6/1987. (II. 17.) PM rendelet

a munkábajárással kapcsolatos utazási költségtérítésről

A Minisztertanácstól kapott felhatalmazás alapján - az érdekelt miniszterekkel, az országos hatáskörű szervek vezetőivel, a Szakszervezetek Országos Tanácsával és a szövetkezetek országos érdekképviseleti szerveivel egyetértésben - a következőket rendelem;

1. §

(1) A rendelet hatálya a magánmunkáltató kivételével kiterjed minden munkáltatóra [48/1979. (XI. 1.) MT sz. rendelet 99. § (2) bekezdés c) pont, ideértve a kisszövetkezeteket is]; a vele munkaviszonyban, illetőleg munkavégzési kötelezettséggel járó szövetkezeti tagsági viszonyban álló dolgozóra (a továbbiakban együtt: dolgozó), ideértve a munkaviszonyban, illetőleg munkavégzési kötelezettséggel járó szövetkezeti tagsági viszonyban álló nyugdíjast is.

(2) A rendelet nem érinti a munkábajárást szolgáló utazási kedvezmények ágazati külön jogszabályai hatálya alá tartozó eltérő rendelkezéseket.

2. §

(1) A rendelet alkalmazása szempontjából munkábajárásnak minősül a napi munkábajárás és a hétvégi hazautazás (a továbbiakban együtt: munkábajárás).

(2) Napi munkábajárás a dolgozó állandó vagy ideiglenes lakóhelye és munkahelye közötti napi, illetőleg a munkarendtől függő gyakoriságú rendszeres utazása.

(3) Ha a dolgozó munkavégzési célból ideiglenesen munkahelyével azonos helységbe, illetőleg annak közelébe (napi munkábajárással elérhető távolságra) költözik, onnan hetente egyszeri állandó lakóhelyére történő oda- és visszautazása hétvégi hazautazásnak minősül.

3. §

A munkáltató a távolsági közforgalmú közlekedési eszközzel, illetőleg személyi tulajdonú gépjárművel munkábajáró dolgozóját - az e rendeletben meghatározott feltételek szerint és mértékben - utazási költségtérítésben részesíti.

4. §

(1) A munkáltató köteles a dolgozóját a közigazgatási határon kívülről történő munkábajáráshoz a (2) bekezdésben meghatározott mértékű utazási költségtérítésben részesíteni, ha a dolgozó az országos közforgalmú vasút személyvonat 2. kocsiosztályán, elővárosi vasúton vagy távolsági menetrendszerinti autóbuszon utazik. Az igénybe vett távolsági közforgalmú közlekedési eszköz fajtáját (vasút, elővárosi vasút, távolsági menetrendszerinti autóbusz) napi munkábajárás esetén a dolgozó, hétvégi hazautazásnál - a dolgozó kérése és a közlekedési körülmények mérlegelésével - a munkáltató választhatja meg.

(2) A munkáltató a munkábajárást szolgáló bérlet vagy teljesárú menetjegy díjának

a) országos közforgalmú vasút esetében 86 %-át;

b) elővárosi vasút, valamint távolsági menetrendszerinti autóbusz esetében 80%-át

köteles megtéríteni a dolgozó részére az idevonatkozó hatályos ármegállapításban rögzített költségmegosztás szerint (továbbiakban: kötelező költségtérítési mérték).

(3) A munkáltató az (1) bekezdésben foglaltakon túl a dolgozó részére munkábajárási utazási költségtérítést nyújthat;

a) az országos közforgalmú vasúton személyvonat 2. kocsiosztály helyett gyorsvonat 2. kocsiosztály, különlegesen indokolt esetekben személyvonat 1. kocsiosztály igénybevételéhez;

b) közigazgatási határon belüli (lakó- és munkahely azonos közigazgatási határon belül van) helyközi díjszabási rendszeren alapuló napi munkábajáráshoz, az igénybe vehető közforgalmú közlekedési eszköz (vasút vagy menetrendszerinti autóbusz) megjelölésével.

Ennek feltételeit a kollektív szerződésben, illetőleg munkaügyi szabályzatban (továbbiakban együtt: kollektív szerződés) kell szabályozni. A térítésnél a (2) bekezdés szerinti kötelező költségtérítési mértéket kell alapul venni.

(4) Az (1) és (3) bekezdésben szabályozott esetekben a munkáltató a (2) bekezdésben meghatározott kötelező költségtérítési mértéken felül a dolgozó által fizetendő díjat részben vagy egészben átvállalhatja, a kollektív szerződésben meghatározott feltételek szerint.

5. §

(1) Munkábajárási célra - utazási költségtérítés mellett - utazási kedvezmény (kedvezményes áru menetjegy) nem Vehető igénybe.

(2) Helyi közforgalmú közlekedési eszközön történő, illetőleg helyi díjszabáson alapuló munkábajárási célú utazáshoz utazási költségtérítés nem adható.

6. §

(1) A kollektív szerződésben meghatározott indokolt esetekben (tömegközlekedési eszközzel a munkahely nem érhető el; a dolgozó munkarendje olyan, amelyhez a tömegközlekedés nem igazodik; e megoldás alkalmazásával csoportos munkásszállítás váltható ki; mozgáskorlátozottaknál) és mértékben a személyi tulajdonban levő gépjárművel (kivéve a taxi közlekedést) munkába járó dolgozók is utazási költségtérítésben részesíthetők.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltak nem vonatkoznak a közigazgatási határon belüli (lakó- és munkahely azonos közigazgatási határon belül van) munkábajárásra, kivéve a mozgáskorlátozott dolgozókat.

(3) Az egy dolgozó részére elszámolható utazási költségtérítés nem haladhatja meg a 0,80 Ft/km mértéket.

(4) Az e §-ban meghatározott utazási költségtérítést a munkáltató bármely személyi tulajdonú gépjárművel munkába járó dolgozójának biztosíthatja, függetlenül a gépjármű tulajdonjogától, a gépjármű-vezetői tevékenységet ellátó személyétől, továbbá attól, hogy az együtt utazók munkáltatója különböző.

7. §

(1) Az utazási költségtérítést a munkáltató az ágazati számlakeret előírásainak megfelelően, költségei terhére köteles elszámolni a következők szerint;

a) a távolsági közforgalmú közlekedési eszköz igénybevétele utáni költségtérítés 4. § (2) bekezdésben meghatározott kötelező mértéke szerinti összegét, illetőleg a személyi tulajdonú gépjárművek utáni költségtérítés összegét anyagjellegű egyéb költségként (pénzbeli egyéb juttatásként);

b) az a) pontban foglaltakon felüli utazási költségtérítés összegét elkülönítetten bérjellegű egyéb költségként. A költségvetési szerveknél, ideértve a költségvetési gazdálkodási rend szerint működő egyéb szervezeteket is, ezt az összeget a maradványérdekeltségű szerveknél az előző évi, illetőleg a tárgyévi megtakarítások, az eredményérdekeltségű szerveknél az érdekeltségi alap terhére kell elszámolni. Ahol a két érdekeltségi rendszer együttesen működik, az elszámolási módok között választani lehet.

(2) A gazdálkodó szervezeteknél - a 21. Kivitelező építőipar ágazatba tartozó gazdálkodó szervezetek, a költségvetési rend szerint gazdálkodó szervezetek, illetőleg a 12/1975. (PK. 31.) PM utasítás hatálya alá tartozó szervezetek kivételével - az így elkülönítetten kimutatott összeg után 40% béradót kell fizetni; e kötelezettséget nem érintik az egyébként érvényesülő béradó kedvezmények.

(3) Ahol a béradó fizetési kötelezettség kizárólag az előzőekben felsoroltak miatt jelenne meg, továbbá a külföldi részvétellel működő gazdasági társulásnál és a külföldi érdekeltségű társaságnál a 40% béradó fizetése helyett a bérjellegű egyéb költségként ezen a címen elszámolt összeggel a nyereségadó (jövedelemadó, társulati adó, kisszövetkezeteknél és fogyasztási szolgáltató kisvállalatoknál a bruttó jövedelemadó) alapját kell megemelni.

(4) A 21. Kivitelező építőipari ágazatba tartozó gazdálkodó szervezeteknek a béradót a vállalati jövedelemszabályozásról, az érdekeltségi alap képzéséről és felhasználásáról szóló, módosított 32/1984. (XI. 5.) PM rendeletben előírtak szerint kell fizetniük.

(5) A dolgozó részére távolsági közforgalmú közlekedési eszköz igénybevétele esetén utazási költségtérítés, illetőleg újabb bérletjegy csak a lejárt bérlet vagy teljesárú menetjegyek leadása esetében adható, kivéve a bérletjegy első ízben történő kiadását. A lejárt utazási jegyek 90 nap után selejtezhetők.

(6) A személyi tulajdonú gépjárművel való munkábajárás utáni költségtérítés ellenőrizhető módon történő bizonylatolását a munkáltatónak számlarendjében kell rögzítenie.

(7) A munkaviszony megszűnése esetén a munkavállalási igazolási lapon fel kell tüntetni, hogy a dolgozó milyen időpontig részesült munkábajárási utazási költségtérítésben.

8. §

E rendelet kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit azonban 1987. február 9. napjától kell alkalmazni. Egyidejűleg a 98/1982. (XII. 27.) PM rendelet hatályát veszti.

Medgyessy Péter s. k.,

pénzügyminiszter