7/1983. (V. 12.) ÉVM-EüM együttes rendelet

a temetőkről és a temetkezési tevékenységről szóló 10/1970. (IV. 17.) ÉVM-EüM számú együttes rendelet módosításáról

Az 1008/1970. (IV. 12.) Korm. számú határozat 4. pontjában kapott felhatalmazás alapján - az Állami Egyházügyi Hivatal elnökével, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnökével és a pénzügyminiszterrel egyetértésben - a következőket rendeljük.

1. §

A temetőkről és a temetkezési tevékenységről szóló - a 21/1972. (XII. 16.) ÉVM számú rendelettel módosított - 10/1970. (IV. 17.) ÉVM-EüM számú együttes rendelet (a továbbiakban: R.) 3. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"3. § (1) A temetőt fenntartó városi (községi) tanács végrehajtó bizottsága illetékes szakigazgatási szerve a temető üzemeltetésével a területileg illetékes temetkezési vállalatot is megbízhatja.

(2) Ha a temető üzemeltetését nem temetkezési vállalat végzi, a városi (községi) tanács végrehajtó bizottsága illetékes szakigazgatási szerve az üzemeltetéssel a tanács által alapított bármelyik kommunális közüzemi vállalatot, illetőleg költségvetési üzemet is megbízhatja, de az üzemeltetést költségvetése keretében is elláthatja.

(3) A temetőt fenntartó szerv és a temető üzemeltetésével megbízott vállalat (költségvetési üzem) közötti jogviszonyt szerződésben kell rendezni.

(4) A szerződésben a feltételeket általában úgy kell megállapítani, hogy a temető és létesítményeinek üzemeltetési költségei a vállalatot, a létesítmények létesítési, valamint fenntartási (felújítási, karbantartási) költségei pedig a temető fenntartóját terheljék."

2. §

A R. 10. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(1) A temetkezési szolgáltatások biztosításáról a tanácsok gondoskodnak a tanács által alapított vállalat, illetőleg költségvetési üzem (a továbbiakban: vállalat) útján."

3. §

(1) A R. 11. §-a (1) bekezdésének "Az elhaltat eltemettető személyre az alábbi sorrend az irányadó:" szövegrész helyébe a következő szövegrész lép:

"Az elhalt eltemetésére kötelezett személyekre az alábbi sorrend az irányadó:"

(2) A R. 11. §-a (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

"c) a Polgári Törvénykönyv 685. §-ának b) pontjában megjelölt egyéb közeli hozzátartozó és hozzátartozó."

(3) A R. 11. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(7) A vállalat csak akkor köteles az eltemetésre való jogosultságot vizsgálni, ha ezzel kapcsolatban kifogást jelentettek be."

(4) A R. 11. §-ának (9) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(9) Ha az elhalt temetése közköltségen történik, a temetés módját - a külön jogszabályokban meghatározott keretek között - a temetésről, gondoskodó állami szerv választja meg."

4. §

A R. 12. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"12. § Ha valamely jogszabály a sírba történő, vagy hamvasztásos temetést hatósági engedélyhez köti, illetőleg annak egyéb feltételeit határozza meg, úgy az elhaltat csak az adott rendelkezésben foglalt előírások figyelembevételével szabad eltemetni (elhamvasztani)."

5. §

A R. 13. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"13. § A halottat csak szabályszerű orvosi vizsgálat és anyakönyvezés után, az erről szóló halottvizsgálati bizonyítvány alapján szabad eltemetni vagy elhamvasztani. A temetést vagy hamvasztást késői magzati halálozás esetében is csak orvosi halottvizsgálat után, az erről szóló bizonyítvány alapján szabad elvégezni. Ezeket az iratokat a vállalat őrzi meg."

6. §

(1) A R. 14. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(1) Ahol ravatalozó illetőleg halottaskamra (továbbiakban: ravatalozó) van, a halottvizsgálat után a halottat, elvetélt vagy halott magzat holttestét, csonkolt testrészeket azonnal, de legkésőbb az elhalálozástól számított 16 órán belül a temető ravatalozójába kell szállítani. Ahol megfelelő hűtési lehetőség biztosítható, a kórházban vagy más egészségügyi intézményben boncolt halottakat 16 órán túl, de legkésőbb a halottvizsgálat befejezésétől számított 4 napon belül kell a temető ravatalozójába szállítani. A vállalat és az egészségügyi intézmény ettől eltérően is megállapodhatnak."

(2) A R. 14. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(4) A halottat a halál beálltától számított 48 órán túl, de 72 órán belül el kell temetni, kivéve, ha

a) a halottvizsgálatot végző orvos a halottvizsgálatra vonatkozó hatályos rendelkezések alapján ettől eltérő engedélyt adott,

b) a holttestnek az eltemetésig történő hűtésére lehetőség van - ez esetben azt 48 órán túl, de 8 napon belül el kell temetni - vagy

c) a jogszabály eltérést tesz lehetővé [18. § (1) bekezdés]."

7. §

A R. 17-21. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:

"17. § (1) A holttest elhamvasztásához - a (3) bekezdésben foglalt kivétellel - az elhalálozás helye szerint illetékes tanács végrehajtó bizottsága egészségügyi feladatot ellátó szakigazgatási szervének (községeknél: a járási hivatal) engedélye szükséges. A halottvizsgálati bizonyítványra minden esetben fel kell jegyezni, hogy a holttest boncolás után vagy anélkül hamvasztható el.

(2) Ha az (1) bekezdésben megjelölt szakigazgatási szerv csak boncolás utáni hamvasztást engedélyezett, egyben intézkednie kell a kórbonctani vizsgálat vagy hatósági boncolás elvégzéséről is.

(3) A kórházban meghalt személy holttestét boncolás nélkül elhamvasztani nem szabad. Ilyen esetben a halottvizsgálati bizonyítványra a boncolást végző orvosnak kell feljegyeznie, hogy a holttest elhamvasztható.

18. § (1) A holttestet annak elhamvasztásáig - a szállítás kivételével - kötelező hűteni. Amennyiben a halotthamvasztó berendezés üzemben tartása megkívánja, a holttestet az elhalálozás időpontjától számított 72 órán túl, de legfeljebb 15 napon belül kell elhamvasztani.

(2) A hamvasztásos temetést lebonyolító (felvevő) vállalat a felravatalozás után, de legkésőbb az elhaltnak a hamvasztóba történő szállítása előtt köteles a temetésről gondoskodó hozzátartozó vagy meghatalmazottja jelenlétében számba venni a halotton levő nemesfém ékszereket és azokat a hozzátartozó vagy meghatalmazottja számára elismervény ellenében kiszolgáltatni.

19. § (1) A hamvasztás megtörténte után a hamvakat a 20. §-ban foglalt kivétellel urnába kell helyezni és az urnát le kell zárni.

(2) A hamvak kiszedésénél és urnába helyezésénél ügyelni kell a kegyeleti szempontokra.

(3) A hamvak elhelyezése előtt az urnába maradandó módon be kell ütni az elhalt nevét, a nyilvántartás sorszámát és az elhamvasztás időpontját (név, év, hó, nap).

(4) A légmentesen lezárt urnát az erre a célra gyártott lefedhető kőanyag vagy e célra megfelelő más anyagból készült vázába kell helyezni és - az (5) bekezdés szerinti esetet kivéve - a hamvasztót létesítő tanács által fenntartott temetőben kell elhelyezni, illetőleg temetőben való elhelyezés végett az elhamvasztás megrendelője által megjelölt temetkezési szolgáltatást ellátó vállalatnak megküldeni.

(5) A hamvasztásos temetésről gondoskodó, illetőleg helyette az elhalt eltemetésére - a 11. § (1) bekezdésében meghatározott sorrend alapján - kötelezett más személy részére - kívánságára - az urnát az átvétel igazolásával ki kell adni és ennek megtörténtét a nyilvántartásban is feljegyezni. Az így kiadott urna bármely olyan ingatlanon elhelyezhető vagy eltemethető, ahol a tulajdonos (kezelő) továbbá az ingatlan jogszerű használója ehhez hozzájárult és a kegyeleti igények biztosíthatók. Ezek a rendelkezések a korábban temetőben elhelyezett urnára is alkalmazhatók.

20. § (1) A hamvak az elhalt életében tett, vagy az elhamvasztásról gondoskodó rendelkezése alapján a temető arra kijelölt helyén - a kegyeleti igények betartásával - szétszórhatók.

(2) A hamvak szétszórásakor gondoskodni kell arról, hogy azok a szétszóráskor a talajjal összekeveredjenek (pl. vízbemosással).

(3) Szétszórásos temetés esetén a 19. §-ban foglaltaktól eltérően a hamvakat a szétszórás elvégzésére alkalmas urnába kell helyezni.

21. § (1) Halotthamvasztót csak a tanács végrehajtó bizottsága jogosult létesíteni. Ehhez köteles az ágazatilag illetékes miniszter véleményét előzetesen megszerezni.

(2) A halotthamvasztóban az ország területének bármely részén meghalt személy holtteste elhamvasztható.

(3) A hamvasztóhelyiségben üzemidő alatt az üzemeltető szerv illetékes dolgozóin és a felügyeleti szervek igazolt kiküldöttein kívül más személy csak közérdekből - a hamvasztót üzemeltető szerv vezetőjének engedélyével - tartózkodhat."

8. §

A R. 23. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:

"(5) A temető fenntartója a területileg illetékes vállalat véleményét kikérve - ilyen irányú igény esetén - tartozik a temetőben a hamvak szétszórásához megfelelő, elkülönített temetőrészt kijelölni."

9. §

A R. 25. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:

"25. § (1) Az elhaltakat általában az elhalálozás ideje szerint sorrendben következő sírokba kell temetni, kivéve a kettős sírhelyeket. Indokolt esetben a temető fenntartója (üzemeltetője) eltérően is rendelkezhet. Lezárt sírhelytáblába temetni nem szabad, kivéve, ha a 2. § (1) bekezdésében megjelölt tanácsi szerv ettől eltérően rendelkezett. Lezárt sírhelytáblában levő sírboltokba vagy családi (kettős) sírhelyekbe azonban a tábla lezárása után is szabad halottat eltemetni. Oldalfülkés vagy sírboltszerű üreggel ellátott sírba nem szabad temetni.

(2) Sírboltba történő temetés rendjét a sírbolt-könyv határozza meg.

(3) Holttestre sírnyitási engedéllyel - a sír megfelelő mélyítésével - a temető fenntartója által meghatározott számú elhalt rátemethető. Fertőző betegségben elhaltra csak a temetést követő egy év eltelte után szabad rátemetni. A rátemethető elhaltak számát az illetékes állami közegészségügyi-járványügyi felügyelő korlátozhatja.

(4) Urnát urnafülkébe elhelyezni, urnasírba temetni vagy sírhelybe rátemetni egyaránt szabad. A rátemetésnél ilyen esetben sírnyitási engedély nem szükséges, azonban ügyelni kell árra, hogy az urna a talaj szintjétől legalább 1 m mélységbe kerüljön. Az egy urnafülkébe vagy urnasírba elhelyezhető, valamint a temethető urnák számát a temető fenntartója (üzemeltetője) határozhatja meg. A hamvasztásos temetésről gondoskodó részére kiadott urna a 19. § (5) bekezdésében megjelölt más ingatlanon is elhelyezhető vagy eltemethető."

10. §

A R. 28. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(2) A nyilvántartó könyvbe minden temetést (urnaelhelyezést) időrend szerint a következő adatokkal kell bejegyezni:

folyószám, a temetés, urnaelhelyezés vagy a hamvak szétszórásának napja, az elhalt neve, születési ideje, legutolsó állandó lakcíme, az elhalálozás napja és ideje, a halál oka, a sírhelytábla, sírhelysor és sírhely (urnafülke) szám, valamint az eltemettető neve és lakcíme és a síremlékre (sírkőre) vonatkozó bejegyzések.

A nyilvántartó könyvhöz betűsoros névmutatót kell vezetni, amely az eltemetett halottak nevét és sírhelyeik pontos megjelölését tartalmazza"

11. §

A R. 29. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(4) Düledező síremlékek, sírboltok helyreállítására a temető fenntartója (üzemeltetője) a létesítőt (örökösét) felhívhatja, illetőleg élet és vagyonbiztonság veszélyeztetése esetén köteles felhívni és a közvetlen veszélyhelyzetet megszüntetni. Amennyiben a síremlék sírbolt állítója ismeretlen, úgy elegendő a felhívást - a sírhely síremlék, sírbolt megjelölésével - a temető kapuján (hirdetőtábláján) 90 napra kifüggeszteni. A helyreállításról - saját költségén - a létesítő (örököse) köteles gondoskodni. Ha felhívásra a síremléket, sírboltot nem állítják helyre, az első fokú építésügyi szakigazgatási szerv a temető fenntartójának (üzemeltetőjének) kérelmére elrendelheti a síremlék sírbolt eltávolítását, illetőleg a sírboltba a további temetkezést eltilthatja. A sírbolt eltávolítása helyett a temető fenntartója (üzemeltetője) azt helyreállíthatja és újra értékesítheti. A kiürítésre ilyen esetben az (5)-(6) bekezdésben foglaltakat kell alkalmazni."

12. §

A R. 30. §-ának (3) bekezdése helyébe a kővetkező rendelkezés lép:

"(3) A sírok növénnyel díszítését, ápolását a hozzátartozók végzik, de megbízás alapján és térítés ellenében a vállalat, illetőleg a temető fenntartójának hozzájárulásával más szervezet is elvégezheti."

13. §

(1) A R. 32. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(1) Ha a temető (sírtábla, sor) lezárásától a 25 éves sírhelyhasználati, illetőleg 10 éves urnasírhely használati idő eltelt, a temető fenntartója (üzemeltetője) az újbóli temetések lehetővé tétele céljából a temetőt (sírtáblát, sort) kiürítheti. A kiürítést azt megelőzően hirdetményben, továbbá 3 alkalommal legalább egy országos és egy területileg illetékes napilapban - egyházi (felekezeti) temetőnél az érdekelt egyház (felekezet) lapjában is - és a helyben szokásos módon közhírré kell tenni úgy, hogy az első közzététel a kiürítés előtt legalább hat hónappal, a továbbiak pedig kéthavonként történjenek. A hirdetményt a városi (fővárosi kerületi, községi) tanács, illetőleg a megyei városi kerületi hivatal hirdetőtábláján, valamint a temetőkapun, temetőőrházon, ravatalozón és az érintett temetőrésznél kell kifüggeszteni."

(2) A R. 32. §-ának (3) és (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

"(3) Ha az elhalt hozzátartozói a kiürítéskor a holttestmaradványokat nem szállítják át más helyre, vagy a sír eredeti helyén való fenntartásáról nem gondoskodnak, a holttestmaradványokat közös sírhelyben lehet elhelyezni, vagy elhamvasztani. A csontokat közös emlékhely (ossarium) fülkéjében is el lehet helyezni. Az urnákat és a holttestmaradványokból visszamaradó hamvakat közös sírba lehet helyezni, vagy a hamvakat az arra kijelölt helyen szétszórni. A sírok eredeti helyükön is maradhatnak, azonban ilyen esetben az újratemetés megkezdése előtt a temetőt (temetőrészt) legalább 30 cm földréteggel fel kell tölteni.

(4) A temető (temetőrész) kiürítésekor a síremlékkel - a temetőfenntartónak történt előzetes bejelentés után - annak létesítője - halála esetén örököse - jogosult rendelkezni. Ha a síremlék létesítője, illetőleg annak örököse a temető (temetőrész) kiürítésére megjelölt időpontig azzal nem rendelkezik, a síremléket a temető fenntartója értékesítheti; a síremlékért kapott összeget kizárólag a temető fenntartására kell fordítani. Az értékesített sírkövekből befolyó bevételről és felhasználásáról a temető fenntartója nyilvántartást köteles vezetni."

14. §

A R. 35. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"35. § A temető (temetőrész) kiürítésére és a meghirdetésre vonatkozó szabályokat egyes sírok kiürítése esetében, illetőleg akkor is alkalmazni kell, ha a kiürítésre nem a 32. § (1) bekezdésében említett célra kerül sor. Ha a temető területét más célra kívánják igénybe venni, a sírok eredeti helyükön csak akkor maradhatnak, ha a terület további használata nem kegyeletsértő."

15. §

(1) A R. 37. §-a (1) bekezdésének b) pontjában "a Ptké. 2. § (1) bekezdése" szövegrész helyébe "a Polgári Törvénykönyv 685. §-ának b) pontja" szövegrész lép.

(2) A R. 37. §-ának (2) és (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

"(2) Temető (temetőrész) kiürítésével összefüggésben szükséges áttemettetés vagy hamvasztás céljából történő sírnyitás esetén a sírnyitási engedély az eltemettető, illetőleg bármely hozzátartozó részére - a sorrendben előbbre álló hozzátartozók hozzájárulása nélkül is megadható, ha az eltemettető, vagy a sorrendben előbbre álló hozzátartozók az áttemettetésről vagy a maradványok elhamvasztásáról nem gondoskodnak.

(3) Az elhalálozástól számított öt éven belül sír (sírbolt) felnyitására csak közérdekből adható engedély. Ázsiai kolerában, pestisben, leprában, sárgalázban, kiütéses tífuszban, hólyagos himlőben, emberi takonykórban elhaltak sírját egy éven belül csak a nyomozó hatóság által elrendelt sírnyitásnál szabad kihantolni."

16. §

A R. a következő 37/A. §-sal egészül ki:

"37/A. § (1) Eltemetett holttest (holttestmaradványok) elhamvasztása céljából történő sírnyitást az eltemetés helye szerint illetékes állami közegészségügyi-járványügyi felügyelő a 37. § (1) bekezdése szerint szükséges iratok, továbbá az elhalt halottvizsgálati bizonyítványa bejegyzései alapján engedélyezi (a továbbiakban: hamvasztáshoz szükséges sírnyitási engedély); az engedély alapján a holttest elhamvasztható. Ha a halál nem rendkívüli módon következett be és a sírnyitás egyéb feltételei is fennállnak a hamvasztáshoz szükséges sírnyitási engedélyt meg kell adni.

(2) Rendkívüli módon bekövetkezett halál esetén - az eltemetéstől számított 25 éven belül - a hamvasztáshoz szükséges sírnyitási engedély megadásához az elhalálozás helye szerint illetékes rendőrhatóság hozzájárulása is szükséges.

(3) A hamvasztáshoz szükséges sírnyitási engedély megadása ügyében történő döntéshez a halottvizsgálati bizonyítványt a kérelmezőnek kell az illetékes állami közegészségügyi-járványügyi felügyelő részére rendelkezésre bocsátania. A kérelmezőnek kell gondoskodnia - az állami közegészségügyi-járványügyi felügyelő felhívására -a (2) bekezdés szerint szükséges rendőrhatósági hozzájárulás megszerzéséről is.

(4) Az eltemetéstől számított 25 éven túl a halál okát nem kell vizsgálni; ilyen esetben a hamvasztáshoz szükséges sírnyitási engedély megadásához halottvizsgálati bizonyítványt nem kell csatolni.

(5) Az elhalálozás helye szerint illetékes anyakönyvvezető köteles - ha az rendelkezésére áll - a hamvasztáshoz szükséges sírnyitási engedélyezéshez a halottvizsgálati bizonyítványról hiteles másolatot adni.

(6) A hamvasztáshoz szükséges sírnyitási engedély, illetve a halottvizsgálati bizonyítvány másolatot az kérheti, illetőleg a holttestet az hamvaszthatja el, aki a 37. § szerint a sír-(bolt) felnyitására vonatkozó engedély kérésére jogosult."

17. §

(1) A R. 40. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(1) Ha a halottat (holttestmaradványt vagy a holttest részeit) külföldre kívánják szállítani, vagy ha az országon belül a helyközi halottszállítást nem a 10. § (1) bekezdésében megjelölt vállalat végzi, a szállításhoz annak az illetékes állami közegészségügyi felügyelőnek engedélye szükséges, akinek működési területéről a halottat el akarják szállítani."

(2) A R. 40. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:

"(4) A temetkezési vállalatnak az ázsiai kolerában, pestisben, leprában, sárgalázban, kiütéses tífuszban, hólyagos (fekete) himlőben, emberi takonykórban elhunytak holttestét abban a helységben kell eltemetnie, ahol a halál bekövetkezett. A felsorolt betegségben elhunytak holttestének országon belüli szállítására - exhumálás esetén - csak az elhalálozástól számított egy év elteltével kerülhet sor."

18. §

A R. 42. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(3) Halottnak külföldről Magyarországra való szállításához az engedélyt a magyar külképviseleti hatóság adja. Az engedélyezésnél a belföldi helyközi halottszállításra vonatkozó rendelkezéseket is figyelembe kell venni azzal az eltéréssel, hogy a kettős koporsó használata minden esetben kötelező. A rendeltetési helyen - a temető fenntartója (üzemeltetője) értesítése alapján - az állami közegészségügyi-járványügyi felügyelőség a szállítmányt ellenőrzi, a halottszállítási engedélyt bevonja és az iratokat irattárba elhelyezi."

19. §

Ahol a rendelet szövegében a halottkémlelés, halottkémi vizsgálat, illetőleg halottkém kifejezés szerepel, azon orvosi halottvizsgálat, illetőleg halottvizsgálatot végző orvos kifejezések értendők.

20. §

Ez a rendelet a kihirdetése napján lép hatályba, egyidejűleg a R. 9. §-a és a R. 33. §-ának (2) bekezdése hatályát veszti.

Dr. Ábrahám Kálmán s. k.,

építésügyi és városfejlesztési miniszter

Dr. Schultheisz Emil s. k.,

egészségügyi miniszter