azonosságát, a szállító eszközöket, az áruk alkalmasságát és az élő állatok egészségi állapotát.

(2) Ha az állategészségügyi határállomás a szomszédos országból származó vagy átszállítani kívánt áruk ellenőrzésekor rendellenességet állapít meg, a szállítmányt vissza kell irányítania. Ha a rendellenességet nem szomszédos országból belföldi rendeltetéssel érkező árun állapítják meg, a szállítmányt fel kell tartóztatni és a továbbiakban a minisztérium utasítása szerint kell eljárni.

25. § Állatokat az országon átszállítani csak olyan módon szabad, hogy azok hazai állatállománnyal ne érintkezhessenek.

26. § (1) Állat, állati eredetű termék és állatbetegségek terjesztésére alkalmas anyag vagy eszköz kivitele esetén a küldemény által érintett országok állategészségügyi feltételei az irányadók.

(2) Állat, állati eredetű termék és állatbetegségek terjesztésére alkalmas anyag vagy eszköz kivitelekor - ha a küldemény által érintett országban hatályos jogszabály vagy nemzetközi egyezmény másként nem rendelkezik - a feladás helye szerint illetékes hatósági állatorvosnak igazolnia kell, hogy az állat egészséges, továbbá az állati eredetű termék és fertőző állatbetegség terjesztésére alkalmas anyag vagy eszköz fertőző állatbetegséget nem terjeszt.

27. § (1) Az állattartó telep betelepítésére szolgáló állatoknak az országos mentesítés körébe vont betegségek kórokozóitól mentesnek kell lenniük és az állatokat indokolt esetben a parazitózisok elleni gyógykezelésben kell részesíteni. Az országos mentesítésbe vont betegségeket a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Értesítőben (a továbbiakban: MÉM Értesítő) kell közzétenni.

(2) A más mezőgazdasági nagyüzemből vagy kistermelőtől származó állatokat a mezőgazdasági nagyüzemben karanténozni kell. A karantén időtartamát és körülményeit az Állomás határozza meg. Vemhes állatokat az ellést követő diagnosztikai vizsgálatok eredményéig kell karanténban tartani.

(3) A karanténozás feltételeit a mezőgazdasági nagyüzem köteles megteremteni és viselni annak költségeit. A karanténozást a hatósági állatorvos ellenőrzi.

28. § Az állatok felvásárlására szolgáló telep állategészségügyi követelményeknek megfelelő működéséről az üzemeltető szerv gondoskodik. A felvásárló telep állategészségügyi ellenőrzésére a hatósági állatorvos jogosult.

29. § (1) Állatokat csak tiszta és az előző állatszállítás óta fertőtlenített járművön, vasúton, hajón, repülőgépen (a továbbiakban együtt: szállítóeszköz), illetőleg ketrecben, tartályban, konténerben stb. szabad szállítani.

(2) Gazdasági haszon céljából tartott emlősállat, baromfi, hal és méh szállításánál a mezőgazdasági nagyüzem vagy állatok forgalmazásával foglalkozó gazdálkodó szervezet a berakodást csak hatósági állatorvos felügyelete mellett végezheti, kivéve, ha saját állatait megyehatáron belüli telephelyére szállítja.

(3) Nem szükséges a hatósági állatorvos jelenléte baromfi, nyúl, és más prémesállat, hal és méh rakodása esetén, ha az állatokat a szállítást megelőzően 12 órán belül megvizsgálta és egészségesnek találta.

(4) A járványügyi helyzettől függően az Állomás más állatok berakodásához is előírhatja hatósági állatorvos közreműködését.

30. § (1) A berakodás előtt a hatósági állatorvos köteles meggyőződni arról, hogy a szállítóeszköz megfelelően fertőtlenített és állatok szállítására alkalmas. A szarvasmarhát, bivalyt, lovat, szamarat, öszvért és más betegségre gyanús állatot egyenként köteles megvizsgálni, egyéb állatokat meg kell szemlélni. A hatósági állatorvos az állatok berakása, illetve a baromfi megvizsgálása után igazolást állít ki arról, hogy az állatok egészségesek és azt a fuvarlevélhez (menetlevélhez) csatolja.

(2) A fuvaroztató köteles gondoskodni a megfelelő vizsgálati feltételek megteremtéséről (tisztaság, szükség esetén világítás stb.), és a szállításról legalább 24 órával korábban kell a hatósági állatorvost értesíteni.

(3) Az állategészségügyi szempontból nem megfelelő rakodást a hatósági állatorvos megtilthatja, illetőleg a szükséges és biztonságos feltételek megteremtéséig félbeszakíthatja.

31. § (1) Vasúti szállításnál az állatok ki- és berakására a kijelölt állatrakodó állomások szolgálnak.

(2) Más vasúti állatrakodó helyeket az Állomás jelöl ki és egyidejűleg meghatározza, hogy azokat milyen berendezéssel kell ellátni.

32. § Nem szabad szállítani

a) tizenöt naposnál fiatalabb szopóscsikót;

b) nyolcnaposnál fiatalabb szopósborjút, malacot, bárányt, gödölyét;

c) vágóhídra, vágóállatvásárra vemhes, illetve nagymértékben lesoványodott állatot;

d) fertőző állatbetegségben, csonttörésben szenvedő, illetve betegségre vagy fertőzésre gyanús, továbbá a közeli ellés jeleit mutató állatot.

33. § (1) Az állatokat a szállítóeszközön úgy kell elhelyezni (megkötni), hogy természetes testhelyzetben mozoghassanak vagy pihenhessenek.

(2) Ha a szállítás időtartama a 24 órát meghaladja, az állatok itatásáról, 36 órán túl pedig etetésükről is gondoskodni kell.

(3) A 36 órát meghaladó szállítás esetén a szarvasmarha, a bivaly, a sertés, a ló, a szamár, az öszvér, a juh és a kecske mellé olyan kísérőt kell rendelni, aki az állatok ellátásáról gondoskodik és egészségi állapotukat figyelemmel kíséri.

34. § (1) Az állatszállítás után a szállítóeszközt meg kell tisztítani és fertőtleníteni kell.

(2) Ha a gépkocsit ugyanazon a napon egymás után több alkalommal azonos helyről származó állatok szállítására használják, az állatorvos megengedheti, hogy a fertőtlenítést az aznapi utolsó szállítás befejezése után hajtsák végre. A tisztítást azonban minden szállítás után el kell végezni. A tisztításról és a fertőtlenítésről a gépkocsi tulajdonosa köteles gondoskodni.

35. § Az állatok szállításánál az e rendeletben nem szabályozott kérdésekben a szállítóeszköznek megfelelő árufuvarozási szabályzat előírásait kell alkalmazni.

36. §

37. § (1) A tenyésztési célra szolgáló halat 6 napnál nem régebbi, hatósági állatorvos által kiállított, betegség mentességet igazoló bizonyítvány alapján szabad szállítani.

(2) Méhet a hatósági állatorvos által kiállított és a betegségtől való mentességet igazoló, 30 napnál nem régebbi bizonyítvánnyal szabad szállítani. A 30 napot meghaladó vándoroltatás esetén az engedély a vándoroltatás befejezéséig érvényes.

38. § (1)

(2) Az állatvásárra, valamint az állatkiállításra vonatkozó általános előírásokat a 3. számú melléklet tartalmazza.

(3) Az állatvásár vagy állatkiállítás megtartásához a hatósági állatorvos engedélye szükséges.

(4) Az állatvásárra, vagy helyi kiállításra történő állatszállítás állategészségügyi feltételeit a rendezvény helye szerint illetékes Állomás határozza meg.

(5) A nemzetközi részvétellel rendezett, továbbá országos kiállításra történő állatszállítás állategészségügyi feltételeit a minisztérium határozza meg.

39. § (1) Az állatvásár vagy állatkiállítás tartamára az Állomás a felhajtott vagy bemutatott állatok állategészségügyi felügyelete céljából hatósági állatorvost rendel ki.

(2) Az állatvásárra vagy állatkiállításra felhajtott szarvasmarhát, bivalyt, lovat, szamarat, öszvért a kirendelt hatósági állatorvosnak egyenként meg kell vizsgálni, más állatok egészségi állapotát megszemléléssel kell ellenőrizni.

(3) A kirendelt hatósági állatorvos a fertőző betegségre gyanús állatot köteles elkülöníttetni.

40. § (1) A mezőgazdasági nagyüzem az állatbetegségek megelőzése céljából állatállományának egészségi állapotát az üzemet ellátó állatorvos, illetőleg az állatorvos irányítása alatt álló szakemberek útján rendszeresen ellenőrizni köteles.

(2) A kistermelők haszonállat-állományát évente egy alkalommal meg kell vizsgálni, ezen felül az állományt és környezetét a diagnosztikai vizsgálatok, védőoltások vagy gyógyszeres kezelések alkalmával az eljáró állatorvosnak meg kell szemlélnie.

(3) Az állatkereskedő üzlethelyiségét a hatósági állatorvos ellenőrzi.

41. § Az Állomás határozata alapján az állattartó köteles haszonállat-állományának

- diagnosztikai vizsgálatát,

- beoltását

az állatorvossal elvégeztetni.

42. § (1) A minisztérium egyes bejelentési kötelezettség alá vont fertőző betegségek és parazitózisok megelőzésének és leküzdésének módját előírja. A megelőzéshez és leküzdéshez felhasznált oltó- és kórjelző anyagok ingyenes juttatásáról vagy térítési díjáról a földművelésügyi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértésben határoz.

(2) Amennyiben az oltó- és kórjelző anyag ingyenes, azt csak hatósági állatorvos rendelheti meg és felhasználását ellenőrizni is köteles.

(3) A minisztérium egyéb fertőző állatbetegségek és parazitózisok megelőzésének és leküzdésének módját is előírhatja. Ennek költségei az állattartót terhelik.

43. § A juhokat évenként - rühesség ellen - gyógyszeresen füröszteni, vagy más alkalmas módon kezelni kell.

44. § (1) A mezőgazdasági nagyüzemben tartott vagy az egyéb gazdálkodó szervezethez feldolgozás céljából beszállított állat megbetegedését, betegségre vagy fertőzésre gyanús állapotát, betegség miatti levágását vagy elhullását haladéktalanul jelenteni kell az üzemet ellátó állatorvosnak.

(2) Kistermelők állataik betegségre gyanús állapotát, elhullását a helyi szakigazgatási szervnél vagy az állatorvosnál kötelesek bejelenteni.

(3) A vadászatra, illetőleg a halászatra (horgászatra) jogosult egyesület vagy gazdálkodó szervezet vezetője a vadon élő állatok, illetőleg a halak betegségre utaló viselkedését vagy feltehetően betegség miatti elhullását az illetékes hatósági állatorvosnak köteles bejelenteni.

(4) A szállított állatok kísérője, illetőleg a fuvarozó az állatok megbetegedését, betegség miatti levágását vagy elhullását köteles a szállítási útvonalon a helyileg legközelebbi állatorvosnak bejelenteni és annak útmutatása alapján eljárni.

45. § (1) A bejelentés alapján az állatorvos megvizsgálja az állatot és a 4. számú mellékletben felsorolt, bejelentési kötelezettség alá vont fertőző betegség észlelése esetén az Állomásnak jelentést tesz.

(2)

46. § (1) Az állattartó az állatorvosnak az állat elkülönítésére, tartására, gondozására, gyógykezelésére, illetőleg kórmeghatározás céljából vizsgálatra küldésére vonatkozó utasításait köteles a kezelés időtartama alatt megtartani.

(2) A vadászatra jogosult egyesület vagy gazdálkodó szervezet vezetője a hatósági állatorvosnak a vadon élő állatok gyógykezelésére vonatkozó utasításait köteles megtartani.

47. § (1) Fertőző állatbetegség vagy parazitózis, illetőleg ezek gyanújának észlelése esetén a hatósági állatorvos elrendelheti, hogy az állattartó állatát külön épületben vagy helyen - ha erre nincs lehetőség, az egészséges állatokkal egy épületben, de ezektől elkülönítve - úgy tartsa, hogy a beteg és egészséges állatok egymással ne érintkezhessenek (elkülönítés).

(2) Elkülönítés elrendelése esetén

a) a személyforgalmat olyan módon kell korlátozni, hogy az elkülönített helyekre csak azok a személyek juthassanak be, akiknek ottléte feltétlenül szükséges,

b) az elkülönített állatok tartásánál felhasznált anyagokat, eszközöket, illetőleg takarmányt külön kell kezelni, hogy azok útján a fertőzés tovább ne terjedhessen.

48. § (1) Fertőző állatbetegség vagy parazitózis gyanúja esetén az érintett községből, városból vagy annak meghatározott részéből a betegségre fogékony állatot kivinni vagy oda bevinni (ideértve a személyes szállítást, postai küldeményként való továbbítást stb.) nem szabad (forgalmi korlátozás).

(2) A forgalmi korlátozást egy községre, városra a hatósági állatorvos, több községre, városra, illetőleg a megye területére az Állomás rendeli el. A forgalmi korlátozást a helyben szokásos módon közzé kell tenni.

49. § (1) Fertőző állatbetegségek vagy parazitózisok megállapítása esetén a hatósági állatorvos az állat tartási helyére zárlatot rendelhet el (helyi zárlat).

(2) Helyi zárlat elrendelése esetén a fertőzött telepet (udvart) el kell zárni minden forgalom elől.

(3) A lezárt területre csak hatósági állatorvosi engedéllyel és azok léphetnek be, akiknek ottléte az állatok ellátásához, gyógyításához vagy egyéb elengedhetetlen okból szükséges. A lezárt területről csak teljes személyi fertőtlenítés után lehet kilépni.

50. § (1) Az Állomás igazgatója elrendelheti, hogy a községbe, a városba állatot bevinni, illetőleg állatot, növényi és állati eredetű terméket, növényi és állati eredetű takarmányt, vagy a fertőzés terjesztésére alkalmas tárgyat a községből, a városból kivinni nem szabad [községi (városi) zárlat].

(2) Amennyiben a község, város fertőzött részét - a község, város kiterjedése vagy természetes megosztottsága (pl. folyó) alapján - megbízhatóan lehet zárlat alá vonni, részleges községi (városi) zárlatot lehet elrendelni.

(3) A községi (városi) zárlat elrendelését a helyben szokásos módon kell kihirdetni. A községi (városi) zárlat keretében előírt tilalmak alól - indokolt esetben - az Állomás igazgatója felmentést adhat.

51. § (1) A földművelésügyi miniszter fertőző állatbetegségek továbbterjedésének megakadályozása érdekében védőkörzetet alakíthat ki.

(2) A védőkörzet határát a fertőzött községen túl legalább 15 km-ig terjedően kell megállapítani.

(3) A védőkörzetből állatot, állati eredetű terméket, növényi és állati eredetű takarmányt vagy a fertőzés terjesztésére alkalmas tárgyat kivinni nem szabad. Ez alól a tilalom alól a földművelésügyi miniszter felmentést adhat.

52. § (1) Fertőző állatbetegségek és parazitózisok megelőzése, továbbterjedésének megakadályozása és leküzdése céljából a minisztérium az általa kijelölt területen kötelező védőoltást, gyógykezelést, fertőtlenítést írhat elő.

(2) A kötelező védőoltás, gyógykezelés, fertőtlenítés - ha a minisztérium másként nem rendelkezik - ingyenes.

53. § (1) Ha a fertőző állatbetegségek és parazitózisok továbbterjedését másként nem lehet megakadályozni, meghatározott területen az állatokat le kell ölni és hulláikat ártalmatlanná kell tenni.

(2)[1] Az állatok leölését a területileg illetékes kerületi főállatorvos rendelheti el.

(3)[2] A kerületi főállatorvosnak a leölési határozatában rendelkeznie kell az állatok leöléséről vagy elkülönítőbe szállításáról, a betegségterjesztő tárgyak ártalmatlanná tételéről, vagy a karanténfelszámolás keretében vágásra kerülő állatok, illetőleg termékeik értékesítésének engedélyezéséről. Az értékesítésre felhatalmazott szerv az értékesítésből származó összeget a Földművelésügyi Költségvetési Iroda (Budapest II., Keleti Károly u. 24.) 10032000-01612460-00000000 számú, "Kötelező Állatkártalanítás Lebonyolítási Számla Budapest" (a továbbiakban: Lebonyolítási számla) elnevezésű, a Magyar Államkincstár által vezetett számlájára köteles átutalni.

54. § (1) Rendkívüli járványveszélyt az ország egész területére, egy vagy több megye, illetőleg járás területére lehet kimondani.

(2) A védekezést elsősorban a veszélyeztetett mezőgazdasági nagyüzemek és más állattartók eszközeivel és a rendelkezésükre álló munkaerővel kell végrehajtani.

(3) A védekezéshez szükséges anyagok, eszközök (járművek, gépek és felszerelések) igénybevételét a kormánybiztos rendelkezésére, illetőleg a járványvédelmi megbízott javaslata alapján az Állomás igazgatója, mint a megyei járványvédelmi bizottság elnöke határozattal rendeli el. A határozat végrehajtásáról a járványvédelmi bizottság elnöke az Állomás útján gondoskodik.

55. § A megyei bizottságot úgy kell összeállítani, hogy abban az országos bizottság személyi összetételének megfelelően a területi szervek vezetői vagy helyettesei vegyenek részt.

56. § (1) A járványvédelmi munkára időleges munkakötelezettség alapján kirendelt államigazgatási és vállalati dolgozók részére átlagkereset jár. A túlmunkadíjat és kiküldetést a munkaügyi szabályoknak megfelelően kell elszámolni.

(2) A mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagok részére a kirendelés idejére átlagjövedelmet kell megállapítani.

(3) A járványvédelmi munkára igénybe vett - a belügyminiszter, a honvédelmi miniszter felügyelete alá tartozó - fegyveres testületek tagjainak munkadíjat fizetni nem lehet.

(4) Az (1)-(2) bekezdésben megjelölt költségeket az Állomás téríti meg.

57. § (1) A rendelet 4. számú mellékletében 1-15. pont alatt megjelölt fertőző állatbetegség vagy parazitózis miatt hatósági rendelkezésre leölt, elkülönítőbe vitt és ott elhullott, valamint a kötelező védőoltás vagy gyógykezelés és diagnosztikai vizsgálat következtében elhullott haszonállatért és védett állatért kártalanítás jár.

(2) Kártalanítás jár az elkülönítőbe vitt, de vissza nem adott állatért, továbbá az állatbetegségek terjedésének megakadályozása miatt megsemmisített anyagokért, tárgyakért, a trágya kivételével.

58. § (1)[3] A kártalanítás (térítés) jogalapját, valamint becslés alapján annak összegszerűségét a területileg illetékes kerületi főállatorvos állapítja meg.

(2) A kártalanítás során a becsült érték a hatósági árat, illetőleg az állami vállalat által alkalmazott felvásárlási árat nem haladhatja meg. A védett állat után fizetendő kártalanítás mértékét a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium felügyelőségének szakvéleménye alapján kell megállapítani.

(3) A kártalanítás összegéből le kell vonni az elhullott állat tulajdonosa részére kiadott testrészek vagy anyagok, tárgyak (tartozékok, alkatrészek) értékét.

(4)[4] A kártalanítást a kerületi főállatorvos jogerős határozata alapján a Földművelésügyi Költségvetési Iroda (a továbbiakban: Iroda) köteles harminc napon belül az állat tulajdonosának kifizetni. A határozatot az állattulajdonosnak, a területileg illetékes megyei (fővárosi) állategészségügyi és élelmiszerellenőrző állomásnak, az eljáró hatósági állatorvosnak, a leölt állat esetleges értékesítését vagy feldolgozását végző szervnek, valamint az Irodának kell megküldeni.

(5)[5] A kerületi főállatorvos a kártalanítás nélkül, hatósági rendelkezésre leölt állat felhasználható és forgalomba hozható részeit - amennyiben ennek állategészségügyi akadálya nincs - a tulajdonosnak kiadhatja, illetőleg értékesítésükre vonatkozóan intézkedhet. Értékesítés esetén a befolyt összeget az értékesítésre felhatalmazott szerv - a felmerült költségek levonásával - a tulajdonosnak kifizeti.

59. § (1) Állathulla az elhullott, leölt állat, illetőleg annak része, valamint a húsvizsgálat során emberi fogyasztásra alkalmatlannak minősített állat.

(2) Állati eredetű hulladék vagy melléktermék az emberi fogyasztásra alkalmatlan vagy nem használt testrész, termék és ürülék (pl. magzatburok, hulladék tojás, trágya, mélyalom).

(3) A vendéglátóiparban és a közétkeztetés során visszamaradt, állati eredetű terméket is tartalmazó ételmaradék ártalmatlanná tételéről és esetleges felhasználásáról a hatósági állatorvos előírása szerint a vendéglátóipari vállalat, illetőleg a közétkeztetést üzemeltető szerv gondoskodik.

60. § (1) Az állathullák, állati eredetű hulladékok és melléktermékek begyűjtésével és feldolgozásával az a gazdálkodó szervezet (a továbbiakban: vállalat) foglalkozhat, amely az Állati Eredetű Fehérjetakarmányokat Előállító Üzemek Higiéniai Szabályzatában (a továbbiakban: Szabályzat) foglalt feltételeknek megfelel, valamint ellátja meghatározott községek, városok területén az állathullák, állati eredetű hulladékok és melléktermékek teljes körű, illetve technológiai felkészültségének megfelelő részbeni ártalmatlanná tételét. Magánszemély ilyen tevékenységet csak a feldolgozás helye szerinti Állomás és a területileg illetékes közegészségügyi-járványügyi felügyelőség előzetes engedélyével, az abban meghatározott feltételekkel és saját állatállományának takarmányozása céljából végezhet.

(2) Az 1. bekezdés szerinti feltételek fennállását, a begyűjtendő állathullákat, állati eredetű hulladékokat és melléktermékeket, valamint a begyűjtési körzeteket és időpontokat - a begyűjtés helye szerinti Állomás és a területileg illetékes közegészségügyi-járványügyi felügyelőség előzetes egyetértésével - a feldolgozás helye szerinti Állomás állapítja meg.

(3) Az a mezőgazdasági nagyüzem, amely nem tartozik valamely vállalat begyűjtési körzetéhez, maga köteles gondoskodni a saját állományából származó állathullák, állati eredetű hulladékok és melléktermékek helyben történő ártalmatlanná tételéről, illetve azokat üzemen belül a Szabályzat előírásai szerint feldolgozhatja vagy az Állomás által engedélyezett egyéb módon saját céljaira felhasználhatja.

61. § (1) Állathulla elszállítása érdekében a helyi szakigazgatási szerv rövid úton értesíti a vállalatot; a vállalat az állat hulláját 24 órán belül köteles elszállítani.

(2) A hullát elszállításig úgy kell megőrizni, hogy azzal ember vagy állat ne érintkezhessen.

(3) A hullák szállítására csak teljesen zárt, fedett járművet szabad használni; a járművet minden szállítás után fertőtleníteni kell.

(4) Ha a hullát 24 órán belül nem szállították el, annak elszállításáról vagy ártalmatlanná tételéről a helyi szakigazgatási szerv a területért felelős vállalat költségére gondoskodik.

62. § (1) A településen az állati hullák ártalmatlanná tételével kapcsolatos feladatok ellátásáról - a Htv. 40. §-ának a) pontja alapján - a települési önkormányzat gondoskodik. A nagyüzemi méretű állattartó telepet (1. számú melléklet) üzemeltetőnek hullatemetőt vagy hullaemésztő vermet kell fenntartani.

(2) Megszüntetett hullatemetőn és hullaemésztő verem területén a mezőgazdasági művelés, illetőleg a legeltetés a megszüntetéstől számított 25 évig tilos.

(3) A Htv. 40. §-ának b) pontja alapján a települési önkormányzat köteles gondoskodni a település belterületén a kóbor ebek befogásáról, őrzéséről, értékesítéséről vagy megsemmisítéséről, továbbá az emberre egészségügyi szempontból veszélyes, valamint az állatállomány egészségét veszélyeztető betegség tüneteit mutató vagy betegségre gyanús ebek és macskák kártalanítás nélküli kiirtásával kapcsolatos feladatok ellátásáról.

63. § (1) A vállalat a vágóhidakról elszállított, továbbá a működési területén összegyűjtött állathullát, állati eredetű hulladékot és mellékterméket csak a Szabályzat előírásainak megtartásával dolgozhatja fel. A Szabályzat előírásainak megtartását az Állomás által kijelölt hatósági állatorvos ellenőrzi.

(2) Külföldről érkező vasúti étkező- és hálókocsiban, autóbuszon, hajón és repülőgépen a személyzet és az utasok ellátásából visszamaradt állati eredetű terméket tartalmazó ételmaradékot az utasok ellátásával foglalkozó szervnek meg kell semmisítenie.

(3) Állati eredetű ipari mellékterméket kizárólag hőkezelve, vagy más alkalmas módon fertőtlenítve lehet állatok etetésére felhasználni. Ez alól az előállítás és a felhasználás helye szerint illetékes Állomás meghatározott időre, és feltételek teljesítése mellett felmentést adhat.

(4) A vágóhídon levágott állatok bőre és szaruképletei - a húsvizsgálattól függően - feldolgozhatók. Az elhullott vagy nem vágóhídon leölt (házilag levágott, vadászaton elejtett stb.) állat bőrét és szaruképleteit állatorvosi igazolás alapján szabad feldolgozni.

64. § A nagy népgazdasági kárt okozó, valamint közegészségügyi veszélyt jelentő állatbetegségektől való mentesítést, illetőleg ilyen állatbetegségek elleni védekezéshez szükséges állami támogatást és ennek feltételeit a földművelésügyi miniszter a pénzügyminiszterrel együttesen állapítja meg.

65-68. §

69. § A rendelet végrehajtásával kapcsolatban az állategészségügyi hatóságokra, intézményekre és szakemberekre háruló szakmai feladatokat a külön jogszabállyal kiadott Állategészségügyi Szabályzat tartalmazza.

70. § Ez a rendelet 1982. január 1. napján lép hatályba, egyidejűleg

a 175 940/1948. (IV. 20.) FM rendelet;

a 16 059/1950. (V. 27.) FM rendelet;

a 18 027/1951. (III. 9.) FM rendelet;

a 18 066/1951. (VI. 21.) FM rendelet;

a 15/1959. (V. 20.) FM rendelet;

a 7/1961. (IV. 7.) FM rendelet;

a 12/1961. (VI. 1.) FM rendelet;

az 5/1962. (II. 7.) FM rendelet I., III-XIV. fejezete és az ezt módosító

1/1964. (I. 18.) FM-Élm.-EüM együttes rendelet,

1/1965. (X. 3.) FM-Élm.-EüM együttes rendelet,

14/1966. (VIII. 26.) FM rendelet 2. § (2) bekezdése,

4/1967. (VII. 11.) MÉM rendelet,

3/1968. (I. 21.) MÉM rendelet,

32/1968. (VIII. 25.) MÉM-EüM rendelet,

42/1968. (XI. 26.) MÉM rendelet,

4/1970. (II. 10.) MÉM rendelet,

23/1972. (XII. 2.) MÉM rendelet 1-11. §-a és a 20-21. §-a,

1/1973. (I. 8.) MÉM rendelet 1-5. §-a, 7-8. §-a, 21., 26., 29., 34., 39., 41. és 43. §-a,

31/1976. (IX. 29.) MÉM rendelet 2. és 3. §-a

16/1977. (IV. 16.) MÉM rendelet,

5/1979. (IV. 6.) MÉM rendelet 1. és 6. §-a;

a 6/1963. (VII. 24.) FM rendelet;

a 10/1965. (XI. 19.) FM rendelet;

a 2/1967. (III. 25.) FM rendelet;

a 47/1968. (XII. 19.) MÉM rendelet;

a 15/1969. (XI. 6.) MÉM rendelet 3. § (1)-(3) bekezdése;

az 5/1970. (II. 10.) MÉM rendelet;

a 10/1972. (VIII. 9.) MÉM rendelet;

a 13/1975. (VIII. 8.) MÉM rendelet;

a 138/1954. (Mg. É. 30.) FM-Élip.-ÉM-Bgy.M. utasítás;

a 86/1957. (Mg. É. 52.) FM utasítás;

a 35/1959. (Mg. É. 23.) FM utasítás;

a 29/1963. (Mg. É. 32.) FM utasítás;

a 71/1968. (MÉM É. 44.) MÉM utasítás

hatályát veszti.

1. számú melléklet a 6/1981. (IV. 12.) MÉM rendelethez

Az állattartásra szolgáló építmények használatának állategészségügyi előírásai

I.

Fogalommeghatározások

A rendelet alkalmazása szempontjából

a) nagyüzemi méretű állattartó telep az, amelyen a férőhelyek száma legalább 300 tehén, vagy 400 növendék (hízómarha), vagy 2000 sertés (juh), vagy 20 000 baromfi, vagy 1500 anyanyúl épületben való elhelyezését teszi lehetővé,

b) nagyüzemi méretűnél kisebb állattartó telep az, amelyen egy vagy több nagyüzemi állattartási épületben az a) pontban meghatározott létszámnál kevesebb állat tartható,

c) nagyüzemi állattartási épület (a továbbiakban: állattartási épület) a mezőgazdasági nagyüzem tenyész- vagy haszonállat istállója, ellető, nevelő, betegelkülönítő, karantén épülete,

d) a nagyüzemi állattartással kapcsolatos, állatjárványügyi szempontból jelentős egyéb építmények:

- az állattartó telep, a trágyakezelő telep, a hullatemető kerítés,

- öltöző,

- járműfertőtlenítő,

- állatrakodó,

- tejház (tejátadó helyiség),

- kényszervágó helyiség,

- hullakamra (állathulla-gyűjtőkamra, boncolásra alkalmas helyiség),

- hullatemető, hullaemésztő verem, dögkút, hullaégető (állathulla-égető),

- trágyakezelő telep,

- takarmány- vagy alomanyag-tároló (épület, fészer, szérű),

- juhfürösztő medence,

- kezelőfolyosó,

- kút,

- baromfikeltető,

- takarmánykeverő épület.

e) Az állategészségügyi szervek kistermelői állattartással kapcsolatos szakfeladatait az Állategészségügyi Szabályzat tartalmazza.

II.

Az állattartási épületek és az állattartással kapcsolatos egyéb építmények használatbavételi engedélyezési eljárása során közreműködő állategészségügyi szakhatóság első fokon a járási (városi, fővárosi, fővárosi kerületi) főállatorvos, másodfokon a megyei, fővárosi állategészségügyi állomás igazgatója, aki a következők szerint ellenőrzi a rendeltetésszerű használhatóságot:

1. A nagyüzemi méretű, illetőleg a nagyüzemi méretűnél kisebb állattartó telepek esetében ellenőrizni kell, hogy

a) a kötetlen tartású szarvasmarha-telepen, illetőleg legelői tartás esetén kezelőfolyosóról vagy lekötési lehetőségről gondoskodtak,

b) hígtrágya keletkezése esetén fertőtlenítés céljára trágyagyűjtő rendelkezésre áll, zárlattér céljára a telep (istálló) közelében erdő- vagy szántóterületet kijelöltek, ahol a fertőzött hígtrágyát ártalmatlanná lehet tenni,

c) a nagyüzemi méretű állattartó telepen, a kisebb méretű telepek esetében pedig mezőgazdasági üzemenként az istállók és a járművek tisztításához és fertőtlenítéséhez legalább egy nagynyomású - lehetőleg meleg vízzel, vagy gőzsugárral is működő - fertőtlenítő gépről gondoskodtak,

d) a tenyésztojás-termelő telepen tojás fertőtlenítésre alkalmas berendezésről gondoskodtak; ilyen berendezésre akkor nincs szükség, ha a telepen nem létesül tojástároló, s a tojásokat olyan keltető állomásra szállítják, ahol fertőtlenítik azokat,

e) a juhtartó üzemben juhfürösztő kádról vagy medencéről gondoskodtak.

2. Nagyüzemi méretű állattartó telep esetében ellenőrizni kell, hogy

a) a telepet - a legeltetéses állattartás kivételével - ember, vagy kóbor állatok behatolását akadályozó kerítéssel körülvették; nem szükséges kerítés a teljesen zárt rendszerrel működő állattartási épületek esetén,

b) a telep egyszerűen a kivitelezhető fekete-fehér rendszerű öltözővel rendelkezik, amelynek az utcai ruha tárolására szolgáló külső öltözőjét a mosdóhelyiség választja el a munkaruha elhelyezésére szolgáló belső öltözőtől,

c) a telep kapujában az útburkolat kialakítása a járművek megtisztítását és fertőtlenítését lehetővé teszi,

d) a telep rendelkezik boncolásra alkalmas, egyszerű kivitelű hullakamrával; nem szükséges hullakamra abban az esetben, ha a mezőgazdasági nagyüzem központi boncolóval rendelkezik, ahová a telepekről rendszeresen elszállítják az állathullákat,

e) ha a hullafeldolgozáshoz szükséges, megfelelő befogadóképességű községi létesítmény nem áll rendelkezésre, hullatemető (hullaemésztő verem, vagy hullaégető) létesült,

f) a kerítéshez csatlakoztatva helyezték el mindazokat az építményeket, amelyek a külső személy- és járműforgalommal kapcsolatosak (pl. öltöző, állatrakodó, tejház, vagy tejátadó, karantén épület, kényszervágó, hullakamra),

g) a tehenészeti telepen - a tehénállomány legalább 1%-a részére elegendő férőhellyel - betegelkülönítő istállóról, vagy valamelyik állattartási épületből leválasztott, külön bejáratú helyiségről gondoskodtak,

h) a tejtermelő tehenészeti telepen az ellető férőhelyek száma - az ellések egyenletes elosztását alapul véve - legalább 3 nap ellés előtti és legalább 10 nap ellés utáni elhelyezést tesz lehetővé, az elletésre szolgáló építmények, a fecstejjel, az érett tejjel vagy tejpótlóval táplált, valamint a választott borjak elhelyezésére szolgáló létesítmények az évenként többszöri, időszakos fertőtlenítést lehetővé teszik.

3. Nagyüzemi méretűnél kisebb állattartó telepek esetében ellenőrizni kell, hogy

a) a telepen átöltözésre és mosakodásra alkalmas helyiségről gondoskodtak,

b) az állattartási épületeket úgy helyezték el, hogy különleges járványveszély esetén a személy- és járműforgalmat a járvány elleni védelem szempontjainak megfelelően lehet megszervezni, nagyüzemi méretű állattartó teleppé történő fejlesztés esetén pedig a külső járműforgalommal kapcsolatos épülethez csatlakoztatva lehet a kerítést megépíteni.

4. Az állattartó telepeken kívül létesült, óránként 10 tonnánál nagyobb teljesítményű takarmánykeverő üzemek, valamint legalább 100 000 keltetőtojás befogadására alkalmas keltető állomások esetében ellenőrizni kell, hogy fertőződésük megelőzésére a telepekéhez hasonlóan kerítés, fekete-fehér rendszerű öltöző, és - ha járművek behajtanak a területére - járműfertőtlenítő rendelkezésre áll.

Egyedi kérelem alapján a földművelésügyi miniszter az 1-4. pontban foglaltaktól eltérő állategészségügyi követelményeket is engedélyezhet.

2. számú melléklet a 6/1981. (IV. 12.) MÉM rendelethez

1. Behozatali engedély [22. § (3) bekezdés] iránti kérelemben fel kell tüntetni:

a) a származási országot,

b) a behozni kívánt állat faját és darabszámát, illetőleg az állati eredetű termékek megnevezését és mennyiségét,

c) a behozatal célját,

d) a kérelmező nevét (megnevezését),

e) a kérelmező lakóhelyét (székhelyét),

f) a behozatal várható időpontját,

g) az állategészségügyi határállomás megnevezését,

h) a rendeltetési hely pontos megjelölését,

i) a karanténozásra kötelezett állatoknál a rendeltetési hely szerint illetékes állomás igazolását a karanténfeltételek meglétéről.

2. Átszállítási engedély iránti kérelemben fel kell tüntetni:

a) a származási és rendeltetési országot,

b) az állatok faját és darabszámát,

c) a kérelmező nevét (megnevezését),

d) a kérelmező lakóhelyét (székhelyét),

e) a szállítás várható időpontját,

f) az érintett határállomások megnevezését.

3. számú melléklet a 6/1981. (IV. 12.) MÉM rendelethez

Az állatvásárokra és állatkiállításokra vonatkozó általános előírások

1. Az állatvásár vagy állatkiállítás területét (a továbbiakban: vásártér) lehetőleg sík- és száraztalajú külterületen úgy kell kijelölni, hogy az a felhajtásra kerülő állatokkal a lakott terület érintése nélkül elérhető legyen. A terület nagyságát úgy kell megállapítani, hogy a felhajtott állatok és járművek elhelyezhetők legyenek és a közlekedésre megfelelő hely álljon rendelkezésre.

2. A vásárteret körül kell keríteni és a bejáratot (bejáratokat) úgy kell kialakítani, hogy azon egyidejűleg csak egy jármű, vagy egymás mellett két nagy állat haladhasson át. A bejárathoz vezető utat a bejárat teljes szélességében és legalább 10 méter hosszúságban vízálló burkolattal, a bejáratot (bejáratokat) zárható sorompóval (kapuval) kell ellátni.

3. A vásártéren - amennyiben a forgalom jelentős - minden állatfaj részére korláttal (kerítéssel) elkerített külön helyet kell kialakítani.

4. Az állategészségügyi szempontból kifogásolt állatok elhelyezésére vásártéren kívüli, bekerített és elzárható területet kell kialakítani.

5. A vásártérre állatot behajtani csak a vásár megnyitása után szabad. A felhajtott állatok orvosi vizsgálatát, illetőleg megszemlélését a vásártérre való bebocsátásuk előtt kell elvégezni.

6. A vásártérre csak annyi állat bocsátható be, hogy egymást, a közlekedést ne veszélyeztessék. A felhajtott állatokat felügyelet nélkül hagyni nem szabad.

7. A vásártérre az állategészségügyi feladatok ellátásához szükséges állatorvost az Állomás rendeli ki, a segéderőkről a vásártartásra jogosult köteles gondoskodni.

8. A vásárteret, valamint az odavezető utaknak a vásártér közvetlen közelében levő szakaszait legkésőbb a vásárt követő napon meg kell tisztítani.

9. A vásárteret a megtisztítás után 10 nap múlva szabad legeltetésre használni. Baromfit a vásártér bármely részén, egypatás állatot csak a kérődző állatok és sertések, kérődző állatot pedig csak az egypatás állatok elhelyezésére használt részen szabad legeltetni. A sertések legeltetése a vásártéren tilos.

10. A vásár rendjéről, a vásártér karbantartásáról és a kezelésére vonatkozó előírások megtartásáról a vásártartásra jogosult köteles gondoskodni.

4. számú melléklet a 6/1981. (IV. 12.) MÉM rendelethez

Bejelentési kötelezettség alá vont fertőző állatbetegségek

1. afrikai sertéspestis

2. baromfi pestis

3. fertőző sertésbénulás

4. gümőkór

5. keleti marhavész

6. lovak fertőző kevésvérűsége

7. mézelő méhek atkakórja (Acarapis Woodi)

8. mézelő méhek nyúlós és egyéb költésrothadása

9. ragadós száj- és körömfájás

10. sertések hólyagos betegsége (SVD)

11. sertéspestis

12. szarvasmarhák ragadós tűdőlobja

13. takonykór

14. tenyészbénaság

15. veszettség

16. brucellózis

17. kacsapestis (kacsák vírusos bélgyulladása)

18. Aujeszky-féle betegség

19. baromfikolera

20. juhhimlő

21. lépfene

22. pontyfélék tavaszi viraemiája (fertőző hasvízkórja)

23. rühösség

5. számú melléklet a 6/1981. (IV. 12.) MÉM rendelethez

6. számú melléklet a 6/1981. (IV. 12.) MÉM rendelethez

7. számú melléklet a 6/1981. (IV. 12.) MÉM rendelethez