1981. évi 3. törvényerejű rendelet

az állategészségügyről

1. § A törvényerejű rendelet hatálya kiterjed az állatok tartásának, tenyésztésének és forgalmának, továbbá az állati, növényi és ásványi eredetű termékek előállításának, feldolgozásának és forgalmának állategészségügyi, valamint az ezekkel összefüggő élelmiszerhigiéniai feltételeire. Szabályozza e feltételek megtartásának ellenőrzését, valamint az állatbetegségek megelőzésének és leküzdésének rendjét.

2. § (1) Az állategészségüggyel összefüggő hatósági és szakmai tevékenység központi irányítását a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter látja el.

(2) A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter

a) megállapítja az állategészségügyi tevékenység részletes szabályait;

b) ellátja a fertőző állatbetegségek megelőzésével és leküzdésével kapcsolatos feladatokat;

c) irányítja és összehangolja az állategészségügyi kutatómunkát;

d) az intézmények és szakemberek útján szervezi az állategészségügyi ismeretterjesztést.

(3) Az állategészségügyi hatósági feladatokat -ha jogszabály kivételt nem tesz - első fokon a helyi hatósági állatorvosok, másodfokon az állategészségügyi állomások látják el.

(4) Az állategészségügyi szakmai feladatokat és szolgáltatásokat az állategészségügyi állomások és intézmények, az állatorvosok és más állategészségügyi szakemberek végzik.

(5) Állatorvosi tevékenységet csak az folytathat, aki az Állatorvostudományi Egyetemen vagy annak szakmai jogelődjén szerzett, illetőleg ezek által honosított oklevéllel rendelkezik.

3. § Épületet vagy más építményt, továbbá be-rendezést állattartás céljára akkor szabad felhasználni, ha az megfelel az állategészségügyi követelményeknek. Amennyiben nem felel meg, az állategészségügyi hatóság a felhasználást az állategészségügyi követelményeket kielégítő feltételek teljesítéséhez kötheti.

4. § (1) Az állatok tartása a környezetet nem károsíthatja, az emberek, továbbá az állatok egészségét nem veszélyeztetheti. Tilos az állatok bántalmazása és kínzása.

(2) Az állattartásban olyan technológiát kell alkalmazni, amely az állatok fertőzésmentes, egészséges környezetben való tartását lehetővé teszi és biztosítja, hogy az állati termék közvetlen emberi fogyasztásra, vagy élelmiszer-előállításra alkalmas legyen.

5. § (1) Az állatok etetésekor, itatásakor és legeltetésekor az állategészségügyi előírások szerint kell eljárni.

(2) Az állatok etetésére csak olyan mezőgazdasági vagy ipari eredetű takarmányt szabad felhasználni, amely az állat, illetőleg közvetve az ember egészségét nem veszélyezteti.

6. § Az állatok szaporítását olyan feltételek között kell végezni, amelyek egészséges utódállomány létrehozását segítik elő.

7. § (1) Az állatot, állati eredetű terméket, továbbá olyan anyagot vagy eszközt, amely állatbetegséget terjeszthet, az országba behozni vagy onnan kivinni, illetőleg az országon átszállítani -jogszabályban meghatározott kivétellel - csak állategészségügyi határállomáson keresztül, engedély alapján, érvényes állatorvosi bizonyítvánnyal szabad.

(2) Beteg, betegségre gyanús, fertőzött vagy fertőzésre gyanús állatot, illetőleg beteg vagy fertőzött állattól származó állati eredetű terméket tilos az országba behozni, onnan kivinni vagy az országon átszállítani.

(3) Az országba behozott állatot - jogszabályban meghatározott kivétellel - meghatározott ideig, állategészségügyi megfigyelés céljából el kell különíteni.

8. § (1) Állatokat összegyűjteni, szállítani csak az állatok egészségének veszélyeztetése nélkül és olyan módon szabad, hogy az ne váljék betegség forrásává. Szállítás idején az állatok ellátásáról szükség szerint gondoskodni kell.

(2) Azokat az állatokat, amelyeket csak állategészségügyi engedéllyel szabad szállítani, jogszabály határozza meg.

8/A. §[1] (1) Az állattartó - a külön jogszabályban meghatározott esetekben - a ló, szamár, öszvér, szarvasmarha, bivaly, sertés, juh, kecske, valamint zárt körülmények között tenyésztett, vadon élő, hasított körmű haszonállatok (pl. vaddisznó, dámvad, őz, szarvas, muflon) részére, az állat tulajdonjogának és állategészségügyi forgalomképességének igazolására köteles marhalevelet váltani.

(2) A marhalevelet díjfizetés ellenében a tartás, szerzés vagy elidegenítés helye szerint illetékes települési önkormányzat jegyzője, a fővárosban a kerületi önkormányzat jegyzője (a továbbiakban: jegyző) állítja ki.

(3) A díjfizetési kötelezettség kiterjed a jogszabályban felsorolt, a jegyző által első ízben, illetőleg másodlat-, vagy pótlásként kiállított marhalevélre, az irányítási intézkedések és tulajdonosváltozások rávezetésére, az állategészségügyi igazolások érvényesítésére, illetőleg a lejegyzésekre (a továbbiakban együtt: marhalevél-kezelés).

(4) A marhalevél kezeléséért az e törvény mellékletében megállapított díjat kell fizetni. A beszedett díj a települési önkormányzat saját bevétele.

(5) A marhalevél-kezelésért fizetendő díjat az ügyfél készpénzben közvetlenül a települési önkormányzat polgármesteri hivatalának költségvetési elszámolási számlájára köteles befizetni.

(6) Amennyiben a jegyző egy eljárásban ugyanazon a marhalevélen több igazgatási szolgáltatást végez (pl. tulajdonosváltozás feljegyzése és irányítási intézkedés) a fizetendő díjat csak egyszer, az egyes intézkedésekre megállapított legmagasabb díjtétel szerint kell megfizetni.

(7) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy a marhalevél kiváltásának, kezelésének részletes szabályait rendeletben megállapítsa.

9. § Állatvásárt, kiállítást csak a kijelölt helyen és időben, az állategészségügyi hatóság engedélyével és felügyeletével szabad tartani.

10. § (1) Az állatok egészségi állapotát és környezetét rendszeresen ellenőrizni kell.

(2) A betegségek megelőzésére szükség szerint védőoltásokat, megelőző gyógyszeres és egyéb kezeléseket kell végezni, továbbá más megelőző intézkedéseket kell hozni.

11. § (1) Az állattartó köteles állata betegségre gyanús állapotát, elhullását vagy betegség miatti levágását az állatorvosnak bejelenteni.

(2) Az állat fertőző betegsége esetén az állatorvos útmutatása szerint kell eljárni.

12. § (1) Fertőző állatbetegség vagy parazitózis megelőzése, továbbterjedésének megakadályozása és leküzdése érdekében a betegség természetéhez és elterjedtségéhez mérten

a) elkülönítést,

b) forgalmi korlátozást,

c) helyi zárlatot,

d) községi zárlatot,

e) védőkörzet létesítését,

f) védőoltást,

g) gyógykezelést,

h) fertőtlenítést,

i) az állat leölését

kell elrendelni.

(2) Az intézkedést elrendelő határozat fellebbezésre való tekintet nélkül előzetesen végrehajtható.

13. § (1) A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter rendkívüli járványveszélyt állapít meg, ha az országban, vagy szomszédos országnak az országhatárhoz közeli területén a jogszabályban meghatározott fertőző állatbetegség jelentkezett, és a betegség továbbterjedésével, illetőleg a fertőzés behurcolásának veszélyével számolni kell.

(2) Rendkívüli járványveszély jelentkezésekor a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter - a Minisztertanács egyidejű tájékoztatásával - a 12. §-ban foglaltakon kívül egyéb védelmi intézkedéseket is tehet.

(3) A rendkívüli járványveszély tartama alatt a védekezést - kormánybiztosként - a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter irányítja. E feladatkörében:

a) az ország egész területén gyakorolja a védekezést szolgáló hatósági jogokat;

b) a hatáskörébe tartozó feladatok ellátása érdekében - a fegyveres erők és fegyveres testületek, továbbá a rendészeti szervek, valamint a vasút, posta és a távközlés dolgozóinak kivételével - elrendelheti a gazdálkodó szervezetek és állami költségvetési szervek dolgozóinak időleges munkakötelezettségét, továbbá a gazdálkodó szervezetektől, állami költségvetési szervektől anyagokat és eszközöket vehet igénybe;

c) a zárlati intézkedések [12. § (1) bekezdés c-e) pont] biztosítására - a belügyminiszter, a honvédelmi miniszter útján - jogosult a rendőrség, a néphadsereg egységeinek igénybevételére;[2]

d) a járványveszély által érintett megyében, fővárosban a védekezés szakmai irányítására és vezetésére megbízottat rendel ki.

14. § (1)[3] Rendkívüli járványveszély esetén a védelmi intézkedések összehangolására az érdekelt minisztériumok és országos hatáskörű, szervek vezetőinek helyetteseiből, továbbá a védekezésbe bevont megye, főváros állategészségügyi és élelmiszerellenőrző állomás (a továbbiakban: Állomás) igazgatójából országos járványvédelmi bizottságot kell alakítani; a bizottság a kormánybiztos vezetésével látja el feladatát.

(2)[4] A rendkívüli járványveszéllyel érintett megyében, fővárosban az Állomás igazgatója megyei, fővárosi járványvédelmi bizottságot hoz létre.

(3)[5] A megyei, fővárosi járványvédelmi bizottság - a megbízott intézkedéseinek megfelelően - az Állomás útján gondoskodik a járvány terjedésének megakadályozásához és a betegség leküzdéséhez szükséges védekezési feladatok összehangolásáról és szervezett ellátásáról.

15. § (1) A rendkívüli járványveszély idején a fertőző állatbetegségek terjedésének megakadályozása érdekében igénybe vett anyagok és eszközök használatáért térítést kell fizetni.

(2) A hatósági rendelkezésre leölt, az elkülöní-tőbe vitt és elhullott, valamint a kötelező védőoltás, vagy kötelező gyógykezelés következtében elhullott állatokért, továbbá a hatósági rendelkezésre megsemmisített, állatbetegségek terjesztésére alkalmas tárgyakért kártalanítás jár.

(3) Nem jár kártalanítás

a) az országba tilalom ellenére behozott állatokért és a tartásukkal kapcsolatos tárgyakért;

b) ha az állat betegségre gyanús állapotát a tulajdonos nem jelentette, illetőleg az előírt óvórendszabályokat nem tartotta meg;

c) ha a tulajdonátruházással szerzett állat betegségéről, fertőzöttségéről a tulajdonosnak az állat megszerzésekor tudomása volt;

d) a vadon élő, a kedvtelésből, a tudományos és a laboratóriumi vizsgálati, valamint a szolgálati célból és a bemutatás céljából tartott állatokért.

(4) A kártalanítás mértéke az állat, illetve a megsemmisített tárgy forgalmi értékének 80%-a, illetőleg, ha az állatra mezőgazdasági termékértékesítési szerződést kötöttek, forgalmi értékének 90%-a lehet. A kártalanítás összegéből le kell vonni a biztosított állatokért ténylegesen kifizetett kártérítési összeget.

(5) A térítésről, illetőleg a kártalanításról az állategészségügyi hatóság határoz.

16. § Az állat hulláját, az állati eredetű hulladékot és mellékterméket az állategészségügyi előírások megtartásával kell ártalmatlanná tenni.

17. § Egyes, nagy népgazdasági kárt okozó, valamint közegészségügyi veszélyt jelentő állatbetegségektől való mentesítéshez, illetőleg ilyen állatbetegségek elleni védekezéshez az állattartóknak állami támogatást lehet nyújtani.

18. § Az állatgyógyászati készítmények üzemi méretű előállításához, gyakorlati kipróbálásához a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter engedélye szükséges. Forgalomba hozatalukat - a jogszabályban meghatározott kivétellel - a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter az egészségügyi miniszterrel egyetértésben engedélyezi.

19. § Az e törvényerejű rendeletben, valamint az állategészségügyre vonatkozó más jogszabályokban előírt kötelezettségek megszegése esetén az államigazgatási jogi, polgári jogi, pénzügyi jogi, munkajogi, büntetőjogi és más jogszabályokban foglalt jogkövetkezményeket kell alkalmazni.

20. § (1) Ez a törvényerejű rendelet 1982. január 1. napján lép hatályba. Egyidejűleg a 203/1950. (VIII. 8.) MT számú rendelet, a 21/1953. (V. 15.) MT számú rendelet, a 35/1953. (VII. 12.) MT számú rendelet, a 25/1958. (III. 27.) Korm. számú rendelet, a 31/1961. (VIII. 12.) Korm. számú rendelet, a 14/1967. (V. 28.) Korm. számú rendelet, a 43/1967. (X. 22.) Korm. számú rendelet, a 29/1972. (X. 4.) MT számú rendelet mellékletének I/1. pontja, a 8/1973. (II. 28.) MT számú rendelet mellékletének I/l. és 2. pontja, a 34/1976. (IX. 29.) MT számú rendelet, a 35/1976. (IX. 29.) MT számú rendelet, a 14/1979. (IV. 6.) MT számú rendelet 1. és 5. §-a, valamint a 10. § (2) bekezdésének a) pontja, továbbá az 1001/1954. (I. 7.) Mt. h. számú minisztertanácsi határozat és az 1009/1966. (V. 18.) Korm. számú határozat IV. fejezetének 11. és 13. pontja hatályát veszti.

(2) A törvényerejű rendelet végrehajtásáról az érdekelt miniszterekkel és országos hatáskörű szervek vezetőivel egyetértésben a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter gondoskodik.

Losonczi Pál s. k.,

a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke

Katona Imre s. k.,

a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára