90/1987. (XII. 29.) PM rendelet

a lakáscélú megtakarításokról

A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1987. évi VI. törvény (a továbbiakban: Tv.) 36. §-ának (3) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján a következőket rendelem:

1. §

(1) Lakáscélú (lakótelek vásárlására, valamint lakás vásárlására, építésére, bővítésére szolgáló) megtakarítás a lakossági betétgyűjtésre felhatalmazott pénzintézettel kötött olyan takarékossági megállapodás, amelyben a betételhelyező vállalja, hogy saját nevére és saját maga vagy az általa megnevezett harmadik személy (a továbbiakban: kedvezményezett) javára legalább ötéves takarékossági időtartam alatt havonta rendszeresen meghatározott pénzösszeget elhelyez. E rendelet alkalmazásában havi rendszeres befizetésnek minősül az egyösszegű előre fizetés is.

(2) A betétbe a megállapodás megkötésekor, illetőleg annak érvényességi ideje alatt egyszerre nagyobb összeg is elhelyezhető, illetőleg a rendszeres havi betétösszeg az időtartam alatt bármikor felemelhető. A lakáscélú betétből részösszeget kivenni nem lehet.

(3) A betétben elkülönítetten kell kezelni azt az összeget, amelyről a betételhelyező részére a Tv. 20. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján igénybe vehető kedvezmény céljára igazolást adtak ki.

(4) A lakáscélú megtakarítások kamata a szerződésben vállalt feltételek teljesítése esetén nem lehet kevesebb a hároméves tartós lekötésű takarékbetétek kamatmértékénél.

2. §

(1) Ha a betételhelyező és a kedvezményezett nem azonos személy, a felek eltérő megállapodásának hiányában a megállapodás időtartama (5 év) alatt az elhelyezett betét és időarányos kamata felett a betételhelyező rendelkezik. A megállapodás időtartamának lejártával a nagykorú kedvezményezett a betét és kamata feletti rendelkezési jogot megszerzi. Ha a megállapodás lejártakor a kedvezményezett kiskorú, nagykorúságának eléréséig a rendelkezési jog a betételhelyezőt illeti meg.

(2)[1]

(3) A betételhelyező betegség, katonai szolgálat esetén, vagy egyéb fontos okból jogosult a megállapodásban vállalt betétbefizetést szüneteltetni. A szüneteltetés idejével a megállapodás időtartama meghosszabbodik.

3. §

(1) A Tv. 15. §-ának 14. pontjában és 20. §-a (1) bekezdésének a) pontjában említett lakáscélú felhasználásnak minősülnek:

a)[2] azok a formák, amelyekre a lakáscélú támogatásokról szóló jogszabály alapján szociálpolitikai kedvezmény nyújtható;

b)[3] lakás (lakóépület) legalább egy szobával való bővítése, a nem lakás céljára szolgáló helyiség lakássá történő átalakítása, a lakások számát növelő műszaki megosztása.

c) az állami tulajdonban álló házingatlanok elidegenítéséről szóló jogszabály alapján lakásvásárlás;

d) a magánforgalomban lakóingatlan-vásárlás.

(2) Ha a jogosult a betétet felveszi, úgy az igénybe vett mentességek és kedvezmények [a Tv. 15. §-ának 14. pontja és a 20. §-a (1) bekezdésének a) pontja] összegéről - a jogosult tájékoztatása mellett - a pénzintézet értesíti az adóhatóságot. Nem kell az adóhatóságot értesíteni, ha a megszüntetéssel egyidejűleg a jogosult maga vagy a Tv. 20. §-ának (2) bekezdésében említett hozzátartozója javára a betétet az azt kezelő pénzintézetnél használja fel az (1) bekezdésben meghatározott célra.

Ha a betét felvételekor a jogosult úgy nyilatkozik, hogy a betétet nem az (1) bekezdésben meghatározott célra használja fel, úgy az adóval csökkentett kamatot kell részére kifizetni.

4. §

(1) A megállapodásban vállalt feltételek teljesítése esetén a kedvezményezett a betét felvételétől számított három éven belül - a betét felhasználása mellett - a (3) bekezdésben meghatározott külön kölcsön igénybevételére jogosult. A kedvezményezett a külön kölcsönt a takarékossági időtartam negyedik évének lejárta után is igénybe veheti.

(2) Kiskorú kedvezményezett a különkölcsön Igénybevételére - ugyancsak a betét felvételétől számított három éven belül - csak nagykorúsága elérése után jogosult

(3) A kedvezményezett, illetőleg a Tv. 20. §-ának (2) bekezdésében meghatározott személy a saját rész megfizetéséhez - betéte felhasználása mellett - jogosult, a 3. § (1) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározott célokra a külön kölcsön igénybevételére.

5. §

(1) A külön kölcsön számítási módja a következő:

a) a betételhelyező a megállapodásban vállalt havi betétösszeget fizette, a külön kölcsön alapja az összes befizetés kamattal növelt összege.

b) a betételhelyező a megállapodásban vállalt havi betétösszeget az 1. § (2) bekezdése szerint felemelte, vagy egyszerre nagyobb összeget helyezett el a betétben, a külön kölcsön alapja az a) pont szerint számított összeg, kiegészítve a betét felvételének évében történt emelés esetén az ez évi - a vállalt befizetés felemeléséből származó - többletbefizetés 20%-ának, ennél korábbi többletbefizetés, illetőleg tőkeemelés esetén évenként további 20-20%-ának (legfeljebb 100%-ának), valamint a többletbefizetésre eső kamat összegével).

c) A külön kölcsön összege az a) és b) pontok alapján kiszámított, kölcsönnyújtás alapjául szolgáló betétösszeg

- 100%-a, a 3. § (1) bekezdés b) pontja szerinti felhasználás esetén,

- a 3. § (1) bekezdésének a) pontja alá tartozó igénybevétel esetén pedig ötévi takarékoskodás után annak 60%-a, a 35. életévét még be nem töltött kedvezményezett esetében annak 120%-a, hat év, vagy ennél hosszabb idő esetén évente annak 20%-ával növelt aránya, de legfeljebb annak 200%-a.

(2)[4] A külön kölcsön felső határa személyenként a 3. § (1) bekezdésének a) pontja és ötévi takarékoskodás esetén 800 000 forint, hatévi takarékoskodás esetén 1 000 000 forint, hét- vagy több évi takarékoskodás esetén 1 200 000 forint, míg a 3. § (1) bekezdésének b) pontja esetében 200 000 forint. Az állami vagy intézeti nevelt, illetőleg volt állami vagy intézeti nevelt fiatalok külön kölcsönének felső határa az elhelyezett betét kamattal növelt összegének öl év takarékoskodás után 150%-ig, hat év vagy ennél hosszabb idő esetén évente további 20%-kal növelt arányáig terjedhet, de a 3. §(1) bekezdésének a) pontja szerinti lakásépítésnél, -vásárlásnál az 1 200 000 forintot, a b) pontban szabályozott esetben a 300 000 forintot nem haladhatja meg.

(3) A külön kölcsönt az arra felhatalmazott - a lakásépítéshez (-vásárláshoz) egyidejűleg kölcsönt folyósító - pénzintézetek nyújtják.

6. §

(1) Ez a rendelet 1988. január 1. napján lép hatályba.

(2) A hatálybalépéssel egyidejűleg az ifjúsági takarékbetétről, valamint a fiatal házasok áruvásárlási kölcsönéről szóló 43/1980. (XII. 10.) PM rendelet és az ezt módosító 96/1982. (XII. 27.) PM, a 68/1983. (XII. 30.) PM, a 21/1984. (VI. 29.) PM, az 51/l984. (XI. 28.) PM, a 48/1985. (XII. 27.) PM, a 4/1987. (I. 15.) PM rendeletek, valamint a lakástakarékossági betétről szóló 67/1982. (XI. 26.) PM rendelet és az azt módosító 60/1983. (XII. 29.) PM rendeletek hatályukat vesztik, de az 1987. december 31-ig megkötött szerződésekre alkalmazni kell azokat, azzal az eltéréssel, hogy 1988. január 1-jétől a prémium megszűnik, a kamat mértékére e rendelet alapján kötött új megállapodások kamatai az irányadók, és a rendelkezésre jogosultak külön nyilatkozattal kérhetik az e rendeletben foglaltak alkalmazását az 1988. január 1-jét követő saját befizetéseikre az adókedvezményt illetően.

7. §[5]

Az 1996. augusztus 30-át követően kötött takarékossági megállapodások esetében a 4. §-ban szabályozott külön kölcsön igénybevételére a kedvezményezett a megállapodás megkötését követő nyolcadik év végéig jogosult.

Dr. Medgyessy Péter s. k.,

pénzügyminiszter