38/1984. (XI. 5.) MT rendelet

az árszabályozásról

Általános rendelkezések

1. §

A rendelet hatálya kiterjed valamennyi belföldön forgalomba hozott termék (anyag, félkész termék, késztermék, építmény stb.) árára és a szolgáltatások díjára (a továbbiakban együtt: termék ára).

2. §

(1) Az árhatóságok: az Országos Anyag- és Árhivatal, a minisztériumok (országos hatáskörű szervek) és a tanács végrehajtó bizottságának szakigazgatási szerve.

(2) Az árhatóságok hatáskörét - a Minisztertanács által meghatározott elvek alapján - az Országos Anyag- és Árhivatal elnöke állapítja meg.

(3) A Minisztertanács egyes árszabályozási kérdések eldöntését saját hatáskörében tartja fenn, illetve bármely árhatósági hatáskörbe tartozó ügyben közvetlenül intézkedhet, illetve bármely árhatósági hatáskörbe tartozó ügyben közvetlenül intézkedhet.

(4) Árellenőrzési feladatot külön jogszabály alapján árhatósági hatáskörrel nem rendelkező szerv is elláthat.

Az árképzés általános elvei

3. §

(1) A termék árát a piaci viszonyok alapján és az indokolt költségek figyelembevételével kell kialakítani. Ennek során tekintettel kell lenni:

a) a termék keresleti-kínálati helyzetére;

b) a terméknek a hasonló, illetve helyettesítő termékek árához való viszonyára;

c) a külső piacokon történő értékesítés, illetve az onnan történő beszerzés áraira;

d) a termék általánosan elismert használati értékére (különösen minőség - fizikai, kémiai stb. tulajdonságok, méret-tűrés, tartósság, a jellemzők állandósága és más hasonló tényezők -, korszerűség, újszerűség, divatosság):

e) a vevő (megrendelő, felhasználó) külön igényeinek kielégítésére;

f) a termék értékesítésének feltételeire (teljesítési határidő, ütemesség, megrendelés nagysága, kiszolgálási, fuvarozási, fizetési feltételek, tartozékok, pótalkatrészek biztosítása stb.).

(2) Jogszabály előírhatja, hogy meghatározott termékek árát a külső piacokon történő értékesítés vagy az onnan történő beszerzés áraihoz igazítva kell - megfelelő szabályok szerint - meghatározni.

(3) A külkereskedelmi árakhoz igazodó feldolgozóipari árképzés szabályai szerint kialakított ár nem haladhatja meg, vagy nem haladhatja meg nagyobb mértékben a nem rubel viszonylatból importált termék belföldi árát, mint amennyit a termék általánosan elismert használati értékének, a külön igények kielégítésének vagy a termék értékesítési feltételeinek különbözősége indokolttá tesz.

(4) Az ár nem ütközhet a tisztességtelen ár érvényesítésének tilalmába.

4. §

Az érvényesített ár lehet:

a) termelői ár,

b) kereskedelmi eladási ár,

c) fogyasztói ár.

5. §

(1) A termelői ár a termelő saját előállítású termékének értékesítése esetén alkalmazott - a piaci viszonyoktól függően a termelő költségeire és a nyereségre fedezetet nyújtó - ár.

(2) Amennyiben a termelő saját előállítású termékét a kereskedelemben szokásos feltételek mellett hozza forgalomba, a termelői áron felül a tényleges kereskedelmi tevékenységgel összhangban álló kereskedelmi árrést is érvényesíthet.

(3) A fogyasztói forgalmi adóról és a fogyasztói árkiegészítésről szóló jogszabályok szerint fogyasztói forgalomnak minősülő értékesítés esetén a termelői árat a fogyasztói forgalmi adóval és a fogyasztási adóval növelni, illetve a fogyasztói árkiegészítéssel csökkenteni kell.

(4) A termelő által termelő részére történő értékesítés esetén a forgalmi adóval és a fogyasztási adóval növelt vagy az árkiegészítéssel csökkentett árat csak külön jogszabályban meghatározott esetben lehet alkalmazni.

6. §

(1) A kereskedelmi eladási ár a vásárolt termékek értékesítése esetén alkalmazott ár.

(2) A kereskedelmi eladási ár - a piaci viszonyoktól függően - az áru beszerzési költségein felül a forgalmi költségeket és a Kereskedelem nyereségét magában foglaló kereskedelmi árrésre nyújt fedezetet. A fogyasztói forgalomnak minősülő értékesítés esetén a kereskedelmi eladási ár a fogyasztói forgalmi adóval és a fogyasztási adóval növelve, illetve a fogyasztói árkiegészítéssel csökkentve értendő.

(3) Az alkalmazott kereskedelmi árrés lehet a hatósági irányhaszonkulcs alapján számított árrés vagy az indokolt költségek és a nyereség figyelembevételével kialakított árrés.

(4) Az árhatóság a fogyasztási cikk nagykereskedelmi tevékenység keretében eladott áruk esetén a (3) bekezdésben megjelölt árréssel képzett áraktól való eltérést korlátozó szabályokat írhat elő.

7. §

Fogyasztói ár a fogyasztási cikknek és a lakosság által is használt egyéb terméknek a kiskereskedelmi tevékenység keretében történő értékesítése esetén érvényesített kereskedelmi eladási ár vagy az 5. § (2) bekezdés alapján érvényesített ár. Fogyasztói ár továbbá a lakosság részére is végzett szolgáltatás díja.

Árformák

8. §

Az árat - az árformába sorolástól függően - az árhatóság állapítja meg, illetve hagyja jóvá, vagy a felek megegyezéssel alakítják ki.

9. §

(1) Az Országos Anyag- és Árhivatal elnöke a termék árát a következő hatósági árformákba sorolhatja be:

a) rögzített (fix) hatósági ár,

b) legmagasabb (maximált) hatósági ár,

c) legalacsonyabb hatósági ár vagy

d) hatósági előírások (megkötések) figyelembevételével kialakított ár.

(2) Az (1) bekezdés alapján be nem sorolt termék ára a szabad árformába tartozik.

(3) Az (1) bekezdés d) pontja szerint kialakításra kerülő árak körében a hatósági előírás (megkötés) formáit az árhatóság határozza meg.

10. §

(1) Ha az árhatóság az árat akár tételesen, akár a kiszámítására vonatkozó előírásokkal

a) rögzített (fix) hatósági árként állapította meg, attól eltérni csak a 12. § szerint szabad;

b) legmagasabb (maximált) hatósági árként állapította meg, attól felfelé eltérni csak a 12. § szerint szabad, míg lefelé el lehet térni;

c) legalacsonyabb hatósági árként állapította meg, attól felfelé el lehet térni.

(2) A hatósági előírások (megkötések) figyelembevételével kialakított árak körében az árhatóság által megállapított vagy az árhatóság előírásai alapján kialakított árhoz (pl. centrum ár, tájékoztató ár) képest engedélyezett eltérés szélső határát nem szabad túllépni.

11. §

Az árhatóság a szabad árformában hatósági irányárat - ideértve az iránynyereségkulcsot és irányhaszonkulcsot is - tehet közzé, az eltérés lehetőségének korlátozása nélkül.

12. §

(1) Rögzített (fix) hatósági ár esetében felár, illetve engedmény csak jogszabály alapján vagy -a hatósági ármegállapítás alapjául szolgáló feltételektől eltérő feltételek esetén - az árhatóság külön engedélyével alkalmazható. Ugyanezen feltételekkel alkalmazható felár a legmagasabb (maximált) árnál is.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezések nem érintik a minőségi hiba miatti kötelezően nyújtandó árengedményt [22. § (4) bek.].

Hatósági ár

13. §

(1) Hatósági ár

a) a rögzített (fix), a legmagasabb (maximált) és a legalacsonyabb hatósági ár, valamint

b) a hatósági előírások (megkötések) figyelembevételével kialakított árformába tartozó az az ár, árhatár vagy a centrum ár és az eltérés szélső határa együttesen, amelyet a felek az árhatóság rendelkezése folytán megtartani kötelesek.

(2) Nem hatósági ár a hatósági előírások (megkötések) figyelembevételével kialakított árak közül az (1) bekezdés b) pontjában nem említett ár, a legmagasabb hatósági ár alatti, a legalacsonyabb hatósági ár feletti és a szabad árformába tartozó ár.

14. §

A hatósági ár az árszabályozó rendelkezésekben figyelembe vett teljesítési helyre vonatkozóan érvényes. Ha szerződés szerinti teljesítési hely eltér a hatósági ármegállapítás alapjául szolgáló teljesítési helytől, az emiatt keletkező költségkülönbözet viselésére - eltérő árhatósági rendelkezés hiányában - a felek megegyezése az irányadó.

A hatósági árak képzésének és változtatásának rendje

15. §

(1) A rögzített (fix), legmagasabb (maximált) és legalacsonyabb hatósági ár megállapítását az árat érvényesítő fél köteles az illetékes árhatóságtól kérni.

(2) Ha az illetékes árhatóság az ármegállapítási kérelem kézhezvételétől számított 20 munkanapon belül nem válaszol, az előterjesztett árat hatósági árként elfogadottnak kell tekinteni.

(3) Amennyiben a termék termelői ára a szabad árformába, fogyasztói ára pedig a legmagasabb (maximált) árformába tartozik, a legmagasabb (maximált) hatósági fogyasztói ár megállapítását a forgalmazó köteles a fogyasztói ármegállapításra jogosult árhatóságtól kérni.

(4) A hatósági előírások (megkötések) figyelembevételével kialakított árakban - az érvényes hatósági előírások (megkötések) figyelembevételéve - a felek állapodnak meg.

(5) Az (1)-(4) bekezdésekben foglaltakat az árváltoztatásakor is értelemszerűen alkalmazni kell.

Egyes árváltoztatások előzetes kötelező bejelentése

16. §

(1) Az Országos Anyag- és Árhivatal elnöke meghatározott körben előírhatja, hogy a szabad árformába tartozó árak tervezett változtatását előzetesen be kell jelenteni.

(2) A bejelentést az illetékes árhatósághoz, valamint az Országos Anyag- és Árhivatalhoz kell megtenni. Ha az illetékes árhatóság az árváltoztatáshoz hozzájárul, vagy arra a bejelentés kézhezvételétől számított 20 munkanapon belül nem válaszol, a megváltozott ár alkalmazható.

(3) Ha az árváltoztatás olyan nem kívánt következményekkel jár, amelyek 20 munkanapon belül nem háríthatók el vagy az árváltoztatás indokolatlan, az Országos Anyag- és Árhivatal elnöke az árváltoztatás végrehajtását legfeljebb 1 évre felfüggesztheti.

17. §

Az Országos Anyag- és Árhivatal elnöke a szabad árformába tartozó olyan árak tervezett emelését is - legfeljebb 3 hónapra - felfüggesztheti, amelyek változtatását nem kell előzetesen bejelenteni, ha az áremelés nem kívánt következményekkel járhat vagy indokolatlan. A felfüggesztésről olyan időpontban kell intézkedni, hogy az ne akadályozza a kellő időben történő szerződéskötéseket.

18. §

Az Országos Anyag- és Árhivatal 20 munkanapon belül, illetve a tervezett árváltoztatás felfüggesztése esetén annak időtartama alatt a tervezett változtatás okát köteles megvizsgálni és annak eredményétől függően intézkedni.

19. §

Az illetékes árhatóság hozzájárulása, a válaszadás mellőzése vagy a felfüggesztés időtartamának eltelte után alkalmazott megváltozott ár nem minősül hatósági árnak.

Árszabályozó rendelkezések

20. §

(1) Az árszabályozó rendelkezések kiadása - a (2)-(3) bekezdésben foglalt kivétellel - a jogszabályok kihirdetésére és hatálybalépésére vonatkozó általános rendelkezések szerint, jogszabállyal történik. Az árszabályozó jogszabályokat "ÁH" jelzéssel kell ellátni.

(2) Ha az árszabályozó rendelkezés kizárólag árat (árjegyzéket) és ahhoz kapcsolódó áralkalmazási feltételt tartalmaz, az árhatóság az árat (árjegyzéket) hivatalos lapjában - ennek hiányában hirdetményben - teszi közzé. Az így közzétett hatósági ár (árjegyzék) és áralkalmazási feltétel alkalmazása kötelező.

(3) Az árszabályozó rendelkezések kiadása egyedi termékek esetében, átmeneti jelleggel a gazdaságilag érdekeltekhez intézett leirattal is történhet.

(4) Az ár (árjegyzék) közzététele, illetve leirati úton történő megállapítása előtt az árszabályozó rendelkezésekre egyébként irányadó egyeztetést kell lefolytatni.

(5) Az árszabályozó rendelkezéseket az "Árszabályozás és Termékforgalmazás" című hivatalos lapban közzé kell, az árszabályozó leiratokat tájékoztatásul teljes vagy kivonatos szövegben közzé lehet tenni.

21. §

(1) Az árszabályozó rendelkezésekben intézkedni kell, hogy azok mely időponttól érvényesek, illetve azokat a folyamatban levő ügyekben miként kell alkalmazni.

(2) Az árakra, áralkalmazási feltételekre vonatkozó rendelkezéseknek visszamenőleges hatálya nem lehet.

Az ár és a minőség

22. §

(1) Az árnak mindig meghatározott minőségre kell vonatkoznia:

a) hatósági ár megállapítása alkalmával utalni kell a minőség egyértelmű meghatározására (szabvány, műszaki feltétel, katalógusjel, minta stb.), vagy az ár megállapításával együtt kell rögzíteni, hogy az milyen minőségű termékre vonatkozik;

b) nem hatósági ár esetében a minőségben a felek állapodnak meg, kivéve ha a minőséget kötelező rendelkezés szabályozza. Ilyen esetben az árat a kötelező minőségre vonatkozóan kell kialakítani. Kötelező rendelkezés hiányában a felek szerződésükben rögzítik a minőséget, illetőleg utalnak a minőség ismérvelt tartalmazó leírásra (szabvány, műszaki feltétel, minta, ajánlati leírás stb.).

(2) Olyan termék esetében, amelyre a szabvány minőségi fokozatokat állapít meg, minden minőségi fokozatra külön árat kell megállapítani.

(3) Olyan termék esetében, amelynek minőségi osztályozását szabvány vagy egyéb előírás tartalmazza, a hatósági ár mindig az első osztályú termékre vonatkozik, kivéve ha az ár megállapítása másként történt.

(4) Ha a termék nem felel meg a meghatározott osztályú termékre vonatkozó minőségi követelménynek, az árból legalább az árhatóság által előírt, ennek hiányában legalább a minőségi különbséget kifejező engedményt kell nyújtani.

Árvetés készítés, árak dokumentálása

23. §

(1) Árvetés készítését jogszabály meghatározott körben kötelezővé teheti.

(2) Az (1) bekezdés szerinti árvetést akkor kell készíteni, ha

a) hatósági árat kell megállapítani vagy változtatni,

b) a szabad árformába tartozó terméknek nincsen ára, vagy a meglevőt emelni tervezik.

(3) Árvetés készítési kötelezettség nem írható elő a mezőgazdaság, vízgazdálkodás, közlekedés, posta- és távközlés népgazdasági ágazatban kifejtett alaptevékenységre.

(4) Árvetés helyett jogszabály számítási anyag készítését vagy az ár érvényesítéséhez alapul vett adatok nyilvántartását írhatja elő.

24. §

(1) Az árvetés a közvetlen költségeket és a bruttó fedezetet tartalmazza; az illetékes árhatóság az Országos Anyag- és Árhivatal egyetértésével kivételesen ettől eltérően rendelkezhet.

(2) A közvetlen költségeket az önköltségszámítás rendjére vonatkozó jogszabályok szerint kell figyelembe venni, a termék előállításához és értékesítéséhez műszakilag szükséges és gazdaságilag megalapozott költségek mértékéig.

(3) A bruttó fedezet a közvetlen költségek és a 3. § szerint kialakított ár különbözete, amely differenciált mértékű lehet.

(4) Széles választék esetén az árvetést a szabványban körülírt alapminőségű termékre vagy ennek hiányában más módon egyértelműen meghatározható alaptermékre lehet készíteni.

25. §

(1) Kereskedelmi eladási ár érvényesítése esetén a beszerzési költségeket, az alkalmazott kereskedelmi árrést és a ténylegesen érvényesített árakat kell nyilvántartani.

(2) A kiskereskedelemben az érvényesített ár nyilvántartási kötelezettségének a számlákon történő pontos árfeltüntetéssel is eleget lehet tenni.

(3) Jogszabály kötelezővé teheti, hogy a 6. § (3) bekezdés alapján az indokolt költségek és nyereség figyelembevételével kialakított árrést számításokkal kelljen alátámasztani.

(4) A fogyasztási cikk nagykereskedelemben az árhatóság előírhatja a ténylegesen érvényesített árak és a hatósági irányhaszonkulcs, illetve az indokolt költségek és a nyereség figyelembevételével kialakított árrés alapján számított árak eltérésének nyilvántartását.

26. §

(1) A kisiparos, a magánkereskedő, a gazdasági munkaközösség (vállalati gazdasági munkaközösség), a vállalat szerződéses üzemeltetésű részlege, a polgári jogi társaság az általa érvényesített árra árvetést csak akkor és olyan tartalommal köteles készíteni, ha abban a felek előzetesen megállapodtak. Jogszabály ebben a körben is kivételesen kötelezővé teheti árvetés készítését.

(2) Az (1) bekezdésben felsoroltak által a lakosság részére értékesített termék árát nyilván kell tartani. Ez szolgáltatás esetében történhet az egy órára eső díjtétel nyilvántartásával is.

27. §

(1) A rendszeresen és folyamatosan gyártott és értékesített termék árát nyilván kell tartani.

(2) Az (1) bekezdésben említett árat, az árvetést, a számítási anyagot, az ár érvényesítéséhez alapul vett adatokat, valamint az árképzés módszereit ellenőrizhető módon dokumentálni kell, és azt 5 évig meg kell őrizni.

Az árak feltüntetése

28. §

(1) A fogyasztói árat jól látható módon

a) a fogyasztói forgalomba kerülő terméken (csomagolásán) vagy

b) a fogyasztói árakat tartalmazó árjegyzékeknek vagy egyéb ármegjelölésnek az elárusító helyiségben történő kifüggesztésével vagy

c) a kirakatokban, elárusító pulton elhelyezett terméken

fel kell tüntetni.

(2) Ahol az érvényesíthető árak a helyiség (pl: üzlet) osztályba sorolásához igazodnak (pl. szálloda-, vendéglátóipar), az árak mellett (ártáblán, árlapon) a helyiség osztályba sorolását is fel kell tüntetni.

(3) A rögzített (fix) hatósági fogyasztói ár feltüntetése a termelő feladata, és az ezzel kapcsolatos költségek is őt terhelik. Egyébként a felek megállapodása az irányadó arra vonatkozóan, hogy a fogyasztói árak feltüntetése kinek a feladata és az ezzel kapcsolatos költségek kit terhelnek.

Árellenőrzés

29. §

(1) Az illetékes árhatóság árellenőrzési hatáskörében:

a) bármely szervezetet vagy személyt felhívhat az áralakulás szempontjából lényeges vagy az árszabályozáshoz szükséges adatok bejelentésére, iratok, minták és egyéb bizonylatok bemutatására, valamint az árellenőrzés eredményességéhez szükséges minden felvilágosítás (adatszolgáltatás) megadására;

b) kiküldöttei vagy más szakértői útján a vizsgált szervezet vagy személy minden olyan tevékenységet, amely üzlet- és árpolitikáját befolyásolja, az üzleti könyvekbe és egyéb iratokba való betekintés útján megvizsgálhatja, szükség esetén a vizsgált szervezet felelős vezetőjét, illetőleg alkalmazottait vagy más személyeket is meghallgathat.

(2) Az árellenőrzési eljárás részletes szabályait külön jogszabály állapítja meg.

30. §

Ismételten jogellenes árkialakítás esetén az Országos Anyag- és Árhivatal elnöke - külön jogszabály előírásai szerint - árbiztost küldhet ki.

Záró rendelkezések

31. §

Bíróságok és más hatóságok részére árszabályozással, áralkalmazással összefüggő kérdésekben szakvéleményt az árellenőrzésre illetékes árhatóság ad.

32. §

(1) Ez a rendelet 1985. január hó 1. napján lép hatályba; egyidejűleg a 41/1979. (XI. 1.) MT számú rendelet, valamint az azt módosító 23/1984. (VI. 26.) MT számú rendelet és az 54/1981. (XI. 4.) MT számú rendelet hatályát veszti.

(2) Az illetékes árhatóság köteles az 1985. január hó 1-én hatályában fennmaradó valamennyi árszabályozó tartalmú jogi iránymutatást közzé tenni. A közzé nem tett jogi iránymutatások hatályukat vesztik.

(3) E rendelet végrehajtására vonatkozó szabályokat az Országos Anyag- és Árhivatal elnöke állapítja meg.

Lázár György s. k.,

a Minisztertanács elnöke